Fezejet
1 I | haszontalan teher a hajón. Úgy, de már ekkor semmi sem volt haszontalan
2 I | repült a brigantine felé. Már ki lehete venni fekete zászlóit,
3 I | füst eloszlott, a két hajó már szorosan egymáshoz volt
4 I | a halálfejű vezérrel, ki már harmadszor lőtt reá anélkül,
5 I | megrémülve vezérük elestén, már el akarták hagyni az elfoglalt
6 I | gondolhatták belőle, hogy mikor már arra került a sor, hogy
7 I | azokat a tengerbe hányassam, már akkor egyéb teher nem maradt
8 I | szórni a hajóból. Mikor már nem volt egyéb, csak a betegek
9 I | gavallérosan ki van takarítva. Már most akarod-e, hogy kifúrjuk
10 I | rontsd ezt a tréfát. Ha már elereszted a kapitányt,
11 I | gyönyörteljesen hunyorgatva felé. Már ez oly dühbe hozta a kalózt,
12 I | befolyást szerezni, s mikor már azokat is árthatlanokká
13 II | kapaszkodik, a nagyanya nem tud már futni, csak karját tárja
14 II | sors ellenem van; mikor már azt hiszem, hogy elértem,
15 II | továbbtaszít. Kétszer volt már kis vagyonom, szerencsétlen
16 II | később maga lett kormányos, s már útban volt hazafelé, józanul
17 II | megtakargatott keresményével, már látta képzeletében a kunyhót,
18 II | a túlnyomó erő legyőzte. Már villogtak a mellének szegzett
19 II | durcás legény vagy. Láttál-e már embert kikötve a középárbochoz,
20 II | tengeri ördögöt. Villiam most már teljes reményében volt a
21 II | ajtóban marad.~– Mi baj már ismét? – kiált fel bosszúsan
22 II | hajóra mutatott.~A kalózhajó már oly közel jutott hozzá,
23 II | tengeri ördögnek, midőn az már csáklyáival belekapaszkodott;
24 II | merítve minden gyönyör, mikor már nem volt a városban bor,
25 II | visszaküldeni hajóihoz, melyektől már harminc mérföldnyire eltávozott,
26 II | nemsokára ez is elfogyott, s már hatodnap is elmúlt, a dereglye
27 II | szegény nekiült, s látva, hogy már ezeket az áldozatul esett
28 II | rablók mindegyike akadt már párjára, s a női kacagás,
29 II | levette ajkairól, a kalóz már lábainál térdelt.~Szép gömbölyű
30 II | kebléhez ne szorítsa? S ha már odaszorította, ugyan ki
31 II | ismerős kunyhó tája felé.~Már látta a dombot, mely a kis
32 II | szemeivel azt, amit lelkével már lát, csendesen felment a
33 II | hosszában fel is vannak már akasztva.~– Rossz hírt hoztál
34 II | egy mérföldnyire voltak már La Vegától, midőn beértük
35 II | szüntelen gyanús szemmel őrzék. Már egyszer megkísérté a szökést,
36 II | Rooberts elé.~– Kettőre már kimondád az ítéletet – szólt
37 II | felmentelek…~– Kapitány! Kettő már függ – kiálta dühösen Scudamore,
38 II | kereskedőnép annyira fél már tőlünk, hogy szinte szeret
39 II | olcsóbbat – vasból – szívébe!~Már ez a hang tetszett a rablóknak,
40 II | gondolkodjatok csak egy percig.~– Már meggondoltuk – felelének
41 II | volna hátra. Fogtunk el már kereskedő- és hadihajót
42 II | hanyatt-homlok vitorláztak ellenük. Már jól ki lehete venni a hajó
43 III| kikötőben tizenegy hajó áll már készen, mik a 80 ágyús „
44 III| kapitány a kormányosoknak. Már késő volt vigyázni; míg
45 III| aiket megölni lehet? Látott már valaki ördögöt meghalni
46 III| irányozzák, kik csáklyáikkal már a gálya oldalába kapaszkodtak.~–
47 III| pokolbeli magasságon állt már hírnevük, hogy amit ők akartak,
48 III| javában dühöngtek, mikor már Rooberts ott állt a whydahi
49 III| kiálta Rooberts. – Nézzétek. Már észrevett bennünket, és
50 III| valamennyi hajónak urává tette már magát, melyek ellene ki
51 III| csalta maga után, s mikor már annyira el voltak, hogy
52 III| álmodott soha; kár, hogy már mást szeretett.~– Szólj,
53 III| Dublinban; nem tudom, rátalált-e már azóta kedvesére?…~Barthelemy
54 III| részeg, hogy azt sem tudja már, mit beszél.~Egy óra múlva
55 IV | pokolba evezünk. A kapitány már ott vár reánk, mi is rangunkhoz
56 IV | árán, s elárulá a tervet. Már akkor a rablóknak sikerült
57 IV | Glasby Henryt.~Nemes jellemét már híréből ismerék, sokan köszönhették
|