110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
1 III| ágyús „Salamon király” s a 110 ágyús „Fecske” után várakoznak
2 III| kikötőben 1722. év január 13-án. Rooberts Barthelemy.
3 III| alatt, a whydahi kikötőben 1722. év január 13-án. Rooberts
4 III| hajó áll már készen, mik a 80 ágyús „Salamon király” s
5 II | mélyén.~Ugyan ki lakhatik abban?~Néha a holdéj csendében
6 I | milyen fölséges mulatság lesz abból, ha ezt az embert majd otthon
7 II | befutva szőlővenyigével, ablakában virágcserepek, ereszén tollászkodó
8 III| háromemeletes ház, szárnyakkal. Ablakai és lőrései most mind be
9 II | onnan láthatták a kormányzó ablakaiból, mint rohan egyenesen a
10 III| háromárbocos hadigálya, mely körül ablakos három födélzetével úgy látszik
11 III| tekintgettek az elsötétült ablakra, melyen a puszta éj kezde
12 III| hajó alakját, melynek képét ábránd-ittas lelke átszőtte álomképei
13 II | az egy óra előtt szelíd, ábrándos vőlegényt.~Első tekintetre
14 II | lássa, s a jobb sors után ábrándozót sokszor lehete látni, mint
15 II | elfogytak, s amint az utolsó adag vizet feloszták maguk között,
16 I | kabinetben, melynek kulcsát akkor adandja át, midőn ő is elhagyja
17 II | engemet megcsalni hamis adatok közlése által, akkor bizonyos
18 III| felszólít ezennel, hogy add meg magadat neki a „King
19 II | kellett.~Egy fillért sem adhatott családjának, pedig hajója
20 II | jutni egyig, ha meg nem adjátok magatokat, s a mi barátainkat,
21 III| szerencse lovagjai, tudtára adjuk mindenkinek akit illet,
22 I | szót sem érdemel. Szívesen adnék önnek egy pár ágyút is kölcsön,
23 II | volt hír minden napra. Adófizetője volt minden tenger; utóbb
24 I | elkövetni akarni.~– Én nem adom szavamat semmire – válaszolt
25 II | talált hajókra kivetette az adót, azok lefizették szépen;
26 I | kellett; amint a kezébe adták a kardot, miután annak lapjával
27 II | érthette, miért búsuljon valaki afelett, hogy a lázadók le vannak
28 I | tengerbe?~– No, és ön, mint afféle orvos, természetesen a betegeket
29 II | előle a kilátást, annak ágait félrehajtja, s a völgybe
30 I | mellől. Többen odatekintve, aggodalmas suttogással rebegék:~– Kalóz!~
31 II | és társait körülfogni, ez aggodalmasan mentegeté magát.~– Derék
32 II | felé; a rablók észrevették aggodalmát, s feltörték a rekeszt,
33 II | fordult újra feléjük:~– Hát aggódtok-e ti, midőn én elöl megyek?
34 II | nem kímélve férfit és nőt, aggot és gyermeket. Hispaniola
35 II | úgy állnak itt, mint az ágrólszakadt, kinek sem apja, sem anyja,
36 II | a kapitány, kiemelkedve ágyából; erre az idegen csendes
37 I | alatt agyonsújtva. A kalózok agyarkodó ordítással veték magokat
38 I | tengerészek közül egy perc alatt agyonsújtva. A kalózok agyarkodó ordítással
39 III| annyira el voltak, hogy az ágyúdörgés nem hallatszott a kikötőig,
40 III| de leesett Skyrme is, egy ágyúgolyó mind a két lábát elsodorta.~
41 II | vitorlaköteleik, evezőik, vagy ágyúik mellett.~Ekkor, midőn minden
42 II | rémcsoport láttára, hogy ágyúikat, fegyvereiket a legügyetlenebb
43 III| fegyvereikért, a tüzérek ágyúikhoz álltak, Rooberts kabinjába
44 I | Tapasztalhatták önök, hogy ágyúim sincsenek, s gondolhatták
45 I | kivetették az ágyúkat, az ágyúkért pedig nagy kár volt, mert
46 III| roppanás dörgött le a brit ágyúkról rájok. A zászló ismét leesett,
47 I | venni fekete zászlóit, s egy ágyúlövés, melynek golyója a brigantine
48 II | megtámadott hajón, melynek ágyúlövései fölriaszták a többi negyvenkét
49 II | őket jőni, s a kalózok első ágyúlövéseire nem feleltek.~Ez még merészebbekké
50 III| ellenség előtt; elfogadjuk az ő ágyúlövéseit, és visszaadjuk. Ha leárbocoztak
51 I | tanácslom önnek, mert ha két ágyúm volna, aligha meg nem kísérteném
52 III| Rooberts hanyat esett egy ágyúra holtan.~A golyó éppen szívén
53 II | ellenfregattnak, s az első ágyúsortűzzel egy tüzesített golyót lőttek
54 II | és a „Kopó” valamennyi ágyútelepeiből néhány perc alatt összezúzta
55 II | előlük megmenekülni.~Az ágyútüzelés egyre tartott, a kalózhajó
56 II | porából fejemre szórok, ahány porszeme van e fekete hamvnak,
57 III| mindig féltette tőled, s ahányszor imádkozott érte, mindig
58 II | tengerismei eszközt, s minden ahhoz értő tengerészt áthozatott
59 I | oda vezetlek benneteket, ahová az ezüst el van téve.~–
60 III| Philipps. – Akik ellen küzdeni, aiket megölni lehet? Látott már
61 II | küldött a portugál királynénak ajándékba, s ládákat megrakva drága
62 I | Bátorkodhatom önnek a magaméból ajánlani?~– Elfogadom. Reménylem,
63 II | annyira megtetszett az eredeti ajánlat, hogy ő egy meglepett hajót
64 II | életvidám arcú ifjú volt; ajkai, szeme tele szenvedéllyel,
