Fezejet
1 XVI | Ne híjj engem Emmának. „Manó” a nevem mától.~– Ha meglát
2 XIX | neked is jut a gombócbul!~Manó megköszönte szépen, s elfogadta
3 XIX | káposztát?~Tudta azt már Manó.~– Abszurdum. (Mivel hogy
4 XIX | de már arra azt mondta Manó, hogy sok lesz, majd megárt.~–
5 XIX | a sarjút meg a tengerit.~Manó nekibiztatta a lábait, hogy
6 XIX | labda odagurult a közelébe; Manó felvette azt, és magánál
7 XIX | amivel azt nyerte, hogy Manó kikapta azt a kezéből, s
8 XIX | ide az ütőfámat, hallja!~Manó még eddig a másik karját
9 XIX | jelenetet. Bevárta, míg Manó utoléri.~– Adjon Isten jó
10 XIX | tekingetett rá, mintha félne tőle.~Manó pedig folyvást mellette
11 XIX | házam van, ahová nincsen út.~Manó nagyot hallgatott erre a
12 XIX | visszatartotta a véleményét Manó; majd elárulta magát, hogy
13 XIX | semmit. Elviszlek magamhoz.~Manó visszatért hozzá.~– De hát
14 XIX | batyudat. No, add ide. Zálogul.~Manó nevetett, és odaadta a kis
15 XIX | hang:~– No, bejöhetsz már!~Manó belépett az alacsony ajtón,
16 XIX | ezt is a szemek mondták?)~Manó kezdett körültekinteni a
17 XIX | nagyszemű odasettenkedett Manó mellé, s jót csípett neki
18 XIX | nem fiú ez, hanem kislány.~Manó csak elámult, hát már ez
19 XIX | van a nyakán.~A biz igaz!~Manó restelkedve gyűrte be az
20 XIX | aközben kezébe kaparintotta a Manó batyuját, s szétbontá a
21 XIX | hozzá, – nem volt kenyér.~Manó szerénykedve ajánlá fel,
22 XIX | én mindjárt – ajánlkozék Manó készségesen. – Hol az a
23 XIX | nincsenek itten – a vadászok.~Manó furcsa talányt kapott a
24 XIX | után.) Szaladt a korsóért.~Manó markába kapta a fűzfahusángját,
25 XIX | keresztül a bokron: elöl a Manó, hátul a Liza. A leány kormányzott: „
26 XIX | Hallod, hogy bömböl az erdei manó!~– Magam is Manó vagyok.~–
27 XIX | az erdei manó!~– Magam is Manó vagyok.~– Nézd, micsoda
28 XIX | attól a repülő tűzszemtől Manó. Szentjánosbogár az; elfogott
29 XIX | köveken kellett leszállni. Manó hozzákészült.~– Majd persze!
30 XIX | nekünk valami, ami az „övék”.~Manó nagyot bámult. Kevély emberek
31 XIX | mellém, „Tanussy Emmánuel”.~Manó felszökött a helyéből, mintha
32 XIX | tudhatok belőle valamit.~Manó megkönnyebbült szívvel ült
33 XIX | voltam, voltam! – kacagott Manó, erősen kanalazva a rántott
34 XIX | Emma kisasszony, ma már Manó vagyok. Hiszen mondtam neked,
35 XIX | félek én attól, hisz én is Manó vagyok.~– Hát hogy csináltál
36 XIX | nagyon megtudni Lizandra.~Manó nem tudta a levest fújni
37 XIX | ha meg akarnál csókolni.~Manó fülig elpirult.~– Dehogy
38 XIX | égzengés sem ébreszti fel.~Manó szépen kezet csókolt a nénémasszonynak,
39 XIX | szarvasbőr, még finomabb.~Manó levetkőzött, s lefeküdt
40 XIX | kórushoz való magányének. Manó nem állhatja meg, hogy be
41 XIX | karja a feje fölé emelve.~Manó éppen akkor végezte az előálmát,
42 XIX | akar harapni!” gondolja Manó, s jószántából olyan ökölcsapást
43 XIX | s nagy, csontos legény, Manó csak tizenhárom éves, de
44 XX | elmondok neked valamit.~Manó odatérdelt az alacsony ablak
