Fezejet
1 I | felfutó növényt ismeri-e?~– No, már ilyet láttam egyszer.
2 I | nagy görbe kertészkését.~– No, nézze, nagyságod! ezeket
3 I | nemesítettem valamennyit.~– No lássa, excellenciád, ha
4 I | kergetni a császárvárosból. – No, hát ez az asszony lakik
5 I | civilizált világot jelképezi.~– No, hát most térjünk át Tuhutum
6 I | vétkest megfogni soha.~– No, ha a vétkest nem lehet,
7 II | olyan veszendőnek szánva. No, meg aztán az a híres herceg,
8 II | történt meg káromkodás nélkül.~No, de csak: „Geduld bringt
9 II | hogyan kell titulálni.~– No, mit bámul az úr? – riad
10 II | vármegye persecutor hadnagya.~– No, ha persecutor az úr, hát
11 III | Ponthay gróf is jól ismeri.~– No, hát, Karakó! fáj-e még
12 III | nyakú kálvinista volt.)~– No, mindegy. Hát menjen fel
13 III | van, neki böjtölni kell.~– No, hogy annál jobban böjtölhessen,
14 III | Budavára vívásánál is.~– No, de legalább azt a sinkót
15 III | behajítani a nyitott ablakon.~– No, de most meg aztán olyan
16 III | Sose tessék tőlük félni. No, még egy pohárral ebből
17 III | díszlakomához való cókmók.~– No, illustrissime – mondá a
18 IV | senki a vármegyében.)~– No, hát itt van. El ne felejtse,
19 IV | volt felhúzva az óra.)~– No, ketyeg már. Elviheti. Várjon
20 IV | Új zár kellene hozzá.~– No, majd azt is megigazítom
21 IV | indzsellérhez.~– Tekintetes úr!~– No! Mi dűlt össze megint?~–
22 IV | nincs. Hanem van egy rab.~– No, hát azt a rabot oda kell
23 IV | azt Spanyolországban is.~– No, e bizony nagyon modális
24 V | csap rá teljes erővel.~– No, még egyszer!~Aztán harmadszor
25 V | amin a lisztet mérik.~– No, hát mázsát?~Előhozza aztán
26 V | fekszik a kend kutyája.~– No, hát lássuk, hogy melyik
27 V | Hagyd azt a cigánynak.”~– No, hát ma én fizetek. Kend
28 V | Elég jó az a daruknak! No, hát nekünk is egy hordót
29 V | hozzá segítő kéz elég.~– No mármost, minekünk dézsát
30 V | mozgatni lehet, mint a tapírét.~No, ha ő az, akkor ugyan szép
31 V | rokolyákkal. Úgy kell neki!~No, de hát ez még mind ártatlan
32 V | hogy meg fogja hallani.)~– No, hát gyepre, bajszos! –
33 V | szavakkal is inzultálja.~– No, öcsémuram! Most mindjárt
34 V | nem viszed el szárazon.~– No, hát ide vele.~Mielőtt a
35 V | kétségbeesett hangon Bakala Peti.~– No, akkor egyenesen a mennyországba
36 V | arca egészen elsápadt.~– No, hát jól van. Dabajkónak
37 V | hogyha a korcsmában danolnak. No, hát menjünk oda az ablaka
38 VI | valami kolera-amuletum lehet.~No, majd a holnapi gyűlésben
39 VII | nyafogj! Anyád ma haragszik.~– No, ha az apámra haragszol,
40 VII | anyádnak, hagy körülnyalogat. No, nézz rám szépen, aztán
41 VII | Mit tudja ez még, mi az? No, jó! Eredj, Emmácskám, lelkecském
42 VII | bóbádat tépem ám meg érte. – No, te szép kis virágszálam,
43 VII | mindjárt szépen mórest?~– No, Emma! Elég volt! Bocsáss
44 VII | dolga énhelyettem hazudni.~– No, de lássunk a mulatságunk
45 IX | piacról minden embert.~– No, hát mi történt?~– Az, hogy
46 IX | lesz abból többet ember.~– No, cimbora, csak ne hazudj
47 IX | mesebeszéd! Hiszi a bolond!~(– No, hát érdemes az embernek
48 IX | kirabolná, ha én ott nem volnék. No, hát nem igaz-e, amit mondok? „
49 IX | családi dolgait profanálni.~– No, hát én proponálom. Biz
