Fezejet
1 I | Csak akkor álltak meg, mikor ismét kijutottak a szép
2 I | esztendősnél több nem lehetett, mikor elszerette. Akkor aztán
3 I | pedig azt gondolta, hogy mikor már valaminek az árát kérik,
4 II | őexcellenciája részesül vala, mikor bevonulását tartá Tuhutum
5 II | úton vitte az úri járművet; mikor egy-egy kátyúba bezökkent
6 II | monda őexcellenciája, mikor vége volt a hajcécunak.~
7 II | dézsát az utcai kanálisba, mikor az excellenciás úr hintaja
8 III | ökörcsont? – kérdi tőle, mikor elébicegni látja.~– Az ökörcsont
9 III | repedt.~Egyszer azonban, mikor már éppen le akar ülni az
10 III | kétujjnyi széles szalagon, mikor belépett.~Most már az arcára
11 III | öltözet kiegészítő része. Mikor őfelségéhez vagyunk hivatalosak
12 III | zrínyidolmányban, s később, mikor a bor is kezdte hevíteni,
13 III | Olyan pogányok most is, mint mikor Ázsiából kijöttek. A legrosszabbra
14 III | embernek elkészülve lenni, mikor közéjük jön.~– Sose tessék
15 III | nem mer bántani a nép! – Mikor kilépek az utcára, ezzel
16 IV | nappal sötét, de este, mikor gyertya ég benne, még sötétebb;
17 IV | lovának frissen abrakot! Mikor aztán látja, hogy rá sem
18 IV | fogadott parasztgyerek. Mikor az ablak előtt elhaladnak,
19 IV | hogyan tuszkolja ki őket. De mikor üti a tizenkettőt, üres
20 IV | tudná hát az ember, hogy mikor van éjféli tizenkét óra?
21 IV | pedig meg kell tudnom, hogy mikor lesz éjfél.~– Hát órás vagyok
22 IV | cifferblattnak, melynél fogva, mikor a felsővárosi óramutató
23 IV | Csak egyet nagyot serkent, mikor a fertály következik, aztán
24 V | csigákban omlik a vállára, mikor a darutollas pörge kalapot
25 V | meg nem bocsátják.)~Hanem mikor így színről színre egymással
26 V | előtt telepedik le, s aztán mikor az egyik banda elhagyja,
27 V | sasok dézsából fognak inni.~Mikor aztán meg voltak töltve
28 V | volna. Tudja az már, hogy mikor az urak között valami nagy
29 V | Mit venne fel a Böske, mikor reggel fejni megy?~Volt
30 V | elkiáltja „éljen a haza!”, mikor az urak éppen – blindre
31 V | az esett legnehezebben, mikor azt a hírt terjesztették
32 V | hanákjainak, azoknak is csak mikor alusznak, itt pedig csak
33 VI | neki Belizárt kiabálni, mikor ő tudta maga a királyi biztos
34 VI | híres verekedők közül, akik mikor a korcsmába mennek, azt
35 VI | tiszteletben tartanak. Óh, mikor ezt a piros-fehér szalagot
36 VI | a kopogtatókalapácsához. Mikor a királyi biztos parancsára
37 VII | látni a kastély ablakaiból.~Mikor a két gyermek egyedül találta
38 VII | magát két növendék fiú, mikor elbújhat minden szem elől?~
39 VII | is gyakorolhatta magát, s mikor aztán ismét elrejtettek
40 VIII | cudar, hogy milyen kedves, mikor így dalol! – panaszkodik
41 IX | maradni Sára asszonnyal, mikor az hitvesi haragja kitörésének
42 IX | embernek igazat mondani? Mikor azt sem hiszik el! – förmed
43 IX | bécsi kereskedő kifizette. Mikor dulakodásra került a sor
