Fezejet
1 I | fekszik, ami arra mutat, hogy a zivatarban kihányták belőle
2 I | Föld!~A kapitány, anélkül hogy arcán egy vonás elváltoznék,
3 I | parancsot oszt altisztjeinek, hogy a hajósnép fölött tartsanak
4 I | kapitány visszafordulva, hogy egy magas, szikár férfi
5 I | lyukat kapott, ön leizent, hogy a fölösleges terhet a vízbe
6 I | fenéksúlyt; ön újra leizent, hogy ki kell hányni amit még
7 I | újra sürgetősen parancsolá, hogy mindent bele kell hányni
8 I | legénység tanakodni kezdett, hogy melyiket vesse ki a kettő
9 I | neki gúnyosan~– Úgy hiszem, hogy célszerű volna büntetésemet
10 I | volna meg a hajót ahelyett, hogy ágyúit vetteté ki, mert
11 I | ágyúval, s nehezen hiszem, hogy kölcsön lehessen tőlük kérni.
12 I | A kapitány némán inte, hogy az orvost vigyék a hajó
13 I | Azzal parancsot adott ki, hogy az ezüstrudakat a legalsó
14 I | emelvényére állott, s anélkül, hogy útjából legkevésbé eltérne,
15 I | kartács úgy összeszaggatta, hogy nem lehetett benne egyebet
16 I | harmadszor lőtt reá anélkül, hogy ez csak fejét is félrekapta
17 I | társainak első dolga az lőn, hogy őt vállaikra fölemelve,
18 I | hangon kérdezé:~– Ki érdemli, hogy vezéretek legyen, jobban,
19 I | egyhangúlag.~– Akarjátok, hogy legyen vezérünk, kapitányunk,
20 I | társain. – Azt tudjátok, hogy az én apám lord Sympson
21 I | vagy!~Skyrme, ahelyett, hogy főbeütötte volna a lordot,
22 I | rabló-becsületére mondá, hogy amióta megkeresztelték,
23 I | Bocsánatot, kapitány úr, hogy ezek a fickók önt ily kellemetlen
24 I | kapitány úr szavát adja, hogy nem fog ellenünk semmit
25 I | sem baj; én azt mondám, hogy mindenesetre oldjátok fel
26 I | a mi dolgunk vigyázni, hogy valamelyikünket főbe ne
27 I | olyan szíves, kapitány, hogy minket felvilágosítand hajója
28 I | tértek vissza Barthelemyhez, hogy nincs ebben az egész hajóban
29 I | Rolls nem állhatta meg, hogy a csalatkozott rablók dühén
30 I | Tapasztalhatták önök, hogy ágyúim sincsenek, s gondolhatták
31 I | s gondolhatták belőle, hogy mikor már arra került a
32 I | mikor már arra került a sor, hogy azokat a tengerbe hányassam,
33 I | tengervizet ennyi jó legényünk, hogy egy üres almáriomot foglaljunk
34 I | függő ezüstsíp gyaníttatá, hogy a kalózok főhajósa.~– Mit
35 I | irgalommal, s engedjétek meg, hogy lábaitok porát csókolva,
36 I | ítéletükben, nem is akarom, hogy igazságosabb, bölcsebb és
37 I | urak, nem akarja engedni, hogy elmondjam saját vádam lényegét.
38 I | Igenis! Mert tudja jól, hogy akkor nem én leszek, hanem
39 I | közelebb nyújtva fejét, hogy jobban halljon.~– Az úton
40 I | kapitány parancsot adott, hogy a haszontalan terhet ki
41 I | ezüst, az lőn a kérdés, hogy a kettő közül melyiket hajítsuk
42 I | barátim; ne mondja senki, hogy a tengeri rablók belekontárkodnak
43 I | ráakadunk az ezüstre anélkül, hogy valami oly tényt követnénk
44 I | árulta el az ezüst hollétét, hogy Rolls kapitányon kihűthessék
45 I | bosszújokat, most látva, hogy megmenekült, fölszólalt.~–
46 I | engem, s ígérjétek meg, hogy élve hagytok, és én oda
47 I | intve. – Biztosítom önt, hogy mi egy hajszálát sem fogjuk
48 I | hóna alá, mivel azt nyerte, hogy Scudamore a nyakába borult,