65 II | pirosság kezdte földerítni. Ajkainak némasága tagadá lázas örömét,
66 II | cseppig, s midőn levette ajkairól, a kalóz már lábainál térdelt.~
67 II | kiszívni a lelket piros ajkaival. Arcán halovány volt az
68 III| tivornyaének, megállt az ajkakhoz emelt pohár, másik pillanatban
69 II | felelet után, Skyrme reszkető ajkakkal fordult Barthelemyhez:~–
70 II | Haha! – kacagott a kapitány ajktalan fogai közül. – Te durcás
71 III| le a lőporterembe.~Annak ajtaja előtt Glasby Henryt találta
72 II | Egyszer kopogtatást hall ajtaján, haragosan fölnyitja azt.~–
73 II | ifjú felsóhajtott.~– Sok ájtatos imádságra tanítottál egykor,
74 II | az ajtót kővel betörik, ajtón, ablakon át berohan a gyilkos
75 II | ordíta a kalóz, felugorva ájultából, mint ki halálkínos kísértet-nyomást
76 II | Nem, kedvesem; azt nem akarhatom, hogy ti éltetek fogytáig
77 I | harsogák egyhangúlag.~– Akarjátok, hogy legyen vezérünk, kapitányunk,
78 I | spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e, hogy minket azokkal összezavarjanak?
79 I | ellenünk semmit elkövetni akarni.~– Én nem adom szavamat
80 I | van takarítva. Már most akarod-e, hogy kifúrjuk a fenekét?
81 I | vezérük elestén, már el akarták hagyni az elfoglalt tért,
82 II | van abba zárva, kit látni akartam: miért meghalok.~Rooberts
83 III| elől fut, s a kikötőbe akarva menekülni, két tűz közé
84 II | kínálta a rablókat, hogy akasszák föl egymást, egészen ellenkezőleg
85 I | Rooberts, fel fogom egykor akasztatni.~– Köszönöm a jó szándékot.
86 II | hogy a te bal válladon egy akasztófa jegye van, mit Doverben
87 II | eltévesztették az ajtót, s akiket az akasztófához kellett volna vezetniök,
88 II | tengerész-ebédet adunk egymásnak, akire a sors fog esni, annak vére
89 II | kegyeit, nincs senki többé, akitől félhetnénk ezen az oldalán
90 II | szavát, eléhozatván egy tíz akós hordót, tele malvasiai borral,
91 III| Kelt pecsétünk és saját aláírásunk alatt, a whydahi kikötőben
92 I | társai előtt a lajstromot, aláírt nevével, kérkedő tekintettel
93 I | hűséget.~Egy herkulesi termetű alak felkapta őt karjára, mint
94 IV | hatalmasabb kalóz társulatot alakítsanak.~Egy közülök jónak látta
95 III| Egyszer a távolból egy hajó alakja jött felénk. Alig látszott
96 II | gályának nézi a miénket pompás alakjáról, hogy fog majd kérezkedni
97 III| akkor vevé észre a hajó alakját, melynek képét ábránd-ittas
98 I | felmutatva őt a vérben kacagó alakoknak, dörgő hangon kérdezé:~–
99 II | elrejtőzött kalózok egy vagy más alakot megismerének rajta, fogcsikorgatva
100 II | Az ember megijedt a zord alaktól, s védszentjeit kezdte emlegetni.~–
101 II | félrehajtja, s a völgybe alánéz.~Puszta a völgy, letarolt
102 III| háborodva, a fekete fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal
103 IV | jutottak a főnökök, másikba az alárendeltek, amazok határoztak mindent,
104 II | országbeli kormányok megtilták alattvalóiknak a kalózok számára élelmiszereket
105 I | megbüntetélek, mint kapitány alattvalóját; most, hogy kiálltad a büntetést,
106 I | el ítélőbírákul. Oh, én alávetem magamat önök ítéletének,
107 I | porát csókolva, magamat alázatos szolgátoknak vallhassam.~
108 I | kitelnek a sheriffek, az aldermannok. Tessék előlépni, fővádló
109 II | menyasszonyáért estek áldozatul.~– Ez áldott munka volt – suttogá magában –,
110 II | megragadják hajaiknál fogva áldozataikat, azt az ősz zilált hajat,
111 II | rézfejszéjét, lábával leszorítva áldozatja fejét.~– Egy hajszálát meg
112 II | fegyvereiteket – mondá tompa alhangon Rooberts.~– Nem kell oda
113 I | Moody torkába. – Egy párt alkalmasint szükség lesz belőlök kihúzni.~
114 II | világít rajta keresztül? Ezt alkalmatok lesz bebizonyítani rögtön.
115 I | adja hírül a kormánynak új alkalmaztatásomat.~Skyrme vállára tette iszonyú
116 II | komolyan beszél?~– Itt lesz alkalom megmutatni, kinek van helyén
117 II | az óriást, Scudamore-t, alkapitányát, Glasby Henrit, Asphlantot,
118 II | gálya volt az, nehézkes alkattal, fölcifrázott orra, fedélzetének
119 II | Vajon ki lakhatik ottan?~Egy alkonyatban könnyű csónak evezett e
120 II | fölcifrázott orra, fedélzetének alkotása, talajzata egészen ódivatú
121 II | sírni most, hanem bosszút állani! A rabló siralma vérontás!
122 II | tenger színén egy ponton állaniok.~Egy hét előtt minden bőségben
123 I | ujja egy szigetcsoporton állapodik meg, s a legnagyobb hidegvérrel
124 I | harapott, mint egy veszett állat. Csak midőn száját végre
125 II | csupán, hogy te bosszút állhass a négereken, kik kedvesedet
126 II | kalóz, akinek senki sem állhat ellen, ki az ördöggel van
127 I | hordó víznél.~Rolls nem állhatta meg, hogy a csalatkozott
128 I | Az orvos szemeit törölve állítá, hogy sohasem érezte magát