44 IX | mellé a hű barátot.~– Tudja, mikor én fiatal leány voltam (
45 IX | nagyon emlegetni fognak; mikor embernyi emberré lesz, akkor
46 IX | neki, megesküdtünk. Csak mikor hazavitt, csak akkor láttam,
47 IX | Betűi is vannak. Azt látom, mikor a pap a táblára írja, s
48 X | dühbe jönnek.~– Így van az, mikor az ostobaság a bölcsesség
49 X | mint egykor Saul királyt, mikor az endori boszorkány felidézte
50 X | át ezzel a munkával, hogy mikor bevégeztem, akkor véka alá
51 X | kellemesen lepte meg aztán, mikor az étkezőbe benyitva, együtt
52 X | morgott is magában valamit, mikor a száz aranyat megkapta;
53 XI | készen van.~Ő tudniillik, mikor már mindenki felkelt az
54 XI | bajuszát kétfelé törüli, mikor toasztot mondani készül („
55 XI | valamiképpen őseink tettek, mikor dicső munka után nagy áldomást
56 XI | Kajafás prédikációjába, mikor az már az angyalok lábára
57 XI | jönnek ki a templomból, s mikor a templomajtót bezárták,
58 XI | lecke alatt, ahogy illik, mikor egy felserdült kisasszonynak
59 XI | után ment az állkapcája, mikor felkapta a fejét a stúdiumból.~–
60 XII | a vármegyeház termében, mikor a királyi biztos odajön,
61 XII | katonaságot el nem küldi.~Mikor aztán ez ki lesz víva, s
62 XII | meglepetés várt a gyülekezetre; mikor a vasas német magyarul szólalt
63 XII | is meg lett hazudtolva.~Mikor a főispáni lakosztályból
64 XII | korabeli öltözetben, mint mikor a kurta kertészzubbony két
65 XII | a Thonuzóba dédunokája!~Mikor felolvasta a királyi leiratot,
66 XII | és azzal játszogatott.~Mikor a lárma elcsendesült, azon
67 XII | való ember; cukorbul van!~Mikor azonban ez a fő-fő tárgy
68 XIII | parasztsihedereknél.~Egyszer aztán, mikor az inzsellér éppen ott ókumlált
69 XIII | jár maga a mi házunkhoz, mikor maga se nem iszik, se nem
70 XIII | parasztok csak dolgoznak rajta; mikor aratás van, nekünk behordják
71 XIII | behordják a kész gabonát; mikor szüret van, behozzák a bort;
72 XIII | dolgozni, marhájával együtt; mikor vadászni akarunk, kötelessége
73 XIII | vizet a magyar fejedelemnek, mikor az országba bejött, a bolgár
74 XIII | viszi el innen a bőrét! Mikor ideér a „csincsés” mocsár
75 XIII | tizenhárom esztendős voltam, mikor a debreceni kollégiumban
76 XIII | tizennyolc éves voltam, mikor baltás2 lettem, húsz éves
77 XIII | mutatott.~– Ott. A Jancsival. Mikor senki sem látott. De meg
78 XIV | egy tagban lesz a birtoka, mikor egy pásztás jégeső jön,
79 XIV | kulcsárné révén tudta meg, mikor a vendégágyakat tiszta cihákba
80 XIV | csinálták azt a mi őseink. Mikor azok egy birtoknak a határát
81 XIV | még aztán milyenné lett, mikor a pincetokra rátalált a
82 XIV | Egyik víztől a másikig. Mikor az országot is mindig felosztották.
83 XIV | majd odaveszett szegény; mikor kikepickelődött a szárazra,
84 XIV | az már nevezetes dolog, mikor őrá volt bízva a felügyelet.~
85 XIV | nagy zsivajjal a sátort. Mikor aztán meglátták, hogy nincs
86 XIV | Emmának a szíve ugrált, mikor erre a kimagasló egy szál
