110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
2008 II | suhancokat? Mijök fáj? – Hm, vezér – szólt a rabló összefonva
2009 II | rablók, s az egész város hölgyei, az első dámától az utolsó
2010 II | poharaikat elhajítva, s hölgyeiket lerázva nyakukról, ittas
2011 II | karokkal fogadták – nemcsak a hölgyek és asszonyságok, oh, még
2012 II | érő gyémántláncot, s azt a hölgyére csatolta. Tehette-e ezt
2013 II | reszketéssel nyújtá poharát a kreol hölgynek, az kiivá azt a kalózkirály
2014 I | apám lord Sympson volt?~– Hogyne tudnók! – kiáltának röhögve
2015 II | hogy neki nincs szüksége hóhérra.~– Derék legény volt ez
2016 III| hull, a hajó körül a fekete hojszák s a fehér vészmadarak röpkednek
2017 II | ki lakhatik abban?~Néha a holdéj csendében édes zengzetes
2018 III| sütött a hold, a déli táj holdéje fényesebb, mint az északi
2019 II | másodmagával. Az mindig a holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják,
2020 I | azért nem árulta el az ezüst hollétét, hogy Rolls kapitányon kihűthessék
2021 II | szegény öreg anyáét, s azt a hollófeketét, azt az annyiszor összecsókoltat,
2022 I | sírt és esküdött, hogy ő holta napjáig lekötelezett híve
2023 III| hajóroncsot, melynek födözete csak holtakkal és sebesültekkel volt megrakva.~
2024 III| ordítva rohantak a kapitány holttestéhez valamennyien.~Moody jobbra-balra
2025 III| találok esni, ragadjátok fel holttestemet, s vessétek a tengerbe.
2026 I | többiek, félrerúgva társaik holttestét, iparkodtak a brigantine
2027 III| jobbra-balra taszigálta őket, s a holttesthez érve, azt fölkapta hirtelen,
2028 II | végig a csatatéren, egyik holttestről a másikra lehetett neki
2029 III| födélzeten irtózatosan szétzúzott holttetemek hevertek, a fekete zászló
2030 II | miket ő szépen lekötve hólyaggal eltett saját használatára,
2031 III| Philipps, egyszerre a szürke homályba mutatva. – Szent György
2032 II | azok alatt őszinte, tiszta homlok derült.~Oly vidáman tekint
2033 I | véres csillagot láttak meg homlokán, ahol a golyó befúrta magát.
2034 III| vadvirágból koszorút fűztek homlokára, szelíd csókkal odatűzték,
2035 II | körül szemeit törölve, s homlokáról az izzadságot. Jó, hogy
2036 I | Moody éppen eldugta a kezeit hóna alá, mivel azt nyerte, hogy
2037 II | nem üt, hanem gyilkol, egy hónap alatt alig maradt egy-kettő
2038 II | Hirondelle eltávozott s hónapokig vissza sem tér, bátran bevágtattak
2039 II | védszentjeit kezdte emlegetni.~– Honnan jösz? – kérdé tőle a kalóz.~–
2040 I | Barthelemy parancsolá nekik, hogy hordják át mindazt a kalózhajóra,
2041 III| kamrába, s lőjetek bele a hordóba.~Öt kalóz rögtön pisztolyt
2042 I | magát, a sík vízszínen üres hordók, tört árbocdarabok libegnek,
2043 II | legényeim édesvizet töltenek a hordókba.~– Tehát még mindig távol
2044 II | embert elküldött rajta egy hordóval a partot keresni. A végeltikkadás
2045 II | ráismerének, s felszedve horgonyaikat, kifeszített vitorlákkal
2046 III| fölemelve fejét, kiálta:~– Fel a horgonyokkal!~A horgonyt felhúzták, a
2047 II | Onslow” éppen ott állt horgonyon.~A kapitány és a tisztek
2048 III| a Cap-Corso kikötőjében horgonyoznak. Ki merne ily időben a tengerre
2049 III| volt az. Hispaniola partján horgonyoztam éppen, midőn a szent-domingói
2050 I | Azon pillanatban, mikor a horogkarmok a párkányba vágódtak, Rolls
2051 III| födélzetre, haljatok meg hős halállal!~A vén kalózok
2052 I | vitézek, korunknak imádott hősei, hallgassatok meg engem,
2053 I | szeretetre méltó vezér, ezzel a hősi arccal, nyújtsd kezedet,
2054 I | rablók valának-e? S nem hősöknek tartattak-e a yeomanek Angliában?
2055 II | lázadók legyőzettek, a part hosszában fel is vannak már akasztva.~–
2056 I | senki sem felelt, s csak hosszabb hallgatás után dörmögé egy
2057 I | födélzetlyukakon, s miután egy óra hosszáig a hajónak minden részecskéit
2058 I | magát ellenünk másfél óra hosszat a legvitézebbül védelmezte,
2059 III| láthatáron egy portugál gálya, az hoz cukrot, amennyi kell, rohanjatok
2060 II | kalóz.~– La Vegából. Jó hírt hozok, a lázadók legyőzettek,
2061 II | rosszat sem sejtve: a foglyul hozott kapitány észrevevé, hogy
2062 III| menekülni, két tűz közé hozza magát.~– Ez nem portugál
2063 III| szolgáltam rajta, mielőtt hozzád átszöktem, jól ismerem;
2064 II | orvos.~A kalózok ezalatt hozzáfogtak a baromfiak koppasztásához,
2065 I | kapitányuk beszédére, s hozzákezdték kötözni a brigantine-t saját
2066 I | minden rúgkapálódzásai dacára hozzákötözte őt a főárbochoz, úgy, hogy
2067 I | fordítá félre arcát, míg Moody hozzárúgott a porban csúszó-mászó emberhez,
2068 III| azok rövid kínálás után hozzáültek, egyetlenegyet kivéve, Fletchert,
