110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
4009 II | gazemberek marokkal ették a drága pisztáciákat, a befőtt ananászt, kandírozott
4010 I | mondá Rooberts. – Mi kell? Pisztoly vagy kard?~– Adjatok kardot –
4011 I | nyugodtan kivonta egyik pisztolyát övéből. – Te nem fogsz engemet
4012 III| után.~Akkor egy magányos pisztolylövés hallatszott a „Fecske” fedélzetéről
4013 I | mindkét kezével kapta meg pörölye nyelét, s azzal álló helyében
4014 I | tulajdon képmása, kinek pofáját egy szétpattant kartács
4015 II | Miért néztek oly savanyú pofákkal szemembe? Szóljatok.~A rablók
4016 I | föloldozói közül, irgalmatlanul pofonütni, második pedig az, hogy
4017 II | megszólítá:~– Adj innom a poharadból.~A megszólított kalóz Skyrme
4018 II | el tőle száját. A kalózok poharaiból inni annyit jelentett, mint
4019 II | hurráht kiáltónak neki, s poharaikat elhajítva, s hölgyeiket
4020 II | hogy valaki benne üljön a pohárban, melyből iszik, nem félve
4021 II | tengerre esküvék, hogy akkora pohárból fog a bristoli kapitány
4022 II | elbólintott.~Körül vad dana és pohárcsörgés hangzott, a rablók mindegyike
4023 III| második után felhívta őket pohárversenyre, fogadva, hogy ő valamennyit
4024 II | mindnyájan elkárhoztok és a poklokra fogtok szállani, engedd,
4025 II | elveszem az ördögtől a poklot, s azt változtatom paradicsommá
4026 II | az a miénk örökre, az a pokolé, azt meg nem szabadítja
4027 II | a sík tenger színén egy ponton állaniok.~Egy hét előtt
4028 II | melyet meggyilkolt családom porából fejemre szórok, ahány porszeme
4029 I | engedjétek meg, hogy lábaitok porát csókolva, magamat alázatos
4030 I | míg Moody hozzárúgott a porban csúszó-mászó emberhez, kire
4031 II | porából fejemre szórok, ahány porszeme van e fekete hamvnak, annyi
4032 II | összefonta.~– Hisz ezek csak portugálok! – mondá gúnyos lenézéssel.~
4033 II | öldöste le a megtámadott portugálokat, kiknek fele elhullt a harcban,
4034 II | ágyútelepei, s a rablók könnyű préda helyett félelmes ellenséget
4035 III| vitorláját, a főhajó legénysége prédaszomjasan rohant önkénytesen a „Kopó”
4036 I | akasztatá a derék angol protestáns nemeseket. Ez akasztatá
4037 III| kormányost földreveté a pukkanás, ki, mintha egyéb baja sem
4038 II | kapitány. Kabeljaut tesznek a pulykahús közé.~Amint félig megfőtt
4039 II | ketrecei kappanok- s kalekuti pulykákkal voltak tele, miket dióval
4040 II | szegődött.~A drága sok szép pulykát aztán belehányták három
4041 III| Fortune”-ön még a hal is punchot iszik.~– Hát, gazemberek,
4042 III| ha szükség van ránk”, s puskáinkat ragadva rohantunk a zaj
4043 II | gyémántos kezek feketék voltak a puskaporlángtól, de a jó asszonyságok mindettől
4044 II | szintén a boraiban véghezvitt pusztítás, s gondolta, hogy majd küld
4045 III| hajó ágyútelepei, egyszerre pusztító tüzet szórva a kalózok soraira,
4046 II | áthozatott a „Commodore”-ra.~Mindamellett egy éjszakán,
4047 I | szálankint szétszedjük, s ráakadunk az ezüstre anélkül, hogy
4048 III| akarok feküdni.~A kalóz rábillenté fejét s rámormogá:~– Jól
4049 II | mondta az egyik, s a másik is rábillentett fejével, s társaik is rámordultak.~–
4050 I | inniuk, miután Barthelemy rabló-becsületére mondá, hogy amióta megkeresztelték,
4051 IV | emberrel.~A többiek vad rablódalokat énekeltek, s gúnyos tréfáikkal
4052 II | kebelében, be ne mocskolja rablói hírnevét és becsületét azáltal,
4053 II | volt, s kétszáz ember; a rablókén harminc ágyú s hatvan ördög.~
4054 I | hízelgéssel iparkodott a rablókkal sorban kezet szorongatni,
4055 III| megtagadta; ő úgy mondá, rablóktól nem fogad el kegyelmet,
4056 III| Barthelemy és a halál! – ordító a rablósereg rettentő hangon.~Azon pillanatban
4057 I | zivatar alatt történtek.~A rablószigetek néhány mérföldnyi távolban
4058 III| egyebek, mint nyolcvan néger rabszolga, s miután nem bizonyos róla,
4059 II | azoktól, s fölszegődött egy rabszolga-kereskedő hajójára.~Mint siratták,
4060 II | a vakmerőknek. A tenger rabszolgánk, a vihar játszótársunk,
4061 III| leányka, de hogyan? Ő készíté rád ezt a dalt, mely neked nemigen
4062 III| Moody. Ha el találok esni, ragadjátok fel holttestemet, s vessétek
4063 II | velük, oly enthuziazmusra ragadta őket, hogy Skyrme felugorva
4064 II | fokonkint tért meg arra a vér ragyogása, előbb mosolygó rózsaszín,
4065 III| éveit látta bennök, szelíden ragyogó képekben lefestve, egy egészen
4066 II | lépett, szemeiben nem könny ragyogott, hanem tűz; ő ismét Rooberts
4067 I | ellenfele kardját s lábával ráhágva, lefegyverzé azt, s mellberagadva,
4068 II | dereglye felé tekintsen. Rögtön ráismerének, s felszedve horgonyaikat,
4069 I | pedig, ha elvettük is öntől, rajtunk nincs segítve szólt kacagva
4070 III| véve észre rajta a sebet, rákiálta:~– Ne feküdjék le, kapitány,
