110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
1508 II | legnagyobb dereglyét. Arra föltétetett nyolc ágyút, negyvenedmagával
1509 III| vitorlák, mik a láthatáron föltűntek.~Rooberts csak akkor vevé
1510 III| távozott, vezéri öltönyét fölveendő.~Nemsokára előjött ismét,
1511 II | jelentett, mint szövetségükbe fölvétetni.~– Haha! – kacagott a kapitány
1512 III| sikongva, a hab mélye olykor fölveti a hajót körülúszkáló cápákat,
1513 III| font aranyport harácsul fölvettünk, melynek következtében az
1514 II | rögtön minden vitorláját fölvonatta, és futott. Üldözői utána.
1515 III| harácsról, mely az okiratok közt fönnmaradva, ekként hangzik:~„Mi, a
1516 IV | vetesse el tőle a közrend fönntartása végett az imádságos könyvet.~
1517 II | várta.~– Hol kapitánytok? – förmedett reájok.~Leghátul állt a
1518 II | ruha, arany csipke, tollas föveg volt rajtok, zsebeikből
1519 II | hurrah-kiáltással lebegteték fövegeiket, míg amazok szótalanul ültek
1520 III| keresztülütött csontváz, kezében fövényóra és keresztberakott csontok,
1521 III| úgy mondá, rablóktól nem fogad el kegyelmet, s hajóját
1522 I | válnék ily derék férfiakat fogadni el ítélőbírákul. Oh, én
1523 II | nemsokára kő- és nyílzáporral fogadta a dereglyén közeledőket.~–
1524 II | a szárazon tárt karokkal fogadták – nemcsak a hölgyek és asszonyságok,
1525 II | el, s ti engem szívesen fogadtok, ha anélkül jövök is vissza,
1526 I | midőn azt ép, egészséges fogain végigjártatá.~Rooberts ezalatt
1527 I | szólt Barthelemy. – Skyrme! Fogd nyalábra ezt az embert,
1528 II | tengert anélkül, hogy valamit foghattak volna, tápszereik ismét
1529 II | elhervadott, most itt pihen; nem fogja-e ekkor azt mondani szíved:
1530 II | mert nem tud beszélni, ha fogják, s azzal nagy remegve kivalló,
1531 III| kiálta Trahern. – Fegyvert fogjatok, s törjétek össze a vakmerő
1532 I | arcot öltve. A hajót nem fogjátok kifúrni, sem a hajósnépet
1533 I | látszol, én téged nagyon foglak szeretni.~– Gyere hát közelébb –
1534 II | negyvenkét hajót el akarod foglalni? – kérdezé Skyrme.~– Azt
1535 III| tollal, melyet rubincsat foglalt a szalaghoz, drágakövekkel
1536 II | legkisebb rosszat sem sejtve: a foglyul hozott kapitány észrevevé,
1537 II | most még kalózhajót kell fognunk, hogy az is legyen.~A legények
1538 III| mellvédbe s a kötelekbe fogództak. Egyszerre sebesebben emelkedik
1539 I | kiálta fel e szóra a fogoly tengerészek közül egy hang,
1540 III| ordítá Skyrme az árbocba fogózva –, szégyen, gyalázat reátok!
1541 II | a födélzeten, míg le nem fogták, s úgy meg nem markolták,
1542 II | Még csak ez volna hátra. Fogtunk el már kereskedő- és hadihajót
1543 II | Mit akar ön? – kérdé ez fogvacogva.~– Ön ellen semmit – szólt
1544 II | akarhatom, hogy ti éltetek fogytáig itt e telepítvényen szűkölködjetek;
1545 III| kifeszíté minden vitorláját, a főhajó legénysége prédaszomjasan
1546 I | gyaníttatá, hogy a kalózok főhajósa.~– Mit tréfáltok annyit? –
1547 I | hogy orvosáért cserében főhajósunkat itt felejtsük önnek: oldjátok
1548 II | Surfinam folyamban, még a főhivatalnokok, sőt maga a kormányzó is
1549 II | égeti meg vagy a tengerbe fojtja.~– Ez talán nem lesz igaz.
1550 I | kilenc emberünket s magát főkapitányunkat személyesen megölve, általunk
1551 II | megfűszerezték jól fehér borssal, fokhagymával s nyers kabeljauval, s tüzet
1552 II | szenvedély napja kisütött rá, fokonkint tért meg arra a vér ragyogása,
1553 II | feküdt, csak egy fekete folt sötétlik.~Szótlanul állt
1554 I | kezemben; az egész csata folyamán be voltam zárva a födözet
1555 II | ördögszigeteken, a Surfinam folyamban, még a főhivatalnokok, sőt
1556 IV | azok egész komolysággal nem folyamodtak a hajóskapitányhoz, hogy
1557 II | a kapitány elé vihessék, folyást szidta, piszkolta a kalózokat.~–
1558 II | leányra, ki mint tépett folyondár karolta körül vállait.~–
1559 II | lehetett hatnia.~– Kalózok! – folytatá karjait összefonva. Én tinektek
1560 II | előtte, lassan, szívdobogva folytató lépteit, mintha félne meglátni
1561 III| ismét egyenesen állt, s folytatta irányát.~– E vakmerő fickók! –
1562 III| pohár, másik pillanatban folytatták a mulatságot. A vigalmat
1563 II | sem az éjszakának, egy folytonos mámor volt az gyönyörökkel
1564 II | örökre, ha bántó álmai nem főnek, ha végig nem kellett volna
1565 II | bele, azok velem fognak főni. Így gyanútalanul fogjuk
1566 II | szép nyakat semmi ék nem fonja körül, s levette saját nyakából
1567 I | kapitány, a «Neptun» brigantine főnöke, általunk a sík tengeren
1568 IV | tenni; egyikbe jutottak a főnökök, másikba az alárendeltek,
1569 II | kormányzó feleségének nyakát fonta körül, de volt is hegyen-völgyön
