Fezejet

  1 I  |             lenni, míg egyszerre egy el nem takarhatott gúny, vagy
  2 I  |        melyet túlszerénységből hárít el magáról. – Midőn a hajó
  3 I  |            vitorlái között süvöltött el, volt az első megszólítás
  4 I  |      megrémülve vezérük elestén, már el akarták hagyni az elfoglalt
  5 I  |              se mozduljon, vagy mind el vagytok veszve! kiálta a
  6 I  |          Lépj elé, derék lord, mondd el, mi kivetőt találsz bennem?~
  7 I  |            csalatkozott rablók dühén el ne mosolyodjék.~– Tapasztalhatták
  8 I  |           üres almáriomot foglaljunk el patkányostul? Ön, kapitány,
  9 I  |              derék férfiakat fogadni el ítélőbírákul. Oh, én alávetem
 10 I  |            van! Hova rejtette ön azt el?~– Azt nem fogom megmondani.~–
 11 I  |           valami oly tényt követnénk el, mely bennünket beszennyezne.~
 12 I  |             is csak azért nem árulta el az ezüst hollétét, hogy
 13 I  |           benneteket, ahová az ezüst el van téve.~– Vegyétek le
 14 I  |          bosszankodva taszigálták őt el maguktól; Moody éppen eldugta
 15 I  |           csak Moody teljes erejéből el nem öklözte őt testéről.~
 16 I  |              két kezét, úgy vontatta el őt magával, mialatt ez,
 17 I  |        megölve, általunk tökéletesen el nem nyomatott, s csak így
 18 I  |         kacagott Skyrme. – Kapitány, el ne rontsd ezt a tréfát.
 19 I  |         Scudamore mohó örömmel kapta el a kezébe nyújtott írónádat,
 20 I  |            felejtsük önnek: oldjátok el Moodyt az árboctól.~Két
 21 I  |       orvosnak, kinek nem haraphatta el a kezét, midőn azt ép, egészséges
 22 II |           küszöbhöz, halkan fordítja el a kilincset, s feltárja
 23 II |           hajtva.~– Ugye, nem hagysz el bennünket többé? – kérdi
 24 II |            Legfölebb vagyonom veszik el, s ti engem szívesen fogadtok,
 25 II |            is vissza, ugyebár?~– Bár el se mennél soha – rebegé
 26 II |            akarlak benneteket látni; el akarlak vinni valami szép,
 27 II |              e szép arcokat ne süsse el a nap, e gyöngéd kezeket
 28 II |          gyöngéd kezeket ne durvítsa el a munka. Meglássátok, én
 29 II |              egykor, anyám.~– Azokat el ne feledd. Lásd, mi teérted
 30 II |              egy hosszú imát mondunk el, amiben előszámláljuk mindazt
 31 II |       tesszük, hogy az Isten merítse el a tenger fenekére ez átkozott
 32 II |            szólt az egyik. – Énekeld el Villiamnak a dalt, amit
 33 II |              ifjú csókjaival árasztá el mind a három szép leányzót,
 34 II |             a búcsúzást; mint feledé el szűz tartózkodását a szelíd
 35 II |              özön könnyeivel borítva el arcát, s mint rogyott le
 36 II |      calebasset; ő undorodva fordítá el tőle száját. A kalózok poharaiból
 37 II |        megszabadul.~Egy hét sem múlt el csata nélkül, a kalózok
 38 II |          kalózok, hogy nem futhatnak el többé, vakmerően nekitámadtak
 39 II |         forró hangon suttogá:~– Vigy el engemet magaddal.~Az ifjú
 40 II |            ott is bizalommal töltene el engem. Boldog volnék, ha
 41 II |            mely csodálattal töltendi el a fél világot, jertek velem.~–
 42 II |              hogy e negyvenkét hajót el akarod foglalni? – kérdezé
 43 II |             egy olyan csodát követni el, hogy maga is elbámuljon
 44 II |            réme, az Isten süllyessze el a tenger fenekére…~*~Az
 45 II |         megáll, egy dereglye oldódik el róla, melyben hat ember
 46 II |           akkor az ön hajóját viszem el magammal; ha pedig becsületével
 47 II |           míg kalóz csak kettő esett el.~Barthelemy urává lett a
 48 II |           nagy nyugodtan vitorláztak el a távol tengerbe, rablott
 49 II |   osztalékából, az áruló volt, s aki el akart vonulni közülők pénzével,
 50 II |          nyolcezer aranyat költöttek el a rablók, s az egész város
 51 II |         vezérlete alatt. Bocsássátok el a sloopot, negyven ember
 52 II |       kilyukaszták. Hej, hogy merült el egyszerre az üldöző gálya,
 53 II |         szépen kérte, hogy bocsássák el, mert nem tud beszélni,
 54 II |          legfinomabb ételekkel látta el, és jó mennyiségben, ketrecei
 55 II |             gyönyörködve koppantgatá el a rikoltozó madarak fejeit,
