110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
2508 III| aranypor-harácsban.~Azok rögtön készek voltak letenni a sarcot,
2509 III| szép leányka, de hogyan? Ő készíté rád ezt a dalt, mely neked
2510 II | vett el egyebet, mint a készpénzt, s azok nem is védték magukat
2511 II | semmiért, fizetett mindent készpénzzel, s amilyen tele szájjal
2512 I | Moodynak azonban nem sok készülés kellett; amint a kezébe
2513 III| feszítsétek ki a vitorlákat, készüljetek a csatára! Nem kell félni,
2514 II | törleszkedő fehér macska.~Kétfelől mellette sövénnyel körülkerített
2515 II | azt magunkkal.~A rablók kétkedve tekintének Rooberts arcába,
2516 II | el, és jó mennyiségben, ketrecei kappanok- s kalekuti pulykákkal
2517 I | torzonborz szemöldökű kalóz, kétségeskedő tekintettel a vezérre.~–
2518 II | elértem, ismét továbbtaszít. Kétszer volt már kis vagyonom, szerencsétlen
2519 II | kérdéseire: „Hoztál rumot, húst, kétszersültet?”, bosszúsan felele: „semmit”,
2520 I | hordó vizénél és egy tonna kétszersültjénél. Ez nem fog eltartani hazáig.
2521 I | hajóban egyéb egy tonna kétszersültnél és egy hordó víznél.~Rolls
2522 II | osztoztak az utolsó falat száraz kétszersültön, s epedtek egy ital vízért.~
2523 II | hajó üregébe, nemsokára ketten, hárman hengerítve fel roppant
2524 III| egy utolsó erőfeszítéssel kettészakítá a kezére vert láncot, és
2525 III| magatokra, hogy tízszer kevesebb erő előtt lerakjátok fegyvereiteket!
2526 II | dicsőséget, hírt annál kevesebbet, nincs hozzánk méltó ellenség
2527 II | hírt vett róla, hogy ily kevesen támadtuk meg a városát,
2528 II | szép asszonyságok épp oly kevéssé irtóztak a csóktól, mint
2529 I | szélcsendű tengeren; minden kéz mozgásban van rajta a vihar
2530 II | nekik –, az élet unalmassá kezd válni itt, a szerencse kendőzött
2531 II | tőle, s ismét újra kellett kezdenem.~– Szerencsétlen esetek? –
2532 I | magunkkal.~– Hohó! Ez jól kezdi – kiálta közbe Asphlant,
2533 I | s a tengerészek ijedten kezdtek hátrálni, inkább elrémülve
2534 II | a gubernátor termeitől kezdve az utolsó csárdáig, a kalóz
2535 I | magadat általam, végy fegyvert kezedbe: én kész vagyok neked bárminő
2536 I | ezzel a hősi arccal, nyújtsd kezedet, hadd csókoljam meg.~– Keljen
2537 II | kirántó kezét a kreolnő kezeiből, s kardját kivonva, kiálta:~–
2538 II | ha barbadosi hajó került kezeikre, annak még az egereit is
2539 II | áruikat, s mit érnek azok a mi kezeinkben? Csak elajándékozni jók.
2540 I | bilincseket az orvos úr kezeiről! – szólt Barthelemy, legényeinek
2541 II | elé. Ez is közrabló volt, kezeit-lábait össze kellett kötözni, hogy
2542 II | letörölve, s a gyémántos kezek feketék voltak a puskaporlángtól,
2543 II | süsse el a nap, e gyöngéd kezeket ne durvítsa el a munka.
2544 I | soha fegyver sem volt a kezemben; az egész csata folyamán
2545 III| erőfeszítéssel kettészakítá a kezére vert láncot, és meghalt.~
2546 II | s azzal odament, leoldá kezéről a láncokat. – Menj vissza
2547 II | hajadon, ki csak erőszakos kéznek engedi letépni aranyalmáit,
2548 II | leszállt, a kis kunyhóban kézösszetéve imádkozék három angyal,
2549 II | támadtuk meg a városát, mielőtt kezünket torkára tehettük volna.~–
2550 II | s az elsőt közölök saját kezűleg hozta fülénél fogva a kapitány
2551 II | ültetik ide is, oda is – ki-ki maga mellé; száz kérdést
2552 II | útban csupa időtöltésből ki-kirándult egy része a rablóknak a
2553 II | eddigi vad össze-vissza kiabálás, s csak Barthelemy szava
2554 II | az ég, a láthatáron egy kiálló fekete hegycsúcsot látott
2555 III| egyszerre. A „Royale Fortune” kiállta a lövést, egy vitorláját
2556 I | alattvalóját; most, hogy kiálltad a büntetést, ismét úgy állunk
2557 I | kalózhajón, s egy rabló, kiállva a hajó orrára, átkiálta
2558 I | volt?~– Hogyne tudnók! – kiáltának röhögve mindannyian. – Az
2559 I | Valakit nem-et hallottam kiáltani.~– Ki volt az? – ordíta
2560 III| betörni a lőporkamarát.~Kiáltásaira zaj támadt a kalózok között.
2561 III| hurcolták magukkal. „Hajrá!” – kiálték én –, „ne hagyjuk őket elveszni!” –
2562 II | hatalmától, irtózatos hurráht kiáltónak neki, s poharaikat elhajítva,
2563 III| volna, a castor kalapja után kiáltott, mely a tengerbe repült.~
2564 I | vitorláikat, háromszor hurraht kiáltottak, sipkáik levegőbe hajigálása
2565 III| Mi sem, egyikünk sem! – kiáltozák valamennyien, fegyvereiket
2566 II | romjaihoz; kedvesei nevét kiáltozó, fölhányta a hamvakat, az
2567 II | előhordták.~– Hol a borbély? – kiáltozónak. – Eret vágni! – S előtuszkolók
2568 III| kandalló tüze lassanként kialudt, míg Villiam keble nyugtalan
2569 II | azonban, mire Barbadosba ért, kialudta mámorát, s eszébe jutottak
2570 II | elraboljuk e hajókat, mi kiássuk az aranyfövényt a kacika
