Fezejet

 1 I  |             hallik egyéb hang, mint a kapitány szava, ki a főárbocnak támaszkodva,
 2 I  |               mélységit méri. Végre a kapitány keresgélő ujja egy szigetcsoporton
 3 I  |              árbockosárból:~– Föld!~A kapitány, anélkül hogy arcán egy
 4 I  |       tengerbe a betegeket? – kérdi a kapitány, szigorú arccal fordulva
 5 I  |             azt, Scudamore? – kérdi a kapitány visszafordulva, hogy egy
 6 I  |             Ön maga parancsolá, Rolls kapitány – szól mosolygó arccal s
 7 I  |            Doktor Scudamore – szólt a kapitány hideg nyugalommal –, ön
 8 I  |          fordítva sötétzöld szemeit a kapitány felé, mintegy rögtön elrekedt
 9 I  |        tartozik önre – viszonzá Rolls kapitány –, orvos nélkül meghalni
10 I  |              hiszen ez az ön dolga.~A kapitány némán inte, hogy az orvost
11 I  |        szócsövön keresztül:~– Hahó! A kapitány egy szóra!~– Jertek ti kettőre! –
12 I  |        kalózok baromtréfájaként Davis kapitány tulajdon képmása, kinek
13 I  |      tengerészek jól küzdöttek, Rolls kapitány bátor nyugalommal ült helyén,
14 I  |           ünnepélyesen feltevék az új kapitány fejére a vöröstollas vezérkalapot,
15 I  |         udvariassággal.~– Bocsánatot, kapitány úr, hogy ezek a fickók önt
16 I  |                Asphlant, kivált, ha a kapitány úr szavát adja, hogy nem
17 I  |           tehát lesz ön olyan szíves, kapitány, hogy minket felvilágosítand
18 I  |       foglaljunk el patkányostul? Ön, kapitány, csalárd egy ember! Mit
19 I  |       megvetéssel tekinte le.~– Rolls kapitány – szólt Barthelemy –, ez
20 I  |               hajó lyukat kapott, s a kapitány parancsot adott, hogy a
21 I  |               s most ezért akar Rolls kapitány engem megbüntettetni.~Barthelemy
22 I  |            dühvel tekinte reá.~– Ohó, kapitány – kiálta föl Asphlant –:
23 I  |               a szabadságot? Ha Rolls kapitány nem akarja fölfedezni hajója
24 I  |              Itt nem hagytunk semmit, kapitány! A hajó gavallérosan ki
25 I  |             flibustier nevet. – Rolls kapitány, ön egész hajós népével
26 I  |         szavakra. Sokan helyeselték a kapitány szavait, néhányan annál
27 I  |             lépve, s oly közel víve a kapitány arcához fogai közt feltartott
28 I  |             mondom, hogy bolond vagy, kapitány, s minden kalózok szokása
29 I  | legtekintélyesebb kalóz, kit soha egy kapitány sem mert megbüntetni. Rooberts
30 I  |            táskájából, mondá:~– Rolls kapitány! Ön, reménylem, hogy szerencsésen
31 I  |         akiket illet, miszerint Rolls kapitány, a «Neptun» brigantine főnöke,
32 I  |           jutni.~Rooberts Barthelemy, kapitány.”~– Tegye ön hozzá – szólt
33 I  |          Hahaha! – kacagott Skyrme. – Kapitány, el ne rontsd ezt a tréfát.
34 I  |           azzal kacagva fordult Rolls kapitány felé, gúnyosan kiáltva:~–
35 I  |             kollégáira.~– Most, Rolls kapitány – szólt Rooberts –, ön ismét
36 I  |             dugta.~– Moody! – szólt a kapitány, összefonva karjait. – Az
37 I  |             imént megbüntetélek, mint kapitány alattvalóját; most, hogy
38 I  |            talál. Megbocsát ön, Rolls kapitány, hogy hajóján végezzük ügyünket,
39 I  |            hátára, dühösen nyargalt a kapitány felé, s kardtávolnyira érve
40 I  |            ártott, aki előtte állt.~A kapitány csak tréfálni látszott vele.
41 I  |         csatában fogom megölni, Rolls kapitány.~– Nekem pedig azt súgja
42 I  |               ágyút is kölcsön, Rolls kapitány, nehogy minden himpellér
43 I  |               A viszontlátásig.~A két kapitány megrázta egymás kezét. A
44 II |      fölvétetni.~– Haha! – kacagott a kapitány ajktalan fogai közül. –
45 II |               ez lesz a vége! Azzal a kapitány elé vezette az újoncot,
46 II |            elbámuljon rajta később.~– Kapitány – monda Asphlant, hosszú
47 II |             fedélzetre.~Egy közölök a kapitány után kérdezősködik, kivel
48 II |              neki a kabint, melyben a kapitány alszik. Ez belép, a másik
49 II |                 kiált fel bosszúsan a kapitány, kiemelkedve ágyából; erre
