Fezejet

 1 I  |           üssön. Most tehát lesz ön olyan szíves, kapitány, hogy minket
 2 I  |           egy üldözött ember; éppen olyan üldözött, mint ti vagytok;
 3 I  |                Oh, ne menjünk azért olyan messze – szólt közbe Skyrme,
 4 I  |        engem magatok közé, én éppen olyan ember, olyan ördög leszek,
 5 I  |         közé, én éppen olyan ember, olyan ördög leszek, mint ti, nem
 6 I  |        derék kapitányunkat, hisz te olyan jó embernek látszol, én
 7 I  |          ahova vagdalsz. Ne üss hát olyan nagyokat felém, hisz azt
 8 II | legmelegebben süt? Vagy hallottál-e olyan tréfát, midőn valakit meztelenül
 9 II |             gondolkozni, nem volnék olyan jó, mint bármelyik közületek?~–
10 II |      mindenkinek minden percben egy olyan csodát követni el, hogy
11 II |      szélesen folyt torkukba a bor, olyan szélesen folyt torkukból
12 II |           tele szájjal káromkodott, olyan tele marokkal szórta az
13 II |             rablók mind odanéztek s olyan hurraht ordítottak rá, hogy
14 III|          ismeretlen veszélyekkel, s olyan hírnevet szerezni, mint
15 III|             Micsoda beszéd ez?~– Ez olyan beszéd, hogy nálunk ma este
16 III|            hogy az a szép kis leány olyan könnyű volt, mint egy kis
17 III|           többiekhez.~– Kapitánytok olyan részeg, hogy azt sem tudja