Fezejet
1 I | vitorlái meg vannak rongálva, és ő mégis oly nyugodt lélekkel
2 I | hajón, csupán az ezüstrudak és a betegek. A legénység tanakodni
3 I | által az ezüst megmaradt, és a hajó megmenekült.~– Doktor
4 I | szemtül szemben, karddal és késekkel. Dühvel támadt
5 I | esküdve neki ördögre, pokolra és halálra örök hűséget.~Egy
6 I | egy tonna kétszersültnél és egy hordó víznél.~Rolls
7 I | Az egekre, az ördögökre és mindenre, ami előttetek
8 I | tegyetek különbséget közöttem és ezen emberek között, ne
9 I | hogy igazságosabb, bölcsebb és tekintélyesebb bírák előtt
10 I | volt egyéb, csak a betegek és az ezüst, az lőn a kérdés,
11 I | hajítsuk a tengerbe?~– No, és ön, mint afféle orvos, természetesen
12 I | Nem-e? Oh, a spanyol csizma és a hüvelykszorító majd ki
13 I | meg, hogy élve hagytok, és én oda vezetlek benneteket,
14 I | visszaforgatva fejét, egyre sírt és esküdött, hogy ő holta napjáig
15 I | nem mihozzánk, angolokhoz és franciákhoz. Az ilyenek
16 I | becsületét, mint a spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e,
17 I | kiállott zivatar miatt ágyúit és vitorlái egy részét elveszté,
18 I | Helyesen – mondá Barthelemy, és azt is odaírta.~– Uraim! –
19 I | fontos szolgálatokat tettem, és fogok tenni még többeket
20 I | halljam többé. Én akarom, és úgy lesz. Te parancsolsz
21 I | parancsolsz a kötelekkel és vitorlákkal, egyébre semmi
22 I | kurta pipáját fölszedte, és szájába dugta.~– Moody! –
23 I | nincs több egy hordó vizénél és egy tonna kétszersültjénél.
24 I | hajójukra, néhány tonna vizet és kenyeret hengerítve át ellenfeleik
25 II | lőn az Óceánon. A hollandi és portugál hajósok reszkettek
26 II | A két testvér eléje fut, és nyakába kapaszkodik, a nagyanya
27 II | cápáktól, vademberektől és kiváltképpen Rooberts Barthelemytől.
28 II | kedves lánykákat.~Azok sírva és nevetve csüngtek nyakán.~–
29 II | Az a galamb te vagy, és az az ölyv: az Rooberts
30 II | hogy a kedves, édes testvér és a még édesb vőlegény, ki
31 II | bántotta, hogy kedvesét és családját nyomorban lássa,
32 II | mint futottak utána, ismét és ismét újrakezdve a búcsúzást;
33 II | be a sors.~Szorgalmáért és becsületességéért megszerették
34 II | testvér sok csók, ölelés és könny után visszafordult,
35 II | az angyal a lángkarddal, és azt mondja: vissza innen,
36 II | halomhoz fognak elvezetni, és azt mondják: várt sokáig,
37 II | iránt. Valaki kitalálta és megsúgta nekik, hogy a vezér
38 II | hite: nem félni senkitől, és nem szeretni senkit.~– Jól
39 II | sóhajtozik, aki szeret, az érez, és aki érez, az nem való kalóznak!~–
40 II | boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen másodmagával.
41 II | eszébe a csendes gunyhó és a szerelmetes leány. Nem
42 II | megcsókol, holnap megcsal és elárul. Egyszer jutott csak
43 II | jő, s ott az egész flotta és valamennyi hadihajó színe
44 II | be a Themze torkolatába, és vessünk tüzet a Towerbe!
45 II | róla, hogy vasat fog enni, és tengert fog inni rá.~A kalóz
46 II | rajta.~– Öltözzék fel ön, és jöjjön velünk – mondá Rooberts.~–
47 II | fogadták – nemcsak a hölgyek és asszonyságok, oh, még maguk
48 II | utolsó szolgálóig, selyembe és kashmirba lőnek öltöztetve,
49 II | ivott, táncolt, verekedett és szerelmeskedett; tizenöt
50 II | szerető, akit meg ne vertek, és férj, akivel baráti poharat
51 II | Henrit, Asphlantot, Moodyt és Sympsont, a nemes lordot.
52 II | széttekintének a láthatáron: és a brigantine nincs sehol.
53 II | dacolva ellenkező szelekkel és tengerárral; nyolcadnapra
54 II | hogy számára onnan eleséget és segélyt hozzon.~Barthelemy
55 II | retekfajta növényt.~Mocsárvíz és retek! Fejedelmi lakoma