4071 III| jobbra-balra. Én ijedten rákiálték a kísértetre, s erre az
4072 II | nyers kabeljauval, s tüzet raktak alá.~– Oh, a barmok! – sóhajta
4073 II | rábillentett fejével, s társaik is rámordultak.~– Rosszaljátok, fiaim? –
4074 III| kalóz rábillenté fejét s rámormogá:~– Jól van.~Ezzel mindenki
4075 III| mert saját emberei félre rángatták kezeit, s nem engedék, hogy
4076 I | ön ez embertelen tettért rangjától megfosztatik, vasra veretve
4077 IV | már ott vár reánk, mi is rangunkhoz illő módon fogunk ott föllépni,
4078 III| segítsünk, ha szükség van ránk”, s puskáinkat ragadva rohantunk
4079 III| rablók egyszerre ordítva ránták fel fekete zászlóikat az
4080 II | Barthelemy, s azzal inte, hogy rántsák föl a zászlókat.~Amely pillanatban
4081 I | csúf nevekkel illeték, s ráordítoztak, hogy ne nyúljon az ő jószágaikhoz.~
4082 III| őt Dublinban; nem tudom, rátalált-e már azóta kedvesére?…~Barthelemy
4083 II | hajóslegénynek vélhetjük, ha rátekintünk, ki hosszú tengerjárása
4084 I | így engedett bennünket a reábízott ezüst birtokába jutni.~Rooberts
4085 II | kapitánytok? – förmedett reájok.~Leghátul állt a jámbor,
4086 II | rémséges ordítással rohant reájuk.~A veszély egyszerre kijózanítá
4087 I | aggodalmas suttogással rebegék:~– Kalóz!~Scudamore bántó
4088 II | Egy egész örökkévalóság – rebegi a menyasszony, fejét vállára
4089 III| midőn egy harmadik lövés recsegve törte ki a főárbocot, vitorláival
4090 III| mint azon hősök, kiket a rege örökít. A pálma oly halkan
4091 III| veszélyekkel kalandos mondákat regélt, mik hírneves bajnokokkal
4092 III| Szólj, mikor? Hol?~– Hja, regényes kaland volt az. Hispaniola
4093 III| rettentő időben, midőn minden reggel friss hajóromokat hány ki
4094 II | általa, de bátorsága nem.~Egy reggelen, amint feltisztult az ég,
4095 III| kalózok hívására leült velük reggelizni, az első pohár után te és
4096 II | kapitánnyal hajóját, s a régi Onslow helyett „Royale Fortune”
4097 II | rekeszt, fölfedezve a gondosan rejtegetett cervelatkolbászokat, s úgy
4098 I | akarja fölfedezni hajója rejtekhelyeit, nagyon jó, elvisszük azt
4099 I | meggörbíteni, mutassa meg a rejtekhelyet.~Scudamore, szabadon érezve
4100 I | hajóján ezüst van! Hova rejtette ön azt el?~– Azt nem fogom
4101 II | aggodalmát, s feltörték a rekeszt, fölfedezve a gondosan rejtegetett
4102 II | lepetve e kacagva közeledő rémcsoport láttára, hogy ágyúikat,
4103 III| legbátrabb kalóz szíve is remeg, ha eget és tengert egy
4104 II | kimondád az ítéletet – szólt remegéstelen hangon –, nincs okod kedvemért
4105 II | maradt a kalózhajón, s azt remélte, hogy tán egyszer majd egy
4106 I | monda –, elfogadom, azon reményben, hogy egykor ismét találkozni
4107 II | mutatni. Különben teljes reménye volt, hogy ha a kalózok
4108 II | Villiam most már teljes reményében volt a szabadulásnak. Az
4109 III| kísértetalakok szavait, s a rémhajó köteleinek verődését a vitorlafákhoz.~–
4110 III| György nevére mondom: a rémhajót látom ott.~Társai lélekzetüket
4111 III| kifeszítve, azon egy ijesztő rémkép: lándzsával keresztülütött
4112 III| látkörön, mint szokott az, ki rémmeséket hallott.~– Nézd! Nézzetek
4113 II | maguk előtt, ki két oldalról rémséges ordítással rohant reájuk.~
4114 IV | adni az Istennek, hogy e rémtől megszabadítá a világot.
4115 II | hányták el fegyvereiket, s a rémület őrültségével ugráltak a
4116 II | tengeri ördög kalózainak rémületére felrepültek a fekete zászlók
4117 II | lőtte.~A többiek egy percre rémülten álltak ott, a másik percben
4118 I | lovagok bajvívásán nem szoktak rendén lenni, valamint azon törekvés
4119 II | Az angol telepítvényekről rendes időszakonkint Afrikába élelmiszereket
4120 II | ment eléjök, s tűzijátékot rendezett tiszteletökre, és az asszonyságok
4121 I | aki Monmouth bukása után rendre akasztatá a derék angol
4122 II | Halld meg átkomat, pokol, és rendülj meg bele; ím, e marék hamv,
4123 II | belsejéből jő, s egész nap rengeteg hegyszakadékok közt utazva,
4124 II | ordítottak rá, hogy a boltozat rengett bele, s ökleikkel doboltak
4125 III| epedve, várta imádkozva; mint repesett szíve, midőn vitorlát látott
4126 I | múlva két ellenkező irányban repülő vitorla látszott a sík tengeren,
4127 I | a tenger felett most a repülőhalak ügyetlen ficánkolásit látni,
4128 II | kifeszített vitorlákkal repültek az érkezőkkel szemben.~A
4129 I | ordítással veték magokat a tört résre, s a tengerészek ijedten
4130 I | hosszáig a hajónak minden részecskéit összemotozták, azzal a szomorú
4131 II | városban bor, melytől le ne részegültek, hölgy, akit ne öleltek,
4132 I | első megszólítás a rablók részéről.~Rolls kapitánynak nem volt
4133 II | hajlék látta őt felnőni, az a reszketeg öreg nő tanítá őt imádkozni,
