110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
3508 II | mi lelte e suhancokat? Mijök fáj? – Hm, vezér – szólt
3509 II | és kések voltak dugdosva, mikről még a vér sem volt letörölve,
3510 II | megveszlek férjedtől, adok egy milliót érted! Ha kell neki egy
3511 I | legvitézebbül védelmezte, s mindaddig meg nem adta magát, míg
3512 II | áthozatott a „Commodore”-ra.~Mindamellett egy éjszakán, midőn még
3513 III| ez az óra nehezebb lesz mindazoknál, miket eddig keresztüléltünk?
3514 I | dobatni, körülbelül úgyis mindegy.~– Hehe. Látja ön, pedig
3515 I | kilencágú korbácsot, melynek mindegyik végére gomb volt kötve.~–
3516 II | pohárcsörgés hangzott, a rablók mindegyike akadt már párjára, s a női
3517 II | Száz ember fog jutni mindegyikünkre, s módjában leend egyenkint
3518 II | fel, s a roncsolt gálya mindenestül elbukott a víz alá.~Kennedynek
3519 II | szívében; pedig abba később sok mindenfélét írt be a sors.~Szorgalmáért
3520 III| lehetetlenség, a remegő mindennapi emberek elveszték lelküket
3521 II | szavát meghallá: visszaadta mindenüket, semmit el nem vett a hajóról,
3522 II | puskaporlángtól, de a jó asszonyságok mindettől nem irtózónak, mert tudták
3523 II | ígértetek vért. Váltsuk be mindketten szavunkat. Itteni munkánk
3524 II | hajó hozni fog számunkra mindkettőt. Jaj annak, amelyikkel legelőbb
3525 I | hanem ön arról nem tehet. Minek tanúsításául, íme, én következő
3526 I | fogunk.~– Az, reménylem, hogy minél hamarább meg fog történhetni.
3527 III| sem ijeszti vissza. Hah! Minőt csapott most egyszerre a
3528 II | fenekére…~*~Az éj előjött, miriád csillagaival nézte magát
3529 II | sohasem láttuk volna egymást, miről tudhatnám én, hogy a te
3530 II | félnünk mástól.~– Ha te mitőlünk vért kívánsz, azt itt is
3531 II | nyaláb retekfajta növényt.~Mocsárvíz és retek! Fejedelmi lakoma
3532 II | megtölték a hordót valami mocsárvízzel, s hoztak egy nyaláb retekfajta
3533 II | büszkeséget érez kebelében, be ne mocskolja rablói hírnevét és becsületét
3534 II | jutni mindegyikünkre, s módjában leend egyenkint mindenkinek
3535 II | vele becsületes emberek módjára, s ne orozva rohanjon rá.~
3536 II | fegyvereiket a legügyetlenebb modorban lövöldözték ki jobbra-balra,
3537 II | húzódjatok a mellvédek mögé, hadd higgyenek bennünket
3538 I | hozzá, Moody? A megszólított mogorva, hallgatag legény volt,
3539 II | szemei az arcokon elterjedt mogorvaságot; eltávozása óta megváltozott
3540 I | kalózok névkönyvébe.~Scudamore mohó örömmel kapta el a kezébe
3541 II | mikor tudniillik az utolsó moidor is elgurult: akkor felültek
3542 II | Volt pénz! Nyolcezer arany moidorest találtak az elfoglalt hajón
3543 II | egészen józan volt.~– Azt mondád – szólt Rooberts –, hogy
3544 II | két hajó felé, s nevetve mondák egymásnak: ez bizonyosan
3545 III| karszékben veszélyekkel kalandos mondákat regélt, mik hírneves bajnokokkal
3546 I | No, az sem baj; én azt mondám, hogy mindenesetre oldjátok
3547 I | harapsz.~– Azt tenném, ha nem mondanád is – viszonza Sympson, arisztokratikus
3548 II | annyi szokás. Nálunk azt mondanák rá az emberek, hogy az nagyon
3549 I | ellen. Lépj elé, derék lord, mondd el, mi kivetőt találsz bennem?~
3550 III| sikoltozást hallok. „Gyerünk!” – mondék társaimnak –, „segítsünk,
3551 II | fognak elvezetni, és azt mondják: várt sokáig, a várásban
3552 II | édeskés hangon Rooberts – mondjátok, miért?~– Mert nekünk nem
3553 I | Az Istenért! Vagy mit is mondok? – hebegé Scudamore, Rooberts
3554 II | fenyegette halállal; csak annyit mondott neki: én Rooberts Barthelemy
3555 II | indítványodat, kapitány – mondta az egyik, s a másik is rábillentett
3556 II | kandírozott batatát, s még azt mondták nagy fitymálva, hogy jobb
3557 II | meg azután egy hosszú imát mondunk el, amiben előszámláljuk
3558 III| ördögökkel nem harcolok.~S ezt mondva elveté fegyvereit magától.~–
3559 I | semmirekellő lordfőbírónak, aki Monmouth bukása után rendre akasztatá
3560 I | Adjatok jelt, ha készen van.~Moodynak azonban nem sok készülés
3561 I | rablók közt egy elfojtott morgás volt hallható, de szavát
3562 I | iszonyú tenyerét, s fogai közt mormogá:~– Te fickó, belőled gyönyörű
3563 II | tisztelegjetek neki – szól ez morogva, s magára vonja paplanát.~
3564 II | tollászkodnak, a fehér kandúr éppúgy mosdik az ajtóban, mint azelőtt.~
3565 III| Nos? – szólt megvető mosollyal Rooberts. – És ha az volna,
3566 III| arcán valami tébolyodott mosolygás vonult szét.~– Nézzétek!
3567 I | Kalóz!~Scudamore bántó mosolygással fordítva sötétzöld szemeit
3568 III| érintésre, s arcán az őrült mosolygást mély bús melankólia váltá
3569 II | akkor mindig.~A jövevény mosolygott.~– Ne félts te azoktól engem,
