Fezejet
1 I | simáknak látszanak, vonásaik, ha mosolyognak, képesek csábítók
2 I | nem kérik tőlünk számon, ha Londonba érünk, de az ezüstöt
3 I | is jobb lett volna önnek, ha legelőször mindjárt a betegekkel
4 I | nyelvedbe harapsz.~– Azt tenném, ha nem mondanád is – viszonza
5 I | Mindenesetre, Asphlant, kivált, ha a kapitány úr szavát adja,
6 I | Rolls büszkén.~– Azt pedig, ha elvettük is öntől, rajtunk
7 I | tisztelnők-e a szabadságot? Ha Rolls kapitány nem akarja
8 I | fenekét? Vagy jobb lesz, ha e fickókat felakasztjuk
9 I | szokása ellen cselekszel, s ha vissza nem húzod szavadat,
10 I | kezdé ez siránk hangon –, de ha a kapitányt szabadon eresztitek,
11 I | ne rontsd ezt a tréfát. Ha már elereszted a kapitányt,
12 I | fölséges mulatság lesz abból, ha ezt az embert majd otthon
13 I | kötözött Moody. – Orvost, ki, ha meglövik valamelyikünk kezét,
14 I | felé, gúnyosan kiáltva:~– Ha eljut ön Londonba, adja
15 I | mint férfi férfi ellen, ha tehát sértve érzed magadat
16 I | lovagias elégtételt adni, s ha kívánod, megverekszem veled.~
17 I | készen vagy-e? Adjatok jelt, ha készen van.~Moodynak azonban
18 I | minden oldalra, úgy, hogy ha tizenkét ember állt volna
19 I | nem tanácslom önnek, mert ha két ágyúm volna, aligha
20 II | hajósok reszkettek előtte, ha a sík tengeren vitorláit
21 II | vitorláit megismerék, s ha kétségbeesett üldözés után
22 II | előtt fosztá ki őket, s ha megtámadák, összelöveté
23 II | hajóslegénynek vélhetjük, ha rátekintünk, ki hosszú tengerjárása
24 II | mennyiszer beszéltünk róla, hogy ha azok elfognának, megölnének,
25 II | engem szívesen fogadtok, ha anélkül jövök is vissza,
26 II | megérem azt.~– Tedd hozzá: „Ha Isten segít!” – szólt közbe
27 II | tengerész szerencséről, s ha ilyenkor visszatért kunyhójába,
28 II | suttogva a leány.~– Majd ha boldoggá tehetlek.~– Engem
29 II | én boldogságom az volna, ha mindig láthatnálak.~– Így
30 II | el engem. Boldog volnék, ha oszthatnék minden veszélyt,
31 II | magányosan mégy elébe; s ha nem akarná Isten, hogy valaha
32 II | a leány rebegve –, hogy ha majd egykor hazajősz, s
33 II | Tehát ti azt hiszitek, hogy ha én tán egy némberről találnék
34 II | holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják, az megveti
35 II | tengeri rablónak, akinek, ha a vihar ordít, a golyó süvölt,
36 II | sokat szokott tréfálni; ha megdühítik, nem üt, hanem
37 II | áruneműekkel megrakodtan. Ha akartok merényletet látni,
38 II | menjen anyjához haza! Én, ha harmadmagammal maradok is,
39 II | akkor tudok bátor lenni, ha rumtól vagyok ittas, miként
40 II | midőn én elöl megyek? Hát ha én azt mondanám tinektek:
41 II | Nem jönnétek velem? Hát ha azt mondanám, izenjünk hadat
42 II | megyek! Elmaradnátok-e? Ha azt mondanám: nyomorúság
43 II | legbecsesebb teherrel megrakodva?~– Ha ön lelkiismerete elleni
44 II | hajóját viszem el magammal; ha pedig becsületével összeférhetőnek
45 II | teljes reménye volt, hogy ha a kalózok azt meg merik
46 II | legjobb hajót kell bírnom, ha azt nem akarja ön, hogy