49 I | szemeit törölve állítá, hogy sohasem érezte magát boldogabbnak,
50 I | egyre sírt és esküdött, hogy ő holta napjáig lekötelezett
51 I | Barthelemy parancsolá nekik, hogy hordják át mindazt a kalózhajóra,
52 I | barátjainak nevezve, dacára annak, hogy ezért azok viszont minden
53 I | illeték, s ráordítoztak, hogy ne nyúljon az ő jószágaikhoz.~
54 I | takarítva. Már most akarod-e, hogy kifúrjuk a fenekét? Vagy
55 I | rablók hahotája tanúsítá, hogy az ötlet nagy részvétre
56 I | magáét, folyvást bizonyítva, hogy ő nem tartozik amazok közé.~–
57 I | törökök; hát azt akarjátok-e, hogy minket azokkal összezavarjanak?
58 I | kalóz nevet, elismerve, hogy annak semmi köze sincs a
59 I | közt feltartott pipáját, hogy szinte kiszúrta vele szemét. –
60 I | vele szemét. – Én mondom, hogy bolond vagy, kapitány, s
61 I | hozzákötözte őt a főárbochoz, úgy, hogy az két kezével az árbocot
62 I | kapitány! Ön, reménylem, hogy szerencsésen fog megérkezni
63 I | Londonba hajójával. Igaz ugyan, hogy ön ezt üresen fogja megbízói
64 I | hozzá – szólt közbe Rolls –, hogy így is csak Scudamore árulása
65 I | Azt megígértük önnek, hogy egy hajszála sem görbül
66 I | otthon előveszik azért, hogy nekünk szolgálatot tett.~–
67 I | énvelem. Titeket mulattat az, hogy én így kétségbe vagyok esve,
68 I | ti nem feledhetitek azt, hogy én nektek fontos szolgálatokat
69 I | válni, sohasem bánjátok meg, hogy velem megismerkedtetek.
70 I | annyira ment hozzá Scudamore, hogy lábaival elérheté, egyet
71 I | elérheté, egyet rúgott rajta, hogy szinte hanyatt esett.~–
72 I | jobbra-balra, amivel azt nyerte, hogy ott ütötték, ahol éppen
73 I | megrakták tetőtől talpig, hogy még a pipa is kiesett a
74 I | végeztével odahívá Scudamore-t, hogy írja alá nevét a kalózok
75 I | Azonban, nehogy úgy járjunk, hogy orvosáért cserében főhajósunkat
76 I | ki csak azon törekedett, hogy valamelyiket emberül megrúghassa.
77 I | pofonütni, második pedig az, hogy kurta pipáját fölszedte,
78 I | kapitány alattvalóját; most, hogy kiálltad a büntetést, ismét
79 I | Megbocsát ön, Rolls kapitány, hogy hajóján végezzük ügyünket,
80 I | tenni minden oldalra, úgy, hogy ha tizenkét ember állt volna
81 I | felém, hisz azt kell hinnem, hogy meg akarsz ölni.~Valódi
82 I | valamint azon törekvés sem, hogy az ember ellenfele kardját
83 I | félretekintve, megpillantá, hogy Scudamore orvos szintén
84 I | oly dühbe hozta a kalózt, hogy rögtön ott akarta hagyni
85 I | vélt megsemmisíthetni, úgy, hogy kardjának hegye a földben
86 I | tengerészeket, tudtukra adva, hogy fegyvereiket megtalálandják
87 I | elfogadom, azon reményben, hogy egykor ismét találkozni
88 I | fogunk.~– Az, reménylem, hogy minél hamarább meg fog történhetni.
89 I | valami sejtelem azt súgja, hogy én önt egykor diadalmas
90 I | pedig azt súgja valami, hogy én önt, Barthelemy Rooberts,
91 I | Elfogadom. Reménylem, hogy az ára ki van fizetve. –
92 II | útba ejtette ősi házát, hogy egy rövid órára meglátogathassa.~
93 II | legutoljára marad a menyasszony, hogy leghosszabban maradhasson
94 II | feleletet.~– Egy egész éve, hogy nem láttunk – szólt az öreg
95 II | Fájdalom, igen. Azt hívém, hogy rövidebb idő alatt érhetek
96 II | van; mikor már azt hiszem, hogy elértem, ismét továbbtaszít.
