Fezejet

5017 II |               rengeteg hegyszakadékok közt utazva, estenden meglátja ezt a
5018 II |                 hosszú tengerjárása közben útba ejtette ősi házát, hogy
5019 II |                    négerek közé, a kartács utcákat sepert a meztelen tömegek
5020 I  |                    állott, s anélkül, hogy útjából legkevésbé eltérne, minden
5021 II |                  vezérlete alatt, ott épen útjokba vetődő hajók felkutatására.~
5022 III|            árbocaival a vízbe vágva, s egy utó-hullám keresztülözönlött rajta.~
5023 III|            sebesültekkel volt megrakva.~Ez utóbbiakat fölszedték és bekötözék.~–
5024 II |                 vigyázzatok rá, még valaha utódom leend.~Villiam ott maradt
5025 III|              hallatszott a kikötőig, akkor utol hagyta magát érni.~A rablók
5026 II |                    napig van eleségünk! Az utolsók örököljék a bosszúállást.
5027 III|                    egyet azok közül, miket úton-útfélen énekelnek rólad, teszem
5028 III|                   a mennykő, mint az érett vackor, most mindjárt belénk üt.~–
5029 I  |                    kihúzni.~Moody csak egy vadállati ordítással felelhetett e
5030 I  |              engedni, hogy elmondjam saját vádam lényegét. Igenis! Mert tudja
5031 III|                   hagyjátok megszabadulni. Vadászatra, „Kopó”, hajrá!~A „Kopó”
5032 I  |                arcával –; tessék előadni a vádat, mi helyettesíteni fogjuk
5033 II |                    szomjúságtól, cápáktól, vademberektől és kiváltképpen Rooberts
5034 III|               körüle a három gyermekleány, vadvirágból koszorút fűztek homlokára,
5035 II |                   poharát fenékig, s aztán vágd a falhoz.~E percben hírnök
5036 II |           gyilkolják le asszonyaikat, mint vagdalják gyermekeiket a kősziklához,
5037 I  |               elkezdett csodálatosan dühös vagdalkozásokat tenni minden oldalra, úgy,
5038 I  |                  hisz nem ott állok, ahova vagdalsz. Ne üss hát olyan nagyokat
5039 II |              rézbárdjaikat elleneik sorába vághatnák, elkezdtek összezavarodva
5040 I  |                    horogkarmok a párkányba vágódtak, Rolls egy intésére megdördült
5041 III|                   árbocokra, s nyílsebesen vágtattak a „Fecske” mellé. Skyrme
5042 III|             csapott át, árbocaival a vízbe vágva, s egy utó-hullám keresztülözönlött
5043 III|                keble hevült, lelke égett a vágy és az öröm miatt, látva,
5044 II |                   elfeledve ellenszegülési vágyaikat, szétfutottak.~– Verjétek
5045 III|                    Villiam keble nyugtalan vágyaktól kezde dagadni, megküzdeni
5046 II |                 gondol, s elébb-utóbb arra vágyik, hogy valami csendes fészekbe
5047 II |                  vonását lehete látni azon vágynak, hogy bosszúfok hevéért
5048 II |                   nem vihetett átokterhelt vagyont azon födél alá, mely alatt
5049 IV |                 köszönhették neki éltüket, vagyonukat; sokszor menekülni akart
5050 I  |                       Hát inquisitio bírái vagyunk-e mi, vagy szárazföldi ítélőszék,
5051 II |                    a szerencse védistene a vakmerőknek. A tenger rabszolgánk, a
5052 II |                 Azokat meglepni látszott e vakmerőség, egy ideig tanakodtak magukban,
5053 II |                 megdöbbenve vezérük óriási vakmerősége előtt. Rooberts észrevevé
5054 III|                  megbosszankodva a kalózok vakmerőségén, mely a szemtelenséggel
5055 II |                     marcona arcaik, csodás vakmerőségük elrémíté a megtámadottakat,
5056 I  |                    kezét szeme elé tartva, vaktában veté magát ellenfelére,
5057 III|                 felé.~– Hahó! Elő a „Kopó”-val! – kiálta Rooberts. – Talpra,
5058 II |                  gazdag ember lett belőle.~Valahány ház, annyi szokás. Nálunk
5059 II |                 feléjök.~Tehát feltalálták valahára az árulókat, kik társaikat
5060 II |          lelkeikben, lángokat kellett neki valahol szerezni. Amíg ennek emléke
5061 I  |                 csak azon törekedett, hogy valamelyiket emberül megrúghassa. Midőn
5062 I  |                    Orvost, ki, ha meglövik valamelyikünk kezét, lábát, azt elfűrészeli?
5063 I  |                  mi dolgunk vigyázni, hogy valamelyikünket főbe ne üssön. Most tehát
5064 III|                kívánva neki. Rooberts mind valamennyinek bizonyítványt szolgáltatott
