Fezejet
1 II | volt téve:~– Gyerejde csak, te cigány, kapsz egy kis borravalót.~
2 IV | kapacitálja a hozzátartozókat.~– Te is itt vagy? – dörmögi maga
3 V | játsszuk a filkót, ahogy te gondolod. Mert hát az én
4 V | kirúgta maga alul a széket.~– Te az én anyámat mered gyalázni,
5 V | mered gyalázni, kölyök?~– Te hurcoltad fel az én anyámat
6 VI | fehér-piros szalaggal.~– Mi vagy te? – horkantott rá Decebál. –
7 VI | mellett aduttban? Akkor te vagy a „bellus musicus”.
8 VII | ordíta fel a gyermek.~– Na, te kényes „ne nyúlj hozzám”
9 VII | velem játsszál!~– Eredj! Te is cudar vagy mint az apád!
10 VII | játszani a kertbe. – Jancsi, te! Héj, Jancsi! Nem hallod!
11 VII | topánja, én meglátom, s a te bóbádat tépem ám meg érte. –
12 VII | tépem ám meg érte. – No, te szép kis virágszálam, hát
13 VII | pontyoknak a tóban. Hát te mit kaptál reggelire?~Jancsi
14 VII | ízlett a fekete kenyér.~– Te, Jancsi! – monda Emma a
15 VII | földhöz csaplak!~– Mit? Te? Engem? De a lábam szárához
16 VII | hangért a debreceni kántusban, te Emma!~ ~
17 VIII | előtt ócsárol, becsmérel, s te azt elhallgatod, még tódítod
18 VIII | ilyen piros pántlikán. Ezt te annak az örmény „bikál”-
19 VIII | háborgatni bennünket! Jövel, te, messiásom!~S azzal karon
20 XIII | kis csacsi, úgysem érted te azt meg.~Mántay úr éppen
21 XIII | helyéből.~– De hát hol tanultad te ezt, drága kincsem?~Emma
22 XIV | gyermek, hogy magad vagy te a férfi ezen a puszta földön.
23 XIV | magával egy darabot? No, te Dudásné, hát néztél-e már
24 XIV | Majd én eszem meg ezt a te mappádat!~S ezt mondván,
25 XIV | megduplázni.~– Micsoda? Micsoda? – Te magad! Te magad. Akasztó,
26 XIV | Micsoda? Micsoda? – Te magad! Te magad. Akasztó, akasztófa-virága,
27 XIV | akasztófa-virága, favirága! Nem te jártál, nem te jártál faluról
28 XIV | favirága! Nem te jártál, nem te jártál faluról falura; malomban,
29 XIV | korcsmában, malomban.~– De te súgtad, hogy mit mondjak!~
30 XV | rárivallt:~– Fordulsz vissza te pipogya, himpellér! – s
31 XV | ilyen szegény, legény, mint te.~Ezalatt becsörömpöltek
32 XV | ezzel a szóval: „No, hogy te is ráemlékezzél, hát nesze!”,
33 XVI | pacinaciták ivadéka? Hol vagy, te dobroc ördög? Nem láttátok
34 XVI | kardcsapással! Hol vagy, te pribék? Te locsperdi! Te
35 XVI | kardcsapással! Hol vagy, te pribék? Te locsperdi! Te himpellér!
36 XVI | te pribék? Te locsperdi! Te himpellér! Te kákompilli!
37 XVI | locsperdi! Te himpellér! Te kákompilli! Mozsárban törni
38 XVI | odasietett hozzá.~– No, te szép dolgot csináltál odafenn! –
39 XVI | temetve szépen. Azután, hogy te elfutottál, utánad a táltos;
40 XVI | belécsípni.~– Jaj, de derék! Ugye te is olyan simára fogod lenyírni
41 XVI | ezt pedig megszokom. De te mennyit hagysz itt!~– Kevesebbet,
42 XVI | futni akart előle.~– Maradj, te gyáva! – riadt rá a pajtása.~–
43 XVII | szalonkát, mint amennyit te lőttél életedben.~Ezen aztán
44 XVII | csodálkozva jegyzi meg:~– Ah, hát te már megint bajuszt viselsz?~
45 XVII | Hát még mit nem tudsz?~– A te leborotvált arcod történetét