1570 III| megalkudván velök nyolc fontnyi aranypor-harácsban.~Azok
1571 I | feledhetitek azt, hogy én nektek fontos szolgálatokat tettem, és
1572 I | amiket akarok mondani, nagy fontosságú dolog; vétségem ebből áll:
1573 II | guzsalyaiknál, finom gyapotfonalat fonva.~Amint megpillantják a belépő
1574 II | negyven ágyúval, s százötven főnyi őrséggel van ellátva.~A
1575 II | szó esett, hogy meg kell fordítani a vitorlákat, s a lehető
1576 I | a könnyű hajó egy merész fordítással szél elé került a brigantine-nek,
1577 II | közelít a küszöbhöz, halkan fordítja el a kilincset, s feltárja
1578 I | Scudamore bántó mosolygással fordítva sötétzöld szemeit a kapitány
1579 II | adott a kalózoknak, hogy forduljanak a négerek elhagyott lakásaira,
1580 III| kormányoshoz, s kényszeríték, hogy forduljon vissza, s kifeszíték vitorláikat
1581 I | halálfejű kalóz, szemei rémes forgatásával iparkodva zavarba hozni
1582 I | jobbjával egy súlyos kalapácsot forgatva feje felett, a brigantine
1583 II | találkozék az édesvizek forrásainál partra szállt hajósokkal,
1584 II | az eltávozó nyakában, s forró hangon suttogá:~– Vigy el
1585 II | édesb vőlegény, ki őket oly forrón karolja, az maga Rooberts
1586 II | tért vissza a Kopó a Royale Fortune-hoz, jelentve, hogy két gyanús
1587 II | ott a kikötő ágyúi előtt fosztá ki őket, s ha megtámadák,
1588 II | vagy megkorbácsoltatá, vagy főtelöveté. És mégis, volt egy ember,
1589 I | aldermannok. Tessék előlépni, fővádló úr, a törvényszék teljes.~
1590 II | tudnak felőlünk, angolok és franciák közé, hol az elbízott hadak
1591 I | mihozzánk, angolokhoz és franciákhoz. Az ilyenek rontják a zsiványok
1592 II | Kopó”-nak.~Az elfogott franciáktól megtudva, hogy a legfélelmesebb
1593 III| időben, midőn minden reggel friss hajóromokat hány ki a tenger
1594 II | lerogyott; arca elbukott a fűben, szíve dobogása megszűnt.~
1595 II | felmentelek…~– Kapitány! Kettő már függ – kiálta dühösen Scudamore,
1596 II | közelebb ért hajóra volt függesztve, melynek patronjai álmos
1597 II | kapitánya éppen nyugodtan alszik függőágyában, midőn a hajóspatron belép,
1598 I | vitorlát felhúzatott, s a függőágyakat a mellvédekhez támasztatá.~
1599 II | közölök saját kezűleg hozta fülénél fogva a kapitány elé.~Az
1600 II | üldözöttekkel vetessenek tengeri fürdőt.~Barthelemy a födélzetre
1601 II | anyámnak. Menyasszonyomnak egy fürte van abba zárva, kit látni
1602 I | napsütötte arcú legény, kondor fürtökkel s villogó szemekkel, a középen
1603 III| szórva a kalózok soraira, s füstfellegbe borítva a „Kopó”-t.~Amint
1604 II | meglátja ezt a kis kunyhót, füstölgő kéményével, nyugalmas völgye
1605 II | fölbontván, megették.~A nyers füstölt húshoz szokott gazemberek
1606 III| a hajó közepéből magas füstoszlop lövellt fel sebesen; egyéb
1607 II | tonnákba lerakva, egész füzéreket keleti gyöngyökből, miket
1608 II | úgy tértek vissza, azokat füzérenként akasztva nyakukba, mint
1609 II | emberek, hogy az nagyon furcsa.~ ~Szép kreolnő volt
1610 I | szólt vissza félvállról. – Fúrjátok ki a fenekét ennek az üres
1611 II | a vízbe bocsátkozónk, s fúróinkkal a hajó alá úszva, annak
1612 II | majd arra változtatva meg futását.~Nyolc napig kószált alá
1613 II | üldözőbe vette a zsákmányával futásnak eredt kalózt.~Barthelemy
1614 II | észrevették a kalózok, hogy nem futhatnak el többé, vakmerően nekitámadtak
1615 III| érték őket. A leánykák nem futhattak gyorsan, mert egy nagy karszékben
1616 II | elmerengve a sík tengeren futó hajók után, s gyakran találkozék
1617 III| keresztül csónakainkhoz futottunk velők. Mondhatom, hogy az
1618 I | Most mindjárt a kardomba futsz! Moody! Ki ne üsd a szemedet.
1619 I | vagy másik rabló karjába fűzni a magáét, folyvást bizonyítva,
1620 III| gyermekleány, vadvirágból koszorút fűztek homlokára, szelíd csókkal
1621 II | adj bal kézzel, ~Szellőt a galambnak,~Villámot az ölyvnek. ~Az
1622 II | Villámot az ölyvnek. ~Az én galambomat ~Hozd vissza fészkére. ~
1623 II | csáklyáikat kiveték, hogy a gályába kapaszkodjanak, egyszerre
1624 II | egymásnak: ez bizonyosan úri gályának nézi a miénket pompás alakjáról,
1625 II | távolabb maradott hollandi gályára fölkaphatni, mely akkor
1626 II | hajót kikutatva, mindkét gályával elvitorlázott Calabar felé.~
1627 II | ki, a másikba be, amott gavallér, itt betyár, egész nap ivott,
1628 II | szórták az aranyat.~A kalózok gavallérok voltak, selyem ruha, arany
1629 I | semmit, kapitány! A hajó gavallérosan ki van takarítva. Már most
1630 II | visszakiálta:~– Én vagyok itt, gaz árulók! Ismeritek-e még
1631 II | munka után.~Hírt kaptak egy gazdagon terhelt brigantine felől,
1632 II | inni kulacsaitokból.~Egy gazember odatartá Villiam ajkaihoz
