Fezejet

  1 I  |        vezéretek legyen, jobban, mint Rooberts Barthelemy?~– Senki! senki! –
  2 I  |        kapitány sem mert megbüntetni. Rooberts újra inte Skyrme-nak, s
  3 I  |      reábízott ezüst birtokába jutni.~Rooberts Barthelemy, kapitány.”~–
  4 I  |               én nem tudhatom – szólt Rooberts vállvonítva. Skyrme hangosan
  5 I  |           mondok? – hebegé Scudamore, Rooberts lábaihoz vetve magát. –
  6 I  |             szólt Scudamore, átölelve Rooberts térdeit. – Ti csak tréfáltok
  7 I  |         Keljen fel ön – szólt röviden Rooberts. – Valóban, orvosra szüksége
  8 I  |            megölöm.~– Moody! – kiálta Rooberts. – Egy szavadat se halljam
  9 I  |               Legények! – kiálta erre Rooberts. – Hozzátok elé a tengeri
 10 I  |         tétovázás nélkül – parancsolá Rooberts. – A büntetés alól nincs
 11 I  |           kiesett a szájából végtére.~Rooberts hidegvérrel várta végig
 12 I  |                Rolls kapitány – szólt Rooberts –, ön ismét hajója birtokába
 13 I  |         Adjatok neki fegyvert – mondá Rooberts. – Mi kell? Pisztoly vagy
 14 I  |         tengerbe ne szaladj! – kiálta Rooberts, útját állva a kalóznak,
 15 I  |             hegye a földben állt meg. Rooberts kikerülé a csapást, s egy
 16 I  |            állt egymás mellett, midőn Rooberts hirtelen banditai ügyességgel
 17 I  |       egészséges fogain végigjártatá.~Rooberts ezalatt feloldoztatá a többi
 18 I  |               hogy én önt, Barthelemy Rooberts, fel fogom egykor akasztatni.~–
 19 II |                                   II.~Rooberts Barthelemy neve ismeretes
 20 II |           biztos kikötőbe menekültek, Rooberts utánuk rontott, s ott a
 21 II |         vademberektől és kiváltképpen Rooberts Barthelemytől. Az ifjú nyájasan
 22 II |             leányka fejére.~– S miért Rooberts Barthelemytől? – kérdé tőle
 23 II |               Ez talán nem lesz igaz. Rooberts sohasem bánt senkit.~– Oh,
 24 II |               vagy, és az az ölyv: az Rooberts Barthelemy.~Az ifjú csókjaival
 25 II |               forrón karolja, az maga Rooberts Barthelemy.~Úgy van. Egykor
 26 II |               fekete könyvbe az ifjú: Rooberts Villiam.~Így lett Villiamból
 27 II |          Villiam.~Így lett Villiamból Rooberts Barthelemy.~*~A testvérek,
 28 II |              vissza innen, a te neved Rooberts Barthelemy!~– Sokszor gondoltam
 29 II |         ragyogott, hanem tűz; ő ismét Rooberts volt, a büszke, a merész,
 30 II |                  Mi bajotok? – kiálta Rooberts, végigjártatva szemeit arcukon. –
 31 II |               azt hiszitek – viszonzá Rooberts, merően szemébe nézve a
 32 II |            rablók kétkedve tekintének Rooberts arcába, nem tudva, hogy
 33 II |               helyén a szíve! – monda Rooberts. – Száz ember fog jutni
 34 II |             óriási vakmerősége előtt. Rooberts észrevevé a nagy, de kedvetlen
 35 II |        véghezvisszük.~– Hurrah! Éljen Rooberts Barthelemy! – ordító az
 36 II |              hogy az átkos szörnyeteg Rooberts Barthelemyt, ki a tengeri
 37 II |                 Egy szót se, uram… Én Rooberts Barthelemy vagyok. A kapitány
 38 II |               annyit mondott neki: én Rooberts Barthelemy vagyok.~– Mit
 39 II |              és jöjjön velünk – mondá Rooberts.~– Hogyan? Én önnek hajójára?~–
 40 II |            repült a felvett irányban; Rooberts várakozása szerint reggelre