 56 II |            hitték, hogy menthetlenül el van veszve, oly könnyen
 57 II |            utóbb a hajókról nem vett el egyebet, mint a készpénzt,
 58 II |              szállító hajók indultak el, úgy intézve a dolgot, hogy
 59 II |              kalóznak, hogy az addig el nem megy onnan, ahova kiszállt,
 60 II |             szent-kristófi kormányzó el akarta Barthelemyt kergetni
 61 II |          sürgönyöket, hogy ő olvassa el.~A kalóz elébb a földhöz
 62 II |         Rooberts irtózatos hangon. – El a hajóra rögtön, szakítsátok
 63 II |          kunyhójára. E dombon hagyta el legutoljára kedvesét, itt
 64 II |          mondá az neki zokogva: vigy el engemet magaddal; itt jóslá
 65 II |        megszűnt.~Tán ott aludt volna el örökre, ha bántó álmai nem
 66 II |        tündérpiciny lábacskák helye. El voltak veszve ők.~Csak egy
 67 II | tengerviharodban? Miért nem veszítél el éhség, fegyver által? Miért
 68 II |             van egymásra, aki minket el akar hagyni, az áruló. Nekünk
 69 II |              az ablakon. Százszor is el fogok tőletek szökni.~–
 70 II |          értéktelen medaillont küldd el Norfolkban lakó anyámnak.
 71 II |      legkisebb mulasztás sem kerülte el büntetését, minden este
 72 II |        visszaadta mindenüket, semmit el nem vett a hajóról, s hagyta
 73 II |          kifogása van ellene? Mondja el bátran, én meghallgatom.~
 74 II |   merészeltek, midőn én parancsolok? El veletek, gyáva semmirekellők! –
 75 II |                 Nagy merényt követsz el – súgá Glasby Rooberts fülébe. –
 76 II |    legénységének büntetésideje.~Hogy el ne szökhessenek tőle, Rooberts
 77 II |              ez volna hátra. Fogtunk el már kereskedő- és hadihajót
 78 II |       meghazudtolá.~– Csendesüljetek el! – mondá kalózainak. – Hagyjuk
 79 II |               vitorlái közt suhogott el, volt a fölszólítás, hogy
 80 II |        többiek eszeveszetten hányták el fegyvereiket, s a rémület
 81 II |       parancsot adva, hogy bocsássák el a legnagyobb dereglyét.
 82 II |     hajítódárdák fellegeivel borítva el azokat. A nyilak és hajítódárdák
 83 II |    hajítódárdák záporától alig esett el két-három kalóz, a többi
 84 II |          harcban, messziről hullanak el, láthatlan golyók által
 85 II |             tőlem úgysem tanulhatnál el. Menj hajódra vissza, és
 86 II |            Egy neme a mámornak fogta el lelkét a kiöntött vértől,
 87 II |             négerrel felér, ne hagyd el magadat!~A négerek fenyegető
 88 III|             volna, e hullámcsapástól el kellett volna aludnia.~–
 89 III|             s nyolcvan ágyú; Trahern el nem képzelheté, mit akar
 90 III|           mondá, rablóktól nem fogad el kegyelmet, s hajóját nem
 91 III|            tengerbe, körül vér lepte el a habot, a halálordítás
 92 III|          ittas.~Késő éjszakán váltak el a kapitányok tőle, szerencsés
 93 III|            után, s mikor már annyira el voltak, hogy az ágyúdörgés
 94 III|              állt még, és nem veszté el lelkét.~– Előre, gazemberek! –
 95 III|          Indiákról jövő hajót fogott el.~A hajó kapitánya, Hill
 96 III|       kettő-három is volt.~– Énekeld el most te a magad nótáját,
 97 III|      Rooberts Barthelemyt süllyessze el az Isten a mély tenger fenekére.
 98 III|     életemnek. Érzem, tudom, hogy ma el fogok veszni. Nem szükség
 99 III|              hajós előre tudja, hogy el fog veszni, ha a tengerrémmel
100 III|           tudom hogyan, mi által? De el fogok veszni. Az elfogott „
101 III|         aranypor van elrejtve; ha én el fogok veszni, ez aranyat
102 III|             névtelen ijedtség fogott el mindenkit. Hirtelen fölrázták
103 III|                 Még egyet, Moody. Ha el találok esni, ragadjátok
104 III|            egy vitorláját sem veszté el miatta, s csak három kalóz
105 III|             s csak három kalóz esett el.~– Hajrá! – kiáltá Rooberts. –
106 III|              névtelen ijedtség fogta el szíveiket, ordítva rohantak
107 III|           gyáva önfeledéssel hányták el fegyvereiket, s megadták
108 III|             múlva minden harc nélkül el voltak fogva.~
109 IV |         vérző sebekre, s úgy vesztek el átkozódva, nem békülve ki
110 IV |    társaságra, vagy legalább vetesse el tőle a közrend fönntartása