87 XV | asztalterítés nagy munkáját végezte, mikor az a patália támadt, maga
88 XV | feldűlt a harag pohara nála, mikor meglátta azt a két póni
89 XV | kiszabadíthatta a lábát, mikor lefordult a lórul.~Sára
90 XV | martalékának!~Szép volt az nagyon, mikor ez a délceg asszony felcsapta
91 XV | menté magát a hajdúkáplár – mikor csak vaktöltéseket kaptunk,
92 XV | tették a véráldozatnál.~Mikor aztán már a jegyzőkönyvek
93 XV | lehet azt arról tudni, hogy mikor asszony üt bottal, vagy
94 XV | aztán a táltosok cikóriája, mikor nem tudott valamire megfelelni,
95 XV | vendégségre következő napon, mikor a gondos háziasszony összesepreti
96 XVI | ki-ki arra használt, hogy mikor a rosszaságát szemére vetik,
97 XVI | észből. Olyan volt az, mint mikor a napsugár szétoszlatja
98 XVI | egy cirkalommal.~S aztán mikor minden embernek a szíve
99 XVI | Olyan emberek, akik egymást, mikor a másik távoli van, nyíltan
100 XVI | igazi nevét?~– Azzal bizony. Mikor leírtad azt a szót a táblára,
101 XVI | sem enged szóhoz jutni, s mikor aztán nagy délután rákerül
102 XVI | elaludjék?~– Nem bizony, hanem mikor legjobban aluszik a mendikás,
103 XVI | föld.~– Jaj, ne tréfálj!~– Mikor mondom!~– Ne tedd azt, barátom.
104 XVII | akiknél a diva szállva volt, s mikor az egy várossal odább költözött,
105 XVII | veszi észre, hogy elkésett, mikor már elkapták az orra elől.~
106 XVII | s ahhoz is igen hűséges.~Mikor szent Hubertus évadja elkövetkezik,
107 XVII | kakas a cserebogaraknak, mikor egymás után lenyelegette
108 XVII | unokaöccsét, olyanformán, hogy mikor az teljesen talpra lesz
109 XVII | amik a szemeit árnyalják, mikor öntelt, tetszelgős, édeskés
110 XVII | hódol őneki minden ember, mikor ő azt megérdemelné.~Ő a
111 XVII | az útitársát beszéddel.~Mikor Albino és Don Juan kezet
112 XVII | volt? – sürgeté Gil Bas.~– Mikor Párizsban járt a múlt saison
113 XVII | sardanapali látvánnyal találkozik. Mikor egy csábító bajadér kacér
114 XVIII | csapóhíd módjára felhúzható. Mikor odaért, a hiúz visításhoz
115 XVIII | keservesen sivalkodik, aztán mikor visszajön a remetegrotta
116 XVIII | Egyszer elbújtam a grottában, mikor meghallottam, hogy megint
117 XVIII | sírni, szepegni kezdett; de mikor azzal fenyegettem, hogy
118 XVIII | koncertet csaptunk, mint mikor két fülemüle versenyez egymással.~–
119 XVIII | nyoszolyáját a szúnyoghálóval. Mikor hazakerültem, olyan volt
120 XVIII | Bizonyos voltam felőle. Mikor előjött, láttam, hogy valami
121 XVIII | Ha én odajuthatnék hozzá, mikor egyedül van, hát legelőször
122 XVIII | hisz akkor úgy néznék ki, mikor kijövök belőle, mint egy
123 XVIII | azt kell megtudni, hogy mikor megy el hazulról az öreg „
124 XIX | hosszú fogasállványokon, mikor mulatság van. Ott bizony
125 XIX | toronyőr este tíz óra után, mikor éppen a tüzijátéknak vége
126 XIX | illatos!~Csak arra ébredt fel, mikor a távol helységből kijövő
127 XIX | asztalról; jóllakhatik vele. Mikor odábbmegy, a csősz utánasiet,