2571 II | majd a másikat, s szinte kibújt a szemeiből a nagy nézés
2572 II | Ha azt megmondom, mind kibújtok a bőrötökből. Hát nem látjátok
2573 II | kikötői nép szeme láttára kicserélé a kapitánnyal hajóját, s
2574 II | azt a várost.~– Bizony, kicsinyben múlt. Szerencséjére a kormányzó
2575 I | nincs kivével.~Moody szemei kidagadtak a düh miatt, amint a kilencfarkú
2576 II | életveszéllyel, azt meg kidobálni az ablakon. Százszor is
2577 III| kötözve tekercsbe, egy része a kidűlt árboc helyébe iparkodik
2578 II | hogy három ember részét kiegye belőlük.~Ebéd végeztével
2579 II | fel bosszúsan a kapitány, kiemelkedve ágyából; erre az idegen
2580 II | Hispaniola déli partján, egy kies völgy hajlásában áll egy
2581 I | talpig, hogy még a pipa is kiesett a szájából végtére.~Rooberts
2582 II | istenasszonyának aranyos jelképe volt kifaragva, sorra járta a kikötőket,
2583 II | magadat!~A négerek fenyegető kifejezésekkel kezdték Kennedyt és társait
2584 I | legnagyobb kétségbeesés kifejezésével fordultak a rablóvezér arcához.~–
2585 I | árbocot ölelte, s hátát kifelé fordítá, s folyvást szitkozódott,
2586 III| hajrá!~A „Kopó” rögtön kifeszíté minden vitorláját, a főhajó
2587 III| hogy forduljon vissza, s kifeszíték vitorláikat a menekülésre.~–
2588 I | adtak a brigantine-nak, kifeszítették vitorláikat, háromszor hurraht
2589 III| egy négyszegű zászló volt kifeszítve, azon egy ijesztő rémkép:
2590 III| horgonyt felhúzták, a vitorlák kifeszültek, mindkét hajó szélsebesen
2591 II | tetszik, lépjen elő, mi kifogása van ellene? Mondja el bátran,
2592 II | Nyomorult kalmárok hajóit kifosztogatni, kik védelem nélkül adják
2593 I | Már most akarod-e, hogy kifúrjuk a fenekét? Vagy jobb lesz,
2594 I | öltve. A hajót nem fogjátok kifúrni, sem a hajósnépet felakasztani.
2595 III| főárbocokon Szent György lobogója kígyódzott.~A vihar zúgása közepett
2596 III| gyönyörű szép lánykától, kihez hasonlóról a lelked sem
2597 II | mind zajosan elfogadták a kihívást, hanem ekkor az Onslow saját
2598 I | hollétét, hogy Rolls kapitányon kihűthessék a rablók bosszújokat, most
2599 I | alkalmasint szükség lesz belőlök kihúzni.~Moody csak egy vadállati
2600 III| várta, hogy Rooberts ellen kiinduljon.~A passzátszelek még javában
2601 I | egy térképről iparkodik kiismerni a helyet, hova a vihar által
2602 II | poharát a kreol hölgynek, az kiivá azt a kalózkirály egészségére
2603 II | ült pipázva, és körülrakva kiivott palackokkal –, így szeretlek.
2604 II | védelem nélkül.~A kalózokat kiizzasztá az egész napi erőfeszített
2605 II | verekedjék érte, miszerint kijelenté, hogy kész azt elfogadni.~
2606 I | főhajóst, ki tökéletesen kijött a sodrából, midőn egyszer
2607 III| vitorlák!~E kiáltás néhányat kijózaníta a kalózok közül, s akik
2608 II | reájuk.~A veszély egyszerre kijózanítá a rablókat; elhallgatott
2609 I | arccal a földre vágta, s kikapva kezéből a fegyvert, térdeivel
2610 I | földben állt meg. Rooberts kikerülé a csapást, s egy döféssel
2611 I | fölesketett jogtudorok, kikhez illik kínzással tudni ki
2612 I | vállaikra fölemelve, vezérüknek kikiáltsák, borzasztó átkok között
2613 II | küzdelmei közé.~ ~A hajó kikötött Hispaniola partján.~Rooberts
2614 III| fölkeresni és legyőzni.~A kikötőhöz érve messziről meglátták
2615 II | nem kár.~Ekként az egész kikötői nép szeme láttára kicserélé
2616 III| ágyúdörgés nem hallatszott a kikötőig, akkor utol hagyta magát
2617 IV | mikor bevitorlázunk a pokol kikötőjébe, tizenhárom lövéssel fogjuk
2618 II | akarta Barthelemyt kergetni a kikötőjéből, no, hát mit nyert vele?
2619 II | kifaragva, sorra járta a kikötőket, az ott talált hajókra kivetette
2620 III| körös-körül megvilágítá szépen a kikötőt.~A négerek párosával voltak
2621 II | vagy. Láttál-e már embert kikötve a középárbochoz, mikor a
2622 II | három előkapott angol hajót kikutatva, mindkét gályával elvitorlázott
2623 II | szomorúfűz eltakarja előle a kilátást, annak ágait félrehajtja,
2624 II | s amint a katonák fejei kilátszottak a vízből, egy nagy pallossal
2625 I | meg nem adta magát, míg kilenc emberünket s magát főkapitányunkat
2626 I | kalózok hirtelen előhozták a kilencágú korbácsot, melynek mindegyik
2627 I | kidagadtak a düh miatt, amint a kilencfarkú macskával közel mentek hozzá,
2628 II | küszöbhöz, halkan fordítja el a kilincset, s feltárja a kis hajlék
2629 II | környezőit, hogy pisztolyait kilövöldözte a szobában.~Rooberts égő
2630 III| valamennyien, fegyvereiket kilövöldözve a légbe, és elhajigálva.
2631 III| sokáig néz rájok az ember, kilopják belőle a lelket, s odaviszik,
2632 II | annak fenekét nyolc helyen kilyukaszták. Hej, hogy merült el egyszerre