129 III| nyomunkban vannak.~– Jack azt állítja, hogy ő a múlt éjjel látta
130 II | jertek velem.~– Tán csak nem állítod azt, hogy e negyvenkét hajót
131 I | segélyárbocok helyre vannak állítva, most azokat pántolják körül,
132 II | a kalózvezér. ~Közöttük állj, erős Isten!~Adj jobb kézzel,
133 I | tekintélyesebb bírák előtt álljak valaha. Én magam elmondok
134 II | volt a fölszólítás, hogy álljanak szóba.~Barthelemy hajóin
135 II | fickók itt körüled, mind úgy állnak itt, mint az ágrólszakadt,
136 II | hangzott, s azzal a legközelebb állóhoz fordult, s megszólítá:~–
137 III| beszélgetnek egymással a kormányon állók.~– Minő vihar! Lehetetlen,
138 III| karddal.~– Hát te miért állsz itt? – riada rá.~– Hogy
139 II | előtt. Barthelemy útját állta. Az ember megijedt a zord
140 II | rá, mikor a pellengéren álltál.~A négerek rögtön megragadták
141 I | kiálltad a büntetést, ismét úgy állunk szemben, mint férfi férfi
142 I | kiálta Rooberts, útját állva a kalóznak, mire ez elfeketült
143 II | volna el örökre, ha bántó álmai nem főnek, ha végig nem
144 III| összerázkódott, fölriasztva éber álmaiból, s félig ijedten, félig
145 III| ittas társaikat mámoros álmaikból, s mutatták nekik a közelgő
146 I | legényünk, hogy egy üres almáriomot foglaljunk el patkányostul?
147 II | végig nem kellett volna álmodnia a rémes, véres jeleneteket,
148 III| hasonlóról a lelked sem álmodott soha; kár, hogy már mást
149 II | függesztve, melynek patronjai álmos közönyösséggel várták a
150 III| ábránd-ittas lelke átszőtte álomképei közé, s mely sebesen látszott
151 II | sírban aludt volna, ilyen álomra ott is föl kellett volna
152 II | feketék királyai aranyfövényen alszanak, s a fekete harcosok arany
153 II | De én nyitott szemekkel alszom, s csak két szemem van,
154 II | tervével, ereje megfogyott általa, de bátorsága nem.~Egy reggelen,
155 I | tehát sértve érzed magadat általam, végy fegyvert kezedbe:
156 I | olykor közbe-közbeszól egy altiszt egyhangú kiáltása, ki a
157 I | adva vele, parancsot oszt altisztjeinek, hogy a hajósnép fölött
158 III| hullámcsapástól el kellett volna aludnia.~– Ezek a vészmaradak is
159 III| ha nem láttam volna? Ti aludtatok, én magam voltam a kormányon.
160 II | az elbízott hadak bátran alusznak tengerparti váraikban, hol
161 II | megrázta a gallérát az ittas alvónak.~– Miért nem vagy ellenségem,
162 IV | emezek csak teljesíték. Amazokat tréfásan elnevezték felső
163 II | egészségére toasztot inni, amekkorából még nem ivott senki.~Meg
164 I | érzé, első dolga volt azt, amelyik legközelebb állt hozzá keze
165 II | számunkra mindkettőt. Jaj annak, amelyikkel legelőbb találkozunk, ördögökkel
166 II | veszélyt, minden nyomort, amelynek te most magányosan mégy
167 I | engedjük a hajót úszni, amerre neki tetszik, hadd mulattassa
168 II | bölcsen visszamentetek, amerről jöttetek.~– Könnyű arról
169 II | hosszú imát mondunk el, amiben előszámláljuk mindazt a
170 II | magát, aki rablókat fogott; amiből az lett, hogy az orvos és
171 II | kellett neki valahol szerezni. Amíg ennek emléke tartott, nem
172 II | ismeritek azokat a hajókat, amik ott jönnek? – kérdé ez félig
173 I | hallgassanak ide, mert amiket akarok mondani, nagy fontosságú
174 II | kiteszik az égető déli sugárba, amikor a testéhez tapadt bőr összefacsarodik
175 II | megadjon, s mindazt a rosszat, amitől megőrizzen; vihartól, betegségtől,
176 II | másik kettő hol innen, hol amonnan iparkodott eléje kerülni,
177 II | műszereit a kappan-nyaknak amputálásában gyakorolja.~Scudamore gyönyörködve
178 III| kikötőben 1722. év január 13-án. Rooberts Barthelemy. Glasby
179 II | drága pisztáciákat, a befőtt ananászt, kandírozott batatát, s
180 I | hősöknek tartattak-e a yeomanek Angliában? A mi hivatásunk új színben
181 I | zsebmetszőkhöz, de nem mihozzánk, angolokhoz és franciákhoz. Az ilyenek
182 II | hogy az én vétkemért a te angyalaid bűnhődjenek!~A rabló zokogott
183 II | Rooberts előtt. Ha Istent és az angyalokat hiszed, hagyj engem e pokolbeli
184 II | zilált hajat, a szegény öreg anyáét, s azt a hollófeketét, azt
185 II | imádságra tanítottál egykor, anyám.~– Azokat el ne feledd.
186 II | küldd el Norfolkban lakó anyámnak. Menyasszonyomnak egy fürte
187 II | Térjetek innen vissza. Öreg anyánk vár reátok.~A két testvér
188 II | estefelé elfogták a nehézkes anyányi gályát, mely látva, hogy
189 II | ágrólszakadt, kinek sem apja, sem anyja, sem felesége, sem szeretője.
190 II | part, kiszállhat, s menjen anyjához haza! Én, ha harmadmagammal
191 II | Glasby családi életéről, anyjáról, menyasszonyáról, s úgy
192 III| egy nagy karszékben öreg anyjukat hurcolták magukkal. „Hajrá!” –