128 XIX | üldözőit lerázza a nyakáról, s mikor meg visszafordul, hol erre,
129 XIX | hát tolvajnak néz engem?~Mikor aztán a nő látta, hogy a
130 XIX | Vigyázz, hogy bele ne szédülj, mikor ezen a hídon átkullogsz.~
131 XIX | Az asszony elöl ment, s mikor eljutott az átjárógerenda
132 XIX | selyemszempillák árnyékolnak. Mikor egyet pillant velük, olyan,
133 XIX | csak az üveg villanik, mikor a fejét forgatja.~– Nos,
134 XIX | az őt oltalmazva átöleli.~Mikor aztán felismerték, hogy
135 XIX | erdők, sziklák sötétjében!~Mikor odalenn volt, s megmerítette
136 XIX | a lábadat csókolgatták, mikor lefektettek. Most pedig
137 XIX | cigányasszony ilyenforma jóslatot, mikor még az anyja hajadon leány
138 XIX | termetén az a ,zsali’ ruha!” – mikor tegnap elment közöttük,
139 XIX | az. Még enni sem akart. Mikor már a Liza behozta a tálban (
140 XIX | vagyok. Hiszen mondtam neked, mikor vízre jártunk, mikor a manóval
141 XIX | neked, mikor vízre jártunk, mikor a manóval ijesztgettél,
142 XIX | nem érzett aggodalmat, mikor körülnézett ezen a vidéken.
143 XIX | úszni! S ilyen alkalommal!~Mikor kigázolt a sűrű siska közül
144 XX | kezdett magához téregetni, mikor annak habuckolását meghallotta
145 XX | Hát honnan ismered te ezt? Mikor beszéltél vele? – sürgeté
146 XX | Még magunknak is hazudunk. Mikor télen kimegyünk valahová,
147 XX | éjjel nem alszom, kivált mikor a holdvilág süt.~– Én is
148 XX | lett volna nekik alunni, mikor szebb álmokat láttak így,
149 XX | Te paraszt!~– Igazság! De mikor kel fel az asszonynéném?~–
150 XX | a firhangon keresztül? Mikor megtiltottam! Láttad, hogyan
151 XX | egyre közelebb hangzott, s mikor vége szakadt, a túlparton
152 XX | soha szóba nem állt, csak mikor egymást szidták. Te ahhoz
153 XX | is. Tele volt dölyffel.~Mikor meglátta a kastélyt, nem
154 XX | fejét karjára nyugtatva.~Mikor Manót meglátta, öröme visszatarthatlan
155 XX | eresztene a szobából, s mikor elmegy hazulról, rám zárná
156 XX | Semmi. De nekem a szemem ég, mikor azt hallom, hogy valaki
157 XX | mindent?~– Nem. Nem. De mikor az őtet nagyon meg fogja
158 XX | az valami kínzó látvány. Mikor dühbe jön, futni akar, ölni!
159 XX | összeroskad. Az olyan, mint mikor rossz tündérekről álmodik
160 XX | valami örvendetes hír van. Mikor azt elolvasta a mama, akkor
161 XX | sor, a zokogás vette elő; mikor aztán jól kisírta magát
162 XX | pompa kacatjával.~Lizandra, mikor nem ügyeltek rá, egy szálat
163 XX | ellensége kínálja őt azzal, hogy mikor az apai háztól szökve szökik,
164 XX | senki sem látta a leányt. Mikor azokról a nagy szemeiről
165 XX | mindig azt láttam, hogy mikor valaki bort iszik, egészen
166 XXI | Ami meg volt érdemelve~Mikor Manó elhagyta a kastélyt,
167 XXI | milyen alakot vehetett föl, mikor elszökött? Anélkül currentálni
168 XXI | kacagott.~Sára asszony aztán, mikor látta, hogy a fenyegetésének
169 XXI | Amíg éretlen, addig fanyar, mikor megérett, akkor édes.~–
