Fezejet
1 I | megmenekült.~– Doktor Scudamore – szólt a kapitány hideg nyugalommal –,
2 I | öntől, rajtunk nincs segítve szólt kacagva az óriási Skyrme. –
3 I | Mit tréfáltok annyit? – szólt vissza félvállról. – Fúrjátok
4 I | tekinte le.~– Rolls kapitány – szólt Barthelemy –, ez ember,
5 I | menjünk azért olyan messze – szólt közbe Skyrme, joviális arcával –;
6 I | az orvos úr kezeiről! – szólt Barthelemy, legényeinek
7 I | hajóba.~– Azt hiszed? – szólt Barthelemy. – Skyrme! Fogd
8 I | kapitány.”~– Tegye ön hozzá – szólt közbe Rolls –, hogy így
9 I | akartok?~– Semmit sem – szólt Barthelemy. – Azt megígértük
10 I | Azt én nem tudhatom – szólt Rooberts vállvonítva. Skyrme
11 I | Uraim! Ti derék férfiak! – szólt Scudamore, átölelve Rooberts
12 I | csókoljam meg.~– Keljen fel ön – szólt röviden Rooberts. – Valóban,
13 I | gondod.~– Kérlek, jó uram – szólt Scudamore könyörögve közelítvén
14 I | Gyere hát közelébb – szólt Moody –, ide mellém, hadd
15 I | Most, Rolls kapitány – szólt Rooberts –, ön ismét hajója
16 I | szájába dugta.~– Moody! – szólt a kapitány, összefonva karjait. –
17 I | romlottak az öreg úr fogai – szólt Scudamore gonosz hunyorgással
18 II | éve, hogy nem láttunk – szólt az öreg anya könnyező szemekkel.~–
19 II | Szerencsétlen esetek? – szólt az ifjabb testvér, elragadva
20 II | hozzá: „Ha Isten segít!” – szólt közbe az öreg anya. – Istennel
21 II | csüngtek nyakán.~– Julietta! – szólt az egyik. – Énekeld el Villiamnak
22 II | tengerbe sújtsad!”~– Érted? – szólt az ifjabb testvér. – Az
23 II | Te derék verekedő vagy – szólt Davis bántó fahangjával. –
24 II | összefacsarodik rajta?~– Kínozhatsz – szólt Villiam nyugodt odavetéssel.~–
25 II | Azért sem kínozlak – szólt Davis. – Legények! Oldjátok
26 II | Sokszor gondoltam reá – szólt a leány rebegve –, hogy
27 II | Mijök fáj? – Hm, vezér – szólt a rabló összefonva karjait,
28 II | fogvacogva.~– Ön ellen semmit – szólt a kalóz. – Csupán egy kérdésemre
29 II | láthatáron.~– Vigyázva! – szólt Barthelemy. Ha észrevesz
30 II | Hová?~– A tengerre! – szólt büszkén előre utalva Rooberts.~–
31 II | ezek fognak következni – szólt ördögien kacagva az orvos.~
32 II | szerelemtől.~– Nézd ezt a nőt – szólt a férjnek, elkezdve neki
33 II | keble elszorult.~„Uram – szólt a levél –, a szent-domingói
34 II | józan volt.~– Azt mondád – szólt Rooberts –, hogy ürítsem
35 II | már kimondád az ítéletet – szólt remegéstelen hangon –, nincs
36 II | ellene mondani merészel! – szólt Rooberts, vadul széttekintve
37 II | az a hang, nem az a lélek szólt belőle, mely hajdan, ki
38 II | sehol, prédát mindenütt – szólt az egyik.~– És nem találjuk
39 II | ismeretlen aranyországokért – szólt a másik.~– Ahol törvénykönyvek
40 II | akartok maradni, édes fiaim? – szólt gyermeteg, hízelgő hangon. –
41 II | Tudja mit, derék kapitány? – szólt Rooberts vígan konverzálva
42 II | feketébb a pokol.~– Uram – szólt Scudamore, felriasztva a
43 II | Kennedy, ne légy gyáva – szólt szemrehányólag Scudamore –,
44 III| tüzét? Ott az árboc hegyén – szólt Philipps, a kormányos, társaihoz.~–
45 III| A kísértethajót, uram… – szólt reszketve egyik.~Trahern
46 III| összejönni.~– Ezek nem emberek – szólt Philipps. – Ha ember rohanna
47 III| ilyenkor Istent imádna – szólt Philipps. – Ezeket meg a
48 III| dobpörgése és trombitaharsogása szólt, melyhez irtózatos dalt
49 III| azt tenni, amit akar.~Úgy szólt, mint valódi angol.~Rooberts
50 III| ússzanak.~Asphlant egy szót sem szólt többet, hanem indult a parancsot
51 III| menyasszony keblére simulva szólt: mint szeretlek, mily boldog
52 III| magad nótáját, Barthelemy! – szólt ez végre a kalózvezérhez
53 III| portugál cukorhajó, uram – szólt egy kalóz remegő hangon –,
54 III| ez a „Fecske”.~– Nos? – szólt megvető mosollyal Rooberts. –
|