50 II |         Rooberts Barthelemy vagyok. A kapitány megmerevült a borzalomtól.
51 II |             az ön hajójával. Előre!~A kapitány engedett a kényszerítésnek,
52 II |        gyanakodásra méltót.~Az elvitt kapitány a tengeri ördögre érve,
53 II |              sejtve: a foglyul hozott kapitány észrevevé, hogy senki sem
54 II |             alatt fel volt lármázva a kapitány intő kiáltása által figyelmeztetett
55 II |          voltam, mikor Olonais volt a kapitány. Egy hétig nem ettünk egyebet
56 II |              fordult Barthelemyhez:~– Kapitány, meg vagyunk csalva, elárulva,
57 II |      vasabroncsos hordókat. A szegény kapitány ott állt nagy szomorúan,
58 II |           mint valami igazgyöngyöt.~A kapitány nagy nyalánk volt, konyháját
59 II |              fejeit, miket a bristoli kapitány egyenkint látszott megsiratni,
60 II |                sóhajta fel a bristoli kapitány. Kabeljaut tesznek a pulykahús
61 II |          előhordták a semmirekellők a kapitány befőtt gyümölcseit, miket
62 II |           hogy az orvos és a bristoli kapitány összevesztek, és jól eldöngették
63 II |              eldöngették egymást, s a kapitány erősebb levén, Scudamore-nak
64 II |               pohárból fog a bristoli kapitány egészségére toasztot inni,
65 II |          beleállt, úgy ivott belőle a kapitány egészségére, ki majd hanyattdűlt
66 II |             szükségük van.~A bristoli kapitány azonban, mire Barbadosba
67 II |               aludt csendesen.~– Így, kapitány – kiálta Moody, ki egy szegletben
68 II |     megszabadult belőlök?~*~– Mi lelt kapitány? – kérdé Moody a hajóhoz
69 II |               Ki háborgat most?~– Én, kapitány – felelt Scudamore. – Ítéletedre
70 II |              nemde?~– Nincs különben, kapitány. Nekünk szükségünk van egymásra,
71 II |         kezűleg hozta fülénél fogva a kapitány elé.~Az egy gyáva, sápadt
72 II |           rablók közöttük élni.~– Oh, kapitány! – kiálta ez, térdre esve
73 II |               hogy végezzenek vele.~– Kapitány! Az Isten irgalmáért, csak
74 II |               kellett kötözni, hogy a kapitány elé vihessék, folyást szidta,
75 II |               én téged felmentelek…~– Kapitány! Kettő már függ – kiálta
76 II |              ruháit, elszánt daccal a kapitány elé lépett.~– Igen is, rosszaljuk
77 II |             rosszaljuk indítványodat, kapitány – mondta az egyik, s a másik
78 II |           éppen ott állt horgonyon.~A kapitány és a tisztek künn voltak
79 II |              őket is társaságába.~Gee kapitány kétségbeesve lőtte ki pisztolyait
80 II |      kapitányukat.~– Tudja mit, derék kapitány? – szólt Rooberts vígan
81 II |               hátrább maradt.~– Hahó! Kapitány elő! – hangzék a tengeri
82 II |             tenni, amit akar.~Amint a kapitány nem láthatá többé, mi történik
83 III|            tele van dologgal; Trahern kapitány a középen áll, a legmerészebbek
84 III|      táncolnak.~– Vigyázz! – kiálta a kapitány a kormányosoknak. Már késő
85 III|      vitorlákat húznának alá s fel, a kapitány mint egy ködalak járt jobbra-balra.
86 III|            Mit láttok ott? – kiálta a kapitány, észrevéve kormányosai meglepetését.~–
87 III|              kísértethajó – ismétlé a kapitány –, hanem kalóz!~– Eleven
88 III|            hangon átkiálta:~– Trahern kapitány, Rooberts Barthelemy felszólít
89 III|              kiálta kétségbeesetten a kapitány, s felragadva egy karabint,
90 III|                Micsoda hajó lehet az, kapitány? – kiálta Rooberts mellett
91 III|           hadihajó, a két legvitézebb kapitány vezénylete alatt, az egyik
92 III|            vonult szét.~– Nézzétek! A kapitány megőrült! Hogy mosolyog! –
93 III|     el-elfulladó hangon mondá neki:~– Kapitány! Ez a nap utolsó napja életemnek.
94 III|           rákiálta:~– Ne feküdjék le, kapitány, hanem nézz bátran a veszély
95 III|         szíveiket, ordítva rohantak a kapitány holttestéhez valamennyien.~
96 IV |               töltsük ki azt is.~Hill kapitány a csata alatt felkerekedett
97 IV |               Mi a pokolba evezünk. A kapitány már ott vár reánk, mi is