45 XX | Igazán azt írta! – kiálta fel Manó, elszörnyedve, hogy lehet
46 XX | bolond fiú vagy te, hallod-e?~Manó pedig csak úgy gyűrögette
47 XX | kezdett valami mondáshoz Manó, de kapicányon kapta a nyelvét
48 XX | elalszol, mint a macska.~Manó igazán visszahőkölt.~– No,
49 XX | padlásra.~– Az lesz legjobb.~Manó felmászott a külső lépcsőn
50 XX | a túlparton megláthatá Manó a tejhordó leányt, aki kora
51 XX | megint felhúzta a hidat.~Manó lesietett a hiúból, s kereste
52 XX | is én azt! – hetvenkedék Manó, s nekiszaladva, egy ugrással
53 XX | ki hagyta futni azalatt.~Manó pedig törtetett a bozóton
54 XX | jótékony álmot szokta meríteni. Manó ott látta őt maga előtt
55 XX | volt hozzá; annak nézte.)~Manó pedig odatoppant eléje,
56 XX | meg fényes napvilágnál is.~Manó átvette Adalbert gróftól
57 XX | maga is nevetett rajta.~Manó pedig csörtetett vissza
58 XX | Ne kívánd azt meglátni!~Manó meggondolta magát.~– De
59 XX | s bement vele a házba; Manó leült a kis padra az ajtó
60 XX | tombolni örömében, úgyhogy Manó elhitte, hogy ez csakugyan
61 XX | szaladt. Hanem egy pillantás Manó arcába megint helyrezökkenté
62 XX | Hadd várjanak – mormogá Manó.~Három csésze volt az asztalon,
63 XX | meg a kuglófdarabkákat. Manó természetesnek találta,
64 XX | Hogyhogy? – tudakozá Manó.~– Hát úgy, hogy a mama
65 XX | először igazán – vallá meg Manó.~– Neked csak adtak eleget.~–
66 XX | utóbbit nem akarta megengedni Manó. Azt ő maga végzi. Hanem
67 XX | a gróf válaszával.~Amint Manó eltávozott, Lizandra rögtön
68 XX | még valaha a viselőjét.~Manó ezúttal már a kertben találta
69 XX | osztrák ármádia tagjává tenni.~Manó csak pár szót válaszolt
70 XX | végcélig. Mit mond erre?~Manó nem engedett a szívébe látni.~–
71 XXI | meg volt érdemelve~Mikor Manó elhagyta a kastélyt, Adalbert
72 XXI | és a fekete harisnyások.~Manó a kastélyból örömtől lihegve
73 XXVI | Zuboki uramnak, mint Tanussy Manó. Énnek volt aztán hangja!
74 XXVI | barátság!~Azt is tudták jól Manó felől, hogy a szülői akarata
75 XXVI | jönnek a „légációk”. A Manó ugyan még csak egy „esztendős”
76 XXVI | pajtásságra, hogy Tanussy Manó egy ilyen kincs elemelése
77 XXVI | mindjárt kirekednék tőle.” Manó abból sem értett semmit.
78 XXVI | bajtársaknak.~Úgy tettek.~Manó felolvasta a gróf levelét
79 XXVI | hegyén a tojást. Ennélfogva Manó nagyon könnyen megbecsülhette
80 XXVI | sorsának veti meg az ágyát.~Manó elküldte a gróf levelét
81 XXVI | írt Decebálnak, melyhez a Manó iskolai bizonyítványa volt
82 XXVI | mint az altista, a Tanussy Manó. Neki még egy külön jogcíme
83 XXVI | annak a kezelője Tanussy Manó. Ahhoz is markos legény
84 XXVI | szerencsésen.~De Tanussy Manó megadta a diadalnak az árát.
85 XXVI | clarissime segíteni akart rajta: „Manó”.) Manó? Nem. Olyan nem
86 XXVI | segíteni akart rajta: „Manó”.) Manó? Nem. Olyan nem kell. („
87 XXVI | volna.~Pedig hát a szegény Manó gyerek ebben az egész levélhistóriában
88 XXVI | A várban egy harangot…”~Manó énekelte az altushangot.
89 XXVI | szakadt a dal a diákságnak.~Manó odafordult a falhoz, s ha
