110-bossz | brazi-elsot | elsul-folta | folte-hjaj | hm-keser | kesze-legme | legpo-mienk | mijok-piszk | piszt-szive | szoba-utazo | utazv-zurza
Fezejet
4517 II | fölszólítás, hogy álljanak szóba.~Barthelemy hajóin mélységes
4518 I | iszonyú dörgő hangjával a szócsövön keresztül:~– Hahó! A kapitány
4519 III| illik!~E pillanatban magasan szökellt föl melléből a vér. Stephenson
4520 I | kormányszoba kulcsát, s azzal egy szökéssel hajója párkányán termett,
4521 II | Már egyszer megkísérté a szökést, akkor megkegyelmezték,
4522 II | ördögi gyönyörrel ment a szökevényekért, s az elsőt közölök saját
4523 II | haljon meg!~– Elfogtátok a szökevényeket?~– Mind a hármat. Csak egy
4524 II | függött.~Ekkor a harmadik szökevényt hozták elő. Rooberts meglepetve
4525 II | büntetésideje.~Hogy el ne szökhessenek tőle, Rooberts minden tengerismei
4526 II | Százszor is el fogok tőletek szökni.~– Egyszer sem többet –
4527 I | orrára egy csodálatos emberi szörny volt faragva, a hajó névképe,
4528 III| másvilági lényeknek hitt szörnyekkel szemben, s hol tízannyian
4529 II | három angyal, hogy az átkos szörnyeteg Rooberts Barthelemyt, ki
4530 II | nekik, hogy ezek tengeri szörnyetegek, kik országukat elfoglalni,
4531 II | tenger fenekére ez átkozott szörnyeteget, ki miatt téged mindennap
4532 II | valaha zsiványok csinálták a szöveget; a bristoli kapitánynak
4533 II | kezdé ordítani, melynek szövegét rég elfeledte. Egy perc
4534 II | tán kamatra adja? A drága szövetek, hogy beüljön velük a boltba,
4535 II | s ládákat megrakva drága szövetekkel, Dél-India legbecsesebb
4536 II | inni annyit jelentett, mint szövetségükbe fölvétetni.~– Haha! – kacagott
4537 II | kormányzó számára.~A kalózok szóhoz sem engedék jőni a fickót.~–
4538 II | szólani társaihoz, mint hajdan szoká, most rosszul sikerült az
4539 II | irtózónak, mert tudták azt a szokását a kalóznak, hogy az addig
4540 II | fog az Istennel végződni. Szoktál-e még imádkozni, Villiam?~
4541 II | kell.~– S ti mindnyájan meg szoktatok emlékezni Roobertsről imáitok
4542 III| irtózatos mennydörgéssel szólaltak meg a brit hajó ágyútelepei,
4543 II | Barthelemy lelkesülten akart szólani társaihoz, mint hajdan szoká,
4544 I | ne tüzelj, jó óriásom. A szólás szabad. Lépj elém, lord
4545 I | mialatt Scudamore a legnagyobb szolgálatkészséget iparkodott tanúsítni, maga
4546 I | azt, hogy én nektek fontos szolgálatokat tettem, és fogok tenni még
4547 I | előveszik azért, hogy nekünk szolgálatot tett.~– Uraim! Ti derék
4548 I | odahajítá társai közé.~Scudamore szolgálatteljesen futott a megsebesült ápolására.~–
4549 II | az első dámától az utolsó szolgálóig, selyembe és kashmirba lőnek
4550 III| egy kalóz remegő hangon –, szolgáltam rajta, mielőtt hozzád átszöktem,
4551 II | kalózok számára élelmiszereket szolgáltatni: azon is könnyű volt segíteni.
4552 III| valamennyinek bizonyítványt szolgáltatott az átvett harácsról, mely
4553 I | csókolva, magamat alázatos szolgátoknak vallhassam.~Skyrme undorodva
4554 II | villogtak körüle.~– Mit! Ti szólni merészeltek, midőn én parancsolok?
4555 II | kis faház, eleje befutva szőlővenyigével, ablakában virágcserepek,
4556 I | az óriási Skyrme. – Mit szólsz hozzá, Moody? A megszólított
4557 I | Lépj elém, lord Sympson, te szóltál választásom ellen. Lépj
4558 II | ördögökkel fog küzdeni, akik szomjaznak – vizet és embervért.~–
4559 II | rablók vizet és embervért szomjaztak. Ihattak mind a kettőt,
4560 II | hajótöréstől, éhségtől, szomjúságtól, cápáktól, vademberektől
4561 I | részecskéit összemotozták, azzal a szomorú tudósítással tértek vissza
4562 II | szegény kapitány ott állt nagy szomorúan, s a rablóknak, kik kötekedve
4563 II | dombtetőn áll –, egy vén szomorúfűz eltakarja előle a kilátást,
4564 II | mindenfélét írt be a sors.~Szorgalmáért és becsületességéért megszerették
4565 III| öltönyét becses persa sál szorítá derékban át, nyakába széles
4566 II | engedé magát őrült öleléssel szorítni annak keblére.~Rooberts
4567 II | megragadva, égő ajkaihoz szorító.~Barthelemy Moodyt kereste
4568 II | hölgy fejét kebléhez ne szorítsa? S ha már odaszorította,
4569 I | kurta pipáját fogai közé szorítva, összefont karokkal a karfánál
4570 I | haszontalan terhet ki kell szórni a hajóból. Mikor már nem
4571 II | családom porából fejemre szórok, ahány porszeme van e fekete
4572 I | a rablókkal sorban kezet szorongatni, kik bosszankodva taszigálták
4573 I | eloszlott, a két hajó már szorosan egymáshoz volt kapcsolva,
4574 II | káromkodott, olyan tele marokkal szórta az aranyat.~Mi csodálni
4575 II | fejektől, mert hisz a rablók szórták az aranyat.~A kalózok gavallérok
4576 I | két küzdő, mell mellhez szorulva, állt egymás mellett, midőn
