110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
3008 II | királyi afrikai társaság legpompásabb hajója, az „Onslow” éppen
3009 II | a vitorlákat, s a lehető legrövidebb úton menekülni a vakmerően
3010 II | testvére, a harmadik, a legszebbik – eljegyzett arája. Ott
3011 II | magát bő köpenyébe, s a legszelídebb, biztatóbb hangon mondá,
3012 II | tenger fenekéhez kötve.~A legszigorúbb számítás szerint három nap
3013 I | volt köztük a legvénebb, a legtekintélyesebb kalóz, kit soha egy kapitány
3014 III| vízhegy, hányva a tajtékot legtetején. Az emberek a mellvédbe
3015 II | maguk közt a kalózok, mert legtöbb tengerészismerettel bírt
3016 II | ágyúikat, fegyvereiket a legügyetlenebb modorban lövöldözték ki
3017 I | nyúljon az ő jószágaikhoz.~Legutolsó volt Asphlant, ki a födözetre
3018 II | látszott megsiratni, s mikor a legutolsóval készen volt, egyszerre megkapta
3019 I | elszörnyedtek; Moody volt köztük a legvénebb, a legtekintélyesebb kalóz,
3020 IV | imádságos könyvet.~A kalózok legveszélyesbjeit a „Fecské”-n tarták fogva,
3021 III| legfélelmesebb angol hadihajó, a két legvitézebb kapitány vezénylete alatt,
3022 I | ellenünk másfél óra hosszat a legvitézebbül védelmezte, s mindaddig
3023 II | meglepetésükben nem tudták, hová legyenek?~A megközelített hajó legénysége
3024 I | Oh, kérlek benneteket, legyetek irántam irgalommal, s engedjétek
3025 II | ültetvényeseket irgalom nélkül legyilkolák, nem kímélve férfit és nőt,
3026 IV | éjszakán kitörve börtönükből, legyilkolják mind a két kapitányt, s
3027 II | mámorát, s eszébe jutottak legyilkolt tyúkjai, mint szintén a
3028 II | kalózok, kiket még az éhség is legyőz, pedig még csak három nap
3029 II | Jó hírt hozok, a lázadók legyőzettek, a part hosszában fel is
3030 III| indult meg őt fölkeresni és legyőzni.~A kikötőhöz érve messziről
3031 III| angolok rögtön elfoglalták a legyőzött hajóroncsot, melynek födözete
3032 II | hasztalan, a túlnyomó erő legyőzte. Már villogtak a mellének
3033 I | közt Barthelemy elé, ki léha félszegséggel állt meg előtte,
3034 III| róla, hogy a szerecsent meg lehet-e gyújtani, mit tegyen velök?~
3035 III| akartak, semmi sem volt lehetetlenség, a remegő mindennapi emberek
3036 II | gondolkozás után –, ez határos a lehetetlenséggel.~– Egy perc előtt szíveitek
3037 III| vártatva.~– Mi volna más, uram? Lehetne-e élő ember, ki ily viharban
3038 II | fordítani a vitorlákat, s a lehető legrövidebb úton menekülni
3039 I | lefogták, lábaival iparkodott lehetőleg befolyást szerezni, s mikor
3040 III| hogy ő valamennyit képes leinni.~A nemes versenyzés alatt
3041 III| elpazarlott, hogy magát leittasítsa, hasztalan! Sem bor, sem
3042 II | akasztva magát, mintha azáltal lekapcsolhatná őt.~– Egy óráig maradhatok.
3043 II | elsüllyesztéstől társait lekönyörögve, s bacchanáliáikból mindig
3044 I | esküdött, hogy ő holta napjáig lekötelezett híve maradand az egész válogatott
3045 I | került, míg egyik kezét leköthették egy targoncához; még azután
3046 II | gyümölcseit, miket ő szépen lekötve hólyaggal eltett saját használatára,
3047 II | dombra. E dombról lehetett lelátni éppen az ő kunyhójára. E
3048 I | és ő mégis oly nyugodt lélekkel oszt ítéletet emberei fölött,
3049 III| az édes öntudatlanságát a léleknek, helyette inkább emlékezetet,
3050 III| valami bűverővel vannak a lélekre, ha sokáig néz rájok az
3051 III| beszéd alatt, ajkán elállt a lélekzet, szemei meredten néztek
3052 III| rémhajót látom ott.~Társai lélekzetüket visszafojtva követék szemeikkel
3053 III| lánykától, kihez hasonlóról a lelked sem álmodott soha; kár,
3054 II | barbadosi lecke még égett lelkeikben, lángokat kellett neki valahol
3055 III| magatokhoz, hisz ezek sem lelkek itt.~Azokat semmi erő sem
3056 II | és utolsó kenet nélkül, lelkem vesztére, az örök kárhozatra?~–
3057 II | engedd, hogy én megmentsem lelkemet a gyehenna tüzétől. Oh,
3058 II | ember, miszerint nem tudnám lelkemre venni, hogy önt hajó nélkül
3059 II | törvény írva.~Barthelemy lelkesülten akart szólani társaihoz,
3060 II | teherrel megrakodva?~– Ha ön lelkiismerete elleni dolognak tartaná
3061 II | Beszélj te, vén Lucifer, mi lelte e suhancokat? Mijök fáj? –
3062 II | portugálok! – mondá gúnyos lenézéssel.~A rablók fölkacagtak ez
3063 II | Tehát még mindig távol kell lenned tőlünk? – kérdé sóhajtva
3064 II | kellett a brigantine-hez lenniök.~S íme, feljön a nap, széttekintének
3065 I | hogy elmondjam saját vádam lényegét. Igenis! Mert tudja jól,
3066 III| elveszték lelküket e másvilági lényeknek hitt szörnyekkel szemben,
3067 I | kapcsolva, a lövés néhányat leölt a kalózok közül, a többiek,
3068 II | szíve elszorult. Még egy lépés – most a dombtetőn áll –,
3069 II | védői annyira meg voltak lepetve e kacagva közeledő rémcsoport