46 XVII | egy vadmacska, aki után te lesbe szoktál állni. Neki
47 XVIII | fogunk a bajodon.~– Csak te ülj le szépen – szólt leerőszakolva
48 XVIII | Bocsánat, venerabilis collega. Te csak teoretikus vagy; az
49 XVIII | páciensünk, felelj meg a te doktoraidnak a kérdéseire
50 XVIII | gyanút az öreged ezekre a te cserkészeteidre?~– Dehogynem.
51 XVIII | csak el ne áruljon.”~– S te okos voltál felhasználni
52 XVIII | leánytól: „Kitől kaptad te ezt a szert?” Eleinte sírni,
53 XVIII | lehetett alóla lopni.~– Te! – kiálta fel Fanfan, kezeit
54 XVIII | Jöjj keblemre, Gil, hisz te az én vérem vagy! – magasztalódék
55 XVIII | megfelezi az anyjával; a te philtrádtól a vénasszonyt
56 XVIII | De hát hogyan van! Tudsz te arcképet rajzolni?~– Dehogy
57 XVIII | vagyok-e én itt? Én leszek a te Sant-Angelód. Mi hárman
58 XVIII | óceánon való expedícióhoz. A te dolgod aztán felfedezni
59 XVIII | Most már igazán látom, hogy te vagy az én jótevő géniuszom!~–
60 XIX | váltá rézpénzre a görögnél. „Te még nem tudsz kérni; neked
61 XIX | ne sírj, nem bántottalak. Te sem vagy garabonciás diák;
62 XIX | a másik a kastélyba, s te vagy ide vagy oda akarsz
63 XIX | én cigányasszony vagyok? Te ripők!~– Hát már én olyan
64 XIX | visszakiáltotta:~– Hej, te fiú! Gyere vissza.~– Aztán?~–
65 XIX | De hát aztán nem félsz te éntőlem? – kérdé a csodabogár.~–
66 XIX | nem fényes már.~– Hiszen te okos gyerek vagy! Mi a neved?~–
67 XIX | könnyítsek rajtad, majd viszem a te batyudat. No, add ide. Zálogul.~
68 XIX | kisasszony”.~– Honnan gondolod? Te! – szólt a mama.~A nagyszemű
69 XIX | új sima gallérokat varr a te ingeid nyakára, meg a kézelőire,
70 XIX | ilyenről a leányának.)~– De hát te mit vacsorálsz? – kérdé
71 XIX | anyjától.~– Nekem csinálsz te majd egy kis rántott levest.~–
72 XIX | kolduslevest”, amilyent te szeretsz, tojással habarva?~–
73 XIX | az a korsó?~– Nem találsz te arra rá magadban – szólt
74 XIX | fogva tartani.)~– Eredj! Te rossz vagy! – szólt a leány
75 XIX | hozzákészült.~– Majd persze! Te a sáros csizmáddal gázolsz
76 XIX | azt kérdé Manótól~– Hát te nem vagy szomjas?~– De nagyon.
77 XIX | titkait leleplezni.~– Hej, te, fiacskám, nem voltál ám
78 XIX | kiállni. Üldözni is fognak. De te azt mind kiállod. Azután
79 XIX | nagy birtok marad rád, de te annak hasznát nem veszed.
80 XIX | fodornak, már tudtam, hogy te vagy az az Emma, akiről
81 XIX | kitalálta a gondolatját.~– No, te kis bohó, csak le ne vágd
82 XIX | ám azért a hajadat, mert te nem válsz azzal fiúcskává.~
83 XIX | foltját a szeme alatt.~– No, te, Gil Blascskám, ugyancsak
84 XX | keresztülvillogni.~– Hát te ébren vagy még? – kérdezé
85 XX | rákönyökölhessen.~– Hát honnan ismered te ezt? Mikor beszéltél vele? –
86 XX | vésett szívecskével.~– S te mivel feleltél neki rá?~–
87 XX | Hahaha! Miért? A hazudásért? Te talán nem szoktál hazudni?~–
88 XX | hazudni?~– Nem én!~– Óh, te oktondi. Hisz akkor mindig
89 XX | hát kidobnak az ajtón. Óh, te bagó! Látod, engem a mama
90 XX | ez a beszéd.~– Látod, ha te énnekem „húgám” volnál,