1633 III| törjétek össze a vakmerő gazembereket!~– Mit? Hát halandó emberek
1634 II | tengerész üstökét, metszőkését gégéjére téve, s baromfiai sorsára
1635 III| parancsot teljesíteni. A gentlemanek ittak tovább. Mulatságukat
1636 II | már lábainál térdelt.~Szép gömbölyű nyaka volt a kreolnőnek,
1637 II | szeme tele szenvedéllyel, göndör fürteivel szabadon enyelgett
1638 I | dolgoznak, a tépett vitorlákat göngyölgetve, a hajó erősen féloldalt
1639 II | hajszálát meg ne merjétek görbíteni! – ordítá színlett dühvel
1640 I | önnek, hogy egy hajszála sem görbül meg általunk.~– Igen – kezdé
1641 II | mereven néztek maga elé, ujjai görcsösen törték össze az elolvasott
1642 II | messziről hullanak el, láthatlan golyók által találva, mielőtt rézbárdjaikat
1643 II | ágyúsortűzzel egy tüzesített golyót lőttek annak lőporkamrájába.
1644 I | melynek mindegyik végére gomb volt kötve.~– Csak tétovázás
1645 I | karokkal a karfánál guggolt. A gomblyukában függő ezüstsíp gyaníttatá,
1646 I | vitorlákkal, egyébre semmi gondod.~– Kérlek, jó uram – szólt
1647 II | szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra vágyik,
1648 II | becsületes embernek sorsa? – gondolá magában Villiam, midőn körülte
1649 II | eszméje lelkemnek, erre gondolék mindannyiszor, midőn könyörgő
1650 I | hogy ágyúim sincsenek, s gondolhatták belőle, hogy mikor már arra
1651 II | amott? Ej, ej, édes fiaim, gondolkodjatok csak egy percig.~– Már meggondoltuk –
1652 III| megfosztotta volna őket a gondolkozástól. A födélzeten irtózatosan
1653 II | mindig láthatnálak.~– Így gondolkoznak a gyermekek; bár maradhatnánk
1654 II | tán egy némberről találnék gondolkozni, nem volnék olyan jó, mint
1655 II | örömünk a halál! Amire más gondolni sem mer, mi azt véghezvisszük.~–
1656 II | karolta körül vállait.~– Mit gondolsz? Te velem jönnél – a tengerre?~–
1657 III| önmagukban.~Csupán Scudamore gondolt valamire. Megpillantá az
1658 II | véghezvitt pusztítás, s gondolta, hogy majd küld ő egy pár
1659 III| harcra, sem menekülésre nem gondoltak többé. Azon pillanatban
1660 II | Rooberts Barthelemy!~– Sokszor gondoltam reá – szólt a leány rebegve –,
1661 II | a rekeszt, fölfedezve a gondosan rejtegetett cervelatkolbászokat,
1662 II | ágyúval, s azokat Rogers és Greves kapitányok alatt a vakmerő
1663 II | hegyen-völgyön lakodalom, a gubernátor termeitől kezdve az utolsó
1664 I | összefont karokkal a karfánál guggolt. A gomblyukában függő ezüstsíp
1665 I | egyszerre egy el nem takarhatott gúny, vagy bosszúrándulat ördögi
1666 III| susogott.~Együtt ültek a kis gunyhóban, az anya a nagy karszékben
1667 III| felordítva: „A hispaniolai gunyhóért!” A néger mind ottveszett,
1668 I | körülállók durva nevetése, gúnyoló, bosszantó megjegyzései
1669 II | rablók vígan kötöttek ki Guyana partjain. Volt pénz! Nyolcezer
1670 II | eljegyzett arája. Ott ülnek guzsalyaiknál, finom gyapotfonalat fonva.~
1671 II | kappan-nyaknak amputálásában gyakorolja.~Scudamore gyönyörködve
1672 III| árbocba fogózva –, szégyen, gyalázat reátok! Kapaszkodjatok a
1673 I | összezavarjanak? Mi magunk gyalázzuk-e meg a kalóz nevet, elismerve,
1674 II | találtak az egészben semmi gyanakodásra méltót.~Az elvitt kapitány
1675 I | gomblyukában függő ezüstsíp gyaníttatá, hogy a kalózok főhajósa.~–
1676 II | Kettő rögtön észrevevé a gyanúsan kószáló tengeri rablót,
1677 II | azok velem fognak főni. Így gyanútalanul fogjuk megközelíthetni a
1678 II | ülnek guzsalyaiknál, finom gyapotfonalat fonva.~Amint megpillantják
1679 II | sövénnyel körülkerített gyapotültetvény terül, melynek négyszegű
1680 II | megrohanták a védtelen gyapotültetvényeket, s azokat parthosszant fölégeték,
1681 III| iszik.~– Hát, gazemberek, én gyártom a cukrot meg a pálinkát,
1682 II | világ! Még a kalózok is gyávák. Bezzeg, nem ilyenek voltak
1683 II | megfordítá vitorláit, s gyáván elfutott a kalózok elől.~–
1684 II | én megmentsem lelkemet a gyehenna tüzétől. Oh, evangeliumi
1685 II | lánca lógott elé, s ujjaikon gyémánt és karbunkulus villogott;
1686 III| volt vetve, melyről pompás gyémántkereszt szikrázott, övébe gyöngyökkel
1687 II | nyakából a tízezer dollárt érő gyémántláncot, s azt a hölgyére csatolta.
1688 II | sem volt letörölve, s a gyémántos kezek feketék voltak a puskaporlángtól,
1689 I | nagyon foglak szeretni.~– Gyere hát közelébb – szólt Moody –,
1690 II | asszonyaikat, mint vagdalják gyermekeiket a kősziklához, s mikor mindent
1691 III| enyelgett körüle a három gyermekleány, vadvirágból koszorút fűztek
1692 II | maradni, édes fiaim? – szólt gyermeteg, hízelgő hangon. – Ti szerettek
1693 III| valamennyi árbocon, mint valami gyertyavilág – suttogák azok borzadállyal.~–
