Fezejet
1 I | egy vén hajós.~– Ön tevé azt, Scudamore? – kérdi a kapitány
2 I | kapitánynak nem volt ágyúja azt viszonozni. E hallgatást
3 I | ülő kapitányhoz szökött, s azt hátulról átnyalábolva, felkapta
4 I | különben a nyelvedbe harapsz.~– Azt tenném, ha nem mondanád
5 I | szemeit érdemes társain. – Azt tudjátok, hogy az én apám
6 I | másik: meghalt, elesett. Azt rögtön kitörölték a sorozatból.~
7 I | Rolls.~– No, az sem baj; én azt mondám, hogy mindenesetre
8 I | felelt Rolls büszkén.~– Azt pedig, ha elvettük is öntől,
9 I | No, nézzék, uraim, nézzék azt a megvető arcot, mellyel
10 I | amivel vádolva vagyok.~– Azt megtiltom önnek! – kiálta
11 I | ezüst van! Hova rejtette ön azt el?~– Azt nem fogom megmondani.~–
12 I | Hova rejtette ön azt el?~– Azt nem fogom megmondani.~–
13 I | hüvelykszorító majd ki fogja azt önből tudakolni. Kötelet
14 I | rejtekhelyeit, nagyon jó, elvisszük azt a kikötőbe, ott szálankint
15 I | a kezeit hóna alá, mivel azt nyerte, hogy Scudamore a
16 I | spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e, hogy minket
17 I | magam lövök bele a hajóba.~– Azt hiszed? – szólt Barthelemy. –
18 I | Helyesen – mondá Barthelemy, és azt is odaírta.~– Uraim! – kiálta
19 I | sem – szólt Barthelemy. – Azt megígértük önnek, hogy egy
20 I | hagytok, mi történik velem?~– Azt én nem tudhatom – szólt
21 I | Hiszen ti nem feledhetitek azt, hogy én nektek fontos szolgálatokat
22 I | valamelyikünk kezét, lábát, azt elfűrészeli? Elevenember-faragót?
23 I | rugdalózni jobbra-balra, amivel azt nyerte, hogy ott ütötték,
24 I | szabadon érzé, első dolga volt azt, amelyik legközelebb állt
25 I | volna mellette körös-körül, azt mind a tizenkettőt okvetlenül
26 I | olyan nagyokat felém, hisz azt kell hinnem, hogy meg akarsz
27 I | lábával ráhágva, lefegyverzé azt, s mellberagadva, odahajítá
28 I | haraphatta el a kezét, midőn azt ép, egészséges fogain végigjártatá.~
29 I | történhetni. Nekem valami sejtelem azt súgja, hogy én önt egykor
30 I | kapitány.~– Nekem pedig azt súgja valami, hogy én önt,
31 I | meggyalázhassa önt, míg útban lesz.~– Azt nem tanácslom önnek, mert
32 II | kiszállnak, bámulva hallgatják azt a magányban.~Vajon ki lakhatik
33 II | asszony.~– Fájdalom, igen. Azt hívém, hogy rövidebb idő
34 II | sors ellenem van; mikor már azt hiszem, hogy elértem, ismét
35 II | menyasszony.~– Nem, kedvesem; azt nem akarhatom, hogy ti éltetek
36 II | Meglássátok, én még megérem azt.~– Tedd hozzá: „Ha Isten
37 II | rekedt hangja hallatszék:~– Azt a fickót nem kell bántani!
38 II | ott maradt a kalózhajón, s azt remélte, hogy tán egyszer
39 II | angyal a lángkarddal, és azt mondja: vissza innen, a
40 II | halomhoz fognak elvezetni, és azt mondják: várt sokáig, a
41 II | pihen; nem fogja-e ekkor azt mondani szíved: miért nem
42 II | való kalóznak!~– Tehát ti azt hiszitek, hogy ha én tán
43 II | erkölcstelenítik a kalózt.~– Tehát ti azt hiszitek – viszonzá Rooberts,
44 II | Tán csak nem állítod azt, hogy e negyvenkét hajót
45 II | foglalni? – kérdezé Skyrme.~– Azt nem, hanem megtámadni azt,
46 II | Azt nem, hanem megtámadni azt, mely a leggazdagabb teherrel
47 II | negyvenegy hajó közül elhozni azt magunkkal.~A rablók kétkedve
48 II | tolmácsolta érzelmeiteket, midőn azt mondó, hogy a kalóznak semmitől
49 II | én elöl megyek? Hát ha én azt mondanám tinektek: jertek
50 II | Nem jönnétek velem? Hát ha azt mondanám, izenjünk hadat
51 II | megyek! Elmaradnátok-e? Ha azt mondanám: nyomorúság a földi
52 II | más gondolni sem mer, mi azt véghezvisszük.~– Hurrah!
53 II | legbecsesebb teherrel megrakodva?~– Azt kérdi ön, melyik van legbecsesebb
54 II | volt, hogy ha a kalózok azt meg merik támadni, bizonyosan
