Fezejet

 1 I  |       Okosat szólj, nemes lord! – monda Skyrme, fölemelve izomteljes
 2 I  |           a betegeket tartá meg – monda Skyrme.~– Korántsem, én
 3 I  |       nyújtott kezet.~– Jól van – monda –, elfogadom, azon reményben,
 4 II |       kinek van helyén a szíve! – monda Rooberts. – Száz ember fog
 5 II |        rajta később.~– Kapitány – monda Asphlant, hosszú gondolkozás
 6 II |              Haszontalan fickók – monda dörmögve Moody. – Elkorcsosult
 7 II |         Találkozni fogunk velök – monda rekedt hangon. Egy percig
 8 II |    megjárhatják velünk.~– Haha! – monda Skyrme. – Még csak ez volna
 9 II | szárazföld sem ment meg titeket – monda Rooberts, parancsot adva,
10 II |    észrevevé a cselt, s átkozódva monda ellent.~– Ne higgyetek a
11 III|             Az nem kísértethajó – monda kevés vártatva.~– Mi volna
12 III|         az ijedelmet. Hidegvérrel monda nekik:~– Ez bizonyosan a