91 XX | Hihihi! De bolond fiú vagy te, hallod-e?~Manó pedig csak
92 XX | visszaadom az ágyadat, aludjál te. Én addig beleülök ebbe
93 XX | elbúcsúznál az anyámtól? Te paraszt!~– Igazság! De mikor
94 XX | kegyelmes grófné megtudja.~– Hát te honnan tudtad meg olyan
95 XX | a hatalmas, hahaha! Hát te mért nem nevetsz?~– Mert
96 XX | milyen derék dolog a hazudás. Te azt hazudtad, hogy nekem
97 XX | öreg grófhoz.~– Micsoda? Te! Tanussy Emmánuel, ahhoz
98 XX | Ponthay Adalberthez, aki a te családodnak legnagyobb ellensége?
99 XX | ellensége? Aki elvesztehé a te egész ivadékodat egy kanál
100 XX | egy kanál vízben. Akivel a te apád soha szóba nem állt,
101 XX | csak mikor egymást szidták. Te ahhoz akarsz menni?~– Egyenesen
102 XX | vallani? Hát futóbolond vagy te?~– Hát talán tégedet hagyjalak
103 XX | Bizony mondom neked, hogy te vagy az első Tanussy, aki
104 XX | Azt mondtam neki, hogy te reggelig aludtál, én meg
105 XX | aludtál, én meg varrtam. Te is azt mondd.~– Nem! Ha
106 XX | haragja, mint mi vagyunk? Te még nem láttad őtet haragudni.
107 XX | előadást. Elébb vidd be te a mamádhoz ezt a levelet.
108 XX | kerestem én a kastélyban? Te arra megint megmondod neki
109 XX | legutolsó szóig.~– Jaj, te! De nehéz az az igazmondás!~–
110 XX | mondd el, hogy jutottál te ehhez a levélhez? – szólt
111 XX | megfogta a kezét.~– No, te, mondhatom, derék gyerek
112 XX | itt neked hajlékot adok, s te hálából feldúlod, lerontod
113 XX | Balról jobbra szoktasd, te skalapca!~Így azután egészen
114 XX | humanissime”, – addig „te”-nek szólít minden ember,
115 XX | Megvallom, hogy énnekem te egy egész sorát a jó szolgálatoknak
116 XX | bírtad, s ez egyenesen a te közbejöveteled következménye,
117 XX | mármost hát mondd el nekem te is egész őszinteséggel,
118 XX | lesznek rád büszkék, nem te reájuk. Egy nagybátyám,
119 XX | hozzálátott a sherryhez.~– Hát te miért nem iszol bort?~–
120 XX | meg eltávozásodat. Amint te ezt az írást átadod a vénasszonynak,
121 XXI | akarom, hogy az én Emmám a te nyomdokaidban járjon.~–
122 XXI | Fordítsd! Fordítsd!~– Te csak nevetsz! Mintha apja
123 XXI | galambocskám, nem értesz te ehhez. Ennek a hónapnak
124 XXI | Azt, hogy ottan lakik a te örmény menyecskéd.~– Akivel
125 XXI | rózsája.~– Hát igen. Ha te úgy, én is úgy. Szeretném
126 XXI | távozó háziasszonynak.~– Héj te, Petykó! – kiáltá rá Decebál. –
127 XXI | felvadászcsizmáztad magadat! Pedig te nem jössz most velünk Koltaligetre
128 XXI | innen, és többet engem a te házad nem lát.~– Mi lelt,
129 XXII | megfogdossák.~– Csak hagyd te azt az okoskodást, édes
130 XXII | kezét megcsókolta.~– Hát te ki malaca vagy?~– Malacnak
131 XXII | Decebált.~– Én ugorjam! A te intésedre? Csak azért sem.~
132 XXII | vagyok a főfiskális, akinek a te causadat ex offo kell védelmezni
133 XXII | szakácsot, pincemestert; mi, a te régi jó cimboráid mindennap
134 XXII | Bizonyosan ott van!~– S te csakugyan feltaláltad Thonuzóba
135 XXIII | a főfiskussal. – Aztán te is eljöjj! Mindennap dáridó