193 II | s itten telepedett meg; apa, anya nagyhamar elhalt az
194 I | Ez akasztatá fel az én apámat is. Ezóta nekem nem kell
195 II | ágrólszakadt, kinek sem apja, sem anyja, sem felesége,
196 I | szolgálatteljesen futott a megsebesült ápolására.~– Ide ne jöjj! – ordíta
197 IV | s a sebesült kalózokat ápolhassa, akik engedték magukat ápolni.~
198 IV | ápolhassa, akik engedték magukat ápolni.~Egy éjjel felbiztatá Scudamore
199 I | Köszönöm a jó szándékot. Apropos: önnek nincs több egy hordó
200 I | Elfogadom. Reménylem, hogy az ára ki van fizetve. – Oh, szót
201 II | legszebbik – eljegyzett arája. Ott ülnek guzsalyaiknál,
202 IV | magát megmenteni a többiek árán, s elárulá a tervet. Már
203 II | ki addig, míg az utolsó aranya van. Aki félretett valamit
204 II | erőszakos kéznek engedi letépni aranyalmáit, ott foglaljunk magunknak
205 IV | saját hajójával, s a rablók aranyát magához véve, szépen odábbállt
206 II | ittasnak lenni, míg az utolsó aranyban tart, s nem józanulni ki
207 II | hol a feketék királyai aranyfövényen alszanak, s a fekete harcosok
208 I | kamarás, ki most kapta meg az aranykulcsot, egykori kollégáira.~– Most,
209 III| derékban át, nyakába széles aranylánc volt vetve, melyről pompás
210 II | rajtok, zsebeikből két-három aranyóra lánca lógott elé, s ujjaikon
211 II | dohányillat, az is igaz, hogy az aranyórák mellé pisztolyok és kések
212 II | veszélyeket keressünk ismeretlen aranyországokért – szólt a másik.~– Ahol
213 III| fenekében tízezer font sterling aranypor van elrejtve; ha én el fogok
214 III| megalkudván velök nyolc fontnyi aranypor-harácsban.~Azok rögtön készek voltak
215 II | Afrika partjaira, hol a hajók aranyporral megrakodva járják a tengert,
216 III| kapitányától nyolc font aranyport harácsul fölvettünk, melynek
217 II | Barthelemy.~Az ifjú csókjaival árasztá el mind a három szép leányzót,
218 III| hold, tündérvilági fényt árasztva szét a tengeren; Rooberts
219 II | vitorlás és sokat ér, noha az árát nem határozhatom meg, mert
220 II | kettőt: árulót és szerecsent. Aratása van ma a bosszúnak, nevenapja
221 II | zászlók a megtámadott hajók árbocaira, egyszerre felszökött Rooberts
222 III| túlsó oldalára csapott át, árbocaival a vízbe vágva, s egy utó-hullám
223 III| magatokat! – ordítá Skyrme az árbocba fogózva –, szégyen, gyalázat
224 I | vízszínen üres hordók, tört árbocdarabok libegnek, síremlékei elsüllyedt
225 II | Barthelemy azt találta ki, hogy árbocgerendákból összekötöztetett egy tutajt,
226 I | Orvost miközénk! – ordítá az árbochoz kötözött Moody. – Orvost,
227 II | alszik mindenütt: az őrök az árbockosarakban ásítozva hirdetik, hogy
228 I | pillanatban egy hang kiált le az árbockosárból:~– Föld!~A kapitány, anélkül
229 III| elfordíthatni előle, a legmagasabb árbocnál magasabban közelge a roppant
230 III| ismerni vélte a nyúlánk árbocokat, melyek szemei előtt feltűntek,
231 III| volt vigyázni; míg ők az árbocokon megjelenő villanytüneményt
232 III| fel fekete zászlóikat az árbocokra, s nyílsebesen vágtattak
233 I | hogy az két kezével az árbocot ölelte, s hátát kifelé fordítá,
234 I | felelet, s egyszerre minden árbocra felrepült a hadi zászló.~
235 III| fekete zászló le volt lőve az árbocról, csak Skyrme állt még, és
236 I | önnek: oldjátok el Moodyt az árboctól.~Két kalóz teljesíté a parancsot,
237 II | feleségét dicsérni. – Ilyen arc, ilyen szemek! Ez a méltóságos
238 II | veres öltözetők, marcona arcaik, csodás vakmerőségük elrémíté
239 II | szíveikben a vér, midőn arcainkat rögtön megismerik.~A rablók
240 I | elrémülve a kalózvezér halálfő arcától, mint kezei erejétől.~Erre
241 I | szólt közbe Skyrme, joviális arcával –; tessék előadni a vádat,
242 II | az ajtóban álló marcona arcok látása csakhamar határozatra
243 II | élhessetek, hogy e szép arcokat ne süsse el a nap, e gyöngéd
244 II | ti, hanem akkor is, midőn arcom még kedvesem könnyétől nedves!~
245 II | Rooberts, végigjártatva szemeit arcukon. – Miért néztek oly savanyú
246 I | mondanád is – viszonza Sympson, arisztokratikus nonchalance-szal jártatva
247 III| szegény üldözötteket, s árkon-bokron keresztül csónakainkhoz
248 III| ellenében haladt. Ember-alakú árnyak mozogtak rajta, úgy téve,
249 I | szerezni, s mikor már azokat is árthatlanokká tevék, akkor harapott, mint
250 I | csak annak az egynek nem ártott, aki előtte állt.~A kapitány
251 II | védelem nélkül adják át áruikat, s mit érnek azok a mi kezeinkben?
252 I | hogy így is csak Scudamore árulása juttatá önöket a zsákmányhoz.~–
253 II | feltalálták valahára az árulókat, kik társaikat otthagyták
254 II | Egy csapással kettőt: árulót és szerecsent. Aratása van
255 I | eddig is csak azért nem árulta el az ezüst hollétét, hogy
