110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
1008 I | árbocdarabok libegnek, síremlékei elsüllyedt hajóknak.~A vészhojszák
1009 II | élelmiszereket és ágyúkat. A hajókat elsüllyeszték.~Több napig járták ismét
1010 II | sok hajót megmentett az elsüllyesztéstől társait lekönyörögve, s
1011 II | közölök, s megrángatva ruháit, elszánt daccal a kapitány elé lépett.~–
1012 II | a hollandi gálya, melyek elszöktek előlünk, bennünket a tengeren
1013 II | piszkolta a kalózokat.~– Igen, elszöktem közületek, mert meguntam
1014 I | meg a főárbochoz.~A rablók elszörnyedtek; Moody volt köztük a legvénebb,
1015 II | mentül nagyobb gyönyör között elszórni kívánta. A tengeren reszkettek
1016 III| irányozva. Mindenki azon hitben élt, hogy őelőtte semmi sem
1017 II | áll –, egy vén szomorúfűz eltakarja előle a kilátást, annak
1018 II | csalithoz értek, mely a partot eltakarta a szem elől; itt megállítá
1019 I | Te nem fogsz engemet eltalálni! – kiálta rá vigyorogva
1020 III| ez hidegen.~– Ej, pedig eltanulhattál volna egyet azok közül,
1021 I | kétszersültjénél. Ez nem fog eltartani hazáig. Bátorkodhatom önnek
1022 II | a nyakán függő kreolnőt eltaszító magától, s olyat vágott
1023 II | elterjedt mogorvaságot; eltávozása óta megváltozott a rablók
1024 II | engem e pokolbeli helyről eltávoznom. Ti mindnyájan elkárhoztok
1025 II | menyasszony még ott csüggött az eltávozó nyakában, s forró hangon
1026 I | válaszolt. Scudamore, ki az élteért remegő ravaszság rókatekintetével
1027 II | észrevették éles szemei az arcokon elterjedt mogorvaságot; eltávozása
1028 I | hogy útjából legkevésbé eltérne, minden vitorlát felhúzatott,
1029 II | azt nem akarhatom, hogy ti éltetek fogytáig itt e telepítvényen
1030 II | szépen lekötve hólyaggal eltett saját használatára, s azokat
1031 II | ha a kormányzók ilyenkor eltévesztették az ajtót, s akiket az akasztófához
1032 IV | sokan köszönhették neki éltüket, vagyonukat; sokszor menekülni
1033 I | hajóknak.~A vészhojszák mind eltűntek a zivatarral együtt, ki
1034 III| a gályát, melyen Villiam elutazott? Nem beszéltek-e ővele?
1035 III| Megkísértjük teljes vitorlákkal elvágtatni az ellenség előtt; elfogadjuk
1036 II | a szelíd menyasszony az elválás pillanatában, s mint karolta
1037 II | hajósok, nem akarom, hogy elválásunk érzelmeit zavarják. Térjetek
1038 I | anélkül hogy arcán egy vonás elváltoznék, ismétli hidegen:~– Los
1039 II | imádkozik a könyvből, s mikor ő elvégezte, mi meg azután egy hosszú
1040 I | helyet, hova a vihar által elveretett. A delejtű mozdulatai mindig
1041 II | egy nyáj juhot. Jer velem, elveszem az ördögtől a poklot, s
1042 II | megkegyelmezték, most bizonyos volt elveszése. Rooberts arcára az első
1043 II | akadt, s népségével együtt elveszett. Rooberts ezért nem hagyott
1044 III| kiálték én –, „ne hagyjuk őket elveszni!” – s egyszerre közéjök
1045 I | ágyúit és vitorlái egy részét elveszté, magát ellenünk másfél óra
1046 II | anélkül, hogy egy emberéletet elvesztegetnék a magunké közül.~– Szeretném
1047 II | meg, hogy amint bennünket elvesztének szem elől, minden vitorlát
1048 I | nem akartok engem igazán elveszteni. Hiszen ti nem feledhetitek
1049 III| nem harcolok.~S ezt mondva elveté fegyvereit magától.~– Mi
1050 II | kreolnő csábító arccal, élveteg tekintettel simult közel
1051 I | büszkén.~– Azt pedig, ha elvettük is öntől, rajtunk nincs
1052 II | Csak elajándékozni jók. Én elvezetlek benneteket oda, hol a kincsek
1053 II | felfokozva, egy tengere az élvezetnek, melynek nem lehete elérni
1054 II | virágos halomhoz fognak elvezetni, és azt mondják: várt sokáig,
1055 II | futott onnan, azt nem bírta elviselni.~A kegyetlenségig szigorú
1056 I | rejtekhelyeit, nagyon jó, elvisszük azt a kikötőbe, ott szálankint
1057 II | kikutatva, mindkét gályával elvitorlázott Calabar felé.~A calabari
1058 II | gyanakodásra méltót.~Az elvitt kapitány a tengeri ördögre
1059 III| volt, mint egy kis madárka, elvittem volna ölemben a világ túlsó
1060 III| s szél ellenében haladt. Ember-alakú árnyak mozogtak rajta, úgy
1061 II | nyomok voltak, dulakodó emberbarmok lábnyomai, sehol, sehol
1062 II | tüzével ki tudta égetni az emberből a szívet, s kiszívni a lelket
1063 II | kegyetlenségig szigorú volt legjobb embereihez, a legkisebb mulasztás sem
1064 II | neked anélkül, hogy egy emberéletet elvesztegetnék a magunké
1065 III| nyúljatok! – ordítá Skyrme emberentúli dühvel, mindkét kezébe kardot
1066 II | kívánta. A harmadik kötél emberére vár.~– Arra húzzátok fel
1067 I | hozzárúgott a porban csúszó-mászó emberhez, kire mindenki a legmélyebb
1068 I | kalózhajó orrára egy csodálatos emberi szörny volt faragva, a hajó
1069 II | vérontás! Bosszút állok az emberiségen, bosszút a világon teérted,