4577 III| egyszerre pusztító tüzet szórva a kalózok soraira, s füstfellegbe
4578 II | lebegteték fövegeiket, míg amazok szótalanul ültek padjaikon, mintha
4579 II | egy fekete folt sötétlik.~Szótlanul állt ott a rabló. Szemei
4580 I | vagyok, tinektek orvosra van szükségtek, vegyetek engem magatok
4581 II | kereskedőhajót, amire éppen szükségük van.~A bristoli kapitány
4582 II | különben, kapitány. Nekünk szükségünk van egymásra, aki minket
4583 II | széjjel, mint ki messzeútról szülötte földére lépett, s ismerősen
4584 II | felséges borokat! Tán ama kis szűknyakú üvegekből, miket az ilyen
4585 II | fogytáig itt e telepítvényen szűkölködjetek; oh, én boldogságban, jólétben
4586 IV | szegény megtérő bűnös nem szűnt meg énekelni és imádkozni
4587 III| melynek hegyére halálfő volt szúrva. A főárbocokon Szent György
4588 II | búcsúzást; mint feledé el szűz tartózkodását a szelíd menyasszony
4589 II | melynek négyszegű zöld tábláit oly jólesik messziről meglátni
4590 II | földerítni. Ajkainak némasága tagadá lázas örömét, de arca meghazudtolá.~–
4591 II | szégyenünkre válsz, hogy tagadhatsz meg bennünket, midőn fekete
4592 II | szemrehányólag Scudamore –, miért tagadnád, hogy velünk egyetértve
4593 II | inggallérra ki van hajtva tágan kötött nyakkendője fölé;
4594 II | iparkodott eléje kerülni, nem tágítva tőle; ekkor egyszerre elhallgattak
4595 III| így sütött a hold, a déli táj holdéje fényesebb, mint
4596 II | őrült, az ismerős kunyhó tája felé.~Már látta a dombot,
4597 I | mindig erősebben látszanak őt tájékozni, olykor közbe-közbeszól
4598 III| tenger oly fehér, mikor tajtékos habhegyeit a felhőkig feltolja.~
4599 III| roppant vízhegy, hányva a tajtékot legtetején. Az emberek a
4600 I | míg egyszerre egy el nem takarhatott gúny, vagy bosszúrándulat
4601 I | hajó gavallérosan ki van takarítva. Már most akarod-e, hogy
4602 II | fedélzetének alkotása, talajzata egészen ódivatú kereskedelmi
4603 I | fog, akit csak elöl-utol talál. Megbocsát ön, Rolls kapitány,
4604 II | nem félve attól, hogy le találja magát nyelni.~ ~Három
4605 II | lábnyomok közt, hogy nem találja-e köztük kedveseiét is? Csupa
4606 II | maradhasson keblén.~Van öröm. Alig találják helyét a kedves jövevénynek,
4607 II | szólt az egyik.~– És nem találjuk mulatságosnak azt, hogy
4608 II | futó hajók után, s gyakran találkozék az édesvizek forrásainál
4609 I | mulattassa majd azokat, akik vele találkoznak?~A rablók hahotája tanúsítá,
4610 II | vagy ellenségem, miért nem találkozom veled a tengeren, hogy akkor
4611 III| veszni, ha a tengerrémmel találkozott. Az én lelkemnek is van
4612 III| lelkemnek is van ily réme, ma találkoztam vele; nem tudom hogyan,
4613 II | becsületével összeférhetőnek találná engemet megcsalni hamis
4614 II | ültek padjaikon, mintha nem találnának annyi okot az örömre a viszontlátásban,
4615 II | ha én tán egy némberről találnék gondolkozni, nem volnék
4616 II | mintha ott akarná őket találni, körülnyargalta a tájat,
4617 III| Még egyet, Moody. Ha el találok esni, ragadjátok fel holttestemet,
4618 I | lord, mondd el, mi kivetőt találsz bennem?~A kalózok egy magas,
4619 II | legényei mind érdekesnek találták ez indítványt, azonban a
4620 II | a tengerbe fojtja.~– Ez talán nem lesz igaz. Rooberts
4621 I | s úgy megrakták tetőtől talpig, hogy még a pipa is kiesett
4622 III| val! – kiálta Rooberts. – Talpra, fiúk!~– Ma nem! – kiálta
4623 II | Bizony, nem is ingadozott a talpunk alatt a föld, mint a tiétek
4624 I | álljon, elkészülten bármely támadásra. Maga, fegyvereit kezébe
4625 II | hajósok minden oldalról támadó kérdéseire: „Hoztál rumot,
4626 II | vett róla, hogy ily kevesen támadtuk meg a városát, mielőtt kezünket
4627 I | kapitány szava, ki a főárbocnak támaszkodva, egy térképről iparkodik
4628 I | függőágyakat a mellvédekhez támasztatá.~A kalózhajó ezalatt teljes
4629 I | kettő közül? Én feleltem a tanácskérésre. Az embert nem kérik tőlünk
4630 I | míg útban lesz.~– Azt nem tanácslom önnek, mert ha két ágyúm
4631 I | az ezüstöt igen; s íme, tanácsom által az ezüst megmaradt,
4632 I | és a betegek. A legénység tanakodni kezdett, hogy melyiket vesse
4633 II | e vakmerőség, egy ideig tanakodtak magukban, utóbb visszafordítók
4634 III| megjelenni. Nézzétek, hogy táncolnak.~– Vigyázz! – kiálta a kapitány
4635 II | betyár, egész nap ivott, táncolt, verekedett és szerelmeskedett;
4636 II | mulatni! Igaz, hogy náluk a táncvigalom orgiával szokott végződni,
4637 II | az a reszketeg öreg nő tanítá őt imádkozni, ezek a vidám
4638 II | ezek a vidám gyermekek taníták őt szeretni.~Két család
4639 II | akartok engem merészségre tanítani? Menjetek! Aki fél velem