3570 I | csalatkozott rablók dühén el ne mosolyodjék.~– Tapasztalhatták önök,
3571 III| kapitány megőrült! Hogy mosolyog! – suttogták a kalózok,
3572 I | látszanak, vonásaik, ha mosolyognak, képesek csábítók lenni,
3573 II | Barthelemytől? – kérdé tőle mosolyogva.~– Mert az egy gonosz, istentelen
3574 III| életet, annyira különbözőt a mostanitól, mintha vagy ez, vagy az
3575 I | tréfálni látszott vele. Alig mozdította meg néha-néha kinyújtott
3576 II | ügyetlen, esetlen, oldalozó mozdulataikból, félbehagyók az üldözést,
3577 III| néznek fel egy pillanatig mozdulatlan hideg szemeikkel a remegő
3578 I | melynek védői még mindig néma mozdulatlanságban vártak rájok. Azon pillanatban,
3579 I | térdeivel leszorítá.~– Senki se mozduljon, vagy mind el vagytok veszve!
3580 I | szélcsendű tengeren; minden kéz mozgásban van rajta a vihar okozta
3581 III| haladt. Ember-alakú árnyak mozogtak rajta, úgy téve, mintha
3582 III| segélyárbocot, amott a szivattyúk működnek munka által felhevült legények
3583 II | embereihez, a legkisebb mulasztás sem kerülte el büntetését,
3584 III| partjain, kalózai isznak, mulatnak, vendégeskednek; mit tehetnének
3585 II | hogy majd küld ő egy pár mulatságos hajót a kalózok számára,
3586 III| pillanatban folytatták a mulatságot. A vigalmat tűzijáték fejezte
3587 III| gentlemanek ittak tovább. Mulatságukat időközönkim félbeszakasztá
3588 I | amerre neki tetszik, hadd mulattassa majd azokat, akik vele találkoznak?~
3589 I | tréfáltok énvelem. Titeket mulattat az, hogy én így kétségbe
3590 II | egy-egy tréfás fiú azzal mulattatá környezőit, hogy pisztolyait
3591 III| emlékezetet, fájó visszhangjait a múltnak. Ezek a csillagok valami
3592 I | dulakodva társaival, kiknek nagy munkába került, míg egyik kezét
3593 II | mindketten szavunkat. Itteni munkánk valódi koldulás. Nyomorult
3594 III| menekülni kíván. Skyrme! Munkára gyorsan, ne hagyjátok megszabadulni.
3595 II | Istennel kell kezdeni minden munkát, úgy fog az Istennel végződni.
3596 II | Scudamore-t, hogy becses sebészi műszereit a kappan-nyaknak amputálásában
3597 I | sem fogjuk meggörbíteni, mutassa meg a rejtekhelyet.~Scudamore,
3598 I | féloldalt fekszik, ami arra mutat, hogy a zivatarban kihányták
3599 I | valami pokolbeli nemeslevelet mutatá föl társai előtt a lajstromot,
3600 II | kivel sietős beszédje van. Mutatják neki a kabint, melyben a
3601 II | meg fogja a kérdéses hajót mutatni. Különben teljes reménye
3602 III| társaikat mámoros álmaikból, s mutatták nekik a közelgő hajót, és
3603 III| egyszerre a szürke homályba mutatva. – Szent György nevére mondom:
3604 II | városukat, a kormányzó török muzsikával ment eléjök, s tűzijátékot
3605 IV | legveszélyesbjeit a „Fecské”-n tarták fogva, köztük volt
3606 II | és nyakába kapaszkodik, a nagyanya nem tud már futni, csak
3607 II | Én is, meg Julietta is. Nagyanyánk imádkozik a könyvből, s
3608 II | asszony ül, ez a jövevény nagyanyja; körüle három ifjú lyány –
3609 II | telepedett meg; apa, anya nagyhamar elhalt az idegen éghajlat
3610 II | tévedt, magukénál sokkal nagyobbakat, s mindig győztek; az ellenfél
3611 III| lövést a „Fecské”-nek, mely nagyot hajolt a dördülés után.~
3612 II | állt a jámbor, nem volt nagyravágyó. Onnan kellett előhúzni,
3613 II | elnevezte a hajót „Kopó”-nak.~Az elfogott franciáktól
3614 II | tudtak mulatni! Igaz, hogy náluk a táncvigalom orgiával szokott
3615 II | társait, s jobb akar lenni náluknál. Az ilyenképp miközénk nem
3616 II | kalózokat kiizzasztá az egész napi erőfeszített üldözés, s
3617 I | és esküdött, hogy ő holta napjáig lekötelezett híve maradand
3618 II | nap alatt nem volt vége a napnak, sem az éjszakának, egy
3619 II | szent-domingói fekete rabszolgák e napokban fellázadtak, megrohanták
3620 II | és embervért.~– De hátha napokig nem találkozunk senkivel?~–
3621 III| fényesebb, mint az északi nappal. A szép, szerelmes menyasszony
3622 I | közölök, egy fiatal, karcsú, napsütötte arcú legény, kondor fürtökkel
3623 II | húzzuk ki szakállánál fogva a napvilágra, én elöl megyek! Nem jönnétek
3624 II | arcom még kedvesem könnyétől nedves!~A rablók megalázva húzódtak
3625 III| az ágyúk mind meg vannak nedvesedve.~– Az hazugság! – kiálta
3626 II | hogy te bosszút állhass a négereken, kik kedvesedet megölték,
3627 II | nagy lármával beszélni a négereknek, elmondva nekik, hogy ezek
3628 II | társaik ellen uszítani, a négerhad nemsokára kő- és nyílzáporral
3629 III| a dombon alá, háromszáz négertől üldözve. A fekete gazemberek
3630 III| kezei alatt, a kormányt négy ember fogja, megfeszítve
3631 II | egy éjszakán, midőn még négyszáz mérföldnyire voltak az afrikai
3632 II | föltétetett nyolc ágyút, negyvenedmagával beleült, s parancsolá, hogy