1070 II | visszasiethettek volna, minden emberök megadta magát.~Gee Fennimore,
1071 II | pénzével, hogy becsületes emberré legyen – azt megölték.~Jól
1072 I | mellettem. Oh, ti derék, ti emberséges emberek; te szeretetre méltó
1073 II | A hajóslegénységet csupa emberszeretetből kénytelen vagyok elfogadni,
1074 I | hideg nyugalommal –, ön ez embertelen tettért rangjától megfosztatik,
1075 I | törekedett, hogy valamelyiket emberül megrúghassa. Midőn kezeit
1076 I | nem adta magát, míg kilenc emberünket s magát főkapitányunkat
1077 I | iparkodott tanúsítni, maga emelgetve a ládákat a rablók vállaira,
1078 II | Kelj fel, ne térdelj. Emeljétek föl, hogy egyenesen álljon.~
1079 III| fogództak. Egyszerre sebesebben emelkedik fel a hajó, felhajítva a
1080 I | kalózhajón; a kapitányi emelvényen egy magas, szürke mellényes
1081 I | fegyvereit kezébe véve, szokott emelvényére állott, s anélkül, hogy
1082 III| kétségbeesetten ugrott le az emelvényről, odahagyva a kormányt, s
1083 IV | amazok határoztak mindent, emezek csak teljesíték. Amazokat
1084 II | alaktól, s védszentjeit kezdte emlegetni.~– Honnan jösz? – kérdé
1085 II | valahol szerezni. Amíg ennek emléke tartott, nem menekült meg
1086 III| léleknek, helyette inkább emlékezetet, fájó visszhangjait a múltnak.
1087 III| leányról van szó? Pedig emlékezett ám rólad is ez a szép leányka,
1088 II | mindnyájan meg szoktatok emlékezni Roobertsről imáitok végén? –
1089 II | átszállítva saját sloopjukra emlékül, útnak eresztették, elbúcsúzva
1090 III| melynek következtében az említett hajót szabadon bocsátók.
1091 III| közül, miket úton-útfélen énekelnek rólad, teszem föl ezt: „
1092 III| melyhez irtózatos dalt énekelt a vad kalóz nép. Így vitorláztak
1093 IV | többiek vad rablódalokat énekeltek, s gúnyos tréfáikkal bosszanták
1094 II | poklokra fogtok szállani, engedd, hogy én megmentsem lelkemet
1095 II | juttattál vérpadra? Miért engedéd meg, hogy az én vétkemért
1096 II | ki csak erőszakos kéznek engedi letépni aranyalmáit, ott
1097 II | látta, hogy a földön nem engedik térdelni, fölemelte lábait,
1098 II | visszatérjen a hajóra, s engedje az orvosnak tenni, amit
1099 II | fölgyújtogatni jöttek, ne engedjék őket a partra kiszállani.~
1100 I | legyetek irántam irgalommal, s engedjétek meg, hogy lábaitok porát
1101 I | sorban a vitorlapóznákra, s engedjük a hajót úszni, amerre neki
1102 I | szerinti urak, nem akarja engedni, hogy elmondjam saját vádam
1103 IV | hagyatott, meg volt neki engedve, hogy szabadon járjon-keljen,
1104 II | bölcsebb dolognak találta ennél szemeit behunyni, s úgy
1105 II | ön róla, hogy vasat fog enni, és tengert fog inni rá.~
1106 II | közepéből hoztunk magunknak ennivalót a kormányzó asztaláról.~–
1107 I | s ivott rá tengervizet ennyi jó legényünk, hogy egy üres
1108 II | versenyt dalolván velük, oly enthuziazmusra ragadta őket, hogy Skyrme
1109 I | haraphatta el a kezét, midőn azt ép, egészséges fogain végigjártatá.~
1110 II | Arcán halovány volt az epedés színe, de ha a szenvedély
1111 II | száraz kétszersültön, s epedtek egy ital vízért.~Végre Barthelemy
1112 III| lebegett a szélben, ott várta epedve, várta imádkozva; mint repesett
1113 II | Skyrme vezérlete alatt, ott épen útjokba vetődő hajók felkutatására.~
1114 II | de a szép asszonyságok épp oly kevéssé irtóztak a csóktól,
1115 III| érthető hangon.~– Ugye? Érdekel, hogy szép leányról van
1116 II | Commodore legényei mind érdekesnek találták ez indítványt,
1117 I | fizetve. – Oh, szót sem érdemel. Szívesen adnék önnek egy
1118 I | dörgő hangon kérdezé:~– Ki érdemli, hogy vezéretek legyen,
1119 II | szállongott vissza fejére.~*~Az erdőből kivezető úton egy utas jött,
1120 II | Roobertsnek annyira megtetszett az eredeti ajánlat, hogy ő egy meglepett
1121 II | kívánsz, az lehetetlen. Eredj vissza.~A leány fehér lett,
1122 II | nem hagyott fel tervével, ereje megfogyott általa, de bátorsága
1123 I | érte, míg csak Moody teljes erejéből el nem öklözte őt testéről.~
1124 III| fogja, megfeszítve minden erejét, ha egy-egy erősebb hullámroham
1125 I | halálfő arcától, mint kezei erejétől.~Erre Rolls nyugodtan kivonta
1126 II | hozzájuk, hogy zászlóikat eresszék le, s adják meg magukat,
1127 II | ablakában virágcserepek, ereszén tollászkodó galambok, ajtajában
1128 II | sloopjukra emlékül, útnak eresztették, elbúcsúzva tőle, szívére
1129 III| látni, hogy a nagy dereglyét eresztik a vízre, s abba húsz kalóz
1130 I | ha a kapitányt szabadon eresztitek, s engem nála hagytok, mi
1131 II | borbély? – kiáltozónak. – Eret vágni! – S előtuszkolók
1132 III| hull a mennykő, mint az érett vackor, most mindjárt belénk
1133 III| Ezek a vészmaradak is éreznek valamit, hogy mindenütt