4640 II | Sok ájtatos imádságra tanítottál egykor, anyám.~– Azokat
4641 III| férfi lépett fel, meg sem tántorodva a hánykodó hab tetején,
4642 II | hadicsel, mit tőlem úgysem tanulhatnál el. Menj hajódra vissza,
4643 II | iránti vendégszeretetük tanúsításában.~Igaz ugyan, hogy tizenöt
4644 I | ön arról nem tehet. Minek tanúsításául, íme, én következő bizonyítványt
4645 I | szolgálatkészséget iparkodott tanúsítni, maga emelgetve a ládákat
4646 II | sugárba, amikor a testéhez tapadt bőr összefacsarodik rajta?~–
4647 I | dühén el ne mosolyodjék.~– Tapasztalhatták önök, hogy ágyúim sincsenek,
4648 II | valamit foghattak volna, tápszereik ismét elfogytak, s amint
4649 I | egyik kezét leköthették egy targoncához; még azután sebesült karjával
4650 III| vette távcsövével a mutatott tárgyat.~– Az nem kísértethajó –
4651 II | tud már futni, csak karját tárja elé, legutoljára marad a
4652 II | és hajigáld le őket derék társaid segélyével késeink hegyébe,
4653 II | leánykákat.~– Ne jöjjetek tovább; társaim durva hajósok, nem akarom,
4654 I | meg engemet. Öljétek meg társaimat mind, azok megérdemlik,
4655 III| hallok. „Gyerünk!” – mondék társaimnak –, „segítsünk, ha szükség
4656 I | jártatva végig szemeit érdemes társain. – Azt tudjátok, hogy az
4657 II | használva azon időt, midőn társaink partraszállva elittasodtak,
4658 I | körül, véresen dulakodva társaival, kiknek nagy munkába került,
4659 I | maradand az egész válogatott társaságnak.~A rablók nem sokára visszatértek,
4660 IV | méltatlanná teszi ilyen jeles társaságra, vagy legalább vetesse el
4661 IV | egy még hatalmasabb kalóz társulatot alakítsanak.~Egy közülök
4662 I | Valóban, orvosra szüksége van társulatunknak, én felfogadom önt. – Mit?
4663 II | reszkettek előttük, a szárazon tárt karokkal fogadták – nemcsak
4664 I | minket felvilágosítand hajója tartalmáról, melyet oly vitézül védett.
4665 II | lelkiismerete elleni dolognak tartaná e kérdésemre válaszolni,
4666 II | legalább nem kellett attól tartanunk, hogy beléjök szeretünk.
4667 II | rablóvezér.~Fejének büszke tartása, szilaj tekintete, elhatározott
4668 I | valának-e? S nem hősöknek tartattak-e a yeomanek Angliában? A
4669 II | nem ivott senki.~Meg is tartó szavát, eléhozatván egy
4670 I | ügyetlen ficánkolásit látni, tartós jó idő előjóslatául.~Egy,
4671 II | búcsúzást; mint feledé el szűz tartózkodását a szelíd menyasszony az
4672 I | hogy a hajósnép fölött tartsanak törvényszéket azon eseményekért,
4673 II | Ez is itt van.”~– Készen tartsátok fegyvereiteket – mondá tompa
4674 I | papírszeletet s írónádat vett elő táskájából, mondá:~– Rolls kapitány!
4675 III| valamennyien.~Moody jobbra-balra taszigálta őket, s a holttesthez érve,
4676 I | szorongatni, kik bosszankodva taszigálták őt el maguktól; Moody éppen
4677 I | kiálta Asphlant egyet taszítva rajta, míg egy másik kalóz,
4678 II | néhányadmagával sikerült a távolabb maradott hollandi gályára
4679 III| pillanatban ismét félmérföldnyi távolba lódítá.~– Más jó lélek ilyenkor
4680 II | elő, egymástól szabályos távolságnyira.~Kedvező szelük van, a legénység
4681 III| visszafordult, s elkezde ismét távozni.~– Utána sietve! – kiálta
4682 I | mindig messzebb, messzebb távozva.~
4683 II | Ítéletedre van szükség.~– Távozzál, jöjj holnap. Ma nem fogok
4684 II | Meglássátok, én még megérem azt.~– Tedd hozzá: „Ha Isten segít!” –
4685 III| nekik:~– Ez bizonyosan a tegnapi portugál cukrász, ki a „
4686 I | Barthelemy, kapitány.”~– Tegye ön hozzá – szólt közbe Rolls –,
4687 I | vagyok. Kérlek benneteket, tegyetek különbséget közöttem és
4688 II | magamat, hogy őt királynévá tehessem.~A férj sem látott, sem
4689 I | juttatni, hanem ön arról nem tehet. Minek tanúsításául, íme,
4690 I | ön ismét hajója birtokába teheti magát. Azonban, nehogy úgy
4691 II | leány.~– Majd ha boldoggá tehetlek.~– Engem csak szerelmed
4692 III| mulatnak, vendégeskednek; mit tehetnének egyebet e rettentő időben,
4693 II | engem csak fél órára mindent tehetni, amit jónak látok, s én
4694 II | azt a hölgyére csatolta. Tehette-e ezt anélkül, hogy a hölgy
4695 II | mielőtt kezünket torkára tehettük volna.~– S ti aztán bölcsen
4696 III| csüggnek, azokat kötözve tekercsbe, egy része a kidűlt árboc
4697 II | közeledő hajókat, prédának tekinték, s ellenők fordultak.~A
4698 I | igazságosabb, bölcsebb és tekintélyesebb bírák előtt álljak valaha.
4699 II | rebegé magához térve. Egy tekintet a völgybe megmutatá, hogy
4700 II | Fejének büszke tartása, szilaj tekintete, elhatározott mozdulatai
4701 I | nem kuszálja a behízelgő tekintetet.~– Ön maga parancsolá, Rolls
4702 III| ijedten, félig haraggal tekintett a kérdezőre.~– Micsoda hajóról
