Fezejet

  1 I  |       eltűntek a zivatarral együtt, ki tudja, mely sziklákra térve
  2 I  |              mint a kapitány szava, ki a főárbocnak támaszkodva,
  3 I  |          altiszt egyhangú kiáltása, ki a fenékfonállal a tenger
  4 I  |             az esküdtszéki padon.~– Ki parancsára hánytátok a tengerbe
  5 I  |   fenéksúlyt; ön újra leizent, hogy ki kell hányni amit még lehet.
  6 I  |        kezdett, hogy melyiket vesse ki a kettő közül? Én feleltem
  7 I  |       ahelyett, hogy ágyúit vetteté ki, mert amazok ott jól ellátva
  8 I  |     fenekére. Azzal parancsot adott ki, hogy az ezüstrudakat a
  9 I  |       repült a brigantine felé. Már ki lehete venni fekete zászlóit,
 10 I  |         nézve a halálfejű vezérrel, ki már harmadszor lőtt reá
 11 I  |             dörgő hangon kérdezé:~– Ki érdemli, hogy vezéretek
 12 I  |        nem-et hallottam kiáltani.~– Ki volt az? – ordíta az atleta. –
 13 I  |       nevetség közt Barthelemy elé, ki léha félszegséggel állt
 14 I  |       vissza félvállról. – Fúrjátok ki a fenekét ennek az üres
 15 I  |           sem válaszolt. Scudamore, ki az élteért remegő ravaszság
 16 I  |           hogy a haszontalan terhet ki kell szórni a hajóból. Mikor
 17 I  |            és a hüvelykszorító majd ki fogja azt önből tudakolni.
 18 I  |        kikhez illik kínzással tudni ki az igazságot? Nem, barátim;
 19 I  |        saját hajójukhoz. Scudamore, ki eddig is csak azért nem
 20 I  |            Legutolsó volt Asphlant, ki a födözetre feljött. Baromi
 21 I  |       kapitány! A hajó gavallérosan ki van takarítva. Már most
 22 I  |           kötözött Moody. – Orvost, ki, ha meglövik valamelyikünk
 23 I  |  Elevenember-faragót? Méregkeverőt, ki miatt még csak meghalni
 24 I  |           valami újdonsült kamarás, ki most kapta meg az aranykulcsot,
 25 I  |       őrizkedve a főhajós lábaitól, ki csak azon törekedett, hogy
 26 I  |            a kardomba futsz! Moody! Ki ne üsd a szemedet. Ide nézz,
 27 I  |         dühösebbé tette a főhajóst, ki tökéletesen kijött a sodrából,
 28 I  |              Reménylem, hogy az ára ki van fizetve. – Oh, szót
 29 II |           kikötő ágyúi előtt fosztá ki őket, s ha megtámadák, összelöveté
 30 II |     messziről meglátni az utazónak, ki Szent-Domingo belsejéből
 31 II |      nyugalmas völgye mélyén.~Ugyan ki lakhatik abban?~Néha a holdéj
 32 II |   hallgatják azt a magányban.~Vajon ki lakhatik ottan?~Egy alkonyatban
 33 II |        vidáman tekint széjjel, mint ki messzeútról szülötte földére
 34 II |      szalmakalap, fehér inggallérra ki van hajtva tágan kötött
 35 II |          vélhetjük, ha rátekintünk, ki hosszú tengerjárása közben
 36 II |             senki sem állhat ellen, ki az ördöggel van cimboraságban,
 37 II |           ez átkozott szörnyeteget, ki miatt téged mindennap féltenünk
 38 II |            és a még édesb vőlegény, ki őket oly forrón karolja,
 39 II |            arccal nézett a leányra, ki mint tépett folyondár karolta
 40 II |             a tengeristent s húzzuk ki szakállánál fogva a napvilágra,
 41 II |     kezeiket nyújtók Barthelemynek, ki azokat sorban megrázta.~–
 42 II |    szörnyeteg Rooberts Barthelemyt, ki a tengeri utazóknak réme,
 43 II | legügyetlenebb modorban lövöldözték ki jobbra-balra, minden irány
 44 II |             A rablók vígan kötöttek ki Guyana partjain. Volt pénz!
 45 II |      aranyban tart, s nem józanulni ki addig, míg az utolsó aranya
 46 II |          csárdáig, a kalóz egyikből ki, a másikba be, amott gavallér,
 47 II |       elérni a fenekét.~Mikor aztán ki volt merítve minden gyönyör,
 48 II |        Végre Barthelemy azt találta ki, hogy árbocgerendákból összekötöztetett
 49 II |     erőszakkal fölemelni térdeiről, ki, miután látta, hogy a földön
 50 II |         Scudamore segítsége nélkül, ki minden pokolra esküdött,