5065 III|            pohárversenyre, fogadva, hogy ő valamennyit képes leinni.~A nemes versenyzés
5066 III|                   pohár után te és tu lett valamennyivel, s második után felhívta
5067 I  |                  nem szoktak rendén lenni, valamint azon törekvés sem, hogy
5068 III|                   Csupán Scudamore gondolt valamire. Megpillantá az ellenhajón
5069 I  |                 legelső lakosai nem rablók valának-e? S nem hősöknek tartattak-e
5070 II |              dolognak tartaná e kérdésemre válaszolni, akkor az ön hajóját viszem
5071 I  |                   lord Sympson, te szóltál választásom ellen. Lépj elé, derék lord,
5072 II |            embernek termettél, derék kalóz válhatnék belőled. Fickók! Adjatok
5073 II |                nekem több nyugalmat, föld! Váljék a pohár ürömmé ajkaim előtt,
5074 II |                tudhatnám én, hogy a te bal válladon egy akasztófa jegye van,
5075 I  |                   ezüstrudas ládákat hozva vállaikon víg ujjongatás közt. Barthelemy
5076 I  |               kiálta Barthelemy a Herkules vállairól. – Valakit nem-et hallottam
5077 II |                   minden fa, minden bokor.~Vállán egyszerű tengerészzubbony
5078 II |           megragadták Kennedyt, s lerántva válláról az öltönyt, amint az orvos
5079 I  |              magamat alázatos szolgátoknak vallhassam.~Skyrme undorodva fordítá
5080 I  |                  tudhatom – szólt Rooberts vállvonítva. Skyrme hangosan fölkacagott.
5081 I  |                  önökre, mintha szégyenére válnék ily derék férfiakat fogadni
5082 I  |                  szólt röviden Rooberts. – Valóban, orvosra szüksége van társulatunknak,
5083 I  |        lekötelezett híve maradand az egész válogatott társaságnak.~A rablók nem
5084 II |               magunknak. A Salpetriére-ből válogattuk őket; legalább nem kellett
5085 II |                    magaddal.~Az ifjú egész valójában megrendült e szóra, s elsápadt
5086 II |                 völgybe megmutatá, hogy ez valóság, nem álom.~Őrjöngve szökött
5087 II |                   amint az orvos szavainak valóságáról meggyőződtek, levetették
5088 II |                   Kennedy, te szégyenünkre válsz, hogy tagadhatsz meg bennünket,
5089 III|             mosolygást mély bús melankólia váltá fel.~Fölkelt az asztaltól,
5090 III|                  volt ittas.~Késő éjszakán váltak el a kapitányok tőle, szerencsés
5091 II |         biztosító-leveleket is lehete nála váltani – előre.~A minden országbeli
5092 II |                    égő bíbor.~Óh, e színek változatát látni, és azt okozni és
5093 II |                   ördögtől a poklot, s azt változtatom paradicsommá számodra, elhalmozlak
5094 II |         brigantine-t, majd erre, majd arra változtatva meg futását.~Nyolc napig
5095 II |               saját erszényéből fizette ki váltságdíjaikat, sok hajót megmentett az
5096 II |                    énnekem ígértetek vért. Váltsuk be mindketten szavunkat.
5097 II |                  győződött meg elébb, hogy van-e a sloopra elég élelmiszer
5098 II |                    őt szeretni.~Két család vándorolt ide, egyik Irlandból, másik
5099 II |                bátran alusznak tengerparti váraikban, hol a szerencse még begyeskedő
5100 II |                 felvett irányban; Rooberts várakozása szerint reggelre lőtávolságnyira
5101 III|                    110 ágyús „Fecske” után várakoznak még, hogy a passzátszelek
5102 II |                    mondják: várt sokáig, a várásban megtört szíve, elhervadott,
5103 II |                intéznek hozzá, s egyre sem várják be a feleletet.~– Egy egész
5104 II |                    el a rablók, s az egész város hölgyei, az első dámától
5105 II |                    vinni valami szép, nagy városba, ahol barátságos nép közt
5106 II |              gyönyör, mikor már nem volt a városban bor, melytől le ne részegültek,
5107 II |                  elfoglaltátok volna azt a várost.~– Bizony, kicsinyben múlt.
5108 II |          népségével.~A lakosok kivilágíták városukat, a kormányzó török muzsikával
5109 II |             valakit meztelenül nyers bőrbe varrnak, s kiteszik az égető déli
5110 II |                 elvezetni, és azt mondják: várt sokáig, a várásban megtört
5111 I  |              mindig néma mozdulatlanságban vártak rájok. Azon pillanatban,
5112 III|                 kísértethajó – monda kevés vártatva.~– Mi volna más, uram? Lehetne-e