2633 I | biztos martalékra, melyet kímélni kell.~A kalózhajó orrára
2634 II | nélkül legyilkolák, nem kímélve férfit és nőt, aggot és
2635 II | kerülve, a két hajó közül kimeneküljön.~Erre rögtön minden vitorláját
2636 II | megkísértené az ellenállást, kimenekült a partra.~– A szárazföld
2637 II | boltba, s azokat rőfszámra kimérje? Oh, nem. A rabló hite ez
2638 II | három éjjel! Aki egy igét kimond ellenem, a tengerbe vele! –
2639 II | Rooberts elé.~– Kettőre már kimondád az ítéletet – szólt remegéstelen
2640 II | harmadmagammal maradok is, amit kimondtam, megteszem, mert én nem
2641 II | a tengeri ördögre érve, kimutató Roobertsnek azt a gályát,
2642 III| számukra, melyhez azok rövid kínálás után hozzáültek, egyetlenegyet
2643 II | odaültették maguk közé, s kínálgatók, hogy egyék; a szegény nekiült,
2644 II | arccal jő elénk, s önként kínálja kegyeit, nincs senki többé,
2645 II | elfogott és kirabolt, s kínálta a rablókat, hogy akasszák
2646 II | ismét felülkerült. Volt kincs, volt hír minden napra.
2647 II | távol tengerbe, rablott kincseikkel.~*~A rablók vígan kötöttek
2648 II | összefonva. Én tinektek kincseket ígértem, ti énnekem ígértetek
2649 III| hajót szétvesse. Az öt kalóz kínlódva és átkozódva feküdt a kamrában,
2650 III| halkan susogott.~A lányka kinn ült a zöld partokon, fehér
2651 II | összefacsarodik rajta?~– Kínozhatsz – szólt Villiam nyugodt
2652 II | odavetéssel.~– Azért sem kínozlak – szólt Davis. – Legények!
2653 I | vihar elcsendesült, a tenger kinyugodta magát, a sík vízszínen üres
2654 I | mozdította meg néha-néha kinyújtott karját a dühös csapások
2655 I | jogtudorok, kikhez illik kínzással tudni ki az igazságot? Nem,
2656 II | mámornak fogta el lelkét a kiöntött vértől, rá hagyta magát
2657 II | az öreg anya kisírták, kiörülték magokat. Az óra múlt, a
2658 II | hajót maguknak, a többit kirablák és felgyújtották. A barbadosi
2659 II | ki egy hajót elfogott és kirabolt, s kínálta a rablókat, hogy
2660 III| szikrázott, övébe gyöngyökkel kirakott pisztolyok voltak dugva,
2661 II | hogy akkor megölhetnélek? Királlyá tenném magamat, hogy őt
2662 II | a tengert, hol a feketék királyai aranyfövényen alszanak,
2663 III| kalózok urai voltak a Salamon királynak.~A nép nem mert nekik ellenállni,
2664 II | mely ő felsége a portugál királyné szép nyakát volt díszítendő,
2665 II | fejedelem küldött a portugál királynénak ajándékba, s ládákat megrakva
2666 II | tenném magamat, hogy őt királynévá tehessem.~A férj sem látott,
2667 I | legyen vezérünk, kapitányunk, királyunk?~– Hurrah! – hangzék háromszorosan.~–
2668 II | felkutatására.~Egyszer egy ily kirándulásból sebesen tért vissza a Kopó
2669 II | ízlelték volna.~S azzal kirántó kezét a kreolnő kezeiből,
2670 I | porban csúszó-mászó emberhez, kire mindenki a legmélyebb megvetéssel
2671 II | sebesen, mint a sirály, kirepült közölök, a szélnek adta
2672 II | Igen, bizony – erősíté a kisebb testvér. – Én is, meg Julietta
2673 II | kereskedőhajó, két erős hadigálya kíséretében jő a Todos los Santos szigetek
2674 II | közölök, messziről kémek kísérték, ezek látták Barthelemyt
2675 I | ágyúm volna, aligha meg nem kísérteném elrablott ezüstöm visszafoglalását.~–
2676 II | ájultából, mint ki halálkínos kísértet-nyomást szakaszt le szívéről, s
2677 III| habok csapkodása közül a kísértetalakok szavait, s a rémhajó köteleinek
2678 III| múlt éjjel látta a tengeri kísértetet.~– Való ez, Jack?~– Miért
2679 III| kormányosai meglepetését.~– A kísértethajót, uram… – szólt reszketve
2680 III| Én ijedten rákiálték a kísértetre, s erre az egyszerre eltűnt
2681 III| szállani, hogy az Istent kísértse? A legbátrabb kalóz szíve
2682 II | menyasszony, az öreg anya kisírták, kiörülték magokat. Az óra
2683 III| egymással, elnémítva az emberek kisszerű harcait.~Barthelemy híre
2684 II | rablók kacagva várták, mi fog kisülni ügyetlen, esetlen, oldalozó
2685 II | de ha a szenvedély napja kisütött rá, fokonkint tért meg arra
2686 II | vitorláját felhúzta, hogy kiszabadult közölök, azonban nyomában
2687 II | ne engedjék őket a partra kiszállani.~A négerek nőttön növekedő
2688 II | velem jönni, közel a part, kiszállhat, s menjen anyjához haza!
2689 II | kik édesvizet meríteni kiszállnak, bámulva hallgatják azt
2690 I | ellenfelének dühe nem engedett kiszámítani.~– Vigyázz hát! Most mindjárt
2691 II | s kurta pipájából majd kiszítta a lelket, s a fellegeket
2692 II | az emberből a szívet, s kiszívni a lelket piros ajkaival.
2693 IV | közölök kezében méregetve a kiszolgáltatott kenyéradagot, nevetve mondá:~–
2694 II | mind a két hajóval.~Amazok kiszórtak minden terhet hajójukból,
2695 I | feltartott pipáját, hogy szinte kiszúrta vele szemét. – Én mondom,