1134 I | rejtekhelyet.~Scudamore, szabadon érezve kezeit, örömteljes hízelgéssel
1135 II | Isten, hogy valaha célt érhessünk, legalább együtt halhatnék
1136 II | hogy rövidebb idő alatt érhetek célt, de a sors ellenem
1137 III| hirtelen összerendült az érintésre, s arcán az őrült mosolygást
1138 II | szabadon menni.~Nőt nem érintett soha, sem szerelemből, sem
1139 I | az rekedten. – Hozzám ne érj, mert megráglak, úgy teszlek
1140 II | hogy az elhagyott hajókhoz érjen, s ugyanannyi, hogy visszafőjön.
1141 II | A végeltikkadás órájában érkezett vissza a tutaj; a küldöttek
1142 II | meséivel együtt, hogy az érkező dereglye felé tekintsen.
1143 II | vitorlákkal repültek az érkezőkkel szemben.~A sloop legényei,
1144 II | belőlük. Az ilyen érzelmek erkölcstelenítik a kalózt.~– Tehát ti azt
1145 II | adják át áruikat, s mit érnek azok a mi kezeinkben? Csak
1146 III| akkor utol hagyta magát érni.~A rablók egyszerre ordítva
1147 II | nyakából a tízezer dollárt érő gyémántláncot, s azt a hölgyére
1148 III| s azzal még egy utolsó erőfeszítéssel kettészakítá a kezére vert
1149 II | kiizzasztá az egész napi erőfeszített üldözés, s arcaikon nem
1150 II | imádkozunk.~– Igen, bizony – erősíté a kisebb testvér. – Én is,
1151 II | partvárost, s felgyújtá erősségeit.~Vége-hossza nem volt a
1152 II | kalóznak kellett a kapitányt erőszakkal fölemelni térdeiről, ki,
1153 II | begyeskedő hajadon, ki csak erőszakos kéznek engedi letépni aranyalmáit,
1154 II | dühe ellen, gyakran saját erszényéből fizette ki váltságdíjaikat,
1155 III| utánuk, s mindig közelebb érték őket. A leánykák nem futhattak
1156 II | azalatt nyugodtan nézték, mint értekezik az idegen hajó a Tritonnal,
1157 II | Csupán egyre kérlek, e kis értéktelen medaillont küldd el Norfolkban
1158 III| suttogá Barthelemy, alig érthető hangon.~– Ugye? Érdekel,
1159 II | fejcsóválva távozott, nem érthette, miért búsuljon valaki afelett,
1160 II | eszközt, s minden ahhoz értő tengerészt áthozatott a „
1161 I | tőlünk számon, ha Londonba érünk, de az ezüstöt igen; s íme,
1162 I | férfi ellen, ha tehát sértve érzed magadat általam, végy fegyvert
1163 II | ismét visszatért a hideg, érzéketlen nyugalom. Scudamore éhes
1164 II | akarom, hogy elválásunk érzelmeit zavarják. Térjetek innen
1165 II | Moody nem jól tolmácsolta érzelmeiteket, midőn azt mondó, hogy a
1166 II | egy-kettő belőlük. Az ilyen érzelmek erkölcstelenítik a kalózt.~–
1167 III| utolsó napja életemnek. Érzem, tudom, hogy ma el fogok
1168 II | asszony a hajón, s annak esdő szavát meghallá: visszaadta
1169 I | tartsanak törvényszéket azon eseményekért, mik a múlt éji zivatar
1170 II | mi fog kisülni ügyetlen, esetlen, oldalozó mozdulataikból,
1171 I | legnagyobb biztonságban ülne az esküdtszéki padon.~– Ki parancsára hánytátok
1172 I | borzasztó átkok között esküdve neki ördögre, pokolra és
1173 II | egész borrá vált tengerre esküvék, hogy akkora pohárból fog
1174 II | társak égnek emelt késeikre esküvének száz halált az árulók fejére.
1175 III| mind be vannak szegezve.~Az eső hull, a hajó körül a fekete
1176 II | nem üti úgy, hogy hanyatt essék.~– Azt hittem, hogy most
1177 II | süvegeit hányva a levegőbe.~…Az est leszállt, a kis kunyhóban
1178 II | hegyszakadékok közt utazva, estenden meglátja ezt a kis kunyhót,
1179 II | suttogásban, részeg ember eszejárásával odavitte Barthelemynek a
1180 II | iparkodott menekülni, a többiek eszeveszetten hányták el fegyvereiket,
1181 II | Rooberts minden tengerismei eszközt, s minden ahhoz értő tengerészt
1182 II | Volna tán köztetek, kinek ez eszme nem tetszik, lépjen elő,
1183 II | örömem volt, egy nyugalmas eszméje lelkemnek, erre gondolék
1184 II | szólt Barthelemy. Ha észrevesz bennünket, ideje marad előlünk
1185 III| Rooberts. – Nézzétek. Már észrevett bennünket, és menekülni
1186 II | elárul. Egyszer jutott csak eszünkbe, hogy Párizsból egy hajó
1187 II | konyháját a legfinomabb ételekkel látta el, és jó mennyiségben,
1188 II | szokott gazemberek marokkal ették a drága pisztáciákat, a
1189 II | kapitány. Egy hétig nem ettünk egyebet száraz gyökereknél,
1190 III| whydahi kikötőben 1722. év január 13-án. Rooberts Barthelemy.
1191 II | a gyehenna tüzétől. Oh, evangeliumi szentek, könyörüljetek én
1192 II | a feleletet.~– Egy egész éve, hogy nem láttunk – szólt
1193 III| Rooberts a csillagokban? Ifjú éveit látta bennök, szelíden ragyogó
1194 I | földhözvágva sipkáját. – Hát ezért evett ólmot, s ivott rá tengervizet
1195 III| kalóz beleül, s elkezdenek evezni a Salamon király felé.~A
1196 III| hullám, de a húsz fickó evezőcsapásai szél és hullám dacára közelébb
1197 II | álltak vitorlaköteleik, evezőik, vagy ágyúik mellett.~Ekkor,