136 XXIII | harisnyáim.~– De hát mit akarsz te azokkal itten?~– Hát viselni
137 XXIII | a sor! Hát meddig akarsz te itt maradni?~– Meddig? Éppen
138 XXIII | Meddig? Éppen addig, ameddig te. Két esztendeig.~Decebál
139 XXIII | olyan uraság, vagyok, mint te. Hát nem tudod, hogy én
140 XXIII | ítélve két esztendőre, ahogy te?~– Mit? Az én vétségem miatt?~–
141 XXIII | ellenállásra gondoltam volna.~– S te ellenálltál volna?~– De
142 XXIII | De így is megtettem. Az a te pipogya cselédséged (de
143 XXIII | összeköttetésbe hozni nem szabad! Te és ő, még mint vádló és
144 XXIII | hazudtolhatnám meg? Nem! Ha te engemet szeretsz, annak
145 XXIV | Decebál. – Úgy van ez, hogy a te hunn írásjegyeid a köznép
146 XXIV | megérdemlett magasztalásokkal.~– Te dicső ember! Te nagy férfiú!
147 XXIV | magasztalásokkal.~– Te dicső ember! Te nagy férfiú! Te apostol!
148 XXIV | dicső ember! Te nagy férfiú! Te apostol! Te próféta! Te
149 XXIV | nagy férfiú! Te apostol! Te próféta! Te támasztottad
150 XXIV | Te apostol! Te próféta! Te támasztottad fel Thonuzóbát! –
151 XXIV | támasztottad fel Thonuzóbát! – De te fedezted fel az igaz szittya
152 XXIV | De majd mindjárt csinálsz te rezet; hanem nem az én ősöm
153 XXV | kollégiumba valamit tanulni, mert te, úgy segéljen, olyan jól
154 XXV | jövendő időkről, hogy a te fiad is elénekelheti majd,
155 XXV | Mindenüvé, ahová csak te mégy. Az erdőbe, a hegyszakadékokba,
156 XXV | medvebarlangba. Én is belelövök a te medvédbé.~– Jó lesz. Aztán
157 XXV | csókolózom velük, ahogy te.~Decebál fölkelt, rendeleteket
158 XXV | mellett, földet mért.~– Hát te már megjöttél Londonból? –
159 XXV | dolgában.~– Nem tudok én a te kölcsönödről semmit.~– Gutát
160 XXV | nyomán, hogy ezek mind a te dédapád, anyád tulajdonai
161 XXVI | amidőn e nagylelkűséget a te családodnak meghálálni igyekezem.
162 XXVI | van arra a disciplinára. Te azonban ki fogod magadat
163 XXVI | tüzes nyelvem leszáll a te fejedre, tudom Istenem,
164 XXVI | fért ki rajta.~– Están, te! Están! – kiálta indulatosan
165 XXVI | annak szokása.~– Ejnye, te egeret nyelt részeg borduda!
166 XXVI | becsületes városban. Ne, te kálvinista Róma!~A hajdú
167 XXVI | megállj, rossz kölyök, ha te nekem így produkálod, hogy
168 XXVI | a fuvoláját stimmolni: „Te, Tihanynak riadó leánya”,
169 XXVII | akarta beszélni.~– Hagyd te azt délutánra. Minden lelkes
170 XXVII | Hová lett a kisasszony? Te, mafla! – horkantott a matyóra,
171 XXVII | kocsi? A füledre feküdtél, te manichéus?~– Arra hát. Jólesik
172 XXVII | No, hát mármost – gyíh, te Csillag, gyih, te Pajkos!
173 XXVII | gyíh, te Csillag, gyih, te Pajkos! Bécs városáig meg
174 XXIX | bitorolja.~– Bizony, csak a te magzatod az, édes Decebál –
175 XXX | győződve, hogy hasonló esetben te éppen így jártál volna el
176 XXXI | Ezt ők ezelőtt hét évvel a te apádnak is felajánlották,
177 XXXI | forintot kölcsön adtam a te életed szerzőjének, ő fizet
178 XXXI | jó szerződés! – No, csak te vedd el azt a veres hasút.1
179 XXXI | legelső találkozásunknál te a körmöddel felhasítottad
