Fezejet
1 I | csavarkerekek kattogásán kívül nem hallik egyéb hang, mint
2 I | lenni, míg egyszerre egy el nem takarhatott gúny, vagy bosszúrándulat
3 I | bosszúrándulat ördögi torzképpé nem kuszálja a behízelgő tekintetet.~–
4 I | nagy kár volt, mert azokra nem kevés szükség van, kivált,
5 I | tanácskérésre. Az embert nem kérik tőlünk számon, ha
6 I | szüksége lehet rám.~– Az nem tartozik önre – viszonzá
7 I | részéről.~Rolls kapitánynak nem volt ágyúja azt viszonozni.
8 I | úgy összeszaggatta, hogy nem lehetett benne egyebet látni
9 I | brigantine bordáin felmászni, nem törődve a rájok irányzott
10 I | sem félve a fegyvertől, s nem törődve sebeivel.~A tengerészek
11 I | pisztolyát övéből. – Te nem fogsz engemet eltalálni! –
12 I | harapsz.~– Azt tenném, ha nem mondanád is – viszonza Sympson,
13 I | én apámat is. Ezóta nekem nem kell a pápista még kalózvezérnek
14 I | kalózvezérnek sem! Ezért nem kellesz nekem te sem, Barthelemy,
15 I | megkeresztelték, soha templomban nem volt, s papot soha életében
16 I | volt, s papot soha életében nem látott.~Ezzel ünnepélyesen
17 I | kapitány úr szavát adja, hogy nem fog ellenünk semmit elkövetni
18 I | semmit elkövetni akarni.~– Én nem adom szavamat semmire –
19 I | zegezugát felkutatni, én magam nem vezetem önöket sehova.~–
20 I | egy hordó víznél.~Rolls nem állhatta meg, hogy a csalatkozott
21 I | hányassam, már akkor egyéb teher nem maradt a hajón.~– Valamennyi
22 I | kézzel ellentálltak; de én nem bántottalak titeket, nekem
23 I | elítélve.~– Csak vádolva, nem elítélve. Az ítélet a londoni
24 I | megnyugszom ítéletükben, nem is akarom, hogy igazságosabb,
25 I | önök a jog szerinti urak, nem akarja engedni, hogy elmondjam
26 I | Mert tudja jól, hogy akkor nem én leszek, hanem ő lesz
27 I | szórni a hajóból. Mikor már nem volt egyéb, csak a betegek
28 I | rejtette ön azt el?~– Azt nem fogom megmondani.~– Nem-e?
29 I | kínzással tudni ki az igazságot? Nem, barátim; ne mondja senki,
30 I | szabadságot? Ha Rolls kapitány nem akarja fölfedezni hajója
31 I | ki eddig is csak azért nem árulta el az ezüst hollétét,
32 I | Moody teljes erejéből el nem öklözte őt testéről.~Az
33 I | válogatott társaságnak.~A rablók nem sokára visszatértek, a megtalált
34 I | elégültséggel mondá:~– Itt nem hagytunk semmit, kapitány!
35 I | folyvást bizonyítva, hogy ő nem tartozik amazok közé.~–
36 I | szigorú arcot öltve. A hajót nem fogjátok kifúrni, sem a
37 I | tengeri zsebmetszőkhöz, de nem mihozzánk, angolokhoz és
38 I | Hát Róma legelső lakosai nem rablók valának-e? S nem
39 I | nem rablók valának-e? S nem hősöknek tartattak-e a yeomanek
40 I | cselekszel, s ha vissza nem húzod szavadat, én magam
41 I | juttatni, hanem ön arról nem tehet. Minek tanúsításául,
42 I | védelmezte, s mindaddig meg nem adta magát, míg kilenc emberünket
43 I | általunk tökéletesen el nem nyomatott, s csak így engedett
44 I | történik velem?~– Azt én nem tudhatom – szólt Rooberts
45 I | ember birtokába vissza, ő nem fog irántam irgalmat ismerni.
46 I | kétségbe vagyok esve, de ti nem akartok engem igazán elveszteni.
47 I | igazán elveszteni. Hiszen ti nem feledhetitek azt, hogy én
48 I | olyan ördög leszek, mint ti, nem fogok szégyenetekre válni,
49 I | sem lehet nyugodtan? Nekem nem kell! Nekem a hajóra ne
50 I | készen van.~Moodynak azonban nem sok készülés kellett; amint
51 I | csupán csak annak az egynek nem ártott, aki előtte állt.~