5113 II |                hengerítve fel roppant nagy vasabroncsos hordókat. A szegény kapitány
5114 II |               bizonyos lehet ön róla, hogy vasat fog enni, és tengert fog
5115 II |                  neki helyette olcsóbbat – vasból – szívébe!~Már ez a hang
5116 II |                   Rooberts, s felkapva egy vastag kötéldarabot, vakmerően
5117 III|                   fogok veszni, ez aranyat vedd magadhoz – kárpótlásul elrablott
5118 II |                    és társai kétségbeesett védelemre buzdíták a calabáriakat,
5119 I  |                   ember! Mit kellett önnek védelmezni ezen a hajón?~– Becsületemet –
5120 I  |                    hosszat a legvitézebbül védelmezte, s mindaddig meg nem adta
5121 II |                    melynek a flottát kelle védeni, s üldözőbe vette a zsákmányával
5122 I  |            tartalmáról, melyet oly vitézül védett. Ön a Mindszent-szigetekről
5123 II |                   S ahol királyi hajóhadak védik a kereskedést.~– Minket
5124 II |                fiai vagyunk, s a szerencse védistene a vakmerőknek. A tenger
5125 III|                   oldalába kapaszkodtak.~– Védni fogom hát én egyedül magam
5126 II |                 megijedt a zord alaktól, s védszentjeit kezdte emlegetni.~– Honnan
5127 II |                   készpénzt, s azok nem is védték magukat ellene; pompás hajójával,
5128 II |                   kérdé tőle a kalóz.~– La Vegából. Jó hírt hozok, a lázadók
5129 II |                 mérföldnyire voltak már La Vegától, midőn beértük őket.~– Hozzátok
5130 II |                    s felgyújtá erősségeit.~Vége-hossza nem volt a kalandoknak,
5131 III|                volna ölemben a világ túlsó végéig.~– Beszélj tovább… – suttogá
5132 II |               hordóval a partot keresni. A végeltikkadás órájában érkezett vissza
5133 II |              emlékezni Roobertsről imáitok végén? – kérdé az ifjú sorba átölelve
5134 I  |               korbácsot, melynek mindegyik végére gomb volt kötve.~– Csak
5135 IV |                 tőle a közrend fönntartása végett az imádságos könyvet.~A
5136 II |                   s inte a rablóknak, hogy végezzenek vele.~– Kapitány! Az Isten
5137 I  |               Rolls kapitány, hogy hajóján végezzük ügyünket, de amely közönség
5138 I  |                   a sérelem, az előtt kell véghezmenni az elégtételnek. Nos, Moody,
5139 II |                   gondolni sem mer, mi azt véghezvisszük.~– Hurrah! Éljen Rooberts
5140 II |                    mint szintén a boraiban véghezvitt pusztítás, s gondolta, hogy
5141 III|                  elrablott javaidért.~Hill végigbámult a kalózon, s azzal visszament
5142 I  |                  azt ép, egészséges fogain végigjártatá.~Rooberts ezalatt feloldoztatá
5143 II |                bajotok? – kiálta Rooberts, végigjártatva szemeit arcukon. – Miért
5144 III|               halállal!~A vén kalózok erre végső vakmerőséggel kezdték hajójukat
5145 I  |              sértve érzed magadat általam, végy fegyvert kezedbe: én kész
5146 II |                   hanem inkább kérik, hogy vegye őket is társaságába.~Gee
5147 I  |                    orvosra van szükségtek, vegyetek engem magatok közé, én éppen
5148 I  |                    az ezüst el van téve.~– Vegyétek le a bilincseket az orvos
5149 II |                   midőn én parancsolok? El veletek, gyáva semmirekellők! –
5150 II |                   Mindez oly gyorsan s oly véletlenül történt, hogy a kalózok
5151 II |                    kedélyes hajóslegénynek vélhetjük, ha rátekintünk, ki hosszú
5152 I  |                     kit egyetlen csapással vélt megsemmisíthetni, úgy, hogy
5153 III|                   távol láthatáron ismerni vélte a nyúlánk árbocokat, melyek
5154 II |               tengeri rablót, s dugárusnak vélve, utána eredt. Rooberts elcsalta
5155 III|                  kalózai isznak, mulatnak, vendégeskednek; mit tehetnének egyebet
5156 II |             hozzájuk szállt kalózok iránti vendégszeretetük tanúsításában.~Igaz ugyan,
5157 II |                  Hiába mondanám neked, nem vennéd hasznát, de hatalmazz föl
5158 II |              hozzám hasonló ördög, aki nem vénült meg, miként én, a csónakokról
5159 II |                száraz gyökereknél, s akkor Vera-Cruz kellő közepéből hoztunk
5160 I  |               gyermeket, s felmutatva őt a vérben kacagó alakoknak, dörgő
