110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
508 II | keleti gyöngyökből, miket a brazíliai fejedelem küldött a portugál
509 II | lőtávolságnyira kellett a brigantine-hez lenniök.~S íme, feljön a
510 I | néhány csáklyalökést adtak a brigantine-nak, kifeszítették vitorláikat,
511 I | fordítással szél elé került a brigantine-nek, egyet sem lőve rá ágyúval,
512 II | elmegy szerencsét keresni, búcsút vőn azoktól, s fölszegődött
513 II | ismét és ismét újrakezdve a búcsúzást; mint feledé el szűz tartózkodását
514 I | parancsolá Rooberts. – A büntetés alól nincs kivével.~Moody
515 I | hiszem, hogy célszerű volna büntetésemet néhány órával elhalasztani,
516 II | mulasztás sem kerülte el büntetését, minden este büntető órát
517 II | Bonne Fortune” legénységének büntetésideje.~Hogy el ne szökhessenek
518 I | alattvalóját; most, hogy kiálltad a büntetést, ismét úgy állunk szemben,
519 II | én Istenem, én uram, ha büntetni akartál engemet, miért nem
520 II | büntetését, minden este büntető órát tartott, melyen a megrovottakat
521 II | Barthelemyt, hogy ha egy csepp büszkeséget érez kebelében, be ne mocskolja
522 I | lordfőbírónak, aki Monmouth bukása után rendre akasztatá a
523 II | vétkemért a te angyalaid bűnhődjenek!~A rabló zokogott keservesen;
524 I | kérkedő tekintettel utalva bűnszabadalmára, s oly arccal nézve le Rolls
525 III| az őrült mosolygást mély bús melankólia váltá fel.~Fölkelt
526 II | távozott, nem érthette, miért búsuljon valaki afelett, hogy a lázadók
527 III| Ezek a csillagok valami bűverővel vannak a lélekre, ha sokáig
528 II | kétségbeesett védelemre buzdíták a calabáriakat, s azok vérengző
529 II | de kedvetlen hatást, s buzdító jókedvvel fordult újra feléjük:~–
530 II | mindkét gályával elvitorlázott Calabar felé.~A calabari útban csupa
531 II | elvitorlázott Calabar felé.~A calabari útban csupa időtöltésből
532 II | nagy tömegekben álltak a calabári négerek, bámulva a tengeri
533 II | kétségbeesett védelemre buzdíták a calabáriakat, s azok vérengző dühvel
534 II | Villiam ajkaihoz a rummal tölt calebasset; ő undorodva fordítá el
535 III| fölveti a hajót körülúszkáló cápákat, mik éhesen néznek fel egy
536 III| és a tengeröböl tele volt cápákkal; valahányszor egy párt belehajítottak
537 II | éhségtől, szomjúságtól, cápáktól, vademberektől és kiváltképpen
538 I | Ez illenék holmi spanyol caperekhez, holmi nyomorú tunisi tengeri
539 III| egyéb baja sem volna, a castor kalapja után kiáltott, mely
540 II | ellenszere a csempészet, a cayenne-i partokon szüntelen őrködtek
541 I | gúnyosan~– Úgy hiszem, hogy célszerű volna büntetésemet néhány
542 IV | elfügghetünk bátran egy cérnaszálon.~Párosával voltak összebilincselve
543 II | fölfedezve a gondosan rejtegetett cervelatkolbászokat, s úgy tértek vissza, azokat
544 II | elhajítja a kalapját, s elkezd cigánykerekeket hányni, s azután lefekszik
545 II | a bölcs jogtudósok száz cikket iktattak törvénykönyvbe
546 II | ellen, ki az ördöggel van cimboraságban, s akiket elfog a tengeren,
547 II | kalózainak, s elkezde alá s fel cirkálni a kikötő előtt.~Azon időben
548 II | után küldé, kik nyíltan ott cirkáltak a kikötő előtt.~Ezek még
549 II | cserében saját hajómat, a Commodore-t, mondhatom, jó vitorlás
550 II | bámulásukból. A kreolnő csábító arccal, élveteg tekintettel
551 I | ha mosolyognak, képesek csábítók lenni, míg egyszerre egy
552 II | álló marcona arcok látása csakhamar határozatra bírták a kapitányt.
553 II | pillanatban, midőn a kalózok csáklyáikat kiveték, hogy a gályába
554 II | tengeri ördögnek, midőn az már csáklyáival belekapaszkodott; egy perc
555 III| Skyrme legfelül állt, hosszú csáklyáját kapaszkodásra tartva készen.~–
556 III| föl újra a zászlót, s ki a csáklyákkal! A kalózok erre hirtelen
557 I | termett, a hajósok néhány csáklyalökést adtak a brigantine-nak,
558 II | vissza a tutaj; a küldöttek csakugyan partot találtak, s megtölték
559 II | taníták őt szeretni.~Két család vándorolt ide, egyik Irlandból,
560 II | láttátok, mint gyilkoltuk le családaitokat. Ti magatok is hasonló sorsra
561 II | éghajlat alatt, s a két családból lett egy; Julietta mint
562 II | elbeszéltetett magának Glasby családi életéről, anyjáról, menyasszonyáról,
563 II | gyilkolják le azoknak védtelen családjait.~A durva bosszúittas nép
564 II | bántotta, hogy kedvesét és családját nyomorban lássa, s a jobb
565 II | képzeletében a kunyhót, a családot, melynek jobb sorsot fog
566 I | patkányostul? Ön, kapitány, csalárd egy ember! Mit kellett önnek
567 I | nem állhatta meg, hogy a csalatkozott rablók dühén el ne mosolyodjék.~–
568 II | csóválta.~Eközben egy bokros csalithoz értek, mely a partot eltakarta