56 II | elcsaltuk őket Havannától, én és még egy másik hozzám hasonló
57 II | minden vitorlát felhúztak, és a tengerre szálltak.~A düh
58 II | tengerre szálltak.~A düh és kétségbeesés vad ordítása
59 II | akik szomjaznak – vizet és embervért.~– De hátha napokig
60 II | felől jöttek.~A rablók vizet és embervért szomjaztak. Ihattak
61 II | mint az élelmiszereket és ágyúkat. A hajókat elsüllyeszték.~
62 II | legfinomabb ételekkel látta el, és jó mennyiségben, ketrecei
63 II | rablóvezér, ki egy hajót elfogott és kirabolt, s kínálta a rablókat,
64 II | amiből az lett, hogy az orvos és a bristoli kapitány összevesztek,
65 II | bristoli kapitány összevesztek, és jól eldöngették egymást,
66 II | nyelni.~ ~Három nap és éhjel folyt szakadatlanul
67 II | ágyúval, s azokat Rogers és Greves kapitányok alatt
68 II | ellenők fordultak.~A gálya és a sloop közel hagyták őket
69 II | minden vitorláját fölvonatta, és futott. Üldözői utána. Jó
70 II | van veszve, oly könnyen és oly sebesen, mint a sirály,
71 II | szélnek adta minden vitorláját és megszabadult.~Üldözői mindig
72 II | ágyú, sem lőpor, csak düh és kés.~Amint a kikötőbe értek,
73 II | maguknak, a többit kirablák és felgyújtották. A barbadosi
74 II | rendezett tiszteletökre, és az asszonyságok bált adtak
75 II | elé, s ujjaikon gyémánt és karbunkulus villogott; igaz
76 II | ugyan, hogy a csipkék rummal és pálinkával voltak parfümözve,
77 II | szájából omlott a hagyma- és dohányillat, az is igaz,
78 II | aranyórák mellé pisztolyok és kések voltak dugdosva, mikről
79 II | színek változatát látni, és azt okozni és élvezni: ez
80 II | változatát látni, és azt okozni és élvezni: ez az őrültség
81 II | Rooberts ittas volt bortól és szerelemtől.~– Nézd ezt
82 II | ismét visszaesett székébe, és elbólintott.~Körül vad dana
83 II | elbólintott.~Körül vad dana és pohárcsörgés hangzott, a
84 II | keblére.~Rooberts szép, bátor és életteljes ifjú volt, és
85 II | és életteljes ifjú volt, és a férj aludt csendesen.~–
86 II | szegletben ült pipázva, és körülrakva kiivott palackokkal –,
87 II | legyilkolák, nem kímélve férfit és nőt, aggot és gyermeket.
88 II | kímélve férfit és nőt, aggot és gyermeket. Hispaniola északi
89 II | Halld meg átkomat, pokol, és rendülj meg bele; ím, e
90 II | s megcsókoló a küszöböt, és zokogott csendesen.~– Én
91 II | Rooberts előtt. Ha Istent és az angyalokat hiszed, hagyj
92 II | Ti mindnyájan elkárhoztok és a poklokra fogtok szállani,
93 II | hogy így haljak meg, gyónás és utolsó kenet nélkül, lelkem
94 II | előttem? Oh, én annyit tudtam, és mind elfeledtem köztetek.~
95 II | megkorbácsoltatá, vagy főtelöveté. És mégis, volt egy ember, kit
96 II | ember, kit bántani nem mert és nem engedett: Glasby. Fölmenté
97 II | mindig, kedvesének halála, és ha férfit látott, kedvesének
98 II | Menjünk tovább. Ez a portugál és hollandi kereskedőnép annyira
99 II | tudnak felőlünk, angolok és franciák közé, hol az elbízott
100 II | mindenütt – szólt az egyik.~– És nem találjuk mulatságosnak
101 II | ösztönöz, hanem a zsákmány. – És örömestebb lakunk ott, hol
102 II | Ti szerettek itt lenni, és féltek amott? Ej, ej, édes
103 II | Barthelemy ellen, szemeik és késeik villogtak körüle.~–
104 II | őket vasra mind. Kenyéren és vízen maradnak három nap,
105 II | angol hadigálya, a Weymouth és Hirondelle eltávozott s
106 II | állt horgonyon.~A kapitány és a tisztek künn voltak a
107 II | mocskolja rablói hírnevét és becsületét azáltal, hogy
108 II | mondhatom, jó vitorlás és sokat ér, noha az árát nem
109 II | Fogtunk el már kereskedő- és hadihajót eleget, most még