5161 II |               akire a sors fog esni, annak vére ital, teste eledel lesz
5162 II |               szokott végződni, s az orgia verekedéssel, de a szép asszonyságok
5163 II |                  egész nap ivott, táncolt, verekedett és szerelmeskedett; tizenöt
5164 II |                  tengeri ördög.~– Te derék verekedő vagy – szólt Davis bántó
5165 II |            buzdíták a calabáriakat, s azok vérengző dühvel rohantak a kiszállt
5166 I  |          beköttetni, dúlt-fúlt maga körül, véresen dulakodva társaival, kiknek
5167 II |               fitymálva, hogy jobb annál a vereshagyma.~S hogy itták ama felséges
5168 II |              ígérte kalózainak, csak e nép vérét kérte magának.~A kikötőben
5169 I  |              rangjától megfosztatik, vasra veretve a hajófenékbe fog vitetni,
5170 III|           félbeszakasztá egy-egy irtózatos vérfagylaló halálordítás, arra egy percig
5171 II |                     Rooberts arcán a hideg veríték folyt végig: szemei mereven
5172 II |           túlhangzá Moody kacaját; bódult, vérittas örömmel nyargaltak fegyvereik
5173 I  |            Hozzátok elé a tengeri macskát! Verjetek harmincat ez ember hátára!
5174 II |                 vágyaikat, szétfutottak.~– Verjétek őket vasra mind. Kenyéren
5175 III|                     s a rémhajó köteleinek verődését a vitorlafákhoz.~– Ez rosszat
5176 II |                    állani! A rabló siralma vérontás! Bosszút állok az emberiségen,
5177 II |                 által? Miért nem juttattál vérpadra? Miért engedéd meg, hogy
5178 III|          valamennyit képes leinni.~A nemes versenyzés alatt minden ivónak sorba
5179 II |                mint rohan vad ordítással a vérszomjú ördögi had a csendes, magányos
5180 III|       erőfeszítéssel kettészakítá a kezére vert láncot, és meghalt.~Barthelemy
5181 II |                     s szerető, akit meg ne vertek, és férj, akivel baráti
5182 IV |               kötelékeiket, s ha bilincsre verték őket, leszoríták láncaikat
5183 II |                 fogta el lelkét a kiöntött vértől, rá hagyta magát beszélni,
5184 I  |           tanakodni kezdett, hogy melyiket vesse ki a kettő közül? Én feleltem
5185 II |                   a Themze torkolatába, és vessünk tüzet a Towerbe! Én elöl
5186 I  |               térképet, egy kis ezüstsípot vesz elő, s jelt adva vele, parancsot
5187 II |             menekülni a vakmerően keresett veszélyből.~Barthelemy megvetően tekinte
5188 II |         mulatságosnak azt, hogy ismeretlen veszélyeket keressünk ismeretlen aranyországokért –
5189 III|                  kiáltva fel:~– Meghalt!~A veszélyes pillanatban megbénítá a
5190 III|                    szent Elm lángja csak a veszendő hajók árbocán szokott megjelenni.
5191 I  |                   akkor harapott, mint egy veszett állat. Csak midőn száját
5192 I  |          síremlékei elsüllyedt hajóknak.~A vészhojszák mind eltűntek a zivatarral
5193 III|                   kegyelmet, s hajóját nem veszi meg, hogy becsületét eladja,
5194 II |                  engem. Legfölebb vagyonom veszik el, s ti engem szívesen
5195 II |                tengerviharodban? Miért nem veszítél el éhség, fegyver által?
5196 III|         pillanatban megbénítá a rablókat e vészkiáltás, névtelen ijedtség fogta
5197 III|                   fekete hojszák s a fehér vészmadarak röpkednek sikongva, a hab
5198 III|                    volna aludnia.~– Ezek a vészmaradak is éreznek valamit, hogy
5199 IV |                 fájó, vérző sebekre, s úgy vesztek el átkozódva, nem békülve
5200 II |               merik támadni, bizonyosan ők vesztenek rajta.~– Öltözzék fel ön,
5201 II |                utolsó kenet nélkül, lelkem vesztére, az örök kárhozatra?~– Várj,
5202 II |                mindig győztek; az ellenfél vesztett, vagy megadta magát, a szerencse
5203 II |                  mintha egyszerre lelküket vesztették volna, megnémultak, Kennedy
5204 I  |               kalózok agyarkodó ordítással veték magokat a tört résre, s
5205 II |                    sőt maga a kormányzó is vetélkedtek a hozzájuk szállt kalózok
5206 III|                   s valamennyien keresztet vetének magukra.~– Ott van!~– Mit
5207 IV |                  társaságra, vagy legalább vetesse el tőle a közrend fönntartása
5208 II |                   hevéért az üldözöttekkel vetessenek tengeri fürdőt.~Barthelemy