2069 II | onnan eleséget és segélyt hozzon.~Barthelemy s társai a sloopon
2070 I | Oh, a spanyol csizma és a hüvelykszorító majd ki fogja azt önből
2071 II | bennünket olcsó prédának, s hadd hűljön meg szíveikben a vér, midőn
2072 III| pokolbeli tűz nem volna, e hullámcsapástól el kellett volna aludnia.~–
2073 III| Ha ember rohanna így hullámokon keresztül, százszor összetörhetné
2074 III| erejét, ha egy-egy erősebb hullámroham jő a hajó ellen.~A megnyugvás
2075 III| azonban mindig meghiúsult a hullámzaj miatt, mely mintegy felsőbb
2076 II | fel a harcban, messziről hullanak el, láthatlan golyók által
2077 II | nem jő eléd, hogy kebledre hulljon?~A rabló szíve elszorult.
2078 I | szólt Scudamore gonosz hunyorgással tekintve Moody torkába. –
2079 I | szemeivel gyönyörteljesen hunyorgatva felé. Már ez oly dühbe hozta
2080 II | köztetek.~A kalózok kacagva hurcolák a boldogtalant az árboc
2081 I | fárasszátok magatokat, uraim, mit hurcolnátok magatokkal ezt a rozzant
2082 III| karszékben öreg anyjukat hurcolták magukkal. „Hajrá!” – kiálték
2083 II | barátainkat, kiket magatokkal hurcoltatok, ki nem bocsátjátok.~Kennedy
2084 II | kacajjal Scudamore, s a hurkot az elítélt nyakába illeszté.~–
2085 II | megismerve a dereglyén ülőket, hurrah-kiáltással lebegteték fövegeiket, míg
2086 I | pokolra és halálra örök hűséget.~Egy herkulesi termetű alak
2087 II | megették.~A nyers füstölt húshoz szokott gazemberek marokkal
2088 II | miket dióval hizlaltak, hogy húsok jobb ízű legyen.~A gonosztevők
2089 II | kérdéseire: „Hoztál rumot, húst, kétszersültet?”, bosszúsan
2090 III| szent-domingói négerek föllázadtak; huszadmagammal voltam a parton édesvízért,
2091 II | Olonais vezérlete alatt huszadmagunkkal egész Havanna kapujáig hatoltunk.~–
2092 II | egy kereskedelmi gályát huszonnégy, s egy sloopot tíz ágyúval,
2093 III| téve, mintha vitorlákat húznának alá s fel, a kapitány mint
2094 I | cselekszel, s ha vissza nem húzod szavadat, én magam lövök
2095 I | vihart kiállott brigantine húzódik nagy lassan végig a csaknem
2096 II | Hagyjuk őket közelebb jönni; húzódjatok a mellvédek mögé, hadd higgyenek
2097 II | pálmakarcsú derekát, szemérmesen húzódva vissza, azután eléneklé
2098 I | annak lapjával egyet jót húzott az átadó hátára, dühösen
2099 II | rohanjuk meg a tengeristent s húzzuk ki szakállánál fogva a napvilágra,
2100 I | I.~A vihar elcsendesült, a
2101 II | palackokkal –, így szeretlek. Idd ki a gyönyör poharát fenékig,
2102 II | Ha észrevesz bennünket, ideje marad előlünk elfutni. A
2103 II | társaságába fogadja, kik veszély idején elhagyják kapitányukat.~–
2104 II | lövéssel egy percre zavart idézett elő az ellenfél egyik hajójában,
2105 III| ittak tovább. Mulatságukat időközönkim félbeszakasztá egy-egy irtózatos
2106 II | nem ilyenek voltak az én időmben, mikor még én fiatal voltam,
2107 III| III.~A passzátviharok időszaka beállt. Mindennap hajótörésekről
2108 II | telepítvényekről rendes időszakonkint Afrikába élelmiszereket
2109 II | Három fickó, használva azon időt, midőn társaink partraszállva
2110 II | A calabari útban csupa időtöltésből ki-kirándult egy része a
2111 I | vezetem önöket sehova.~– Ismét igaza van önnek. Legények, a födélzet
2112 I | de ti nem akartok engem igazán elveszteni. Hiszen ti nem
2113 II | akasztva nyakukba, mint valami igazgyöngyöt.~A kapitány nagy nyalánk
2114 I | önnek, mellyel magát otthon igazolhassa: „Mi, szabad lovagjai a
2115 I | ítéletükben, nem is akarom, hogy igazságosabb, bölcsebb és tekintélyesebb
2116 I | illik kínzással tudni ki az igazságot? Nem, barátim; ne mondja
2117 I | elmondjam saját vádam lényegét. Igenis! Mert tudja jól, hogy akkor
2118 II | amit jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók fejeit elhozom
2119 II | hajót a kalózok számára, ígéretéhez képest.~Rögtön felkeresé
2120 I | hajót; oldjatok föl engem, s ígérjétek meg, hogy élve hagytok,
2121 II | összefonva. Én tinektek kincseket ígértem, ti énnekem ígértetek vért.
2122 II | kincseket ígértem, ti énnekem ígértetek vért. Váltsuk be mindketten
2123 II | nap, három éjjel! Aki egy igét kimond ellenem, a tengerbe
2124 II | édesdeden alszik? Jobb lesz, igyál!~A hírnök három perc alatt
2125 II | és embervért szomjaztak. Ihattak mind a kettőt, dühös védelem
2126 II | II.~Rooberts Barthelemy neve
2127 III| III.~A passzátviharok időszaka
2128 III| Rooberts észrevevé arcaikon az ijedelmet. Hidegvérrel monda nekik:~–
2129 III| Ezeket meg a vihar sem ijeszti vissza. Hah! Minőt csapott
2130 III| volt kifeszítve, azon egy ijesztő rémkép: lándzsával keresztülütött
2131 II | bölcs jogtudósok száz cikket iktattak törvénykönyvbe ellenünk,
2132 I | hajósnépet felakasztani. Ez illenék holmi spanyol caperekhez,