1694 III| távolból sikoltozást hallok. „Gyerünk!” – mondék társaimnak –, „
1695 II | megdühítik, nem üt, hanem gyilkol, egy hónap alatt alig maradt
1696 II | s kik most önként jönnek gyilkoló bosszújok elé.~E gondolat
1697 II | négerek, láttátok, mint gyilkoltuk le családaitokat. Ti magatok
1698 II | ajtón, ablakon át berohan a gyilkos fajzat, megragadják hajaiknál
1699 II | nem ettünk egyebet száraz gyökereknél, s akkor Vera-Cruz kellő
1700 II | arcokat ne süsse el a nap, e gyöngéd kezeket ne durvítsa el a
1701 II | elalélt leánykát, s lefektetve gyöngéden a selymes pázsitra, egy
1702 II | valami igen erős neme a gyöngédségnek, s néha egy-egy tréfás fiú
1703 II | lőnek öltöztetve, s a drága gyöngyfüzér, mely ő felsége a portugál
1704 II | egész füzéreket keleti gyöngyökből, miket a brazíliai fejedelem
1705 III| gyémántkereszt szikrázott, övébe gyöngyökkel kirakott pisztolyok voltak
1706 II | amputálásában gyakorolja.~Scudamore gyönyörködve koppantgatá el a rikoltozó
1707 II | folytonos mámor volt az gyönyörökkel felfokozva, egy tengere
1708 II | rögtön, szakítsátok ketté a gyönyört, s jertek a harcba!~A rablók
1709 I | s ördögi zöld szemeivel gyönyörteljesen hunyorgatva felé. Már ez
1710 II | akarod, hogy így haljak meg, gyónás és utolsó kenet nélkül,
1711 II | után köttetve, bámulatos gyorsasággal kivitorlázott vele az egész
1712 II | hatalmasabb ellen le foga győzni, s akkor ő is megszabadul.~
1713 II | ellenére, még arról sem győződött meg elébb, hogy van-e a
1714 II | sokkal nagyobbakat, s mindig győztek; az ellenfél vesztett, vagy
1715 II | Villiam, midőn körülte a győztes kalózok diadalhahotája hangzott,
1716 II | semmirekellők a kapitány befőtt gyümölcseit, miket ő szépen lekötve
1717 II | mikor mindent megöltek, mint gyújtják fel gunyhóikat, hogy a füst
1718 III| kormányok ez idő alatt csendesen gyűjtögetik hadihajóikat a vakmerő kalóz
1719 II | pohár ürömmé ajkaim előtt, s gyűlöltté szívemben minden indulat.
1720 II | Julietta arca rózsapirossá gyúlt, előbb átölelteté pálmakarcsú
1721 II | ahova kiszállt, míg egy gyűrűt érez az ujján, s egy órát
1722 III| oly fehér, mikor tajtékos habhegyeit a felhőkig feltolja.~A láthatár
1723 IV | IV.~A serleg habja ki van öntve, fenekén csak
1724 II | haragosan fölnyitja azt.~– Ki háborgat most?~– Én, kapitány – felelt
1725 III| tombol, a tenger föl van háborodva, a fekete fellegek oly alant
1726 III| tengerbe, körül vér lepte el a habot, a halálordítás alatt mindannyiszor
1727 II | franciák közé, hol az elbízott hadak bátran alusznak tengerparti
1728 II | ha azt mondanám, izenjünk hadat a fél világnak s vitorlázzunk
1729 IV | értek, rögtön összeült a hadbíróság, rövid úton elítélendő a
1730 I | minden árbocra felrepült a hadi zászló.~Irtóztató ordítás
1731 II | látnod nem szükség, ez hadicsel, mit tőlem úgysem tanulhatnál
1732 III| alatt csendesen gyűjtögetik hadihajóikat a vakmerő kalóz ellen, ki
1733 III| a Salamon király felé.~A hadihajón kétszáz fegyveres volt,
1734 II | utánunk a kormányzó egy hadihajóval, mi csak két csónakkal voltunk.
1735 II | gálya itt marad, Kennedy hadnagy vezérlete alatt. Bocsássátok
1736 IV | Scudamore a „Royale Fortune”-on hagyatott, meg volt neki engedve,
1737 I | Korántsem, én az ezüstöt hagyattam meg, s most ezért akar Rolls
1738 II | száz négerrel felér, ne hagyd el magadat!~A négerek fenyegető
1739 II | venni, hogy önt hajó nélkül hagyjam. Íme, itt hagyom önnek az
1740 II | széptevő szájából omlott a hagyma- és dohányillat, az is igaz,
1741 II | nélkül hagyjam. Íme, itt hagyom önnek az Onslowért cserében
1742 II | elveszett. Rooberts ezért nem hagyott fel tervével, ereje megfogyott
1743 II | vállára hajtva.~– Ugye, nem hagysz el bennünket többé? – kérdi
1744 II | lövettek magukra, s azzal erőt hagytak magukon venni, s átadták
1745 II | A gálya és a sloop közel hagyták őket jőni, s a kalózok első
1746 I | elégültséggel mondá:~– Itt nem hagytunk semmit, kapitány! A hajó
1747 I | egy rettenetes ember.~– Hahaha! – kacagott Skyrme. – Kapitány,
1748 II | szerencse még begyeskedő hajadon, ki csak erőszakos kéznek
1749 II | gyilkos fajzat, megragadják hajaiknál fogva áldozataikat, azt
1750 II | áldozataikat, azt az ősz zilált hajat, a szegény öreg anyáét,
1751 I | kiáltottak, sipkáik levegőbe hajigálása mellett, s fél óra múlva
1752 II | jöjjenek. Légy bátor, és hajigáld le őket derék társaid segélyével
1753 III| hatalom, kénye-kedve szerint hajigálta mindkét hajót jobbra-balra,
1754 II | Barthelemy, míg a rablók ujjongva hajítók fel a levegőbe a kapitányt,
1755 I | hogy a kettő közül melyiket hajítsuk a tengerbe?~– No, és ön,
1756 II | partján, egy kies völgy hajlásában áll egy kis faház, eleje