3633 II | elfoglalni, s mind a többi negyvenegy hajó közül elhozni azt magunkkal.~
3634 II | találkozunk senkivel?~– Negyvenen vagyunk. Ha két napig zsákmányt
3635 II | ezzel maga kiválogatott negyvenet kalózai közöl, köztük Skyrme-ot
3636 I | vele. Alig mozdította meg néha-néha kinyújtott karját a dühös
3637 II | alá.~Kennedynek ezalatt néhányadmagával sikerült a távolabb maradott
3638 III| sejted-e, hogy ez az óra nehezebb lesz mindazoknál, miket
3639 I | szoktak lenni ágyúval, s nehezen hiszem, hogy kölcsön lehessen
3640 II | volt, s amint a kormányzó nejét Barthelemy mellett látta
3641 III| visszaadta a lövést a „Fecské”-nek, mely nagyot hajolt a dördülés
3642 II | előszámláljuk mindazt a jót, amit néked Isten megadjon, s mindazt
3643 III| egyvonalba értek, egyszerre nekifordultak egymásnak. A „Fecske” először
3644 II | fölkacagtak ez ötletre, s rögtön nekioldattak a portugál hajónak, melynek
3645 II | futhatnak el többé, vakmerően nekitámadtak az egyik ellenfregattnak,
3646 II | kínálgatók, hogy egyék; a szegény nekiült, s látva, hogy már ezeket
3647 II | vizek felett, amint merészen nekivágtak a magas tengernek. Még aznap
3648 I | feledhetitek azt, hogy én nektek fontos szolgálatokat tettem,
3649 I | nem fogom megmondani.~– Nem-e? Oh, a spanyol csizma és
3650 I | Herkules vállairól. – Valakit nem-et hallottam kiáltani.~– Ki
3651 II | kezdte földerítni. Ajkainak némasága tagadá lázas örömét, de
3652 II | hiszitek, hogy ha én tán egy némberről találnék gondolkozni, nem
3653 II | hogy Párizsból egy hajó némbert szállíttassunk magunknak.
3654 II | tárt karokkal fogadták – nemcsak a hölgyek és asszonyságok,
3655 II | fogom vele.~– Engem is, nemde?~– Nincs különben, kapitány.
3656 I | a derék angol protestáns nemeseket. Ez akasztatá fel az én
3657 I | kalózoknak. Mint valami pokolbeli nemeslevelet mutatá föl társai előtt
3658 III| magadat neki a „King Salomo” népeivel együtt, életre-halálra!~
3659 I | kapitány, ön egész hajós népével együtt szabad, s mehet,
3660 I | miszerint Rolls kapitány, a «Neptun» brigantine főnöke, általunk
3661 II | mondja: vissza innen, a te neved Rooberts Barthelemy!~– Sokszor
3662 I | betűkkel voltak beírva a rablók nevei sajátkezű keresztkarmolásaikkal,
3663 I | viszont minden kitelhető csúf nevekkel illeték, s ráordítoztak,
3664 II | Aratása van ma a bosszúnak, nevenapja a halálnak. Tüzet közéjök!~
3665 III| mutatva. – Szent György nevére mondom: a rémhajót látom
3666 I | ingerkedései, a körülállók durva nevetése, gúnyoló, bosszantó megjegyzései
3667 II | A kalózok dühe egyszerre nevetésre vált.~– Mivel van hajód
3668 III| odatűzték, játszadoztak, nevetgéltek. A pálma oly halkan susogott.~
3669 I | férfiút tuszkoltak baromi nevetség közt Barthelemy elé, ki
3670 II | egészségére, ki majd hanyattdűlt nevettében, rettenetesen mulatságosnak
3671 I | előtt a lajstromot, aláírt nevével, kérkedő tekintettel utalva
3672 III| melyet „Francia zátonynak” neveznek. S a kalózok e visszavonulást
3673 I | egyenkint kedves jó barátjainak nevezve, dacára annak, hogy ezért
3674 I | szabad tengerek vitézeinek nevezzük magunkat, mi ne tisztelnők-e
3675 I | szörny volt faragva, a hajó névképe, a tengeri ördög, a kalózok
3676 I | írja alá nevét a kalózok névkönyvébe.~Scudamore mohó örömmel
3677 I | azokat. Néha a felszólított névre senki sem felelt, s csak
3678 II | darázs, repült a kalózhajó New-Foundland felé. Huszonkét hajó volt
3679 III| vannak a lélekre, ha sokáig néz rájok az ember, kilopják
3680 II | vivék. Villiam borzadva néze annak halálfej-arcára. Davis
3681 II | kibújt a szemeiből a nagy nézés miatt. Egyszerre összecsapja
3682 III| körülúszkáló cápákat, mik éhesen néznek fel egy pillanatig mozdulatlan
3683 II | semmitől sem kell félni, s nem nézni a jövendőt. S ti akartok
3684 III| rémmeséket hallott.~– Nézd! Nézzetek oda – mondá Philipps, egyszerre
3685 II | azt, hogy a bátrak számára nincsen törvény írva.~Barthelemy
3686 I | látszanak előtte, ágyúi nincsenek, vitorlái meg vannak rongálva,
3687 II | kiszállani.~A négerek nőttön növekedő zajgása tanúsítá, hogy a
3688 II | hoztak egy nyaláb retekfajta növényt.~Mocsárvíz és retek! Fejedelmi
3689 II | mindegyike akadt már párjára, s a női kacagás, csevegés között
3690 I | Sympson, arisztokratikus nonchalance-szal jártatva végig szemeit érdemes
3691 II | értéktelen medaillont küldd el Norfolkban lakó anyámnak. Menyasszonyomnak
3692 II | Julietta mint Villiam testvére nőtt fel annak menyasszonyává.~
3693 II | partra kiszállani.~A négerek nőttön növekedő zajgása tanúsítá,
3694 II | ide a hajókat, mint egy nyáj juhot. Jer velem, elveszem
3695 II | lábainál térdelt.~Szép gömbölyű nyaka volt a kreolnőnek, a kalózt