170 XXI | Mindig viszketett a tenyere, mikor ennek a vakmerően hízelkedő,
171 XXI | aranyba foglalni való asszony! Mikor az ura feldühíti, az udvarlót
172 XXI | szerelmes, a kisebbik urába. Mikor arról van szó, hogy ki szenvedjen
173 XXI | egy nyáron az istennyila. Mikor pedig a szekrényemre kerül
174 XXI | bizony nem kellemetes dolog. Mikor aztán a „vad elefántot”
175 XXII | nagy lett a megrőkönyödése, mikor elolvasta a tartalmát.~–
176 XXII | délután a királyi biztosnál. Mikor átvittem hozzá az aktákat
177 XXII | elszökdöső vendégek előtt.~Mikor legjobban patvarkodik, odasettenkedik
178 XXII | Csak akkor vette észre, mikor a kezét megcsókolta.~– Hát
179 XXII | részvétből gondolna őrá, mikor baját látja. Gyáva a fickó!
180 XXII | eltörött nála a mécsescserép, mikor megtudta, hogy két esztendőt
181 XXII | helyébe. A többit vállalom. – Mikor kell megkezdeni a beülést? –
182 XXII | homo regius számára is, mikor annak le kell tölteni az
183 XXII | De Ponthay Adalbert is.~Mikor a kacska lábú porkolábbal
184 XXII | Azt elszavalta Decebál, mikor magára maradt. Elhatározta,
185 XXII | járt vele, mint a tigris, mikor a várt antilop helyett egy
186 XXII | Dehogy hallgatta ezt Decebál. Mikor vége volt, azt kérdezte
187 XXII | megerősített contractusban; mikor a „kopasz” helyett azt mondják „
188 XXIII | van gulyának, ménesnek.~Mikor a két család ezen a birtokon
189 XXIII | Kanahán-vidék meg a Tanussyaké lett.~Mikor aztán Adalbert gróf az apja
190 XXIII | maradt a múmiavonásain, még mikor visszasompolygott is.~A
191 XXIII | maradt a pakumpartja, s mikor a kezeimet lefogták, elkerítettem,
192 XXIII | duzzogó menyecske felé, mint mikor a görény a gyöngytyúkra
193 XXIII | Decebál aláírta az egyezséget.~Mikor aztán a főfiskus ezt eltette
194 XXIV | XXIV. Thonuzóba sírja~Mikor Decebál újra benne találta
195 XXIV | vázcsoport úgy állt ott, mint mikor egy szobrász elkészíti a
196 XXIV | csizmákat le kell húzni, mikor a szentélybe lép az ember.~–
197 XXIV | alkalommal a hős maga is élt, mikor eltemették, a nyilazás kegyelemlövés
198 XXIV | nagyon csóválta a fejét, mikor azt a hártyalevélre írott
199 XXIV | láthatjuk ezt sokszor; mikor egy légy végig sétál a palack
200 XXV | nem evett, sem nem ivott.~Mikor vége volt a vizsgálatnak,
201 XXV | hallgatott, és várta, hogy mikor lesz vége. És még azután
202 XXV | sem szólt egy szót sem, mikor már Decebál mindent előadott.~–
203 XXV | kedve volt, mint Heródesnek, mikor Keresztelő szent János fejét
204 XXV | előhozta Sára asszonynak.~– Mikor látta a testvérnénjeit a
205 XXV | adja át Decebálnak, csak mikor hazajönnek.~No, már ennél
206 XXV | leveleit, mint a szalonkákat, mikor „húzva” jönnek, röptében
207 XXV | Csak harmadnap reggel, mikor már Decebált feleségestül
208 XXV | londoni idő szerint járt.~Mikor aztán mind a négyen együtt
209 XXV | minden egyes mondatra. Mikor készen volt Mántay, azt
210 XXV | és Vakandi támasztottak, mikor híre futamodott, hogy Mántay