50 IX | guzsalyszárral?~– Azzal még nem.~– No, én azt a guzsalyszárt összetöröm
51 IX | Az ember nem hinné.~– No, lássa. Hát aztán nem telt
52 IX | mondás is: fiam született.~– No, ez már nem annyira rendkívüli
53 IX | kutyánk, akit így híttak.) No, hát ennek is megjövendölték,
54 X | van valami tennivaló.~– No, majd eligazítjuk gyűlés
55 X | még csak nem is keresheti. No, sebaj! Több is veszett
56 X | óra 3/4-et mutatott tízre. No, de egy negyed alatt be
57 XI | szorongatni az eredményt.~– No! Hor – ká – Horká; – zi –
58 XI | vérben forognak a dühtől. – No, de elég lesz mára.~Az ilyen
59 XIV | tud, amit ők nem tudnak. No bizony! Diákul minden bolond
60 XIV | írni a nagy fekete táblára: no, tessék elolvasni azt! Aztán
61 XIV | ezeket ugyan ki bántaná.~– No, menyecskék! – kiáltott
62 XIV | hozott magával egy darabot? No, te Dudásné, hát néztél-e
63 XIV | mintha ölnyire érnének.~– No, hát kit egyek meg közületek? –
64 XIV | hívogatná az emberiséget, hogy no hát, ki akarja még a csontját
65 XIV | verve a törvényszék elé.~– No, ez csáléra megy! – mondá
66 XV | markába a bartwisch nyelét:~– No, hát nesze ez a seprő, eredj
67 XV | felpattant a pandúr lovára.~– No, hát megyek magam! Majd
68 XV | úrnapján lövünk parádét.~– No, hát majd én adok golyót
69 XV | Decebál a homo regiusnak.~– No, csak vedd el, fiam. Jól
70 XV | elhangzott, csak úgy magában.~– No, hogy még jobban ráemlékezzél! –
71 XV | mogyorópálcát, s ezzel a szóval: „No, hogy te is ráemlékezzél,
72 XV | rézsút vág, és górig!~– No, ennek a kisasszonynak ugyan
73 XV | ugyanazt a fogai közé dugva.~– No, csak ne féljen semmit!
74 XV | és csalfán mosolygott.~– No, mondja bátran. Az Attila.~– „
75 XV | Volt az ősmagyaroknak.”~– No! Micsodája. Ne szégyellje!
76 XV | visel; az is attila ugyan; no, mi az, ami nagyot pattan,
77 XV | kocsis a lovakat hajtja? No?~– Ostor – nyögé ki a gyermek
78 XV | ősapánk?~– Az ostort.~– No, azt is. De még azon kívül?
79 XV | rovatosban megőriztetett. No, Emmácskám, fogja a kezecskéjébe
80 XV | a táblára az én nevemet. No! Ne féljen semmit, nem nézek
81 XV | háttal fordulok magának. No! Fogjon csak hozzá szépen.~
82 XV | mester diktálta betűnként.~– No! H, O, R, Hor…K, Á, Z, I,
83 XV | nem hagyom letörülni.~– No, hát akkor megfordítom a
84 XVI | dicsekedő szót intézve:~– No ugye? Milyen szépen leírta
85 XVI | ruháját, s odasietett hozzá.~– No, te szép dolgot csináltál
86 XVI | csapott volna le a sarkamban! No, most vesd el magad, Jancsi!
87 XVI | Hűh! Én? azt a hajat?~– No, hát nem nyírod. Majd lenyírom
88 XVI | riadt rá a pajtása.~– No, Emma.~– Ne híjj engem Emmának. „
89 XVI | botot?~– „Gerundium.”~– No, hát felkapunk két gerundiumot,
90 XVII | sohasem hagyja el a humora.~– No, öregem – monda Adalbert
91 XVII | azt mondja a lionoknak: No megálljatok, majd csinálok
92 XVII | kúria inscribáltatása által. No, azért nyugodt lehetsz,
93 XVIII | Természetesen hófehér ruhában.~– No, de megbocsássatok, ahhoz
94 XVIII | katekizmusomból tanultál volna.~– No! És aztán ezt a levelet
95 XVIII | cucurbita aurantia”.~– Hahaha! No majd előkeressük a napkeleti
96 XVIII | regattát szoktunk rendezni? No, hát egy ilyen sandolint
97 XIX | férjét híja segítségül.~No, ott most szép rendet talált.
98 XIX | lenni? Még maga sem tudja. No, csak fiskárus ne!~Aztán