3696 II | ott csüggött az eltávozó nyakában, s forró hangon suttogá:~–
3697 II | fonja körül, s levette saját nyakából a tízezer dollárt érő gyémántláncot,
3698 II | karjai lefoszlottak kedvese nyakáról, termete összehanyatlott,
3699 II | a gondolat, hogy e szép nyakat semmi ék nem fonja körül,
3700 II | van hajtva tágan kötött nyakkendője fölé; valami kedélyes hajóslegénynek
3701 I | felgyűré ingujjait, leoldá nyakravalóját, s villogó szemekkel tekintgete
3702 II | azokat füzérenként akasztva nyakukba, mint valami igazgyöngyöt.~
3703 II | elhajítva, s hölgyeiket lerázva nyakukról, ittas lelkesüléssel tolongtak
3704 II | mocsárvízzel, s hoztak egy nyaláb retekfajta növényt.~Mocsárvíz
3705 II | igazgyöngyöt.~A kapitány nagy nyalánk volt, konyháját a legfinomabb
3706 I | az átadó hátára, dühösen nyargalt a kapitány felé, s kardtávolnyira
3707 II | bódult, vérittas örömmel nyargaltak fegyvereik után, felmásztak
3708 I | kezével kapta meg pörölye nyelét, s azzal álló helyében holtan
3709 II | attól, hogy le találja magát nyelni.~ ~Három nap és éhjel
3710 I | fölött. – Mert különben a nyelvedbe harapsz.~– Azt tenném, ha
3711 II | kikötőjéből, no, hát mit nyert vele? Ez elégette a hajóit
3712 III| zászlóikat az árbocokra, s nyílsebesen vágtattak a „Fecske” mellé.
3713 II | vakmerő rablók után küldé, kik nyíltan ott cirkáltak a kikötő előtt.~
3714 II | négerhad nemsokára kő- és nyílzáporral fogadta a dereglyén közeledőket.~–
3715 II | belsejébe akart menekülni. De én nyitott szemekkel alszom, s csak
3716 II | szelekkel és tengerárral; nyolcadnapra elfogyott minden elesége,
3717 II | volt – suttogá magában –, nyolcszáz négerrel feketébb a pokol.~–
3718 II | kiszabadult közölök, azonban nyomában vannak.~– Hadd jöjjenek –
3719 III| födélzetére, s a kedvező szél nyomása alatt üldözőbe vétetett
3720 I | általunk tökéletesen el nem nyomatott, s csak így engedett bennünket
3721 II | kedveseiét is? Csupa néger nyomok voltak, dulakodó emberbarmok
3722 II | hogy kedvesét és családját nyomorban lássa, s a jobb sors után
3723 II | mindennap szenvedni, fáradni, nyomorogni, s ha az ember egy kis pénzre
3724 II | minden veszélyt, minden nyomort, amelynek te most magányosan
3725 I | spanyol caperekhez, holmi nyomorú tunisi tengeri zsebmetszőkhöz,
3726 II | Elmaradnátok-e? Ha azt mondanám: nyomorúság a földi harc, jertek velem
3727 II | selymes pázsitra, egy csókot nyomott halavány arcára, s azzal
3728 II | kalóz, a többi hidegvérrel nyomult előre zárt sorokban, s egyenkint
3729 III| valamit, hogy mindenütt nyomunkban vannak.~– Jack azt állítja,
3730 II | családom! Ne adj nekem több nyugalmat, föld! Váljék a pohár ürömmé
3731 II | visszatért a hideg, érzéketlen nyugalom. Scudamore éhes vigyorgással
3732 III| merne szállni.~Barthelemy nyugszik Cap-Corso partjain, kalózai
3733 III| kialudt, míg Villiam keble nyugtalan vágyaktól kezde dagadni,
3734 II | dereglye senkit sem látszik nyugtalanítani, odaérve, a férfiak közül
3735 II | veled megyünk! S kezeiket nyújtók Barthelemynek, ki azokat
3736 I | vezér, ezzel a hősi arccal, nyújtsd kezedet, hadd csókoljam
3737 I | közbe Asphlant, közelebb nyújtva fejét, hogy jobban halljon.~–
3738 III| láthatáron ismerni vélte a nyúlánk árbocokat, melyek szemei
3739 III| és bekötözék.~– Hozzám ne nyúljatok! – ordítá Skyrme emberentúli
3740 I | s ráordítoztak, hogy ne nyúljon az ő jószágaikhoz.~Legutolsó
3741 II | Barthelemy neve ismeretes lőn az Óceánon. A hollandi és portugál
3742 IV | aranyát magához véve, szépen odábbállt vele. Az elfogott kalózokat
3743 II | látszik nyugtalanítani, odaérve, a férfiak közül három benne
3744 II | pillanatban, s egyszerre mindenki odahagyta a vén kalózt meséivel együtt,
3745 II | összezavarodva hátrálni, odahagyták gunyhóikat, felfutottak
3746 III| ugrott le az emelvényről, odahagyva a kormányt, s vad ordítással
3747 I | lefegyverzé azt, s mellberagadva, odahajítá társai közé.~Scudamore szolgálatteljesen
3748 II | mint a tök.~Barthelemy odahajtó fejét a hölgy ölébe, a kreolné
3749 I | executiót, melynek végeztével odahívá Scudamore-t, hogy írja alá
3750 III| sem lehetetlen. Barthelemy odainté magához Moodyt, s fülébe
3751 I | mondá Barthelemy, és azt is odaírta.~– Uraim! – kiálta közbe
3752 II | tőle elfulladva, s azzal odament, leoldá kezéről a láncokat. –
3753 II | visszatért Roobertshez, s odamutatva a megrakott dereglyére,
3754 II | csókolta volna?~A rablók mind odanéztek s olyan hurraht ordítottak
3755 III| rablók elveszték lelküket; odarohantak a kormányoshoz, s kényszeríték,
3756 II | kebléhez ne szorítsa? S ha már odaszorította, ugyan ki kívánhatná tőle,
3757 II | kulacsaitokból.~Egy gazember odatartá Villiam ajkaihoz a rummal