52 I | miket ellenfelének dühe nem engedett kiszámítani.~–
53 I | szemedet. Ide nézz, öreg, hisz nem ott állok, ahova vagdalsz.
54 I | megjegyzései lovagok bajvívásán nem szoktak rendén lenni, valamint
55 I | orángutáng a falevelet.~Az ember nem engedé sebét beköttetni,
56 I | fenyegetésére az orvosnak, kinek nem haraphatta el a kezét, midőn
57 I | tonna kétszersültjénél. Ez nem fog eltartani hazáig. Bátorkodhatom
58 I | önt, míg útban lesz.~– Azt nem tanácslom önnek, mert ha
59 I | ágyúm volna, aligha meg nem kísérteném elrablott ezüstöm
60 II | erősségeit.~Vége-hossza nem volt a kalandoknak, miket
61 II | kapaszkodik, a nagyanya nem tud már futni, csak karját
62 II | feleletet.~– Egy egész éve, hogy nem láttunk – szólt az öreg
63 II | vállára hajtva.~– Ugye, nem hagysz el bennünket többé? –
64 II | Hát a tengeri rablók nem? Mi téged legjobban féltünk
65 II | azoktól engem, jó leánykám. Nem bántanak azok engem. Legfölebb
66 II | rebegé a szép menyasszony.~– Nem, kedvesem; azt nem akarhatom,
67 II | menyasszony.~– Nem, kedvesem; azt nem akarhatom, hogy ti éltetek
68 II | tengerbe fojtja.~– Ez talán nem lesz igaz. Rooberts sohasem
69 II | hallatszék:~– Azt a fickót nem kell bántani! Hozzátok őt
70 II | észrevették a kalózok, hogy nem futhatnak el többé, vakmerően
71 II | jószág volt mind, s Villiam nem vihetett átokterhelt vagyont
72 II | azzá. Az én boldogságomért nem kellene a tengeren túl menned,
73 II | társaim durva hajósok, nem akarom, hogy elválásunk
74 II | mindenütt, ahol te vagy. Én nem félném a zivatart, a te
75 II | magányosan mégy elébe; s ha nem akarná Isten, hogy valaha
76 II | hol van Julietta? Miért nem szalad előmbe? Akkor majd
77 II | elhervadott, most itt pihen; nem fogja-e ekkor azt mondani
78 II | azt mondani szíved: miért nem vittem őt magammal?~– Ne
79 II | társai közé lépett, szemeiben nem könny ragyogott, hanem tűz;
80 II | van a kalóznak? Ez a hite: nem félni senkitől, és nem szeretni
81 II | nem félni senkitől, és nem szeretni senkit.~– Jól tudom.
82 II | az érez, és aki érez, az nem való kalóznak!~– Tehát ti
83 II | némberről találnék gondolkozni, nem volnék olyan jó, mint bármelyik
84 II | mint bármelyik közületek?~– Nem volnál az, vezér! Aki szerelmes,
85 II | náluknál. Az ilyenképp miközénk nem való. Látod, vezér, én sohasem
86 II | vihar ordít, a golyó süvölt, nem jut eszébe a csendes gunyhó
87 II | és a szerelmetes leány. Nem számunkra termett ez a virág!
88 II | válogattuk őket; legalább nem kellett attól tartanunk,
89 II | tartott sokáig; ez a kalóznép nem sokat szokott tréfálni;
90 II | tréfálni; ha megdühítik, nem üt, hanem gyilkol, egy hónap
91 II | jertek velem.~– Tán csak nem állítod azt, hogy e negyvenkét
92 II | kérdezé Skyrme.~– Azt nem, hanem megtámadni azt, mely
93 II | tekintének Rooberts arcába, nem tudva, hogy tréfál-e, vagy
94 II | mindannyian; úgy látszik, Moody nem jól tolmácsolta érzelmeiteket,
95 II | semmitől sem kell félni, s nem nézni a jövendőt. S ti akartok
96 II | kimondtam, megteszem, mert én nem csak akkor tudok bátor lenni,
97 II | napvilágra, én elöl megyek! Nem jönnétek velem? Hát ha azt
98 II | jertek velem a pokolba! Nem jönnétek-e oda is velem?~
99 II | megmerevült a borzalomtól. A kalóz nem szegzett mellének pisztolyt,
100 II | szegzett mellének pisztolyt, nem fenyegette halállal; csak
101 II | hajót kell bírnom, ha azt nem akarja ön, hogy megelégedjem