97 II | mennyiszer beszéltünk róla, hogy ha azok elfognának, megölnének,
98 II | elfognának, megölnének, s aztán, hogy megsirattunk akkor mindig.~
99 II | kedvesem; azt nem akarhatom, hogy ti éltetek fogytáig itt
100 II | barátságos nép közt élhessetek, hogy e szép arcokat ne süsse
101 II | imádságunk után tesszük, hogy az Isten merítse el a tenger
102 II | akik közül egy sem sejté, hogy a kedves, édes testvér és
103 II | Villiam szívét bántotta, hogy kedvesét és családját nyomorban
104 II | tudtára adva családjának, hogy az ő boldogságukért elmegy
105 II | fahangjával. – Kár érted, hogy becsületes embernek termettél,
106 II | kalózhajón, s azt remélte, hogy tán egyszer majd egy hatalmasabb
107 II | Mikor észrevették a kalózok, hogy nem futhatnak el többé,
108 II | markába csapva. – Tudtam, hogy ez lesz a vége! Azzal a
109 II | testvér hátrább maradt, hogy a szeretők édes titkos beszélgetéseit
110 II | durva hajósok, nem akarom, hogy elválásunk érzelmeit zavarják.
111 II | s ha nem akarná Isten, hogy valaha célt érhessünk, legalább
112 II | szólt a leány rebegve –, hogy ha majd egykor hazajősz,
113 II | kitalálta és megsúgta nekik, hogy a vezér szerelmi kaland
114 II | egy korongnak. – Tudod-e, hogy mi hite van a kalóznak?
115 II | Tehát ti azt hiszitek, hogy ha én tán egy némberről
116 II | elébb-utóbb arra vágyik, hogy valami csendes fészekbe
117 II | Egyszer jutott csak eszünkbe, hogy Párizsból egy hajó némbert
118 II | kellett attól tartanunk, hogy beléjök szeretünk. Ejh,
119 II | szemébe nézve a rablónak –, hogy keményebb szívetek van,
120 II | Tán csak nem állítod azt, hogy e negyvenkét hajót el akarod
121 II | Rooberts arcába, nem tudva, hogy tréfál-e, vagy komolyan
122 II | olyan csodát követni el, hogy maga is elbámuljon rajta
123 II | érzelmeiteket, midőn azt mondó, hogy a kalóznak semmitől sem
124 II | imádkozék három angyal, hogy az átkos szörnyeteg Rooberts
125 II | árbockosarakban ásítozva hirdetik, hogy egy vitorla közelít szemközt,
126 II | bizonyos lehet ön róla, hogy vasat fog enni, és tengert
127 II | bírták a kapitányt. Ígérte, hogy meg fogja a kérdéses hajót
128 II | Különben teljes reménye volt, hogy ha a kalózok azt meg merik
129 II | bírnom, ha azt nem akarja ön, hogy megelégedjem az ön hajójával.
130 II | által közrefogva, anélkül, hogy saját embereit figyelmeztetni
131 II | keresett, becsületére fogadva, hogy a legdrágább terhet viszi.
132 II | Hanem azt elhallgatta, hogy ugyanazon hajó negyven ágyúval,
133 II | oly közel jutott hozzá, hogy a hangot át lehetett egyik
134 II | hozott kapitány észrevevé, hogy senki sem figyel reá, egyszerre
135 II | oly véletlenül történt, hogy a kalózok első meglepetésükben
136 II | tekintének egymásra, s szó esett, hogy meg kell fordítani a vitorlákat,
137 II | közeledő rémcsoport láttára, hogy ágyúikat, fegyvereiket a
138 II | volt-e a kalóznak a pénz, hogy azt tán kamatra adja? A
139 II | adja? A drága szövetek, hogy beüljön velük a boltba,
140 II | vonulni közülők pénzével, hogy becsületes emberré legyen –
141 II | Bizonyítványok vannak róla, hogy az ördögszigeteken, a Surfinam
142 II | tanúsításában.~Igaz ugyan, hogy tizenöt nap alatt nyolcezer