3758 I | kormányos a kerék mellől. Többen odatekintve, aggodalmas suttogással
3759 III| homlokára, szelíd csókkal odatűzték, játszadoztak, nevetgéltek.
3760 II | benne; a jámbor kapitányt is odaültették maguk közé, s kínálgatók,
3761 II | tengeri ördög vakmerően odavágott közéjök, a hollandi gálya
3762 I | ember hátrakötött kézzel odavágta magát Barthelemy lábaihoz,
3763 II | szólt Villiam nyugodt odavetéssel.~– Azért sem kínozlak –
3764 III| kilopják belőle a lelket, s odaviszik, ahova nem akar, ahova menni
3765 II | részeg ember eszejárásával odavitte Barthelemynek a sürgönyöket,
3766 II | alkotása, talajzata egészen ódivatú kereskedelmi hajóra mutatott.~
3767 I | azután sebesült karjával öklelődzött; mikor ezt is lefogták,
3768 I | Skyrme, fölemelve izomteljes öklét Sympson feje fölött. – Mert
3769 II | magától, s olyat vágott öklével az asztalra, hogy a kalózok
3770 I | Moody teljes erejéből el nem öklözte őt testéről.~Az orvos szemeit
3771 II | az egész flotta közepett öldöste le a megtámadott portugálokat,
3772 II | Barthelemy odahajtó fejét a hölgy ölébe, a kreolné ujjai játszottak
3773 II | A két testvér sok csók, ölelés és könny után visszafordult,
3774 II | vállára, s engedé magát őrült öleléssel szorítni annak keblére.~
3775 I | az két kezével az árbocot ölelte, s hátát kifelé fordítá,
3776 II | részegültek, hölgy, akit ne öleltek, s szerető, akit meg ne
3777 III| madárka, elvittem volna ölemben a világ túlsó végéig.~–
3778 I | szent, kérlek benneteket, ne öljetek meg engemet. Öljétek meg
3779 I | ne öljetek meg engemet. Öljétek meg társaimat mind, azok
3780 I | hinnem, hogy meg akarsz ölni.~Valódi bandita-párbaj:
3781 IV | Rooberts Barthelemy száz ölnyi mély víz alatt feküdt korallok
3782 III| Mindenki azon hitben élt, hogy őelőtte semmi sem lehetetlen. Barthelemy
3783 III| magával, karját karjába ölté, s a hajó orrába érve vele,
3784 II | s lerántva válláról az öltönyt, amint az orvos szavainak
3785 II | vakmerő ördögi alakok, veres öltözetők, marcona arcaik, csodás
3786 II | selyembe és kashmirba lőnek öltöztetve, s a drága gyöngyfüzér,
3787 II | bizonyosan ők vesztenek rajta.~– Öltözzék fel ön, és jöjjön velünk –
3788 I | Barthelemy, szigorú arcot öltve. A hajót nem fogjátok kifúrni,
3789 II | fehér galamb ~Utána a sötét ölyű,~Az egyik az én kedvesem, ~
3790 III| fehér galamb, utána a sötét ölyü; az egyik az én kedvesem,
3791 II | vissza fészkére. ~A fekete ölyűt~A tengerbe sújtsad!”~– Érted? –
3792 II | galamb te vagy, és az az ölyv: az Rooberts Barthelemy.~
3793 II | a galambnak,~Villámot az ölyvnek. ~Az én galambomat ~Hozd
3794 I | hüvelykszorító majd ki fogja azt önből tudakolni. Kötelet ide,
3795 II | Mennyi szerelem! Mennyi önfeláldozás! Egy megnyílt paradicsom
3796 III| Azon pillanatban gyáva önfeledéssel hányták el fegyvereiket,
3797 III| legénysége prédaszomjasan rohant önkénytesen a „Kopó” födélzetére, s
3798 III| fejevett test, összerogytak önmagukban.~Csupán Scudamore gondolt
3799 I | milyen gúnyosan tekint le önökre, mintha szégyenére válnék
3800 I | lehet rám.~– Az nem tartozik önre – viszonzá Rolls kapitány –,
3801 I | Azt pedig, ha elvettük is öntől, rajtunk nincs segítve szólt
3802 III| nem feledést, azt az édes öntudatlanságát a léleknek, helyette inkább
3803 IV | IV.~A serleg habja ki van öntve, fenekén csak a sepreje
3804 II | sem állhat ellen, ki az ördöggel van cimboraságban, s akiket
3805 II | fognak következni – szólt ördögien kacagva az orvos.~A kalózok
3806 III| előre átalakultak volna ördögökké. A kormányost földreveté
3807 III| közéjök lövettem a fekete ördögöknek. Azok szétfutottak rögtön,
3808 II | elő! – hangzék a tengeri ördögről a kiáltás.~– Ez Kennedy
3809 II | Bizonyítványok vannak róla, hogy az ördögszigeteken, a Surfinam folyamban, még
3810 I | orvosra rohant.~– Hohó, jó öregem, a tengerbe ne szaladj! –
3811 III| azon hősök, kiket a rege örökít. A pálma oly halkan susogott.~
3812 II | könnyező szemekkel.~– Egy egész örökkévalóság – rebegi a menyasszony,
3813 II | van eleségünk! Az utolsók örököljék a bosszúállást. Előre!~A
3814 II | érdemes ez, hogy az ember örömében megbolonduljon?~A kalózok
3815 II | szívemben minden indulat. Egy örömem volt, egy nyugalmas eszméje
3816 II | hanem a zsákmány. – És örömestebb lakunk ott, hol tőlünk félnek,
3817 II | Ajkainak némasága tagadá lázas örömét, de arca meghazudtolá.~–
3818 II | megbolonduljon?~A kalózok irtózatos örömordítása túlhangzá Moody kacaját;
3819 II | találnának annyi okot az örömre a viszontlátásban, mint
3820 I | szabadon érezve kezeit, örömteljes hízelgéssel iparkodott a
3821 II | a vihar játszótársunk, örömünk a halál! Amire más gondolni