211 XXV | s hazament Pontaligetre.~Mikor aztán Decebál hazakerült,
212 XXVI | Megütötte a magas C-t, s mikor a nagy „harmóniá”-ban az „
213 XXVI | kell elvágni a szájától, mikor leteszi a poharat! „Hogy
214 XXVI | Ahhoz is markos legény kell. Mikor aztán „incendium” hangzik,
215 XXVI | faltörő kos, az egy hatalom.~Mikor aztán az égő házhoz eljut
216 XXVI | kinek szól ez a kiáltás, mikor a nehéz buzogány elkezd
217 XXVI | hajdúnak elkáprázott a szeme, mikor belenézett ebbe az idegen
218 XXVI | levelet, aki nem tud írást!~Mikor a hajdú visszaloholt a híres
219 XXVII | Akkor nem aluszik senki, mikor a legátus prédikál.~De viszonylagosan
220 XXVII | belebeszélték Mike-Pércset. Mikor aztán beleválasztott, csak
221 XXVII | tudnak még akkor belőle, mikor nekiindulnak, de hát arra
222 XXVII | vándordiákot emelgette a büszkeség, mikor arra gondolt, hogy ő most
223 XXVII | rajtam is megesett, hogy mikor odáig jutottam, hogy „bocsásd
224 XXVII | zsoltáréneklés után jött be, mikor már a légátus odafenn állt
225 XXVII | szószékkel szemben volt. Mikor már eljutott a szónoklati
226 XXVII | nem értetté azt el. Végre mikor már a miatyánkhoz kezdett,
227 XXVII | képet csinált, mint a hóhér, mikor az áldozatát kerékre fonni
228 XXVII | cintányérról.~Utoljára, mikor a gyülekezet elkészült,
229 XXVII | Julianum kalendárium szerint.~Mikor mindennek vége volt, a hívek
230 XXVII | belőled nevezetes ember. Hát mikor Csokonai elcserélte az imádságoskönyvet
231 XXVII | csak akkor vette észre, mikor félig elmondta, hogy az „
232 XXVII | helye volt már képzeletében. Mikor királykoronázáskor aranyat
233 XXVII | ellenség koponyájából. Mikor elmondtam a dicső Thonuzóbának,
234 XXVII | fogva.~– …s hova szaladnánk, mikor senki sem kerg…?~– Futok,
235 XXVII | Dehogy fut a magyar! Mikor itt a szekér. Felül a magyar
236 XXVII | valamit a nagy erdőről, mikor azt elérték. Az ökleiben
237 XXVII | stratagémát tökéletesebben.~ ~Mikor pünkösd után nehány hétre
238 XXVIII | működő kortesvezérek, majd mikor a csatatér kedvező terepül
239 XXVIII | üvegcsüri huta.~Hát még mikor az erdőaljai oláh nemesurak
240 XXVIII | nagyon rossz üzletet csinál. Mikor az egész vármegye ingyen
241 XXVIII | be senkit sem eresztenek. Mikor odabenn annyi ember leszavazott,
242 XXIX | este a pozsonyi kaszinóban, mikor éppen leglármásabb társalgás
243 XXIX | gróf. – Én ismertem, még mikor leányruhában járt. Már hat
244 XXX | financiális operatiót kezdeni, mikor a zavart látta?~– Kértem
245 XXX | Decebál. Az majd megette, mikor eléje került. Az is számtalan
246 XXXI | intézkedést is maga előtt találja, mikor az utasítás nyomán a két
247 XXXI | jöttem ide Bécsbe. Mégis, mikor azt mondtam neki, hogy én
248 XXXI | összegre szóló tratta rejtőzik, mikor az a bezárt szekrényben
249 XXXI | fehér vonal annak az emléke, mikor a legelső találkozásunknál
250 XXXI | közvetítő szolgálatokat tenni, mikor a bal paré-hez kölcsönvett
