Fezejet

1 I   |    nagyságos úr pedig megállt, és mosolygott.~– Átkozott egy provincia! –
2 VI  | vakmerőség.~Ponthay Adalbert csak mosolygott; még csak a homlaka sem
3 XII |        Ponthay Adalbert csendesen mosolygott. Tisztában volt már a maga
4 XIII|      lenne öt esztendő.~Mántay úr mosolygott. – Pium desiderium!~– Csakhogy
5 XV  |    felhúzta a vállait, és csalfán mosolygott.~– No, mondja bátran. Az
6 XX  |   bámulattól.~Az asszony ravaszul mosolygott.~– Úgy van, biz azt tetted.
7 XXI |          az egész tervet. A szája mosolygott, a szemei meg szikráztak.~–
8 XXII|        porkoláb egymás szeme közé mosolygott. Csak első nap van ez így.~