3070 II | kinek ez eszme nem tetszik, lépjen elő, mi kifogása van ellene?
3071 II | a másikra lehetett neki lépni. Megszámlálta őket. Mind
3072 III| belehajítottak a tengerbe, körül vér lepte el a habot, a halálordítás
3073 II | lassan, szívdobogva folytató lépteit, mintha félne meglátni szemeivel
3074 II | tiétek alatt, ha a partra léptek; egyszer Olonais vezérlete
3075 II | azelőtt.~A jövevény csendes léptekkel közelít a küszöbhöz, halkan
3076 I | Vagyunk! – kiálta Moody, eléje lépve, s oly közel víve a kapitány
3077 III| tízszer kevesebb erő előtt lerakjátok fegyvereiteket! Emberek!
3078 I | vezérüktől megfosztva, lerakták fegyvereiket a födélzetükre
3079 II | elfoglalt hajón tonnákba lerakva, egész füzéreket keleti
3080 II | megragadták Kennedyt, s lerántva válláról az öltönyt, amint
3081 II | elhajítva, s hölgyeiket lerázva nyakukról, ittas lelkesüléssel
3082 III| kormányos Stephenson látta őt lerogyni, és nem véve észre rajta
3083 II | bárd, s a sziklatetőről lerúgták Kennedy fejét.~Azután a
3084 II | hányva a levegőbe.~…Az est leszállt, a kis kunyhóban kézösszetéve
3085 II | tartottak, aligha hadihajók nem lesznek, csak annak köszönheti,
3086 I | kezéből a fegyvert, térdeivel leszorítá.~– Senki se mozduljon, vagy
3087 IV | ha bilincsre verték őket, leszoríták láncaikat a fájó, vérző
3088 II | fölemelte rézfejszéjét, lábával leszorítva áldozatja fejét.~– Egy hajszálát
3089 I | rekedten Moody –, így közelebb leszünk egymáshoz.~– Csináljatok
3090 II | alánéz.~Puszta a völgy, letarolt mezők sárgulnak a zöld ültetvény
3091 II | többiét is.~Mire a fél óra letelt, Scudamore visszatért Roobertshez,
3092 III| Azok rögtön készek voltak letenni a sarcot, Fletcher ezt is
3093 II | erőszakos kéznek engedi letépni aranyalmáit, ott foglaljunk
3094 IV | engedték magukat bekötözni, letépték kötelékeiket, s ha bilincsre
3095 III| főárbocot, vitorláival együtt, leterítve azt a vízbe.~Veszve voltak.
3096 I | kezeit lábaihoz kötözték, s letevék az árboc mellé. Barthelemy
3097 II | mikről még a vér sem volt letörölve, s a gyémántos kezek feketék
3098 III| nemsokára azzal együtt letűnt a láthatárról.~ ~Ez
3099 III| a rablók asztalához való leülést, a velök együtt ivást és
3100 II | nagy pallossal egyenként leütögette őket mind, csupán a hóhért
3101 II | elszorult.~„Uram – szólt a levél –, a szent-domingói fekete
3102 II | törték össze az elolvasott levelet, azzal egyszerre felugrott
3103 II | egymást, s a kapitány erősebb levén, Scudamore-nak két kiütött
3104 II | vezetője. Amint a sloophoz ért, levert, bosszús arccal lépett át
3105 I | sem felelt; csak hirtelen leveté kabátját, felgyűré ingujjait,
3106 II | valóságáról meggyőződtek, levetették lábaik alá a kalózt, egy
3107 I | hordók, tört árbocdarabok libegnek, síremlékei elsüllyedt hajóknak.~
3108 III| szaggatnak keresztül. A lilaszín ború fenékszínében egy küzdő
3109 III| feltolja.~A láthatár sötét lilaszínbe van borulva, melyet örök
3110 II | leány fehér lett, mint a liliom, karjai lefoszlottak kedvese
3111 III| szemeikkel ujjmutatását. A villám lobbant, s valamennyien keresztet
3112 III| szélsebesen közeledett egymáshoz, lobogó zászlókkal. Amint egyvonalba
3113 II | bennünket, midőn fekete lobogód van, mint nekünk? Ha sohasem
3114 III| főárbocokon Szent György lobogója kígyódzott.~A vihar zúgása
3115 III| hirtelen fölhúzták újra lobogójukat.~– Előre! – ordító Skyrme
3116 III| ismét félmérföldnyi távolba lódítá.~– Más jó lélek ilyenkor
3117 III| közepéből magas füstoszlop lövellt fel sebesen; egyéb kárt
3118 I | törődve a rájok irányzott lövésekkel. Pillanat múlva férfi férfi
3119 III| be a kikötőbe.~A legelső lövésre mind a tizenegy hajó megadta
3120 II | összetalálkozzanak; egyet-kettőt lövettek magukra, s azzal erőt hagytak
3121 III| s egyszerre közéjök lövettem a fekete ördögöknek. Azok
3122 I | húzod szavadat, én magam lövök bele a hajóba.~– Azt hiszed? –
3123 II | zárt sorokban, s egyenkint lövöldözé le a néger had legkitűnőbb
3124 II | is elkezdtek jobbra-balra lövöldözni, azok csupa segélylövések
3125 II | legügyetlenebb modorban lövöldözték ki jobbra-balra, minden
3126 II | két-három aranyóra lánca lógott elé, s ujjaikon gyémánt
3127 III| engedék, hogy másodszor lőhessen megtámadóikra. Egy perc
3128 III| Rohanjatok a lőporos kamrába, s lőjetek bele a hordóba.~Öt kalóz
3129 I | nem elítélve. Az ítélet a londoni királyi ítélőszék elé tartozik.~–
3130 II | szolgálóig, selyembe és kashmirba lőnek öltöztetve, s a drága gyöngyfüzér,
3131 III| van. Segítsetek betörni a lőporkamarát.~Kiáltásaira zaj támadt
3132 II | tüzesített golyót lőttek annak lőporkamrájába. A gálya a levegőbe repült;
3133 III| kanócot ragadva futott le a lőporterembe.~Annak ajtaja előtt Glasby