 51 II |             kellett saját boraiból, ki mentül többet ivott, annál
 52 II |           hogy ő maga a rablóvezér, ki egy hajót elfogott és kirabolt,
 53 II |         ellenkezőleg Scudamore-ral, ki a bor hatása alatt valami
 54 II |             a kapitány egészségére, ki majd hanyattdűlt nevettében,
 55 II |      ellenséget láttak maguk előtt, ki két oldalról rémséges ordítással
 56 II |        Barthelemy szava hallatszék, ki a legnagyobb veszély percében
 57 II |            felesége, szemei tüzével ki tudta égetni az emberből
 58 II |              Egy szökevény istennő, ki elhagyta papboszi templomát,
 59 II |            már odaszorította, ugyan ki kívánhatná tőle, hogy meg
 60 II |            kapitány – kiálta Moody, ki egy szegletben ült pipázva,
 61 II |   palackokkal –, így szeretlek. Idd ki a gyönyör poharát fenékig,
 62 II |            Rooberts –, hogy ürítsem ki a gyönyör poharát, aztán
 63 II |             oda, egy sóhaj sem jött ki ajkán. Mintha meg volna
 64 II |           felugorva ájultából, mint ki halálkínos kísértet-nyomást
 65 II |          nekik. Ez öröm, e gondolat ki van tépve szívemből örökre,
 66 II |          haragosan fölnyitja azt.~– Ki háborgat most?~– Én, kapitány –
 67 II |          boldogtalant az árboc alá, ki egy eszébe jutott ének zsolozsmáját
 68 II |           saját erszényéből fizette ki váltságdíjaikat, sok hajót
 69 II |            húzzátok fel a legelsőt, ki ítéletemnek ellene mondani
 70 II |             még begyeskedő hajadon, ki csak erőszakos kéznek engedi
 71 II |       ellenünk, menjünk oda, tépjük ki a lapot, mely rólunk szól,
 72 II |          szólt belőle, mely hajdan, ki volt szívében hamvadva a
 73 II |         kapitány kétségbeesve lőtte ki pisztolyait a gazemberek
 74 II |        vitorláztak ellenük. Már jól ki lehete venni a hajó orrára
 75 II |            észrevéve, hogy Rooberts ki akar kötni, elkezde nagy
 76 II |             magatokkal hurcoltatok, ki nem bocsátjátok.~Kennedy
 77 III|           kikötőjében horgonyoznak. Ki merne ily időben a tengerre
 78 III|          annak lenni, nem embernek, ki e világítás mellett, a mennydörgés
 79 III|       reggel friss hajóromokat hány ki a tenger a partra?~A kormányok
 80 III| hadihajóikat a vakmerő kalóz ellen, ki egy egész világrészt meg
 81 III|          látkörön, mint szokott az, ki rémmeséket hallott.~– Nézd!
 82 III|          uram? Lehetne-e élő ember, ki ily viharban kifeszített
 83 III|            most elfognók rögtön. De ki tudna csatázni ily viharban?~
 84 III|    egyetlenegyet kivéve, Fletchert, ki határozottan megtagadta
 85 III|     Rooberts rögtön parancsot adott ki, hogy tüzet kell vetni a
 86 III|             teljesítendő parancsot, ki nemsokára visszatért azon
 87 III|     mindannyiszor egy poharat üríte ki Rooberts, felordítva: „A
 88 III|            már magát, melyek ellene ki voltak küldve, akkor a „
 89 III|      Húzzátok föl újra a zászlót, s ki a csáklyákkal! A kalózok
 90 III|       harmadik lövés recsegve törte ki a főárbocot, vitorláival
 91 III|   kormányost földreveté a pukkanás, ki, mintha egyéb baja sem volna,
 92 III|           Volt neki valami kedvese, ki messze útra távozott, szegényt
 93 III|           tegnapi portugál cukrász, ki a „Kopó” elől fut, s a kikötőbe
 94 III|             zászlókkal, feszítsétek ki a vitorlákat, készüljetek
 95 III|     fölékesítve, mint egy vőlegény, ki menyegzőjére indul.~A rablók
 96 IV |                  IV.~A serleg habja ki van öntve, fenekén csak
 97 IV |            sepreje van még, töltsük ki azt is.~Hill kapitány a
 98 IV |           el átkozódva, nem békülve ki sem Istennel, sem emberrel.~
 99 IV |   kenyéradagot, nevetve mondá:~– Ti ki akartok bennünket száraztatni,
100 IV |            ő segélyével szabadítsák ki magukat, s inkább haljanak
101 IV |       parlament dolga rosszul ütött ki.~Halálra ítéltettek valamennyien;