256 III| jelentéssel, hogy a kérdéses hajó áruneműi nem egyebek, mint nyolcvan
257 II | Dél-India legbecsesebb áruneműivel.~S arra való volt-e a kalóznak
258 II | őrök az árbockosarakban ásítozva hirdetik, hogy egy vitorla
259 II | alkapitányát, Glasby Henrit, Asphlantot, Moodyt és Sympsont, a nemes
260 II | nézték, mint gyilkolják le asszonyaikat, mint vagdalják gyermekeiket
261 III| alig kettő-három ült még az asztal mellett, győzve a versenyt
262 III| határozottan megtagadta a rablók asztalához való leülést, a velök együtt
263 II | kellett volna vezetniök, asztalaikhoz ültették.~A szent-kristófi
264 II | magunknak ennivalót a kormányzó asztaláról.~– S ti a szárazföldön is
265 III| szerint háttal üljön az asztalhoz.~Ebéd vége felé, mikor a
266 III| kalózok legnagyobb része az asztalok alatt hevert ittasan, alig
267 II | s ökleikkel doboltak az asztalon, s salvékat lőttek pisztollyal.~
268 II | olyat vágott öklével az asztalra, hogy a kalózok mind elhallgattak
269 III| melankólia váltá fel.~Fölkelt az asztaltól, s megfogva Hill kezét,
270 I | vitetni, s Londonba érve átadatik a királyi törvényszéknek.~–
271 I | lapjával egyet jót húzott az átadó hátára, dühösen nyargalt
272 I | ellenfeleik hajójára. Barthelemy átadta a tengerészeknek a kormányszoba
273 II | hagytak magukon venni, s átadták az egész terhet; a rablók
274 III| feketére égve, mintha előre átalakultak volna ördögökké. A kormányost
275 II | alatt Barthelemy mellett, átellenben ült vele a kreol asszony.
276 II | minden ahhoz értő tengerészt áthozatott a „Commodore”-ra.~Mindamellett
277 II | merészebbekké tevé őket, s átkiáltva hozzájuk, hogy zászlóikat
278 I | vezérüknek kikiáltsák, borzasztó átkok között esküdve neki ördögre,
279 II | többé senkinek. Halld meg átkomat, pokol, és rendülj meg bele;
280 II | imádkozék három angyal, hogy az átkos szörnyeteg Rooberts Barthelemyt,
281 IV | énekelni és imádkozni társai átkozódása közepett, míg azok egész
282 II | el a tenger fenekére ez átkozott szörnyeteget, ki miatt téged
283 II | küldök én teneked.~A rabló átkozva vágta fel az égre a felkapott
284 III| hajó felé, mintha egy egész átlátszó hegylánc indult volna meg.
285 I | Ki volt az? – ordíta az atleta. – Szeret-e valaki a halállal
286 I | szökött, s azt hátulról átnyalábolva, felkapta a levegőbe, s
287 II | rózsapirossá gyúlt, előbb átölelteté pálmakarcsú derekát, szemérmesen
288 II | vissza, s amint elhangzott az átok, lerogyott térdére, s megcsókoló
289 II | s Villiam nem vihetett átokterhelt vagyont azon födél alá,
290 II | s legénysége egy részét átszállította rá, Skyrme-ot téve kapitányává,
291 II | s még néhány hordó bort átszállítva saját sloopjukra emlékül,
292 III| szolgáltam rajta, mielőtt hozzád átszöktem, jól ismerem; ez a „Fecske”.~–
293 III| képét ábránd-ittas lelke átszőtte álomképei közé, s mely sebesen
294 I | kezét. A rablók ezalatt áttakarodtak saját hajójukra, néhány
295 IV | Te? A mennyországot? Rég átugrottad azt velünk együtt. Mi a
296 III| bizonyítványt szolgáltatott az átvett harácsról, mely az okiratok
297 I | rablók belekontárkodnak az autodafék hivatáskörébe. Mi, kik a
298 II | mosdik az ajtóban, mint azelőtt.~A jövevény csendes léptekkel
299 I | akarjátok-e, hogy minket azokkal összezavarjanak? Mi magunk
300 I | pedig nagy kár volt, mert azokra nem kevés szükség van, kivált,
301 IV | láncaikat lefűrészelni, s azontúl éjjel-nappal kelle őket
302 III| nem tudom, rátalált-e már azóta kedvesére?…~Barthelemy lassankint
303 II | Engem csak szerelmed tesz azzá. Az én boldogságomért nem
304 III| bajom. A kalóznak is vannak babonái. A hajós előre tudja, hogy
305 II | társait lekönyörögve, s bacchanáliáikból mindig kivonta magát. Társai
306 III| pukkanás, ki, mintha egyéb baja sem volna, a castor kalapja
307 III| mondákat regélt, mik hírneves bajnokokkal estek, a leánykák oly félve
308 III| kérdezned, miért? Az az én bajom. A kalóznak is vannak babonái.
309 II | szerelmi kaland után jár.~– Mi bajotok? – kiálta Rooberts, végigjártatva
310 II | megyünk ezer mérföldnyire bajt keresni.~Rooberts elsápadt,
311 III| s fülébe súgott:~– Vén bajtárs, nem sejted-e, hogy ez az
312 I | bosszantó megjegyzései lovagok bajvívásán nem szoktak rendén lenni,
313 II | sokkal nagyobb hivatása volt bakónak, mint orvosnak lenni.~Rooberts
314 IV | Cap-Corsóba vissza.~Még e baleset sem bírta őket megtörni.~
315 II | kormányzót, s elmondó neki balesetét, s annyira vette, hogy ez
316 II | teljes lövés jobbról és balról a „Royale Fortune” és a „
317 III| megjelenő villanytüneményt bámulák, egy iszonyú hullám közelge
318 II | nem bírtak magukhoz térni bámulásukból. A kreolnő csábító arccal,