99 XIX | így mondják a mengyikások. No, hát csak pihenj le; nagy
100 XIX | sok lesz, majd megárt.~– No, hát vidd el vacsorára,
101 XIX | majd én utána viszem.~A nő sebesen hadaró nyelvvel
102 XIX | néz engem?~Mikor aztán a nő látta, hogy a könny is a
103 XIX | fordított a véleményén.~– No, jól van, ne sírj, nem bántottalak.
104 XIX | nézünk ki mind a ketten. No, hát hozd a pájdlimat, ha
105 XIX | hallgatott erre a felfedezésre.~– No, hát hová akarsz menni? –
106 XIX | de meg is ajándékozzák. No, hát akkor a faluba kell
107 XIX | kegyelmedtől, hogy kinek híják.~– No, hát kvittek vagyunk. Hozod
108 XIX | majd viszem a te batyudat. No, add ide. Zálogul.~Manó
109 XIX | kicsoda, és honnét jön.~– No, hát vágjunk neki a bozótnak.~
110 XIX | a hírét?~– Hallottam.~– No, hát ez az. Vigyázz, hogy
111 XIX | idekinn, míg behívlak. – No, de ríva ne fakadj megint,
112 XIX | ácsorgónak egy csengő hang:~– No, bejöhetsz már!~Manó belépett
113 XIX | tudott beszélni.~– Gyere be, no! (Száj súgta ezt, vagy ezt
114 XIX | ez a nagyszemű itten?~– No, hát ha nem félsz éjjel
115 XIX | Liza. A leány kormányzott: „No, most jobbra! Arra a fehér
116 XIX | aztán megint elereszteném.~– No, akkor hát jó vagy! (S megint
117 XIX | háromszor iszik a magyar.~– No, mármost hát vizünk is van!
118 XIX | jő az ő házukba soha.~– No, kisfiam – szólt a mama,
119 XIX | háta!” – Hát ez az idegen nő, hogy tudhatja azt, hogy
120 XIX | hozzá sem akart nyúlni:~– No, hát miért nem eszed? Talán
121 XIX | akkor megnyugszol aztán? – No, hát ülj ide mellém, „Tanussy
122 XIX | kitalálta a gondolatját.~– No, te kis bohó, csak le ne
123 XIX | messze, messze!~ ~– No, mármost eredj alunni, –
124 XIX | Én bántanálak – téged?~– No, ha meg akarnál csókolni.~
125 XIX | foltját a szeme alatt.~– No, te, Gil Blascskám, ugyancsak
126 XX | ölte volna? Gyilkosság! No, ez szép kezdet volna egy
127 XX | sürgeté türelmetlenül.~– No, csak várj sorodra, majd
128 XX | mondj.~– Igazán szeretnéd? No, hát mondok valami igazat.
129 XX | ilyesmire vetemedjék!~– No, csak ne kiabálj ilyen nagyon,
130 XX | Rettenetes vakmerőség!~– No, ugye, hogy igaz, amit mondtam? –
131 XX | Sajnáltál volna? Szegény gyerek. No, eredj vissza aludni; feküdjél
132 XX | Hahaha! De vitéz vagy! No, hát ha nem akarsz lefekünni,
133 XX | idei népdalt cifrázgatva.~– No, most eredj innen – mondá
134 XX | Manó igazán visszahőkölt.~– No, most sunyj el, bújósdit
135 XX | a köcsögöt a kezéből. – No, maga ugyan szép dolgot
136 XX | hagyni, annyi bizonyos.~– No, majd megválik, hány zsákkal
137 XX | Hát Isten veled, Böske.~– No, én csak elszökném innen
138 XX | hanem a szemei égtek.~– No, hát téged mi lelt? – kérdé
139 XX | Összetépnek, ha odamégy hozzájuk! No, mit adjak? Adok egy csókot,
140 XX | s kiment a folyosóra.~– No, hát nem eresztem le a hidat. (
141 XX | megmondom a grófnak magának.~– No, még ilyen büszke mendikást
142 XX | zsebű kertészzubbonyban.~– No, fiam, mit akarsz?~(Akármelyik
143 XX | kiterjesztett levélre téve.~– No, lásd, kedves Lizám, megjött,
144 XX | asszony megfogta a kezét.~– No, te, mondhatom, derék gyerek
145 XX | tetszik itt, mint ottan? No, hát adja Isten, hogy sohase
146 XX | Hagyj ma: lesz holnap!”~– No, hát én is ma laktam jól