4134 II | a szobában.~Rooberts égő reszketéssel nyújtá poharát a kreol hölgynek,
4135 III| kísértethajót, uram… – szólt reszketve egyik.~Trahern szemügyre
4136 I | tanúsítá, hogy az ötlet nagy részvétre talált. A tengerészek hidegen
4137 II | retekfajta növényt.~Mocsárvíz és retek! Fejedelmi lakoma volt ez
4138 II | mocsárvízzel, s hoztak egy nyaláb retekfajta növényt.~Mocsárvíz és retek!
4139 I | irgalmat ismerni. Ő egy rettenetes ember.~– Hahaha! – kacagott
4140 II | hanyattdűlt nevettében, rettenetesen mulatságosnak találva, hogy
4141 II | golyók által találva, mielőtt rézbárdjaikat elleneik sorába vághatnák,
4142 II | a kalózt, egy fölemelte rézfejszéjét, lábával leszorítva áldozatja
4143 II | dalt, belső melegségtől rezgő édes hangon:~„Útra kelt
4144 II | aztán belehányták három nagy rézüstbe, megfűszerezték jól fehér
4145 III| Hát te miért állsz itt? – riada rá.~– Hogy téged be ne bocsássalak –
4146 I | férfi, vörös övvel, rekedt, rikácsoló hangon osztá parancsait,
4147 II | gyönyörködve koppantgatá el a rikoltozó madarak fejeit, miket a
4148 I | Hogyne tudnók! – kiáltának röhögve mindannyian. – Az én apám
4149 III| s vele együtt a levegőbe röpítjük magunkat.~– Nagyon jól van –
4150 III| hojszák s a fehér vészmadarak röpkednek sikongva, a hab mélye olykor
4151 I | Keljen fel ön – szólt röviden Rooberts. – Valóban, orvosra
4152 II | velük a boltba, s azokat rőfszámra kimérje? Oh, nem. A rabló
4153 II | sloopot tíz ágyúval, s azokat Rogers és Greves kapitányok alatt
4154 II | borítva el arcát, s mint rogyott le a parton fájdalmától
4155 I | a főhajós jobb karját; a roham miatt markolatig ment rajta
4156 II | emberek módjára, s ne orozva rohanjon rá.~Roobertsnek annyira
4157 II | velem a tenger fenekére, rohanjuk meg a tengeristent s húzzuk
4158 III| szólt Philipps. – Ha ember rohanna így hullámokon keresztül,
4159 II | elkezde kétségbeesetten rohanni a part felé.~Rooberts utána
4160 III| ránk”, s puskáinkat ragadva rohantunk a zaj felé. Három leány
4161 II | lapot, mely rólunk szól, s rójuk helyébe azt, hogy a bátrak
4162 I | élteért remegő ravaszság rókatekintetével vizsgála minden körüle levő
4163 II | készítél.~– Te dalt készítél rólam s a kalózról? – kérdé hízelgő
4164 I | elhagyja a brigantine-t.~Azzal Rollshoz lépett, nyájasan meghajtá
4165 II | tépjük ki a lapot, mely rólunk szól, s rójuk helyébe azt,
4166 I | sincs a becsülettel. Hát Róma legelső lakosai nem rablók
4167 II | rohant le a völgybe, a gunyhó romjaihoz; kedvesei nevét kiáltozó,
4168 II | Barthelemyt a feldúlt ház romjain kétségbeesve, s mind félelmes
4169 I | vért elállítani.~– Milyen romlottak az öreg úr fogai – szólt
4170 II | ordítás hangzott fel, s a roncsolt gálya mindenestül elbukott
4171 I | nincsenek, vitorlái meg vannak rongálva, és ő mégis oly nyugodt
4172 I | tenger alá sétálni az egész rongy népet.~– Az Istenért, uraim! –
4173 I | franciákhoz. Az ilyenek rontják a zsiványok becsületét,
4174 I | Skyrme. – Kapitány, el ne rontsd ezt a tréfát. Ha már elereszted
4175 II | letelt, Scudamore visszatért Roobertshez, s odamutatva a megrakott
4176 II | meg szoktatok emlékezni Roobertsről imáitok végén? – kérdé az
4177 II | pisztollyal kezében követelte Roobertstől, hogy adja vissza hajóját,
4178 III| Megpillantá az ellenhajón Roolls arcát, s kanócot ragadva
4179 III| pillanat múlva mennydörgő ropogás hallatszott, a hajó közepéből
4180 III| hangon.~Erre egy második roppanás dörgött le a brit ágyúkról
4181 II | is vannak már akasztva.~– Rossz hírt hoztál nekem! Egy sem
4182 II | társaik is rámordultak.~– Rosszaljátok, fiaim? – kérdé édeskés
4183 II | kapitány elé lépett.~– Igen is, rosszaljuk indítványodat, kapitány –
4184 II | arccal az ifjú.~Julietta arca rózsapirossá gyúlt, előbb átölelteté
4185 II | ragyogása, előbb mosolygó rózsaszín, majd derülő hajnal, utóbb
4186 I | hurcolnátok magatokkal ezt a rozzant hajót; oldjatok föl engem,
4187 III| hosszú vörös tollal, melyet rubincsat foglalt a szalaghoz, drágakövekkel
4188 I | mentek hozzá, elkezde dühösen rugdalózni jobbra-balra, amivel azt
4189 IV | hozzá volt kötve, oldalba rúgja keményen.~– Mit akarsz ezzel
4190 I | megragadva a főhajóst, minden rúgkapálódzásai dacára hozzákötözte őt a
4191 I | lábaival elérheté, egyet rúgott rajta, hogy szinte hanyatt
4192 II | gavallérok voltak, selyem ruha, arany csipke, tollas föveg
4193 II | elfogatott. A gazemberek ruhástul együtt megették szegényt.~–
4194 III| nálunk ma este elfogyott a rum és cukor, míg a „Royale
4195 II | támadó kérdéseire: „Hoztál rumot, húst, kétszersültet?”,
4196 II | akkor tudok bátor lenni, ha rumtól vagyok ittas, miként ti,
4197 I | voltak beírva a rablók nevei sajátkezű keresztkarmolásaikkal, s
4198 III| hímzett öltönyét becses persa sál szorítá derékban át, nyakába