55 II | legjobb hajót kell bírnom, ha azt nem akarja ön, hogy megelégedjem
56 II | érve, kimutató Roobertsnek azt a gályát, melyet az keresett,
57 II | legdrágább terhet viszi. Hanem azt elhallgatta, hogy ugyanazon
58 II | urává lett a hajónak, s azt a tengeri ördög után köttetve,
59 II | a kalóznak a pénz, hogy azt tán kamatra adja? A drága
60 II | becsületes emberré legyen – azt megölték.~Jól ismerék a
61 II | vízért.~Végre Barthelemy azt találta ki, hogy árbocgerendákból
62 II | valaha elfoglaltátok volna azt a várost.~– Bizony, kicsinyben
63 II | megismeré a veres sipkáról, s azt visszaküldé a kormányzóhoz,
64 II | úgy, hogy hanyatt essék.~– Azt hittem, hogy most meg ezek
65 II | kandírozott batatát, s még azt mondták nagy fitymálva,
66 II | pillanatban, midőn ellenei azt hitték, hogy menthetlenül
67 II | nem irtózónak, mert tudták azt a szokását a kalóznak, hogy
68 II | ház, annyi szokás. Nálunk azt mondanák rá az emberek,
69 II | színek változatát látni, és azt okozni és élvezni: ez az
70 II | kreol hölgynek, az kiivá azt a kalózkirály egészségére
71 II | dollárt érő gyémántláncot, s azt a hölgyére csatolta. Tehette-e
72 II | az ördögtől a poklot, s azt változtatom paradicsommá
73 II | de egészen józan volt.~– Azt mondád – szólt Rooberts –,
74 II | törjem össze. Én összetöröm azt, mielőtt ajkaim ízlelték
75 II | félne meglátni szemeivel azt, amit lelkével már lát,
76 II | hajaiknál fogva áldozataikat, azt az ősz zilált hajat, a szegény
77 II | a szegény öreg anyáét, s azt a hollófeketét, azt az annyiszor
78 II | anyáét, s azt a hollófeketét, azt az annyiszor összecsókoltat,
79 II | kunyhóból, korommá égve, a rabló azt átölelte, megcsókoló, s
80 II | ajtaján, haragosan fölnyitja azt.~– Ki háborgat most?~– Én,
81 II | miénk örökre, az a pokolé, azt meg nem szabadítja innen
82 II | szert nagy életveszéllyel, azt meg kidobálni az ablakon.
83 II | dühösen Scudamore, éppen azt látva menekülni, kinek halálát
84 II | sírni, akkor futott onnan, azt nem bírta elviselni.~A kegyetlenségig
85 II | vett a hajóról, s hagyta azt szabadon menni.~Nőt nem
86 II | rólunk szól, s rójuk helyébe azt, hogy a bátrak számára nincsen
87 II | nem találjuk mulatságosnak azt, hogy ismeretlen veszélyeket
88 II | te mitőlünk vért kívánsz, azt itt is onthatunk számodra,
89 II | miszerint kijelenté, hogy kész azt elfogadni.~Emberei is mind
90 II | tébolyodott, mi lelt?~– Ha azt megmondom, mind kibújtok
91 II | bőrötökből. Hát nem látjátok azt a két hajót ott? Hát nem
92 II | ugrott le egy csónakba, s azt eloldva a hajótól, a hollandi
93 III| nyomunkban vannak.~– Jack azt állítja, hogy ő a múlt éjjel
94 III| dacára közelébb juttaták azt a gályához.~Ekkor a dereglye
95 III| irányozzák ellenük. Tüzérei azt felelék, hogy az ágyúk mind
96 III| tessék vele a kalóznak azt tenni, amit akar.~Úgy szólt,
97 III| vetni a Fletcher hajójába, s azt megégetni minden rajta levő
98 III| adott.~Oh, nem feledést, azt az édes öntudatlanságát
99 III| pálinkát, hogy tőlem kéritek azt? Ha elfogyott, szerezzetek.
100 III| faroltatni, s már-már sikerült azt elérhetni csáklyáikkal,
101 III| vitorláival együtt, leterítve azt a vízbe.~Veszve voltak.
102 III| Szegény leány, hogy szerette azt az eltávozott fiút! Minden
103 III| összejöttünk, nem látták-e azt a gályát, melyen Villiam
104 III| Kapitánytok olyan részeg, hogy azt sem tudja már, mit beszél.~
105 III| őket, s a holttesthez érve, azt fölkapta hirtelen, s a korláton
106 III| orvos kezéből, és elgázolva azt.~– Hej, Asphlant! Moody! –
107 IV | sepreje van még, töltsük ki azt is.~Hill kapitány a csata
108 IV | mennyországot? Rég átugrottad azt velünk együtt. Mi a pokolba
109 IV | s nehogy újra lehessen azt kezdeni, amint a Cap-Corsóba
|