1198 II | melyben hat ember ül, s erős evezőnyomásokkal a Tritonhoz siet.~A dereglye
1199 IV | velünk együtt. Mi a pokolba evezünk. A kapitány már ott vár
1200 II | beleült, s parancsolá, hogy evezzenek a parthoz.~Kennedy észrevéve,
1201 II | segítség után a katonák, hogy evickéltek a vízben, könyörgő kezeiket
1202 I | hidegvérrel várta végig az executiót, melynek végeztével odahívá
1203 I | énnekem semmi közöm sincs ezekhez a többiekhez; én Rolls kapitánynak
1204 II | Sympsont, a nemes lordot. Ezekkel a távol tengerbe vágott.~
1205 II | Hat napig kellett, ím, ezeknek a sík tenger színén egy
1206 III| Rooberts Barthelemy felszólít ezennel, hogy add meg magadat neki
1207 II | kedvesedet megölték, nem megyünk ezer mérföldnyire bajt keresni.~
1208 I | akasztatá fel az én apámat is. Ezóta nekem nem kell a pápista
1209 I | nem kísérteném elrablott ezüstöm visszafoglalását.~– Ön derék
1210 I | szétszedjük, s ráakadunk az ezüstre anélkül, hogy valami oly
1211 I | teher a hajón, csupán az ezüstrudak és a betegek. A legénység
1212 I | parancsot adott ki, hogy az ezüstrudakat a legalsó üregekbe elrejtve,
1213 I | visszatértek, a megtalált ezüstrudas ládákat hozva vállaikon
1214 I | guggolt. A gomblyukában függő ezüstsíp gyaníttatá, hogy a kalózok
1215 I | összegöngyölgetve a térképet, egy kis ezüstsípot vesz elő, s jelt adva vele,
1216 III| eltűnt szemem elől, de még ezután is elég jól hallám a szélzúgás
1217 II | ismerősen jő elébe minden fa, minden bokor.~Vállán egyszerű
1218 III| pihent. Az angol és hollandi factorie-k jól tudták, hogy hajói a
1219 II | vagy – szólt Davis bántó fahangjával. – Kár érted, hogy becsületes
1220 II | völgy hajlásában áll egy kis faház, eleje befutva szőlővenyigével,
1221 II | lelte e suhancokat? Mijök fáj? – Hm, vezér – szólt a rabló
1222 II | szólj! Ne szólj! – kiálta fájdalmában elfulladva az ifjú. – Amit
1223 II | mint rogyott le a parton fájdalmától elalélva, midőn a csónak
1224 II | sóhajtva az öreg asszony.~– Fájdalom, igen. Azt hívém, hogy rövidebb
1225 III| Nem beszéltek-e ővele? Úgy fájt a szívem szegényért! Én
1226 II | ablakon át berohan a gyilkos fajzat, megragadják hajaiknál fogva
1227 II | bennünket, a part melletti fákra sorba fölaggasson.~– Ti
1228 I | sebemre, mint az orángutáng a falevelet.~Az ember nem engedé sebét
1229 II | fenékig, s aztán vágd a falhoz.~E percben hírnök lépett
1230 II | életet, mindennap szenvedni, fáradni, nyomorogni, s ha az ember
1231 II | ugráltak a tengerbe.~Ez a fáradságuk nemsokára meg lett könnyítve;
1232 II | lehete venni a hajó orrára faragott undorító tengeri ördögöt,
1233 I | csodálatos emberi szörny volt faragva, a hajó névképe, a tengeri
1234 I | megmenekült, fölszólalt.~– Ne fárasszátok magatokat, uraim, mit hurcolnátok
1235 II | a merészebb társak által farkasgúzsba kötve.~– Nagy merényt követsz
1236 I | nyugalommal ült helyén, farkasszemet nézve a halálfejű vezérrel,
1237 II | mutatott hajó felé kezde farolni.~Egy nagy háromárbocos gálya
1238 III| hajójukat a Fecskéhez közel faroltatni, s már-már sikerült azt
1239 II | egészen megváltozott.~Szíve fásult volt minden iránt, meg nem
1240 III| vakmerőséggel kezdték hajójukat a Fecskéhez közel faroltatni, s már-már
1241 II | alkattal, fölcifrázott orra, fedélzetének alkotása, talajzata egészen
1242 III| pisztolylövés hallatszott a „Fecske” fedélzetéről és Rooberts hanyat esett
1243 II | másik három fölkapaszkodik a fedélzetre.~Egy közölök a kapitány
1244 III| kiálta Trahern, hisz fedve vannak mindig.~– Aki ellenáll,
1245 II | vérittas örömmel nyargaltak fegyvereik után, felmásztak a vitorlakötelekre,
1246 III| velünk van.~A rablók futottak fegyvereikért, a tüzérek ágyúikhoz álltak,
1247 III| nyolcvan ágyúja, kétszáz fegyverese, s bátor kapitánya van.~ ~
1248 III| volt.~Trahern előállítá fegyvereseit, s megbosszankodva a kalózok
1249 II | egy pillanat alatt le volt fegyverezve a „Bonne Fortune” legénysége
1250 II | átkiálta a másik hajóra:~– Fegyverre legények! – S azzal a vízbe
1251 II | a fekete harcosok arany fegyverrel küzdenek. Mi elraboljuk
1252 I | másik, egyik sem félve a fegyvertől, s nem törődve sebeivel.~
1253 II | szemben találtak két jól fegyverzett sloopot, melyek Deseada
1254 II | Mehetsz utadra.~A hírmondó fejcsóválva távozott, nem érthette,
1255 II | gyöngyökből, miket a brazíliai fejedelem küldött a portugál királynénak
1256 II | növényt.~Mocsárvíz és retek! Fejedelmi lakoma volt ez a kalózoknak.
1257 II | a csóktól, mint a bevert fejektől, mert hisz a rablók szórták
1258 II | könyörüljetek én szegény bűnös fejemen!~A kalózok irtózatos kacaja
1259 II | meggyilkolt családom porából fejemre szórok, ahány porszeme van