3134 I | ítélőszéket. Barthelemy leend a lordfőbíró, mibelőlünk kitelnek a sheriffek,
3135 I | Jefferienek, annak a semmirekellő lordfőbírónak, aki Monmouth bukása után
3136 III| szárnyakkal. Ablakai és lőrései most mind be vannak szegezve.~
3137 II | vezéreik szavát, elhányták lőszereiket, s ugráltak a tengerbe.~
3138 II | Asphlant.~A tengeri ördög lőtávolba érve, egyszerre minden árbocára
3139 I | kész vagyok neked bárminő lovagias elégtételt adni, s ha kívánod,
3140 I | bosszantó megjegyzései lovagok bajvívásán nem szoktak rendén
3141 II | nézte.~– Beszélj te, vén Lucifer, mi lelte e suhancokat?
3142 II | nagyanyja; körüle három ifjú lyány – kettő szőke, a harmadik
3143 II | ajtajában törleszkedő fehér macska.~Kétfelől mellette sövénnyel
3144 I | Hozzátok elé a tengeri macskát! Verjetek harmincat ez ember
3145 I | miatt, amint a kilencfarkú macskával közel mentek hozzá, elkezde
3146 III| megveti, és repül, mint madár.~– Ez nem kísértethajó –
3147 II | koppantgatá el a rikoltozó madarak fejeit, miket a bristoli
3148 III| könnyű volt, mint egy kis madárka, elvittem volna ölemben
3149 III| veszni, ez aranyat vedd magadhoz – kárpótlásul elrablott
3150 I | másik rabló karjába fűzni a magáét, folyvást bizonyítva, hogy
3151 I | hazáig. Bátorkodhatom önnek a magaméból ajánlani?~– Elfogadom. Reménylem,
3152 II | bámulva hallgatják azt a magányban.~Vajon ki lakhatik ottan?~
3153 II | nyomort, amelynek te most magányosan mégy elébe; s ha nem akarná
3154 II | neki – szól ez morogva, s magára vonja paplanát.~A szemközt
3155 III| a legmagasabb árbocnál magasabban közelge a roppant vízhegy,
3156 III| férfihoz illik!~E pillanatban magasan szökellt föl melléből a
3157 III| ellenállni, oly pokolbeli magasságon állt már hírnevük, hogy
3158 III| fegyvereiteket! Emberek! Térjetek magatokhoz, hisz ezek sem lelkek itt.~
3159 III| ily szégyent akartok hozni magatokra, hogy tízszer kevesebb erő
3160 II | vakmerőség, egy ideig tanakodtak magukban, utóbb visszafordítók vitorláikat,
3161 II | mely látkörükbe tévedt, magukénál sokkal nagyobbakat, s mindig
3162 II | rablók még mindig nem bírtak magukhoz térni bámulásukból. A kreolnő
3163 II | kiválasztották a legjobb hajót maguknak, a többit kirablák és felgyújtották.
3164 II | magukra, s azzal erőt hagytak magukon venni, s átadták az egész
3165 I | bosszankodva taszigálták őt el maguktól; Moody éppen eldugta a kezeit
3166 I | azokkal összezavarjanak? Mi magunk gyalázzuk-e meg a kalóz
3167 II | emberéletet elvesztegetnék a magunké közül.~– Szeretném látni.~–
3168 II | háromszor keresztet vetve magunkra, imádságunk után tesszük,
3169 I | E hallgatást félelemnek magyarázták a kalózhajón, s egy rabló,
3170 III| visszavonulást félelemnek magyarázva, üldözésükre rohantak.~A „
3171 II | felele, nagyokat sóhajtva:~– Malaga.~Szegény ember legaggodalmasabban
3172 II | egy tíz akós hordót, tele malvasiai borral, annak beüté fenekét,
3173 II | éjszakának, egy folytonos mámor volt az gyönyörökkel felfokozva,
3174 II | Barbadosba ért, kialudta mámorát, s eszébe jutottak legyilkolt
3175 II | vakmerő beszéd. Egy neme a mámornak fogta el lelkét a kiöntött
3176 III| fölrázták ittas társaikat mámoros álmaikból, s mutatták nekik
3177 II | előtt.~Ezek még akkor is mámorosak voltak, még tartott nekik
3178 III| Fecskéhez közel faroltatni, s már-már sikerült azt elérhetni csáklyáikkal,
3179 I | napjáig lekötelezett híve maradand az egész válogatott társaságnak.~
3180 II | menyasszony, hogy leghosszabban maradhasson keblén.~Van öröm. Alig találják
3181 II | gondolkoznak a gyermekek; bár maradhatnánk örökké azok. De lásd: szegény
3182 II | lekapcsolhatná őt.~– Egy óráig maradhatok. A hajó a magas tengeren
3183 II | mind. Kenyéren és vízen maradnak három nap, három éjjel!
3184 II | Tehát ti itt akartok maradni, édes fiaim? – szólt gyermeteg,
3185 II | haza! Én, ha harmadmagammal maradok is, amit kimondtam, megteszem,
3186 II | néhányadmagával sikerült a távolabb maradott hollandi gályára fölkaphatni,
3187 II | rendülj meg bele; ím, e marék hamv, melyet meggyilkolt
3188 II | széles tenyerével az ifjú markába csapva. – Tudtam, hogy ez
3189 I | jobb karját; a roham miatt markolatig ment rajta keresztül a kard.~
3190 II | nem fogták, s úgy meg nem markolták, hogy nem kapálózhatott.~–
3191 I | ágyúval, mint oly biztos martalékra, melyet kímélni kell.~A
3192 I | elveszté, magát ellenünk másfél óra hosszat a legvitézebbül
3193 I | a vívók egyikének dühe, másikának ingerkedései, a körülállók
3194 I | addig az ideig önnek vagy másnak szüksége lehet rám.~– Az
3195 II | halhasson és megvénülhessen másodmagával. Az mindig a holdvilágot
3196 III| álmodott soha; kár, hogy már mást szeretett.~– Szólj, mikor?
3197 II | ahol nekünk kell félnünk mástól.~– Ha te mitőlünk vért kívánsz,