102 II | idegen hajó a Tritonnal, s nem találtak az egészben semmi
103 II | kalózok első meglepetésükben nem tudták, hová legyenek?~A
104 II | elrémíté a megtámadottakat, nem tudták fegyvereiket használni,
105 II | fegyvereiket használni, nem hallották vezéreik szavát,
106 II | azokat rőfszámra kimérje? Oh, nem. A rabló hite ez volt: ittasnak
107 II | utolsó aranyban tart, s nem józanulni ki addig, míg
108 II | szerelmeskedett; tizenöt nap alatt nem volt vége a napnak, sem
109 II | tengere az élvezetnek, melynek nem lehete elérni a fenekét.~
110 II | minden gyönyör, mikor már nem volt a városban bor, melytől
111 II | jobbra-balra, az egész látkörön nem bírnak vitorlát felfedezni.~
112 II | Barthelemy dühös volt, nem akart szégyennel visszatérni
113 II | kalózok is gyávák. Bezzeg, nem ilyenek voltak az én időmben,
114 II | volt a kapitány. Egy hétig nem ettünk egyebet száraz gyökereknél,
115 II | hihetetlen arccal.~– Bizony, nem is ingadozott a talpunk
116 II | Havanna kapujáig hatoltunk.~– Nem hallottam hírét, hogy valaha
117 II | hozzám hasonló ördög, aki nem vénült meg, miként én, a
118 II | ültek padjaikon, mintha nem találnának annyi okot az
119 II | embervért.~– De hátha napokig nem találkozunk senkivel?~–
120 II | Ha két napig zsákmányt nem kapunk, akkor tengerész-ebédet
121 II | elfoglalók a két sloopot. Nem tartottak meg egyebet róluk,
122 II | gályát, mely látva, hogy nem menekülhet tovább, megadta
123 II | erőfeszített üldözés, s arcaikon nem egy fenyegető vonását lehete
124 II | Leghátul állt a jámbor, nem volt nagyravágyó. Onnan
125 II | miután látta, hogy a földön nem engedik térdelni, fölemelte
126 II | hogy bocsássák el, mert nem tud beszélni, ha fogják,
127 II | Skyrme elég jókor oldalba nem üti úgy, hogy hanyatt essék.~–
128 II | pokolra esküdött, hogy ő nem barmokat, hanem embereket
129 II | borokhoz használni szokás? Nem, beütötték a hordó fenekét,
130 II | alá tartók torkukat, s föl nem keltek addig, míg aztán
131 II | toasztot inni, amekkorából még nem ivott senki.~Meg is tartó
132 II | pohárban, melyből iszik, nem félve attól, hogy le találja
133 II | kalózok első ágyúlövéseire nem feleltek.~Ez még merészebbekké
134 II | iparkodott eléje kerülni, nem tágítva tőle; ekkor egyszerre
135 II | kikötőben. A kalózoknál nem volt sem ágyú, sem lőpor,
136 II | Amíg ennek emléke tartott, nem menekült meg előlük senki;
137 II | tenger; utóbb a hajókról nem vett el egyebet, mint a
138 II | mint a készpénzt, s azok nem is védték magukat ellene;
139 II | jó asszonyságok mindettől nem irtózónak, mert tudták azt
140 II | kalóznak, hogy az addig el nem megy onnan, ahova kiszállt,
141 II | s egy órát a zsebében.~Nem hízelkedett a rabló semmiért,
142 II | az ittas alvónak.~– Miért nem vagy ellenségem, miért nem
143 II | nem vagy ellenségem, miért nem találkozom veled a tengeren,
144 II | hogy e szép nyakat semmi ék nem fonja körül, s levette saját
145 II | fickót.~– Fel ne ébreszd! Nem látod, mi édesdeden alszik?
146 II | irgalom nélkül legyilkolák, nem kímélve férfit és nőt, aggot
147 II | harcba!~A rablók még mindig nem bírtak magukhoz térni bámulásukból.
148 II | hol menyasszonyod? Miért nem jő eléd, hogy kebledre hulljon?~
149 II | el örökre, ha bántó álmai nem főnek, ha végig nem kellett
150 II | álmai nem főnek, ha végig nem kellett volna álmodnia a
151 II | megmutatá, hogy ez valóság, nem álom.~Őrjöngve szökött fel
