Fezejet

 1 I  |            vesse ki a kettő közül? Én feleltem a tanácskérésre.
 2 I  |          vagy-e hát az ördög, vagy én? Utánam gazemberek! – S
 3 I  |              Azt tudjátok, hogy az én apám lord Sympson volt?~–
 4 I  |          röhögve mindannyian. – Az én apám megátalkodott ellensége
 5 I  |     nemeseket. Ez akasztatá fel az én apámat is. Ezóta nekem nem
 6 I  |         semmit elkövetni akarni.~– Én nem adom szavamat semmire –
 7 I  |           Rolls.~– No, az sem baj; én azt mondám, hogy mindenesetre
 8 I  |       minden zegezugát felkutatni, én magam nem vezetem önöket
 9 I  |            kézzel ellentálltak; de én nem bántottalak titeket,
10 I  |     mindenre, ami előttetek szent; én Scudamore orvos vagyok,
11 I  |        sincs ezekhez a többiekhez; én Rolls kapitánynak halálos
12 I  |       fogadni el ítélőbírákul. Oh, én alávetem magamat önök ítéletének,
13 I  |           magamat önök ítéletének, én elismerem önök bírói illetőségét
14 I  |         bírák előtt álljak valaha. Én magam elmondok mindent,
15 I  |          tudja jól, hogy akkor nem én leszek, hanem ő lesz az
16 I  |         monda Skyrme.~– Korántsem, én az ezüstöt hagyattam meg,
17 I  |         meg, hogy élve hagytok, és én oda vezetlek benneteket,
18 I  |            kiszúrta vele szemét. – Én mondom, hogy bolond vagy,
19 I  |         vissza nem húzod szavadat, én magam lövök bele a hajóba.~–
20 I  |           Minek tanúsításául, íme, én következő bizonyítványt
21 I  |           mi történik velem?~– Azt én nem tudhatom – szólt Rooberts
22 I  |          Titeket mulattat az, hogy én így kétségbe vagyok esve,
23 I  |         nem feledhetitek azt, hogy én nektek fontos szolgálatokat
24 I  |       fogok tenni még többeket is; én orvos vagyok, tinektek orvosra
25 I  |       vegyetek engem magatok közé, én éppen olyan ember, olyan
26 I  |       szüksége van társulatunknak, én felfogadom önt. – Mit? Orvost
27 I  |           hajóra ne hozzátok, mert én megölöm.~– Moody! – kiálta
28 I  |         szavadat se halljam többé. Én akarom, és úgy lesz. Te
29 I  |         olyan jó embernek látszol, én téged nagyon foglak szeretni.~–
30 I  |             végy fegyvert kezedbe: én kész vagyok neked bárminő
31 I  |           sejtelem azt súgja, hogy én önt egykor diadalmas csatában
32 I  |       pedig azt súgja valami, hogy én önt, Barthelemy Rooberts,
33 II |  telepítvényen szűkölködjetek; oh, én boldogságban, jólétben akarlak
34 II |           el a munka. Meglássátok, én még megérem azt.~– Tedd
35 II |        erősíté a kisebb testvér. – Én is, meg Julietta is. Nagyanyánk
36 II |            sötét ölyű,~Az egyik az én kedvesem, ~A másik a kalózvezér. ~
37 II |           Villámot az ölyvnek. ~Az én galambomat ~Hozd vissza
38 II |            szerelmed tesz azzá. Az én boldogságomért nem kellene
39 II |            tengeren túl menned, az én boldogságom az volna, ha
40 II |         jönnél – a tengerre?~– Oh, én boldog volnék mindenütt,
41 II |           mindenütt, ahol te vagy. Én nem félném a zivatart, a
42 II |             Jól tudom. Hát félek-e én?~– De szeretsz. S aki szeret,
43 II |           ti azt hiszitek, hogy ha én tán egy némberről találnék
44 II |            nem való. Látod, vezér, én sohasem szerettem életemben
45 II |            s menjen anyjához haza! Én, ha harmadmagammal maradok
46 II |         kimondtam, megteszem, mert én nem csak akkor tudok bátor
47 II |           Hát aggódtok-e ti, midőn én elöl megyek? Hát ha én azt
48 II |       midőn én elöl megyek? Hát ha én azt mondanám tinektek: jertek