3198 III| emberek elveszték lelküket e másvilági lényeknek hitt szörnyekkel
3199 III| összeszedhették volna magukat, én és matrózaim nyalábra kaptuk a szegény
3200 II | kérlek, e kis értéktelen medaillont küldd el Norfolkban lakó
3201 II | vagy elsüllyeszté, sem megadás, sem könyörgés meg nem hatotta,
3202 II | a jót, amit néked Isten megadjon, s mindazt a rosszat, amitől
3203 III| hányták el fegyvereiket, s megadták magukat. Senki sem tudta,
3204 II | könnyétől nedves!~A rablók megalázva húzódtak félre, megdöbbenve
3205 II | Az ősz anya megcsókolá, megáldotta, fejére sírta könnyeit,
3206 III| hajóikat tőle visszaváltsák, megalkudván velök nyolc fontnyi aranypor-harácsban.~
3207 II | szemközt jövő hajó erre megáll, egy dereglye oldódik el
3208 II | eltakarta a szem elől; itt megállítá az ifjú a leánykákat.~–
3209 I | hangzék háromszorosan.~– Megálljatok! – kiálta Barthelemy a Herkules
3210 III| félbeszakadt a tivornyaének, megállt az ajkakhoz emelt pohár,
3211 I | mindannyian. – Az én apám megátalkodott ellensége volt Jefferienek,
3212 II | rabló zokogott keservesen; a megátkozott hamv csendesen szállongott
3213 II | Oldjátok fel ezt a fiút, s megbecsüljétek, valaha nagy ember lesz
3214 III| A veszélyes pillanatban megbénítá a rablókat e vészkiáltás,
3215 I | hogy ön ezt üresen fogja megbízói kezébe juttatni, hanem ön
3216 I | akit csak elöl-utol talál. Megbocsát ön, Rolls kapitány, hogy
3217 II | hogy az ember örömében megbolonduljon?~A kalózok irtózatos örömordítása
3218 II | mindig a holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják, az megveti
3219 III| előállítá fegyvereseit, s megbosszankodva a kalózok vakmerőségén,
3220 I | összefonva karjait. – Az imént megbüntetélek, mint kapitány alattvalóját;
3221 I | soha egy kapitány sem mert megbüntetni. Rooberts újra inte Skyrme-nak,
3222 I | akar Rolls kapitány engem megbüntettetni.~Barthelemy elborzadva fordult
3223 I | dühösebben iparkodtak azokat megcáfolni.~Barthelemy lábával dobbantott.~–
3224 II | megölel, megcsókol, holnap megcsal és elárul. Egyszer jutott
3225 II | hangzék fel e szavakra; a megcsalatott társak égnek emelt késeikre
3226 II | összeférhetőnek találná engemet megcsalni hamis adatok közlése által,
3227 II | ez a virág! Ma megölel, megcsókol, holnap megcsal és elárul.
3228 II | tisztaságban.~Az ősz anya megcsókolá, megáldotta, fejére sírta
3229 I | annak csizmáit iparkodott megcsókolni, míg szemei a legnagyobb
3230 I | vágódtak, Rolls egy intésére megdördült egyszerre a tengerészek
3231 II | sokat szokott tréfálni; ha megdühítik, nem üt, hanem gyilkol,
3232 III| Fletcher hajójába, s azt megégetni minden rajta levő áruneműekkel
3233 II | azt nem akarja ön, hogy megelégedjem az ön hajójával. Előre!~
3234 I | árboc mellé. Barthelemy megemelé előtte kalapját egész udvariassággal.~–
3235 II | mert mi mindennap őróla is megemlékezünk imádságunkban.~– Igen? Őróla
3236 II | az áruló. Nekünk nem kell megengednünk, hogy legyen út hátralépni,
3237 I | meg társaimat mind, azok megérdemlik, a gonosztevők, akik tinektek
3238 II | munka. Meglássátok, én még megérem azt.~– Tedd hozzá: „Ha Isten
3239 I | reménylem, hogy szerencsésen fog megérkezni Londonba hajójával. Igaz
3240 III| elmúltát, s a „King Salomo” megérkeztét várta, hogy Rooberts ellen
3241 II | közelít szemközt, a kapitányok megértik a tudósítást, s másik oldalra
3242 III| midőn a villámlobbanás megfehéríté körüle a tájat.~Ez a „King
3243 III| kormányt négy ember fogja, megfeszítve minden erejét, ha egy-egy
3244 II | majd kérezkedni tőlünk, ha megfogott bennünket!~Moody szemei
3245 II | hagyott fel tervével, ereje megfogyott általa, de bátorsága nem.~
3246 II | legvadabb kereszttűz közepett megfordíttatá vitorláit s védte magát
3247 II | A tengeri ördög rögtön megfordult, s a mutatott hajó felé
3248 II | láthassák a harcot, s akkor megfordulva rájok, rövid viadal után
3249 I | embertelen tettért rangjától megfosztatik, vasra veretve a hajófenékbe
3250 III| mintha a közéjük ütött villám megfosztotta volna őket a gondolkozástól.
3251 II | szerencsétlen esetek mindannyiszor megfosztottak tőle, s ismét újra kellett
3252 I | tengerészek, vezérüktől megfosztva, lerakták fegyvereiket a
3253 II | pulykahús közé.~Amint félig megfőtt a bográcsos eledel, körülülték,
3254 III| egyenesen állt a gálya, megfürösztve, mint egy elbukott hattyú,
3255 II | földre, s kacag, hogy szinte megfullad bele.~– Moody! Megőrültél? –
3256 II | belehányták három nagy rézüstbe, megfűszerezték jól fehér borssal, fokhagymával
3257 II | értek, megütötték a dobot, megfútták trombitáikat, felhúzták
3258 I | egy hajszálát sem fogjuk meggörbíteni, mutassa meg a rejtekhelyet.~