147 XX | De jó az az éhesség.~– No, majd lesz módod debreceni
148 XX | Előre örülök neki.~– No, hát most fogd ezt a szerződést,
149 XXI | Hogyne láttam volna.~– No, hát most szedd fel a sátorfádat,
150 XXI | meg legyen jutalmazva.~– No, hát adj neki búcsú fejében
151 XXI | közölni a feleségével.~– No! Megkerült a drágalátos
152 XXI | kollégiumban! Mendikás!~– No, ugyan nagy csuda! Én nem
153 XXI | bosszantottad a szereteteddel.~– No, hát nem foglak benneteket
154 XXI | apja is olyan, mint a fia. No, hát hagyjatok itt mind
155 XXI | hogy mi van az ítéletben.~– No, hát mért nem mondod mindjárt?
156 XXI | bontott, felállt a székéről.~No, még egy utolsó nyilat akart
157 XXI | módjában van vele játszani.~– No, hékám. Adj egy csókot,
158 XXI | szemei meg szikráztak.~– No, hát tartsa!~Adott is Bakala
159 XXI | Mert nagy dolog az, ha egy nő a saját férjét be akarja
160 XXI | Hitetlenül nevetett.~– No, hát mit nevet a gróf? Én
161 XXI | spicli?”~– Igenis, spicli. No, hát egy ilyen spicli feljelenthetné
162 XXI | Sohasem is jött az ide többet. No, hát énnekem még azért is
163 XXII | hajnalban Decebált felkölté.~– No, öcsém, hát hogy aludtál? –
164 XXII | jurátus maradt ottan.~– No, már ez cudarság! – mondá
165 XXII | bizonyos lenézést fejez ki.~– No, hát legyünk mind a ketten „
166 XXII | hogy két esztendőt kapott. No, hát ne szurkoljon tovább,
167 XXII | vennem a tekintetes úrtól.~– No, hát vedd el a kanalat is.
168 XXII | Mi kereseted van itten?~– No, no no, kedves barátocskám.
169 XXII | kereseted van itten?~– No, no no, kedves barátocskám.
170 XXII | kereseted van itten?~– No, no no, kedves barátocskám. Hát
171 XXII | Több szem többet lát.~– No, csak azokat tessék kikeresni,
172 XXII | a dicsvágy ábrándjaitól, no meg az egerektől.~Reggel
173 XXIII | rontani az ünnepélyes hangot. „No, lássa az ember!” – „Soha
174 XXIII | elkacagta magát Decebál.~– No, hát ha tartozom magamat
175 XXIII | börböncéje és a tajtékpipája is.~No, ez már emberség!~Kis idő
176 XXIII | felpattant erre a szóra.~– No, azt én meg nem engedem.~–
177 XXIII | felesége előtt kiejteni:~– No, de aztán mármost, ha azt
178 XXIII | politikának” – az üzletvilágban.~– No, asszony! Pakolhatod a ládádat!
179 XXIV | Nincs itt a pápaszemem.~– No, majd mindjárt segítek én
180 XXIV | minden talált kincsből. No, csak ne kiabálj, hiszen
181 XXIV | innen valamit elvinni.~– No, az már más! – monda Decebál,
182 XXV | kapóra jött Decebálnak.~– No, abból ugyan egy patkószeget
183 XXV | arra az anglus azt mondta: „No!”. Ha a latint nem angol
184 XXV | igyekezett odábbállni.~– No, hát mit mond az anglus? –
185 XXV | Decebál mindent előadott.~– No, hát mit szólsz hozzá? –
186 XXV | Tizenkettőkor.~– Reggelizem.~– No, hát hajnali egy órakor
187 XXV | csak mikor hazajönnek.~No, már ennél kellemesebb sportot
188 XXV | harmad – részét? – Mi az?~– No, a Thonuzóba kincseiért.
189 XXVI | lihegett bosszúságában.~– No, megállj, kölyök, majd adok
190 XXVI | visszamordult rá a ló hasa alól:~– No hát mi a?~Elkerítette neki
191 XXVI | a leeresztett koporsóra.~No, itt legalább szárazföld
192 XXVI | mersz csúfondároskodni? No, megállj, majd csinálok
193 XXVI | lőtávolából elmenekülhetett.~– No, ez szépen kezdődik! – mondá
194 XXVI | és áldom az Úristent!~– No, hát csak áldd, van okod
