Fezejet

 1 I  |          elé, derék lord, mondd el, mi kivetőt találsz bennem?~
 2 I  | mindenesetre oldjátok fel kezeit, a mi dolgunk vigyázni, hogy valamelyikünket
 3 I  |             tessék előadni a vádat, mi helyettesíteni fogjuk a
 4 I  |          dolog; vétségem ebből áll: mi a Mindszent-szigetekről
 5 I  |          inquisitio bírái vagyunk-e mi, vagy szárazföldi ítélőszék,
 6 I  |            autodafék hivatáskörébe. Mi, kik a szabad tengerek vitézeinek
 7 I  |       vitézeinek nevezzük magunkat, mi ne tisztelnők-e a szabadságot?
 8 I  |                Biztosítom önt, hogy mi egy hajszálát sem fogjuk
 9 I  |            azokkal összezavarjanak? Mi magunk gyalázzuk-e meg a
10 I  |             a yeomanek Angliában? A mi hivatásunk új színben előállítani
11 I  |          magát otthon igazolhassa: „Mi, szabad lovagjai a szerencsének,
12 I  |   eresztitek, s engem nála hagytok, mi történik velem?~– Azt én
13 I  |        fegyvert – mondá Rooberts. – Mi kell? Pisztoly vagy kard?~–
14 II |           Hát a tengeri rablók nem? Mi téged legjobban féltünk
15 II |          Azokat el ne feledd. Lásd, mi teérted mindennap imádkozunk.~–
16 II |      könyvből, s mikor ő elvégezte, mi meg azután egy hosszú imát
17 II |          sohasem bánt senkit.~– Oh, mi tudjuk jól, mert mi mindennap
18 II |             Oh, mi tudjuk jól, mert mi mindennap őróla is megemlékezünk
19 II |         szerelmi kaland után jár.~– Mi bajotok? – kiálta Rooberts,
20 II |            Beszélj te, vén Lucifer, mi lelte e suhancokat? Mijök
21 II |          korongnak. – Tudod-e, hogy mi hite van a kalóznak? Ez
22 II |     megrázta.~– Így, vén fiúk, így! Mi a szerencse fiai vagyunk,
23 II |         Amire más gondolni sem mer, mi azt véghezvisszük.~– Hurrah!
24 II |           kettő az ajtóban marad.~– Mi baj már ismét? – kiált fel
25 II |            a rablók kacagva várták, mi fog kisülni ügyetlen, esetlen,
26 II |          kormányzó egy hadihajóval, mi csak két csónakkal voltunk.
27 II |         marokkal szórta az aranyat.~Mi csodálni való van rajta,
28 II |           Ahogy felénk villámlanak, mi szükség napra, csillagokra,
29 II |          Fel ne ébreszd! Nem látod, mi édesdeden alszik? Jobb lesz,
30 II |           megszabadult belőlök?~*~– Mi lelt kapitány? – kérdé Moody
31 II |         áruikat, s mit érnek azok a mi kezeinkben? Csak elajándékozni
32 II |          arany fegyverrel küzdenek. Mi elraboljuk e hajókat, mi
33 II |            Mi elraboljuk e hajókat, mi kiássuk az aranyfövényt
34 II |            őt fektetjük le helyébe, mi kivesszük a néger kezéből
35 II |            nem tetszik, lépjen elő, mi kifogása van ellene? Mondja
36 II |          sohasem kacagott életében, mi lelt, Moody?~– Hát mégsem
37 II |       Beszélj hát, vén tébolyodott, mi lelt?~– Ha azt megmondom,
38 II |             menedékük közepett.~– S mi azon mód?~– Hiába mondanám
39 II |         kapitány nem láthatá többé, mi történik a parton, Scudamore
40 II |          nem adjátok magatokat, s a mi barátainkat, kiket magatokkal
41 II |          ördögi ravaszság az egész, mi nem vagyunk nekik barátjaik,
42 II |            vagyunk nekik barátjaik, mi nem ismerjük egymást.~–
43 II |       higgyetek ez ördög szavainak, mi sohasem láttuk őt, ők nekünk
44 III|             monda kevés vártatva.~– Mi volna más, uram? Lehetne-e
45 III|        elveté fegyvereit magától.~– Mi sem, egyikünk sem! – kiáltozák
46 III|       fönnmaradva, ekként hangzik:~„Mi, a szerencse lovagjai, tudtára
47 III|        Fortune”, ti ittatok eleget, mi józanok vagyunk, s józanul
48 III|             kelve fel székeikről.~– Mi lelt, öcsém? – kiáltá Hill,
49 III|             vele; nem tudom hogyan, mi által? De el fogok veszni.
50 IV |       átugrottad azt velünk együtt. Mi a pokolba evezünk. A kapitány
51 IV |         kapitány már ott vár reánk, mi is rangunkhoz illő módon
52 IV |           rebegve:~– És őrizd meg a mi kedvesünket, Villiamot,