3259 II | gondolkodjatok csak egy percig.~– Már meggondoltuk – felelének azok dacosan.~–
3260 I | nehogy minden himpellér meggyalázhassa önt, míg útban lesz.~– Azt
3261 II | férfit látott, kedvesének meggyilkolói.~ ~Egy napon összegyűjté
3262 II | kárhozatra?~– Várj, majd én meggyóntatlak – mondó ördögi kacajjal
3263 II | orvos szavainak valóságáról meggyőződtek, levetették lábaik alá a
3264 II | senkinek. Az elfoglalt hajókat meggyújtá, vagy elsüllyeszté, sem
3265 I | Rollshoz lépett, nyájasan meghajtá előtte magát, s kezét nyújtá
3266 III| ellenáll, irgalom nélkül meghal! – hangzék újra még közelebbről
3267 II | hajón, s annak esdő szavát meghallá: visszaadta mindenüket,
3268 IV | hálaimákat susogva az éghez, hogy meghallgatá kérésüket, s a rettentő
3269 II | ellene? Mondja el bátran, én meghallgatom.~A Bonne Fortune legényei
3270 II | kit látni akartam: miért meghalok.~Rooberts összerendült e
3271 II | követé a könyörgő szavait.~– Meghalsz – mondá Rooberts hidegen,
3272 II | Csak a szív volt benne meghalva.~A rablók nem kérdezősködtek
3273 II | tagadá lázas örömét, de arca meghazudtolá.~– Csendesüljetek el! –
3274 III| törekvése azonban mindig meghiúsult a hullámzaj miatt, mely
3275 I | szólt Barthelemy. – Azt megígértük önnek, hogy egy hajszála
3276 II | Barthelemy útját állta. Az ember megijedt a zord alaktól, s védszentjeit
3277 III| passzátszelek elmúltával rögtön meginduljanak Rooberts elfogására.~*~A
3278 II | félig felülve, de azután megint hanyatt vágta magát és elkezde
3279 II | meg közülők, kinek fejét megismeré a veres sipkáról, s azt
3280 II | kalózok egy vagy más alakot megismerének rajta, fogcsikorgatva suttogák: „
3281 II | midőn arcainkat rögtön megismerik.~A rablók félrehúzták magokat
3282 I | bánjátok meg, hogy velem megismerkedtetek. Kérlek, könyörgök! Szóljatok
3283 II | szemben.~A sloop legényei, megismerve a dereglyén ülőket, hurrah-kiáltással
3284 II | vitorlákkal jönnek felénk. Ugyan megjárhatják velünk.~– Haha! – monda
3285 I | nevetése, gúnyoló, bosszantó megjegyzései lovagok bajvívásán nem szoktak
3286 III| veszendő hajók árbocán szokott megjelenni. Nézzétek, hogy táncolnak.~–
3287 III| vigyázni; míg ők az árbocokon megjelenő villanytüneményt bámulák,
3288 II | legutolsóval készen volt, egyszerre megkapta a sóhajtozó tengerész üstökét,
3289 II | megkísérté a szökést, akkor megkegyelmezték, most bizonyos volt elveszése.
3290 II | láttam előttem térdepelni, s megkegyelmeztem nekik. Ez öröm, e gondolat
3291 III| eltávozott fiút! Minden hajóst megkérdezett, akivel csak összejöttünk,
3292 I | rabló-becsületére mondá, hogy amióta megkeresztelték, soha templomban nem volt,
3293 II | visszatértek a kikötőbe.~Mint a megkergetett darázs, repült a kalózhajó
3294 III| félelmes zátonyt kellett megkerülniök, melyet „Francia zátonynak”
3295 I | csata, csónakra szállva, megkerülte az ostromolt hajót, s éppen
3296 IV | száraztatni, hogy a kötelet megkíméljétek; e száraz kenyértől úgy
3297 II | szemmel őrzék. Már egyszer megkísérté a szökést, akkor megkegyelmezték,
3298 II | anélkül, hogy egy lövéssel megkísértené az ellenállást, kimenekült
3299 III| az ellenállást sem merték megkísérteni.~Ha okiratok nem bizonyítanák,
3300 I | Moody egypárszor szinte megkísértett, de sikertelenül.~A kalózok
3301 III| kell magunkat viselnünk. Megkísértjük teljes vitorlákkal elvágtatni
3302 II | azokat.~A kalóz-sloop rögtön megkönnyült legnagyobb terhétől, s azon
3303 I | ezalatt feloldoztatá a többi megkötözött tengerészeket, tudtukra
3304 II | tudták, hová legyenek?~A megközelített hajó legénysége egy perc
3305 II | Így gyanútalanul fogjuk megközelíthetni a brigantine-t.~S ezzel
3306 II | hajófenékbe vetteté, vagy megkorbácsoltatá, vagy főtelöveté. És mégis,
3307 III| vágyaktól kezde dagadni, megküzdeni ez ismeretlen veszélyekkel,
3308 I | parancsaimnak ellenszegül, meglakol.~A kalózok hirtelen előhozták
3309 II | ne durvítsa el a munka. Meglássátok, én még megérem azt.~– Tedd
3310 IV | egészen.~Tehát végre mégis megláthatta menyasszonyát.~*~A hírhedett
3311 II | hegyszakadékok közt utazva, estenden meglátja ezt a kis kunyhót, füstölgő
3312 II | házát, hogy egy rövid órára meglátogathassa.~Az ösvény most is úgy van,
3313 II | tájat, vizsgálva az iszapban meglátszó lábnyomok közt, hogy nem
3314 II | partokhoz közeledék. Estefelé meglátta a kormányos a hajót a távol
3315 II | Rooberts arcára az első meglepetés után ismét visszatért a
3316 III| kapitány, észrevéve kormányosai meglepetését.~– A kísértethajót, uram… –
3317 II | történt, hogy a kalózok első meglepetésükben nem tudták, hová legyenek?~
3318 II | eredeti ajánlat, hogy ő egy meglepett hajót visszaadjon tulajdonosának,
3319 II | szembeállt üldözőivel.~Azokat meglepni látszott e vakmerőség, egy