143 II | brigantine-t reggelre elfogja, hogy szokása ellenére, még arról
144 II | sem győződött meg elébb, hogy van-e a sloopra elég élelmiszer
145 II | mérföldnyire eltávozott, hogy számára onnan eleséget és
146 II | nap kellett a dereglyének, hogy az elhagyott hajókhoz érjen,
147 II | hajókhoz érjen, s ugyanannyi, hogy visszafőjön. Hat napig kellett,
148 II | Barthelemy azt találta ki, hogy árbocgerendákból összekötöztetett
149 II | Nem hallottam hírét, hogy valaha elfoglaltátok volna
150 II | kormányzó hírt vett róla, hogy ily kevesen támadtuk meg
151 II | hóhért is elküldé utánunk, hogy ahol elcsípnek bennünket,
152 II | helyen kilyukaszták. Hej, hogy merült el egyszerre az üldöző
153 II | egyszerre az üldöző gálya, hogy ordítottak segítség után
154 II | segítség után a katonák, hogy evickéltek a vízben, könyörgő
155 II | kormányzóhoz, nyájasan köszöntetve, hogy neki nincs szüksége hóhérra.~–
156 II | kalózt meséivel együtt, hogy az érkező dereglye felé
157 II | halászoktól tudtuk meg, hogy amint bennünket elvesztének
158 II | keresztül-kasul a tengert anélkül, hogy valamit foghattak volna,
159 II | felhúztak a sloop árbocára, hogy az néha keresztül csapott
160 II | anyányi gályát, mely látva, hogy nem menekülhet tovább, megadta
161 II | lehete látni azon vágynak, hogy bosszúfok hevéért az üldözöttekkel
162 II | térdelj. Emeljétek föl, hogy egyenesen álljon.~Két kalóznak
163 II | térdeiről, ki, miután látta, hogy a földön nem engedik térdelni,
164 II | megszólított szépen kérte, hogy bocsássák el, mert nem tud
165 II | azzal nagy remegve kivalló, hogy hajója spanyol borokat szállít.~–
166 II | miket dióval hizlaltak, hogy húsok jobb ízű legyen.~A
167 II | előtuszkolók Scudamore-t, hogy becses sebészi műszereit
168 II | jókor oldalba nem üti úgy, hogy hanyatt essék.~– Azt hittem,
169 II | hanyatt essék.~– Azt hittem, hogy most meg ezek fognak következni –
170 II | minden pokolra esküdött, hogy ő nem barmokat, hanem embereket
171 II | maguk közé, s kínálgatók, hogy egyék; a szegény nekiült,
172 II | szegény nekiült, s látva, hogy már ezeket az áldozatul
173 II | benne a dicséretes törekvés, hogy három ember részét kiegye
174 II | mondták nagy fitymálva, hogy jobb annál a vereshagyma.~
175 II | jobb annál a vereshagyma.~S hogy itták ama felséges borokat!
176 II | erősebben kezdte hinni, hogy ő maga a rablóvezér, ki
177 II | kirabolt, s kínálta a rablókat, hogy akasszák föl egymást, egészen
178 II | fogott; amiből az lett, hogy az orvos és a bristoli kapitány
179 II | enthuziazmusra ragadta őket, hogy Skyrme felugorva helyéből,
180 II | borrá vált tengerre esküvék, hogy akkora pohárból fog a bristoli
181 II | rettenetesen mulatságosnak találva, hogy valaki benne üljön a pohárban,
182 II | iszik, nem félve attól, hogy le találja magát nyelni.~ ~
183 II | elbúcsúzva tőle, szívére kötvén, hogy ha Barbadosba ér, utasítson
184 II | véghezvitt pusztítás, s gondolta, hogy majd küld ő egy pár mulatságos
185 II | balesetét, s annyira vette, hogy ez hadihajók hiányában rögtön
186 II | őket, s átkiáltva hozzájuk, hogy zászlóikat eresszék le,
187 II | kalózok csáklyáikat kiveték, hogy a gályába kapaszkodjanak,