2696 II | hangulata vezérük iránt. Valaki kitalálta és megsúgta nekik, hogy
2697 III| bocsássalak – felelt Glasby, kitekerve a kanócot az orvos kezéből,
2698 I | ezért azok viszont minden kitelhető csúf nevekkel illeték, s
2699 I | a lordfőbíró, mibelőlünk kitelnek a sheriffek, az aldermannok.
2700 II | indultak Afrika felé. Harmadnap kitelt a „Bonne Fortune” legénységének
2701 II | meztelenül nyers bőrbe varrnak, s kiteszik az égető déli sugárba, amikor
2702 IV | harcolva, mint kivégeztetve. A kitörés pillanatában elárultatott
2703 II | könnytől.~– Hah! – kiálta föl, kitörülve szemeiből a könnyet. – Nem
2704 IV | összebeszéltek, hogy egy éjszakán kitörve börtönükből, legyilkolják
2705 II | levén, Scudamore-nak két kiütött foga bánta meg a tréfát.~
2706 II | futott előlük.~A kalózok kiválasztották a legjobb hajót maguknak,
2707 II | fogják, s azzal nagy remegve kivalló, hogy hajója spanyol borokat
2708 II | brigantine-t.~S ezzel maga kiválogatott negyvenet kalózai közöl,
2709 II | cápáktól, vademberektől és kiváltképpen Rooberts Barthelemytől.
2710 III| bennünket, és menekülni kíván. Skyrme! Munkára gyorsan,
2711 II | legyen.~A legények mind kíváncsian néztek a sebesen közeledő
2712 II | odaszorította, ugyan ki kívánhatná tőle, hogy meg is ne csókolta
2713 I | lovagias elégtételt adni, s ha kívánod, megverekszem veled.~Moody
2714 III| szerencsés viszontlátást kívánva neki. Rooberts mind valamennyinek
2715 IV | haljanak meg harcolva, mint kivégeztetve. A kitörés pillanatában
2716 II | fektetjük le helyébe, mi kivesszük a néger kezéből a drága
2717 II | midőn a kalózok csáklyáikat kiveték, hogy a gályába kapaszkodjanak,
2718 II | nincs okod kedvemért kivételt tenni. Csupán egyre kérlek,
2719 II | kikötőket, az ott talált hajókra kivetette az adót, azok lefizették
2720 I | hányni amit még lehet. Ekkor kivetették az ágyúkat, az ágyúkért
2721 I | derék lord, mondd el, mi kivetőt találsz bennem?~A kalózok
2722 I | A büntetés alól nincs kivével.~Moody szemei kidagadtak
2723 II | vissza fejére.~*~Az erdőből kivezető úton egy utas jött, öszvérét
2724 II | egész népségével.~A lakosok kivilágíták városukat, a kormányzó török
2725 II | bámulatos gyorsasággal kivitorlázott vele az egész flotta közül.~
2726 III| előtt Glasby Henryt találta kivont karddal.~– Hát te miért
2727 II | kreolnő kezeiből, s kardját kivonva, kiálta:~– Előre, Hispaniola
2728 I | csavarkerekek kattogásán kívül nem hallik egyéb hang, mint
2729 II | uszítani, a négerhad nemsokára kő- és nyílzáporral fogadta
2730 III| fel, a kapitány mint egy ködalak járt jobbra-balra. Én ijedten
2731 II | alatt nyolcezer aranyat költöttek el a rablók, s az egész
2732 I | legelőször mindjárt a betegekkel könnyebbítette volna meg a hajót ahelyett,
2733 II | megáldotta, fejére sírta könnyeit, a leánykák elkísérték a
2734 II | zápor csókjaival s özön könnyeivel borítva el arcát, s mint
2735 II | menthetlenül el van veszve, oly könnyen és oly sebesen, mint a sirály,
2736 II | föl, kitörülve szemeiből a könnyet. – Nem vizet a tűzre, hanem
2737 II | midőn arcom még kedvesem könnyétől nedves!~A rablók megalázva
2738 II | láttunk – szólt az öreg anya könnyező szemekkel.~– Egy egész örökkévalóság –
2739 II | fáradságuk nemsokára meg lett könnyítve; két teljes lövés jobbról
2740 II | szemei elhomályosodnak a könnytől.~– Hah! – kiálta föl, kitörülve
2741 II | elsüllyeszté, sem megadás, sem könyörgés meg nem hatotta, de ha volt
2742 I | megismerkedtetek. Kérlek, könyörgök! Szóljatok egy szót a kapitányhoz
2743 I | jó uram – szólt Scudamore könyörögve közelítvén Moody felé. –
2744 II | Oh, evangeliumi szentek, könyörüljetek én szegény bűnös fejemen!~
2745 II | előtt e nevet írta a fekete könyvbe az ifjú: Rooberts Villiam.~
2746 II | Nagyanyánk imádkozik a könyvből, s mikor ő elvégezte, mi
2747 IV | fönntartása végett az imádságos könyvet.~A kalózok legveszélyesbjeit
2748 II | hangon mondá, kezeit eldugva köpenye alá:~– Volna tán köztetek,
2749 II | csendesen beburkolta magát bő köpenyébe, s a legszelídebb, biztatóbb
2750 II | egyszerre szétcsapta magáról bő köpenyét, s egy pillanat alatt két
2751 I | érezte magát az orvos új körében, mint bármelyike a kalózoknak.
2752 II | Rooberts.~– Nem kell oda kés, körmeinkkel szedjük széjjel őket – suttogá
2753 II | tréfás fiú azzal mulattatá környezőit, hogy pisztolyait kilövöldözte
2754 I | másikának ingerkedései, a körülállók durva nevetése, gúnyoló,
2755 I | által tengerbe dobatni, körülbelül úgyis mindegy.~– Hehe. Látja
2756 II | s ezek a vad fickók itt körüled, mind úgy állnak itt, mint
2757 II | kezdték Kennedyt és társait körülfogni, ez aggodalmasan mentegeté
2758 II | Kétfelől mellette sövénnyel körülkerített gyapotültetvény terül, melynek