3320 I | Moody. – Orvost, ki, ha meglövik valamelyikünk kezét, lábát,
3321 II | vele? Ez elégette a hajóit meglövöldözte a városát; a szent-bertalani
3322 I | fel a födélzetre, midőn a meglőtt kozárvezér összerogyott.
3323 I | tanácsom által az ezüst megmaradt, és a hajó megmenekült.~–
3324 II | Roobertsnek lehetetlen volt előlük megmenekülni.~Az ágyútüzelés egyre tartott,
3325 II | Leggonoszabb ellenségeink megmenekültek szemünk láttára. Csak egy
3326 II | borokat szállít.~– E szavad megment – mondá Barthelemy, míg
3327 IV | közülök jónak látta magát megmenteni a többiek árán, s elárulá
3328 II | váltságdíjaikat, sok hajót megmentett az elsüllyesztéstől társait
3329 II | szállani, engedd, hogy én megmentsem lelkemet a gyehenna tüzétől.
3330 II | Barthelemy vagyok. A kapitány megmerevült a borzalomtól. A kalóz nem
3331 I | azt el?~– Azt nem fogom megmondani.~– Nem-e? Oh, a spanyol
3332 II | tébolyodott, mi lelt?~– Ha azt megmondom, mind kibújtok a bőrötökből.
3333 II | Egy tekintet a völgybe megmutatá, hogy ez valóság, nem álom.~
3334 II | beszél?~– Itt lesz alkalom megmutatni, kinek van helyén a szíve! –
3335 II | lelküket vesztették volna, megnémultak, Kennedy ijedten ugrott
3336 II | Mennyi önfeláldozás! Egy megnyílt paradicsom előtte. De a
3337 I | bírói illetőségét fölöttem, megnyugszom ítéletükben, nem is akarom,
3338 III| hullámroham jő a hajó ellen.~A megnyugvás perceiben beszélgetnek egymással
3339 II | számunkra termett ez a virág! Ma megölel, megcsókol, holnap megcsal
3340 II | veled a tengeren, hogy akkor megölhetnélek? Királlyá tenném magamat,
3341 II | mód van őket elérhetni, megölhetni menedékük közepett.~– S
3342 II | hogy ha azok elfognának, megölnének, s aztán, hogy megsirattunk
3343 I | hajóra ne hozzátok, mert én megölöm.~– Moody! – kiálta Rooberts. –
3344 II | kősziklához, s mikor mindent megöltek, mint gyújtják fel gunyhóikat,
3345 I | főkapitányunkat személyesen megölve, általunk tökéletesen el
3346 II | mindazt a rosszat, amitől megőrizzen; vihartól, betegségtől,
3347 III| Nézzétek! A kapitány megőrült! Hogy mosolyog! – suttogták
3348 II | megfullad bele.~– Moody! Megőrültél? – kérdé Rooberts. – Ez
3349 II | gyapotfonalat fonva.~Amint megpillantják a belépő ifjút, felsikoltnak
3350 II | berohan a gyilkos fajzat, megragadják hajaiknál fogva áldozataikat,
3351 II | álltál.~A négerek rögtön megragadták Kennedyt, s lerántva válláról
3352 I | rekedten. – Hozzám ne érj, mert megráglak, úgy teszlek a sebemre,
3353 II | pénzzel s áruneműekkel megrakodtan. Ha akartok merényletet
3354 II | Roobertshez, s odamutatva a megrakott dereglyére, mondá:~– Itt
3355 I | éppen hozzájutottak, s úgy megrakták tetőtől talpig, hogy még
3356 II | kettő kivált közölök, s megrángatva ruháit, elszánt daccal a
3357 III| elbukott hattyú, az emberek megrázkódtak a víztől, s tovább láttak
3358 I | A kalózok egy pillanatig megrémülve vezérük elestén, már el
3359 II | Az ifjú egész valójában megrendült e szóra, s elsápadt arccal
3360 II | e napokban fellázadtak, megrohanták a védtelen gyapotültetvényeket,
3361 II | büntető órát tartott, melyen a megrovottakat irgalom nélkül a hajófenékbe
3362 I | hogy valamelyiket emberül megrúghassa. Midőn kezeit szabadon érzé,
3363 I | szolgálatteljesen futott a megsebesült ápolására.~– Ide ne jöjj! –
3364 I | egyetlen csapással vélt megsemmisíthetni, úgy, hogy kardjának hegye
3365 II | kapitány egyenkint látszott megsiratni, s mikor a legutolsóval
3366 II | megölnének, s aztán, hogy megsirattunk akkor mindig.~A jövevény
3367 IV | e száraz kenyértől úgy megsoványodunk, hogy elfügghetünk bátran
3368 II | iránt. Valaki kitalálta és megsúgta nekik, hogy a vezér szerelmi
3369 IV | Istennek, hogy e rémtől megszabadítá a világot. Három fiatal
3370 I | még ezzel sem volt a hajó megszabadítva; ön újra sürgetősen parancsolá,
3371 II | foga győzni, s akkor ő is megszabadul.~Egy hét sem múlt el csata
3372 III| Munkára gyorsan, ne hagyjátok megszabadulni. Vadászatra, „Kopó”, hajrá!~
3373 II | másikra lehetett neki lépni. Megszámlálta őket. Mind menyasszonyáért
3374 II | Szorgalmáért és becsületességéért megszerették a hajón, előbb kormányossegéd,
3375 II | partraszállva elittasodtak, megszökött tőlünk, s a sziget belsejébe
3376 II | legközelebb állóhoz fordult, s megszólítá:~– Adj innom a poharadból.~
3377 I | süvöltött el, volt az első megszólítás a rablók részéről.~Rolls
3378 II | holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják, az megveti társait, s jobb
3379 II | elhatározott mozdulatai megtagadák az egy óra előtt szelíd,
3380 II | útban volt hazafelé, józanul megtakargatott keresményével, már látta
3381 I | adva, hogy fegyvereiket megtalálandják mind a kormányosi kabinetben,
3382 I | nem sokára visszatértek, a megtalált ezüstrudas ládákat hozva