188 II | perc elég volt neki arra, hogy ennek elébe kerülve, a két
189 II | midőn ellenei azt hitték, hogy menthetlenül el van veszve,
190 II | el, úgy intézve a dolgot, hogy a kalózokkal összetalálkozzanak;
191 II | rablók tudtak mulatni! Igaz, hogy náluk a táncvigalom orgiával
192 II | karbunkulus villogott; igaz ugyan, hogy a csipkék rummal és pálinkával
193 II | dohányillat, az is igaz, hogy az aranyórák mellé pisztolyok
194 II | azt a szokását a kalóznak, hogy az addig el nem megy onnan,
195 II | mondanák rá az emberek, hogy az nagyon furcsa.~ ~
196 II | elhagyta papboszi templomát, hogy Kelet-Indiába jöjjön; nézd,
197 II | találkozom veled a tengeren, hogy akkor megölhetnélek? Királlyá
198 II | Királlyá tenném magamat, hogy őt királynévá tehessem.~
199 II | azzal mulattatá környezőit, hogy pisztolyait kilövöldözte
200 II | kalózt bántá az a gondolat, hogy e szép nyakat semmi ék nem
201 II | Tehette-e ezt anélkül, hogy a hölgy fejét kebléhez ne
202 II | ugyan ki kívánhatná tőle, hogy meg is ne csókolta volna?~
203 II | olyan hurraht ordítottak rá, hogy a boltozat rengett bele,
204 II | Barthelemynek a sürgönyöket, hogy ő olvassa el.~A kalóz elébb
205 II | vágott öklével az asztalra, hogy a kalózok mind elhallgattak
206 II | mondád – szólt Rooberts –, hogy ürítsem ki a gyönyör poharát,
207 II | tulajdonosai beszélték, hogy a fellázadt rabszolgák a
208 II | menyasszonyod? Miért nem jő eléd, hogy kebledre hulljon?~A rabló
209 II | homlokáról az izzadságot. Jó, hogy csak álom volt, rebegé magához
210 II | tekintet a völgybe megmutatá, hogy ez valóság, nem álom.~Őrjöngve
211 II | meglátszó lábnyomok közt, hogy nem találja-e köztük kedveseiét
212 II | átölelte, megcsókoló, s érzé, hogy szemei elhomályosodnak a
213 II | vérpadra? Miért engedéd meg, hogy az én vétkemért a te angyalaid
214 II | búsuljon valaki afelett, hogy a lázadók le vannak győzve,
215 II | vannak győzve, s mit örül, hogy egy csomó megszabadult belőlök?~*~–
216 II | Nekünk nem kell megengednünk, hogy legyen út hátralépni, csak
217 II | fogtok szállani, engedd, hogy én megmentsem lelkemet a
218 II | hidegen, s inte a rablóknak, hogy végezzenek vele.~– Kapitány!
219 II | irgalmáért, csak nem akarod, hogy így haljak meg, gyónás és
220 II | kezeit-lábait össze kellett kötözni, hogy a kapitány elé vihessék,
221 II | Scudamore, kinek, úgy látszott, hogy sokkal nagyobb hivatása
222 II | annyira fél már tőlünk, hogy szinte szeret bennünket,
223 II | szól, s rójuk helyébe azt, hogy a bátrak számára nincsen
224 II | Mert nekünk nem unalmas az, hogy most jó dolgunk van, s veszélyt
225 II | találjuk mulatságosnak azt, hogy ismeretlen veszélyeket keressünk
226 II | kell.~– De azért csupán, hogy te bosszút állhass a négereken,
227 II | uralgó merészsége által, hogy elfeledve ellenszegülési
228 II | legénységének büntetésideje.~Hogy el ne szökhessenek tőle,
229 II | Rooberts elcsalta őket annyira, hogy a Lapról meg ne láthassák
230 II | elfogott franciáktól megtudva, hogy a legfélelmesebb két angol
231 II | kezében követelte Roobertstől, hogy adja vissza hajóját, s verekedjék
232 II | megtetszett az eredeti ajánlat, hogy ő egy meglepett hajót visszaadjon
233 II | érte, miszerint kijelenté, hogy kész azt elfogadni.~Emberei