 41 II |            szólt büszkén előre utalva Rooberts.~– Igen, de így? Egy falat
 42 II |           hajód megrakva? – kiálta rá Rooberts.~A megszólított szépen kérte,
 43 II |         elhallgattak a kalózok ágyúi, Rooberts a tengerbe hányatta azokat.~
 44 II |                  A szerencse fordult, Rooberts ismét felülkerült. Volt
 45 II |             ült vele a kreol asszony. Rooberts ittas volt bortól és szerelemtől.~–
 46 II |               tenni, mint aki alszik.~Rooberts megrázta a gallérát az ittas
 47 II |            látott, sem hallott, amint Rooberts elereszté gallérát, ismét
 48 II |              kilövöldözte a szobában.~Rooberts égő reszketéssel nyújtá
 49 II |         játszottak a kalóz fürteivel, Rooberts átölelte annak karcsú derekát.~–
 50 II |               szorítni annak keblére.~Rooberts szép, bátor és életteljes
 51 II |            annak keletén: Hispaniola.~Rooberts arca egyszerre elkomorult;
 52 II |       egyetlen kunyhó sincsen többé.”~Rooberts arcán a hideg veríték folyt
 53 II |           Vége a vigalomnak! – ordító Rooberts irtózatos hangon. – El a
 54 II |            volt.~– Azt mondád – szólt Rooberts –, hogy ürítsem ki a gyönyör
 55 II |          kikötött Hispaniola partján.~Rooberts egy egész nép kincseit ígérte
 56 II |            sziget belsejébe vonultak.~Rooberts partra szállt, s futott,
 57 II |               sápadt arcú ember elől.~Rooberts kabinjába zárkózott, s egy
 58 II |                kiálta ez, térdre esve Rooberts előtt. Ha Istent és az angyalokat
 59 II |           szavait.~– Meghalsz – mondá Rooberts hidegen, s inte a rablóknak,
 60 II |         bakónak, mint orvosnak lenni.~Rooberts némán inte kezével, s a
 61 II |       harmadik szökevényt hozták elő. Rooberts meglepetve kiálta fel:~–
 62 II |              bizonyos volt elveszése. Rooberts arcára az első meglepetés
 63 II |             elhatározottsággal lépett Rooberts elé.~– Kettőre már kimondád
 64 II |              akartam: miért meghalok.~Rooberts összerendült e szavakra.
 65 II |             mondani merészel! – szólt Rooberts, vadul széttekintve a zord
 66 II |      hallgattak mind.~E perctől fogva Rooberts egészen megváltozott.~Szíve
 67 II |      hallgatott, s vállait vonogatta.~Rooberts észrevevé a különböző hatást.
 68 II |                  kérdé édeskés hangon Rooberts – mondjátok, miért?~– Mert
 69 II |            mérföldnyire bajt keresni.~Rooberts elsápadt, mint a fal.~–
 70 II |                Nagyon jól van – mondá Rooberts, s azzal egyszerre szétcsapta
 71 II |             mindent túlharsogó hangon Rooberts, s felkapva egy vastag kötéldarabot,
 72 II |               tengerbe vele! – kiáltá Rooberts, s egy pillanat alatt le
 73 II |              követsz el – súgá Glasby Rooberts fülébe. – Ej, én nem félek
 74 II |              el ne szökhessenek tőle, Rooberts minden tengerismei eszközt,
 75 II |           Bonne Fortune” eltűnt.~Mint Rooberts előre látta, e hajó a legelső
 76 II |          népségével együtt elveszett. Rooberts ezért nem hagyott fel tervével,
 77 II |                  Itthon vagyunk mondá Rooberts ujjongó kalózainak, s elkezde
 78 II |        dugárusnak vélve, utána eredt. Rooberts elcsalta őket annyira, hogy
 79 II |            elő, hogy ők nem harcolnak Rooberts ellen, hanem inkább kérik,
 80 II |               derék kapitány? – szólt Rooberts vígan konverzálva a csónakban