251 XXXI | ember a teremtés remekét, mikor ezt az alakot menni látják,
252 XXXI | ébrenlétét ne árulja el.~Mikor aztán az ifjú tanácsot ült
253 XXXII | festette, nyáron pedig, mikor utazni járt, s abbahagyta
254 XXXII | nyereséggel visszavonul. Ilyenkor, mikor nyert, Adalbert gróf el
255 XXXIII | hogy elhagyhassalak!” S mikor a nagy hazugságnak a végén
256 XXXIII | rebegem utána az „ámen”-t, mikor lelkemben ez az istentagadó
257 XXXIII | megfoldja, s danolva vár, mikor csónakommal közelítek a
258 XXXIV | hozzá, vagy elszaladt előle.~Mikor egy utolsó ablaklátogatásnál
259 XXXIV | Szép asszony volt most is!)~Mikor Manó belépett a szobájába,
260 XXXIV | azon kaptam őket (tudja, mikor már híre járt, hogy a tensúrfi
261 XXXIV | benne, csupa körmöci arany, mikor meg fölébredek, hát a kukoricás
262 XXXIV | urak ajtaján hallgatóztam, mikor vacsora után cihelődtek,
263 XXXIV | ünneplő ruhájába szépen, s mikor a másodikat harangozták,
264 XXXIV | te nekem levelet küldesz, mikor tudtad, hogy én nem tudok
265 XXXIV | arcomat karmoltad össze, mikor azt a levelet karmoltad.~
266 XXXIV | is, ha elkotródol; majd mikor érted küldök, akkor jöjj
267 XXXIV | maga népe előtt járva! S mikor ezeket az őszintén nyilatkozó
268 XXXIV | mért színlelte volna? S mikor a végsorokat zengették a
269 XXXIV | úr végre, az ebéd végén, mikor már a hajdúk az 1834-ikit
270 XXXIV | Én más metódust követtem. Mikor a reglement szerint gyónni
271 XXXIV | tizenkét esztendős volt, mikor a papokkal, az írástudókkal
272 XXXIV | táltosnak a díszszobája. Mikor volt ez kimeszelve? Hát
273 XXXIV | palackokat is odarakhatta.~Mikor a látogatóját meglátta Horkázi,
274 XXXIV | nagyon meg volna lepetve, mikor Manó úrfit megpillantja.
275 XXXIV | nagyot hördült, úgy megijedt, mikor a markába tekintett.~– Hüh!
276 XXXIV | múlnak el.~Késő este volt, mikor Manó visszatért a táltos
277 XXXIV | gazdagabb (keserves gazdagság!), mikor az apai kastélyhoz visszaballagott.
278 XXXIV | küldözött az úr zsemlyét, mikor őkelme megéhezett a pusztában:
279 XXXV | mindez a mesés kincstár, mikor belépett. Nyilván nem ért
280 XXXV | tarthattál volna, ha akkor, mikor a nevemet leírtam, megfogod
281 XXXV | szolgált? Mit bizonyít?~Mikor aztán minden részletesen
282 XXXV | sarukkal, korcs ivadék! Mikor e helyre lépsz! Aztán olvasd
283 XXXV | kereste az okot az alvásra.~Mikor aztán a nagy antik óra elverte
284 XXXV | mért nem eresztették be, mikor itt volt, az úrfit; a kiskutyát
285 XXXV | suttyomba Magyarországra, télen, mikor jó szánút volt, kutyavontatta
286 XXXVI | mint azelőtt hét évvel, mikor elszökött mendikásnak.~Az
287 XXXVI | Dehogy szomorú. Hát a püspök, mikor bérmál, nem oszt-e gyönge
288 XXXVI | a mappákat elkészíteni. Mikor minden készen lesz, sok
289 XXXVII | S az a nagy tudomány.~Mikor Manó Bécsbe visszakerült,
290 XXXVII | készen a Torony utcában. Mikor ezt az én zöld kockás kendőmet
291 XXXVII | egy átkozott garasa sincs, mikor előtted vannak mások. Engem
