Fezejet

 1 I | magyarázták a kalózhajón, s egy rabló, kiállva a hajó orrára,
 2 I |         veszve! kiálta a fiatal rabló bátor, csengő hangon, s
 3 I |      iparkodék egyik vagy másik rabló karjába fűzni a magáét,
 4 II|      fáj? – Hm, vezér – szólt a rabló összefonva karjait, s hátát
 5 II|      felvette ruháit, s a három rabló által közrefogva, anélkül,
 6 II|   rőfszámra kimérje? Oh, nem. A rabló hite ez volt: ittasnak lenni,
 7 II|     zsebében.~Nem hízelkedett a rabló semmiért, fizetett mindent
 8 II|        kereste szemeivel. A vén rabló sokat ivott, de egészen
 9 II|        hogy kebledre hulljon?~A rabló szíve elszorult. Még egy
10 II|  sötétlik.~Szótlanul állt ott a rabló. Szemei mozdulatlanul néztek
11 II|      kunyhóból, korommá égve, a rabló azt átölelte, megcsókoló,
12 II|         hanem bosszút állani! A rabló siralma vérontás! Bosszút
13 II|    ördögöt küldök én teneked.~A rabló átkozva vágta fel az égre
14 II|        angyalaid bűnhődjenek!~A rabló zokogott keservesen; a megátkozott
15 II|         némán inte kezével, s a rabló függött.~Ekkor a harmadik
16 II|        sem ördögtől! – felelt a rabló dacosan.~A hajók még aznap