569 III| Kopó”-t a sík tengerre csalta maga után, s mikor már annyira
570 II | Kapitány, meg vagyunk csalva, elárulva, semmivé téve.~–
571 I | kinyújtott karját a dühös csapások ellen, miket ellenfelének
572 I | meg. Rooberts kikerülé a csapást, s egy döféssel keresztülszúrta
573 II | gunyhóikat, hogy a füst hozzájuk csapkod fel róluk.~Ekkor előállt
574 III| hallám a szélzúgás s a habok csapkodása közül a kísértetalakok szavait,
575 I | kalózok démoni vakmerőséggel csaptak a brigantine mellé, melynek
576 II | tenyerével az ifjú markába csapva. – Tudtam, hogy ez lesz
577 II | termeitől kezdve az utolsó csárdáig, a kalóz egyikből ki, a
578 III| vitorlákat, készüljetek a csatára! Nem kell félni, a harc
579 II | négerek, bámulva a tengeri csatát.~Kennedy hirtelen csónakra
580 II | kéjelgéssel járt végig a csatatéren, egyik holttestről a másikra
581 III| elfognók rögtön. De ki tudna csatázni ily viharban?~A kalózhajó
582 II | gyémántláncot, s azt a hölgyére csatolta. Tehette-e ezt anélkül,
583 I | kalapácsok ütésein, s a csavarkerekek kattogásán kívül nem hallik
584 I | orvos, mintha valami nemes cselekedetről volna a szó, melyet túlszerénységből
585 I | minden kalózok szokása ellen cselekszel, s ha vissza nem húzod szavadat,
586 II | bocsátjátok.~Kennedy észrevevé a cselt, s átkozódva monda ellent.~–
587 II | legmérgesebb ellenszere a csempészet, a cayenne-i partokon szüntelen
588 II | lakhatik abban?~Néha a holdéj csendében édes zengzetes dal hangzik
589 II | de arca meghazudtolá.~– Csendesüljetek el! – mondá kalózainak. –
590 I | kiálta a fiatal rabló bátor, csengő hangon, s a zavarba jött
591 II | Barthelemyt, hogy ha egy csepp büszkeséget érez kebelében,
592 II | kalózkirály egészségére az utolsó cseppig, s midőn levette ajkairól,
593 II | párjára, s a női kacagás, csevegés között bátran dörgött a
594 IV | feküdt korallok és tengeri csigák között.~ ~
595 II | Az éj előjött, miriád csillagaival nézte magát az ég a tenger
596 III| visszhangjait a múltnak. Ezek a csillagok valami bűverővel vannak
597 III| fél.~Mit látott Rooberts a csillagokban? Ifjú éveit látta bennök,
598 I | Davisra tekintettek, egy véres csillagot láttak meg homlokán, ahol
599 II | szőke, a harmadik barna, csillagszemű, hajnalarcú; a kettő a jövevény
600 I | közelebb leszünk egymáshoz.~– Csináljatok helyet, ti fickók, ennek
601 II | melyhez valaha zsiványok csinálták a szöveget; a bristoli kapitánynak
602 II | voltak, selyem ruha, arany csipke, tollas föveg volt rajtok,
603 II | villogott; igaz ugyan, hogy a csipkék rummal és pálinkával voltak
604 III| most mindjárt belénk üt.~– Csitt, látjátok a szent Elm tüzét?
605 I | Nem-e? Oh, a spanyol csizma és a hüvelykszorító majd
606 I | lábaihoz, s szájával annak csizmáit iparkodott megcsókolni,
607 I | A kalózhajó orrára egy csodálatos emberi szörny volt faragva,
608 I | érve hozzá, ott elkezdett csodálatosan dühös vagdalkozásokat tenni
609 II | merényletet látni, mely csodálattal töltendi el a fél világot,
610 II | marokkal szórta az aranyat.~Mi csodálni való van rajta, ha a kormányzók
611 II | öltözetők, marcona arcaik, csodás vakmerőségük elrémíté a
612 II | minden percben egy olyan csodát követni el, hogy maga is
613 II | reátok.~A két testvér sok csók, ölelés és könny után visszafordult,
614 III| mindig közelb-közelb repül, csókjait hinté elébe…~– Micsoda hajó
615 III| fűztek homlokára, szelíd csókkal odatűzték, játszadoztak,
616 I | arccal, nyújtsd kezedet, hadd csókoljam meg.~– Keljen fel ön – szólt
617 I | meg, hogy lábaitok porát csókolva, magamat alázatos szolgátoknak
618 II | a selymes pázsitra, egy csókot nyomott halavány arcára,
619 II | épp oly kevéssé irtóztak a csóktól, mint a bevert fejektől,
620 II | győzve, s mit örül, hogy egy csomó megszabadult belőlök?~*~–
621 III| s árkon-bokron keresztül csónakainkhoz futottunk velők. Mondhatom,
622 II | Rooberts vígan konverzálva a csónakban úszkáló ellenféllel. – Ön
623 II | hadihajóval, mi csak két csónakkal voltunk. Egyúttal a hóhért
624 II | Olonais visszafordult a csónakokkal, s amint a katonák fejei
625 II | vénült meg, miként én, a csónakokról a vízbe bocsátkozónk, s
626 III| fövényóra és keresztberakott csontok, vérző szíve lábainál feküdt.
627 III| lándzsával keresztülütött csontváz, kezében fövényóra és keresztberakott
628 II | A Bonne Fortune legényei csoportosulni, sugdosni kezdettek, végre
629 II | boldogság is.~A leány fejét csóválta.~Eközben egy bokros csalithoz
630 III| legmerészebbek a vitorlákon csüggnek, azokat kötözve tekercsbe,
631 II | visszafordult, a menyasszony még ott csüggött az eltávozó nyakában, s