180 XXXI | a Styx szigetéről.~– A „te” vadmacskád? Hát még mindig
181 XXXI | holdvilágnál, távolból; de te közelről láttad őt, jobban
182 XXXI | ragyogó nyílással:~– Hát te is szeretsz-e még?~A másik
183 XXXI | vadmacska. (Hanem arra, hogy a „te vadmácskád” legyen, nem
184 XXXII | mértékletes életmóddal, amit te folytatsz; – hiszen még
185 XXXII | megboldogultat! Hát mit akarsz te azzal a leánnyal?~– A legszentebbet.
186 XXXII | erény számára.~– Hát inkább te, mint a fiam! No, gyere
187 XXXIII | meg igazán, ugyebár az a te pythonissa szereped tiszta
188 XXXIII | nem tudná azt használni. Te, mint gyakorlott technikus
189 XXXIII | hínak; – látod, azt, hogy te engem meg fogsz látogatni,
190 XXXIII | tartottam magamnál, mielőtt te a hozzámjövetelre gondoltál
191 XXXIII | tüneményekben nem hiszek. Ez a te művészeted mégis hazugság,
192 XXXIII | egész hitemmel mondtam.~– Ha te annyit gondolkoztál volna
193 XXXIII | Mi lesz belőlünk? Én is, te is, leszünk-e valamik? Hát
194 XXXIII | én egy szemfényvesztőnő, te egy császári tiszt; azután
195 XXXIII | ahányszor én álmodtam tefelőled, te is annyiszor énfelőlem,
196 XXXIII | kis ház, amiben lakunk. A te apádnak pedig nem marad
197 XXXIII | túl! Egy új csillagvilág. Te azt mondod; én is semmi
198 XXXIII | mondod; én is semmi vagyok, te is az. Lehet-e két semmit
199 XXXIII | tartó ez a kenyér! Ez a te ismeretlen világod. – Én
200 XXXIII | kérdé lelke ifjától:~– És te valóban képes volnál arra,
201 XXXIII | arra, hogy énérettem, a te szíved kívánságából, lemondj
202 XXXIII | függ, előre „igent”-t mond. Te kitalálhatod, hogy mit fogok
203 XXXIV | németül, franciául.~– Oh, te schene Pum! Regardé mamzell:
204 XXXIV | tőled, hogy hazajöttél.~– Te parancsoltad: én szót fogadtam –
205 XXXIV | általam választott életpálya a te érzületeddel ellenkezik.~–
206 XXXIV | az országgyűlést, mert a te tiszti kinevezésed közbejött.
207 XXXIV | kedves jó anyám: szép vagy te nekem mindig és minden alakban.~–
208 XXXIV | Ha én hízelegtem neked, te a nyelvedet öltötted rám.
209 XXXIV | nyomorúságodbul kiszabadítsalak, s te nekem levelet küldesz, mikor
210 XXXIV | olvasni, csak azért, hogy te a piszkos, szutykos, rücskös (
211 XXXIV | Szívtelen, érzéketlen fajankó, te! Egy macskakölyök nem tenné
212 XXXIV | karmolja meg az anyját, de te az én arcomat karmoltad
213 XXXIV | ekként jóvá fordította a te gonoszságodat. Nincs okod
214 XXXIV | okom pironkodni temiattad. Te lájtinánt! Volt már nekem
215 XXXIV | elhatározását.~– Emmánuel fiam, te mellettem fogsz ülni, azon
216 XXXIV | a magasan járó énekben: „Te voltál és vagy örök Isten!
217 XXXIV | voltál és vagy örök Isten! És te megmaradsz minden időben!”,
218 XXXIV | Akkor történt ez meg, amikor te poshadt káposztával tartottál
219 XXXIV | Servus! Jancsi pajtás! Te vagy a Galgai Jancsi, ugye?~–
220 XXXIV | Hogy ne ismertem volna? Hát te mit csinálsz itt?~– Itt
221 XXXIV | Melchizédechet.~– Pajtás, te! – súgá a fülébe Galgai
222 XXXIV | fülébe Galgai Jancsi. – Te ugyan szép hínárba másztál
223 XXXIV | kérdezé Manó a barátjától –; te felköszöntöd azt az embert,