3822 II | le vannak győzve, s mit örül, hogy egy csomó megszabadult
3823 II | elhallgatott az eddigi vad össze-vissza kiabálás, s csak Barthelemy
3824 IV | Moody és Asphlant.~Azok ott összebeszéltek, hogy egy éjszakán kitörve
3825 IV | cérnaszálon.~Párosával voltak összebilincselve egymáshoz. Egy közülök elkezdett
3826 III| kalózkirály.”~Barthelemy összeborzadt.~– Hol hallottad te ezt
3827 II | nagy nézés miatt. Egyszerre összecsapja mind a két tenyerét, elhajítja
3828 II | hollófeketét, azt az annyiszor összecsókoltat, az imádott menyasszonyét.~
3829 IV | pillanatában elárultatott az összeesküvés, s nehogy újra lehessen
3830 II | amikor a testéhez tapadt bőr összefacsarodik rajta?~– Kínozhatsz – szólt
3831 II | magammal; ha pedig becsületével összeférhetőnek találná engemet megcsalni
3832 I | pipáját fogai közé szorítva, összefont karokkal a karfánál guggolt.
3833 II | félvállról, s karját nyugodtan összefonta.~– Hisz ezek csak portugálok! –
3834 I | Ladrones.~Azzal nyugodtan összegöngyölgetve a térképet, egy kis ezüstsípot
3835 II | meggyilkolói.~ ~Egy napon összegyűjté mindkét hajón levő kalózait
3836 III| Royale Fortune” födélzetére összegyűjtve, ott pompás lakomát rendelt
3837 II | kedvese nyakáról, termete összehanyatlott, szép feje vállaira hajolva.~
3838 III| még ők iparkodnak velünk összejönni.~– Ezek nem emberek – szólt
3839 III| megkérdezett, akivel csak összejöttünk, nem látták-e azt a gályát,
3840 II | ki, hogy árbocgerendákból összekötöztetett egy tutajt, s két embert
3841 II | ki őket, s ha megtámadák, összelöveté az egész partvárost, s felgyújtá
3842 I | hajónak minden részecskéit összemotozták, azzal a szomorú tudósítással
3843 II | elfoglalt hajón.~Harmadnap összeölelkeztek a részeg rablók a részeg
3844 III| dörmögő hangja.~Rooberts összerázkódott, fölriasztva éber álmaiból,
3845 III| mint egy fejevett test, összerogytak önmagukban.~Csupán Scudamore
3846 I | szétpattant kartács úgy összeszaggatta, hogy nem lehetett benne
3847 III| szétfutottak rögtön, s míg ismét összeszedhették volna magukat, én és matrózaim
3848 I | s a rablók hahotája közt összeszorítá őt Barthelemyvel, kivel
3849 III| volnának elég merészek vele összetalálkozni?~– A hajón százhúsz ágyú
3850 II | dolgot, hogy a kalózokkal összetalálkozzanak; egyet-kettőt lövettek magukra,
3851 III| hullámokon keresztül, százszor összetörhetné magát hajóstól együtt.~A
3852 II | aztán törjem össze. Én összetöröm azt, mielőtt ajkaim ízlelték
3853 IV | Cap-Corsóba értek, rögtön összeült a hadbíróság, rövid úton
3854 II | orvos és a bristoli kapitány összevesztek, és jól eldöngették egymást,
3855 I | a tizenkettőt okvetlenül összevissza kaszabolta volna; csupán
3856 I | akarjátok-e, hogy minket azokkal összezavarjanak? Mi magunk gyalázzuk-e meg
3857 II | sorába vághatnák, elkezdtek összezavarodva hátrálni, odahagyták gunyhóikat,
3858 II | ágyútelepeiből néhány perc alatt összezúzta a közbeszorult tengeri ördögöt,
3859 II | órára meglátogathassa.~Az ösvény most is úgy van, mint ahogy
3860 II | Minket nem a dicsőség ösztönöz, hanem a zsákmány. – És
3861 II | kivezető úton egy utas jött, öszvérét hajtva maga előtt. Barthelemy
3862 I | hahotája tanúsítá, hogy az ötlet nagy részvétre talált. A
3863 II | A rablók fölkacagtak ez ötletre, s rögtön nekioldattak a
3864 III| gyémántkereszt szikrázott, övébe gyöngyökkel kirakott pisztolyok
3865 I | kivonta egyik pisztolyát övéből. – Te nem fogsz engemet
3866 I | szürke mellényes férfi, vörös övvel, rekedt, rikácsoló hangon
3867 II | hevesen, zápor csókjaival s özön könnyeivel borítva el arcát,
3868 I | lángoló dühvel tekinte reá.~– Ohó, kapitány – kiálta föl Asphlant –:
3869 II | ágyúi megdördültek, halált okádva a négerek közé, a kartács
3870 II | remegéstelen hangon –, nincs okod kedvemért kivételt tenni.
3871 II | városát; a szent-bertalani okosabb volt, bemutatta a kalózvezért
3872 I | kezeit zsebeibe dugva.~– Okosat szólj, nemes lord! – monda
3873 II | mintha nem találnának annyi okot az örömre a viszontlátásban,
3874 II | változatát látni, és azt okozni és élvezni: ez az őrültség
3875 I | mozgásban van rajta a vihar okozta károk helyrehozásában, a
3876 I | azt mind a tizenkettőt okvetlenül összevissza kaszabolta volna;
3877 II | Nem vizet a tűzre, hanem olajat! Nem sírni most, hanem bosszút
3878 II | hadd higgyenek bennünket olcsó prédának, s hadd hűljön
3879 II | fegyvert, s adunk neki helyette olcsóbbat – vasból – szívébe!~Már
3880 II | határozhatom meg, mert én nagyon olcsón kaptam. A hajóslegénységet
3881 III| csáklyáikkal már a gálya oldalába kapaszkodtak.~– Védni fogom
3882 II | akitől félhetnénk ezen az oldalán a világnak; prédát eleget
3883 III| tetejére, a másik percben túlsó oldalára csapott át, árbocaival a