195 XXVI | tudod? Tanussy Emmánuel. No, ne járjon a szád, mintha
196 XXVI | Tanussy – micsoda? Izé! No, ni, nem jön ki a számon
197 XXVI | lépcsőtornácon várta.~– No! Elhoztad? Nem hoztad?~–
198 XXVI | emberem. Nekem ákombákot! No, megállj, rossz kölyök,
199 XXVII | Keresztyén atyámfiai! Először!”, no majd estefelé! Akkor meg
200 XXVII | megvallotta, hogy még nem.~– No, jó. Az nem nehéz. Hanem
201 XXVII | térdig érő rojtos gatyában.~– No, hát mit izen tőlem a kedves
202 XXVII | hogy retorikát tanult. No, majd a legjobbat fogom
203 XXVII | így magyarázta a rektor.~– No, megálljon, legátus uram,
204 XXVII | szokott impertinenciájával.~– No, drágalátos szép kis Emmácska!
205 XXVII | szállani, másként nem lehetett! No, megálljon, majd kikergetjük
206 XXVII | Horkázi megint újrakezdte.~– No, majd kurtábbra fogjuk otthon
207 XXVII | lelkem”! Az akasztani való! No, ha azt akarja, hogy levegyem
208 XXVII | a „Világlátó” csárda.~– No, ha Világlátó, akkor lássunk
209 XXVII | nyolc kapu vezetett bele.~– No, itt megetessünk – mondá
210 XXVII | viszonza az szelíden.~– No, hát akkor maradjon kee
211 XXVII | emelni. Meg sem moccant.~– No, most már „gyesznó”, mert
212 XXVII | hátával az állás oszlopát.~– No hát! Drága szép Emmácskám!
213 XXVII | az utolsó pohár bortól.~– No, hát mi dűlt fel?~– Ide
214 XXVII | szt is csak tudj…~– No, hát én ezt most megköszönöm
215 XXVII | annak négyes suhogóját.~– No, hát mármost – gyíh, te
216 XXVIII | egy pár szó különbség. – No, de jöjjenek csak ki azok
217 XXVIII | házának a falait is bontották.~No, ha ti lerontottátok a mi
218 XXVIII | Belizárnak, ha Tanusvár leszavaz.~No, hát elő a legvégső segédeszközzel!
219 XXVIII | vármegye követjének.~ ~– No, ez csak tiszta munka volt! –
220 XXX | ülés meg a konferenciák! No, csak adja elő, mi történt,
221 XXX | pecsételve.~– Még a hintók is? No, jól van. Majd segítünk
222 XXX | a szolidaritást … stb.”~No, még csak ez kellett Decebál
223 XXXI | csak elég jó szerződés! – No, csak te vedd el azt a veres
224 XXXII | ne kövess el ellenem!~– No, hiszen annyi eszem csak
225 XXXII | fizetett életjáradékombul.~– No, ez annyira komoly dolog,
226 XXXII | inkább te, mint a fiam! No, gyere el holnap hozzám;
227 XXXII | Semmit sem hallottam.~– No, az a szegény kis árva lélek,
228 XXXIII | tanulom – a kedvedért.~– No, hát most exament fogsz
229 XXXIII | olyan a kezem, mint a jég!) No, ne szorítsd meg olyan nagyon.
230 XXXIII | azt találja mondani, hogy „No, hát magát a kezet is!” –
231 XXXIV | Úm möglök (unmöglich).~No, ez a lökés legalább a régi
232 XXXIV | Most is csak hóbortoskodol! No, hát beszéljünk prózában.~
233 XXXIV | egészen a hátába állt.~– No, hát gyújts rá, fiam, ott
234 XXXIV | már, hogy nagyokat ásít. No, de még csak egyet! – Tegnap
235 XXXIV | közöttünk csak „a tékozló fiú”. No, nézze csak, drága Emmácskám,
236 XXXIV | küldök, akkor jöjj ide.~No, itt megbuktunk – az igazmondással.
237 XXXIV | köszönetét kifejezni.~– No, csak ne hadarj olyan nagyon! –
238 XXXIV | például a „credo”?~Ahá! No, most meg vagy fogva, Emmánuel.
239 XXXIV | kilépett a kérdező elé.~– No, hát itt maradok. Jézus
240 XXXIV | mindent összefoglalni.~– No, jól van. Elég volt! – mondá
241 XXXIV | együtt a kettőt nem érthetem.~No, megeredt erre minden oldalról