224 XXXIV | kálomisták. „Ne menjen le a nap a te haragoddal!”~Manó aztán
225 XXXIV | Ohó! Kis fiacskám! Hát te már tudod, hogy mi az a
226 XXXV | azzal csak nagy galibát. A te hebehurgya beszéded sokat
227 XXXV | bolondságom elenyészik a te érdemeid mellett. Az egész
228 XXXV | nemzetet semmivé teszi. Ehhez te ne szólj! Még egy kicsit
229 XXXV | velem tettek, az mind a te szemed előtt történt. Te
230 XXXV | te szemed előtt történt. Te tudtad, hogy az nem jó,
231 XXXV | világ csúfjára kitüntetnem, te hidegvérrel végignézted. –
232 XXXV | erősebb volt ez a vágy bennem. Te nem vetted észre! Itthon
233 XXXV | anyámat elküldted öltözködni, te magad pedig mentél (majd
234 XXXV | erőszakkal. – Hát mondjad! Ha te lettél volna akkor az én
235 XXXV | még most is eladnám.~– Te eladnád, ha rajtad állna?!~–
236 XXXV | harapott a lába ikrájába. – Hát te is finnista vagy? Hát te
237 XXXV | te is finnista vagy? Hát te is megőrültél? Hogy a finnekkel
238 XXXV | ezt a firkát!~– „Firkát!” Te! Nyáladék kölyök! Tudod,
239 XXXV | kiskutyát felrúgta: „Hát te nem tudtál ugatni?”; azzal
240 XXXV | pokol kutyái ragadozzák el a te redves őseidnek a csontjait!
241 XXXV | volt már akkor, amikor a te őseid még sátorozó csavargók
242 XXXVI | feladatom lesz.~– Tudod te azt, hisz azért jöttél ide.
243 XXXVI | keresem az olyan embert, mint te vagy, s ha megkaphatom,
244 XXXVI | kemény fickó kell nekem, mint te vagy, aki kitanulta az egész
245 XXXVI | Asszonyt?~– Még leány.~– Akkor te roppant praktikus egy ember
246 XXXVI | talál a famíliája, ahol te a háztüzedet meggyújtod.
247 XXXVII | Azt mind beszerzem én. Te csak a menyasszony után
248 XXXVII | a tejárusnőn lesz a sor. Te a Bástya utca sarkári fogsz
249 XXXVII | fog ismerni bizonyosan, de te hiába akarnád őt megszólítani,
250 XXXVII | hogy nem térsz-e vissza? Te azonban továbbmégy, s hátra
251 XXXVII | még elmondani.~– De hát, te szentem, te oltárképem,
252 XXXVII | elmondani.~– De hát, te szentem, te oltárképem, nem félsz velem
253 XXXVII | Megyek én teveled, ahová te viszesz, s ha azt mondanád,
254 XXXVII | veled mennék. Nem tehetsz te velem semmi rosszat, hiszen
255 XXXVII | Annak a művészetnek, amire te tanítottál, vége. A pénzt,
256 XXXVII | nyomra vezetsz! Majd bizony te egy quietált hadnaggyal
257 XXXVII | Együtt megyünk oda. Megállj, te áruló!~Azzal felölté az
258 XXXVII | a világ csábjai ellen, s te magad odamégy, s elcsábítod!
259 XXXVIII| a fülében ez a név.~Hát te eladnád az őseid ereklyekincseit
260 XXXVIII| a Justus Frausnak, ha a te kezedre kerülnének?~Elvetemült
261 XXXVIII| Tehát legyen úgy! De nem te fogod kótyavetyére bocsátani
262 XXXVIII| Vakandi Anonymus!~– Vakandi! – Te itt? – hebegé Decebál.~Vakandi!
263 XXXIX | korában azt kérdé Manótól: hát te hogy tudtál egyszerre leányból
264 XL | bekötött ujján.~– Hát a te drága kezedet mi lelte,
265 XL | ravasztakarója vágta meg.~– Te lőttél!~– Nem hallottad
266 XL | azt is felfogadom.~– Csak te kacagj!~A jó paprikás halászlének