2133 II | hurkot az elítélt nyakába illeszté.~– Oh, Istenem, oh, én uram
2134 III| hab tetején, s szájához illesztve a hangcsövet, dörgő mély
2135 I | kitelhető csúf nevekkel illeték, s ráordítoztak, hogy ne
2136 I | én elismerem önök bírói illetőségét fölöttem, megnyugszom ítéletükben,
2137 IV | reánk, mi is rangunkhoz illő módon fogunk ott föllépni,
2138 II | akar lenni náluknál. Az ilyenképp miközénk nem való. Látod,
2139 II | kis kunyhóban kézösszetéve imádkozék három angyal, hogy az átkos
2140 II | Julietta is. Nagyanyánk imádkozik a könyvből, s mikor ő elvégezte,
2141 III| féltette tőled, s ahányszor imádkozott érte, mindig utána tevé,
2142 II | Lásd, mi teérted mindennap imádkozunk.~– Igen, bizony – erősíté
2143 III| ott várta epedve, várta imádkozva; mint repesett szíve, midőn
2144 III| jó lélek ilyenkor Istent imádna – szólt Philipps. – Ezeket
2145 IV | közrend fönntartása végett az imádságos könyvet.~A kalózok legveszélyesbjeit
2146 II | senki sincs itten, aki egy imádságot elmondana előttem? Oh, én
2147 II | felsóhajtott.~– Sok ájtatos imádságra tanítottál egykor, anyám.~–
2148 II | keresztet vetve magunkra, imádságunk után tesszük, hogy az Isten
2149 II | mindennap őróla is megemlékezünk imádságunkban.~– Igen? Őróla is?~– Úgy
2150 II | szoktatok emlékezni Roobertsről imáitok végén? – kérdé az ifjú sorba
2151 II | mi meg azután egy hosszú imát mondunk el, amiben előszámláljuk
2152 III| teljék munka nélkül, egy Indiákról jövő hajót fogott el.~A
2153 II | különösebb; egy csatában a vad indiánokkal sebet kapott, s elfogatott.
2154 II | volt minden iránt, meg nem indítá semmi, de ha nőt hallott
2155 I | megvető arcot, mellyel önök indítványát fogadja, nézzék, milyen
2156 II | lépett.~– Igen is, rosszaljuk indítványodat, kapitány – mondta az egyik,
2157 II | mind érdekesnek találták ez indítványt, azonban a Bonne Fortune
2158 III| vőlegény, ki menyegzőjére indul.~A rablók szeme mind őrá
2159 II | gyűlöltté szívemben minden indulat. Egy örömem volt, egy nyugalmas
2160 II | arccal.~– Bizony, nem is ingadozott a talpunk alatt a föld,
2161 I | egyikének dühe, másikának ingerkedései, a körülállók durva nevetése,
2162 II | kerek szalmakalap, fehér inggallérra ki van hajtva tágan kötött
2163 I | leveté kabátját, felgyűré ingujjait, leoldá nyakravalóját, s
2164 II | bristoli kapitánynak is innia kellett saját boraiból,
2165 I | barátságpoharat kellett inniuk, miután Barthelemy rabló-becsületére
2166 II | fordult, s megszólítá:~– Adj innom a poharadból.~A megszólított
2167 I | szemeit társai fölött. – Hát inquisitio bírái vagyunk-e mi, vagy
2168 II | társaikat otthagyták az ínséges éhhalál torkában az égő
2169 I | párkányba vágódtak, Rolls egy intésére megdördült egyszerre a tengerészek
2170 II | maga mellé; száz kérdést intéznek hozzá, s egyre sem várják
2171 II | szállító hajók indultak el, úgy intézve a dolgot, hogy a kalózokkal
2172 II | volt lármázva a kapitány intő kiáltása által figyelmeztetett
2173 I | Barthelemy, legényeinek intve. – Biztosítom önt, hogy
2174 I | reszkető barátságoskodással iparkodék egyik vagy másik rabló karjába
2175 III| Trahern. – Úgy látszik, még ők iparkodnak velünk összejönni.~– Ezek
2176 III| leárbocoztak bennünket, akkor iparkodunk a partra menekülni; ha ez
2177 I | szemei rémes forgatásával iparkodva zavarba hozni a kapitányt.
2178 II | hozzájuk szállt kalózok iránti vendégszeretetük tanúsításában.~
2179 II | ki jobbra-balra, minden irány nélkül, s még egy vitorlájában
2180 III| egyenesen állt, s folytatta irányát.~– E vakmerő fickók! – kiálta
2181 III| rablók szeme mind őrá volt irányozva. Mindenki azon hitben élt,
2182 II | földhöz akarta vágni az iratot, midőn annak borítékjára
2183 II | vele.~– Kapitány! Az Isten irgalmáért, csak nem akarod, hogy így
2184 I | vissza, ő nem fog irántam irgalmat ismerni. Ő egy rettenetes
2185 I | hozzá keze föloldozói közül, irgalmatlanul pofonütni, második pedig
2186 II | annyiszor hallottakat.~Nem irgalmazott senkinek. Az elfoglalt hajókat
2187 I | benneteket, legyetek irántam irgalommal, s engedjétek meg, hogy
2188 I | odahívá Scudamore-t, hogy írja alá nevét a kalózok névkönyvébe.~
2189 II | család vándorolt ide, egyik Irlandból, másik Korzikából, s itten
2190 II | abba később sok mindenfélét írt be a sors.~Szorgalmáért
2191 III| gondolkozástól. A födélzeten irtózatosan szétzúzott holttetemek hevertek,
2192 II | asszonyságok mindettől nem irtózónak, mert tudták azt a szokását
2193 II | asszonyságok épp oly kevéssé irtóztak a csóktól, mint a bevert
2194 I | felrepült a hadi zászló.~Irtóztató ordítás támadt erre a kalózhajón;
2195 II | élvezni: ez az őrültség iskolája.~Mindenkit elragadt ez őrültség,