3383 II | előtt fosztá ki őket, s ha megtámadák, összelöveté az egész partvárost,
3384 II | Skyrme.~– Azt nem, hanem megtámadni azt, mely a leggazdagabb
3385 III| hogy másodszor lőhessen megtámadóikra. Egy perc múlva a kalózok
3386 II | vitorláit s védte magát mindkét megtámadója ellen, s amint egy jól irányzott
3387 II | Rooberts Barthelemyt?~A megtámadók, mintha egyszerre lelküket
3388 II | vakmerőségük elrémíté a megtámadottakat, nem tudták fegyvereiket
3389 II | csata nélkül, a kalózok megtámadtak minden hajót, mely látkörükbe
3390 I | általunk a sík tengeren megtámadtatva, noha a kiállott zivatar
3391 II | elsüllyeszté, a másikat megtartá magának, s legénysége egy
3392 IV | Hurrah Barthelemy!~A szegény megtérő bűnös nem szűnt meg énekelni
3393 II | maradok is, amit kimondtam, megteszem, mert én nem csak akkor
3394 II | rá.~Roobertsnek annyira megtetszett az eredeti ajánlat, hogy
3395 II | minden országbeli kormányok megtilták alattvalóiknak a kalózok
3396 I | amivel vádolva vagyok.~– Azt megtiltom önnek! – kiálta hevesen
3397 II | elfogadni, mert ön bizonyosan megtizedeltetné őket, hanem a sorkatonáit
3398 II | csakugyan partot találtak, s megtölték a hordót valami mocsárvízzel,
3399 IV | e baleset sem bírta őket megtörni.~A sebesültek nem engedték
3400 II | várt sokáig, a várásban megtört szíve, elhervadott, most
3401 II | Az elfogott franciáktól megtudva, hogy a legfélelmesebb két
3402 II | Amint a kikötőbe értek, megütötték a dobot, megfútták trombitáikat,
3403 II | elszöktem közületek, mert meguntam ez utálatos, piszkos életet,
3404 II | boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen másodmagával. Az mindig
3405 I | elégtételt adni, s ha kívánod, megverekszem veled.~Moody egy szót sem
3406 II | suttogá neki hevesen; megveszlek férjedtől, adok egy milliót
3407 I | kire mindenki a legmélyebb megvetéssel tekinte le.~– Rolls kapitány –
3408 II | keresett veszélyből.~Barthelemy megvetően tekinte le félvállról, s
3409 I | félszegséggel állt meg előtte, s megvetőleg nézett végig az új kapitányon,
3410 II | összefonva karjait, s hátát megvetve egy korongnak. – Tudod-e,
3411 III| mely lángjaival körös-körül megvilágítá szépen a kikötőt.~A négerek
3412 II | úgysem mentheti meg, legalább megvolt benne a dicséretes törekvés,
3413 II | kalóznak, hogy az addig el nem megy onnan, ahova kiszállt, míg
3414 II | amelynek te most magányosan mégy elébe; s ha nem akarná Isten,
3415 I | népével együtt szabad, s mehet, merre akar.~A rablók közt
3416 II | Afrika felé.~– Köszönöm. Mehetsz utadra.~A hírmondó fejcsóválva
3417 III| őrült mosolygást mély bús melankólia váltá fel.~Fölkelt az asztaltól,
3418 II | azután eléneklé a dalt, belső melegségtől rezgő édes hangon:~„Útra
3419 I | át a kardot; a két küzdő, mell mellhez szorulva, állt egymás
3420 I | ráhágva, lefegyverzé azt, s mellberagadva, odahajítá társai közé.~
3421 III| pillanatban magasan szökellt föl melléből a vér. Stephenson ezt látva,
3422 I | közelébb – szólt Moody –, ide mellém, hadd lássalak. – S mikor
3423 I | emelvényen egy magas, szürke mellényes férfi, vörös övvel, rekedt,
3424 I | Szóljatok egy szót a kapitányhoz mellettem. Oh, ti derék, ti emberséges
3425 II | elcsípnek bennünket, a part melletti fákra sorba fölaggasson.~–
3426 I | kardot; a két küzdő, mell mellhez szorulva, állt egymás mellett,
3427 I | kiálta a kormányos a kerék mellől. Többen odatekintve, aggodalmas
3428 III| legtetején. Az emberek a mellvédbe s a kötelekbe fogództak.
3429 II | közelebb jönni; húzódjatok a mellvédek mögé, hadd higgyenek bennünket
3430 I | felhúzatott, s a függőágyakat a mellvédekhez támasztatá.~A kalózhajó
3431 II | egyszerre felszökött Rooberts a mellvédre, s dörgő hangon visszakiálta:~–
3432 IV | jókedvét zavarja, s magát méltatlanná teszi ilyen jeles társaságra,
3433 II | arc, ilyen szemek! Ez a méltóságos termet! Egy szökevény istennő,
3434 II | egészben semmi gyanakodásra méltót.~Az elvitt kapitány a tengeri
3435 I | fektetve a feketekönyvet, melybe veres betűkkel voltak beírva
3436 II | benne üljön a pohárban, melyből iszik, nem félve attól,
3437 III| röpkednek sikongva, a hab mélye olykor fölveti a hajót körülúszkáló
3438 II | visszaküldeni hajóihoz, melyektől már harminc mérföldnyire
3439 II | kéményével, nyugalmas völgye mélyén.~Ugyan ki lakhatik abban?~
3440 III| széles aranylánc volt vetve, melyről pompás gyémántkereszt szikrázott,
3441 II | szóba.~Barthelemy hajóin mélységes csend volt.~A tengeri ördög
3442 I | a fenékfonállal a tenger mélységit méri. Végre a kapitány keresgélő
3443 II | nem volt a városban bor, melytől le ne részegültek, hölgy,
3444 II | őket elérhetni, megölhetni menedékük közepett.~– S mi azon mód?~–