2759 II | ott akarná őket találni, körülnyargalta a tájat, vizsgálva az iszapban
2760 II | szegletben ült pipázva, és körülrakva kiivott palackokkal –, így
2761 II | gondolá magában Villiam, midőn körülte a győztes kalózok diadalhahotája
2762 II | megfőtt a bográcsos eledel, körülülték, késeikkel kotorászva benne;
2763 III| mélye olykor fölveti a hajót körülúszkáló cápákat, mik éhesen néznek
2764 I | nyalábra ezt az embert, s kössétek őt meg a főárbochoz.~A rablók
2765 II | nem lesznek, csak annak köszönheti, hogy minden vitorláját
2766 IV | már híréből ismerék, sokan köszönhették neki éltüket, vagyonukat;
2767 II | a kormányzóhoz, nyájasan köszöntetve, hogy neki nincs szüksége
2768 II | szomorúan, s a rablóknak, kik kötekedve kérdezgeték tőle borainak
2769 II | legjobban kívánta. A harmadik kötél emberére vár.~– Arra húzzátok
2770 II | Rooberts, s felkapva egy vastag kötéldarabot, vakmerően közibük rontott,
2771 III| kísértetalakok szavait, s a rémhajó köteleinek verődését a vitorlafákhoz.~–
2772 III| emberek a mellvédbe s a kötelekbe fogództak. Egyszerre sebesebben
2773 IV | magukat bekötözni, letépték kötelékeiket, s ha bilincsre verték őket,
2774 III| bekötözhessék, láncaival tépte szét kötelékeit, s azzal még egy utolsó
2775 I | úgy lesz. Te parancsolsz a kötelekkel és vitorlákkal, egyébre
2776 II | észrevéve, hogy Rooberts ki akar kötni, elkezde nagy lármával beszélni
2777 II | inggallérra ki van hajtva tágan kötött nyakkendője fölé; valami
2778 II | kincseikkel.~*~A rablók vígan kötöttek ki Guyana partjain. Volt
2779 I | miközénk! – ordítá az árbochoz kötözött Moody. – Orvost, ki, ha
2780 I | a rablók kezeit lábaihoz kötözték, s letevék az árboc mellé.
2781 III| vitorlákon csüggnek, azokat kötözve tekercsbe, egy része a kidűlt
2782 II | azt a tengeri ördög után köttetve, bámulatos gyorsasággal
2783 II | elbúcsúzva tőle, szívére kötvén, hogy ha Barbadosba ér,
2784 II | Barthelemyt.~A férj, egy derék kövér ember, ott ült a lakoma
2785 III| lélekzetüket visszafojtva követék szemeikkel ujjmutatását.
2786 II | hajójához, s pisztollyal kezében követelte Roobertstől, hogy adja vissza
2787 III| megszűnt, rá csendes éjszaka következett; feljött a hold, tündérvilági
2788 II | hogy most meg ezek fognak következni – szólt ördögien kacagva
2789 I | Minek tanúsításául, íme, én következő bizonyítványt adok önnek,
2790 III| harácsul fölvettünk, melynek következtében az említett hajót szabadon
2791 I | anélkül, hogy valami oly tényt követnénk el, mely bennünket beszennyezne.~
2792 II | farkasgúzsba kötve.~– Nagy merényt követsz el – súgá Glasby Rooberts
2793 I | látszanak őt tájékozni, olykor közbe-közbeszól egy altiszt egyhangú kiáltása,
2794 II | ki hosszú tengerjárása közben útba ejtette ősi házát,
2795 I | körüle levő arcot, hirtelen közbeszólt:~– No, nézzék, uraim, nézzék
2796 II | perc alatt összezúzta a közbeszorult tengeri ördögöt, egy irtózatos
2797 I | elismerve, hogy annak semmi köze sincs a becsülettel. Hát
2798 III| elrémülve álltak, mintha a közéjük ütött villám megfosztotta
2799 III| miatt, látva, hogy az mindig közelb-közelb repül, csókjait hinté elébe…~–
2800 III| ismeretlen gálya, mely mindig közelebb-közelebb érve a Kopó által, nemsokára
2801 III| meghal! – hangzék újra még közelebbről Skyrme dörgő szava. A tengerészek
2802 II | felől, mely e partokhoz közeledék. Estefelé meglátta a kormányos
2803 III| közé. Az ég tüzei tiltják a közeledést.~A kalózhajó rögtön behúzta
2804 III| mindkét hajó szélsebesen közeledett egymáshoz, lobogó zászlókkal.
2805 III| miként ez? Nézd, mily sebesen közeledik felénk! A hullámokat megveti,
2806 II | nyílzáporral fogadta a dereglyén közeledőket.~– Ezt még jobban szeretem –
2807 III| viharban?~A kalózhajó sebesen közelgett a „King Salomo” felé. Néha
2808 II | miatt másodszor a parthoz közelíteni.~A kalózok kétségbe voltak
2809 I | szólt Scudamore könyörögve közelítvén Moody felé. – Ne keserítsd
2810 II | Láttál-e már embert kikötve a középárbochoz, mikor a nap legmelegebben
2811 I | ordítás támadt a brigantine közepén. Hat kalóz azalatt, míg
2812 II | kötéldarabot, vakmerően közibük rontott, s jobbra-balra
2813 II | engemet megcsalni hamis adatok közlése által, akkor bizonyos lehet
2814 II | kiválogatott negyvenet kalózai közöl, köztük Skyrme-ot az óriást,
2815 I | ti vagytok; énnekem semmi közöm sincs ezekhez a többiekhez;
2816 I | végezzük ügyünket, de amely közönség előtt történt a sérelem,
2817 II | melynek patronjai álmos közönyösséggel várták a közeledő hajót,
2818 I | benneteket, tegyetek különbséget közöttem és ezen emberek között,
2819 II | másikat hozták elé. Ez is közrabló volt, kezeit-lábait össze