1757 II | mosolygó rózsaszín, majd derülő hajnal, utóbb égő bíbor.~Óh, e
1758 II | harmadik barna, csillagszemű, hajnalarcú; a kettő a jövevény testvére,
1759 I | hogy nincs ebben az egész hajóban egyéb egy tonna kétszersültnél
1760 I | terhet ki kell szórni a hajóból. Mikor már nem volt egyéb,
1761 II | nevetésre vált.~– Mivel van hajód megrakva? – kiálta rá Rooberts.~
1762 II | rohan egyenesen a kalóz hajófokra, s mielőtt visszasiethettek
1763 II | ellenünk. – S ahol királyi hajóhadak védik a kereskedést.~– Minket
1764 III| megengedé a kapitányoknak, hogy hajóikat tőle visszaváltsák, megalkudván
1765 II | üldözést, visszatértek többi hajóikhoz; a kalózok pedig nagy nyugodtan
1766 II | elgurult: akkor felültek hajóikra a rablók, kitörölték a mámort
1767 III| tüzet kell vetni a Fletcher hajójába, s azt megégetni minden
1768 II | idézett elő az ellenfél egyik hajójában, azon perc elég volt neki
1769 IV | elfogott kalózokat saját hajójukba zárva vitték a Cap-Corsóba
1770 II | kiszórtak minden terhet hajójukból, utóbb még az ágyúkat is,
1771 I | kötözni a brigantine-t saját hajójukhoz. Scudamore, ki eddig is
1772 I | ezalatt áttakarodtak saját hajójukra, néhány tonna vizet és kenyeret
1773 II | dereglyének, hogy az elhagyott hajókhoz érjen, s ugyanannyi, hogy
1774 II | kikötőket, az ott talált hajókra kivetette az adót, azok
1775 II | összehanyatlott, szép feje vállaira hajolva.~Az ifjú karjaiba fogta
1776 II | Onslowért cserében saját hajómat, a Commodore-t, mondhatom,
1777 II | reá, egyszerre felugrott a hajópárkányra, s tele torokkal átkiálta
1778 III| midőn minden reggel friss hajóromokat hány ki a tenger a partra?~
1779 III| elfoglalták a legyőzött hajóroncsot, melynek födözete csak holtakkal
1780 IV | komolysággal nem folyamodtak a hajóskapitányhoz, hogy mentse meg őket azon
1781 II | nyakkendője fölé; valami kedélyes hajóslegénynek vélhetjük, ha rátekintünk,
1782 II | födélzetre kapaszkodott, hol a hajóslegénység kalaplevéve várta.~– Hol
1783 II | nagyon olcsón kaptam. A hajóslegénységet csupa emberszeretetből kénytelen
1784 I | oszt altisztjeinek, hogy a hajósnép fölött tartsanak törvényszéket
1785 I | fogjátok kifúrni, sem a hajósnépet felakasztani. Ez illenék
1786 II | forrásainál partra szállt hajósokkal, s hallgatá azok mesés kalandjait,
1787 III| hideg szemeikkel a remegő hajósokra.~Minden ember keze tele
1788 II | alszik függőágyában, midőn a hajóspatron belép, s jelenti a közelgő
1789 III| eltávozott fiút! Minden hajóst megkérdezett, akivel csak
1790 III| százszor összetörhetné magát hajóstól együtt.~A kalózhajó világosan
1791 I | kihányták belőle a fenéksúlyt.~A hajótömő kalapácsok ütésein, s a
1792 III| időszaka beállt. Mindennap hajótörésekről lehete hallani. Az ég és
1793 II | vihartól, betegségtől, hajótöréstől, éhségtől, szomjúságtól,
1794 II | csónakba, s azt eloldva a hajótól, a hollandi gályához iparkodott
1795 II | Rooberts utána mind a két hajóval.~Amazok kiszórtak minden
1796 I | megígértük önnek, hogy egy hajszála sem görbül meg általunk.~–
1797 II | egy egész flotta, százával hajtom ide a hajókat, mint egy
1798 III| Royale Fortune”-ön még a hal is punchot iszik.~– Hát,
1799 IV | járta a dublini templomokat, hálaimákat susogva az éghez, hogy meghallgatá
1800 II | eszébe mindig, kedvesének halála, és ha férfit látott, kedvesének
1801 II | azt látva menekülni, kinek halálát legjobban kívánta. A harmadik
1802 II | Villiam borzadva néze annak halálfej-arcára. Davis volt az, a tengeri
1803 I | egyebet látni egy eleven halálfőnél.~A kalózok démoni vakmerőséggel
1804 II | felugorva ájultából, mint ki halálkínos kísértet-nyomást szakaszt
1805 II | a bosszúnak, nevenapja a halálnak. Tüzet közéjök!~A dereglye
1806 I | többiekhez; én Rolls kapitánynak halálos ellensége vagyok. Kérlek
1807 III| meredten néztek maguk elé, halálsápadt arcán valami tébolyodott
1808 III| gazembereket!~– Mit? Hát halandó emberek ezek? – kiálta fel
1809 II | sem talált, csupán néhány halászbárka lappangott itt-amott; ezek
1810 II | volt sehol; ott járókelő halászoktól tudtuk meg, hogy amint bennünket
1811 IV | Sokan, igen sokan siettek hálát adni az Istennek, hogy e
1812 II | pázsitra, egy csókot nyomott halavány arcára, s azzal elfutott
1813 II | annyira elragadta, hogy arca halaványságát lángoló pirosság kezdte
1814 II | s ott boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen másodmagával.
1815 II | érhessünk, legalább együtt halhatnék meg veled.~Az ifjú arca
1816 II | csak nem akarod, hogy így haljak meg, gyónás és utolsó kenet
1817 IV | szabadítsák ki magukat, s inkább haljanak meg harcolva, mint kivégeztetve.
1818 III| rohanjatok a födélzetre, haljatok meg hős halállal!~A vén