4199 II | szállíttassunk magunknak. A Salpetriére-ből válogattuk őket; legalább
4200 II | doboltak az asztalon, s salvékat lőttek pisztollyal.~A férj
4201 II | kíséretében jő a Todos los Santos szigetek felől, pénzzel
4202 III| dörgő szava. A tengerészek sápadtan néztek maguk elé.~– Mit
4203 III| készek voltak letenni a sarcot, Fletcher ezt is megtagadta;
4204 II | a völgy, letarolt mezők sárgulnak a zöld ültetvény helyén,
4205 II | arcukon. – Miért néztek oly savanyú pofákkal szemembe? Szóljatok.~
4206 II | kapitány erősebb levén, Scudamore-nak két kiütött foga bánta meg
4207 II | egymást, egészen ellenkezőleg Scudamore-ral, ki a bor hatása alatt valami
4208 I | fegyvertől, s nem törődve sebeivel.~A tengerészek jól küzdöttek,
4209 IV | láncaikat a fájó, vérző sebekre, s úgy vesztek el átkozódva,
4210 I | megráglak, úgy teszlek a sebemre, mint az orángutáng a falevelet.~
4211 III| kötelekbe fogództak. Egyszerre sebesebben emelkedik fel a hajó, felhajítva
4212 IV | sem bírta őket megtörni.~A sebesültek nem engedték magukat bekötözni,
4213 III| födözete csak holtakkal és sebesültekkel volt megrakva.~Ez utóbbiakat
4214 I | falevelet.~Az ember nem engedé sebét beköttetni, dúlt-fúlt maga
4215 I | károk helyrehozásában, a segélyárbocok helyre vannak állítva, most
4216 III| iparkodik fölállítani a segélyárbocot, amott a szivattyúk működnek
4217 II | jobbra-balra lövöldözni, azok csupa segélylövések voltak: harcba elegyedni
4218 II | számára onnan eleséget és segélyt hozzon.~Barthelemy s társai
4219 II | Tedd hozzá: „Ha Isten segít!” – szólt közbe az öreg
4220 II | szolgáltatni: azon is könnyű volt segíteni. Az angol telepítvényekről
4221 III| bennünket a hullám.~– Jézus, segíts! Úgy hull a mennykő, mint
4222 II | üldöző gálya, hogy ordítottak segítség után a katonák, hogy evickéltek
4223 II | jól-rosszul felaprítók, Scudamore segítsége nélkül, ki minden pokolra
4224 III| Scudamore. – Itt áruló van. Segítsetek betörni a lőporkamarát.~
4225 III| mondék társaimnak –, „segítsünk, ha szükség van ránk”, s
4226 I | is öntől, rajtunk nincs segítve szólt kacagva az óriási
4227 I | magam nem vezetem önöket sehova.~– Ismét igaza van önnek.
4228 II | leányzót, akik közül egy sem sejté, hogy a kedves, édes testvér
4229 III| súgott:~– Vén bajtárs, nem sejted-e, hogy ez az óra nehezebb
4230 I | történhetni. Nekem valami sejtelem azt súgja, hogy én önt egykor
4231 II | feloszták maguk között, akkor sejtének meg egy bristoli gályát
4232 III| Rooberts.~– Tehát mégis jól sejtettem. – Föl, fiúk! Üssétek meg
4233 II | hajót, legkisebb rosszat sem sejtve: a foglyul hozott kapitány
4234 II | kalózok gavallérok voltak, selyem ruha, arany csipke, tollas
4235 II | dámától az utolsó szolgálóig, selyembe és kashmirba lőnek öltöztetve,
4236 II | s lefektetve gyöngéden a selymes pázsitra, egy csókot nyomott
4237 II | Nem hízelkedett a rabló semmiért, fizetett mindent készpénzzel,
4238 I | Én nem adom szavamat semmire – válaszolt Rolls.~– No,
4239 I | volt Jefferienek, annak a semmirekellő lordfőbírónak, aki Monmouth
4240 II | becsületét azáltal, hogy e semmirekellőket társaságába fogadja, kik
4241 II | azt mondó, hogy a kalóznak semmitől sem kell félni, s nem nézni
4242 II | vagyunk csalva, elárulva, semmivé téve.~– Mit beszélsz?~–
4243 II | kalóznak? Ez a hite: nem félni senkitől, és nem szeretni senkit.~–
4244 II | napokig nem találkozunk senkivel?~– Negyvenen vagyunk. Ha
4245 II | közé, a kartács utcákat sepert a meztelen tömegek között,
4246 IV | van öntve, fenekén csak a sepreje van még, töltsük ki azt
4247 II | Barthelemy! – ordító az egész sereg, süvegeit hányva a levegőbe.~…
4248 I | közönség előtt történt a sérelem, az előtt kell véghezmenni
4249 IV | IV.~A serleg habja ki van öntve, fenekén
4250 I | férfi férfi ellen, ha tehát sértve érzed magadat általam, végy
4251 I | s hagyjátok a tenger alá sétálni az egész rongy népet.~–
4252 I | lordfőbíró, mibelőlünk kitelnek a sheriffek, az aldermannok. Tessék
4253 II | evezőnyomásokkal a Tritonhoz siet.~A dereglye senkit sem látszik
4254 II | után kérdezősködik, kivel sietős beszédje van. Mutatják neki
4255 III| elkezde ismét távozni.~– Utána sietve! – kiálta Rooberts. – Nézzétek.
4256 I | szinte megkísértett, de sikertelenül.~A kalózok hahotája még
4257 III| partra menekülni; ha ez nem sikerül, belefogózunk az ellenségbe,
4258 III| édesvízért, midőn a távolból sikoltozást hallok. „Gyerünk!” – mondék
4259 III| fehér vészmadarak röpkednek sikongva, a hab mélye olykor fölveti
4260 I | tekintetre szelídeknek, simáknak látszanak, vonásaik, ha
4261 II | arccal, élveteg tekintettel simult közel a kalózvezérhez, s
4262 III| szerelmes menyasszony keblére simulva szólt: mint szeretlek, mily
