Fezejet

 1 I |  Londonba érünk, de az ezüstöt igen; s íme, tanácsom által az
 2 I |       tették; ön derék katona, igen vitézül viselte magát. Oldjátok
 3 I |     sem görbül meg általunk.~– Igen – kezdé ez siránk hangon –,
 4 II|      öreg asszony.~– Fájdalom, igen. Azt hívém, hogy rövidebb
 5 II|    ugye, meg tengeri rablók?~– Igen, a hajótörések.~– Hát a
 6 II|        mindennap imádkozunk.~– Igen, bizony – erősíté a kisebb
 7 II| megemlékezünk imádságunkban.~– Igen? Őróla is?~– Úgy ám. Mindennap
 8 II|       előre utalva Rooberts.~– Igen, de így? Egy falat kenyér,
 9 II|      az egész terhet; a rablók igen jól fizettek.~Egyszer druszája,
10 II|       káromkodása, mint valami igen erős neme a gyöngédségnek,
11 II|       piszkolta a kalózokat.~– Igen, elszöktem közületek, mert
12 II|       a kapitány elé lépett.~– Igen is, rosszaljuk indítványodat,
13 IV|      az egész világban. Sokan, igen sokan siettek hálát adni