4703 I | azon pillanatban Davisra tekintettek, egy véres csillagot láttak
4704 I | nyakravalóját, s villogó szemekkel tekintgete szét fegyver után.~– Adjatok
4705 I | magas, szikár férfi arcába tekinthessen. A felszólított arca egyike
4706 II | az érkező dereglye felé tekintsen. Rögtön ráismerének, s felszedve
4707 III| fél egymással tusakodott, teleönteté vízzel a lőporos hordókat,
4708 II | másik Korzikából, s itten telepedett meg; apa, anya nagyhamar
4709 II | volt segíteni. Az angol telepítvényekről rendes időszakonkint Afrikába
4710 II | ti éltetek fogytáig itt e telepítvényen szűkölködjetek; oh, én boldogságban,
4711 II | pedig hajója kincsekkel volt teli. De az rablott jószág volt
4712 III| ezalatt, hogy az idő ne teljék munka nélkül, egy Indiákról
4713 IV | határoztak mindent, emezek csak teljesíték. Amazokat tréfásan elnevezték
4714 III| egyben.~Asphlant vevé át a teljesítendő parancsot, ki nemsokára
4715 III| hanem indult a parancsot teljesíteni. A gentlemanek ittak tovább.
4716 II | istennő, ki elhagyta papboszi templomát, hogy Kelet-Indiába jöjjön;
4717 I | amióta megkeresztelték, soha templomban nem volt, s papot soha életében
4718 IV | leányzó sorba járta a dublini templomokat, hálaimákat susogva az éghez,
4719 II | fekete ördögöt küldök én teneked.~A rabló átkozva vágta fel
4720 II | távcsövével szétkémlelve a tenger-síkon, s nemsokára megpillantá
4721 II | dacolva ellenkező szelekkel és tengerárral; nyolcadnapra elfogyott
4722 II | gyönyörökkel felfokozva, egy tengere az élvezetnek, melynek nem
4723 II | zsákmányt nem kapunk, akkor tengerész-ebédet adunk egymásnak, akire a
4724 I | feloldoztatá a többi megkötözött tengerészeket, tudtukra adva, hogy fegyvereiket
4725 I | hajójára. Barthelemy átadta a tengerészeknek a kormányszoba kulcsát,
4726 II | a kalózok, mert legtöbb tengerészismerettel bírt közölök; szelídsége,
4727 II | eszközt, s minden ahhoz értő tengerészt áthozatott a „Commodore”-
4728 II | minden bokor.~Vállán egyszerű tengerészzubbony van, fején kerek szalmakalap,
4729 II | szökhessenek tőle, Rooberts minden tengerismei eszközt, s minden ahhoz
4730 II | fenekére, rohanjuk meg a tengeristent s húzzuk ki szakállánál
4731 II | ha rátekintünk, ki hosszú tengerjárása közben útba ejtette ősi
4732 II | merészen nekivágtak a magas tengernek. Még aznap szemben találtak
4733 II | elbízott hadak bátran alusznak tengerparti váraikban, hol a szerencse
4734 III| hogy el fog veszni, ha a tengerrémmel találkozott. Az én lelkemnek
4735 II | gyönyör karjai közül, a tengervihar küzdelmei közé.~ ~A
4736 II | látta, e hajó a legelső tengerviharban zátonyra akadt, s népségével
4737 II | nem sújtál a kősziklához tengerviharodban? Miért nem veszítél el éhség,
4738 I | evett ólmot, s ivott rá tengervizet ennyi jó legényünk, hogy
4739 II | kiálta a Herkules, széles tenyerével az ifjú markába csapva. –
4740 I | anélkül, hogy valami oly tényt követnénk el, mely bennünket
4741 II | törvénykönyvbe ellenünk, menjünk oda, tépjük ki a lapot, mely rólunk
4742 III| bekötözhessék, láncaival tépte szét kötelékeit, s azzal
4743 II | öröm, e gondolat ki van tépve szívemből örökre, nincs
4744 II | eltávozott s hónapokig vissza sem tér, bátran bevágtattak a kikötőbe.~
4745 I | sebészi szereit szétterítve térdein, s ördögi zöld szemeivel
4746 I | egy felfordított tonnára, térdeire fektetve a feketekönyvet,
4747 II | kapitányt erőszakkal fölemelni térdeiről, ki, miután látta, hogy
4748 I | Scudamore, átölelve Rooberts térdeit. – Ti csak tréfáltok énvelem.
4749 I | kikapva kezéből a fegyvert, térdeivel leszorítá.~– Senki se mozduljon,
4750 II | csendes, magányos lakra, mint térdel benn egy szobában a három
4751 II | térdre esett.~– Kelj fel, ne térdelj. Emeljétek föl, hogy egyenesen
4752 II | hogy a földön nem engedik térdelni, fölemelte lábait, s a levegőben
4753 II | embereket láttam előttem térdepelni, s megkegyelmeztem nekik.
4754 II | elhangzott az átok, lerogyott térdére, s megcsókoló a küszöböt,
4755 II | Oh, Istenem, oh, én uram teremtőm, senki sincs itten, aki
4756 II | Hírt kaptak egy gazdagon terhelt brigantine felől, mely e
4757 II | rögtön megkönnyült legnagyobb terhétől, s azon pillanatban, midőn
4758 I | főárbocnak támaszkodva, egy térképről iparkodik kiismerni a helyet,
4759 II | lakodalom, a gubernátor termeitől kezdve az utolsó csárdáig,
4760 I | és ön, mint afféle orvos, természetesen a betegeket tartá meg –
4761 II | szemek! Ez a méltóságos termet! Egy szökevény istennő,
4762 II | lefoszlottak kedvese nyakáról, termete összehanyatlott, szép feje
4763 III| rekedten Skyrme, kinek óriási termetéből csak fél teste volt még
4764 II | hogy becsületes embernek termettél, derék kalóz válhatnék belőled.