2820 II | ruháit, s a három rabló által közrefogva, anélkül, hogy saját embereit
2821 IV | legalább vetesse el tőle a közrend fönntartása végett az imádságos
2822 II | szavunkat. Itteni munkánk valódi koldulás. Nyomorult kalmárok hajóit
2823 I | az aranykulcsot, egykori kollégáira.~– Most, Rolls kapitány –
2824 II | tudva, hogy tréfál-e, vagy komolyan beszél?~– Itt lesz alkalom
2825 IV | közepett, míg azok egész komolysággal nem folyamodtak a hajóskapitányhoz,
2826 I | napsütötte arcú legény, kondor fürtökkel s villogó szemekkel,
2827 II | szólt Rooberts vígan konverzálva a csónakban úszkáló ellenféllel. –
2828 II | kapitány nagy nyalánk volt, konyháját a legfinomabb ételekkel
2829 II | pedig még csak három nap óta koplaltok. Veszni indult a világ!
2830 II | villogtak olykor.~Egyszer kopogtatást hall ajtaján, haragosan
2831 II | rablóknak a sík tengerre a Kopóval Skyrme vezérlete alatt,
2832 II | Scudamore gyönyörködve koppantgatá el a rikoltozó madarak fejeit,
2833 II | hozzáfogtak a baromfiak koppasztásához, azokat jól-rosszul felaprítók,
2834 IV | ölnyi mély víz alatt feküdt korallok és tengeri csigák között.~ ~
2835 I | tartá meg – monda Skyrme.~– Korántsem, én az ezüstöt hagyattam
2836 I | hirtelen előhozták a kilencágú korbácsot, melynek mindegyik végére
2837 III| azt fölkapta hirtelen, s a korláton keresztül belehajítá a tengerbe.~
2838 III| kiálta a kapitány, észrevéve kormányosai meglepetését.~– A kísértethajót,
2839 III| lelküket; odarohantak a kormányoshoz, s kényszeríték, hogy forduljon
2840 I | fegyvereiket megtalálandják mind a kormányosi kabinetben, melynek kulcsát
2841 III| Ez rosszat jelent.~A kormányosok félénken tekintgettek szét
2842 III| Vigyázz! – kiálta a kapitány a kormányosoknak. Már késő volt vigyázni;
2843 II | megszerették a hajón, előbb kormányossegéd, később maga lett kormányos,
2844 III| átalakultak volna ördögökké. A kormányost földreveté a pukkanás, ki,
2845 I | átadta a tengerészeknek a kormányszoba kulcsát, s azzal egy szökéssel
2846 II | sipkáról, s azt visszaküldé a kormányzóhoz, nyájasan köszöntetve, hogy
2847 II | csodálni való van rajta, ha a kormányzók ilyenkor eltévesztették
2848 II | képest.~Rögtön felkeresé a kormányzót, s elmondó neki balesetét,
2849 II | állt még az ősi kunyhóból, korommá égve, a rabló azt átölelte,
2850 II | karjait, s hátát megvetve egy korongnak. – Tudod-e, hogy mi hite
2851 I | Uraim, dicső vitézek, korunknak imádott hősei, hallgassatok
2852 II | egyik Irlandból, másik Korzikából, s itten telepedett meg;
2853 II | rögtön észrevevé a gyanúsan kószáló tengeri rablót, s dugárusnak
2854 II | meg futását.~Nyolc napig kószált alá s fel a tengeren, folyvást
2855 II | felfutottak egy meredek kősziklára, hová nem lehetett őket
2856 III| gyermekleány, vadvirágból koszorút fűztek homlokára, szelíd
2857 II | eledel, körülülték, késeikkel kotorászva benne; a jámbor kapitányt
2858 II | házfödélre a kanócot, az ajtót kővel betörik, ajtón, ablakon
2859 I | födélzetre, midőn a meglőtt kozárvezér összerogyott. Azok is futni
2860 II | odahajtó fejét a hölgy ölébe, a kreolné ujjai játszottak a kalóz
2861 II | Szép gömbölyű nyaka volt a kreolnőnek, a kalózt bántá az a gondolat,
2862 II | helyéről, a nyakán függő kreolnőt eltaszító magától, s olyat
2863 II | pusztítás, s gondolta, hogy majd küld ő egy pár mulatságos hajót
2864 II | kis értéktelen medaillont küldd el Norfolkban lakó anyámnak.
2865 II | alatt a vakmerő rablók után küldé, kik nyíltan ott cirkáltak
2866 II | hamvnak, annyi fekete ördögöt küldök én teneked.~A rabló átkozva
2867 II | érkezett vissza a tutaj; a küldöttek csakugyan partot találtak,
2868 III| melyek ellene ki voltak küldve, akkor a „Fecske” egyedül
2869 II | vonogatta.~Rooberts észrevevé a különböző hatást. Szép csendesen beburkolta
2870 III| egészen más életet, annyira különbözőt a mostanitól, mintha vagy
2871 I | Kérlek benneteket, tegyetek különbséget közöttem és ezen emberek
2872 II | hol dicsőült meg?~– Hjaj, különös vége lett neki.~– Legfeljebb
2873 II | felakasztották.~– Sokkal különösebb; egy csatában a vad indiánokkal
2874 II | A kapitány és a tisztek künn voltak a parton, a kormányzó
2875 II | voltak veszve ők.~Csak egy küszöb állt még az ősi kunyhóból,
2876 II | látni, mint állt kunyhója küszöbén, elmerengve a sík tengeren
2877 II | csendes léptekkel közelít a küszöbhöz, halkan fordítja el a kilincset,
2878 II | térdére, s megcsókoló a küszöböt, és zokogott csendesen.~–
2879 II | karjai közül, a tengervihar küzdelmei közé.~ ~A hajó kikötött
2880 II | harcosok arany fegyverrel küzdenek. Mi elraboljuk e hajókat,
2881 I | múlva férfi férfi ellen küzdött, szemtül szemben, karddal
