Fezejet
1 I | hideg nyugalommal –, ön ez embertelen tettért rangjától
2 I | tőlük kérni. Hanem hiszen ez az ön dolga.~A kapitány
3 I | harmadszor lőtt reá anélkül, hogy ez csak fejét is félrekapta
4 I | zavarba hozni a kapitányt. Ez lőtt, s akik azon pillanatban
5 I | angol protestáns nemeseket. Ez akasztatá fel az én apámat
6 I | kapitány – szólt Barthelemy –, ez ember, úgy látszik, ön által
7 I | hoztunk magunkkal.~– Hohó! Ez jól kezdi – kiálta közbe
8 I | elborzadva fordult félre ez embertől, míg Rolls lángoló
9 I | vontatta el őt magával, mialatt ez, visszaforgatva fejét, egyre
10 I | hajósnépet felakasztani. Ez illenék holmi spanyol caperekhez,
11 I | általunk.~– Igen – kezdé ez siránk hangon –, de ha a
12 I | Skyrme hangosan fölkacagott. Ez gyönyörű mulatság! – Az
13 I | Uraim, ne adjatok engemet ez ember birtokába vissza,
14 I | macskát! Verjetek harmincat ez ember hátára! Aki parancsaimnak
15 I | gyönyörteljesen hunyorgatva felé. Már ez oly dühbe hozta a kalózt,
16 I | útját állva a kalóznak, mire ez elfeketült képpel neki fordult,
17 I | tonna kétszersültjénél. Ez nem fog eltartani hazáig.
18 II | vén, elaggott asszony ül, ez a jövevény nagyanyja; körüle
19 II | vagy a tengerbe fojtja.~– Ez talán nem lesz igaz. Rooberts
20 II | merítse el a tenger fenekére ez átkozott szörnyeteget, ki
21 II | belőle. Amióta kalóz vagyok, ez az első suhanc, aki dacolni
22 II | elfutott a kalózok elől.~– Ez hát a becsületes embernek
23 II | markába csapva. – Tudtam, hogy ez lesz a vége! Azzal a kapitány
24 II | mi hite van a kalóznak? Ez a hite: nem félni senkitől,
25 II | leány. Nem számunkra termett ez a virág! Ma megölel, megcsókol,
26 II | az sem tartott sokáig; ez a kalóznép nem sokat szokott
27 II | hosszú gondolkozás után –, ez határos a lehetetlenséggel.~–
28 II | tisztelegjetek neki – szól ez morogva, s magára vonja
29 II | melyben a kapitány alszik. Ez belép, a másik kettő az
30 II | Mit akar ön? – kérdé ez fogvacogva.~– Ön ellen semmit –
31 II | lenézéssel.~A rablók fölkacagtak ez ötletre, s rögtön nekioldattak
32 II | kimérje? Oh, nem. A rabló hite ez volt: ittasnak lenni, míg
33 II | retek! Fejedelmi lakoma volt ez a kalózoknak. De nemsokára
34 II | kalózoknak. De nemsokára ez is elfogyott, s már hatodnap
35 II | hóhérra.~– Derék legény volt ez a te kapitányod, Moody.
36 II | balesetét, s annyira vette, hogy ez hadihajók hiányában rögtön
37 II | ágyúlövéseire nem feleltek.~Ez még merészebbekké tevé őket,
38 II | no, hát mit nyert vele? Ez elégette a hajóit meglövöldözte
39 II | és azt okozni és élvezni: ez az őrültség iskolája.~Mindenkit
40 II | iskolája.~Mindenkit elragadt ez őrültség, kivéve a férjet
41 II | Ilyen arc, ilyen szemek! Ez a méltóságos termet! Egy
42 II | völgybe megmutatá, hogy ez valóság, nem álom.~Őrjöngve
43 II | s megkegyelmeztem nekik. Ez öröm, e gondolat ki van
44 II | halotté.~– Semmi – viszonzá ez tompán. Csak a szív volt
45 II | Oh, kapitány! – kiálta ez, térdre esve Rooberts előtt.
46 II | Ekkor a másikat hozták elé. Ez is közrabló volt, kezeit-lábait