4765 I | örök hűséget.~Egy herkulesi termetű alak felkapta őt karjára,
4766 II | kalandjait, aranyfövényt termő országokról, kincsek partjairól,
4767 II | mindig nem bírtak magukhoz térni bámulásukból. A kreolnő
4768 II | körülkerített gyapotültetvény terül, melynek négyszegű zöld
4769 IV | többiek árán, s elárulá a tervet. Már akkor a rablóknak sikerült
4770 II | Rooberts ezért nem hagyott fel tervével, ereje megfogyott általa,
4771 II | magunkra, imádságunk után tesszük, hogy az Isten merítse el
4772 III| tegyen: mint egy fejevett test, összerogytak önmagukban.~
4773 II | égető déli sugárba, amikor a testéhez tapadt bőr összefacsarodik
4774 III| ordítással veté magát Rooberts testére, hangos zokogással kiáltva
4775 I | erejéből el nem öklözte őt testéről.~Az orvos szemeit törölve
4776 III| úton-útfélen énekelnek rólad, teszem föl ezt: „Útra kelt a fehér
4777 IV | zavarja, s magát méltatlanná teszi ilyen jeles társaságra,
4778 I | érj, mert megráglak, úgy teszlek a sebemre, mint az orángutáng
4779 II | bristoli kapitány. Kabeljaut tesznek a pulykahús közé.~Amint
4780 III| tántorodva a hánykodó hab tetején, s szájához illesztve a
4781 III| felhajítva a toronymagas hullám tetejére, a másik percben túlsó oldalára
4782 I | hozzájutottak, s úgy megrakták tetőtől talpig, hogy még a pipa
4783 I | gomb volt kötve.~– Csak tétovázás nélkül – parancsolá Rooberts. –
4784 II | hangon. Egy percig sincs idő tétovázni, előre, fiúk!~Skyrme tétovázva
4785 III| Barthelemy megengedé neki, hogy tetszése szerint háttal üljön az
4786 II | szívébe!~Már ez a hang tetszett a rablóknak, helybehagyó
4787 II | még egy vitorlájában sem tettek kárt a tengeri ördögnek,
4788 I | ily kellemetlen helyzetbe tették; ön derék katona, igen vitézül
4789 I | nektek fontos szolgálatokat tettem, és fogok tenni még többeket
4790 I | nyugalommal –, ön ez embertelen tettért rangjától megfosztatik,
4791 II | minden hajót, mely látkörükbe tévedt, magukénál sokkal nagyobbakat,
4792 II | világnak s vitorlázzunk be a Themze torkolatába, és vessünk
4793 II | talpunk alatt a föld, mint a tiétek alatt, ha a partra léptek;
4794 III| két hajó közé. Az ég tüzei tiltják a közeledést.~A kalózhajó
4795 II | szél, s azok alatt őszinte, tiszta homlok derült.~Oly vidáman
4796 II | laktak szegényül, de lelki tisztaságban.~Az ősz anya megcsókolá,
4797 II | horgonyon.~A kapitány és a tisztek künn voltak a parton, a
4798 II | jelenti a közelgő hajót. – Hát tisztelegjetek neki – szól ez morogva,
4799 II | s tűzijátékot rendezett tiszteletökre, és az asszonyságok bált
4800 I | uraim! Ti derék, vitéz, tiszteletre méltó férfiak! Ti hősök,
4801 I | nevezzük magunkat, mi ne tisztelnők-e a szabadságot? Ha Rolls
4802 II | maradt, hogy a szeretők édes titkos beszélgetéseit ne zavarják.~–
4803 II | torkukból a dal, a legvadabb tivornyabőgés, melyhez valaha zsiványok
4804 III| egy percig félbeszakadt a tivornyaének, megállt az ajkakhoz emelt
4805 III| szörnyekkel szemben, s hol tízannyian voltak, még csak az ellenállást
4806 III| nem képzelheté, mit akar e tizedrésznyi nép ellene?~A dereglyét
4807 IV | bevitorlázunk a pokol kikötőjébe, tizenhárom lövéssel fogjuk őt üdvözölni.
4808 I | minden oldalra, úgy, hogy ha tizenkét ember állt volna mellette
4809 I | körös-körül, azt mind a tizenkettőt okvetlenül összevissza kaszabolta
4810 III| akartok hozni magatokra, hogy tízszer kevesebb erő előtt lerakjátok
4811 II | bristoli kapitány egészségére toasztot inni, amekkorából még nem
4812 II | hadigálya kíséretében jő a Todos los Santos szigetek felől,
4813 I | fegyvereiket a födélzetükre tóduló marcona képű alakok előtt.~
4814 I | tettem, és fogok tenni még többeket is; én orvos vagyok, tinektek
4815 I | kormányos a kerék mellől. Többen odatekintve, aggodalmas
4816 II | szikrája elég volt máskor a többieket lángra gyújtani. Most csak
4817 II | Kennedy fejét.~Azután a többiét is.~Mire a fél óra letelt,
4818 II | ital, teste eledel lesz a többinek. Negyven napig van eleségünk!
4819 II | legjobb hajót maguknak, a többit kirablák és felgyújtották.
4820 II | pisztollyal.~A férj aludt, mint a tök.~Barthelemy odahajtó fejét
4821 II | Villiam ajkaihoz a rummal tölt calebasset; ő undorodva
4822 II | látni, mely csodálattal töltendi el a fél világot, jertek
4823 II | látása ott is bizalommal töltene el engem. Boldog volnék,
4824 II | míg legényeim édesvizet töltenek a hordókba.~– Tehát még
4825 IV | csak a sepreje van még, töltsük ki azt is.~Hill kapitány
4826 II | utcákat sepert a meztelen tömegek között, a negyven férfi
4827 II | kerülhettek volna.~A parton nagy tömegekben álltak a calabári négerek,
4828 II | partvidéket elpusztítva, tömegestül a sziget belsejébe vonultak.~