90 XXVII | nem énekelhet.~Tanussy Manó is „bagó” volt még (első
91 XXVII | cserélek én! – mondá Tanussy Manó.~Eleinte nevettek rajta,
92 XXVII | ily áldozatot.~Hanem aztán Manó olyan okot hozott fel, amely
93 XXVII | szüksége volt rá.~Különben Manó a legkeményebb nélkülözésekhez
94 XXVII | dörömbözésre ki nem nyílt; Manó aztán nem sokat könyörgött,
95 XXVII | illendő. Kend a legátus?~Manó tisztelettudóan vette elő
96 XXVII | féllel fogta a pipaszopókát.~Manó megvallotta, hogy még nem.~–
97 XXVII | kutyateremtetteképpen, Ámen!”~Manó megígérte, hogy a miatyánkat
98 XXVII | magától kinyílik az ajtó.~Manó megköszönte szépen a felvilágosítást.~
99 XXVII | aztán el ne felejtse kend.~Manó odatalált valahogy a rektor
100 XXVII | praeceptor fújta hozzá a kontrát, Manó az áltust. Egész az első
101 XXVII | akkor lefeküdtek szépen, Manó a feje alá tette a prédikációt,
102 XXVII | volt minden szabadkozás Manó részéről, hogy ő nem tud
103 XXVII | De hát az a prédikáció? Manó utoljára, hogy a dolog körmére
104 XXVII | könyvéből volt kölcsönözve.~Manó egy csepp kathedralázt sem
105 XXVII | néz fel a fiatal szónokra.~Manó úgy érezte, hogy az egész
106 XXVII | Mike-Pércs szentegyházában.~Manó másra akarta terelni a beszédet.~–
107 XXVII | teljes három bankóforint. Manó kivette közüle az ezüstpénzt,
108 XXVII | ágaskodott a zsebében. De Manó nem hajlott a marasztásra.~–
109 XXVII | teneked száz ilyen anekdotát.~Manó köszönte szépen a biztatást,
110 XXVII | elvisz ezekből egyet emlékül, Manó kiválasztotta belőlük a
111 XXVII | Ikafalvára? – szólítá meg Manó a hajdút.~– Dehogy megy,
112 XXVII | visszaröpítjük odáig, ahol eltévedt.~Manó vonakodott a szíves kínálást
113 XXVII | rá hagyta magát vétetni Manó, hogy odamenjen a hintóhoz,
114 XXVII | maga is beült a hintóba Manó mellé.~A diáknak bekötötték
115 XXVII | miatt üldözőbe vehessem.~Manó elfordította a fejét, azt
116 XXVII | hol van az a gézengúz?~Manó azután megmerevíté magát,
117 XXVII | Horkázi, beledugva a kezét Manó tógazsebébe; s azzal elkezdte
118 XXVII | való az ilyen szemét pénz!~Manó olyan igen sajnálta ezeket
119 XXVII | úton négy pej paripával. Manó nem talált ismerősökre sem
120 XXVII | azt a titkot is fölfedezte Manó előtt, hogy megtaláltatott
121 XXVII | igét) a dohos parasztoknak!~Manó utoljára kísértette meg,
122 XXVII | bevezette az istállóba.~Manó a kocsiból láthatá, hogy
123 XXVII | nagy kalap ernyője alól Manó. Hisz ez Tánczos uram! Az
124 XXVII | fellebbenté a kalapfátyolt Manó arcáról.~– …ndörgős menkű! ’
125 XXVII | vigyorgó!~Azzal lerántotta a Manó szájáról a köteléket.~–
126 XXVII | kézről lábról a kötelék. Manó kiugrott a hintóból, s szaladni
127 XXVII | való. – Ne vigyük ezt haza.~Manó azt gondolva, hogy akkor
128 XXVII | csak gyerekkocsi volna.~Manó csak ekkor mert nagyot lélegzeni;
129 XXVII | egyik szekérről a másikat. Manó egyre tekingetett hátrafelé,
130 XXVII | osztalékot a város jövedelmeiből.~Manó mind nagyon érdekes dolognak
131 XXVII | leszünk a nagy erdőb…~Hiszen Manó is gondolt valamit a nagy