3884 I | kalóz azalatt, míg az egyik oldalon folyt a csata, csónakra
3885 II | kisülni ügyetlen, esetlen, oldalozó mozdulataikból, félbehagyók
3886 I | magatokkal ezt a rozzant hajót; oldjatok föl engem, s ígérjétek meg,
3887 II | erre megáll, egy dereglye oldódik el róla, melyben hat ember
3888 I | sipkáját. – Hát ezért evett ólmot, s ivott rá tengervizet
3889 II | észrevevé őket, s az éj oltalma alatt elfutott előlük.~Barthelemy
3890 II | felszakító a sürgönyt, s amint olvasni kezdé, szemei elmerevültek,
3891 II | borítékjára tekintve, e szót olvasó annak keletén: Hispaniola.~
3892 II | Barthelemynek a sürgönyöket, hogy ő olvassa el.~A kalóz elébb a földhöz
3893 II | kreolnőt eltaszító magától, s olyat vágott öklével az asztalra,
3894 II | parfümözve, s a széptevő szájából omlott a hagyma- és dohányillat,
3895 II | siratták, midőn elment, mint omlottak karjaiba, mint futottak
3896 IV | Scudamore a „Royale Fortune”-on hagyatott, meg volt neki
3897 II | Íme, itt hagyom önnek az Onslowért cserében saját hajómat,
3898 II | vért kívánsz, azt itt is onthatunk számodra, amennyi kell.~–
3899 III| indul.~A rablók szeme mind őrá volt irányozva. Mindenki
3900 II | lekapcsolhatná őt.~– Egy óráig maradhatok. A hajó a magas
3901 II | keresni. A végeltikkadás órájában érkezett vissza a tutaj;
3902 I | teszlek a sebemre, mint az orángutáng a falevelet.~Az ember nem
3903 I | volna büntetésemet néhány órával elhalasztani, addig az ideig
3904 II | rablónak, akinek, ha a vihar ordít, a golyó süvölt, nem jut
3905 II | ének zsolozsmáját kezdé ordítani, melynek szövegét rég elfeledte.
3906 IV | őket azon embertől, aki ordításaival a többiek jókedvét zavarja,
3907 II | rablók dühödt lelkesüléssel ordítónak fel: veled megyünk! S kezeiket
3908 IV | gúnyos tréfáikkal bosszanták őreiket.~Egy közölök kezében méregetve
3909 II | orgiával szokott végződni, s az orgia verekedéssel, de a szép
3910 II | hogy náluk a táncvigalom orgiával szokott végződni, s az orgia
3911 II | szerecsenek látva, hogy legnagyobb óriásaik, kik száz emberrel értek
3912 I | tüzelj, Skyrme, ne tüzelj, jó óriásom. A szólás szabad. Lépj elém,
3913 IV | utána tevék rebegve:~– És őrizd meg a mi kedvesünket, Villiamot,
3914 I | teljesíté a parancsot, erősen őrizkedve a főhajós lábaitól, ki csak
3915 IV | éjjel-nappal kelle őket őriztetni.~Scudamore a „Royale Fortune”-
3916 II | hogy ez valóság, nem álom.~Őrjöngve szökött fel fektéből, s
3917 II | cayenne-i partokon szüntelen őrködtek a francia hadihajók.~Kettő
3918 II | nyugodtan alszik mindenütt: az őrök az árbockosarakban ásítozva
3919 II | becsületes emberek módjára, s ne orozva rohanjon rá.~Roobertsnek
3920 II | nehézkes alkattal, fölcifrázott orra, fedélzetének alkotása,
3921 III| karját karjába ölté, s a hajó orrába érve vele, tompa, el-elfulladó
3922 II | ágyúval, s százötven főnyi őrséggel van ellátva.~A tengeri ördög
3923 II | váltani – előre.~A minden országbeli kormányok megtilták alattvalóiknak
3924 II | kalandjait, aranyfövényt termő országokról, kincsek partjairól, tengerész
3925 II | tengeri szörnyetegek, kik országukat elfoglalni, s lakhelyeiket
3926 II | fegyvereiket, s a rémület őrültségével ugráltak a tengerbe.~Ez
3927 I | nehogy úgy járjunk, hogy orvosáért cserében főhajósunkat itt
3928 II | szüntelen gyanús szemmel őrzék. Már egyszer megkísérté
3929 I | csónakra szállva, megkerülte az ostromolt hajót, s éppen akkor kapaszkodott
3930 II | enyelgett a szél, s azok alatt őszinte, tiszta homlok derült.~Oly
3931 I | rekedt, rikácsoló hangon osztá parancsait, mire a vitorlák
3932 II | van. Aki félretett valamit osztalékából, az áruló volt, s aki el
3933 IV | elítélendő a kalózokat.~Csak két osztályt kellett közöttük tenni;
3934 II | engem. Boldog volnék, ha oszthatnék minden veszélyt, minden
3935 II | Ma nem fogok kegyelmet osztogatni.~– Nem is kegyosztásra hívlak,
3936 II | most az égető nap alatt osztoztak az utolsó falat száraz kétszersültön,
3937 IV | kedvesünket, Villiamot, s hozd őtet mihozzánk vissza!…~…Az ő
3938 II | Huszonkét hajó volt az ottani kikötőben. A kalózoknál
3939 II | árulókat, kik társaikat otthagyták az ínséges éhhalál torkában
3940 III| gunyhóért!” A néger mind ottveszett, és Rooberts mégsem volt
3941 III| elutazott? Nem beszéltek-e ővele? Úgy fájt a szívem szegényért!
3942 II | amazok szótalanul ültek padjaikon, mintha nem találnának annyi
3943 I | biztonságban ülne az esküdtszéki padon.~– Ki parancsára hánytátok
3944 II | pipázva, és körülrakva kiivott palackokkal –, így szeretlek. Idd ki
3945 III| zászlójára pedig egy vörös palástú férfi volt festve, kezében
3946 III| én gyártom a cukrot meg a pálinkát, hogy tőlem kéritek azt?