4829 I | a Mindszent-szigetekről tömérdek ezüstöt hoztunk magunkkal.~–
4830 I | főhajós lábaitól, ki csak azon törekedett, hogy valamelyiket emberül
4831 III| érve, minden módon azon törekvék, hogy mellé juthasson. E
4832 III| hogy mellé juthasson. E törekvése azonban mindig meghiúsult
4833 II | a gyönyör poharát, aztán törjem össze. Én összetöröm azt,
4834 III| Fegyvert fogjatok, s törjétek össze a vakmerő gazembereket!~–
4835 II | tollászkodó galambok, ajtajában törleszkedő fehér macska.~Kétfelől mellette
4836 II | kivilágíták városukat, a kormányzó török muzsikával ment eléjök,
4837 I | becsületét, mint a spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e, hogy
4838 III| harmadik lövés recsegve törte ki a főárbocot, vitorláival
4839 II | maga elé, ujjai görcsösen törték össze az elolvasott levelet,
4840 I | hogy minél hamarább meg fog történhetni. Nekem valami sejtelem azt
4841 I | a múlt éji zivatar alatt történtek.~A rablószigetek néhány
4842 II | a bátrak számára nincsen törvény írva.~Barthelemy lelkesülten
4843 II | jogtudósok száz cikket iktattak törvénykönyvbe ellenünk, menjünk oda, tépjük
4844 II | szólt a másik.~– Ahol törvénykönyvek vannak írva ellenünk. –
4845 I | hajósnép fölött tartsanak törvényszéket azon eseményekért, mik a
4846 I | érve átadatik a királyi törvényszéknek.~– Vitorla! – kiálta a kormányos
4847 II | kegyosztásra hívlak, hanem törvénytételre. Három fickó, használva
4848 III| szegényt mindig féltette tőled, s ahányszor imádkozott
4849 II | ablakon. Százszor is el fogok tőletek szökni.~– Egyszer sem többet –
4850 III| karimájú kalap, hosszú vörös tollal, melyet rubincsat foglalt
4851 II | selyem ruha, arany csipke, tollas föveg volt rajtok, zsebeikből
4852 II | akkor; a galambok éppúgy tollászkodnak, a fehér kandúr éppúgy mosdik
4853 II | ablakában virágcserepek, ereszén tollászkodó galambok, ajtajában törleszkedő
4854 II | Barthelemy feltűzé vörös tollát kalapjára, társai közé lépett,
4855 II | úgy látszik, Moody nem jól tolmácsolta érzelmeiteket, midőn azt
4856 II | nyakukról, ittas lelkesüléssel tolongtak utána, a széttépett gyönyör
4857 I | hiszem, hogy kölcsön lehessen tőlük kérni. Hanem hiszen ez az
4858 III| Rooberts elfogására.~*~A vihar tombol, a tenger föl van háborodva,
4859 II | halotté.~– Semmi – viszonzá ez tompán. Csak a szív volt benne
4860 II | találtak az elfoglalt hajón tonnákba lerakva, egész füzéreket
4861 I | Barthelemy leült egy felfordított tonnára, térdeire fektetve a feketekönyvet,
4862 II | otthagyták az ínséges éhhalál torkában az égő tenger tükrén, s
4863 II | városát, mielőtt kezünket torkára tehettük volna.~– S ti aztán
4864 II | vitorlázzunk be a Themze torkolatába, és vessünk tüzet a Towerbe!
4865 II | vagy a csap alá tartók torkukat, s föl nem keltek addig,
4866 II | S amilyen szélesen folyt torkukba a bor, olyan szélesen folyt
4867 II | bor, olyan szélesen folyt torkukból a dal, a legvadabb tivornyabőgés,
4868 II | a hajópárkányra, s tele torokkal átkiálta a másik hajóra:~–
4869 III| fel a hajó, felhajítva a toronymagas hullám tetejére, a másik
4870 I | vagy bosszúrándulat ördögi torzképpé nem kuszálja a behízelgő
4871 I | A kezeit is? – kérdé egy torzonborz szemöldökű kalóz, kétségeskedő
4872 II | hiszem, hogy elértem, ismét továbbtaszít. Kétszer volt már kis vagyonom,
4873 I | vöröstollas vezérkalapot, s továbbtértek a zsákmányfelosztásra. Barthelemy
4874 II | torkolatába, és vessünk tüzet a Towerbe! Én elöl megyek! Elmaradnátok-e?
4875 IV | rablódalokat énekeltek, s gúnyos tréfáikkal bosszanták őreiket.~Egy
4876 II | arcába, nem tudva, hogy tréfál-e, vagy komolyan beszél?~–
4877 II | gyöngédségnek, s néha egy-egy tréfás fiú azzal mulattatá környezőit,
4878 IV | csak teljesíték. Amazokat tréfásan elnevezték felső parlamentnek.~
4879 II | egyikének, a Tritonnak tart. A Triton kapitánya éppen nyugodtan
4880 II | erős evezőnyomásokkal a Tritonhoz siet.~A dereglye senkit
4881 II | álló hajók egyikének, a Tritonnak tart. A Triton kapitánya
4882 II | értekezik az idegen hajó a Tritonnal, s nem találtak az egészben
4883 III| zenekarának pokoli dobpörgése és trombitaharsogása szólt, melyhez irtózatos
4884 II | megütötték a dobot, megfútták trombitáikat, felhúzták a fekete zászlókat,
4885 III| az első pohár után te és tu lett valamennyivel, s második
4886 I | majd ki fogja azt önből tudakolni. Kötelet ide, kötelet!~–
4887 III| és siettek Roobertssel tudatni a hírt.~Rooberts észrevevé
4888 II | láttuk volna egymást, miről tudhatnám én, hogy a te bal válladon
4889 I | történik velem?~– Azt én nem tudhatom – szólt Rooberts vállvonítva.
4890 I | szemeit érdemes társain. – Azt tudjátok, hogy az én apám lord Sympson