5209 III|                szél nyomása alatt üldözőbe vétetett az ismeretlen gálya, mely
5210 II |                    engedéd meg, hogy az én vétkemért a te angyalaid bűnhődjenek!~
5211 III|                  adott ki, hogy tüzet kell vetni a Fletcher hajójába, s azt
5212 II |                    alatt, ott épen útjokba vetődő hajók felkutatására.~Egyszer
5213 I  |                     nagy fontosságú dolog; vétségem ebből áll: mi a Mindszent-szigetekről
5214 III|                   két legvitézebb kapitány vezénylete alatt, az egyik volt Ogle
5215 II |                   használni, nem hallották vezéreik szavát, elhányták lőszereiket,
5216 I  |                kérdezé:~– Ki érdemli, hogy vezéretek legyen, jobban, mint Rooberts
5217 III|               Rooberts kabinjába távozott, vezéri öltönyét fölveendő.~Nemsokára
5218 I  |              kapitány fejére a vöröstollas vezérkalapot, s továbbtértek a zsákmányfelosztásra.
5219 I  |                 kétségeskedő tekintettel a vezérre.~– Mindenesetre, Asphlant,
5220 I  |             farkasszemet nézve a halálfejű vezérrel, ki már harmadszor lőtt
5221 I  |                    őt vállaikra fölemelve, vezérüknek kikiáltsák, borzasztó átkok
5222 I  |                  zavarba jött tengerészek, vezérüktől megfosztva, lerakták fegyvereiket
5223 I  |                     Akarjátok, hogy legyen vezérünk, kapitányunk, királyunk?~–
5224 I  |                   felkutatni, én magam nem vezetem önöket sehova.~– Ismét igaza
5225 I  |                    élve hagytok, és én oda vezetlek benneteket, ahová az ezüst
5226 II |                 akasztófához kellett volna vezetniök, asztalaikhoz ültették.~
5227 II |                  látszott azon az Afrikába vezető utat vizsgálni. Arca sötét
5228 II |                    a néger had legkitűnőbb vezetőit.~A szerecsenek látva, hogy
5229 II |                     Skyrme volt a dereglye vezetője. Amint a sloophoz ért, levert,
5230 II |                 vége! Azzal a kapitány elé vezette az újoncot, s ott az egész
5231 II |                   megfordulva rájok, rövid viadal után elfogta mind a kettőt.~
5232 III|                   ragadva, s kétségbeesett viadalt kezdett a földön fekve.
5233 II |                tanítá őt imádkozni, ezek a vidám gyermekek taníták őt szeretni.~
5234 II |                  tiszta homlok derült.~Oly vidáman tekint széjjel, mint ki
5235 I  |                    ládákat hozva vállaikon víg ujjongatás közt. Barthelemy
5236 III|                 folytatták a mulatságot. A vigalmat tűzijáték fejezte be, Fletcher
5237 II |            meglepetve néztek reá.~– Vége a vigalomnak! – ordító Rooberts irtózatos
5238 I  |                  írónádat, s oly borzalmas vígsággal írta oda nevét, mely magukat
5239 II |                hajót a távol láthatáron.~– Vigyázva! – szólt Barthelemy. Ha
5240 II |                     aki dacolni mer velem; vigyázzatok rá, még valaha utódom leend.~
5241 I  |               elereszted a kapitányt, hadd vigye magával az orvost is; milyen
5242 I  |                 némán inte, hogy az orvost vigyék a hajó fenekére. Azzal parancsot
5243 II |                       Egyszer sem többet – vigyorgá Scudamore, kinek, úgy látszott,
5244 II |                   nyugalom. Scudamore éhes vigyorgással várta az ítéletet.~Glasby
5245 I  |             engemet eltalálni! – kiálta rá vigyorogva a halálfejű kalóz, szemei
5246 III|                  mellett, a mennydörgés és viharordítás közepett harcra merne szállni.~
5247 I  |                   idő előjóslatául.~Egy, a vihart kiállott brigantine húzódik
5248 II |                rosszat, amitől megőrizzen; vihartól, betegségtől, hajótöréstől,
5249 II |               kötözni, hogy a kapitány elé vihessék, folyást szidta, piszkolta
5250 II |                   volt mind, s Villiam nem vihetett átokterhelt vagyont azon
5251 IV |         elpusztulása széthangzott az egész világban. Sokan, igen sokan siettek
5252 II |                 mint nekem, mert semmi sem világít rajta keresztül? Ezt alkalmatok
5253 III|                  lenni, nem embernek, ki e világítás mellett, a mennydörgés és
5254 II |                  az emberiségen, bosszút a világon teérted, meggyilkolt családom!
5255 III|               hajóstól együtt.~A kalózhajó világosan üldözni látszék Salamon
5256 III|                  kalóz ellen, ki egy egész világrészt meg mer támadni egyedül;