319 II | tengeri ördög után köttetve, bámulatos gyorsasággal kivitorlázott
320 III| melyet tovább félóránál bámulsz velem együtt, azok a nagy
321 I | férfiak.~A rablók egy része bámult, más része kacagott.~– Uraim,
322 I | meg akarsz ölni.~Valódi bandita-párbaj: a vívók egyikének dühe,
323 I | midőn Rooberts hirtelen banditai ügyességgel a földre hajtá
324 I | szégyenetekre válni, sohasem bánjátok meg, hogy velem megismerkedtetek.
325 II | lesz igaz. Rooberts sohasem bánt senkit.~– Oh, mi tudjuk
326 II | Scudamore-nak két kiütött foga bánta meg a tréfát.~Ezzel amaz
327 II | volt a kreolnőnek, a kalózt bántá az a gondolat, hogy e szép
328 II | engem, jó leánykám. Nem bántanak azok engem. Legfölebb vagyonom
329 II | voltak, s Villiam szívét bántotta, hogy kedvesét és családját
330 I | ellentálltak; de én nem bántottalak titeket, nekem soha fegyver
331 II | adjátok magatokat, s a mi barátainkat, kiket magatokkal hurcoltatok,
332 II | vertek, és férj, akivel baráti poharat ne ittak volna;
333 II | egész, mi nem vagyunk nekik barátjaik, mi nem ismerjük egymást.~–
334 I | őket egyenkint kedves jó barátjainak nevezve, dacára annak, hogy
335 II | szép, nagy városba, ahol barátságos nép közt élhessetek, hogy
336 I | míg Scudamore reszkető barátságoskodással iparkodék egyik vagy másik
337 I | Barthelemyvel, kivel ott barátságpoharat kellett inniuk, miután Barthelemy
338 II | másik percben lecsapott a bárd, s a sziklatetőről lerúgták
339 I | a fenekét ennek az üres bárkának, s hagyjátok a tenger alá
340 I | helyére álljon, elkészülten bármely támadásra. Maga, fegyvereit
341 I | az orvos új körében, mint bármelyike a kalózoknak. Mint valami
342 I | kezedbe: én kész vagyok neked bárminő lovagias elégtételt adni,
343 II | tüzet raktak alá.~– Oh, a barmok! – sóhajta fel a bristoli
344 II | metszőkését gégéjére téve, s baromfiai sorsára juttatja szegényt,
345 II | kalózok ezalatt hozzáfogtak a baromfiak koppasztásához, azokat jól-rosszul
346 I | tengeri ördög, a kalózok baromtréfájaként Davis kapitány tulajdon
347 I | képű alakok előtt.~A diadal Barthelemyé volt, az ifjú kalózé; társainak
348 I | hahotája közt összeszorítá őt Barthelemyvel, kivel ott barátságpoharat
349 II | befőtt ananászt, kandírozott batatát, s még azt mondták nagy
350 I | nem fog eltartani hazáig. Bátorkodhatom önnek a magaméból ajánlani?~–
351 II | ereje megfogyott általa, de bátorsága nem.~Egy reggelen, amint
352 II | rójuk helyébe azt, hogy a bátrak számára nincsen törvény
353 II | kérdi a legifjabb testvér, bátyja nyakába akasztva magát,
354 III| passzátviharok időszaka beállt. Mindennap hajótörésekről
355 II | keresztül? Ezt alkalmatok lesz bebizonyítani rögtön. Figyeljetek rám.
356 II | különböző hatást. Szép csendesen beburkolta magát bő köpenyébe, s a
357 II | széttekintve a zord arcokon, s becsapta maga után kabinja ajtaját.~
358 II | Társai ezért nem is nagy becsben tarták, s szüntelen gyanús
359 I | védelmezni ezen a hajón?~– Becsületemet – felelt Rolls büszkén.~–
360 II | gályát, melyet az keresett, becsületére fogadva, hogy a legdrágább
361 II | a sors.~Szorgalmáért és becsületességéért megszerették a hajón, előbb
362 II | viszem el magammal; ha pedig becsületével összeférhetőnek találná
363 I | annak semmi köze sincs a becsülettel. Hát Róma legelső lakosai
364 II | voltak már La Vegától, midőn beértük őket.~– Hozzátok elém egyenkint.~
365 I | lábaival iparkodott lehetőleg befolyást szerezni, s mikor már azokat
366 I | meg homlokán, ahol a golyó befúrta magát. A kalóz egyszerre
367 II | áll egy kis faház, eleje befutva szőlővenyigével, ablakában
368 II | váraikban, hol a szerencse még begyeskedő hajadon, ki csak erőszakos
369 I | torzképpé nem kuszálja a behízelgő tekintetet.~– Ön maga parancsolá,
370 II | dolognak találta ennél szemeit behunyni, s úgy tenni, mint aki alszik.~
371 I | parancsait, mire a vitorlák fele behúzódott, s a könnyű hajó egy merész
372 III| közeledést.~A kalózhajó rögtön behúzta minden vitorláját, s nemsokára
373 I | melybe veres betűkkel voltak beírva a rablók nevei sajátkezű
374 III| feltűntek, s lelkével százszor bejárta a tért, mely közöttük feküdt,
375 III| utóbbiakat fölszedték és bekötözék.~– Hozzám ne nyúljatok! –
376 III| lebilincselék, hogy lábait bekötözhessék, láncaival tépte szét kötelékeit,
377 I | Az ember nem engedé sebét beköttetni, dúlt-fúlt maga körül, véresen
378 III| párosával voltak egymáshoz békózva, és a tengeröböl tele volt
379 IV | vesztek el átkozódva, nem békülve ki sem Istennel, sem emberrel.~
380 II | beüté fenekét, s azután beleállt, úgy ivott belőle a kapitány
381 III| menekülni; ha ez nem sikerül, belefogózunk az ellenségbe, s vele együtt