1260 II | a kalandos rablóvezér.~Fejének büszke tartása, szilaj tekintete,
1261 II | a másik is rábillentett fejével, s társaik is rámordultak.~–
1262 III| tudta, mit tegyen: mint egy fejevett test, összerogytak önmagukban.~
1263 III| mulatságot. A vigalmat tűzijáték fejezte be, Fletcher felgyújtott
1264 II | magában –, nyolcszáz négerrel feketébb a pokol.~– Uram – szólt
1265 I | tonnára, térdeire fektetve a feketekönyvet, melybe veres betűkkel voltak
1266 III| keresztezetével, ugyanaz mindannyiszor feketén tűnik elő, midőn a villámlobbanás
1267 III| átkozódva feküdt a kamrában, feketére égve, mintha előre átalakultak
1268 I | a hajó erősen féloldalt fekszik, ami arra mutat, hogy a
1269 II | álom.~Őrjöngve szökött fel fektéből, s kétségbeesve rohant le
1270 II | aranyfövényt a kacika alól, s őt fektetjük le helyébe, mi kivesszük
1271 I | felfordított tonnára, térdeire fektetve a feketekönyvet, melybe
1272 III| a sebet, rákiálta:~– Ne feküdjék le, kapitány, hanem nézz
1273 III| a tenger fenekén akarok feküdni.~A kalóz rábillenté fejét
1274 III| viadalt kezdett a földön fekve. A legbátrabb katonáknak
1275 I | kifúrni, sem a hajósnépet felakasztani. Ez illenék holmi spanyol
1276 I | jobb lesz, ha e fickókat felakasztjuk sorban a vitorlapóznákra,
1277 II | lett neki.~– Legfeljebb is felakasztották.~– Sokkal különösebb; egy
1278 II | koppasztásához, azokat jól-rosszul felaprítók, Scudamore segítsége nélkül,
1279 II | oldalozó mozdulataikból, félbehagyók az üldözést, visszatértek
1280 III| halálordítás, arra egy percig félbeszakadt a tivornyaének, megállt
1281 III| Mulatságukat időközönkim félbeszakasztá egy-egy irtózatos vérfagylaló
1282 IV | magukat ápolni.~Egy éjjel felbiztatá Scudamore a kalózokat, hogy
1283 III| fenékszínében egy küzdő hajó látszik felcsavart vitorlái fehér keresztezetével,
1284 II | ezek látták Barthelemyt a feldúlt ház romjain kétségbeesve,
1285 II | egykor, anyám.~– Azokat el ne feledd. Lásd, mi teérted mindennap
1286 II | újrakezdve a búcsúzást; mint feledé el szűz tartózkodását a
1287 I | elveszteni. Hiszen ti nem feledhetitek azt, hogy én nektek fontos
1288 II | láthatáron, melyek rögtön feléje tartottak, aligha hadihajók
1289 II | ökleikkel fenyegetőztek feléjök.~Tehát feltalálták valahára
1290 I | cserében főhajósunkat itt felejtsük önnek: oldjátok el Moodyt
1291 II | buzdító jókedvvel fordult újra feléjük:~– Hát aggódtok-e ti, midőn
1292 II | Rooberts fülébe. – Ej, én nem félek sem embertől, sem ördögtől! –
1293 II | senkit.~– Jól tudom. Hát félek-e én?~– De szeretsz. S aki
1294 III| irányozzák ellenük. Tüzérei azt felelék, hogy az ágyúk mind meg
1295 I | egy vadállati ordítással felelhetett e borzasztó fenyegetésére
1296 II | kalózok első ágyúlövéseire nem feleltek.~Ez még merészebbekké tevé
1297 I | vesse ki a kettő közül? Én feleltem a tanácskérésre. Az embert
1298 I | Ne üss hát olyan nagyokat felém, hisz azt kell hinnem, hogy
1299 III| rosszat jelent.~A kormányosok félénken tekintgettek szét az elborult
1300 II | egy kalóz száz négerrel felér, ne hagyd el magadat!~A
1301 II | férjnek, elkezdve neki saját feleségét dicsérni. – Ilyen arc, ilyen
1302 II | látkörön nem bírnak vitorlát felfedezni.~A brigantine bizonyosan
1303 I | szüksége van társulatunknak, én felfogadom önt. – Mit? Orvost miközénk! –
1304 II | mámor volt az gyönyörökkel felfokozva, egy tengere az élvezetnek,
1305 I | zsákmányfelosztásra. Barthelemy leült egy felfordított tonnára, térdeire fektetve
1306 II | odahagyták gunyhóikat, felfutottak egy meredek kősziklára,
1307 II | összelöveté az egész partvárost, s felgyújtá erősségeit.~Vége-hossza
1308 III| tűzijáték fejezte be, Fletcher felgyújtott hajója, mely lángjaival
1309 II | maguknak, a többit kirablák és felgyújtották. A barbadosi lecke még égett
1310 I | hirtelen leveté kabátját, felgyűré ingujjait, leoldá nyakravalóját,
1311 II | maradtak tőle, végre egészen felhagytak a kergetéssel, s visszatértek
1312 III| fennmaradtunk az égben, úgy felhajított bennünket a hullám.~– Jézus,
1313 III| sebesebben emelkedik fel a hajó, felhajítva a toronymagas hullám tetejére,
1314 II | nincs senki többé, akitől félhetnénk ezen az oldalán a világnak;
1315 III| szivattyúk működnek munka által felhevült legények kezei alatt, a
1316 III| valamennyivel, s második után felhívta őket pohárversenyre, fogadva,
1317 III| mikor tajtékos habhegyeit a felhőkig feltolja.~A láthatár sötét
1318 I | eltérne, minden vitorlát felhúzatott, s a függőágyakat a mellvédekhez
1319 II | hogy minden vitorláját felhúzta, hogy kiszabadult közölök,
1320 I | méltó férfiak! Ti hősök, ti félistenek! Az egekre, az ördögökre
1321 II | brigantine-hez lenniök.~S íme, feljön a nap, széttekintének a