234 II | saját legényei álltak elő, hogy ők nem harcolnak Rooberts
235 II | ellen, hanem inkább kérik, hogy vegye őket is társaságába.~
236 II | felszólító Barthelemyt, hogy ha egy csepp büszkeséget
237 II | hírnevét és becsületét azáltal, hogy e semmirekellőket társaságába
238 II | nem tudnám lelkemre venni, hogy önt hajó nélkül hagyjam.
239 II | Royale Fortune-hoz, jelentve, hogy két gyanús gályát vett észre
240 II | csak annak köszönheti, hogy minden vitorláját felhúzta,
241 II | minden vitorláját felhúzta, hogy kiszabadult közölök, azonban
242 II | kalózhajót kell fognunk, hogy az is legyen.~A legények
243 II | miénket pompás alakjáról, hogy fog majd kérezkedni tőlünk,
244 II | lefekszik a földre, s kacag, hogy szinte megfullad bele.~–
245 II | s úgy meg nem markolták, hogy nem kapálózhatott.~– Beszélj
246 II | torkába! Hát nem érdemes ez, hogy az ember örömében megbolonduljon?~
247 II | felmásztak a vitorlakötelekre, hogy jobban láthassák a közelgő
248 II | Barthelemyt is annyira elragadta, hogy arca halaványságát lángoló
249 II | el, volt a fölszólítás, hogy álljanak szóba.~Barthelemy
250 II | Barthelemy, s azzal inte, hogy rántsák föl a zászlókat.~
251 II | szállítá embereit, s anélkül, hogy egy lövéssel megkísértené
252 II | Rooberts, parancsot adva, hogy bocsássák el a legnagyobb
253 II | negyvenedmagával beleült, s parancsolá, hogy evezzenek a parthoz.~Kennedy
254 II | parthoz.~Kennedy észrevéve, hogy Rooberts ki akar kötni,
255 II | négereknek, elmondva nekik, hogy ezek tengeri szörnyetegek,
256 II | növekedő zajgása tanúsítá, hogy a kalózok lázító szavainak
257 II | vezetőit.~A szerecsenek látva, hogy legnagyobb óriásaik, kik
258 II | jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók fejeit elhozom
259 II | fejeit elhozom neked anélkül, hogy egy emberéletet elvesztegetnék
260 II | rá hagyta magát beszélni, hogy visszatérjen a hajóra, s
261 II | parancsot adott a kalózoknak, hogy forduljanak a négerek elhagyott
262 II | gyújtják fel gunyhóikat, hogy a füst hozzájuk csapkod
263 II | Scudamore –, miért tagadnád, hogy velünk egyetértve biztatád
264 II | biztatád fel e barmokat, hogy ágyúink torkába jöjjenek.
265 II | te szégyenünkre válsz, hogy tagadhatsz meg bennünket,
266 II | egymást, miről tudhatnám én, hogy a te bal válladon egy akasztófa
267 III| hollandi factorie-k jól tudták, hogy hajói a Cap-Corso kikötőjében
268 III| időben a tengerre szállani, hogy az Istent kísértse? A legbátrabb
269 III| Fecske” után várakoznak még, hogy a passzátszelek elmúltával
270 III| fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal szinte a hullámokat
271 III| Minő vihar! Lehetetlen, hogy kikötőbe jussunk valaha.~–
272 III| szokott megjelenni. Nézzétek, hogy táncolnak.~– Vigyázz! –
273 III| vészmaradak is éreznek valamit, hogy mindenütt nyomunkban vannak.~–
274 III| vannak.~– Jack azt állítja, hogy ő a múlt éjjel látta a tengeri
275 III| mondó Trahern. – Minő kár, hogy közel nem juthatunk hozzá,
276 III| minden módon azon törekvék, hogy mellé juthasson. E törekvése
277 III| nemsokára lehete látni, hogy a nagy dereglyét eresztik
278 III| Barthelemy felszólít ezennel, hogy add meg magadat neki a „