382 III| s a korláton keresztül belehajítá a tengerbe.~Roobertssel
383 III| cápákkal; valahányszor egy párt belehajítottak a tengerbe, körül vér lepte
384 II | drága sok szép pulykát aztán belehányták három nagy rézüstbe, megfűszerezték
385 II | kellett attól tartanunk, hogy beléjök szeretünk. Ejh, az sem tartott
386 II | midőn az már csáklyáival belekapaszkodott; egy perc múlva födözetükre
387 I | senki, hogy a tengeri rablók belekontárkodnak az autodafék hivatáskörébe.
388 III| érett vackor, most mindjárt belénk üt.~– Csitt, látjátok a
389 II | fonva.~Amint megpillantják a belépő ifjút, felsikoltnak valamennyien~–
390 III| vízre, s abba húsz kalóz beleül, s elkezdenek evezni a Salamon
391 II | ágyút, negyvenedmagával beleült, s parancsolá, hogy evezzenek
392 II | utazónak, ki Szent-Domingo belsejéből jő, s egész nap rengeteg
393 II | azután eléneklé a dalt, belső melegségtől rezgő édes hangon:~„
394 II | szent-bertalani okosabb volt, bemutatta a kalózvezért a feleségének,
395 III| sikerült lefegyverezni a béna óriást, kinek, midőn roppant
396 III| melyen a puszta éj kezde benézni, amint a kandalló tüze lassanként
397 I | mondd el, mi kivetőt találsz bennem?~A kalózok egy magas, szőke
398 III| csillagokban? Ifjú éveit látta bennök, szelíden ragyogó képekben
399 II | betörik, ajtón, ablakon át berohan a gyilkos fajzat, megragadják
400 II | ifjabb testvér, elragadva a beszédből egy szót. – Hajótörések,
401 II | inni rá.~A kalóz határozott beszéde, az ajtóban álló marcona
402 I | hurráht ordítottak kapitányuk beszédére, s hozzákezdték kötözni
403 II | kérdezősködik, kivel sietős beszédje van. Mutatják neki a kabint,
404 II | hogy a szeretők édes titkos beszélgetéseit ne zavarják.~– Mikor fogsz
405 III| A megnyugvás perceiben beszélgetnek egymással a kormányon állók.~–
406 II | itt-amott; ezek tulajdonosai beszélték, hogy a fellázadt rabszolgák
407 III| melyen Villiam elutazott? Nem beszéltek-e ővele? Úgy fájt a szívem
408 II | féltünk azoktól; mennyiszer beszéltünk róla, hogy ha azok elfognának,
409 I | követnénk el, mely bennünket beszennyezne.~A kalózok hurráht ordítottak
410 I | ha legelőször mindjárt a betegekkel könnyebbítette volna meg
411 II | amitől megőrizzen; vihartól, betegségtől, hajótöréstől, éhségtől,
412 II | kanócot, az ajtót kővel betörik, ajtón, ablakon át berohan
413 III| Itt áruló van. Segítsetek betörni a lőporkamarát.~Kiáltásaira
414 II | be, amott gavallér, itt betyár, egész nap ivott, táncolt,
415 II | A drága szövetek, hogy beüljön velük a boltba, s azokat
416 II | malvasiai borral, annak beüté fenekét, s azután beleállt,
417 II | borokhoz használni szokás? Nem, beütötték a hordó fenekét, s kalappal
418 II | hónapokig vissza sem tér, bátran bevágtattak a kikötőbe.~Az angol királyi
419 II | szépen elkerültétek őket.~– Bevártuk őket. Mikor jó messzire
420 II | irtóztak a csóktól, mint a bevert fejektől, mert hisz a rablók
421 IV | fogunk ott föllépni, s mikor bevitorlázunk a pokol kikötőjébe, tizenhárom
422 II | Még a kalózok is gyávák. Bezzeg, nem ilyenek voltak az én
423 II | derülő hajnal, utóbb égő bíbor.~Óh, e színek változatát
424 I | van téve.~– Vegyétek le a bilincseket az orvos úr kezeiről! –
425 IV | letépték kötelékeiket, s ha bilincsre verték őket, leszoríták
426 I | fölött. – Hát inquisitio bírái vagyunk-e mi, vagy szárazföldi
427 I | bölcsebb és tekintélyesebb bírák előtt álljak valaha. Én
428 III| itt.~Azokat semmi erő sem bírhatta rá, hogy fegyvereiket a
429 II | jobbra-balra, az egész látkörön nem bírnak vitorlát felfedezni.~A brigantine
430 II | Nekem a legjobb hajót kell bírnom, ha azt nem akarja ön, hogy
431 I | ítéletének, én elismerem önök bírói illetőségét fölöttem, megnyugszom
432 II | legtöbb tengerészismerettel bírt közölök; szelídsége, jó
433 II | A rablók még mindig nem bírtak magukhoz térni bámulásukból.
434 II | látása csakhamar határozatra bírták a kapitányt. Ígérte, hogy
435 II | a te arcod látása ott is bizalommal töltene el engem. Boldog
436 II | Barthelemy mellett látta ülni bizodalmas, szerelmes suttogásban,
437 III| megkísérteni.~Ha okiratok nem bizonyítanák, hihetlen volna, hogy húsz
438 I | lovagjai a szerencsének, bizonyítjuk mindazok előtt, akiket illet,
439 I | fűzni a magáét, folyvást bizonyítva, hogy ő nem tartozik amazok
440 II | még maguk a férjek is. Bizonyítványok vannak róla, hogy az ördögszigeteken,
441 II | távol tengerbe vágott.~Oly bizonyosnak hívé, miszerint a brigantine-t
442 II | Mindkét hajó, melyet Kennedyre bíztál, eltűnt, elhagyott bennünket.~–
443 II | hogy velünk egyetértve biztatád fel e barmokat, hogy ágyúink
444 II | köpenyébe, s a legszelídebb, biztatóbb hangon mondá, kezeit eldugva