632 I | a legények a levegőben csüggve dolgoznak, a tépett vitorlákat
633 II | lánykákat.~Azok sírva és nevetve csüngtek nyakán.~– Julietta! – szólt
634 I | viszont minden kitelhető csúf nevekkel illeték, s ráordítoztak,
635 I | Moody hozzárúgott a porban csúszó-mászó emberhez, kire mindenki
636 III| este elfogyott a rum és cukor, míg a „Royale Fortune”-
637 III| magát.~– Ez nem portugál cukorhajó, uram – szólt egy kalóz
638 III| bizonyosan a tegnapi portugál cukrász, ki a „Kopó” elől fut, s
639 II | megrángatva ruháit, elszánt daccal a kapitány elé lépett.~–
640 II | ez az első suhanc, aki dacolni mer velem; vigyázzatok rá,
641 II | fel a tengeren, folyvást dacolva ellenkező szelekkel és tengerárral;
642 III| nyugtalan vágyaktól kezde dagadni, megküzdeni ez ismeretlen
643 III| fordulva.~– Én nem tudok dalolni! – felelt ez hidegen.~–
644 II | rablók közé, s versenyt dalolván velük, oly enthuziazmusra
645 II | egész város hölgyei, az első dámától az utolsó szolgálóig, selyembe
646 II | és elbólintott.~Körül vad dana és pohárcsörgés hangzott,
647 II | kikötőbe.~Mint a megkergetett darázs, repült a kalózhajó New-Foundland
648 I | s akik azon pillanatban Davisra tekintettek, egy véres csillagot
649 II | megrakva drága szövetekkel, Dél-India legbecsesebb áruneműivel.~
650 III| Ez a „King Salomo.”~Egy délceg háromárbocos hadigálya,
651 I | vihar által elveretett. A delejtű mozdulatai mindig erősebben
652 I | eleven halálfőnél.~A kalózok démoni vakmerőséggel csaptak a
653 II | horgonyt vettetni, s sloopja dereglyéjét visszaküldeni hajóihoz,
654 II | szerint három nap kellett a dereglyének, hogy az elhagyott hajókhoz
655 II | s odamutatva a megrakott dereglyére, mondá:~– Itt az árulók
656 III| húsz kalóz egy nyomorult dereglyével a legnagyobb vihar közepett
657 III| becses persa sál szorítá derékban át, nyakába széles aranylánc
658 II | mosolygó rózsaszín, majd derülő hajnal, utóbb égő bíbor.~
659 II | alatt őszinte, tiszta homlok derült.~Oly vidáman tekint széjjel,
660 II | fegyverzett sloopot, melyek Deseada sziget felől jöttek.~A rablók
661 I | marcona képű alakok előtt.~A diadal Barthelemyé volt, az ifjú
662 II | körülte a győztes kalózok diadalhahotája hangzott, s azzal a legközelebb
663 II | meg a tréfát.~Ezzel amaz diadalmasan ült a rablók közé, s versenyt
664 II | szíveitek keménységével dicsekedtetek mindannyian; úgy látszik,
665 II | legalább megvolt benne a dicséretes törekvés, hogy három ember
666 II | elkezdve neki saját feleségét dicsérni. – Ilyen arc, ilyen szemek!
667 I | része kacagott.~– Uraim, dicső vitézek, korunknak imádott
668 II | kereskedést.~– Minket nem a dicsőség ösztönöz, hanem a zsákmány. –
669 II | prédát eleget találunk, dicsőséget, hírt annál kevesebbet,
670 II | kapitányod, Moody. Vajon hol dicsőült meg?~– Hjaj, különös vége
671 II | pulykákkal voltak tele, miket dióval hizlaltak, hogy húsok jobb
672 II | királyné szép nyakát volt díszítendő, a kormányzó feleségének
673 I | vagy orvos által tengerbe dobatni, körülbelül úgyis mindegy.~–
674 I | megcáfolni.~Barthelemy lábával dobbantott.~– Van, aki ellenem akar
675 II | elbukott a fűben, szíve dobogása megszűnt.~Tán ott aludt
676 II | szakaszt le szívéről, s vadul dobogó kebellel tekinte körül szemeit
677 II | rengett bele, s ökleikkel doboltak az asztalon, s salvékat
678 III| elfogott zenekarának pokoli dobpörgése és trombitaharsogása szólt,
679 I | kikerülé a csapást, s egy döféssel keresztülszúrta a főhajós
680 III| nek, mely nagyot hajolt a dördülés után.~Akkor egy magányos
681 III| először lőtt; hatvan ágyú dördült meg egyszerre. A „Royale
682 II | között, a negyven férfi ágyúk dörgése közt partraszállt tízezer
683 III| Rooberts mellett Moody durva, dörmögő hangja.~Rooberts összerázkódott,
684 II | Haszontalan fickók – monda dörmögve Moody. – Elkorcsosult kalózok,
685 II | szájából omlott a hagyma- és dohányillat, az is igaz, hogy az aranyórák
686 III| víztől, s tovább láttak dolgaik után.~– Nézd, az Elm-tűz
687 II | indultak el, úgy intézve a dolgot, hogy a kalózokkal összetalálkozzanak;
688 I | legények a levegőben csüggve dolgoznak, a tépett vitorlákat göngyölgetve,
689 II | saját nyakából a tízezer dollárt érő gyémántláncot, s azt
690 I | mondani, nagy fontosságú dolog; vétségem ebből áll: mi
691 III| Minden ember keze tele van dologgal; Trahern kapitány a középen
692 II | kunyhó tája felé.~Már látta a dombot, mely a kis völgyet elfedé
693 II | lát, csendesen felment a dombra. E dombról lehetett lelátni
694 II | csendesen felment a dombra. E dombról lehetett lelátni éppen az
695 II | Még egy lépés – most a dombtetőn áll –, egy vén szomorúfűz