4891 II | sohasem bánt senkit.~– Oh, mi tudjuk jól, mert mi mindennap őróla
4892 III| most elfognók rögtön. De ki tudna csatázni ily viharban?~A
4893 II | jerünk oda, hol még nem tudnak felőlünk, angolok és franciák
4894 II | jeles ember, miszerint nem tudnám lelkemre venni, hogy önt
4895 I | kikhez illik kínzással tudni ki az igazságot? Nem, barátim;
4896 II | poharat ne ittak volna; mikor tudniillik az utolsó moidor is elgurult:
4897 I | lord Sympson volt?~– Hogyne tudnók! – kiáltának röhögve mindannyian. –
4898 II | megvetve egy korongnak. – Tudod-e, hogy mi hite van a kalóznak?
4899 I | összemotozták, azzal a szomorú tudósítással tértek vissza Barthelemyhez,
4900 II | a kapitányok megértik a tudósítást, s másik oldalra fordulva
4901 II | ott járókelő halászoktól tudtuk meg, hogy amint bennünket
4902 I | megkötözött tengerészeket, tudtukra adva, hogy fegyvereiket
4903 II | tekintének Rooberts arcába, nem tudva, hogy tréfál-e, vagy komolyan
4904 II | nézte magát az ég a tenger tükrében. A látkörön negyvenkét hajó
4905 II | éhhalál torkában az égő tenger tükrén, s kik most önként jönnek
4906 II | lábnyomai, sehol, sehol a kedves tündérpiciny lábacskák helye. El voltak
4907 III| következett; feljött a hold, tündérvilági fényt árasztva szét a tengeren;
4908 III| benézni, amint a kandalló tüze lassanként kialudt, míg
4909 III| villám a két hajó közé. Az ég tüzei tiltják a közeledést.~A
4910 III| ágyúkat irányozzák ellenük. Tüzérei azt felelék, hogy az ágyúk
4911 III| futottak fegyvereikért, a tüzérek ágyúikhoz álltak, Rooberts
4912 II | az első ágyúsortűzzel egy tüzesített golyót lőttek annak lőporkamrájába.
4913 III| Csitt, látjátok a szent Elm tüzét? Ott az árboc hegyén – szólt
4914 II | megmentsem lelkemet a gyehenna tüzétől. Oh, evangeliumi szentek,
4915 II | kormányzó felesége, szemei tüzével ki tudta égetni az emberből
4916 II | boldogságomért nem kellene a tengeren túl menned, az én boldogságom
4917 I | baromtréfájaként Davis kapitány tulajdon képmása, kinek pofáját egy
4918 II | lappangott itt-amott; ezek tulajdonosai beszélték, hogy a fellázadt
4919 II | meglepett hajót visszaadjon tulajdonosának, s újra verekedjék érte,
4920 II | kalózok irtózatos örömordítása túlhangzá Moody kacaját; bódult, vérittas
4921 II | semmirekellők! – ordítá mindent túlharsogó hangon Rooberts, s felkapva
4922 I | cselekedetről volna a szó, melyet túlszerénységből hárít el magáról. – Midőn
4923 III| ugyanaz mindannyiszor feketén tűnik elő, midőn a villámlobbanás
4924 I | caperekhez, holmi nyomorú tunisi tengeri zsebmetszőkhöz,
4925 II | látkörön negyvenkét hajó tűnt elő, egymástól szabályos
4926 III| míg a két fél egymással tusakodott, teleönteté vízzel a lőporos
4927 I | egy magas, szőke férfiút tuszkoltak baromi nevetség közt Barthelemy
4928 II | órájában érkezett vissza a tutaj; a küldöttek csakugyan partot
4929 II | mégsem jött vissza, s a tutajnak lehetetlen volt a tenger
4930 II | árbocgerendákból összekötöztetett egy tutajt, s két embert elküldött
4931 III| a mulatságot. A vigalmat tűzijáték fejezte be, Fletcher felgyújtott
4932 II | muzsikával ment eléjök, s tűzijátékot rendezett tiszteletökre,
4933 II | elfog a tengeren, mind lassú tűzön égeti meg vagy a tengerbe
4934 II | a könnyet. – Nem vizet a tűzre, hanem olajat! Nem sírni
4935 III| Rooberts szemei pokoli tűzzel villogtak.~– Szerecsenek? –
4936 II | eszébe jutottak legyilkolt tyúkjai, mint szintén a boraiban
4937 I | megemelé előtte kalapját egész udvariassággal.~– Bocsánatot, kapitány
4938 IV | tizenhárom lövéssel fogjuk őt üdvözölni. Hurrah Barthelemy!~A szegény
4939 I | férfinak; menjetek a keze ügyéből, mert ő azután vágni fog,
4940 I | Rooberts hirtelen banditai ügyességgel a földre hajtá le ellenfele
4941 I | kapitány, hogy hajóján végezzük ügyünket, de amely közönség előtt
4942 II | visszatérni hajóihoz, s tovább üldözé a brigantine-t, majd erre,
4943 II | mozdulataikból, félbehagyók az üldözést, visszatértek többi hajóikhoz;
4944 III| visszavonulást félelemnek magyarázva, üldözésükre rohantak.~A „Fecske” csak
4945 III| együtt.~A kalózhajó világosan üldözni látszék Salamon királyt,
4946 III| nyalábra kaptuk a szegény üldözötteket, s árkon-bokron keresztül
4947 II | hogy bosszúfok hevéért az üldözöttekkel vetessenek tengeri fürdőt.~
4948 II | a két hajóra, szembeállt üldözőivel.~Azokat meglepni látszott
4949 II | akart előlük. Egész nap üldözték, annyi vitorlát felhúztak
4950 III| alá, háromszáz négertől üldözve. A fekete gazemberek ujjongva
4951 I | legnagyobb biztonságban ülne az esküdtszéki padon.~–
4952 II | eljegyzett arája. Ott ülnek guzsalyaiknál, finom gyapotfonalat