5257 II |                   e szemeket! Ahogy felénk villámlanak, mi szükség napra, csillagokra,
5258 III|                 feketén tűnik elő, midőn a villámlobbanás megfehéríté körüle a tájat.~
5259 III|                  válni lát, melyben csak a villámok világítnak. Ördögnek kellene
5260 II |              kézzel, ~Szellőt a galambnak,~Villámot az ölyvnek. ~Az én galambomat ~
5261 III|                  ők az árbocokon megjelenő villanytüneményt bámulák, egy iszonyú hullám
5262 II |                 Rooberts Villiam.~Így lett Villiamból Rooberts Barthelemy.~*~A
5263 II |               szólt az egyik. – Énekeld el Villiamnak a dalt, amit róla s a kalózról
5264 IV |                őrizd meg a mi kedvesünket, Villiamot, s hozd őtet mihozzánk vissza!…~…
5265 III|                   van borulva, melyet örök villogások szaggatnak keresztül. A
5266 II |            ujjaikon gyémánt és karbunkulus villogott; igaz ugyan, hogy a csipkék
5267 II |               benneteket látni; el akarlak vinni valami szép, nagy városba,
5268 II |                 Nem számunkra termett ez a virág! Ma megölel, megcsókol,
5269 II |                 szőlővenyigével, ablakában virágcserepek, ereszén tollászkodó galambok,
5270 II |              szalad előmbe? Akkor majd egy virágos halomhoz fognak elvezetni,
5271 III|      keresztüléltünk? Erősen kell magunkat viselnünk. Megkísértjük teljes vitorlákkal
5272 I  |                 derék katona, igen vitézül viselte magát. Oldjátok föl ezt
5273 II |                 hogy ő egy meglepett hajót visszaadjon tulajdonosának, s újra verekedjék
5274 III|           elfogadjuk az ő ágyúlövéseit, és visszaadjuk. Ha leárbocoztak bennünket,
5275 II |                  őket, hanem a sorkatonáit visszaadom önnek, tegyen velük, amit
5276 II |                  elereszté gallérát, ismét visszaesett székébe, és elbólintott.~
5277 II |             csónakba, mely a hajóhoz ismét visszaevezett.~A többi hajókról azalatt
5278 I  |               kísérteném elrablott ezüstöm visszafoglalását.~– Ön derék fiú. Tehát majd
5279 II |                  érjen, s ugyanannyi, hogy visszafőjön. Hat napig kellett, ím,
5280 III|                   ott.~Társai lélekzetüket visszafojtva követék szemeikkel ujjmutatását.
5281 II |                 tanakodtak magukban, utóbb visszafordítók vitorláikat, s míg a rablók
5282 I  |              Scudamore? – kérdi a kapitány visszafordulva, hogy egy magas, szikár
5283 I  |                    őt magával, mialatt ez, visszaforgatva fejét, egyre sírt és esküdött,
5284 II |              zavarják.~– Mikor fogsz ismét visszajönni? – kérdé suttogva a leány.~–
5285 II |                  mellvédre, s dörgő hangon visszakiálta:~– Én vagyok itt, gaz árulók!
5286 II |                    a veres sipkáról, s azt visszaküldé a kormányzóhoz, nyájasan
5287 II |            vettetni, s sloopja dereglyéjét visszaküldeni hajóihoz, melyektől már
5288 III|             végigbámult a kalózon, s azzal visszament a többiekhez.~– Kapitánytok
5289 II |                volna.~– S ti aztán bölcsen visszamentetek, amerről jöttetek.~– Könnyű
5290 II |                 kalóz hajófokra, s mielőtt visszasiethettek volna, minden emberök megadta
5291 II |                hagyta magát beszélni, hogy visszatérjen a hajóra, s engedje az orvosnak
5292 II |                 volt, nem akart szégyennel visszatérni hajóihoz, s tovább üldözé
5293 II |                      kérdé Moody a hajóhoz visszatérő Barthelemyt – arcod sápadt,
5294 II |                vízbe veté magát, s sebesen visszaúszott hajójához.~Mindez oly gyorsan
5295 III|          kapitányoknak, hogy hajóikat tőle visszaváltsák, megalkudván velök nyolc
5296 III|                    neveznek. S a kalózok e visszavonulást félelemnek magyarázva, üldözésükre
5297 III|                   inkább emlékezetet, fájó visszhangjait a múltnak. Ezek a csillagok
5298 II |            válaszolni, akkor az ön hajóját viszem el magammal; ha pedig becsületével
5299 II |                   hogy a legdrágább terhet viszi. Hanem azt elhallgatta,
5300 I  |            kapitánynak nem volt ágyúja azt viszonozni. E hallgatást félelemnek
5301 I  |              dacára annak, hogy ezért azok viszont minden kitelhető csúf nevekkel
5302 II |          találnának annyi okot az örömre a viszontlátásban, mint társaik.~Skyrme volt