132 XXVII | könnyebben húzhassanak, de Manó ezt arra vélte, hogy már
133 XXVIII| Tuhutum megyei követválasztás~Manó ettől a naptól fogva el
134 XXX | faragta azt a tollát, amivel Manó fiának levelet írni szándékozott.
135 XXXI | elárulnák.~ ~Tanussy Manó és Ponthay Alfréd egyszerre
136 XXXI | valami kellemetlen utasítás.~Manó erkölcsi kötelességének
137 XXXI | egy lapot – unalmaskodék Manó. – Elhiszem, hogy nagyon
138 XXXI | nem lehetetlen! – szólt Manó közönyt színlelve.~– Akarsz-e
139 XXXI | a csodaszűz látogatására Manó.~Rögtön nem bocsátották
140 XXXI | egészen árnyékban marad.~Manó helyet foglalt a nádszéken,
141 XXXI | többet ér mind a kettőnél.~Manó igen jól vélte felhasználni
142 XXXI | Itt nincsenek” címek.~Manó felnézett a szoba boltozatára,
143 XXXI | Az anyád még nem asszony.~Manó erre önkénytelen felkacagott.~
144 XXXI | nem elég az idvességre.~Manó áthágta a tilalmat, hogy
145 XXXI | rézsodrony rostaszemein. Manó nem ért rá tudakolni, hogy
146 XXXI | a következő pillanatban.~Manó sietett ki a szentélyből.
147 XXXI | igaz, az igaz – felelt rá Manó, s aztán átvéve az inastól
148 XXXI | Hogyan tudta előre, hogy Manó ma eljön hozzá?~ ~
149 XXXI | Még aznap este találkozott Manó az ő kedves bajtársával,
150 XXXIII| dicsőség és hálálkodás fogad.~Manó fogva tartá az ablakból
151 XXXIV | legalább egy időre.~De Manó is sok változást talált
152 XXXIV | asszony volt most is!)~Mikor Manó belépett a szobájába, felugrott
153 XXXIV | mindjárt elpiruló. Amint Manó ránézett, el akart távozni
154 XXXIV | édesanyám – szólalt meg Manó –, ha a kisasszony megengedi,
155 XXXIV | mutatóujja hegyével megtapintá a Manó orrának a hegyét: az elárulja,
156 XXXIV | éppen azért jött most ide Manó!)~El is felejtette, hogy
157 XXXIV | régi stílusból való volt. Manó annyit megtudott, hogy az
158 XXXIV | Ton pér e boku pér avek.~Manó bámulva nézett szét, s aztán
159 XXXIV | Egyik sem nézett ki belőle.~Manó azon az ajtón látta jónak
160 XXXIV | tractualis nótárius. Az utóbbi Manó előtt jól ismert alak a
161 XXXIV | collaudálva találta az apját Manó.~Ha már az anyjánál kellemesen
162 XXXIV | kellemesen volt meglepetve Manó azon feltűnő változás által,
163 XXXIV | én szót fogadtam – felelt Manó, megcsókolva az atyja kezét.~–
164 XXXIV | Ez készült beszéd volt!)~Manó hasonló ünnepélyes tenorbul
165 XXXIV | El is mehetett bízvást Manó a számára rendelt kis szobába
166 XXXIV | alávetni, töredelmesen.~Manó nem is gondolt arra, hogy
167 XXXIV | különösen büszke, s hogy Manó késedelmes volt, egyenesen
168 XXXIV | Nos, hát szép vagyok-e ma?~Manó szeretetteljesen csókolá
169 XXXIV | szegődött ellenségem voltál…~Manó csak ámult és bámult, hogy
170 XXXIV | azt a levelet karmoltad.~Manó szeretett volna közbeszólni,
171 XXXIV | megmosdatnám a fejedet lúg nélkül!~Manó úgy találta, hogy jobb lesz
172 XXXIV | coadjutor, Decebál, mellette Manó.~A tanítók felvonultak a
173 XXXIV | készítődött, azt kitalálhatá Manó abból az elégedett ragyogásbul,
174 XXXIV | idejéig vége ne legyen. Manó kiállta a nagy fenyítéket,