2196 III| mielőtt hozzád átszöktem, jól ismerem; ez a „Fecske”.~– Nos? –
2197 II | lelt, Moody?~– Hát mégsem ismeritek azokat a hajókat, amik ott
2198 II | vagyok itt, gaz árulók! Ismeritek-e még Rooberts Barthelemyt?~
2199 II | nekik barátjaik, mi nem ismerjük egymást.~– Kennedy, ne légy
2200 II | futott, mint egy őrült, az ismerős kunyhó tája felé.~Már látta
2201 II | szülötte földére lépett, s ismerősen jő elébe minden fa, minden
2202 II | a két hajót ott? Hát nem ismertek rájok? Hisz ez a tengeri
2203 I | arcán egy vonás elváltoznék, ismétli hidegen:~– Los Ladrones.~
2204 II | melynek orrára a szerencse istenasszonyának aranyos jelképe volt kifaragva,
2205 III| Nem kell félni, a harc Istene velünk van.~A rablók futottak
2206 IV | sokan siettek hálát adni az Istennek, hogy e rémtől megszabadítá
2207 II | méltóságos termet! Egy szökevény istennő, ki elhagyta papboszi templomát,
2208 II | mosolyogva.~– Mert az egy gonosz, istentelen kalóz, akinek senki sem
2209 II | körülnyargalta a tájat, vizsgálva az iszapban meglátszó lábnyomok közt,
2210 III| Cap-Corso partjain, kalózai isznak, mulatnak, vendégeskednek;
2211 III| kell, rohanjatok utána, s itassátok meg magatokat.~A gálya ezalatt
2212 I | vádolva, nem elítélve. Az ítélet a londoni királyi ítélőszék
2213 II | kapitány – felelt Scudamore. – Ítéletedre van szükség.~– Távozzál,
2214 II | húzzátok fel a legelsőt, ki ítéletemnek ellene mondani merészel! –
2215 I | én alávetem magamat önök ítéletének, én elismerem önök bírói
2216 I | illetőségét fölöttem, megnyugszom ítéletükben, nem is akarom, hogy igazságosabb,
2217 I | derék férfiakat fogadni el ítélőbírákul. Oh, én alávetem magamat
2218 I | helyettesíteni fogjuk a királyi ítélőszéket. Barthelemy leend a lordfőbíró,
2219 IV | rosszul ütött ki.~Halálra ítéltettek valamennyien; köztük Moody,
2220 II | néhány halászbárka lappangott itt-amott; ezek tulajdonosai beszélték,
2221 II | annál a vereshagyma.~S hogy itták ama felséges borokat! Tán
2222 III| az asztalok alatt hevert ittasan, alig kettő-három ült még
2223 II | nem. A rabló hite ez volt: ittasnak lenni, míg az utolsó aranyban
2224 III| Menjen a „Royale Fortune”, ti ittatok eleget, mi józanok vagyunk,
2225 II | be mindketten szavunkat. Itteni munkánk valódi koldulás.
2226 II | ez volt a Cap-Corso.~– Itthon vagyunk mondá Rooberts ujjongó
2227 IV | IV.~A serleg habja ki van öntve,
2228 III| leülést, a velök együtt ivást és dorbézolást. Barthelemy
2229 III| versenyzés alatt minden ivónak sorba kellett énekelni a
2230 II | velem? Hát ha azt mondanám, izenjünk hadat a fél világnak s vitorlázzunk
2231 II | összetöröm azt, mielőtt ajkaim ízlelték volna.~S azzal kirántó kezét
2232 I | monda Skyrme, fölemelve izomteljes öklét Sympson feje fölött. –
2233 II | hizlaltak, hogy húsok jobb ízű legyen.~A gonosztevők e
2234 II | törölve, s homlokáról az izzadságot. Jó, hogy csak álom volt,
2235 II | fog számunkra mindkettőt. Jaj annak, amelyikkel legelőbb
2236 III| whydahi kikötőben 1722. év január 13-án. Rooberts Barthelemy.
2237 II | vezér szerelmi kaland után jár.~– Mi bajotok? – kiálta
2238 II | ahogy elhagyá, valamivel járatlanabb még, mint akkor; a galambok
2239 II | hajók aranyporral megrakodva járják a tengert, hol a feketék
2240 IV | neki engedve, hogy szabadon járjon-keljen, s a sebesült kalózokat
2241 I | magát. Azonban, nehogy úgy járjunk, hogy orvosáért cserében
2242 III| fekete fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal szinte
2243 II | hírük sem volt sehol; ott járókelő halászoktól tudtuk meg,
2244 II | elsüllyeszték.~Több napig járták ismét keresztül-kasul a
2245 III| szelíd csókkal odatűzték, játszadoztak, nevetgéltek. A pálma oly
2246 II | tenger rabszolgánk, a vihar játszótársunk, örömünk a halál! Amire
2247 II | hölgy ölébe, a kreolné ujjai játszottak a kalóz fürteivel, Rooberts
2248 III| kiinduljon.~A passzátszelek még javában dühöngtek, mikor már Rooberts
2249 III| kárpótlásul elrablott javaidért.~Hill végigbámult a kalózon,
2250 I | megátalkodott ellensége volt Jefferienek, annak a semmirekellő lordfőbírónak,
2251 II | bal válladon egy akasztófa jegye van, mit Doverben sütöttek
2252 II | álmodnia a rémes, véres jeleneteket, mint rohan vad ordítással
2253 III| nemsokára visszatért azon jelentéssel, hogy a kérdéses hajó áruneműi
2254 II | midőn a hajóspatron belép, s jelenti a közelgő hajót. – Hát tisztelegjetek
2255 II | Kopó a Royale Fortune-hoz, jelentve, hogy két gyanús gályát
2256 II | istenasszonyának aranyos jelképe volt kifaragva, sorra járta
2257 IV | föl: Glasby Henryt.~Nemes jellemét már híréből ismerék, sokan
2258 II | szinte szeret bennünket, jerünk oda, hol még nem tudnak