5303 I  |                 majd máskor találkozunk. A viszontlátásig.~A két kapitány megrázta
5304 III|                kapitányok tőle, szerencsés viszontlátást kívánva neki. Rooberts mind
5305 I  |               tenném, ha nem mondanád is – viszonza Sympson, arisztokratikus
5306 I  |                  veretve a hajófenékbe fog vitetni, s Londonba érve átadatik
5307 I  |                 Istenért, uraim! Ti derék, vitéz, tiszteletre méltó férfiak!
5308 I  |                  Mi, kik a szabad tengerek vitézeinek nevezzük magunkat, mi ne
5309 I  |                   kacagott.~– Uraim, dicső vitézek, korunknak imádott hősei,
5310 III|             rémhajó köteleinek verődését a vitorlafákhoz.~– Ez rosszat jelent.~A
5311 III|             recsegve törte ki a főárbocot, vitorláival együtt, leterítve azt a
5312 II |                    irány nélkül, s még egy vitorlájában sem tettek kárt a tengeri
5313 II |              legények mozdulatlanul álltak vitorlaköteleik, evezőik, vagy ágyúik mellett.~
5314 II |              fegyvereik után, felmásztak a vitorlakötelekre, hogy jobban láthassák a
5315 III|                    áll, a legmerészebbek a vitorlákon csüggnek, azokat kötözve
5316 I  |             fickókat felakasztjuk sorban a vitorlapóznákra, s engedjük a hajót úszni,
5317 III|                 van, s egyike ez a legjobb vitorlásoknak.~– Mind nem tesz semmit.
5318 II |            izenjünk hadat a fél világnak s vitorlázzunk be a Themze torkolatába,
5319 IV |            kalózokat saját hajójukba zárva vitték a Cap-Corsóba vissza.~Még
5320 II |                  mondani szíved: miért nem vittem őt magammal?~– Ne szólj!
5321 I  |                   eléje lépve, s oly közel víve a kapitány arcához fogai
5322 II |                    az ifjút, s vezérük elé vivék. Villiam borzadva néze annak
5323 III|                    bátran a veszély elé, s vívj, ahogy férfihoz illik!~E
5324 I  |                   Valódi bandita-párbaj: a vívók egyikének dühe, másikának
5325 II |               katonák fejei kilátszottak a vízből, egy nagy pallossal egyenként
5326 II |               ordítása széthangzott a néma vizek felett, amint merészen nekivágtak
5327 II |                    vasra mind. Kenyéren és vízen maradnak három nap, három
5328 I  |                 önnek nincs több egy hordó vizénél és egy tonna kétszersültjénél.
5329 II |          kétszersültön, s epedtek egy ital vízért.~Végre Barthelemy azt találta
5330 III|               magasabban közelge a roppant vízhegy, hányva a tajtékot legtetején.
5331 I  |                kétszersültnél és egy hordó víznél.~Rolls nem állhatta meg,
5332 III|                  nagy dereglyét eresztik a vízre, s abba húsz kalóz beleül,
5333 I  |                 ravaszság rókatekintetével vizsgála minden körüle levő arcot,
5334 II |                    az Afrikába vezető utat vizsgálni. Arca sötét volt, de szemei
5335 II |                    körülnyargalta a tájat, vizsgálva az iszapban meglátszó lábnyomok
5336 I  |                    kinyugodta magát, a sík vízszínen üres hordók, tört árbocdarabok
5337 III|                  az emberek megrázkódtak a víztől, s tovább láttak dolgaik
5338 III|           egymással tusakodott, teleönteté vízzel a lőporos hordókat, s mire
5339 II |                zengzetes dal hangzik föl a völgyből. A hajósok, kik édesvizet
5340 II |             füstölgő kéményével, nyugalmas völgye mélyén.~Ugyan ki lakhatik
5341 II |                 látta a dombot, mely a kis völgyet elfedé előtte, lassan, szívdobogva
5342 I  |                    az új kapitány fejére a vöröstollas vezérkalapot, s továbbtértek
5343 II |                 óra előtt szelíd, ábrándos vőlegényt.~Első tekintetre észrevették
5344 II |                 bármelyik közületek?~– Nem volnál az, vezér! Aki szerelmes,
5345 III|               volna, az én úri barátim nem volnának elég merészek vele összetalálkozni?~–
5346 II |                   áruneműivel.~S arra való volt-e a kalóznak a pénz, hogy
5347 II |         hadihajóval, mi csak két csónakkal voltunk. Egyúttal a hóhért is elküldé
5348 I  |                     anélkül hogy arcán egy vonás elváltoznék, ismétli hidegen:~–
5349 I  |           szelídeknek, simáknak látszanak, vonásaik, ha mosolyognak, képesek
5350 II |                 arcaikon nem egy fenyegető vonását lehete látni azon vágynak,