696 II | éhjel folyt szakadatlanul a dorbézolás az elfoglalt hajón.~Harmadnap
697 III| a velök együtt ivást és dorbézolást. Barthelemy megengedé neki,
698 II | akasztófa jegye van, mit Doverben sütöttek rá, mikor a pellengéren
699 III| rubincsat foglalt a szalaghoz, drágakövekkel hímzett öltönyét becses
700 II | igen jól fizettek.~Egyszer druszája, Szent Barthelemy kikötőjében
701 III| szegényért! Én elhagytam őt Dublinban; nem tudom, rátalált-e már
702 IV | fiatal leányzó sorba járta a dublini templomokat, hálaimákat
703 I | hunyorgatva felé. Már ez oly dühbe hozta a kalózt, hogy rögtön
704 I | hogy a csalatkozott rablók dühén el ne mosolyodjék.~– Tapasztalhatták
705 II | jönnétek-e oda is velem?~A rablók dühödt lelkesüléssel ordítónak
706 III| passzátszelek még javában dühöngtek, mikor már Rooberts ott
707 I | A kalózok hahotája még dühösebbé tette a főhajóst, ki tökéletesen
708 I | szavait, néhányan annál dühösebben iparkodtak azokat megcáfolni.~
709 II | kószáló tengeri rablót, s dugárusnak vélve, utána eredt. Rooberts
710 II | pisztolyok és kések voltak dugdosva, mikről még a vér sem volt
711 II | Csupa néger nyomok voltak, dulakodó emberbarmok lábnyomai, sehol,
712 I | dúlt-fúlt maga körül, véresen dulakodva társaival, kiknek nagy munkába
713 I | engedé sebét beköttetni, dúlt-fúlt maga körül, véresen dulakodva
714 II | A rablók félrehúzódtak durcásan, Moody zsebbe dugta kezeit,
715 II | nap, e gyöngéd kezeket ne durvítsa el a munka. Meglássátok,
716 II | legénysége a „Commodore”-é által, s a merészebb társak
717 I | Barthelemyhez, hogy nincs ebben az egész hajóban egyéb egy
718 I | fontosságú dolog; vétségem ebből áll: mi a Mindszent-szigetekről
719 III| összerázkódott, fölriasztva éber álmaiból, s félig ijedten,
720 II | ott is föl kellett volna ébrednie.~– Ah! – ordíta a kalóz,
721 II | jőni a fickót.~– Fel ne ébreszd! Nem látod, mi édesdeden
722 II | rablókat; elhallgatott az eddigi vad össze-vissza kiabálás,
723 I | szól mosolygó arccal s édes-lágy hanglejtéssel az orvos,
724 II | kedves, édes testvér és a még édesb vőlegény, ki őket oly forrón
725 II | ne ébreszd! Nem látod, mi édesdeden alszik? Jobb lesz, igyál!~
726 II | Rosszaljátok, fiaim? – kérdé édeskés hangon Rooberts – mondjátok,
727 II | s gyakran találkozék az édesvizek forrásainál partra szállt
728 III| huszadmagammal voltam a parton édesvízért, midőn a távolból sikoltozást
729 III| csaknem fennmaradtunk az égben, úgy felhajított bennünket
730 I | hősök, ti félistenek! Az egekre, az ördögökre és mindenre,
731 II | került kezeikre, annak még az egereit is megölték.~ ~A szerencse
732 II | Tritonnal, s nem találtak az egészben semmi gyanakodásra méltót.~
733 I | el a kezét, midőn azt ép, egészséges fogain végigjártatá.~Rooberts
734 III| kalóz szíve is remeg, ha eget és tengert egy éjjé válni
735 II | tengeren, mind lassú tűzön égeti meg vagy a tengerbe fojtja.~–
736 II | szemei tüzével ki tudta égetni az emberből a szívet, s
737 II | nagyhamar elhalt az idegen éghajlat alatt, s a két családból
738 IV | templomokat, hálaimákat susogva az éghez, hogy meghallgatá kérésüket,
739 II | szavakra; a megcsalatott társak égnek emelt késeikre esküvének
740 II | rabló átkozva vágta fel az égre a felkapott hamvat, mely
741 II | hónap alatt alig maradt egy-kettő belőlük. Az ilyen érzelmek
742 III| rajta levő áruneműekkel egyben.~Asphlant vevé át a teljesítendő
743 III| kérdéses hajó áruneműi nem egyebek, mint nyolcvan néger rabszolga,
744 I | kötelekkel és vitorlákkal, egyébre semmi gondod.~– Kérlek,
745 II | előtt.~Azon időben gazdag egyedárusága volt a francia kormánynak
746 II | mézgakereskedés, s miután minden egyedáruságnak legmérgesebb ellenszere
747 II | közé, s kínálgatók, hogy egyék; a szegény nekiült, s látva,
748 II | vízből, egy nagy pallossal egyenként leütögette őket mind, csupán
749 II | kalózokkal összetalálkozzanak; egyet-kettőt lövettek magukra, s azzal
750 II | miért tagadnád, hogy velünk egyetértve biztatád fel e barmokat,
751 III| kínálás után hozzáültek, egyetlenegyet kivéve, Fletchert, ki határozottan
752 I | közbe-közbeszól egy altiszt egyhangú kiáltása, ki a fenékfonállal
753 I | Senki! senki! – harsogák egyhangúlag.~– Akarjátok, hogy legyen
754 II | hasonló sorsra fogtok jutni egyig, ha meg nem adjátok magatokat,
755 IV | kellett közöttük tenni; egyikbe jutottak a főnökök, másikba
756 II | utolsó csárdáig, a kalóz egyikből ki, a másikba be, amott
757 III| fegyvereit magától.~– Mi sem, egyikünk sem! – kiáltozák valamennyien,
758 I | kapta meg az aranykulcsot, egykori kollégáira.~– Most, Rolls
759 II | elfoglalja hajójukat.~Villiam egymaga tíz ellen védte magát, hasztalan,