4263 II | partján egyetlen kunyhó sincsen többé.”~Rooberts arcán a
4264 I | Tapasztalhatták önök, hogy ágyúim sincsenek, s gondolhatták belőle,
4265 I | háromszor hurraht kiáltottak, sipkáik levegőbe hajigálása mellett,
4266 I | ordítá Asphlant, földhözvágva sipkáját. – Hát ezért evett ólmot,
4267 II | fejét megismeré a veres sipkáról, s azt visszaküldé a kormányzóhoz,
4268 II | bosszút állani! A rabló siralma vérontás! Bosszút állok
4269 I | általunk.~– Igen – kezdé ez siránk hangon –, de ha a kapitányt
4270 II | rabszolga-kereskedő hajójára.~Mint siratták, midőn elment, mint omlottak
4271 II | imádott menyasszonyét.~Ha a sírban aludt volna, ilyen álomra
4272 I | tört árbocdarabok libegnek, síremlékei elsüllyedt hajóknak.~A vészhojszák
4273 I | visszaforgatva fejét, egyre sírt és esküdött, hogy ő holta
4274 II | megcsókolá, megáldotta, fejére sírta könnyeit, a leánykák elkísérték
4275 II | a kedves lánykákat.~Azok sírva és nevetve csüngtek nyakán.~–
4276 I | megbüntetni. Rooberts újra inte Skyrme-nak, s az megragadva a főhajóst,
4277 II | dereglye vezetője. Amint a sloophoz ért, levert, bosszús arccal
4278 II | volt horgonyt vettetni, s sloopja dereglyéjét visszaküldeni
4279 II | hordó bort átszállítva saját sloopjukra emlékül, útnak eresztették,
4280 II | hozzon.~Barthelemy s társai a sloopon maradtak, egyedül, mozdulatlanul
4281 II | meg elébb, hogy van-e a sloopra elég élelmiszer felrakva?~
4282 I | ki tökéletesen kijött a sodrából, midőn egyszer félretekintve,
4283 III| uszályaikkal szinte a hullámokat söprik, s a tenger oly fehér, mikor
4284 II | feküdt, csak egy fekete folt sötétlik.~Szótlanul állt ott a rabló.
4285 I | bántó mosolygással fordítva sötétzöld szemeit a kapitány felé,
4286 II | macska.~Kétfelől mellette sövénnyel körülkerített gyapotültetvény
4287 II | mozdulatlanul néztek oda, egy sóhaj sem jött ki ajkán. Mintha
4288 II | raktak alá.~– Oh, a barmok! – sóhajta fel a bristoli kapitány.
4289 II | szeretsz. S aki szeret, az sóhajtozik, aki szeret, az érez, és
4290 II | volt, egyszerre megkapta a sóhajtozó tengerész üstökét, metszőkését
4291 I | társaságnak.~A rablók nem sokára visszatértek, a megtalált
4292 I | mikor már arra került a sor, hogy azokat a tengerbe
4293 II | mielőtt rézbárdjaikat elleneik sorába vághatnák, elkezdtek összezavarodva
4294 III| pusztító tüzet szórva a kalózok soraira, s füstfellegbe borítva
4295 II | kergettetni, s mikor aztán a két sorhajót elég messze elcsalta maga
4296 II | megtizedeltetné őket, hanem a sorkatonáit visszaadom önnek, tegyen
4297 II | hidegvérrel nyomult előre zárt sorokban, s egyenkint lövöldözé le
4298 I | Azt rögtön kitörölték a sorozatból.~Ekkor eléhozatá a kalóz
4299 II | jelképe volt kifaragva, sorra járta a kikötőket, az ott
4300 II | hát a becsületes embernek sorsa? – gondolá magában Villiam,
4301 II | gégéjére téve, s baromfiai sorsára juttatja szegényt, ha Skyrme
4302 II | a családot, melynek jobb sorsot fog adni, midőn egyszer
4303 II | családaitokat. Ti magatok is hasonló sorsra fogtok jutni egyig, ha meg
4304 I | egyszerre a tengerészek sortüzelése, mire a füst eloszlott,
4305 I | zsiványok becsületét, mint a spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e,
4306 III| fenekében tízezer font sterling aranypor van elrejtve; ha
4307 I | hajó megszabadítva; ön újra sürgetősen parancsolá, hogy mindent
4308 II | elkomorult; hevesen felszakító a sürgönyt, s amint olvasni kezdé,
4309 II | hogy e szép arcokat ne süsse el a nap, e gyöngéd kezeket
4310 II | mikor a nap legmelegebben süt? Vagy hallottál-e olyan
4311 III| halkan susogott.~Éppen így sütött a hold, a déli táj holdéje
4312 II | jegye van, mit Doverben sütöttek rá, mikor a pellengéren
4313 II | ordító az egész sereg, süvegeit hányva a levegőbe.~…Az est
4314 II | ha a vihar ordít, a golyó süvölt, nem jut eszébe a csendes
4315 I | brigantine vitorlái között süvöltött el, volt az első megszólítás
4316 II | Nagy merényt követsz el – súgá Glasby Rooberts fülébe. –
4317 II | s kiteszik az égető déli sugárba, amikor a testéhez tapadt
4318 II | legényei csoportosulni, sugdosni kezdettek, végre kettő kivált
4319 III| magához Moodyt, s fülébe súgott:~– Vén bajtárs, nem sejted-e,
4320 II | kalóz vagyok, ez az első suhanc, aki dacolni mer velem;
4321 II | vén Lucifer, mi lelte e suhancokat? Mijök fáj? – Hm, vezér –
4322 II | Royale Fortune” vitorlái közt suhogott el, volt a fölszólítás,
4323 II | akartál engemet, miért nem sújtál a kősziklához tengerviharodban?
4324 II | fekete ölyűt~A tengerbe sújtsad!”~– Érted? – szólt az ifjabb
4325 I | kapva kardját, jobbjával egy súlyos kalapácsot forgatva feje
4326 II | hogy az ördögszigeteken, a Surfinam folyamban, még a főhivatalnokok,
4327 II | arcára, s azzal elfutott a sűrű bokrok közé, mint kit az