242 XXXIV | hínárba másztál mostan bele. No, megállj, majd én kirántalak
243 XXXIV | Jézus Máriám, tíz arany! No, már ez nagy eset!~Azzal
244 XXXIV | abból sejtem az egészet.~– No, hát maradjon itt még. Én
245 XXXIV | Haha! – kacagott Decebál. – No, azt a jámbor samaritánust
246 XXXV | magas politikát csinálni.~– No, hát jól van. Megszöktél.
247 XXXV | feküdtem, kimarjult lábbal.~– No, hát azt az anyád nem szagolhatta
248 XXXV | egyesegyedül a finnekével azonos.~No, hiszen ilyen hittagadást
249 XXXV | Fraulein is semlegesnemű.~– No, most már semlegesnemű lehet,
250 XXXV | Összetépni való rongy, hahaha! No, hát jó! Ha meg tudja tagadni
251 XXXV | emelkedett.~– Hányszor mondjam?~– No, hát itt van a levele, olvasd.
252 XXXVI | éhen kellene meghalnom!~(No, lám! Még ennek a kegyelemkenyéren
253 XXXVI | tagadott az apád, ugye? No, hát csak kezdj hozzá, hogy
254 XXXVI | Hahaha! Daróc is jó lesz. No, hát darócba foglaltatlak.
255 XXXVI | Az igen természetes.~– No, hát szeretem, hogy megegyeztünk.
256 XXXVI | akarok hozni valamit.~– No, csak valami fölösleges
257 XXXVI | nem volt meghonosítva.~– No, hát akkor gratulálok hozzá.
258 XXXVI | szökik?~– Természetesen.~– No, hisz ott rá nem talál a
259 XXXVI | hogy örült neki előre!~– No, hát hozd bele minél előbb!~
260 XXXVII | kiálta fel a Nagy Mogul.~– No, nézd a mendikást! – szörnyűködék
261 XXXVII | tanácsos úrrá változott át.~– No, hát akkor, madame, én is
262 XXXVIII| németalföldi mázolatok. No, ha Thonuzóba képe nem odavaló,
263 XXXVIII| szobrocskája lett volna.~– No, akkor ez egy olyan természeti
264 XXXVIII| italienisch? Casto, fara, vallo?~No, ha még ez is olaszul van
265 XXXIX | elejtett farkastól fél.~– No, ne reszkess; majd elmegy
266 XXXIX | taszított a védasszonyán.~– No, hát mi bajod? Mi kell?~
267 XXXIX | tudom, ki szoptatja meg.~No, most egyszerre rájött!
268 XL | hangzott is a fenyítő tenyér.~No, hát picspács! – felelt
269 XL | hiszed? Ugye ez is hazugság? No, hát gyere oda a gunyhó
270 XL | állkapcája már el volt lőve.~– No, ez az egyik farkas, amelyiket
271 XL | Asszonyvár” lobogó tűzfénynél.~– No, még egy pohárral ebből
272 XL | magyar valláson vagyunk.~– No, hát akkor válasszatok magatok
273 XL | Lizandra. – Hát mit mondjak?~– No, majd én diktálom. „Én,
274 XLI | visszaifjodott három századdal.~No, hogy az egész Tuhutum vármegyében
275 XLI | kezét.~Ismét rásötétedett a nő lelkére az árnyékok legfeketébbike
276 XLI | mi gyógyít meg belőle.~– No, hát mi az oka? Nem vagyok-e
277 XLI | úgy tetszik, lenyelem.~– No, hát add ide az én kezembe,
278 XLI | bánni? – rebegé megijedten a nő.~– Mert nem méltó, hogy
279 XLI | gyönyörködöm az orcapirulásodban. No, hát idejöttem megmondani,
280 XLI | mint a halál – nyögé a nő.~– Bolondság! Ugyan ki ölné
281 XLI | akkor teljesülve van.~A nő lelke már bele volt sodorva
282 XLI | lehüvelyezni a lábát:~– No, hát Jancsi, mi újság idehaza?~–
283 XLII | Kossuth teszi az indítványt! – No, ha senki sem szól, hát
284 XLIII | mellé, a sánckötegekbe. A nő felvette azt! Jó lesz a
285 XLIII | szivarát Lizandrának.~– No, hát szívd te addig a szivaromat,
286 XLIV | illetlen dolog. Ezt jó nevelésű nő nem teszi. Ott érte őt a
287 XLIV | a plebejus foglalkozás, no meg a rebellisség valami
|