760 II | Barbadosba ér, utasítson hozzájuk egypár gazdag kereskedőhajót, amire
761 I | kézzel elkaphassa, amit Moody egypárszor szinte megkísértett, de
762 III| hajót jobbra-balra, s ha egyszer-egyszer lőtávolságnyira hozta őket,
763 II | fa, minden bokor.~Vállán egyszerű tengerészzubbony van, fején
764 II | csak két csónakkal voltunk. Egyúttal a hóhért is elküldé utánunk,
765 III| lobogó zászlókkal. Amint egyvonalba értek, egyszerre nekifordultak
766 II | bennünket a tengeren hagyva éhen-szomjan veszni, s most szemközt
767 II | érzéketlen nyugalom. Scudamore éhes vigyorgással várta az ítéletet.~
768 III| körülúszkáló cápákat, mik éhesen néznek fel egy pillanatig
769 II | társaikat otthagyták az ínséges éhhalál torkában az égő tenger tükrén,
770 II | betegségtől, hajótöréstől, éhségtől, szomjúságtól, cápáktól,
771 II | hogy beléjök szeretünk. Ejh, az sem tartott sokáig;
772 I | eseményekért, mik a múlt éji zivatar alatt történtek.~
773 III| ha eget és tengert egy éjjé válni lát, melyben csak
774 IV | lefűrészelni, s azontúl éjjel-nappal kelle őket őriztetni.~Scudamore
775 III| vihar megszűnt, rá csendes éjszaka következett; feljött a hold,
776 III| lehete számlálni a fényes éjszakában, s akkor egyszerre visszafordult,
777 II | s magához vette.~Egész éjszakákon át elbeszéltetett magának
778 II | volt vége a napnak, sem az éjszakának, egy folytonos mámor volt
779 II | tengerjárása közben útba ejtette ősi házát, hogy egy rövid
780 II | hogy e szép nyakat semmi ék nem fonja körül, s levette
781 II | A leány fejét csóválta.~Eközben egy bokros csalithoz értek,
782 III| orrába érve vele, tompa, el-elfulladó hangon mondá neki:~– Kapitány!
783 III| veszi meg, hogy becsületét eladja, tessék vele a kalóznak
784 II | benn nagy karosszékben vén, elaggott asszony ül, ez a jövevény
785 II | azok a mi kezeinkben? Csak elajándékozni jók. Én elvezetlek benneteket
786 II | Az ifjú karjaiba fogta az elalélt leánykát, s lefektetve gyöngéden
787 II | le a parton fájdalmától elalélva, midőn a csónak tengerre
788 I | sebet bekötözni, s a vért elállítani.~– Milyen romlottak az öreg
789 III| elkábult e beszéd alatt, ajkán elállt a lélekzet, szemei meredten
790 II | másik oldalra fordulva ismét elalszanak.~A szemközt jövő hajó rövid
791 II | megcsókol, holnap megcsal és elárul. Egyszer jutott csak eszünkbe,
792 IV | megmenteni a többiek árán, s elárulá a tervet. Már akkor a rablóknak
793 II | önnek hajójára?~– Nehogy elárulhasson ön bennünket, jelt adva
794 IV | A kitörés pillanatában elárultatott az összeesküvés, s nehogy
795 II | Kapitány, meg vagyunk csalva, elárulva, semmivé téve.~– Mit beszélsz?~–
796 II | követni el, hogy maga is elbámuljon rajta később.~– Kapitány –
797 II | felele: „semmit”, s míg azok elbámulva néztek rá felelet után,
798 II | vette.~Egész éjszakákon át elbeszéltetett magának Glasby családi életéről,
799 II | és franciák közé, hol az elbízott hadak bátran alusznak tengerparti
800 II | visszaesett székébe, és elbólintott.~Körül vad dana és pohárcsörgés
801 III| King Salomo” felé. Néha elborítá a hullám, másik percben
802 III| félénken tekintgettek szét az elborult látkörön, mint szokott az,
803 III| suttogták a kalózok, elborzadtan kelve fel székeikről.~–
804 I | megbüntettetni.~Barthelemy elborzadva fordult félre ez embertől,
805 II | emlékül, útnak eresztették, elbúcsúzva tőle, szívére kötvén, hogy
806 II | őket. Mikor jó messzire elcsaltuk őket Havannától, én és még
807 I | I.~A vihar elcsendesült, a tenger kinyugodta magát,
808 II | elküldé utánunk, hogy ahol elcsípnek bennünket, a part melletti
809 II | kapitány összevesztek, és jól eldöngették egymást, s a kapitány erősebb
810 I | el maguktól; Moody éppen eldugta a kezeit hóna alá, mivel
811 II | biztatóbb hangon mondá, kezeit eldugva köpenye alá:~– Volna tán
812 II | mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra vágyik, hogy valami
813 II | menyasszonyod? Miért nem jő eléd, hogy kebledre hulljon?~
814 II | hát mit nyert vele? Ez elégette a hajóit meglövöldözte a
815 I | előtt kell véghezmenni az elégtételnek. Nos, Moody, készen vagy-e?
816 I | vagyok neked bárminő lovagias elégtételt adni, s ha kívánod, megverekszem
817 II | jobbra-balra ütötte vele az elégületleneket, kik annyira zavarba jöttek
818 I | födözetre feljött. Baromi elégültséggel mondá:~– Itt nem hagytunk
819 II | segélylövések voltak: harcba elegyedni egynek sem volt kedve. A
820 I | kitörölték a sorozatból.~Ekkor eléhozatá a kalóz Rolls kapitányt,
821 II | senki.~Meg is tartó szavát, eléhozatván egy tíz akós hordót, tele
822 II | hajlásában áll egy kis faház, eleje befutva szőlővenyigével,