4953 II | Barthelemy mellett látta ülni bizodalmas, szerelmes suttogásban,
4954 I | villogó szemekkel, a középen ülő kapitányhoz szökött, s azt
4955 II | megismerve a dereglyén ülőket, hurrah-kiáltással lebegteték
4956 II | helyét a kedves jövevénynek, ültetik ide is, oda is – ki-ki maga
4957 II | vezetniök, asztalaikhoz ültették.~A szent-kristófi kormányzó
4958 II | letarolt mezők sárgulnak a zöld ültetvény helyén, s hol a kis nyugalmas
4959 II | fölégeték, elpusztítók, az ültetvényeseket irgalom nélkül legyilkolák,
4960 I | életében nem látott.~Ezzel ünnepélyesen feltevék az új kapitány
4961 II | azzal szétfutottak a hajó üregébe, nemsokára ketten, hárman
4962 I | az ezüstrudakat a legalsó üregekbe elrejtve, mindenki rendelt
4963 I | Igaz ugyan, hogy ön ezt üresen fogja megbízói kezébe juttatni,
4964 III| mindannyiszor egy poharat üríte ki Rooberts, felordítva: „
4965 II | szólt Rooberts –, hogy ürítsem ki a gyönyör poharát, aztán
4966 II | nyugalmat, föld! Váljék a pohár ürömmé ajkaim előtt, s gyűlöltté
4967 I | kardomba futsz! Moody! Ki ne üsd a szemedet. Ide nézz, öreg,
4968 I | állok, ahova vagdalsz. Ne üss hát olyan nagyokat felém,
4969 III| sejtettem. – Föl, fiúk! Üssétek meg a dobot, föl a zászlókkal,
4970 I | valamelyikünket főbe ne üssön. Most tehát lesz ön olyan
4971 II | megkapta a sóhajtozó tengerész üstökét, metszőkését gégéjére téve,
4972 II | fölhányta a hamvakat, az üszköket, mintha ott akarná őket
4973 I | fenéksúlyt.~A hajótömő kalapácsok ütésein, s a csavarkerekek kattogásán
4974 II | Skyrme elég jókor oldalba nem üti úgy, hogy hanyatt essék.~–
4975 III| egyenesen rajtok akartak ütni; előbb azonban egy félelmes
4976 II | rontott, s jobbra-balra ütötte vele az elégületleneket,
4977 I | amivel azt nyerte, hogy ott ütötték, ahol éppen hozzájutottak,
4978 III| kiáltá Hill, vállára ütve Roobertsnek; ez hirtelen
4979 II | borokat! Tán ama kis szűknyakú üvegekből, miket az ilyen borokhoz
4980 II | elhagyott hajókhoz érjen, s ugyanannyi, hogy visszafőjön. Hat napig
4981 III| vitorlái fehér keresztezetével, ugyanaz mindannyiszor feketén tűnik
4982 II | Hanem azt elhallgatta, hogy ugyanazon hajó negyven ágyúval, s
4983 II | anélkül jövök is vissza, ugyebár?~– Bár el se mennél soha –
4984 I | tengerbe dobatni, körülbelül úgyis mindegy.~– Hehe. Látja ön,
4985 II | hallgatta, oly figyelemmel, újból elmondatva magának az annyiszor
4986 I | kapitányra, mint valami újdonsült kamarás, ki most kapta meg
4987 I | Végre a kapitány keresgélő ujja egy szigetcsoporton állapodik
4988 II | aranyóra lánca lógott elé, s ujjaikon gyémánt és karbunkulus villogott;
4989 II | míg egy gyűrűt érez az ujján, s egy órát a zsebében.~
4990 III| visszafojtva követék szemeikkel ujjmutatását. A villám lobbant, s valamennyien
4991 I | ládákat hozva vállaikon víg ujjongatás közt. Barthelemy parancsolá
4992 II | Itthon vagyunk mondá Rooberts ujjongó kalózainak, s elkezde alá
4993 II | kapitány elé vezette az újoncot, s ott az egész nemes társaság
4994 II | futottak utána, ismét és ismét újrakezdve a búcsúzást; mint feledé
4995 II | miért?~– Mert nekünk nem unalmas az, hogy most jó dolgunk
4996 II | mondá nekik –, az élet unalmassá kezd válni itt, a szerencse
4997 II | venni a hajó orrára faragott undorító tengeri ördögöt, s amint
4998 III| Egy perc múlva a kalózok urai voltak a Salamon királynak.~
4999 I | ahol önök a jog szerinti urak, nem akarja engedni, hogy
5000 II | kik annyira zavarba jöttek uralgó merészsége által, hogy elfeledve
5001 III| győzve a versenyt Jonathan úrral, midőn a kormányos kiáltása
5002 III| Hányjátok őket a tengerbe, hadd ússzanak.~Asphlant egy szót sem szólt
5003 III| fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal szinte a hullámokat söprik,
5004 II | vad népet társaik ellen uszítani, a négerhad nemsokára kő-
5005 II | konverzálva a csónakban úszkáló ellenféllel. – Ön annyira
5006 II | hét előtt minden bőségben úsztak, a bor patakban folyt előttük,
5007 II | s fúróinkkal a hajó alá úszva, annak fenekét nyolc helyen
5008 II | megengednünk, hogy legyen út hátralépni, csak előre.
5009 II | felé.~– Köszönöm. Mehetsz utadra.~A hírmondó fejcsóválva
5010 II | közületek, mert meguntam ez utálatos, piszkos életet, mindennap
5011 I | vagy-e hát az ördög, vagy én? Utánam gazemberek! – S azzal fogai
5012 II | erdőből kivezető úton egy utas jött, öszvérét hajtva maga
5013 II | hogy ha Barbadosba ér, utasítson hozzájuk egypár gazdag kereskedőhajót,
5014 II | azon az Afrikába vezető utat vizsgálni. Arca sötét volt,
5015 II | Barthelemyt, ki a tengeri utazóknak réme, az Isten süllyessze
5016 II | jólesik messziről meglátni az utazónak, ki Szent-Domingo belsejéből
|