2259 III| felhajított bennünket a hullám.~– Jézus, segíts! Úgy hull a mennykő,
2260 I | fogai közé kapva kardját, jobbjával egy súlyos kalapácsot forgatva
2261 II | könnyítve; két teljes lövés jobbról és balról a „Royale Fortune”
2262 II | ifjú a leánykákat.~– Ne jöjjetek tovább; társaim durva hajósok,
2263 I | a Mindszent-szigetekről jön; bizonyosan becses terhet
2264 II | Mit gondolsz? Te velem jönnél – a tengerre?~– Oh, én boldog
2265 II | napvilágra, én elöl megyek! Nem jönnétek velem? Hát ha azt mondanám,
2266 II | jertek velem a pokolba! Nem jönnétek-e oda is velem?~A rablók dühödt
2267 II | kezdte emlegetni.~– Honnan jösz? – kérdé tőle a kalóz.~–
2268 II | visszamentetek, amerről jöttetek.~– Könnyű arról most beszélni;
2269 II | Aki szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra
2270 II | kell félni, s nem nézni a jövendőt. S ti akartok engem merészségre
2271 II | szívesen fogadtok, ha anélkül jövök is vissza, ugyebár?~– Bár
2272 I | akar itt, itt, ahol önök a jog szerinti urak, nem akarja
2273 I | ítélőszék, vagy fölesketett jogtudorok, kikhez illik kínzással
2274 II | hírt, nevet, hol a bölcs jogtudósok száz cikket iktattak törvénykönyvbe
2275 II | kezeinkben? Csak elajándékozni jók. Én elvezetlek benneteket
2276 IV | aki ordításaival a többiek jókedvét zavarja, s magát méltatlanná
2277 II | kedvetlen hatást, s buzdító jókedvvel fordult újra feléjük:~–
2278 II | szegényt, ha Skyrme elég jókor oldalba nem üti úgy, hogy
2279 II | baromfiak koppasztásához, azokat jól-rosszul felaprítók, Scudamore segítsége
2280 II | négyszegű zöld tábláit oly jólesik messziről meglátni az utazónak,
2281 II | szűkölködjetek; oh, én boldogságban, jólétben akarlak benneteket látni;
2282 III| énekelni a maga nótáját; Hill Jonathannak kettő-három is volt.~– Énekeld
2283 II | el engemet magaddal; itt jóslá meg neki: egykor jönni fogsz
2284 II | volt teli. De az rablott jószág volt mind, s Villiam nem
2285 I | ráordítoztak, hogy ne nyúljon az ő jószágaikhoz.~Legutolsó volt Asphlant,
2286 II | sokat ivott, de egészen józan volt.~– Azt mondád – szólt
2287 III| ti ittatok eleget, mi józanok vagyunk, s józanul az apám
2288 II | utolsó aranyban tart, s nem józanulni ki addig, míg az utolsó
2289 II | a hajókat, mint egy nyáj juhot. Jer velem, elveszem az
2290 III| Lehetetlen, hogy kikötőbe jussunk valaha.~– Az imént csaknem
2291 II | ordít, a golyó süvölt, nem jut eszébe a csendes gunyhó
2292 III| azon törekvék, hogy mellé juthasson. E törekvése azonban mindig
2293 III| Minő kár, hogy közel nem juthatunk hozzá, most elfognók rögtön.
2294 III| és hullám dacára közelébb juttaták azt a gályához.~Ekkor a
2295 II | téve, s baromfiai sorsára juttatja szegényt, ha Skyrme elég
2296 I | üresen fogja megbízói kezébe juttatni, hanem ön arról nem tehet.
2297 II | fegyver által? Miért nem juttattál vérpadra? Miért engedéd
2298 I | felelt; csak hirtelen leveté kabátját, felgyűré ingujjait, leoldá
2299 II | fel a bristoli kapitány. Kabeljaut tesznek a pulykahús közé.~
2300 II | borssal, fokhagymával s nyers kabeljauval, s tüzet raktak alá.~– Oh,
2301 I | megtalálandják mind a kormányosi kabinetben, melynek kulcsát akkor adandja
2302 II | arcokon, s becsapta maga után kabinja ajtaját.~A rablók hallgattak
2303 II | beszédje van. Mutatják neki a kabint, melyben a kapitány alszik.
2304 II | azután lefekszik a földre, s kacag, hogy szinte megfullad bele.~–
2305 II | akadt már párjára, s a női kacagás, csevegés között bátran
2306 II | hanyatt vágta magát és elkezde kacagni, és alá s fel henteregni
2307 I | s felmutatva őt a vérben kacagó alakoknak, dörgő hangon
2308 I | Scudamore orvos szintén ott ül a kacagók között, sebészi szereit
2309 II | fejemen!~A kalózok irtózatos kacaja követé a könyörgő szavait.~–
2310 II | örömordítása túlhangzá Moody kacaját; bódult, vérittas örömmel
2311 II | meggyóntatlak – mondó ördögi kacajjal Scudamore, s a hurkot az
2312 II | kiássuk az aranyfövényt a kacika alól, s őt fektetjük le
2313 II | hajósokkal, s hallgatá azok mesés kalandjait, aranyfövényt termő országokról,
2314 II | Vége-hossza nem volt a kalandoknak, miket róla az emberek egymásnak
2315 III| ismét, fején széles karimájú kalap, hosszú vörös tollal, melyet
2316 I | a fenéksúlyt.~A hajótömő kalapácsok ütésein, s a csavarkerekek
2317 I | kardját, jobbjával egy súlyos kalapácsot forgatva feje felett, a
2318 III| baja sem volna, a castor kalapja után kiáltott, mely a tengerbe
2319 II | Barthelemy feltűzé vörös tollát kalapjára, társai közé lépett, szemeiben
2320 II | kapaszkodott, hol a hajóslegénység kalaplevéve várta.~– Hol kapitánytok? –
2321 II | beütötték a hordó fenekét, s kalappal merítettek belőle, vagy
2322 II | mennyiségben, ketrecei kappanok- s kalekuti pulykákkal voltak tele,