823 II | hogy van-e a sloopra elég élelmiszer felrakva?~Az éj sötét volt,
824 III| hallani. Az ég és a tengerek elemei szakadatlan csatában voltak
825 II | szemérmesen húzódva vissza, azután eléneklé a dalt, belső melegségtől
826 II | szerencse kendőzött arccal jő elénk, s önként kínálja kegyeit,
827 II | hallott, amint Rooberts elereszté gallérát, ismét visszaesett
828 I | rontsd ezt a tréfát. Ha már elereszted a kapitányt, hadd vigye
829 I | Scudamore, hogy lábaival elérheté, egyet rúgott rajta, hogy
830 II | mikor már azt hiszem, hogy elértem, ismét továbbtaszít. Kétszer
831 II | Első tekintetre észrevették éles szemei az arcokon elterjedt
832 II | nyolcadnapra elfogyott minden elesége, s kénytelen volt horgonyt
833 II | eltávozott, hogy számára onnan eleséget és segélyt hozzon.~Barthelemy
834 II | többinek. Negyven napig van eleségünk! Az utolsók örököljék a
835 I | dörmögé egy másik: meghalt, elesett. Azt rögtön kitörölték a
836 I | pillanatig megrémülve vezérük elestén, már el akarták hagyni az
837 II | Fiúk – mondá nekik –, az élet unalmassá kezd válni itt,
838 II | vezér, én sohasem szerettem életemben senkit, senkit, mondom,
839 III| Kapitány! Ez a nap utolsó napja életemnek. Érzem, tudom, hogy ma el
840 II | elbeszéltetett magának Glasby családi életéről, anyjáról, menyasszonyáról,
841 IV | menekülni akart a kalózok közül életkockáztatással, mindannyiszor elfogták.
842 III| Salomo” népeivel együtt, életre-halálra!~A felszólító Skyrme volt.~
843 II | Rooberts szép, bátor és életteljes ifjú volt, és a férj aludt
844 II | kis pénzre tett szert nagy életveszéllyel, azt meg kidobálni az ablakon.
845 II | partra szállott szép barna, életvidám arcú ifjú volt; ajkai, szeme
846 I | lábát, azt elfűrészeli? Elevenember-faragót? Méregkeverőt, ki miatt
847 II | távolból; óh, mindez örökké elevenen maradt meg Villiam szívében;
848 II | dombot, mely a kis völgyet elfedé előtte, lassan, szívdobogva
849 I | állva a kalóznak, mire ez elfeketült képpel neki fordult, s bal
850 II | ordítani, melynek szövegét rég elfeledte. Egy perc múlva az ének
851 II | én annyit tudtam, és mind elfeledtem köztetek.~A kalózok kacagva
852 II | uralgó merészsége által, hogy elfeledve ellenszegülési vágyaikat,
853 II | cimboraságban, s akiket elfog a tengeren, mind lassú tűzön
854 I | tengerész rövid gondolkozás után elfogadá a nyújtott kezet.~– Jól
855 III| elvágtatni az ellenség előtt; elfogadjuk az ő ágyúlövéseit, és visszaadjuk.
856 II | Emberei is mind zajosan elfogadták a kihívást, hanem ekkor
857 III| rögtön meginduljanak Rooberts elfogására.~*~A vihar tombol, a tenger
858 II | indiánokkal sebet kapott, s elfogatott. A gazemberek ruhástul együtt
859 II | a brigantine-t reggelre elfogja, hogy szokása ellenére,
860 III| legnagyobb vihar közepett elfogjon egy hadihajót, melynek nyolcvan
861 II | s rövid ellenállás után elfoglalja hajójukat.~Villiam egymaga
862 II | kettőt, dühös védelem után elfoglalók a két sloopot. Nem tartottak
863 II | hallottam hírét, hogy valaha elfoglaltátok volna azt a várost.~– Bizony,
864 II | beszéltünk róla, hogy ha azok elfognának, megölnének, s aztán, hogy
865 III| nem juthatunk hozzá, most elfognók rögtön. De ki tudna csatázni
866 II | rájok, rövid viadal után elfogta mind a kettőt.~Az egyiket
867 II | velünk élni, haljon meg!~– Elfogtátok a szökevényeket?~– Mind
868 II | volna, tápszereik ismét elfogytak, s amint az utolsó adag
869 I | Barthelemy. A rablók közt egy elfojtott morgás volt hallható, de
870 III| törekvés hasztalan volt a hajót elfordíthatni előle, a legmagasabb árbocnál
871 IV | úgy megsoványodunk, hogy elfügghetünk bátran egy cérnaszálon.~
872 I | valamelyikünk kezét, lábát, azt elfűrészeli? Elevenember-faragót? Méregkeverőt,
873 II | bennünket, ideje marad előlünk elfutni. A két gálya itt marad,
874 II | elfoglalt hajóra ültek, s elfutottak Afrika felé.~– Köszönöm.
875 III| kanócot az orvos kezéből, és elgázolva azt.~– Hej, Asphlant! Moody! –
876 II | tudniillik az utolsó moidor is elgurult: akkor felültek hajóikra
877 II | most is úgy van, mint ahogy elhagyá, valamivel járatlanabb még,
878 I | akkor adandja át, midőn ő is elhagyja a brigantine-t.~Azzal Rollshoz
879 II | fogadja, kik veszély idején elhagyják kapitányukat.~– Tudja mit,
880 II | Egy szökevény istennő, ki elhagyta papboszi templomát, hogy
881 III| a szívem szegényért! Én elhagytam őt Dublinban; nem tudom,
882 III| kilövöldözve a légbe, és elhajigálva. Trahern egyedül hagyva
883 II | összecsapja mind a két tenyerét, elhajítja a kalapját, s elkezd cigánykerekeket
884 II | kiáltónak neki, s poharaikat elhajítva, s hölgyeiket lerázva nyakukról,