1819 II | ha nem akar velünk élni, haljon meg!~– Elfogtátok a szökevényeket?~–
1820 II | olykor.~Egyszer kopogtatást hall ajtaján, haragosan fölnyitja
1821 III| de még ezután is elég jól hallám a szélzúgás s a habok csapkodása
1822 I | hallható, de szavát senki sem hallatá.~Ekkor Rolls kapitányhoz
1823 II | irgalom többé senkinek. Halld meg átkomat, pokol, és rendülj
1824 I | hallják, uraim, de kérem, hallgassanak ide, mert amiket akarok
1825 I | korunknak imádott hősei, hallgassatok meg engem, kérlek mindenre,
1826 II | partra szállt hajósokkal, s hallgatá azok mesés kalandjait, aranyfövényt
1827 I | A megszólított mogorva, hallgatag legény volt, kurta pipáját
1828 I | felelt, s csak hosszabb hallgatás után dörmögé egy másik:
1829 II | kétségbeesve, s mind félelmes hallgatással vonultak félre a sápadt
1830 I | ágyúja azt viszonozni. E hallgatást félelemnek magyarázták a
1831 II | meríteni kiszállnak, bámulva hallgatják azt a magányban.~Vajon ki
1832 II | legénysége durcás képpel hallgatott, s vállait vonogatta.~Rooberts
1833 II | menyasszonyáról, s úgy hallgatta, oly figyelemmel, újból
1834 I | egy elfojtott morgás volt hallható, de szavát senki sem hallatá.~
1835 I | csavarkerekek kattogásán kívül nem hallik egyéb hang, mint a kapitány
1836 I | ő lesz az elítélt. Tehát hallják, uraim, de kérem, hallgassanak
1837 I | Rooberts. – Egy szavadat se halljam többé. Én akarom, és úgy
1838 I | nyújtva fejét, hogy jobban halljon.~– Az úton zivatar támadt,
1839 III| midőn a távolból sikoltozást hallok. „Gyerünk!” – mondék társaimnak –, „
1840 III| Barthelemy összeborzadt.~– Hol hallottad te ezt a dalt?~– Hohó, öcsém,
1841 II | fegyvereiket használni, nem hallották vezéreik szavát, elhányták
1842 II | elmondatva magának az annyiszor hallottakat.~Nem irgalmazott senkinek.
1843 II | legmelegebben süt? Vagy hallottál-e olyan tréfát, midőn valakit
1844 II | Akkor majd egy virágos halomhoz fognak elvezetni, és azt
1845 II | Barthelemyt – arcod sápadt, mint a halotté.~– Semmi – viszonzá ez tompán.
1846 II | lelket piros ajkaival. Arcán halovány volt az epedés színe, de
1847 II | ajkán. Mintha meg volna halva, lerogyott; arca elbukott
1848 I | Az, reménylem, hogy minél hamarább meg fog történhetni. Nekem
1849 II | találná engemet megcsalni hamis adatok közlése által, akkor
1850 II | hajdan, ki volt szívében hamvadva a tűz, melynek egyetlen
1851 II | nevét kiáltozó, fölhányta a hamvakat, az üszköket, mintha ott
1852 II | fel az égre a felkapott hamvat, mely onnan fejére permetezett
1853 II | ahány porszeme van e fekete hamvnak, annyi fekete ördögöt küldök
1854 III| s szájához illesztve a hangcsövet, dörgő mély hangon átkiálta:~–
1855 I | átkiálta iszonyú dörgő hangjával a szócsövön keresztül:~–
1856 I | mosolygó arccal s édes-lágy hanglejtéssel az orvos, mintha valami
1857 III| magát Rooberts testére, hangos zokogással kiáltva fel:~–
1858 I | Rooberts vállvonítva. Skyrme hangosan fölkacagott. Ez gyönyörű
1859 II | közel jutott hozzá, hogy a hangot át lehetett egyik hajóról
1860 II | óta megváltozott a rablók hangulata vezérük iránt. Valaki kitalálta
1861 III| reggel friss hajóromokat hány ki a tenger a partra?~A
1862 I | hogy azokat a tengerbe hányassam, már akkor egyéb teher nem
1863 III| fedélzetéről és Rooberts hanyat esett egy ágyúra holtan.~
1864 II | magokat csendesen: amazok hanyatt-homlok vitorláztak ellenük. Már
1865 II | ágyúi, Rooberts a tengerbe hányatta azokat.~A kalóz-sloop rögtön
1866 II | kapitány egészségére, ki majd hanyattdűlt nevettében, rettenetesen
1867 III| kérdezé fogcsikorgatva. – Hányjátok őket a tengerbe, hadd ússzanak.~
1868 III| fel, meg sem tántorodva a hánykodó hab tetején, s szájához
1869 III| nép ellene?~A dereglyét hányta-vetette a hullám, de a húsz fickó
1870 I | esküdtszéki padon.~– Ki parancsára hánytátok a tengerbe a betegeket? –
1871 III| szolgáltatott az átvett harácsról, mely az okiratok közt fönnmaradva,
1872 III| kapitányától nyolc font aranyport harácsul fölvettünk, melynek következtében
1873 II | soha, sem szerelemből, sem haragból; kedvese jutott eszébe mindig,
1874 III| s félig ijedten, félig haraggal tekintett a kérdezőre.~–
1875 II | kopogtatást hall ajtaján, haragosan fölnyitja azt.~– Ki háborgat
1876 I | fenyegetésére az orvosnak, kinek nem haraphatta el a kezét, midőn azt ép,
1877 I | árthatlanokká tevék, akkor harapott, mint egy veszett állat.
1878 I | Mert különben a nyelvedbe harapsz.~– Azt tenném, ha nem mondanád
1879 III| elnémítva az emberek kisszerű harcait.~Barthelemy híre pihent.
1880 II | álltak elő, hogy ők nem harcolnak Rooberts ellen, hanem inkább
1881 II | szárazföldön is mertetek harcolni? – kérdé Asphlant hihetetlen