1322 II | átkozva vágta fel az égre a felkapott hamvat, mely onnan fejére
1323 II | túlharsogó hangon Rooberts, s felkapva egy vastag kötéldarabot,
1324 IV | Hill kapitány a csata alatt felkerekedett saját hajójával, s a rablók
1325 II | ígéretéhez képest.~Rögtön felkeresé a kormányzót, s elmondó
1326 II | épen útjokba vetődő hajók felkutatására.~Egyszer egy ily kirándulásból
1327 I | áll annak minden zegezugát felkutatni, én magam nem vezetem önöket
1328 II | tulajdonosai beszélték, hogy a fellázadt rabszolgák a partvidéket
1329 II | fekete rabszolgák e napokban fellázadtak, megrohanták a védtelen
1330 II | nyilak és hajítódárdák fellegeivel borítva el azokat. A nyilak
1331 III| van háborodva, a fekete fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal
1332 II | majd kiszítta a lelket, s a fellegeket nézte.~– Beszélj te, vén
1333 I | iparkodtak a brigantine bordáin felmászni, nem törődve a rájok irányzott
1334 II | nyargaltak fegyvereik után, felmásztak a vitorlakötelekre, hogy
1335 II | lelkével már lát, csendesen felment a dombra. E dombról lehetett
1336 II | vissza hajódra, én téged felmentelek…~– Kapitány! Kettő már függ –
1337 III| másik pillanatban ismét félmérföldnyi távolba lódítá.~– Más jó
1338 I | karjára, mint egy gyermeket, s felmutatva őt a vérben kacagó alakoknak,
1339 II | folytató lépteit, mintha félne meglátni szemeivel azt,
1340 II | örömestebb lakunk ott, hol tőlünk félnek, mint ahol nekünk kell félnünk
1341 II | mindenütt, ahol te vagy. Én nem félném a zivatart, a te arcod látása
1342 II | csendes hajlék látta őt felnőni, az a reszketeg öreg nő
1343 II | félnek, mint ahol nekünk kell félnünk mástól.~– Ha te mitőlünk
1344 I | göngyölgetve, a hajó erősen féloldalt fekszik, ami arra mutat,
1345 I | végigjártatá.~Rooberts ezalatt feloldoztatá a többi megkötözött tengerészeket,
1346 II | oda, hol még nem tudnak felőlünk, angolok és franciák közé,
1347 I | s fennhangon egyenkint felolvasá azokat. Néha a felszólított
1348 III| Arról, melyet tovább félóránál bámulsz velem együtt, azok
1349 III| poharat üríte ki Rooberts, felordítva: „A hispaniolai gunyhóért!”
1350 II | amint az utolsó adag vizet feloszták maguk között, akkor sejtének
1351 III| kétségbeesetten a kapitány, s felragadva egy karabint, a rablók közé
1352 II | sloopra elég élelmiszer felrakva?~Az éj sötét volt, a sloop
1353 II | egyszerre minden árbocára felrántá fekete zászlóit, s egy lövés,
1354 II | a kilátást, annak ágait félrehajtja, s a völgybe alánéz.~Puszta
1355 II | valami csendes fészekbe félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen,
1356 II | szemembe? Szóljatok.~A rablók félrehúzódtak durcásan, Moody zsebbe dugta
1357 II | rögtön megismerik.~A rablók félrehúzták magokat csendesen: amazok
1358 III| érve messziről meglátták a félreismerhetlen kalózhajókat, s egyenesen
1359 I | anélkül, hogy ez csak fejét is félrekapta volna.~– Lássalak! – kiáltá
1360 I | egyszerre minden árbocra felrepült a hadi zászló.~Irtóztató
1361 II | ördög kalózainak rémületére felrepültek a fekete zászlók a megtámadott
1362 I | kalózok közül, a többiek, félrerúgva társaik holttestét, iparkodtak
1363 I | sodrából, midőn egyszer félretekintve, megpillantá, hogy Scudamore
1364 II | az utolsó aranya van. Aki félretett valamit osztalékából, az
1365 III| s megfogva Hill kezét, félrevonta őt magával, karját karjába
1366 II | Uram – szólt Scudamore, felriasztva a kapitányt véres elmerengéséből. –
1367 II | drága gyöngyfüzér, mely ő felsége a portugál királyné szép
1368 II | vereshagyma.~S hogy itták ama felséges borokat! Tán ama kis szűknyakú
1369 II | megpillantják a belépő ifjút, felsikoltnak valamennyien~– Villiam! –
1370 III| hullámzaj miatt, mely mintegy felsőbb hatalom, kénye-kedve szerint
1371 II | imádkozni, Villiam?~Az ifjú felsóhajtott.~– Sok ájtatos imádságra
1372 II | egyszerre elkomorult; hevesen felszakító a sürgönyt, s amint olvasni
1373 II | tekintsen. Rögtön ráismerének, s felszedve horgonyaikat, kifeszített
1374 I | Barthelemy elé, ki léha félszegséggel állt meg előtte, s megvetőleg
1375 II | hadihajók hiányában rögtön felszerelt egy kereskedelmi gályát
1376 II | hajók árbocaira, egyszerre felszökött Rooberts a mellvédre, s
1377 III| kapitány, Rooberts Barthelemy felszólít ezennel, hogy add meg magadat
1378 II | fenyegetőztek feléjök.~Tehát feltalálták valahára az árulókat, kik
1379 II | fordítja el a kilincset, s feltárja a kis hajlék ajtaját.~Ott
1380 I | kapitány arcához fogai közt feltartott pipáját, hogy szinte kiszúrta
1381 II | vízben, könyörgő kezeiket feltartva. Ekkor Olonais visszafordult
1382 II | szerettek itt lenni, és féltek amott? Ej, ej, édes fiaim,
1383 II | ki miatt téged mindennap féltenünk kell.~– S ti mindnyájan