885 I | büntetésemet néhány órával elhalasztani, addig az ideig önnek vagy
886 II | egyszerre kijózanítá a rablókat; elhallgatott az eddigi vad össze-vissza
887 II | terhet viszi. Hanem azt elhallgatta, hogy ugyanazon hajó negyven
888 II | permetezett vissza, s amint elhangzott az átok, lerogyott térdére,
889 II | hallották vezéreik szavát, elhányták lőszereiket, s ugráltak
890 II | lehete venni.~Egy napon elhatározá magát, tudtára adva családjának,
891 II | tartása, szilaj tekintete, elhatározott mozdulatai megtagadák az
892 II | az ítéletet.~Glasby nemes elhatározottsággal lépett Rooberts elé.~– Kettőre
893 II | várásban megtört szíve, elhervadott, most itt pihen; nem fogja-e
894 II | félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen
895 II | ahol barátságos nép közt élhessetek, hogy e szép arcokat ne
896 II | megcsókoló, s érzé, hogy szemei elhomályosodnak a könnytől.~– Hah! – kiálta
897 II | többi negyvenegy hajó közül elhozni azt magunkkal.~A rablók
898 II | ígérem, hogy az árulók fejeit elhozom neked anélkül, hogy egy
899 II | portugálokat, kiknek fele elhullt a harcban, míg kalóz csak
900 I | magamat önök ítéletének, én elismerem önök bírói illetőségét fölöttem,
901 I | gyalázzuk-e meg a kalóz nevet, elismerve, hogy annak semmi köze sincs
902 IV | a hadbíróság, rövid úton elítélendő a kalózokat.~Csak két osztályt
903 II | midőn társaink partraszállva elittasodtak, megszökött tőlünk, s a
904 II | harmadik, a legszebbik – eljegyzett arája. Ott ülnek guzsalyaiknál,
905 II | véghezvisszük.~– Hurrah! Éljen Rooberts Barthelemy! – ordító
906 I | gúnyosan kiáltva:~– Ha eljut ön Londonba, adja hírül
907 III| Barthelemy lassankint elkábult e beszéd alatt, ajkán elállt
908 I | ellenfele kardját bal kézzel elkaphassa, amit Moody egypárszor szinte
909 II | eltávoznom. Ti mindnyájan elkárhoztok és a poklokra fogtok szállani,
910 II | fölaggasson.~– Ti aztán szépen elkerültétek őket.~– Bevártuk őket. Mikor
911 I | rendelt helyére álljon, elkészülten bármely támadásra. Maga,
912 II | elhajítja a kalapját, s elkezd cigánykerekeket hányni,
913 III| abba húsz kalóz beleül, s elkezdenek evezni a Salamon király
914 II | a nőt – szólt a férjnek, elkezdve neki saját feleségét dicsérni. –
915 II | sírta könnyeit, a leánykák elkísérték a partig; Julietta átölelte
916 I | nem fog ellenünk semmit elkövetni akarni.~– Én nem adom szavamat
917 II | Rooberts arca egyszerre elkomorult; hevesen felszakító a sürgönyt,
918 II | monda dörmögve Moody. – Elkorcsosult kalózok, kiket még az éhség
919 II | voltunk. Egyúttal a hóhért is elküldé utánunk, hogy ahol elcsípnek
920 II | egy tutajt, s két embert elküldött rajta egy hordóval a partot
921 III| fedve vannak mindig.~– Aki ellenáll, irgalom nélkül meghal! –
922 II | csap egy kalózhajó, s rövid ellenállás után elfoglalja hajójukat.~
923 III| királynak.~A nép nem mert nekik ellenállni, oly pokolbeli magasságon
924 III| látszott a vízben úszni, s szél ellenében haladt. Ember-alakú árnyak
925 II | azon pillanatban, midőn ellenei azt hitték, hogy menthetlenül
926 II | találva, mielőtt rézbárdjaikat elleneik sorába vághatnák, elkezdtek
927 II | reggelre elfogja, hogy szokása ellenére, még arról sem győződött
928 I | és kenyeret hengerítve át ellenfeleik hajójára. Barthelemy átadta
929 II | egészen közel húzódtak ellenfeleikhez. Azok hallgattak csendesen.~
930 I | dühös csapások ellen, miket ellenfelének dühe nem engedett kiszámítani.~–
931 I | tartva, vaktában veté magát ellenfelére, kit egyetlen csapással
932 II | konverzálva a csónakban úszkáló ellenféllel. – Ön annyira jeles ember,
933 II | vakmerően nekitámadtak az egyik ellenfregattnak, s az első ágyúsortűzzel
934 III| valamire. Megpillantá az ellenhajón Roolls arcát, s kanócot
935 II | megrakodva?~– Ha ön lelkiismerete elleni dolognak tartaná e kérdésemre
936 I | szájában tartva.~– Van még, aki ellenkezni akar? – kérdé Barthelemy.
937 II | akasszák föl egymást, egészen ellenkezőleg Scudamore-ral, ki a bor
938 II | hajókat, prédának tekinték, s ellenők fordultak.~A gálya és a
939 III| sikerül, belefogózunk az ellenségbe, s vele együtt a levegőbe
940 II | elmerengéséből. – Leggonoszabb ellenségeink megmenekültek szemünk láttára.
941 II | alvónak.~– Miért nem vagy ellenségem, miért nem találkozom veled
942 II | könnyű préda helyett félelmes ellenséget láttak maguk előtt, ki két
943 II | sohasem láttuk őt, ők nekünk ellenségünk.~– Ah, Kennedy, te szégyenünkre
944 I | hátára! Aki parancsaimnak ellenszegül, meglakol.~A kalózok hirtelen
945 II | merészsége által, hogy elfeledve ellenszegülési vágyaikat, szétfutottak.~–