47 II | Vigyázva! – szólt Barthelemy. Ha észrevesz bennünket, ideje
48 II | föld, mint a tiétek alatt, ha a partra léptek; egyszer
49 II | senkivel?~– Negyvenen vagyunk. Ha két napig zsákmányt nem
50 II | mert nem tud beszélni, ha fogják, s azzal nagy remegve
51 II | sorsára juttatja szegényt, ha Skyrme elég jókor oldalba
52 II | tőle, szívére kötvén, hogy ha Barbadosba ér, utasítson
53 II | meg előlük senki; kivált, ha barbadosi hajó került kezeikre,
54 II | lefizették szépen; sőt, ha hinni lehet a hírnek, még
55 II | csodálni való van rajta, ha a kormányzók ilyenkor eltévesztették
56 II | volt az epedés színe, de ha a szenvedély napja kisütött
57 II | kebléhez ne szorítsa? S ha már odaszorította, ugyan
58 II | adok egy milliót érted! Ha kell neki egy egész flotta,
59 II | ott aludt volna el örökre, ha bántó álmai nem főnek, ha
60 II | ha bántó álmai nem főnek, ha végig nem kellett volna
61 II | az imádott menyasszonyét.~Ha a sírban aludt volna, ilyen
62 II | Istenem, én Istenem, én uram, ha büntetni akartál engemet,
63 II | szabadítja innen semmi hatalom, s ha nem akar velünk élni, haljon
64 II | térdre esve Rooberts előtt. Ha Istent és az angyalokat
65 II | fáradni, nyomorogni, s ha az ember egy kis pénzre
66 II | meg nem indítá semmi, de ha nőt hallott sírni, akkor
67 II | könyörgés meg nem hatotta, de ha volt egy asszony a hajón,
68 II | mindig, kedvesének halála, és ha férfit látott, kedvesének
69 II | nekünk kell félnünk mástól.~– Ha te mitőlünk vért kívánsz,
70 II | felszólító Barthelemyt, hogy ha egy csepp büszkeséget érez
71 II | majd kérezkedni tőlünk, ha megfogott bennünket!~Moody
72 II | tébolyodott, mi lelt?~– Ha azt megmondom, mind kibújtok
73 II | sorsra fogtok jutni egyig, ha meg nem adjátok magatokat,
74 II | lobogód van, mint nekünk? Ha sohasem láttuk volna egymást,
75 III| legbátrabb kalóz szíve is remeg, ha eget és tengert egy éjjé
76 III| megfeszítve minden erejét, ha egy-egy erősebb hullámroham
77 III| árbocon! – kiáltá Philipps. – Ha pokolbeli tűz nem volna,
78 III| Jack?~– Miért mondanám, ha nem láttam volna? Ti aludtatok,
79 III| emberek – szólt Philipps. – Ha ember rohanna így hullámokon
80 III| mindkét hajót jobbra-balra, s ha egyszer-egyszer lőtávolságnyira
81 III| sem merték megkísérteni.~Ha okiratok nem bizonyítanák,
82 III| bűverővel vannak a lélekre, ha sokáig néz rájok az ember,
83 III| hogy tőlem kéritek azt? Ha elfogyott, szerezzetek.
84 III| társaimnak –, „segítsünk, ha szükség van ránk”, s puskáinkat
85 III| tudja, hogy el fog veszni, ha a tengerrémmel találkozott.
86 III| sterling aranypor van elrejtve; ha én el fogok veszni, ez aranyat
87 III| mosollyal Rooberts. – És ha az volna, az én úri barátim
88 III| ágyúlövéseit, és visszaadjuk. Ha leárbocoztak bennünket,
89 III| iparkodunk a partra menekülni; ha ez nem sikerül, belefogózunk
90 III| tartva.~– Még egyet, Moody. Ha el találok esni, ragadjátok
91 IV | letépték kötelékeiket, s ha bilincsre verték őket, leszoríták
|