Fezejet

 1 I  |         hogy élve hagytok, és én oda vezetlek benneteket, ahová
 2 I  |         borzalmas vígsággal írta oda nevét, mely magukat a rablókat
 3 II |     jövevénynek, ültetik ide is, oda is – ki-ki maga mellé; száz
 4 II |          pokolba! Nem jönnétek-e oda is velem?~A rablók dühödt
 5 II |      férj azonban nemigen nézett oda, sokkal bölcsebb dolognak
 6 II |      Szemei mozdulatlanul néztek oda, egy sóhaj sem jött ki ajkán.
 7 II |         szeret bennünket, jerünk oda, hol még nem tudnak felőlünk,
 8 II | törvénykönyvbe ellenünk, menjünk oda, tépjük ki a lapot, mely
 9 II |         Én elvezetlek benneteket oda, hol a kincsek hazája van,
10 II |       kapitánya, dühösen evezett oda egyedül a rablók hajójához,
11 II |    alhangon Rooberts.~– Nem kell oda kés, körmeinkkel szedjük
12 III|        hallott.~– Nézd! Nézzetek oda – mondá Philipps, egyszerre
13 III|          a tengerbe.~Roobertssel oda volt a kalózok lelke. Sem