4328 IV | templomokat, hálaimákat susogva az éghez, hogy meghallgatá
4329 II | ülni bizodalmas, szerelmes suttogásban, részeg ember eszejárásával
4330 I | odatekintve, aggodalmas suttogással rebegék:~– Kalóz!~Scudamore
4331 III| megőrült! Hogy mosolyog! – suttogták a kalózok, elborzadtan kelve
4332 II | ismét visszajönni? – kérdé suttogva a leány.~– Majd ha boldoggá
4333 II | Henrit, Asphlantot, Moodyt és Sympsont, a nemes lordot. Ezekkel
4334 II | az a pokolé, azt meg nem szabadítja innen semmi hatalom, s ha
4335 IV | kalózokat, hogy az ő segélyével szabadítsák ki magukat, s inkább haljanak
4336 I | magunkat, mi ne tisztelnők-e a szabadságot? Ha Rolls kapitány nem akarja
4337 I | Önök elfoglalták a hajót, szabadságukban áll annak minden zegezugát
4338 II | teljes reményében volt a szabadulásnak. Az ellenfél hajóin nyolcvan
4339 II | hajó tűnt elő, egymástól szabályos távolságnyira.~Kedvező szelük
4340 III| melyet örök villogások szaggatnak keresztül. A lilaszín ború
4341 I | kurta pipáját fölszedte, és szájába dugta.~– Moody! – szólt
4342 I | szitkozódott, káromkodott, a pipát szájában tartva.~– Van még, aki ellenkezni
4343 III| hánykodó hab tetején, s szájához illesztve a hangcsövet,
4344 II | borainak nevét, ketté tört szájal felele, nagyokat sóhajtva:~–
4345 I | magát Barthelemy lábaihoz, s szájával annak csizmáit iparkodott
4346 II | készpénzzel, s amilyen tele szájjal káromkodott, olyan tele
4347 III| ég és a tengerek elemei szakadatlan csatában voltak egymással,
4348 II | Három nap és éhjel folyt szakadatlanul a dorbézolás az elfoglalt
4349 II | tengeristent s húzzuk ki szakállánál fogva a napvilágra, én elöl
4350 II | halálkínos kísértet-nyomást szakaszt le szívéről, s vadul dobogó
4351 II | hangon. – El a hajóra rögtön, szakítsátok ketté a gyönyört, s jertek
4352 II | van Julietta? Miért nem szalad előmbe? Akkor majd egy virágos
4353 I | jó öregem, a tengerbe ne szaladj! – kiálta Rooberts, útját
4354 III| melyet rubincsat foglalt a szalaghoz, drágakövekkel hímzett öltönyét
4355 I | elvisszük azt a kikötőbe, ott szálankint szétszedjük, s ráakadunk
4356 II | Kennedy hirtelen csónakra szállítá embereit, s anélkül, hogy
4357 II | Afrikába élelmiszereket szállító hajók indultak el, úgy intézve
4358 II | Párizsból egy hajó némbert szállíttassunk magunknak. A Salpetriére-ből
4359 III| kifeszített vitorlákkal szálljon a tengerre, miként ez? Nézd,
4360 III| viharordítás közepett harcra merne szállni.~Barthelemy nyugszik Cap-Corso
4361 II | megátkozott hamv csendesen szállongott vissza fejére.~*~Az erdőből
4362 II | kettő ott maradt.~A partra szállott szép barna, életvidám arcú
4363 II | felhúztak, és a tengerre szálltak.~A düh és kétségbeesés vad
4364 I | folyt a csata, csónakra szállva, megkerülte az ostromolt
4365 II | tengerészzubbony van, fején kerek szalmakalap, fehér inggallérra ki van
4366 II | fenekéhez kötve.~A legszigorúbb számítás szerint három nap kellett
4367 III| hogy vitorláit meg lehete számlálni a fényes éjszakában, s akkor
4368 I | embert nem kérik tőlünk számon, ha Londonba érünk, de az
4369 III| ott pompás lakomát rendelt számukra, melyhez azok rövid kínálás
4370 I | akasztatni.~– Köszönöm a jó szándékot. Apropos: önnek nincs több
4371 I | pillanatban.~– No, csak előre szaporán – kiálta Asphlant egyet
4372 II | kimenekült a partra.~– A szárazföld sem ment meg titeket – monda
4373 II | kalóz csak akkor szállt a szárazföldre, midőn pénze volt, midőn
4374 II | tengeren reszkettek előttük, a szárazon tárt karokkal fogadták –
4375 IV | Ti ki akartok bennünket száraztatni, hogy a kötelet megkíméljétek;
4376 III| mint egy háromemeletes ház, szárnyakkal. Ablakai és lőrései most
4377 II | spanyol borokat szállít.~– E szavad megment – mondá Barthelemy,
4378 II | ellent.~– Ne higgyetek a szavaknak, ördögi ravaszság az egész,
4379 I | elkövetni akarni.~– Én nem adom szavamat semmire – válaszolt Rolls.~–
4380 II | vért. Váltsuk be mindketten szavunkat. Itteni munkánk valódi koldulás.
4381 II | menekült meg közölök?~– Néhány százan egy elfoglalt hajóra ültek,
4382 II | kell neki egy egész flotta, százával hajtom ide a hajókat, mint
4383 III| összetalálkozni?~– A hajón százhúsz ágyú van, s egyike ez a
4384 II | hajó negyven ágyúval, s százötven főnyi őrséggel van ellátva.~
4385 II | kell oda kés, körmeinkkel szedjük széjjel őket – suttogá Asphlant.~
4386 II | fel annak menyasszonyává.~Szegények voltak, s Villiam szívét
4387 III| ővele? Úgy fájt a szívem szegényért! Én elhagytam őt Dublinban;
4388 II | mely alatt kedvesei laktak szegényül, de lelki tisztaságban.~
4389 III| lőrései most mind be vannak szegezve.~Az eső hull, a hajó körül
4390 II | kapitány – kiálta Moody, ki egy szegletben ült pipázva, és körülrakva