152 II | meglátszó lábnyomok közt, hogy nem találja-e köztük kedveseiét
153 II | kitörülve szemeiből a könnyet. – Nem vizet a tűzre, hanem olajat!
154 II | vizet a tűzre, hanem olajat! Nem sírni most, hanem bosszút
155 II | büntetni akartál engemet, miért nem sújtál a kősziklához tengerviharodban?
156 II | tengerviharodban? Miért nem veszítél el éhség, fegyver
157 II | éhség, fegyver által? Miért nem juttattál vérpadra? Miért
158 II | hírmondó fejcsóválva távozott, nem érthette, miért búsuljon
159 II | benne meghalva.~A rablók nem kérdezősködtek tovább. Tudtak
160 II | Távozzál, jöjj holnap. Ma nem fogok kegyelmet osztogatni.~–
161 II | kegyelmet osztogatni.~– Nem is kegyosztásra hívlak,
162 II | hagyni, az áruló. Nekünk nem kell megengednünk, hogy
163 II | örökre, az a pokolé, azt meg nem szabadítja innen semmi hatalom,
164 II | innen semmi hatalom, s ha nem akar velünk élni, haljon
165 II | Az Isten irgalmáért, csak nem akarod, hogy így haljak
166 II | kivonta magát. Társai ezért nem is nagy becsben tarták,
167 II | fásult volt minden iránt, meg nem indítá semmi, de ha nőt
168 II | akkor futott onnan, azt nem bírta elviselni.~A kegyetlenségig
169 II | volt egy ember, kit bántani nem mert és nem engedett: Glasby.
170 II | kit bántani nem mert és nem engedett: Glasby. Fölmenté
171 II | az annyiszor hallottakat.~Nem irgalmazott senkinek. Az
172 II | megadás, sem könyörgés meg nem hatotta, de ha volt egy
173 II | visszaadta mindenüket, semmit el nem vett a hajóról, s hagyta
174 II | azt szabadon menni.~Nőt nem érintett soha, sem szerelemből,
175 II | bennünket, jerünk oda, hol még nem tudnak felőlünk, angolok
176 II | rosszul sikerült az neki, nem az a hang, nem az a lélek
177 II | az neki, nem az a hang, nem az a lélek szólt belőle,
178 II | köztetek, kinek ez eszme nem tetszik, lépjen elő, mi
179 II | mondjátok, miért?~– Mert nekünk nem unalmas az, hogy most jó
180 II | dolgunk van, s veszélyt nem találunk sehol, prédát mindenütt –
181 II | mindenütt – szólt az egyik.~– És nem találjuk mulatságosnak azt,
182 II | a kereskedést.~– Minket nem a dicsőség ösztönöz, hanem
183 II | kik kedvesedet megölték, nem megyünk ezer mérföldnyire
184 II | Rooberts fülébe. – Ej, én nem félek sem embertől, sem
185 II | elveszett. Rooberts ezért nem hagyott fel tervével, ereje
186 II | megfogyott általa, de bátorsága nem.~Egy reggelen, amint feltisztult
187 II | legényei álltak elő, hogy ők nem harcolnak Rooberts ellen,
188 II | annyira jeles ember, miszerint nem tudnám lelkemre venni, hogy
189 II | és sokat ér, noha az árát nem határozhatom meg, mert én
190 II | szárazföldi patkányokért nem kár.~Ekként az egész kikötői
191 II | tartottak, aligha hadihajók nem lesznek, csak annak köszönheti,
192 II | mint két sirály.~– Ezek nem hadihajók – mondá Rooberts. –
193 II | henteregni a födélzeten, míg le nem fogták, s úgy meg nem markolták,
194 II | le nem fogták, s úgy meg nem markolták, hogy nem kapálózhatott.~–
195 II | meg nem markolták, hogy nem kapálózhatott.~– Beszélj
196 II | kibújtok a bőrötökből. Hát nem látjátok azt a két hajót
197 II | azt a két hajót ott? Hát nem ismertek rájok? Hisz ez
198 II | az ágyúink torkába! Hát nem érdemes ez, hogy az ember
199 II | tompa alhangon Rooberts.~– Nem kell oda kés, körmeinkkel
200 II | meredek kősziklára, hová nem lehetett őket követni, magukkal
201 II | és kalózait.~Onnan aztán nem lehetett őket lecsalni többé.~
202 II | Hiába mondanám neked, nem vennéd hasznát, de hatalmazz