3445 II | gályát, mely látva, hogy nem menekülhet tovább, megadta magát minden
3446 II | üldözés után biztos kikötőbe menekültek, Rooberts utánuk rontott,
3447 II | egyre tartott, a kalózhajó menekülve védte magát, a másik kettő
3448 II | nem kellene a tengeren túl menned, az én boldogságom az volna,
3449 II | vissza, ugyebár?~– Bár el se mennél soha – rebegé a szép menyasszony.~–
3450 III| ki e világítás mellett, a mennydörgés és viharordítás közepett
3451 III| Azon pillanatban irtózatos mennydörgéssel szólaltak meg a brit hajó
3452 II | ételekkel látta el, és jó mennyiségben, ketrecei kappanok- s kalekuti
3453 II | legjobban féltünk azoktól; mennyiszer beszéltünk róla, hogy ha
3454 III| Jézus, segíts! Úgy hull a mennykő, mint az érett vackor, most
3455 II | körülfogni, ez aggodalmasan mentegeté magát.~– Derék férfiak,
3456 I | kilencfarkú macskával közel mentek hozzá, elkezde dühösen rugdalózni
3457 IV | Scudamore.~Csupán egyet mentettek föl: Glasby Henryt.~Nemes
3458 II | áldozatul esett állatokat úgysem mentheti meg, legalább megvolt benne
3459 II | ellenei azt hitték, hogy menthetlenül el van veszve, oly könnyen
3460 IV | a hajóskapitányhoz, hogy mentse meg őket azon embertől,
3461 II | Megszámlálta őket. Mind menyasszonyáért estek áldozatul.~– Ez áldott
3462 II | családi életéről, anyjáról, menyasszonyáról, s úgy hallgatta, oly figyelemmel,
3463 IV | végre mégis megláthatta menyasszonyát.~*~A hírhedett kalózok elpusztulása
3464 II | testvére nőtt fel annak menyasszonyává.~Szegények voltak, s Villiam
3465 II | összecsókoltat, az imádott menyasszonyét.~Ha a sírban aludt volna,
3466 II | Norfolkban lakó anyámnak. Menyasszonyomnak egy fürte van abba zárva,
3467 III| fölékesítve, mint egy vőlegény, ki menyegzőjére indul.~A rablók szeme mind
3468 II | gunyhóikat, felfutottak egy meredek kősziklára, hová nem lehetett
3469 III| elállt a lélekzet, szemei meredten néztek maguk elé, halálsápadt
3470 IV | őreiket.~Egy közölök kezében méregetve a kiszolgáltatott kenyéradagot,
3471 I | elfűrészeli? Elevenember-faragót? Méregkeverőt, ki miatt még csak meghalni
3472 II | megrakodtan. Ha akartok merényletet látni, mely csodálattal
3473 II | farkasgúzsba kötve.~– Nagy merényt követsz el – súgá Glasby
3474 II | Commodore”-é által, s a merészebb társak által farkasgúzsba
3475 II | ágyúlövéseire nem feleltek.~Ez még merészebbekké tevé őket, s átkiáltva hozzájuk,
3476 III| barátim nem volnának elég merészek vele összetalálkozni?~–
3477 II | ítéletemnek ellene mondani merészel! – szólt Rooberts, vadul
3478 II | körüle.~– Mit! Ti szólni merészeltek, midőn én parancsolok? El
3479 II | annyira zavarba jöttek uralgó merészsége által, hogy elfeledve ellenszegülési
3480 II | jövendőt. S ti akartok engem merészségre tanítani? Menjetek! Aki
3481 I | A rablószigetek néhány mérföldnyi távolban látszanak előtte,
3482 I | fenékfonállal a tenger mélységit méri. Végre a kapitány keresgélő
3483 II | hogy ha a kalózok azt meg merik támadni, bizonyosan ők vesztenek
3484 II | A hajósok, kik édesvizet meríteni kiszállnak, bámulva hallgatják
3485 II | hordó fenekét, s kalappal merítettek belőle, vagy a csap alá
3486 II | után tesszük, hogy az Isten merítse el a tenger fenekére ez
3487 II | fenekét.~Mikor aztán ki volt merítve minden gyönyör, mikor már
3488 II | Egy hajszálát meg ne merjétek görbíteni! – ordítá színlett
3489 II | embereit figyelmeztetni merné, követé a kalózokat a csónakba,
3490 II | hiszitek – viszonzá Rooberts, merően szemébe nézve a rablónak –,
3491 I | együtt szabad, s mehet, merre akar.~A rablók közt zűrzavaros
3492 III| csak az ellenállást sem merték megkísérteni.~Ha okiratok
3493 II | S ti a szárazföldön is mertetek harcolni? – kérdé Asphlant
3494 II | kilyukaszták. Hej, hogy merült el egyszerre az üldöző gálya,
3495 II | mindenki odahagyta a vén kalózt meséivel együtt, hogy az érkező dereglye
3496 II | hajósokkal, s hallgatá azok mesés kalandjait, aranyfövényt
3497 II | tekint széjjel, mint ki messzeútról szülötte földére lépett,
3498 II | Bevártuk őket. Mikor jó messzire elcsaltuk őket Havannától,
3499 II | barmokat, hanem embereket metélni szegődött.~A drága sok szép
3500 II | sóhajtozó tengerész üstökét, metszőkését gégéjére téve, s baromfiai
3501 II | volt a francia kormánynak a mézgakereskedés, s miután minden egyedáruságnak
3502 II | Puszta a völgy, letarolt mezők sárgulnak a zöld ültetvény
3503 II | kartács utcákat sepert a meztelen tömegek között, a negyven
3504 II | olyan tréfát, midőn valakit meztelenül nyers bőrbe varrnak, s kiteszik
3505 III| vitorláját sem veszté el miatta, s csak három kalóz esett
3506 I | Barthelemy leend a lordfőbíró, mibelőlünk kitelnek a sheriffek, az
3507 II | bizonyosan úri gályának nézi a miénket pompás alakjáról, hogy fog
|