279 III| határos, parancsot adott, hogy ez ágyúkat irányozzák ellenük.
280 III| ellenük. Tüzérei azt felelék, hogy az ágyúk mind meg vannak
281 III| akartok hozni magatokra, hogy tízszer kevesebb erő előtt
282 III| semmi erő sem bírhatta rá, hogy fegyvereiket a rablók ellen
283 III| rángatták kezeit, s nem engedék, hogy másodszor lőhessen megtámadóikra.
284 III| magasságon állt már hírnevük, hogy amit ők akartak, semmi sem
285 III| bizonyítanák, hihetlen volna, hogy húsz kalóz egy nyomorult
286 III| Salomo” megérkeztét várta, hogy Rooberts ellen kiinduljon.~
287 III| Barthelemy megengedé neki, hogy tetszése szerint háttal
288 III| megengedé a kapitányoknak, hogy hajóikat tőle visszaváltsák,
289 III| s hajóját nem veszi meg, hogy becsületét eladja, tessék
290 III| rögtön parancsot adott ki, hogy tüzet kell vetni a Fletcher
291 III| visszatért azon jelentéssel, hogy a kérdéses hajó áruneműi
292 III| miután nem bizonyos róla, hogy a szerecsent meg lehet-e
293 III| mindenkinek akit illet, hogy **hajó **kapitányától nyolc
294 III| mennyi vért elpazarlott, hogy magát leittasítsa, hasztalan!
295 III| és az öröm miatt, látva, hogy az mindig közelb-közelb
296 III| beszéd ez?~– Ez olyan beszéd, hogy nálunk ma este elfogyott
297 III| a cukrot meg a pálinkát, hogy tőlem kéritek azt? Ha elfogyott,
298 III| ezalatt oly közel jött, hogy vitorláit meg lehete számlálni
299 III| mikor már annyira el voltak, hogy az ágyúdörgés nem hallatszott
300 III| kormányoshoz, s kényszeríték, hogy forduljon vissza, s kifeszíték
301 III| A lőpor kevés volt arra, hogy a hajót szétvesse. Az öt
302 III| roppant kezeit lebilincselék, hogy lábait bekötözhessék, láncaival
303 III| meghalt.~Barthelemy ezalatt, hogy az idő ne teljék munka nélkül,
304 III| pohárversenyre, fogadva, hogy ő valamennyit képes leinni.~
305 III| sem álmodott soha; kár, hogy már mást szeretett.~– Szólj,
306 III| futottunk velők. Mondhatom, hogy az a szép kis leány olyan
307 III| hangon.~– Ugye? Érdekel, hogy szép leányról van szó? Pedig
308 III| érte, mindig utána tevé, hogy Rooberts Barthelemyt süllyessze
309 III| fenekére. Szegény leány, hogy szerette azt az eltávozott
310 III| Nézzétek! A kapitány megőrült! Hogy mosolyog! – suttogták a
311 III| életemnek. Érzem, tudom, hogy ma el fogok veszni. Nem
312 III| babonái. A hajós előre tudja, hogy el fog veszni, ha a tengerrémmel
313 III| Kapitánytok olyan részeg, hogy azt sem tudja már, mit beszél.~
314 III| Mindenki azon hitben élt, hogy őelőtte semmi sem lehetetlen.
315 III| Vén bajtárs, nem sejted-e, hogy ez az óra nehezebb lesz
316 III| állsz itt? – riada rá.~– Hogy téged be ne bocsássalak –
317 IV | akartok bennünket száraztatni, hogy a kötelet megkíméljétek;
318 IV | kenyértől úgy megsoványodunk, hogy elfügghetünk bátran egy
319 IV | folyamodtak a hajóskapitányhoz, hogy mentse meg őket azon embertől,
320 IV | Azok ott összebeszéltek, hogy egy éjszakán kitörve börtönükből,
321 IV | meg volt neki engedve, hogy szabadon járjon-keljen,
322 IV | felbiztatá Scudamore a kalózokat, hogy az ő segélyével szabadítsák
323 IV | hálát adni az Istennek, hogy e rémtől megszabadítá a
324 IV | hálaimákat susogva az éghez, hogy meghallgatá kérésüket, s
|