4391 II | hanem embereket metélni szegődött.~A drága sok szép pulykát
4392 I | Van, aki ellenem akar szegülni?~– Vagyunk! – kiálta Moody,
4393 III| Skyrme az árbocba fogózva –, szégyen, gyalázat reátok! Kapaszkodjatok
4394 I | tekint le önökre, mintha szégyenére válnék ily derék férfiakat
4395 I | leszek, mint ti, nem fogok szégyenetekre válni, sohasem bánjátok
4396 II | Barthelemy dühös volt, nem akart szégyennel visszatérni hajóihoz, s
4397 III| látta magát.~– És ti ily szégyent akartok hozni magatokra,
4398 II | ellenségünk.~– Ah, Kennedy, te szégyenünkre válsz, hogy tagadhatsz meg
4399 II | gallérát, ismét visszaesett székébe, és elbólintott.~Körül vad
4400 III| kalózok, elborzadtan kelve fel székeikről.~– Mi lelt, öcsém? – kiáltá
4401 III| fehér kendője lebegett a szélben, ott várta epedve, várta
4402 I | nagy lassan végig a csaknem szélcsendű tengeren; minden kéz mozgásban
4403 II | folyvást dacolva ellenkező szelekkel és tengerárral; nyolcadnapra
4404 I | melyek első tekintetre szelídeknek, simáknak látszanak, vonásaik,
4405 III| Ifjú éveit látta bennök, szelíden ragyogó képekben lefestve,
4406 II | tengerészismerettel bírt közölök; szelídsége, jó szíve ismeretes volt
4407 II | kézzel, adj bal kézzel, ~Szellőt a galambnak,~Villámot az
4408 II | sirály, kirepült közölök, a szélnek adta minden vitorláját és
4409 III| kifeszültek, mindkét hajó szélsebesen közeledett egymáshoz, lobogó
4410 II | szabályos távolságnyira.~Kedvező szelük van, a legénység nyugodtan
4411 III| ezután is elég jól hallám a szélzúgás s a habok csapkodása közül
4412 II | szétosztva a két hajóra, szembeállt üldözőivel.~Azokat meglepni
4413 II | viszonzá Rooberts, merően szemébe nézve a rablónak –, hogy
4414 I | futsz! Moody! Ki ne üsd a szemedet. Ide nézz, öreg, hisz nem
4415 II | kalapjára, társai közé lépett, szemeiben nem könny ragyogott, hanem
4416 II | zúdultak fel Barthelemy ellen, szemeik és késeik villogtak körüle.~–
4417 II | rablók, kitörölték a mámort szemeikből, s szétnéztek új munka után.~
4418 II | dicsérni. – Ilyen arc, ilyen szemek! Ez a méltóságos termet!
4419 II | jöjjön; nézd, nézd most e szemeket! Ahogy felénk villámlanak,
4420 I | s magát főkapitányunkat személyesen megölve, általunk tökéletesen
4421 II | néztek oly savanyú pofákkal szemembe? Szóljatok.~A rablók félrehúzódtak
4422 II | átölelteté pálmakarcsú derekát, szemérmesen húzódva vissza, azután eléneklé
4423 I | hogy szinte kiszúrta vele szemét. – Én mondom, hogy bolond
4424 II | tarták, s szüntelen gyanús szemmel őrzék. Már egyszer megkísérté
4425 I | kérdé egy torzonborz szemöldökű kalóz, kétségeskedő tekintettel
4426 II | Kennedy, ne légy gyáva – szólt szemrehányólag Scudamore –, miért tagadnád,
4427 III| kalózok vakmerőségén, mely a szemtelenséggel volt határos, parancsot
4428 I | férfi férfi ellen küzdött, szemtül szemben, karddal és késekkel.
4429 III| reszketve egyik.~Trahern szemügyre vette távcsövével a mutatott
4430 II | ellenségeink megmenekültek szemünk láttára. Csak egy mód van
4431 II | meglövöldözte a városát; a szent-bertalani okosabb volt, bemutatta
4432 II | meglátni az utazónak, ki Szent-Domingo belsejéből jő, s egész nap
4433 II | asztalaikhoz ültették.~A szent-kristófi kormányzó el akarta Barthelemyt
4434 II | tüzétől. Oh, evangeliumi szentek, könyörüljetek én szegény
4435 II | volt; ajkai, szeme tele szenvedéllyel, göndör fürteivel szabadon
4436 II | az epedés színe, de ha a szenvedély napja kisütött rá, fokonkint
4437 II | piszkos életet, mindennap szenvedni, fáradni, nyomorogni, s
4438 II | pálinkával voltak parfümözve, s a széptevő szájából omlott a hagyma-
4439 I | kacagók között, sebészi szereit szétterítve térdein, s ördögi
4440 II | jobban elsötétült. Mennyi szerelem! Mennyi önfeláldozás! Egy
4441 II | Nőt nem érintett soha, sem szerelemből, sem haragból; kedvese jutott
4442 II | gyönyörrel, jer velem.~A kreolnő szerelemittasan hajolt a kalóz vállára,
4443 II | Rooberts ittas volt bortól és szerelemtől.~– Nézd ezt a nőt – szólt
4444 II | boldoggá tehetlek.~– Engem csak szerelmed tesz azzá. Az én boldogságomért
4445 II | táncolt, verekedett és szerelmeskedett; tizenöt nap alatt nem volt
4446 II | eszébe a csendes gunyhó és a szerelmetes leány. Nem számunkra termett
4447 II | megsúgta nekik, hogy a vezér szerelmi kaland után jár.~– Mi bajotok? –
4448 II | Bizony, kicsinyben múlt. Szerencséjére a kormányzó hírt vett róla,
4449 I | Mi, szabad lovagjai a szerencsének, bizonyítjuk mindazok előtt,
4450 II | kincsek partjairól, tengerész szerencséről, s ha ilyenkor visszatért
4451 III| váltak el a kapitányok tőle, szerencsés viszontlátást kívánva neki.
4452 I | kapitány! Ön, reménylem, hogy szerencsésen fog megérkezni Londonba
4453 II | ő boldogságukért elmegy szerencsét keresni, búcsút vőn azoktól,
