Fezejet

 1 I  |         autodafék hivatáskörébe. Mi, kik a szabad tengerek vitézeinek
 2 I  |            sorban kezet szorongatni, kik bosszankodva taszigálták
 3 II |           föl a völgyből. A hajósok, kik édesvizet meríteni kiszállnak,
 4 II |            szomorúan, s a rablóknak, kik kötekedve kérdezgeték tőle
 5 II |           vakmerő rablók után küldé, kik nyíltan ott cirkáltak a
 6 II |       ismeretes volt mindazok előtt, kik valaha a rablók kezébe kerültek,
 7 II |       kalmárok hajóit kifosztogatni, kik védelem nélkül adják át
 8 II |         bosszút állhass a négereken, kik kedvesedet megölték, nem
 9 II |             vele az elégületleneket, kik annyira zavarba jöttek uralgó
10 II | semmirekellőket társaságába fogadja, kik veszély idején elhagyják
11 II |    feltalálták valahára az árulókat, kik társaikat otthagyták az
12 II |              az égő tenger tükrén, s kik most önként jönnek gyilkoló
13 II |           ezek tengeri szörnyetegek, kik országukat elfoglalni, s
14 II |            hogy legnagyobb óriásaik, kik száz emberrel értek fel
15 III|             rablók ellen irányozzák, kik csáklyáikkal már a gálya
16 III|                Mind nem tesz semmit. Kik a kapitányai?~– Az egyik