2882 I | sebeivel.~A tengerészek jól küzdöttek, Rolls kapitány bátor nyugalommal
2883 II | Fickók! Adjatok neki inni kulacsaitokból.~Egy gazember odatartá Villiam
2884 II | Az est leszállt, a kis kunyhóban kézösszetéve imádkozék három
2885 II | egy küszöb állt még az ősi kunyhóból, korommá égve, a rabló azt
2886 II | lehete látni, mint állt kunyhója küszöbén, elmerengve a sík
2887 II | s ha ilyenkor visszatért kunyhójába, szavát sem lehete venni.~
2888 II | lehetett lelátni éppen az ő kunyhójára. E dombon hagyta el legutoljára
2889 I | bosszúrándulat ördögi torzképpé nem kuszálja a behízelgő tekintetet.~–
2890 II | sehol a kedves tündérpiciny lábacskák helye. El voltak veszve
2891 II | meggyőződtek, levetették lábaik alá a kalózt, egy fölemelte
2892 I | s engedjétek meg, hogy lábaitok porát csókolva, magamat
2893 I | erősen őrizkedve a főhajós lábaitól, ki csak azon törekedett,
2894 II | levegőbe a kapitányt, mint egy labdát, s azzal szétfutottak a
2895 II | szép állatokat mind egy lábig előhordták.~– Hol a borbély? –
2896 II | voltak, dulakodó emberbarmok lábnyomai, sehol, sehol a kedves tündérpiciny
2897 II | vizsgálva az iszapban meglátszó lábnyomok közt, hogy nem találja-e
2898 I | mutatá föl társai előtt a lajstromot, aláírt nevével, kérkedő
2899 II | forduljanak a négerek elhagyott lakásaira, s gyilkolják le azoknak
2900 II | országukat elfoglalni, s lakhelyeiket fölgyújtogatni jöttek, ne
2901 II | medaillont küldd el Norfolkban lakó anyámnak. Menyasszonyomnak
2902 II | de volt is hegyen-völgyön lakodalom, a gubernátor termeitől
2903 III| összegyűjtve, ott pompás lakomát rendelt számukra, melyhez
2904 I | becsülettel. Hát Róma legelső lakosai nem rablók valának-e? S
2905 II | mulatni egész népségével.~A lakosok kivilágíták városukat, a
2906 II | had a csendes, magányos lakra, mint térdel benn egy szobában
2907 II | alá, mely alatt kedvesei laktak szegényül, de lelki tisztaságban.~
2908 II | zsákmány. – És örömestebb lakunk ott, hol tőlünk félnek,
2909 II | zsebeikből két-három aranyóra lánca lógott elé, s ujjaikon gyémánt
2910 III| hogy lábait bekötözhessék, láncaival tépte szét kötelékeit, s
2911 II | odament, leoldá kezéről a láncokat. – Menj vissza hajódra,
2912 III| kettészakítá a kezére vert láncot, és meghalt.~Barthelemy
2913 III| azon egy ijesztő rémkép: lándzsával keresztülütött csontváz,
2914 III| rosszat jelent, a szent Elm lángja csak a veszendő hajók árbocán
2915 III| felgyújtott hajója, mely lángjaival körös-körül megvilágítá
2916 II | ajtajában áll az angyal a lángkarddal, és azt mondja: vissza innen,
2917 II | lecke még égett lelkeikben, lángokat kellett neki valahol szerezni.
2918 II | volt máskor a többieket lángra gyújtani. Most csak hidegsége
2919 II | benn egy szobában a három lány, s a vén anya, most fölhajítják
2920 III| pálma oly halkan susogott.~A lányka kinn ült a zöld partokon,
2921 II | sorba átölelve a kedves lánykákat.~Azok sírva és nevetve csüngtek
2922 III| öcsém, egy gyönyörű szép lánykától, kihez hasonlóról a lelked
2923 I | adták a kardot, miután annak lapjával egyet jót húzott az átadó
2924 II | menjünk oda, tépjük ki a lapot, mely rólunk szól, s rójuk
2925 II | csupán néhány halászbárka lappangott itt-amott; ezek tulajdonosai
2926 II | elcsalta őket annyira, hogy a Lapról meg ne láthassák a harcot,
2927 I | A rablók közt zűrzavaros lárma támadt e szavakra. Sokan
2928 II | akar kötni, elkezde nagy lármával beszélni a négereknek, elmondva
2929 II | egy perc alatt fel volt lármázva a kapitány intő kiáltása
2930 II | kedvesét és családját nyomorban lássa, s a jobb sors után ábrándozót
2931 III| benézni, amint a kandalló tüze lassanként kialudt, míg Villiam keble
2932 III| azóta kedvesére?…~Barthelemy lassankint elkábult e beszéd alatt,
2933 II | akiket elfog a tengeren, mind lassú tűzön égeti meg vagy a tengerbe
2934 II | akar.~Amint a kapitány nem láthatá többé, mi történik a parton,
2935 III| habhegyeit a felhőkig feltolja.~A láthatár sötét lilaszínbe van borulva,
2936 III| nemsokára azzal együtt letűnt a láthatárról.~ ~Ez a gálya volt
2937 II | messziről hullanak el, láthatlan golyók által találva, mielőtt
2938 II | boldogságom az volna, ha mindig láthatnálak.~– Így gondolkoznak a gyermekek;
2939 II | adott a kedvükért; onnan láthatták a kormányzó ablakaiból,
2940 I | kiálta hevesen Rolls.~– No, látják, uraim. Még parancsolni
2941 II | megtámadtak minden hajót, mely látkörükbe tévedt, magukénál sokkal
2942 II | látni.~– Hallani fogod, látnod nem szükség, ez hadicsel,
2943 II | mindent tehetni, amit jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók
2944 III| nevére mondom: a rémhajót látom ott.~Társai lélekzetüket
2945 III| kalózhajó világosan üldözni látszék Salamon királyt, vele egy