2323 II | valódi koldulás. Nyomorult kalmárok hajóit kifosztogatni, kik
2324 II | tengerbe hányatta azokat.~A kalóz-sloop rögtön megkönnyült legnagyobb
2325 I | Barthelemyé volt, az ifjú kalózé; társainak első dolga az
2326 III| meglátták a félreismerhetlen kalózhajókat, s egyenesen rajtok akartak
2327 I | hogy hordják át mindazt a kalózhajóra, mialatt Scudamore a legnagyobb
2328 II | hadihajót eleget, most még kalózhajót kell fognunk, hogy az is
2329 II | sem tartott sokáig; ez a kalóznép nem sokat szokott tréfálni;
2330 II | Rooberts. – Inkább hasonlítanak kalózokhoz; kifeszített vitorlákkal
2331 II | intézve a dolgot, hogy a kalózokkal összetalálkozzanak; egyet-kettőt
2332 II | volt az ottani kikötőben. A kalózoknál nem volt sem ágyú, sem lőpor,
2333 II | dühvel rohantak a kiszállt kalózokra, nyilak és hajítódárdák
2334 III| javaidért.~Hill végigbámult a kalózon, s azzal visszament a többiekhez.~–
2335 I | nekem nem kell a pápista még kalózvezérnek sem! Ezért nem kellesz nekem
2336 II | okosabb volt, bemutatta a kalózvezért a feleségének, s gazdag
2337 I | kapitányra, mint valami újdonsült kamarás, ki most kapta meg az aranykulcsot,
2338 II | kalóznak a pénz, hogy azt tán kamatra adja? A drága szövetek,
2339 III| Rohanjatok a lőporos kamrába, s lőjetek bele a hordóba.~
2340 III| kínlódva és átkozódva feküdt a kamrában, feketére égve, mintha előre
2341 III| éj kezde benézni, amint a kandalló tüze lassanként kialudt,
2342 II | pisztáciákat, a befőtt ananászt, kandírozott batatát, s még azt mondták
2343 II | éppúgy tollászkodnak, a fehér kandúr éppúgy mosdik az ajtóban,
2344 II | nem markolták, hogy nem kapálózhatott.~– Beszélj hát, vén tébolyodott,
2345 III| állt, hosszú csáklyáját kapaszkodásra tartva készen.~– Barthelemy
2346 II | testvér eléje fut, és nyakába kapaszkodik, a nagyanya nem tud már
2347 II | kiveték, hogy a gályába kapaszkodjanak, egyszerre megdördültek
2348 III| szégyen, gyalázat reátok! Kapaszkodjatok a hajóba, s rohanjatok a
2349 III| csáklyáikkal már a gálya oldalába kapaszkodtak.~– Védni fogom hát én egyedül
2350 I | szorosan egymáshoz volt kapcsolva, a lövés néhányat leölt
2351 III| Mind nem tesz semmit. Kik a kapitányai?~– Az egyik Ogle Dávid,
2352 III| Rooberts valamennyi hajó kapitányait a „Royale Fortune” födélzetére
2353 II | szegzett kések, midőn a kalózok kapitányának rekedt hangja hallatszék:~–
2354 III| akit illet, hogy **hajó **kapitányától nyolc font aranyport harácsul
2355 II | átszállította rá, Skyrme-ot téve kapitányává, elnevezte a hajót „Kopó”-
2356 I | támadt erre a kalózhajón; a kapitányi emelvényen egy magas, szürke
2357 II | Derék legény volt ez a te kapitányod, Moody. Vajon hol dicsőült
2358 III| kedve támadt, megengedé a kapitányoknak, hogy hajóikat tőle visszaváltsák,
2359 I | oly arccal nézve le Rolls kapitányra, mint valami újdonsült kamarás,
2360 II | Fölmenté őt a Bonne Fortune kapitánysága alól, s magához vette.~Egész
2361 I | kalózok hurráht ordítottak kapitányuk beszédére, s hozzákezdték
2362 II | veszély idején elhagyják kapitányukat.~– Tudja mit, derék kapitány? –
2363 I | Akarjátok, hogy legyen vezérünk, kapitányunk, királyunk?~– Hurrah! –
2364 I | felé. – Ne keserítsd derék kapitányunkat, hisz te olyan jó embernek
2365 III| Vessétek a zászlót a vízbe, ne kapja meg az ellen! hörgé rekedten
2366 II | becses sebészi műszereit a kappan-nyaknak amputálásában gyakorolja.~
2367 II | jó mennyiségben, ketrecei kappanok- s kalekuti pulykákkal voltak
2368 II | szétnéztek új munka után.~Hírt kaptak egy gazdagon terhelt brigantine
2369 II | élve. A kalózok vállaikra kapták az ifjút, s vezérük elé
2370 II | meg, mert én nagyon olcsón kaptam. A hajóslegénységet csupa
2371 III| én és matrózaim nyalábra kaptuk a szegény üldözötteket,
2372 II | huszadmagunkkal egész Havanna kapujáig hatoltunk.~– Nem hallottam
2373 II | két napig zsákmányt nem kapunk, akkor tengerész-ebédet
2374 I | gazemberek! – S azzal fogai közé kapva kardját, jobbjával egy súlyos
2375 III| kapitány, s felragadva egy karabint, a rablók közé lőtt vele.~
2376 II | elé, s ujjaikon gyémánt és karbunkulus villogott; igaz ugyan, hogy
2377 I | megsemmisíthetni, úgy, hogy kardjának hegye a földben állt meg.
2378 I | Vigyázz hát! Most mindjárt a kardomba futsz! Moody! Ki ne üsd
2379 I | nyargalt a kapitány felé, s kardtávolnyira érve hozzá, ott elkezdett
2380 I | szorítva, összefont karokkal a karfánál guggolt. A gomblyukában
2381 II | lelkem vesztére, az örök kárhozatra?~– Várj, majd én meggyóntatlak –
2382 III| előjött ismét, fején széles karimájú kalap, hosszú vörös tollal,
2383 I | targoncához; még azután sebesült karjával öklelődzött; mikor ezt is