445 I | mintha otthon a legnagyobb biztonságban ülne az esküdtszéki padon.~–
446 II | hinni lehet a hírnek, még biztosító-leveleket is lehete nála váltani –
447 I | Barthelemy, legényeinek intve. – Biztosítom önt, hogy mi egy hajszálát
448 I | egész udvariassággal.~– Bocsánatot, kapitány úr, hogy ezek
449 III| riada rá.~– Hogy téged be ne bocsássalak – felelt Glasby, kitekerve
450 II | hadnagy vezérlete alatt. Bocsássátok el a sloopot, negyven ember
451 IV | A törvényszék szabadon bocsátá őt egészen.~Tehát végre
452 II | magatokkal hurcoltatok, ki nem bocsátjátok.~Kennedy észrevevé a cselt,
453 II | én, a csónakokról a vízbe bocsátkozónk, s fúróinkkal a hajó alá
454 III| említett hajót szabadon bocsátók. Kelt pecsétünk és saját
455 II | túlhangzá Moody kacaját; bódult, vérittas örömmel nyargaltak
456 II | magunknak hírt, nevet, hol a bölcs jogtudósok száz cikket iktattak
457 II | tehettük volna.~– S ti aztán bölcsen visszamentetek, amerről
458 IV | hogy egy éjszakán kitörve börtönükből, legyilkolják mind a két
459 II | közé.~Amint félig megfőtt a bográcsos eledel, körülülték, késeikkel
460 II | elébe minden fa, minden bokor.~Vállán egyszerű tengerészzubbony
461 II | s azzal elfutott a sűrű bokrok közé, mint kit az őrültség
462 II | fejét csóválta.~Eközben egy bokros csalithoz értek, mely a
463 I | hogy sohasem érezte magát boldogabbnak, mint e pillanatban.~– No,
464 II | félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen
465 II | suttogva a leány.~– Majd ha boldoggá tehetlek.~– Engem csak szerelmed
466 II | alatt szegény minden, még a boldogság is.~A leány fejét csóválta.~
467 II | telepítvényen szűkölködjetek; oh, én boldogságban, jólétben akarlak benneteket
468 II | tengeren túl menned, az én boldogságom az volna, ha mindig láthatnálak.~–
469 II | szerelmed tesz azzá. Az én boldogságomért nem kellene a tengeren túl
470 II | adva családjának, hogy az ő boldogságukért elmegy szerencsét keresni,
471 II | kalózok kacagva hurcolák a boldogtalant az árboc alá, ki egy eszébe
472 I | szemét. – Én mondom, hogy bolond vagy, kapitány, s minden
473 II | szövetek, hogy beüljön velük a boltba, s azokat rőfszámra kimérje?
474 II | hurraht ordítottak rá, hogy a boltozat rengett bele, s ökleikkel
475 II | tyúkjai, mint szintén a boraiban véghezvitt pusztítás, s
476 II | kapitánynak is innia kellett saját boraiból, ki mentül többet ivott,
477 II | kötekedve kérdezgeték tőle borainak nevét, ketté tört szájal
478 II | voltak, még tartott nekik a borban, s amint meglátták a közeledő
479 II | valakit meztelenül nyers bőrbe varrnak, s kiteszik az égető
480 II | lábig előhordták.~– Hol a borbély? – kiáltozónak. – Eret vágni! –
481 I | iparkodtak a brigantine bordáin felmászni, nem törődve a
482 II | vágni az iratot, midőn annak borítékjára tekintve, e szót olvasó
483 II | megmondom, mind kibújtok a bőrötökből. Hát nem látjátok azt a
484 II | üvegekből, miket az ilyen borokhoz használni szokás? Nem, beütötték
485 II | felugorva helyéből, egy egész borrá vált tengerre esküvék, hogy
486 II | akós hordót, tele malvasiai borral, annak beüté fenekét, s
487 II | megfűszerezték jól fehér borssal, fokhagymával s nyers kabeljauval,
488 II | asszony. Rooberts ittas volt bortól és szerelemtől.~– Nézd ezt
489 III| szaggatnak keresztül. A lilaszín ború fenékszínében egy küzdő
490 I | hogy Scudamore a nyakába borult, átölelte, s addig csókolta,
491 III| láthatár sötét lilaszínbe van borulva, melyet örök villogások
492 III| gyertyavilág – suttogák azok borzadállyal.~– Ez rosszat jelent, a
493 II | vezérük elé vivék. Villiam borzadva néze annak halálfej-arcára.
494 I | nyújtott írónádat, s oly borzalmas vígsággal írta oda nevét,
495 II | A kapitány megmerevült a borzalomtól. A kalóz nem szegzett mellének
496 II | állaniok.~Egy hét előtt minden bőségben úsztak, a bor patakban folyt
497 I | sorban kezet szorongatni, kik bosszankodva taszigálták őt el maguktól;
498 IV | énekeltek, s gúnyos tréfáikkal bosszanták őreiket.~Egy közölök kezében
499 I | durva nevetése, gúnyoló, bosszantó megjegyzései lovagok bajvívásán
500 II | Az utolsók örököljék a bosszúállást. Előre!~A kalózok vad ordítása
501 II | látni azon vágynak, hogy bosszúfok hevéért az üldözöttekkel
502 II | védtelen családjait.~A durva bosszúittas nép ujjongva teljesíté a
503 II | most önként jönnek gyilkoló bosszújok elé.~E gondolat még Barthelemyt
504 I | kapitányon kihűthessék a rablók bosszújokat, most látva, hogy megmenekült,
505 II | szerecsent. Aratása van ma a bosszúnak, nevenapja a halálnak. Tüzet
506 I | nem takarhatott gúny, vagy bosszúrándulat ördögi torzképpé nem kuszálja
507 II | a sloophoz ért, levert, bosszús arccal lépett át annak karzatára,
|