49 II |    szakállánál fogva a napvilágra, én elöl megyek! Nem jönnétek
50 II |           vessünk tüzet a Towerbe! Én elöl megyek! Elmaradnátok-e?
51 II |     viszonzá:~– Egy szót se, uram… Én Rooberts Barthelemy vagyok.
52 II |          csak annyit mondott neki: én Rooberts Barthelemy vagyok.~–
53 II |          mondá Rooberts.~– Hogyan? Én önnek hajójára?~– Nehogy
54 II |      Bezzeg, nem ilyenek voltak az én időmben, mikor még én fiatal
55 II |           az én időmben, mikor még én fiatal voltam, mikor Olonais
56 II |         elcsaltuk őket Havannától, én és még egy másik hozzám
57 II |         aki nem vénült meg, miként én, a csónakokról a vízbe bocsátkozónk,
58 II |       karcsú derekát.~– Jer velem, én elrabollak – suttogá neki
59 II |       poharát, aztán törjem össze. Én összetöröm azt, mielőtt
60 II |        annyi fekete ördögöt küldök én teneked.~A rabló átkozva
61 II |           és zokogott csendesen.~– Én Istenem, én Istenem, én
62 II |           csendesen.~– Én Istenem, én Istenem, én uram, ha büntetni
63 II |            Én Istenem, én Istenem, én uram, ha büntetni akartál
64 II |         Miért engedéd meg, hogy az én vétkemért a te angyalaid
65 II |         azt.~– Ki háborgat most?~– Én, kapitány – felelt Scudamore. –
66 II |      belsejébe akart menekülni. De én nyitott szemekkel alszom,
67 II |      fogtok szállani, engedd, hogy én megmentsem lelkemet a gyehenna
68 II | evangeliumi szentek, könyörüljetek én szegény bűnös fejemen!~A
69 II |           kárhozatra?~– Várj, majd én meggyóntatlak – mondó ördögi
70 II |       illeszté.~– Oh, Istenem, oh, én uram teremtőm, senki sincs
71 II |   imádságot elmondana előttem? Oh, én annyit tudtam, és mind elfeledtem
72 II |               Menj vissza hajódra, én téged felmentelek…~– Kapitány!
73 II |       folytatá karjait összefonva. Én tinektek kincseket ígértem,
74 II |            Csak elajándékozni jók. Én elvezetlek benneteket oda,
75 II |          ellene? Mondja el bátran, én meghallgatom.~A Bonne Fortune
76 II |          szólni merészeltek, midőn én parancsolok? El veletek,
77 II |      Glasby Rooberts fülébe. – Ej, én nem félek sem embertől,
78 II |         nem határozhatom meg, mert én nagyon olcsón kaptam. A
79 II |       dörgő hangon visszakiálta:~– Én vagyok itt, gaz árulók!
80 II |       tehetni, amit jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók fejeit
81 II |           egymást, miről tudhatnám én, hogy a te bal válladon
82 III|        láttam volna? Ti aludtatok, én magam voltam a kormányon.
83 III|         ködalak járt jobbra-balra. Én ijedten rákiálték a kísértetre,
84 III|         meghalni valaha? Köszönöm! Én ördögökkel nem harcolok.~
85 III|    kapaszkodtak.~– Védni fogom hát én egyedül magam a hajót –
86 III|          iszik.~– Hát, gazemberek, én gyártom a cukrot meg a pálinkát,
87 III|          kalózvezérhez fordulva.~– Én nem tudok dalolni! – felelt
88 III|            sötét ölyü; az egyik az én kedvesem, a másik a kalózkirály.”~
89 III|       magukkal. „Hajrá!” – kiálték én –, „ne hagyjuk őket elveszni!” –
90 III|     összeszedhették volna magukat, én és matrózaim nyalábra kaptuk
91 III|          fájt a szívem szegényért! Én elhagytam őt Dublinban;
92 III|            kérdezned, miért? Az az én bajom. A kalóznak is vannak
93 III|       tengerrémmel találkozott. Az én lelkemnek is van ily réme,
94 III|          aranypor van elrejtve; ha én el fogok veszni, ez aranyat
95 III|     Rooberts. – És ha az volna, az én úri barátim nem volnának