1384 III| távozott, szegényt mindig féltette tőled, s ahányszor imádkozott
1385 I | látott.~Ezzel ünnepélyesen feltevék az új kapitány fejére a
1386 II | nem.~Egy reggelen, amint feltisztult az ég, a láthatáron egy
1387 II | észrevették aggodalmát, s feltörték a rekeszt, fölfedezve a
1388 III| tajtékos habhegyeit a felhőkig feltolja.~A láthatár sötét lilaszínbe
1389 II | jövevény mosolygott.~– Ne félts te azoktól engem, jó leánykám.
1390 II | nem? Mi téged legjobban féltünk azoktól; mennyiszer beszéltünk
1391 III| árbocokat, melyek szemei előtt feltűntek, s lelkével százszor bejárta
1392 II | őrültség kerget.~*~Barthelemy feltűzé vörös tollát kalapjára,
1393 II | fordult, Rooberts ismét felülkerült. Volt kincs, volt hír minden
1394 II | moidor is elgurult: akkor felültek hajóikra a rablók, kitörölték
1395 II | jönnek? – kérdé ez félig felülve, de azután megint hanyatt
1396 II | éjjel folyvást repült a felvett irányban; Rooberts várakozása
1397 II | engedett a kényszerítésnek, felvette ruháit, s a három rabló
1398 I | szíves, kapitány, hogy minket felvilágosítand hajója tartalmáról, melyet
1399 III| Az elfogott „King Salomo” fenekében tízezer font sterling aranypor
1400 II | mozdulatlanul a tenger fenekéhez kötve.~A legszigorúbb számítás
1401 I | egyhangú kiáltása, ki a fenékfonállal a tenger mélységit méri.
1402 II | Idd ki a gyönyör poharát fenékig, s aztán vágd a falhoz.~
1403 III| keresztül. A lilaszín ború fenékszínében egy küzdő hajó látszik felcsavart
1404 I | keresztkarmolásaikkal, s fennhangon egyenkint felolvasá azokat.
1405 II | emberök megadta magát.~Gee Fennimore, az Onslow kapitánya, dühösen
1406 III| valaha.~– Az imént csaknem fennmaradtunk az égben, úgy felhajított
1407 I | felelhetett e borzasztó fenyegetésére az orvosnak, kinek nem haraphatta
1408 II | hajókat, s addig is ökleikkel fenyegetőztek feléjök.~Tehát feltalálták
1409 II | mellének pisztolyt, nem fenyegette halállal; csak annyit mondott
1410 III| vitorláit meg lehete számlálni a fényes éjszakában, s akkor egyszerre
1411 III| hold, a déli táj holdéje fényesebb, mint az északi nappal.
1412 III| feljött a hold, tündérvilági fényt árasztva szét a tengeren;
1413 I | szégyenére válnék ily derék férfiakat fogadni el ítélőbírákul.
1414 III| veszély elé, s vívj, ahogy férfihoz illik!~E pillanatban magasan
1415 I | ti fickók, ennek a derék férfinak; menjetek a keze ügyéből,
1416 II | neki hevesen; megveszlek férjedtől, adok egy milliót érted!
1417 II | asszonyságok, oh, még maguk a férjek is. Bizonyítványok vannak
1418 II | elragadt ez őrültség, kivéve a férjet magát, de senkit sem annyira,
1419 II | Nézd ezt a nőt – szólt a férjnek, elkezdve neki saját feleségét
1420 II | helyett „Royale Fortune” nevet festetett rá nagy aranyos betűkkel,
1421 III| vörös palástú férfi volt festve, kezében lángoló pallossal,
1422 II | vágyik, hogy valami csendes fészekbe félrehúzhassa magát, s ott
1423 III| dobot, föl a zászlókkal, feszítsétek ki a vitorlákat, készüljetek
1424 II | galambomat ~Hozd vissza fészkére. ~A fekete ölyűt~A tengerbe
1425 II | fiúk, így! Mi a szerencse fiai vagyunk, s a szerencse védistene
1426 I | most a repülőhalak ügyetlen ficánkolásit látni, tartós jó idő előjóslatául.~
1427 I | fenekét? Vagy jobb lesz, ha e fickókat felakasztjuk sorban a vitorlapóznákra,
1428 II | észrevevé, hogy senki sem figyel reá, egyszerre felugrott
1429 II | menyasszonyáról, s úgy hallgatta, oly figyelemmel, újból elmondatva magának
1430 II | lesz bebizonyítani rögtön. Figyeljetek rám. Az éjjel egy portugál
1431 II | s egy térképet vőn elő, figyelmesen látszott azon az Afrikába
1432 II | kapitány intő kiáltása által figyelmeztetett patronoktól, s a kalózok
1433 II | anélkül, hogy saját embereit figyelmeztetni merné, követé a kalózokat
1434 II | ismét menni kellett.~Egy fillért sem adhatott családjának,
1435 II | Ott ülnek guzsalyaiknál, finom gyapotfonalat fonva.~Amint
1436 II | s még azt mondták nagy fitymálva, hogy jobb annál a vereshagyma.~
1437 II | hízelkedett a rabló semmiért, fizetett mindent készpénzzel, s amilyen
1438 II | gyakran saját erszényéből fizette ki váltságdíjaikat, sok
1439 II | terhet; a rablók igen jól fizettek.~Egyszer druszája, Szent
1440 I | Reménylem, hogy az ára ki van fizetve. – Oh, szót sem érdemel.
1441 III| hozzáültek, egyetlenegyet kivéve, Fletchert, ki határozottan megtagadta
1442 I | új színben előállítani a flibustier nevet. – Rolls kapitány,
1443 II | két hadihajó, melynek a flottát kelle védeni, s üldözőbe
1444 II | egy portugál kereskedelmi flottával fogunk találkozni a sík
1445 I | mint a kapitány szava, ki a főárbocnak támaszkodva, egy térképről