1882 III| Veszve voltak. Még csak harcolniok sem lehetett többé.~– Vessétek
1883 III| Köszönöm! Én ördögökkel nem harcolok.~S ezt mondva elveté fegyvereit
1884 III| józanul az apám lelke se harcolt.~– Micsoda beszéd ez?~–
1885 IV | magukat, s inkább haljanak meg harcolva, mint kivégeztetve. A kitörés
1886 II | aranyfövényen alszanak, s a fekete harcosok arany fegyverrel küzdenek.
1887 II | Lapról meg ne láthassák a harcot, s akkor megfordulva rájok,
1888 I | melyet túlszerénységből hárít el magáról. – Midőn a hajó
1889 II | menjen anyjához haza! Én, ha harmadmagammal maradok is, amit kimondtam,
1890 I | halálfejű vezérrel, ki már harmadszor lőtt reá anélkül, hogy ez
1891 II | üregébe, nemsokára ketten, hárman hengerítve fel roppant nagy
1892 II | szökevényeket?~– Mind a hármat. Csak egy mérföldnyire voltak
1893 I | tengeri macskát! Verjetek harmincat ez ember hátára! Aki parancsaimnak
1894 III| a habok között, mint egy háromemeletes ház, szárnyakkal. Ablakai
1895 III| leány jött a dombon alá, háromszáz négertől üldözve. A fekete
1896 I | királyunk?~– Hurrah! – hangzék háromszorosan.~– Megálljatok! – kiálta
1897 I | Barthelemy?~– Senki! senki! – harsogák egyhangúlag.~– Akarjátok,
1898 II | mondá Rooberts. – Inkább hasonlítanak kalózokhoz; kifeszített
1899 III| gyönyörű szép lánykától, kihez hasonlóról a lelked sem álmodott soha;
1900 II | lekötve hólyaggal eltett saját használatára, s azokat ott szeme láttára
1901 II | törvénytételre. Három fickó, használva azon időt, midőn társaink
1902 II | mondanám neked, nem vennéd hasznát, de hatalmazz föl engem
1903 II | elragadtatva vezérük lelki hatalmától, irtózatos hurráht kiáltónak
1904 II | nem vennéd hasznát, de hatalmazz föl engem csak fél órára
1905 II | marcona arcok látása csakhamar határozatra bírták a kapitányt. Ígérte,
1906 II | sokat ér, noha az árát nem határozhatom meg, mert én nagyon olcsón
1907 II | tengert fog inni rá.~A kalóz határozott beszéde, az ajtóban álló
1908 III| egyetlenegyet kivéve, Fletchert, ki határozottan megtagadta a rablók asztalához
1909 IV | az alárendeltek, amazok határoztak mindent, emezek csak teljesíték.
1910 II | Scudamore-ral, ki a bor hatása alatt valami becsületes
1911 II | vizet és embervért.~– De hátha napokig nem találkozunk
1912 II | hidegsége által lehetett hatnia.~– Kalózok! – folytatá karjait
1913 II | nemsokára ez is elfogyott, s már hatodnap is elmúlt, a dereglye mégsem
1914 II | huszadmagunkkal egész Havanna kapujáig hatoltunk.~– Nem hallottam hírét,
1915 II | megadás, sem könyörgés meg nem hatotta, de ha volt egy asszony
1916 II | Skyrme. – Még csak ez volna hátra. Fogtunk el már kereskedő-
1917 I | közül egy hang, s egy ember hátrakötött kézzel odavágta magát Barthelemy
1918 II | megengednünk, hogy legyen út hátralépni, csak előre. Aki hozzánk
1919 III| neki, hogy tetszése szerint háttal üljön az asztalhoz.~Ebéd
1920 III| megfürösztve, mint egy elbukott hattyú, az emberek megrázkódtak
1921 I | kapitányhoz szökött, s azt hátulról átnyalábolva, felkapta a
1922 II | alatt huszadmagunkkal egész Havanna kapujáig hatoltunk.~– Nem
1923 II | messzire elcsaltuk őket Havannától, én és még egy másik hozzám
1924 II | kormányos, s már útban volt hazafelé, józanul megtakargatott
1925 I | kétszersültjénél. Ez nem fog eltartani hazáig. Bátorkodhatom önnek a magaméból
1926 II | benneteket oda, hol a kincsek hazája van, Afrika partjaira, hol
1927 II | rebegve –, hogy ha majd egykor hazajősz, s kérdeni fogod, hol van
1928 II | közben útba ejtette ősi házát, hogy egy rövid órára meglátogathassa.~
1929 II | anya, most fölhajítják a házfödélre a kanócot, az ajtót kővel
1930 III| vannak nedvesedve.~– Az hazugság! – kiálta Trahern, hisz
1931 I | Istenért! Vagy mit is mondok? – hebegé Scudamore, Rooberts lábaihoz
1932 II | láthatáron egy kiálló fekete hegycsúcsot látott meg a sík tenger
1933 I | megsemmisíthetni, úgy, hogy kardjának hegye a földben állt meg. Rooberts
1934 II | társaid segélyével késeink hegyébe, ah, egy kalóz száz négerrel
1935 III| Elm tüzét? Ott az árboc hegyén – szólt Philipps, a kormányos,
1936 II | fonta körül, de volt is hegyen-völgyön lakodalom, a gubernátor
1937 III| lángoló pallossal, melynek hegyére halálfő volt szúrva. A főárbocokon
1938 III| mintha egy egész átlátszó hegylánc indult volna meg. Minden
1939 II | jő, s egész nap rengeteg hegyszakadékok közt utazva, estenden meglátja
1940 I | körülbelül úgyis mindegy.~– Hehe. Látja ön, pedig utóbb is
1941 II | hang tetszett a rablóknak, helybehagyó zúgással felelének rá egymásnak
1942 II | kedves tündérpiciny lábacskák helye. El voltak veszve ők.~Csak
1943 I | pörölye nyelét, s azzal álló helyében holtan összerogyott.~A kalózok