5351 II |                  szól ez morogva, s magára vonja paplanát.~A szemközt jövő
5352 II |               képpel hallgatott, s vállait vonogatta.~Rooberts észrevevé a különböző
5353 I  |                    az orvos két kezét, úgy vontatta el őt magával, mialatt ez,
5354 III|                    kikötő előtt, maga után vontatva a Salamon királyt.~A „Royale
5355 II |                 áruló volt, s aki el akart vonulni közülők pénzével, hogy becsületes
5356 III|               valami tébolyodott mosolygás vonult szét.~– Nézzétek! A kapitány
5357 II |      legfélelmesebb két angol hadigálya, a Weymouth és Hirondelle eltávozott
5358 III|                  támadni egyedül; csupán a whydaci kikötőben tizenegy hajó
5359 I  |                 nem hősöknek tartattak-e a yeomanek Angliában? A mi hivatásunk
5360 II |                    négerek nőttön növekedő zajgása tanúsítá, hogy a kalózok
5361 II |                    volt a tenger ellenkező zajlása miatt másodszor a parthoz
5362 II |                 elfogadni.~Emberei is mind zajosan elfogadták a kihívást, hanem
5363 II |                mint karolta őt át hevesen, zápor csókjaival s özön könnyeivel
5364 II |                   A nyilak és hajítódárdák záporától alig esett el két-három
5365 II |                   elől.~Rooberts kabinjába zárkózott, s egy térképet vőn elő,
5366 II |                  hidegvérrel nyomult előre zárt sorokban, s egyenkint lövöldözé
5367 III|                  lábainál feküdt. A „Kopó” zászlójára pedig egy vörös palástú
5368 III|              megkerülniök, melyet „Francia zátonynak” neveznek. S a kalózok e
5369 II |                   a legelső tengerviharban zátonyra akadt, s népségével együtt
5370 III|                 előbb azonban egy félelmes zátonyt kellett megkerülniök, melyet „
5371 IV |            ordításaival a többiek jókedvét zavarja, s magát méltatlanná teszi
5372 I  |                    ezen emberek között, ne zavarjatok engem össze ő velők. Oh,
5373 II |              irányzott lövéssel egy percre zavart idézett elő az ellenfél
5374 I  |            szabadságukban áll annak minden zegezugát felkutatni, én magam nem
5375 III|                   a „King Salomo” elfogott zenekarának pokoli dobpörgése és trombitaharsogása
5376 II |                    a holdéj csendében édes zengzetes dal hangzik föl a völgyből.
5377 II |                   áldozataikat, azt az ősz zilált hajat, a szegény öreg anyáét,
5378 I  |                     ami arra mutat, hogy a zivatarban kihányták belőle a fenéksúlyt.~
5379 I  |                vészhojszák mind eltűntek a zivatarral együtt, ki tudja, mely sziklákra
5380 II |                   te vagy. Én nem félném a zivatart, a te arcod látása ott is
5381 III|                   Rooberts testére, hangos zokogással kiáltva fel:~– Meghalt!~
5382 II |                kedvesét, itt mondá az neki zokogva: vigy el engemet magaddal;
5383 II |                 dicsőség ösztönöz, hanem a zsákmány. – És örömestebb lakunk
5384 II |                 védeni, s üldözőbe vette a zsákmányával futásnak eredt kalózt.~Barthelemy
5385 I  |             vezérkalapot, s továbbtértek a zsákmányfelosztásra. Barthelemy leült egy felfordított
5386 I  |                   árulása juttatá önöket a zsákmányhoz.~– Helyesen – mondá Barthelemy,
5387 II |            Negyvenen vagyunk. Ha két napig zsákmányt nem kapunk, akkor tengerész-ebédet
5388 II |              félrehúzódtak durcásan, Moody zsebbe dugta kezeit, s kurta pipájából
5389 II |                érez az ujján, s egy órát a zsebében.~Nem hízelkedett a rabló
5390 I  |                   az új kapitányon, kezeit zsebeibe dugva.~– Okosat szólj, nemes
5391 II |                  tollas föveg volt rajtok, zsebeikből két-három aranyóra lánca
5392 I  |               holmi nyomorú tunisi tengeri zsebmetszőkhöz, de nem mihozzánk, angolokhoz
5393 II |                  ki egy eszébe jutott ének zsolozsmáját kezdé ordítani, melynek
5394 II |                    a másik percben dühösen zúdultak fel Barthelemy ellen, szemeik
5395 III|               lobogója kígyódzott.~A vihar zúgása közepett a „King Salomo”
5396 II |                   a rablóknak, helybehagyó zúgással felelének rá egymásnak integetve,
5397 II |                    kétségbe voltak esve, s zúgolódni kezdettek. – Haszontalan
5398 I  |                  merre akar.~A rablók közt zűrzavaros lárma támadt e szavakra.