267 XL | Gyöngyöm, galambom! Hisz te boszorkány vagy! – kiált
268 XL | bivalytehéntől.~– De hát hol vetted te azt a tehenet?~– Hol vettem?
269 XL | kettőt. Nekem maradt a tehén. Te viseled a farkasbőrt kacagánynak.~
270 XL | mégse kísértsük az Istent. Te itt maradsz, a mappákat
271 XL | Magyarországon nincs párja a te kincsednek, fiam, Manó!~–
272 XL | Nem férnek egymástól.~– Te ma nagyon rosszul fogsz
273 XL | volt.)~– Hát ez micsoda? Te odafenn hálsz a fán? Manó
274 XL | Az övé a gunyhó.~– Hát te nem férnél el abban? A feleségeddel
275 XL | mindez meglesz.~– S addig te a fa tetején hálsz, az életpárod
276 XL | miatt a fejed. Ha én téged a te Lizandráddal összeesketlek,
277 XL | Jól van, be van írva. Hát te, vőlegény, mit móringolsz
278 XL | vőlegény, mit móringolsz a te jegyesednek?~– Testemet,
279 XLI | hebegve. – A meghívón csak a te neved van. Rólam szó sincs.~
280 XLI | akarok addig várni, amíg te a Pannák királya léssz;
281 XLI | medvevadászatra.~– Hová akarsz te menni?~– Megmondtam. Ahol
282 XLI | szó! Bizonyítsd be, hogy te vagy a kiskirály Tuhutum
283 XLI | hivatalos oda? Hát férfi vagy te? Aki elszaladsz világgá,
284 XLI | leányáé; az mindegy. De hogy te csélcsap, csapodár, kikapó
285 XLI | fogadom a lelkemre, hogy amint te itt hagysz ebben az én nagy
286 XLI | gyalázatomban, én is itt hagyom a te házadat, s ha visszatérsz,
287 XLI | egy reménysugár támadt.~– Te kérdőre vonod a főispánt? –
288 XLI | méregbogyó.~– Hogy mersz te idejönni? Te üldöző ördögöm! –
289 XLI | Hogy mersz te idejönni? Te üldöző ördögöm! – kiálta
290 XLI | nyugodt hangon válaszolt.~– Te magad adtál erre jogot,
291 XLI | méltatlanságot követtek el, s te a levelem pecsétjének a
292 XLI | talán, hogy ezt a gyalázatot te követted el rajtam?~– Tagadom,
293 XLI | Igen egyszerű a nyitja a te talányodnak. Azt talán tudod,
294 XLI | tekintetben igen szigorúak. Te az első férjedtől elváltál,
295 XLI | szerint érvénytelen házasság. Te mindenüvé elmehetsz, mint
296 XLI | meghívót az udvari körökbe a te nevedre. – És erre Decebál
297 XLI | reszketett.~– Mit akarsz velem? Te szörnyeteg! Meg akarod velem
298 XLI | lábával tapossa!~– S azt te mondod? Te! Aki engem mindig
299 XLI | tapossa!~– S azt te mondod? Te! Aki engem mindig szidalmaztál.
300 XLI | kétségbeesésig üldöztél.~– S te annak az okát mind nem találtad
301 XLI | Ahogy mondám: én tudok írt a te nagy fájdalmadra, hallgasd
302 XLI | ajánlattal lepjen meg?~– Ismét a te saját cselekedeted. Mi olyan
303 XLI | elítéltek két évi várfogságra, te, aki tudtad, hogy ártatlan
304 XLI | bele a jövendőmbe, hogy te jó vagy hozzám: szíved szerint
305 XLIII | tűzmestert, aki irányt ad neki.~– Te nézz oda a távcsővel a túlpartra,
306 XLIII | embereknek való.~– Lőj már te is vissza!~– Nem jut-e eszedbe –
307 XLIII | orron tudnám találni, mint te akkor a cucurbita aurantiával.~
308 XLIII | Lizandrának.~– No, hát szívd te addig a szivaromat, amíg
309 XLIII | kérdezé rémülten.~– Ne ügyelj te most rám! – hörgé Manó. –
310 XLIV | angyalkám! Mért nem maradtál te nálam? Kisleánynak, kis
|