Fezejet
1 I | hangon felkiálta:~– Hurrah Barthelemy! – S azon pillanatban vad
2 I | legyen, jobban, mint Rooberts Barthelemy?~– Senki! senki! – harsogák
3 I | Megálljatok! – kiálta Barthelemy a Herkules vállairól. –
4 I | tuszkoltak baromi nevetség közt Barthelemy elé, ki léha félszegséggel
5 I | nem kellesz nekem te sem, Barthelemy, mert te is pápista vagy!~
6 I | barátságpoharat kellett inniuk, miután Barthelemy rabló-becsületére mondá,
7 I | továbbtértek a zsákmányfelosztásra. Barthelemy leült egy felfordított tonnára,
8 I | letevék az árboc mellé. Barthelemy megemelé előtte kalapját
9 I | hátrakötött kézzel odavágta magát Barthelemy lábaihoz, s szájával annak
10 I | Rolls kapitány – szólt Barthelemy –, ez ember, úgy látszik,
11 I | fogjuk a királyi ítélőszéket. Barthelemy leend a lordfőbíró, mibelőlünk
12 I | kapitány engem megbüntettetni.~Barthelemy elborzadva fordult félre
13 I | Mit akartok? – kiálta Barthelemy, merészen jártatva végig
14 I | orvos úr kezeiről! – szólt Barthelemy, legényeinek intve. – Biztosítom
15 I | vállaikon víg ujjongatás közt. Barthelemy parancsolá nekik, hogy hordják
16 I | közé.~– Csendesen – kiálta Barthelemy, szigorú arcot öltve. A
17 I | iparkodtak azokat megcáfolni.~Barthelemy lábával dobbantott.~– Van,
18 I | hajóba.~– Azt hiszed? – szólt Barthelemy. – Skyrme! Fogd nyalábra
19 I | ellenkezni akar? – kérdé Barthelemy. A rablók közt egy elfojtott
20 I | Rolls kapitányhoz fordult Barthelemy, s mialatt egy papírszeletet
21 I | birtokába jutni.~Rooberts Barthelemy, kapitány.”~– Tegye ön hozzá –
22 I | zsákmányhoz.~– Helyesen – mondá Barthelemy, és azt is odaírta.~– Uraim! –
23 I | akartok?~– Semmit sem – szólt Barthelemy. – Azt megígértük önnek,
24 I | súgja valami, hogy én önt, Barthelemy Rooberts, fel fogom egykor
25 I | át ellenfeleik hajójára. Barthelemy átadta a tengerészeknek
26 II | II.~Rooberts Barthelemy neve ismeretes lőn az Óceánon.
27 II | az az ölyv: az Rooberts Barthelemy.~Az ifjú csókjaival árasztá
28 II | karolja, az maga Rooberts Barthelemy.~Úgy van. Egykor Barthelemy
29 II | Barthelemy.~Úgy van. Egykor Barthelemy neve Villiam volt. Az a
30 II | lett Villiamból Rooberts Barthelemy.~*~A testvérek, a menyasszony,
31 II | innen, a te neved Rooberts Barthelemy!~– Sokszor gondoltam reá –
32 II | kit az őrültség kerget.~*~Barthelemy feltűzé vörös tollát kalapjára,
33 II | Hurrah! Éljen Rooberts Barthelemy! – ordító az egész sereg,
34 II | szót se, uram… Én Rooberts Barthelemy vagyok. A kapitány megmerevült
35 II | mondott neki: én Rooberts Barthelemy vagyok.~– Mit akar ön? –
36 II | vakmerően keresett veszélyből.~Barthelemy megvetően tekinte le félvállról,
37 II | kalóz csak kettő esett el.~Barthelemy urává lett a hajónak, s
38 II | zsákmányával futásnak eredt kalózt.~Barthelemy egy ideig engedé magát kergettetni,
39 II | láthatáron.~– Vigyázva! – szólt Barthelemy. Ha észrevesz bennünket,
40 II | oltalma alatt elfutott előlük.~Barthelemy dühös volt, nem akart szégyennel
41 II | eleséget és segélyt hozzon.~Barthelemy s társai a sloopon maradtak,
42 II | epedtek egy ital vízért.~Végre Barthelemy azt találta ki, hogy árbocgerendákból
43 II | halált az árulók fejére. Barthelemy fehér volt, mint a fal.~–
44 II | vetessenek tengeri fürdőt.~Barthelemy a födélzetre kapaszkodott,
45 II | kellett előhúzni, s mikor Barthelemy elé hozták, ottan térdre
46 II | E szavad megment – mondá Barthelemy, míg a rablók ujjongva hajítók
47 II | össze-vissza kiabálás, s csak Barthelemy szava hallatszék, ki a legnagyobb
48 II | Egyszer druszája, Szent Barthelemy kikötőjében szállt meg a
49 II | ott ült a lakoma alatt Barthelemy mellett, átellenben ült
50 II | férj aludt, mint a tök.~Barthelemy odahajtó fejét a hölgy ölébe,
51 II | amint a kormányzó nejét Barthelemy mellett látta ülni bizodalmas,
52 II | megragadva, égő ajkaihoz szorító.~Barthelemy Moodyt kereste szemeivel.
53 II | öszvérét hajtva maga előtt. Barthelemy útját állta. Az ember megijedt
54 II | számára nincsen törvény írva.~Barthelemy lelkesülten akart szólani
55 II | percben dühösen zúdultak fel Barthelemy ellen, szemeik és késeik
56 II | fölszólítás, hogy álljanak szóba.~Barthelemy hajóin mélységes csend volt.~
57 II | Kennedy szava! – suttogá Barthelemy, s azzal inte, hogy rántsák
58 II | jobban szeretem – dörmögé Barthelemy. – Egy csapással kettőt:
59 III| emberek kisszerű harcait.~Barthelemy híre pihent. Az angol és
60 III| közepett harcra merne szállni.~Barthelemy nyugszik Cap-Corso partjain,
61 III| dörmögé Philipps.~– Bizonyosan Barthelemy lesz – mondó Trahern. –
62 III| Trahern kapitány, Rooberts Barthelemy felszólít ezennel, hogy
63 III| együtt ivást és dorbézolást. Barthelemy megengedé neki, hogy tetszése
64 III| év január 13-án. Rooberts Barthelemy. Glasby Henry.”~A vihar
65 III| a másik – Rolls!~Midőn Barthelemy valamennyi hajónak urává
66 III| kapaszkodásra tartva készen.~– Barthelemy és a halál! – ordító a rablósereg
67 III| vert láncot, és meghalt.~Barthelemy ezalatt, hogy az idő ne
68 III| most te a magad nótáját, Barthelemy! – szólt ez végre a kalózvezérhez
69 III| a másik a kalózkirály.”~Barthelemy összeborzadt.~– Hol hallottad
70 III| Beszélj tovább… – suttogá Barthelemy, alig érthető hangon.~–
71 III| rátalált-e már azóta kedvesére?…~Barthelemy lassankint elkábult e beszéd
72 III| őelőtte semmi sem lehetetlen. Barthelemy odainté magához Moodyt,
73 IV | fogjuk őt üdvözölni. Hurrah Barthelemy!~A szegény megtérő bűnös
74 IV | Az ő kedvencük, Rooberts Barthelemy száz ölnyi mély víz alatt
|