2946 I | hisz te olyan jó embernek látszol, én téged nagyon foglak
2947 III| akivel csak összejöttünk, nem látták-e azt a gályát, melyen Villiam
2948 II | Te durcás legény vagy. Láttál-e már embert kikötve a középárbochoz,
2949 II | hozzájuk:~– Íme, négerek, láttátok, mint gyilkoltuk le családaitokat.
2950 III| magukra.~– Ott van!~– Mit láttok ott? – kiálta a kapitány,
2951 II | Egy egész éve, hogy nem láttunk – szólt az öreg anya könnyező
2952 II | brigantine nincs sehol. Lavíroznak jobbra-balra, az egész látkörön
2953 II | Ajkainak némasága tagadá lázas örömét, de arca meghazudtolá.~–
2954 II | tanúsítá, hogy a kalózok lázító szavainak sikerült a vad
2955 II | itt megállítá az ifjú a leánykákat.~– Ne jöjjetek tovább; társaim
2956 II | félts te azoktól engem, jó leánykám. Nem bántanak azok engem.
2957 II | karjaiba fogta az elalélt leánykát, s lefektetve gyöngéden
2958 II | elsápadt arccal nézett a leányra, ki mint tépett folyondár
2959 III| Ugye? Érdekel, hogy szép leányról van szó? Pedig emlékezett
2960 IV | a világot. Három fiatal leányzó sorba járta a dublini templomokat,
2961 II | árasztá el mind a három szép leányzót, akik közül egy sem sejté,
2962 III| ágyúlövéseit, és visszaadjuk. Ha leárbocoztak bennünket, akkor iparkodunk
2963 III| partokon, fehér kendője lebegett a szélben, ott várta epedve,
2964 III| Szent György, ne hagyj! Ott lebegnek valamennyi árbocon, mint
2965 II | ülőket, hurrah-kiáltással lebegteték fövegeiket, míg amazok szótalanul
2966 III| kinek, midőn roppant kezeit lebilincselék, hogy lábait bekötözhessék,
2967 II | felgyújtották. A barbadosi lecke még égett lelkeikben, lángokat
2968 II | aztán nem lehetett őket lecsalni többé.~Rooberts őrült kéjelgéssel
2969 II | Scudamore. A másik percben lecsapott a bárd, s a sziklatetőről
2970 III| katonáknak alig sikerült lefegyverezni a béna óriást, kinek, midőn
2971 I | kardját s lábával ráhágva, lefegyverzé azt, s mellberagadva, odahajítá
2972 II | cigánykerekeket hányni, s azután lefekszik a földre, s kacag, hogy
2973 II | fogta az elalélt leánykát, s lefektetve gyöngéden a selymes pázsitra,
2974 III| szelíden ragyogó képekben lefestve, egy egészen más életet,
2975 II | kivetette az adót, azok lefizették szépen; sőt, ha hinni lehet
2976 I | öklelődzött; mikor ezt is lefogták, lábaival iparkodott lehetőleg
2977 II | lett, mint a liliom, karjai lefoszlottak kedvese nyakáról, termete
2978 IV | rablóknak sikerült láncaikat lefűrészelni, s azontúl éjjel-nappal
2979 II | Malaga.~Szegény ember legaggodalmasabban pislogott a hajónak egy
2980 I | gyönyörű ördög lesz valaha. – Legalábbis akkora, mint bármelyik közületek.~
2981 I | hogy az ezüstrudakat a legalsó üregekbe elrejtve, mindenki
2982 III| fegyvereiket kilövöldözve a légbe, és elhajigálva. Trahern
2983 II | becsületére fogadva, hogy a legdrágább terhet viszi. Hanem azt
2984 II | mindkettőt. Jaj annak, amelyikkel legelőbb találkozunk, ördögökkel
2985 I | jobb lett volna önnek, ha legelőször mindjárt a betegekkel könnyebbítette
2986 II | vár.~– Arra húzzátok fel a legelsőt, ki ítéletemnek ellene mondani
2987 II | magas tengeren áll, míg legényeim édesvizet töltenek a hordókba.~–
2988 I | kezeiről! – szólt Barthelemy, legényeinek intve. – Biztosítom önt,
2989 II | kitelt a „Bonne Fortune” legénységének büntetésideje.~Hogy el ne
2990 I | szigorú arccal fordulva a legénységhez.~– A doktor parancsolta –
2991 I | rá tengervizet ennyi jó legényünk, hogy egy üres almáriomot
2992 II | percében érezte magát mindig legerősebbnek.~A legvadabb kereszttűz
2993 II | különös vége lett neki.~– Legfeljebb is felakasztották.~– Sokkal
2994 III| a „Fecske” mellé. Skyrme legfelül állt, hosszú csáklyáját
2995 II | nyalánk volt, konyháját a legfinomabb ételekkel látta el, és jó
2996 II | Nem bántanak azok engem. Legfölebb vagyonom veszik el, s ti
2997 II | hanem megtámadni azt, mely a leggazdagabb teherrel megrakodva jő,
2998 II | véres elmerengéséből. – Leggonoszabb ellenségeink megmenekültek
2999 II | kapitánytok? – förmedett reájok.~Leghátul állt a jámbor, nem volt
3000 II | marad a menyasszony, hogy leghosszabban maradhasson keblén.~Van
3001 II | bennünket többé? – kérdi a legifjabb testvér, bátyja nyakába
3002 I | s anélkül, hogy útjából legkevésbé eltérne, minden vitorlát
3003 II | lövöldözé le a néger had legkitűnőbb vezetőit.~A szerecsenek
3004 III| hajót elfordíthatni előle, a legmagasabb árbocnál magasabban közelge
3005 II | középárbochoz, mikor a nap legmelegebben süt? Vagy hallottál-e olyan
3006 III| kapitány a középen áll, a legmerészebbek a vitorlákon csüggnek, azokat
3007 II | miután minden egyedáruságnak legmérgesebb ellenszere a csempészet,
|