292 XXXVII | átvizsgálásába volt elmerülve, mikor betört hozzá az ellenséges
293 XXXVIII| furcsa név! – mondá Decebál, mikor legelőször meghallotta.
294 XXXVIII| házat elnevezték.~Dél volt, mikor megérkezett. Olyan sietve
295 XXXVIII| amely a düh extázisába jött, mikor arról volt szó, hogy Mántay
296 XXXIX | állt kezében a főzőkanál, mikor megkóstolta a paprikás levet;
297 XXXIX | különbözik a kutyaugatástól. Mikor az ember először meghallja,
298 XXXIX | áldomást hoztak a feleségeik, mikor még a honkeresésben fáradtak
299 XL | ráismernek. – Hogy dobog a szíve, mikor azt meglátja! Pedig még
300 XL | siklott ki a kezei közül, mikor már azt hitte, hogy fogja.~–
301 XL | egy pohár szederborral. Mikor aztán mindenki jóllakott,
302 XL | jobbra-balra támolygott ámulatában, mikor azt az eltagadhatatlan emlősállatot
303 XL | volna, viselném a bőrét, mikor a király elé megyek!~– Én
304 XL | az egyre nem gondoltunk, mikor ezt az aprószentet magára
305 XL | nyitját. Emlékezel rá, Manó, mikor még Emma voltál, aztán odajöttél
306 XLI | hazafiak örömkönnyeiből támadt, mikor az édes hazai nyelven hallották
307 XLI | éppen ott volt Decebál is, mikor e levél érkezett.~– Mit
308 XLI | tanusvári megyeház útjából, mikor az egész megye minden nemesasszonya,
309 XLI | Éva már féltette Ádámot, mikor még második asszony nem
310 XLI | törte fel, el is olvasta.~Mikor aztán egyedül maradt, akkor
311 XLI | hosszában végigszelte a kertet, mikor a mellékútból oda kijutott,
312 XLI | minek híttál ide? Híttál, mikor a levelem feltörted. Kimondtad
313 XLI | Ugyan ki ölné meg magát, mikor az élet szebbik fele áll
314 XLI | Talán elfeledted már, hogy mikor engem igazságtalanul elítéltek
315 XLI | rajzolt fekete alakot; s mikor ez eltűnt előle, még akkor
316 XLI | ereszt.~Ilyenkor aztán, mikor az ember a heves záporesőtől
317 XLI | hordta a zegernye záport.~Mikor Tűzhalomra hazaérve, a szobájába
318 XLII | nagy ellenmondó zajban.~Mikor ismét helyreállt a csend,
319 XLII | sietteté nagyon Budapestre.~Mikor oda megérkezett, már egészen
320 XLII | hogy mulassa vele magát. Mikor aztán hazajött a fiskális,
321 XLII | olyan jó az embernek, mint mikor a katona hadifogságba kerül;
322 XLIII | közepett felvette a köpenyét, s mikor más népség szaladt a „cigánymezőre”,
323 XLIII | tűzfarkat eresztenek maguk után; mikor aztán a zenitet elérték,
324 XLIII | aztán felnézni az égre, mikor az a kis gömbölyű felhő
325 XLIII | tölteléket akkor gyújtsa meg, mikor a bomba éppen az ellenfél
326 XLIII | akkor jelentette be magát, mikor magasan a légben elpukkant;
327 XLIII | ágyúkanócnál szivarra gyújtott. Mikor egy bomba elrepült fölötte,
328 XLIII | ívellett a fejük fölé, s mikor éppen ott fölöttük szétpukkant,
329 XLIV | elhistorizálhatja, hogy történt.~Mikor aztán a thé dansant-bul
330 XLIV | ezt nekem a cigányasszony.~Mikor aztán vége volt mindennek;
331 Uto | hajdani Jancsi gyerek), mikor a legjobban körmére égett
|