203 II | Hallani fogod, látnod nem szükség, ez hadicsel, mit
204 II | amit akar.~Amint a kapitány nem láthatá többé, mi történik
205 II | fogtok jutni egyig, ha meg nem adjátok magatokat, s a mi
206 II | magatokkal hurcoltatok, ki nem bocsátjátok.~Kennedy észrevevé
207 II | ördögi ravaszság az egész, mi nem vagyunk nekik barátjaik,
208 II | vagyunk nekik barátjaik, mi nem ismerjük egymást.~– Kennedy,
209 III| Ördögnek kellene annak lenni, nem embernek, ki e világítás
210 III| Philipps. – Ha pokolbeli tűz nem volna, e hullámcsapástól
211 III| Jack?~– Miért mondanám, ha nem láttam volna? Ti aludtatok,
212 III| a mutatott tárgyat.~– Az nem kísértethajó – monda kevés
213 III| repül, mint madár.~– Ez nem kísértethajó – ismétlé a
214 III| Minő kár, hogy közel nem juthatunk hozzá, most elfognók
215 III| velünk összejönni.~– Ezek nem emberek – szólt Philipps. –
216 III| nyolcvan ágyú; Trahern el nem képzelheté, mit akar e tizedrésznyi
217 III| Köszönöm! Én ördögökkel nem harcolok.~S ezt mondva elveté
218 III| a rablók közé lőtt vele.~Nem talált senkit, mert saját
219 III| félre rángatták kezeit, s nem engedék, hogy másodszor
220 III| Salamon királynak.~A nép nem mert nekik ellenállni, oly
221 III| megkísérteni.~Ha okiratok nem bizonyítanák, hihetlen volna,
222 III| ő úgy mondá, rablóktól nem fogad el kegyelmet, s hajóját
223 III| el kegyelmet, s hajóját nem veszi meg, hogy becsületét
224 III| a kérdéses hajó áruneműi nem egyebek, mint nyolcvan néger
225 III| néger rabszolga, s miután nem bizonyos róla, hogy a szerecsent
226 III| többé mámort, feledést neki nem adott.~Oh, nem feledést,
227 III| feledést neki nem adott.~Oh, nem feledést, azt az édes öntudatlanságát
228 III| lelket, s odaviszik, ahova nem akar, ahova menni fél.~Mit
229 III| Rooberts. – Talpra, fiúk!~– Ma nem! – kiálta egy fickó a másik
230 III| voltak, hogy az ágyúdörgés nem hallatszott a kikötőig,
231 III| csak Skyrme állt még, és nem veszté el lelkét.~– Előre,
232 III| fel sebesen; egyéb kárt nem tett. A lőpor kevés volt
233 III| kalózvezérhez fordulva.~– Én nem tudok dalolni! – felelt
234 III| közelebb érték őket. A leánykák nem futhattak gyorsan, mert
235 III| akivel csak összejöttünk, nem látták-e azt a gályát, melyen
236 III| melyen Villiam elutazott? Nem beszéltek-e ővele? Úgy fájt
237 III| elhagytam őt Dublinban; nem tudom, rátalált-e már azóta
238 III| hogy ma el fogok veszni. Nem szükség kérdezned, miért?
239 III| réme, ma találkoztam vele; nem tudom hogyan, mi által?
240 III| tűz közé hozza magát.~– Ez nem portugál cukorhajó, uram –
241 III| volna, az én úri barátim nem volnának elég merészek vele
242 III| legjobb vitorlásoknak.~– Mind nem tesz semmit. Kik a kapitányai?~–
243 III| készüljetek a csatára! Nem kell félni, a harc Istene
244 III| fülébe súgott:~– Vén bajtárs, nem sejted-e, hogy ez az óra
245 III| partra menekülni; ha ez nem sikerül, belefogózunk az
246 III| Stephenson látta őt lerogyni, és nem véve észre rajta a sebet,
247 III| harcra, sem menekülésre nem gondoltak többé. Azon pillanatban
248 III| a kalózok hozzájutottak, nem tudták azokat többé föllobbantani.~
249 IV | őket megtörni.~A sebesültek nem engedték magukat bekötözni,
250 IV | úgy vesztek el átkozódva, nem békülve ki sem Istennel,
251 IV | A szegény megtérő bűnös nem szűnt meg énekelni és imádkozni
252 IV | azok egész komolysággal nem folyamodtak a hajóskapitányhoz,
|