Fezejet

1 I     |     itt pihen el; de sohasem örökre. A kutak vizei ihatatlanok;
2 XV    |    egyik szeme kancsal marad örökre ettől az ütéstől.~Azzal
3 XXXIII|  melynek nem kell lánc, hogy örökre ott tartsa?~– De ez álom.~–
4 XXXV  |   egymás szemébe.~Hogy ezzel örökre el vannak egymástul szakítva,
5 XXXV  |  olvasd. Itt hagyott, elment örökre.~– Fusson is előlem, és
6 XXXV  | Házam és szívem zárva előtte örökre.~– De hát mit vétett ez
7 XLIV  |     a lőporszemektül az arca örökre fekete marad. Hanem a „mon