110 II | megint hanyatt vágta magát és elkezde kacagni, és alá
111 II | magát és elkezde kacagni, és alá s fel henteregni a födélzeten,
112 II | Hisz ez a tengeri ördög és a hollandi gálya, melyek
113 II | két teljes lövés jobbról és balról a „Royale Fortune”
114 II | balról a „Royale Fortune” és a „Kopó” valamennyi ágyútelepeiből
115 II | a négerhad nemsokára kő- és nyílzáporral fogadta a dereglyén
116 II | csapással kettőt: árulót és szerecsent. Aratása van
117 II | tízezer néger ellen.~Kennedy és társai kétségbeesett védelemre
118 II | kiszállt kalózokra, nyilak és hajítódárdák fellegeivel
119 II | borítva el azokat. A nyilak és hajítódárdák záporától alig
120 II | magukkal ragadva Kennedyt és kalózait.~Onnan aztán nem
121 II | el. Menj hajódra vissza, és várj magad után.~Barthelemyt
122 II | torkába jöjjenek. Légy bátor, és hajigáld le őket derék társaid
123 II | kifejezésekkel kezdték Kennedyt és társait körülfogni, ez aggodalmasan
124 III| hajótörésekről lehete hallani. Az ég és a tengerek elemei szakadatlan
125 III| Barthelemy híre pihent. Az angol és hollandi factorie-k jól
126 III| szíve is remeg, ha eget és tengert egy éjjé válni lát,
127 III| világítás mellett, a mennydörgés és viharordítás közepett harcra
128 III| ház, szárnyakkal. Ablakai és lőrései most mind be vannak
129 III| felénk! A hullámokat megveti, és repül, mint madár.~– Ez
130 III| fickó evezőcsapásai szél és hullám dacára közelébb juttaták
131 III| fegyvereiket kilövöldözve a légbe, és elhajigálva. Trahern egyedül
132 III| egyedül hagyva látta magát.~– És ti ily szégyent akartok
133 III| csontváz, kezében fövényóra és keresztberakott csontok,
134 III| zenekarának pokoli dobpörgése és trombitaharsogása szólt,
135 III| leülést, a velök együtt ivást és dorbézolást. Barthelemy
136 III| voltak egymáshoz békózva, és a tengeröböl tele volt cápákkal;
137 III| A néger mind ottveszett, és Rooberts mégsem volt ittas.~
138 III| bocsátók. Kelt pecsétünk és saját aláírásunk alatt,
139 III| csillagokra bámulva.~Mennyi bort és mennyi vért elpazarlott,
140 III| hevült, lelke égett a vágy és az öröm miatt, látva, hogy
141 III| ma este elfogyott a rum és cukor, míg a „Royale Fortune”-
142 III| Már észrevett bennünket, és menekülni kíván. Skyrme!
143 III| indult meg őt fölkeresni és legyőzni.~A kikötőhöz érve
144 III| tartva készen.~– Barthelemy és a halál! – ordító a rablósereg
145 III| árbocról, csak Skyrme állt még, és nem veszté el lelkét.~–
146 III| szétvesse. Az öt kalóz kínlódva és átkozódva feküdt a kamrában,
147 III| födözete csak holtakkal és sebesültekkel volt megrakva.~
148 III| Ez utóbbiakat fölszedték és bekötözék.~– Hozzám ne nyúljatok! –
149 III| kettészakítá a kezére vert láncot, és meghalt.~Barthelemy ezalatt,
150 III| reggelizni, az első pohár után te és tu lett valamennyivel, s
151 III| összeszedhették volna magukat, én és matrózaim nyalábra kaptuk
152 III| mutatták nekik a közelgő hajót, és siettek Roobertssel tudatni
153 III| megvető mosollyal Rooberts. – És ha az volna, az én úri barátim
154 III| elfogadjuk az ő ágyúlövéseit, és visszaadjuk. Ha leárbocoztak
155 III| a „Fecske” fedélzetéről és Rooberts hanyat esett egy
156 III| Stephenson látta őt lerogyni, és nem véve észre rajta a sebet,
157 III| kanócot az orvos kezéből, és elgázolva azt.~– Hej, Asphlant!
158 IV | bűnös nem szűnt meg énekelni és imádkozni társai átkozódása
159 IV | fogva, köztük volt Moody és Asphlant.~Azok ott összebeszéltek,
160 IV | Asphlant, Sympson, a nemes lord és Scudamore.~Csupán egyet
161 IV | s utána tevék rebegve:~– És őrizd meg a mi kedvesünket,
162 IV | víz alatt feküdt korallok és tengeri csigák között.~ ~
|