2384 I | van rajta a vihar okozta károk helyrehozásában, a segélyárbocok
2385 II | vőlegény, ki őket oly forrón karolja, az maga Rooberts Barthelemy.~
2386 II | között bátran dörgött a kalóz káromkodása, mint valami igen erős neme
2387 II | hajlék ajtaját.~Ott benn nagy karosszékben vén, elaggott asszony ül,
2388 III| aranyat vedd magadhoz – kárpótlásul elrablott javaidért.~Hill
2389 II | bosszús arccal lépett át annak karzatára, s a hajósok minden oldalról
2390 II | szolgálóig, selyembe és kashmirba lőnek öltöztetve, s a drága
2391 I | tizenkettőt okvetlenül összevissza kaszabolta volna; csupán csak annak
2392 I | helyzetbe tették; ön derék katona, igen vitézül viselte magát.
2393 III| földön fekve. A legbátrabb katonáknak alig sikerült lefegyverezni
2394 II | arról most beszélni; kétszáz katonát küldött utánunk a kormányzó
2395 I | ütésein, s a csavarkerekek kattogásán kívül nem hallik egyéb hang,
2396 II | egy csepp büszkeséget érez kebelében, be ne mocskolja rablói
2397 II | szívéről, s vadul dobogó kebellel tekinte körül szemeit törölve,
2398 II | Miért nem jő eléd, hogy kebledre hulljon?~A rabló szíve elszorult.
2399 II | anélkül, hogy a hölgy fejét kebléhez ne szorítsa? S ha már odaszorította,
2400 II | leghosszabban maradhasson keblén.~Van öröm. Alig találják
2401 III| mikor a bor földerítette a kedélyeket, Roobertsnek jó kedve támadt,
2402 II | nyakkendője fölé; valami kedélyes hajóslegénynek vélhetjük,
2403 II | remegéstelen hangon –, nincs okod kedvemért kivételt tenni. Csupán egyre
2404 IV | mihozzánk vissza!…~…Az ő kedvencük, Rooberts Barthelemy száz
2405 II | állhass a négereken, kik kedvesedet megölték, nem megyünk ezer
2406 II | hogy nem találja-e köztük kedveseiét is? Csupa néger nyomok voltak,
2407 III| tudom, rátalált-e már azóta kedvesére?…~Barthelemy lassankint
2408 IV | rebegve:~– És őrizd meg a mi kedvesünket, Villiamot, s hozd őtet
2409 II | Rooberts észrevevé a nagy, de kedvetlen hatást, s buzdító jókedvvel
2410 II | elénk, s önként kínálja kegyeit, nincs senki többé, akitől
2411 IV | mennyországot! – felel amaz kegyesen.~– Te? A mennyországot?
2412 II | azt nem bírta elviselni.~A kegyetlenségig szigorú volt legjobb embereihez,
2413 II | kegyelmet osztogatni.~– Nem is kegyosztásra hívlak, hanem törvénytételre.
2414 II | lecsalni többé.~Rooberts őrült kéjelgéssel járt végig a csatatéren,
2415 II | papboszi templomát, hogy Kelet-Indiába jöjjön; nézd, nézd most
2416 II | tekintve, e szót olvasó annak keletén: Hispaniola.~Rooberts arca
2417 II | lerakva, egész füzéreket keleti gyöngyökből, miket a brazíliai
2418 II | addig, míg aztán föl sem kelhettek.~S amilyen szélesen folyt
2419 II | hozták, ottan térdre esett.~– Kelj fel, ne térdelj. Emeljétek
2420 I | kezedet, hadd csókoljam meg.~– Keljen fel ön – szólt röviden Rooberts. –
2421 I | hogy ezek a fickók önt ily kellemetlen helyzetbe tették; ön derék
2422 I | kalózvezérnek sem! Ezért nem kellesz nekem te sem, Barthelemy,
2423 II | gyökereknél, s akkor Vera-Cruz kellő közepéből hoztunk magunknak
2424 II | tartók torkukat, s föl nem keltek addig, míg aztán föl sem
2425 III| suttogták a kalózok, elborzadtan kelve fel székeikről.~– Mi lelt,
2426 II | eltávozott közölök, messziről kémek kísérték, ezek látták Barthelemyt
2427 II | nézve a rablónak –, hogy keményebb szívetek van, mint nekem,
2428 IV | volt kötve, oldalba rúgja keményen.~– Mit akarsz ezzel elérni? –
2429 II | a kis kunyhót, füstölgő kéményével, nyugalmas völgye mélyén.~
2430 II | Egy perc előtt szíveitek keménységével dicsekedtetek mindannyian;
2431 II | szállt, a testvérek fehér kendői még azután sokáig lobogtak,
2432 III| ült a zöld partokon, fehér kendője lebegett a szélben, ott
2433 II | kezd válni itt, a szerencse kendőzött arccal jő elénk, s önként
2434 II | haljak meg, gyónás és utolsó kenet nélkül, lelkem vesztére,
2435 II | mindenestül elbukott a víz alá.~Kennedynek ezalatt néhányadmagával
2436 II | Mindkét hajó, melyet Kennedyre bíztál, eltűnt, elhagyott
2437 III| mintegy felsőbb hatalom, kénye-kedve szerint hajigálta mindkét
2438 II | Igen, de így? Egy falat kenyér, egy ital víz nélkül.~–
2439 IV | méregetve a kiszolgáltatott kenyéradagot, nevetve mondá:~– Ti ki
2440 II | Verjétek őket vasra mind. Kenyéren és vízen maradnak három
2441 I | hajójukra, néhány tonna vizet és kenyeret hengerítve át ellenfeleik
2442 IV | megkíméljétek; e száraz kenyértől úgy megsoványodunk, hogy
2443 III| odarohantak a kormányoshoz, s kényszeríték, hogy forduljon vissza,
2444 II | sápadt fickó volt, kit erővel kényszerítenek a rablók közöttük élni.~–
2445 II | Előre!~A kapitány engedett a kényszerítésnek, felvette ruháit, s a három