1944 II | őket, hogy Skyrme felugorva helyéből, egy egész borrá vált tengerre
1945 II | úszva, annak fenekét nyolc helyen kilyukaszták. Hej, hogy
1946 II | azzal egyszerre felugrott helyéről, a nyakán függő kreolnőt
1947 I | támadt e szavakra. Sokan helyeselték a kapitány szavait, néhányan
1948 I | önöket a zsákmányhoz.~– Helyesen – mondá Barthelemy, és azt
1949 II | Van öröm. Alig találják helyét a kedves jövevénynek, ültetik
1950 I | tessék előadni a vádat, mi helyettesíteni fogjuk a királyi ítélőszéket.
1951 I | helyrehozásában, a segélyárbocok helyre vannak állítva, most azokat
1952 I | rajta a vihar okozta károk helyrehozásában, a segélyárbocok helyre
1953 II | hagyj engem e pokolbeli helyről eltávoznom. Ti mindnyájan
1954 I | fickók önt ily kellemetlen helyzetbe tették; ön derék katona,
1955 II | Scudamore-t, alkapitányát, Glasby Henrit, Asphlantot, Moodyt és Sympsont,
1956 II | elkezde kacagni, és alá s fel henteregni a födélzeten, míg le nem
1957 I | halálra örök hűséget.~Egy herkulesi termetű alak felkapta őt
1958 II | Olonais volt a kapitány. Egy hétig nem ettünk egyebet száraz
1959 II | vágynak, hogy bosszúfok hevéért az üldözöttekkel vetessenek
1960 III| része az asztalok alatt hevert ittasan, alig kettő-három
1961 III| irtózatosan szétzúzott holttetemek hevertek, a fekete zászló le volt
1962 III| mely közöttük feküdt, keble hevült, lelke égett a vágy és az
1963 II | közepett.~– S mi azon mód?~– Hiába mondanám neked, nem vennéd
1964 II | vette, hogy ez hadihajók hiányában rögtön felszerelt egy kereskedelmi
1965 II | lángra gyújtani. Most csak hidegsége által lehetett hatnia.~–
1966 II | húzódjatok a mellvédek mögé, hadd higgyenek bennünket olcsó prédának,
1967 II | harcolni? – kérdé Asphlant hihetetlen arccal.~– Bizony, nem is
1968 III| okiratok nem bizonyítanák, hihetlen volna, hogy húsz kalóz egy
1969 I | kapitány, nehogy minden himpellér meggyalázhassa önt, míg
1970 III| szalaghoz, drágakövekkel hímzett öltönyét becses persa sál
1971 I | nagyokat felém, hisz azt kell hinnem, hogy meg akarsz ölni.~Valódi
1972 III| közelb-közelb repül, csókjait hinté elébe…~– Micsoda hajó lehet
1973 II | felülkerült. Volt kincs, volt hír minden napra. Adófizetője
1974 II | árbockosarakban ásítozva hirdetik, hogy egy vitorla közelít
1975 III| kisszerű harcait.~Barthelemy híre pihent. Az angol és hollandi
1976 IV | Henryt.~Nemes jellemét már híréből ismerék, sokan köszönhették
1977 II | hatoltunk.~– Nem hallottam hírét, hogy valaha elfoglaltátok
1978 IV | megláthatta menyasszonyát.~*~A hírhedett kalózok elpusztulása széthangzott
1979 II | Köszönöm. Mehetsz utadra.~A hírmondó fejcsóválva távozott, nem
1980 II | szépen; sőt, ha hinni lehet a hírnek, még biztosító-leveleket
1981 III| kalandos mondákat regélt, mik hírneves bajnokokkal estek, a leánykák
1982 III| ismeretlen veszélyekkel, s olyan hírnevet szerezni, mint azon hősök,
1983 II | be ne mocskolja rablói hírnevét és becsületét azáltal, hogy
1984 III| pokolbeli magasságon állt már hírnevük, hogy amit ők akartak, semmi
1985 II | hadigálya, a Weymouth és Hirondelle eltávozott s hónapokig vissza
1986 II | Két nap kerestük őket, hírük sem volt sehol; ott járókelő
1987 I | eljut ön Londonba, adja hírül a kormánynak új alkalmaztatásomat.~
1988 III| Rooberts, felordítva: „A hispaniolai gunyhóért!” A néger mind
1989 III| irányozva. Mindenki azon hitben élt, hogy őelőtte semmi
1990 II | ismerék a szárazföldön e hitét a kalóznak. A kalóz csak
1991 III| lelküket e másvilági lényeknek hitt szörnyekkel szemben, s hol
1992 II | pillanatban, midőn ellenei azt hitték, hogy menthetlenül el van
1993 II | hogy hanyatt essék.~– Azt hittem, hogy most meg ezek fognak
1994 III| joviális fickó volt, a kalózok hívására leült velük reggelizni,
1995 II | látszott, hogy sokkal nagyobb hivatása volt bakónak, mint orvosnak
1996 I | belekontárkodnak az autodafék hivatáskörébe. Mi, kik a szabad tengerek
1997 I | yeomanek Angliában? A mi hivatásunk új színben előállítani a
1998 I | holta napjáig lekötelezett híve maradand az egész válogatott
1999 II | vágott.~Oly bizonyosnak hívé, miszerint a brigantine-t
2000 II | asszony.~– Fájdalom, igen. Azt hívém, hogy rövidebb idő alatt
2001 II | osztogatni.~– Nem is kegyosztásra hívlak, hanem törvénytételre. Három
2002 III| dalt, mely neked nemigen hízelg. Volt neki valami kedvese,
2003 I | érezve kezeit, örömteljes hízelgéssel iparkodott a rablókkal sorban
2004 II | egy órát a zsebében.~Nem hízelkedett a rabló semmiért, fizetett
2005 II | voltak tele, miket dióval hizlaltak, hogy húsok jobb ízű legyen.~
2006 III| Szólj, mikor? Hol?~– Hja, regényes kaland volt az.
2007 II | Vajon hol dicsőült meg?~– Hjaj, különös vége lett neki.~–
|