3947 II | hogy a csipkék rummal és pálinkával voltak parfümözve, s a széptevő
3948 II | gyúlt, előbb átölelteté pálmakarcsú derekát, szemérmesen húzódva
3949 I | vannak állítva, most azokat pántolják körül, a legények a levegőben
3950 II | szökevény istennő, ki elhagyta papboszi templomát, hogy Kelet-Indiába
3951 I | Barthelemy, s mialatt egy papírszeletet s írónádat vett elő táskájából,
3952 II | morogva, s magára vonja paplanát.~A szemközt jövő hajó erre
3953 I | soha templomban nem volt, s papot soha életében nem látott.~
3954 II | poklot, s azt változtatom paradicsommá számodra, elhalmozlak kincsekkel,
3955 I | harmincat ez ember hátára! Aki parancsaimnak ellenszegül, meglakol.~A
3956 I | rikácsoló hangon osztá parancsait, mire a vitorlák fele behúzódott,
3957 I | esküdtszéki padon.~– Ki parancsára hánytátok a tengerbe a betegeket? –
3958 I | No, látják, uraim. Még parancsolni akar itt, itt, ahol önök
3959 II | szólni merészeltek, midőn én parancsolok? El veletek, gyáva semmirekellők! –
3960 I | akarom, és úgy lesz. Te parancsolsz a kötelekkel és vitorlákkal,
3961 I | legénységhez.~– A doktor parancsolta – felel egy vén hajós.~–
3962 II | rummal és pálinkával voltak parfümözve, s a széptevő szájából omlott
3963 II | jutott csak eszünkbe, hogy Párizsból egy hajó némbert szállíttassunk
3964 II | rablók mindegyike akadt már párjára, s a női kacagás, csevegés
3965 III| gályához.~Ekkor a dereglye párkányára egy óriási férfi lépett
3966 I | pillanatban, mikor a horogkarmok a párkányba vágódtak, Rolls egy intésére
3967 IV | felső parlamentnek.~A felső parlament dolga rosszul ütött ki.~
3968 IV | tréfásan elnevezték felső parlamentnek.~A felső parlament dolga
3969 II | gyapotültetvényeket, s azokat parthosszant fölégeték, elpusztítók,
3970 II | a leánykák elkísérték a partig; Julietta átölelte nyakát,
3971 II | termő országokról, kincsek partjairól, tengerész szerencséről,
3972 II | brigantine felől, mely e partokhoz közeledék. Estefelé meglátta
3973 II | mérföldnyire voltak az afrikai partoktól, a „Bonne Fortune” eltűnt.~
3974 II | a szerencse a rablókat pártolta.~Egyszer végtére két hadihajó
3975 II | férfi ágyúk dörgése közt partraszállt tízezer néger ellen.~Kennedy
3976 II | azon időt, midőn társaink partraszállva elittasodtak, megszökött
3977 II | megtámadák, összelöveté az egész partvárost, s felgyújtá erősségeit.~
3978 II | a fellázadt rabszolgák a partvidéket elpusztítva, tömegestül
3979 III| III.~A passzátviharok időszaka beállt. Mindennap
3980 II | minden bőségben úsztak, a bor patakban folyt előttük, most az égető
3981 II | amit akar, a szárazföldi patkányokért nem kár.~Ekként az egész
3982 I | almáriomot foglaljunk el patkányostul? Ön, kapitány, csalárd egy
3983 II | volt függesztve, melynek patronjai álmos közönyösséggel várták
3984 II | kiáltása által figyelmeztetett patronoktól, s a kalózok meglepetve
3985 II | lefektetve gyöngéden a selymes pázsitra, egy csókot nyomott halavány
3986 III| szabadon bocsátók. Kelt pecsétünk és saját aláírásunk alatt,
3987 II | Doverben sütöttek rá, mikor a pellengéren álltál.~A négerek rögtön
3988 II | szállt a szárazföldre, midőn pénze volt, midőn élvezni, kincseit
3989 II | el akart vonulni közülők pénzével, hogy becsületes emberré
3990 II | nyomorogni, s ha az ember egy kis pénzre tett szert nagy életveszéllyel,
3991 II | los Santos szigetek felől, pénzzel s áruneműekkel megrakodtan.
3992 II | ki a legnagyobb veszély percében érezte magát mindig legerősebbnek.~
3993 III| hajó ellen.~A megnyugvás perceiben beszélgetnek egymással a
3994 II | rablók hallgattak mind.~E perctől fogva Rooberts egészen megváltozott.~
3995 II | hamvat, mely onnan fejére permetezett vissza, s amint elhangzott
3996 III| hímzett öltönyét becses persa sál szorítá derékban át,
3997 II | szíve, elhervadott, most itt pihen; nem fogja-e ekkor azt mondani
3998 III| harcait.~Barthelemy híre pihent. Az angol és hollandi factorie-k
3999 I | mint bármelyik közületek.~E pillanattól fogva oly otthon érezte
4000 I | tetőtől talpig, hogy még a pipa is kiesett a szájából végtére.~
4001 II | zsebbe dugta kezeit, s kurta pipájából majd kiszítta a lelket,
4002 I | szitkozódott, káromkodott, a pipát szájában tartva.~– Van még,
4003 II | Moody, ki egy szegletben ült pipázva, és körülrakva kiivott palackokkal –,
4004 II | szívet, s kiszívni a lelket piros ajkaival. Arcán halovány
4005 II | arca halaványságát lángoló pirosság kezdte földerítni. Ajkainak
4006 II | ember legaggodalmasabban pislogott a hajónak egy elrekesztett
4007 II | vihessék, folyást szidta, piszkolta a kalózokat.~– Igen, elszöktem
4008 II | mert meguntam ez utálatos, piszkos életet, mindennap szenvedni,
|