2446 III| bennök, szelíden ragyogó képekben lefestve, egy egészen más
2447 III| fogadva, hogy ő valamennyit képes leinni.~A nemes versenyzés
2448 I | vonásaik, ha mosolyognak, képesek csábítók lenni, míg egyszerre
2449 II | kalózok számára, ígéretéhez képest.~Rögtön felkeresé a kormányzót,
2450 III| a hajó alakját, melynek képét ábránd-ittas lelke átszőtte
2451 I | Davis kapitány tulajdon képmása, kinek pofáját egy szétpattant
2452 I | födélzetükre tóduló marcona képű alakok előtt.~A diadal Barthelemyé
2453 II | keresményével, már látta képzeletében a kunyhót, a családot, melynek
2454 III| nyolcvan ágyú; Trahern el nem képzelheté, mit akar e tizedrésznyi
2455 II | valami becsületes embernek képzelte magát, aki rablókat fogott;
2456 I | betegek és az ezüst, az lőn a kérdés, hogy a kettő közül melyiket
2457 II | hajósok minden oldalról támadó kérdéseire: „Hoztál rumot, húst, kétszersültet?”,
2458 II | ki-ki maga mellé; száz kérdést intéznek hozzá, s egyre
2459 II | rablóknak, kik kötekedve kérdezgeték tőle borainak nevét, ketté
2460 III| fogok veszni. Nem szükség kérdezned, miért? Az az én bajom.
2461 III| félig haraggal tekintett a kérdezőre.~– Micsoda hajóról beszélsz?~–
2462 II | közölök a kapitány után kérdezősködik, kivel sietős beszédje van.
2463 II | benne meghalva.~A rablók nem kérdezősködtek tovább. Tudtak mindent.
2464 II | tengerészzubbony van, fején kerek szalmakalap, fehér inggallérra
2465 I | kiálta a kormányos a kerék mellől. Többen odatekintve,
2466 II | Csupán egy kérdésemre kérek feleletet: mondja meg ön
2467 I | Tehát hallják, uraim, de kérem, hallgassanak ide, mert
2468 I | mélységit méri. Végre a kapitány keresgélő ujja egy szigetcsoporton
2469 II | királyi hajóhadak védik a kereskedést.~– Minket nem a dicsőség
2470 II | volna hátra. Fogtunk el már kereskedő- és hadihajót eleget, most
2471 II | sík tengeren, negyvenkét kereskedőhajó, két erős hadigálya kíséretében
2472 II | utasítson hozzájuk egypár gazdag kereskedőhajót, amire éppen szükségük van.~
2473 II | Ez a portugál és hollandi kereskedőnép annyira fél már tőlünk,
2474 II | józanul megtakargatott keresményével, már látta képzeletében
2475 II | hogy ismeretlen veszélyeket keressünk ismeretlen aranyországokért –
2476 II | szorító.~Barthelemy Moodyt kereste szemeivel. A vén rabló sokat
2477 II | Lehetetlen.~– Úgy van. Két nap kerestük őket, hírük sem volt sehol;
2478 IV | éghez, hogy meghallgatá kérésüket, s a rettentő kalózkirályt
2479 III| csontváz, kezében fövényóra és keresztberakott csontok, vérző szíve lábainál
2480 III| felcsavart vitorlái fehér keresztezetével, ugyanaz mindannyiszor feketén
2481 I | a rablók nevei sajátkezű keresztkarmolásaikkal, s fennhangon egyenkint
2482 II | legerősebbnek.~A legvadabb kereszttűz közepett megfordíttatá vitorláit
2483 II | Több napig járták ismét keresztül-kasul a tengert anélkül, hogy
2484 III| mindazoknál, miket eddig keresztüléltünk? Erősen kell magunkat viselnünk.
2485 III| vágva, s egy utó-hullám keresztülözönlött rajta.~Néhány perc múlva
2486 I | csapást, s egy döféssel keresztülszúrta a főhajós jobb karját; a
2487 III| ijesztő rémkép: lándzsával keresztülütött csontváz, kezében fövényóra
2488 II | alakjáról, hogy fog majd kérezkedni tőlünk, ha megfogott bennünket!~
2489 II | közé, mint kit az őrültség kerget.~*~Barthelemy feltűzé vörös
2490 II | végre egészen felhagytak a kergetéssel, s visszatértek a kikötőbe.~
2491 II | kormányzó el akarta Barthelemyt kergetni a kikötőjéből, no, hát mit
2492 II | Barthelemy egy ideig engedé magát kergettetni, s mikor aztán a két sorhajót
2493 III| meg a pálinkát, hogy tőlem kéritek azt? Ha elfogyott, szerezzetek.
2494 I | lajstromot, aláírt nevével, kérkedő tekintettel utalva bűnszabadalmára,
2495 I | hogy kölcsön lehessen tőlük kérni. Hanem hiszen ez az ön dolga.~
2496 II | mielőtt Rooberts hajói eléjök kerülhettek volna.~A parton nagy tömegekben
2497 II | amonnan iparkodott eléje kerülni, nem tágítva tőle; ekkor
2498 II | legkisebb mulasztás sem kerülte el büntetését, minden este
2499 II | kik valaha a rablók kezébe kerültek, ő védte azokat társainak
2500 II | neki arra, hogy ennek elébe kerülve, a két hajó közül kimeneküljön.~
2501 II | Barthelemy ellen, szemeik és késeik villogtak körüle.~– Mit!
2502 II | bográcsos eledel, körülülték, késeikkel kotorászva benne; a jámbor
2503 II | megcsalatott társak égnek emelt késeikre esküvének száz halált az
2504 II | derék társaid segélyével késeink hegyébe, ah, egy kalóz száz
2505 I | szemtül szemben, karddal és késekkel. Dühvel támadt az egyik,
2506 I | közelítvén Moody felé. – Ne keserítsd derék kapitányunkat, hisz
2507 II | bűnhődjenek!~A rabló zokogott keservesen; a megátkozott hamv csendesen
|