47 II | közületek, mert meguntam ez utálatos, piszkos életet,
48 II | ellenség sehol. Menjünk tovább. Ez a portugál és hollandi kereskedőnép
49 II | vasból – szívébe!~Már ez a hang tetszett a rablóknak,
50 II | mind érdekesnek találták ez indítványt, azonban a Bonne
51 II | Volna tán köztetek, kinek ez eszme nem tetszik, lépjen
52 II | meg a sík tenger felett, ez volt a Cap-Corso.~– Itthon
53 II | monda Skyrme. – Még csak ez volna hátra. Fogtunk el
54 II | nevetve mondák egymásnak: ez bizonyosan úri gályának
55 II | Megőrültél? – kérdé Rooberts. – Ez az ember sohasem kacagott
56 II | amik ott jönnek? – kérdé ez félig felülve, de azután
57 II | nem ismertek rájok? Hisz ez a tengeri ördög és a hollandi
58 II | torkába! Hát nem érdemes ez, hogy az ember örömében
59 II | fogcsikorgatva suttogák: „Ez ő! Ez is itt van.”~– Készen
60 II | fogcsikorgatva suttogák: „Ez ő! Ez is itt van.”~– Készen tartsátok
61 II | tengeri ördögről a kiáltás.~– Ez Kennedy szava! – suttogá
62 II | őrültségével ugráltak a tengerbe.~Ez a fáradságuk nemsokára meg
63 II | menyasszonyáért estek áldozatul.~– Ez áldott munka volt – suttogá
64 II | fogod, látnod nem szükség, ez hadicsel, mit tőlem úgysem
65 II | Kennedyt és társait körülfogni, ez aggodalmasan mentegeté magát.~–
66 II | Derék férfiak, ne higgyetek ez ördög szavainak, mi sohasem
67 III| tenger a partra?~A kormányok ez idő alatt csendesen gyűjtögetik
68 III| megfehéríté körüle a tájat.~Ez a „King Salomo.”~Egy délceg
69 III| suttogák azok borzadállyal.~– Ez rosszat jelent, a szent
70 III| tengeri kísértetet.~– Való ez, Jack?~– Miért mondanám,
71 III| verődését a vitorlafákhoz.~– Ez rosszat jelent.~A kormányosok
72 III| szálljon a tengerre, miként ez? Nézd, mily sebesen közeledik
73 III| és repül, mint madár.~– Ez nem kísértethajó – ismétlé
74 III| határos, parancsot adott, hogy ez ágyúkat irányozzák ellenük.
75 III| mostanitól, mintha vagy ez, vagy az csak álom volna.~
76 III| kezde dagadni, megküzdeni ez ismeretlen veszélyekkel,
77 III| harcolt.~– Micsoda beszéd ez?~– Ez olyan beszéd, hogy
78 III| Micsoda beszéd ez?~– Ez olyan beszéd, hogy nálunk
79 III| letűnt a láthatárról.~ ~Ez a gálya volt a „Fecske”,
80 III| sebesültekkel volt megrakva.~Ez utóbbiakat fölszedték és
81 III| nótáját, Barthelemy! – szólt ez végre a kalózvezérhez fordulva.~–
82 III| tudok dalolni! – felelt ez hidegen.~– Ej, pedig eltanulhattál
83 III| Pedig emlékezett ám rólad is ez a szép leányka, de hogyan?
84 III| vállára ütve Roobertsnek; ez hirtelen összerendült az
85 III| mondá neki:~– Kapitány! Ez a nap utolsó napja életemnek.
86 III| ha én el fogok veszni, ez aranyat vedd magadhoz –
87 III| Hidegvérrel monda nekik:~– Ez bizonyosan a tegnapi portugál
88 III| tűz közé hozza magát.~– Ez nem portugál cukorhajó,
89 III| átszöktem, jól ismerem; ez a „Fecske”.~– Nos? – szólt
90 III| százhúsz ágyú van, s egyike ez a legjobb vitorlásoknak.~–
91 III| bajtárs, nem sejted-e, hogy ez az óra nehezebb lesz mindazoknál,
92 III| iparkodunk a partra menekülni; ha ez nem sikerül, belefogózunk
|