1446 III| hegyére halálfő volt szúrva. A főárbocokon Szent György lobogója kígyódzott.~
1447 III| lövés recsegve törte ki a főárbocot, vitorláival együtt, leterítve
1448 I | Skyrme, ahelyett, hogy főbeütötte volna a lordot, felkapta
1449 II | átokterhelt vagyont azon födél alá, mely alatt kedvesei
1450 III| mely körül ablakos három födélzetével úgy látszik a habok között,
1451 I | egyszerre rohantak le a födélzetlyukakon, s miután egy óra hosszáig
1452 I | lerakták fegyvereiket a födélzetükre tóduló marcona képű alakok
1453 I | folyamán be voltam zárva a födözet alá, csak most hoztak előre
1454 III| legyőzött hajóroncsot, melynek födözete csak holtakkal és sebesültekkel
1455 II | levő kalózait a Commodore födözetén.~– Fiúk – mondá nekik –,
1456 I | Legutolsó volt Asphlant, ki a födözetre feljött. Baromi elégültséggel
1457 II | belekapaszkodott; egy perc múlva födözetükre ugráltak e vakmerő ördögi
1458 II | part melletti fákra sorba fölaggasson.~– Ti aztán szépen elkerültétek
1459 II | még az ágyúkat is, s ezek föláldozása által sikerült nekik elérhetni
1460 III| árboc helyébe iparkodik fölállítani a segélyárbocot, amott a
1461 II | azokat ott szeme láttára fölbontván, megették.~A nyers füstölt
1462 II | volt az, nehézkes alkattal, fölcifrázott orra, fedélzetének alkotása,
1463 I | hogy kardjának hegye a földben állt meg. Rooberts kikerülé
1464 II | ki messzeútról szülötte földére lépett, s ismerősen jő elébe
1465 III| Ebéd vége felé, mikor a bor földerítette a kedélyeket, Roobertsnek
1466 II | lángoló pirosság kezdte földerítni. Ajkainak némasága tagadá
1467 II | olvassa el.~A kalóz elébb a földhöz akarta vágni az iratot,
1468 I | ördögökre! – ordítá Asphlant, földhözvágva sipkáját. – Hát ezért evett
1469 II | azt mondanám: nyomorúság a földi harc, jertek velem a pokolba!
1470 III| ördögökké. A kormányost földreveté a pukkanás, ki, mintha egyéb
1471 II | tágan kötött nyakkendője fölé; valami kedélyes hajóslegénynek
1472 II | gyapotültetvényeket, s azokat parthosszant fölégeték, elpusztítók, az ültetvényeseket
1473 III| lépett elő, oly büszkén, úgy fölékesítve, mint egy vőlegény, ki menyegzőjére
1474 II | kellett a kapitányt erőszakkal fölemelni térdeiről, ki, miután látta,
1475 I | szárazföldi ítélőszék, vagy fölesketett jogtudorok, kikhez illik
1476 I | Rolls kapitány nem akarja fölfedezni hajója rejtekhelyeit, nagyon
1477 II | s feltörték a rekeszt, fölfedezve a gondosan rejtegetett cervelatkolbászokat,
1478 II | elfoglalni, s lakhelyeiket fölgyújtogatni jöttek, ne engedjék őket
1479 II | lány, s a vén anya, most fölhajítják a házfödélre a kanócot,
1480 II | kedvesei nevét kiáltozó, fölhányta a hamvakat, az üszköket,
1481 III| A kalózok erre hirtelen fölhúzták újra lobogójukat.~– Előre! –
1482 I | vállvonítva. Skyrme hangosan fölkacagott. Ez gyönyörű mulatság! –
1483 II | gúnyos lenézéssel.~A rablók fölkacagtak ez ötletre, s rögtön nekioldattak
1484 II | benne marad, másik három fölkapaszkodik a fedélzetre.~Egy közölök
1485 II | maradott hollandi gályára fölkaphatni, mely akkor egyszerre megfordítá
1486 III| a holttesthez érve, azt fölkapta hirtelen, s a korláton keresztül
1487 III| bús melankólia váltá fel.~Fölkelt az asztaltól, s megfogva
1488 III| Fecske” egyedül indult meg őt fölkeresni és legyőzni.~A kikötőhöz
1489 III| a szent-domingói négerek föllázadtak; huszadmagammal voltam a
1490 IV | rangunkhoz illő módon fogunk ott föllépni, s mikor bevitorlázunk a
1491 III| nem tudták azokat többé föllobbantani.~Egy óra múlva minden harc
1492 II | és nem engedett: Glasby. Fölmenté őt a Bonne Fortune kapitánysága
1493 II | hall ajtaján, haragosan fölnyitja azt.~– Ki háborgat most?~–
1494 I | kapott, ön leizent, hogy a fölösleges terhet a vízbe kell hányni.
1495 I | elismerem önök bírói illetőségét fölöttem, megnyugszom ítéletükben,
1496 I | legközelebb állt hozzá keze föloldozói közül, irgalmatlanul pofonütni,
1497 I | Csak midőn száját végre fölpeckelék, lehetett az orvosnak a
1498 III| fogott el mindenkit. Hirtelen fölrázták ittas társaikat mámoros
1499 II | hajón, melynek ágyúlövései fölriaszták a többi negyvenkét hajót
1500 III| Rooberts összerázkódott, fölriasztva éber álmaiból, s félig ijedten,
1501 I | magával az orvost is; milyen fölséges mulatság lesz abból, ha
1502 I | pedig az, hogy kurta pipáját fölszedte, és szájába dugta.~– Moody! –
1503 III| megrakva.~Ez utóbbiakat fölszedték és bekötözék.~– Hozzám ne
1504 II | keresni, búcsút vőn azoktól, s fölszegődött egy rabszolga-kereskedő
1505 I | látva, hogy megmenekült, fölszólalt.~– Ne fárasszátok magatokat,
1506 II | közt suhogott el, volt a fölszólítás, hogy álljanak szóba.~Barthelemy
1507 III| a kalózok közül, s akik föltápászkodva a jelentett hajó elé néztek,
|