4454 I | az? – ordíta az atleta. – Szeret-e valaki a halállal tréfálni?~–
4455 II | közeledőket.~– Ezt még jobban szeretem – dörmögé Barthelemy. –
4456 I | ti emberséges emberek; te szeretetre méltó vezér, ezzel a hősi
4457 III| soha; kár, hogy már mást szeretett.~– Szólj, mikor? Hol?~–
4458 II | elvesztegetnék a magunké közül.~– Szeretném látni.~– Hallani fogod,
4459 II | hölgy, akit ne öleltek, s szerető, akit meg ne vertek, és
4460 II | anyja, sem felesége, sem szeretője. Az ilyen való tengerre,
4461 II | testvér hátrább maradt, hogy a szeretők édes titkos beszélgetéseit
4462 II | tudom. Hát félek-e én?~– De szeretsz. S aki szeret, az sóhajtozik,
4463 III| fenekére. Szegény leány, hogy szerette azt az eltávozott fiút!
4464 II | gyermeteg, hízelgő hangon. – Ti szerettek itt lenni, és féltek amott?
4465 II | Látod, vezér, én sohasem szerettem életemben senkit, senkit,
4466 II | tartanunk, hogy beléjök szeretünk. Ejh, az sem tartott sokáig;
4467 III| kéritek azt? Ha elfogyott, szerezzetek. Ahol a láthatáron egy portugál
4468 I | itt, itt, ahol önök a jog szerinti urak, nem akarja engedni,
4469 II | ember egy kis pénzre tett szert nagy életveszéllyel, azt
4470 II | Rooberts, s azzal egyszerre szétcsapta magáról bő köpenyét, s egy
4471 II | mondá Rooberts távcsövével szétkémlelve a tenger-síkon, s nemsokára
4472 II | kitörölték a mámort szemeikből, s szétnéztek új munka után.~Hírt kaptak
4473 III| a „Kopó”-t.~Amint a füst szétoszlott, a rablók még elrémülve
4474 II | visszafordult, s embereit szétosztva a két hajóra, szembeállt
4475 I | képmása, kinek pofáját egy szétpattant kartács úgy összeszaggatta,
4476 I | kikötőbe, ott szálankint szétszedjük, s ráakadunk az ezüstre
4477 II | lenniök.~S íme, feljön a nap, széttekintének a láthatáron: és a brigantine
4478 II | szólt Rooberts, vadul széttekintve a zord arcokon, s becsapta
4479 II | lelkesüléssel tolongtak utána, a széttépett gyönyör karjai közül, a
4480 I | között, sebészi szereit szétterítve térdein, s ördögi zöld szemeivel
4481 III| volt arra, hogy a hajót szétvesse. Az öt kalóz kínlódva és
4482 III| A födélzeten irtózatosan szétzúzott holttetemek hevertek, a
4483 II | kapitány elé vihessék, folyást szidta, piszkolta a kalózokat.~–
4484 I | kapitány keresgélő ujja egy szigetcsoporton állapodik meg, s a legnagyobb
4485 II | kíséretében jő a Todos los Santos szigetek felől, pénzzel s áruneműekkel
4486 I | az ember a Los Ladrones szigeteket látja maga előtt, de még
4487 I | visszafordulva, hogy egy magas, szikár férfi arcába tekinthessen.
4488 I | zivatarral együtt, ki tudja, mely sziklákra térve vissza; a tenger felett
4489 II | parancsot, a négerek a magas szikláról nézték, mint gyilkolják
4490 II | percben lecsapott a bárd, s a sziklatetőről lerúgták Kennedy fejét.~
4491 II | a tűz, melynek egyetlen szikrája elég volt máskor a többieket
4492 III| melyről pompás gyémántkereszt szikrázott, övébe gyöngyökkel kirakott
4493 II | Fejének büszke tartása, szilaj tekintete, elhatározott
4494 I | Angliában? A mi hivatásunk új színben előállítani a flibustier
4495 II | utóbb égő bíbor.~Óh, e színek változatát látni, és azt
4496 II | ím, ezeknek a sík tenger színén egy ponton állaniok.~Egy
4497 II | merjétek görbíteni! – ordítá színlett dühvel Scudamore. A másik
4498 I | kifelé fordítá, s folyvást szitkozódott, káromkodott, a pipát szájában
4499 II | viszonzá ez tompán. Csak a szív volt benne meghalva.~A rablók
4500 III| a segélyárbocot, amott a szivattyúk működnek munka által felhevült
4501 II | völgyet elfedé előtte, lassan, szívdobogva folytató lépteit, mintha
4502 II | helyette olcsóbbat – vasból – szívébe!~Már ez a hang tetszett
4503 II | fogja-e ekkor azt mondani szíved: miért nem vittem őt magammal?~–
4504 II | prédának, s hadd hűljön meg szíveikben a vér, midőn arcainkat rögtön
4505 III| névtelen ijedtség fogta el szíveiket, ordítva rohantak a kapitány
4506 II | lehetetlenséggel.~– Egy perc előtt szíveitek keménységével dicsekedtetek
4507 III| beszéltek-e ővele? Úgy fájt a szívem szegényért! Én elhagytam
4508 II | ajkaim előtt, s gyűlöltté szívemben minden indulat. Egy örömem
4509 II | e gondolat ki van tépve szívemből örökre, nincs irgalom többé
4510 III| ágyúra holtan.~A golyó éppen szívén ment keresztül.~A kormányos
4511 II | eresztették, elbúcsúzva tőle, szívére kötvén, hogy ha Barbadosba
4512 II | kísértet-nyomást szakaszt le szívéről, s vadul dobogó kebellel
4513 I | Most tehát lesz ön olyan szíves, kapitány, hogy minket felvilágosítand
4514 II | tudta égetni az emberből a szívet, s kiszívni a lelket piros
4515 II | Szegények voltak, s Villiam szívét bántotta, hogy kedvesét
4516 II | rablónak –, hogy keményebb szívetek van, mint nekem, mert semmi
|