Fezejet

 1 I  |           tényt követnénk el, mely bennünket beszennyezne.~A kalózok
 2 I  |     nyomatott, s csak így engedett bennünket a reábízott ezüst birtokába
 3 II |      hajtva.~– Ugye, nem hagysz el bennünket többé? – kérdi a legifjabb
 4 II |             Nehogy elárulhasson ön bennünket, jelt adva a többi hajóknak.
 5 II |           Barthelemy. Ha észrevesz bennünket, ideje marad előlünk elfutni.
 6 II |       utánunk, hogy ahol elcsípnek bennünket, a part melletti fákra sorba
 7 II |          bíztál, eltűnt, elhagyott bennünket.~– Lehetetlen.~– Úgy van.
 8 II | halászoktól tudtuk meg, hogy amint bennünket elvesztének szem elől, minden
 9 II |         tőlünk, hogy szinte szeret bennünket, jerünk oda, hol még nem
10 II |    kérezkedni tőlünk, ha megfogott bennünket!~Moody szemei elé tartá
11 II |          melyek elszöktek előlünk, bennünket a tengeren hagyva éhen-szomjan
12 II |     mellvédek mögé, hadd higgyenek bennünket olcsó prédának, s hadd hűljön
13 II |         válsz, hogy tagadhatsz meg bennünket, midőn fekete lobogód van,
14 III|          az égben, úgy felhajított bennünket a hullám.~– Jézus, segíts!
15 III|            Nézzétek. Már észrevett bennünket, és menekülni kíván. Skyrme!
16 III|       visszaadjuk. Ha leárbocoztak bennünket, akkor iparkodunk a partra
17 IV |     nevetve mondá:~– Ti ki akartok bennünket száraztatni, hogy a kötelet