Fezejet

 1 I  |          vetteté ki, mert amazok ott jól ellátva szoktak lenni
 2 I  |          őt Barthelemyvel, kivel ott barátságpoharat kellett
 3 I  |        elvisszük azt a kikötőbe, ott szálankint szétszedjük,
 4 I  |          amivel azt nyerte, hogy ott ütötték, ahol éppen hozzájutottak,
 5 I  |       kardtávolnyira érve hozzá, ott elkezdett csodálatosan dühös
 6 I  |         Ide nézz, öreg, hisz nem ott állok, ahova vagdalsz. Ne
 7 I  |          Scudamore orvos szintén ott ül a kacagók között, sebészi
 8 I  |      hozta a kalózt, hogy rögtön ott akarta hagyni a kapitányt,
 9 II |       Rooberts utánuk rontott, s ott a kikötő ágyúi előtt fosztá
10 II |          kiszállt, a másik kettő ott maradt.~A partra szállott
11 II |   feltárja a kis hajlék ajtaját.~Ott benn nagy karosszékben vén,
12 II |   legszebbik – eljegyzett arája. Ott ülnek guzsalyaiknál, finom
13 II |     valaha utódom leend.~Villiam ott maradt a kalózhajón, s azt
14 II |        elé vezette az újoncot, s ott az egész nemes társaság
15 II | visszafordult, a menyasszony még ott csüggött az eltávozó nyakában,
16 II |      zivatart, a te arcod látása ott is bizalommal töltene el
17 II |  fészekbe félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson
18 II |        teherrel megrakodva jő, s ott az egész flotta és valamennyi
19 II |          sem volt kedve. A kalóz ott az egész flotta közepett
20 II |      őket, hírük sem volt sehol; ott járókelő halászoktól tudtuk
21 II |     hordókat. A szegény kapitány ott állt nagy szomorúan, s a
22 II |     saját használatára, s azokat ott szeme láttára fölbontván,
23 II |          után küldé, kik nyíltan ott cirkáltak a kikötő előtt.~
24 II |      sorra járta a kikötőket, az ott talált hajókra kivetette
25 II |           egy derék kövér ember, ott ült a lakoma alatt Barthelemy
26 II |         sötétlik.~Szótlanul állt ott a rabló. Szemei mozdulatlanul
27 II |     szíve dobogása megszűnt.~Tán ott aludt volna el örökre, ha
28 II |        aludt volna, ilyen álomra ott is föl kellett volna ébrednie.~–
29 II |    hamvakat, az üszköket, mintha ott akarná őket találni, körülnyargalta
30 II |      engedi letépni aranyalmáit, ott foglaljunk magunknak hírt,
31 II |             És örömestebb lakunk ott, hol tőlünk félnek, mint
32 II |       egy percre rémülten álltak ott, a másik percben dühösen
33 II |        hajója, az „Onslow” éppen ott állt horgonyon.~A kapitány
34 II |          Skyrme vezérlete alatt, ott épen útjokba vetődő hajók
35 II | ismeritek azokat a hajókat, amik ott jönnek? – kérdé ez félig
36 II |         látjátok azt a két hajót ott? Hát nem ismertek rájok?
37 III|      látjátok a szent Elm tüzét? Ott az árboc hegyén – szólt
38 III|          Szent György, ne hagyj! Ott lebegnek valamennyi árbocon,
39 III|           az Elm-tűz még most is ott van az árbocon! – kiáltá
40 III|         mondom: a rémhajót látom ott.~Társai lélekzetüket visszafojtva
41 III|     keresztet vetének magukra.~– Ott van!~– Mit láttok ott? –
42 III|            Ott van!~– Mit láttok ott? – kiálta a kapitány, észrevéve
43 III|    dühöngtek, mikor már Rooberts ott állt a whydahi kikötő előtt,
44 III|        födélzetére összegyűjtve, ott pompás lakomát rendelt számukra,
45 III|      álom volna.~Pedig így volt. Ott enyelgett körüle a három
46 III|      kendője lebegett a szélben, ott várta epedve, várta imádkozva;
47 III|           s vessétek a tengerbe. Ott a tenger fenekén akarok
48 IV |          evezünk. A kapitány már ott vár reánk, mi is rangunkhoz
49 IV |     rangunkhoz illő módon fogunk ott föllépni, s mikor bevitorlázunk
50 IV |          Moody és Asphlant.~Azok ott összebeszéltek, hogy egy