 81 II |                 Hadd jöjjenek – mondá Rooberts távcsövével szétkémlelve
 82 II |            Ezek nem hadihajók – mondá Rooberts. – Inkább hasonlítanak kalózokhoz;
 83 II |            Moody! Megőrültél? – kérdé Rooberts. – Ez az ember sohasem kacagott
 84 II | fegyvereiteket – mondá tompa alhangon Rooberts.~– Nem kell oda kés, körmeinkkel
 85 II |       árbocaira, egyszerre felszökött Rooberts a mellvédre, s dörgő hangon
 86 II |               árulók! Ismeritek-e még Rooberts Barthelemyt?~A megtámadók,
 87 II |  kétségbeesetten rohanni a part felé.~Rooberts utána mind a két hajóval.~
 88 II |           elérhetni a partot, mielőtt Rooberts hajói eléjök kerülhettek
 89 II |              ment meg titeket – monda Rooberts, parancsot adva, hogy bocsássák
 90 II |               Kennedy észrevéve, hogy Rooberts ki akar kötni, elkezde nagy
 91 II |         lehetett őket lecsalni többé.~Rooberts őrült kéjelgéssel járt végig
 92 III|       elmúltával rögtön meginduljanak Rooberts elfogására.~*~A vihar tombol,
 93 III|         átkiálta:~– Trahern kapitány, Rooberts Barthelemy felszólít ezennel,
 94 III|               megérkeztét várta, hogy Rooberts ellen kiinduljon.~A passzátszelek
 95 III|          javában dühöngtek, mikor már Rooberts ott állt a whydahi kikötő
 96 III|          tizenegy hajó megadta magát. Rooberts valamennyi hajó kapitányait
 97 III|             szólt, mint valódi angol.~Rooberts rögtön parancsot adott ki,
 98 III|           gyújtani, mit tegyen velök?~Rooberts szemei pokoli tűzzel villogtak.~–
 99 III|    mindannyiszor egy poharat üríte ki Rooberts, felordítva: „A hispaniolai
100 III|             néger mind ottveszett, és Rooberts mégsem volt ittas.~Késő
101 III|           viszontlátást kívánva neki. Rooberts mind valamennyinek bizonyítványt
102 III|      kikötőben 1722. év január 13-án. Rooberts Barthelemy. Glasby Henry.”~
103 III|             árasztva szét a tengeren; Rooberts karjait összefonva állt
104 III|           ahova menni fél.~Mit látott Rooberts a csillagokban? Ifjú éveit
105 III|          lehet az, kapitány? – kiálta Rooberts mellett Moody durva, dörmögő
106 III|          Moody durva, dörmögő hangja.~Rooberts összerázkódott, fölriasztva
107 III|               a láthatáron föltűntek.~Rooberts csak akkor vevé észre a
108 III|            Elő a „Kopó”-val! – kiálta Rooberts. – Talpra, fiúk!~– Ma nem! –
109 III|                Utána sietve! – kiálta Rooberts. – Nézzétek. Már észrevett
110 III|               mindig utána tevé, hogy Rooberts Barthelemyt süllyessze el
111 III|           Roobertssel tudatni a hírt.~Rooberts észrevevé arcaikon az ijedelmet.
112 III|               szólt megvető mosollyal Rooberts. – És ha az volna, az én
113 III|           ismétlé magában megdöbbenve Rooberts.~– Tehát mégis jól sejtettem. –
114 III|             tüzérek ágyúikhoz álltak, Rooberts kabinjába távozott, vezéri
115 III|          Ezzel mindenki helyére állt. Rooberts kivonta kardját s nagy büszkén
116 III|           esett el.~– Hajrá! – kiáltá Rooberts. – Miénk az előny! – S azzal
117 III|               Fecske” fedélzetéről és Rooberts hanyat esett egy ágyúra
118 III|             vad ordítással veté magát Rooberts testére, hangos zokogással
119 IV |             vissza!…~…Az ő kedvencük, Rooberts Barthelemy száz ölnyi mély