946 III| vettetni a hajót, a másik ellenszegült, Glasby azalatt, míg a két
947 II | egyedáruságnak legmérgesebb ellenszere a csempészet, a cayenne-i
948 II | cselt, s átkozódva monda ellent.~– Ne higgyetek a szavaknak,
949 I | tinektek fegyveres kézzel ellentálltak; de én nem bántottalak titeket,
950 II | egyszerre a túlnyomó erőt, mely ellenükben állott.~Néhányan tétovázva
951 II | a többi hajóknak. Semmi ellenvetés. Nekem a legjobb hajót kell
952 III| dolgaik után.~– Nézd, az Elm-tűz még most is ott van az árbocon! –
953 II | Towerbe! Én elöl megyek! Elmaradnátok-e? Ha azt mondanám: nyomorúság
954 II | hogy az ő boldogságukért elmegy szerencsét keresni, búcsút
955 II | hajójára.~Mint siratták, midőn elment, mint omlottak karjaiba,
956 II | felriasztva a kapitányt véres elmerengéséből. – Leggonoszabb ellenségeink
957 II | állt kunyhója küszöbén, elmerengve a sík tengeren futó hajók
958 II | amint olvasni kezdé, szemei elmerevültek, arca elsápadt, keble elszorult.~„
959 II | itten, aki egy imádságot elmondana előttem? Oh, én annyit tudtam,
960 II | oly figyelemmel, újból elmondatva magának az annyiszor hallottakat.~
961 I | nem akarja engedni, hogy elmondjam saját vádam lényegét. Igenis!
962 II | felkeresé a kormányzót, s elmondó neki balesetét, s annyira
963 I | álljak valaha. Én magam elmondok mindent, amivel vádolva
964 II | lármával beszélni a négereknek, elmondva nekik, hogy ezek tengeri
965 II | elfogyott, s már hatodnap is elmúlt, a dereglye mégsem jött
966 III| kikötőben csak a passzátszelek elmúltát, s a „King Salomo” megérkeztét
967 III| még, hogy a passzátszelek elmúltával rögtön meginduljanak Rooberts
968 III| csatában voltak egymással, elnémítva az emberek kisszerű harcait.~
969 II | Skyrme-ot téve kapitányává, elnevezte a hajót „Kopó”-nak.~Az elfogott
970 IV | teljesíték. Amazokat tréfásan elnevezték felső parlamentnek.~A felső
971 III| boldog vagyok, együtt fogunk élni-halni. Villiam keblére hajtá le
972 III| volna más, uram? Lehetne-e élő ember, ki ily viharban kifeszített
973 I | joviális arcával –; tessék előadni a vádat, mi helyettesíteni
974 III| felszólító Skyrme volt.~Trahern előállítá fegyvereseit, s megbosszankodva
975 I | mi hivatásunk új színben előállítani a flibustier nevet. – Rolls
976 II | csapkod fel róluk.~Ekkor előállt Scudamore s felkiálta hozzájuk:~–
977 I | azután vágni fog, akit csak elöl-utol talál. Megbocsát ön, Rolls
978 I | meglakol.~A kalózok hirtelen előhozták a kilencágú korbácsot, melynek
979 II | nagyravágyó. Onnan kellett előhúzni, s mikor Barthelemy elé
980 I | ficánkolásit látni, tartós jó idő előjóslatául.~Egy, a vihart kiállott
981 II | betűkkel, s még vagy három előkapott angol hajót kikutatva, mindkét
982 II | ugrott le egy csónakba, s azt eloldva a hajótól, a hollandi gályához
983 I | az aldermannok. Tessék előlépni, fővádló úr, a törvényszék
984 II | görcsösen törték össze az elolvasott levelet, azzal egyszerre
985 II | Julietta? Miért nem szalad előmbe? Akkor majd egy virágos
986 III| kiáltá Rooberts. – Miénk az előny! – S azzal negyven ágyúval
987 II | imát mondunk el, amiben előszámláljuk mindazt a jót, amit néked
988 I | sortüzelése, mire a füst eloszlott, a két hajó már szorosan
989 III| nekifordultak egymásnak. A „Fecske” először lőtt; hatvan ágyú dördült
990 II | kiáltozónak. – Eret vágni! – S előtuszkolók Scudamore-t, hogy becses
991 I | ezt az embert majd otthon előveszik azért, hogy nekünk szolgálatot
992 III| Mennyi bort és mennyi vért elpazarlott, hogy magát leittasítsa,
993 II | parthosszant fölégeték, elpusztítók, az ültetvényeseket irgalom
994 II | rabszolgák a partvidéket elpusztítva, tömegestül a sziget belsejébe
995 IV | menyasszonyát.~*~A hírhedett kalózok elpusztulása széthangzott az egész világban.
996 II | fegyverrel küzdenek. Mi elraboljuk e hajókat, mi kiássuk az
997 II | derekát.~– Jer velem, én elrabollak – suttogá neki hevesen;
998 II | őrültség iskolája.~Mindenkit elragadt ez őrültség, kivéve a férjet
999 II | még Barthelemyt is annyira elragadta, hogy arca halaványságát
1000 II | Hispaniola partjaira!~A rablók elragadtatva vezérük lelki hatalmától,
1001 II | szólt az ifjabb testvér, elragadva a beszédből egy szót. –
1002 II | tengeri ördögöt, s amint az elrejtőzött kalózok egy vagy más alakot
1003 I | kapitány felé, mintegy rögtön elrekedt hangon mondá neki gúnyosan~–
1004 II | pislogott a hajónak egy elrekesztett része felé; a rablók észrevették
1005 II | arcaik, csodás vakmerőségük elrémíté a megtámadottakat, nem tudták
1006 III| ágyúgolyó mind a két lábát elsodorta.~A rablók elveszték lelküket;
1007 II | ment a szökevényekért, s az elsőt közölök saját kezűleg hozta
|