175 XXXIV | viselt dolgait ábrázolta.~Manó ezt is csak egy szelíd mosolygással
176 XXXIV | gorombaság után, s ez ábrázatban Manó egyszerre felismerte, dacára
177 XXXIV | értekezletre jöttem.~Azzal Manó rögtön a hóna alá dugta
178 XXXIV | engedjen, annak nincsen ára.~Manó igazán nagyon megörült neki,
179 XXXIV | ismert-e rád? – tudakolá Manó a régi cimborától.~– Kire?
180 XXXIV | a gyors inú kostasereg, Manó vezérlete alatt; Sára asszony
181 XXXIV | kocsin még hamarább, és így Manó legújabb viselt dolgának
182 XXXIV | voix très bien”. Amiből Manó megértette azt, hogy az
183 XXXIV | felelt emberül a vendégsereg.~Manó sohasem ivott bort. (A kadétokat
184 XXXIV | ha jelen volna – szólt Manó. – Az én feledhetetlen mesteremet,
185 XXXIV | még ha összefognak. Aztán Manó adta maga a rossz példát.
186 XXXIV | korában is a templomba?~Manó fidélis modorban válaszolt.~–
187 XXXIV | aztán egészen szembefordult Manó, s elkomolyodva nézett a
188 XXXIV | körmére állt az ördög, akit Manó lenyelt. Felállt a helyéről,
189 XXXIV | credóban hol található?~Manó erre is vállalkozott: hiába
190 XXXIV | egész főkurátorságot.~Maga Manó is kezdett most már megszontyolodni.
191 XXXIV | Mi volt ez? – kérdezé Manó a barátjától –; te felköszöntöd
192 XXXIV | talentuma van a pörcsináláshoz!~Manó aztán az ajtófélhez támogatott
193 XXXIV | útközben, és térítse vissza.~Manó azonban nem úgy járt, ahogy
194 XXXIV | ugatta meg a látogatót.~Manó benyitott az utcai szoba
195 XXXIV | mászkál ott a szobában?~Manó legjobb válasznak tartá
196 XXXIV | ördög, csak afféle fűevő manó, akit a német „Grasteufel”-
197 XXXIV | a nap a te haragoddal!”~Manó aztán leült a beteg ember
198 XXXIV | ennek majd a hideg föld.~Manó vigasztalta az öreget: majd
199 XXXIV | meg volna lepetve, mikor Manó úrfit megpillantja. Nem
200 XXXIV | nem hozat? – kérdezé tőle Manó.~– Mert nincs hozzá való
201 XXXIV | helyzetbe hozni a nehéz testet. Manó segítsége nélkül ez meg
202 XXXIV | volna. Az emelgetés közben Manó egy ezüstpénzt odacsúsztatott
203 XXXIV | s lódult ki a szobából.~Manó pedig azalatt gyönyörködött
204 XXXIV | lesz az, páter – mondta Manó. – Hanem hozasson magának,
205 XXXIV | kikerül még valahonnan – monda Manó, s a zsebébe nyúlva, kivett
206 XXXIV | bikszádi vizet ihatik azon.~Manó is tovább akart menni, csak
207 XXXIV | páter, megbocsátok – szólt Manó, komoly, határozott tekintettel
208 XXXIV | el.~Késő este volt, mikor Manó visszatért a táltos látogatásából;
209 XXXIV | neki.~– Mesebeszéd ez mind!~Manó egy nagy, nehéz tudománnyal
210 XXXIV | szokott krajcárban játszani.~A Manó úrfi legújabb viselt dolga
211 XXXIV | Frische viere!”~Amint Manó a társaság közé lépett,
212 XXXIV | össze nem tört.~S ezzel Manó odalépett Decebálhoz, a
213 XXXIV | fizetni, az utolsó forintig.~Manó ezzel megfordult a sarkán,
214 XXXV | levél keltéről – folytatá Manó –, hogy én az ajánlatot
215 XXXV | megnevezhetetlen. Ezt én szereztem!~Manó nagyot sóhajtott. Fájt neki,
216 XXXV | hozni? A fókavadászokkal?~Manó abban a tévedésben volt,
217 XXXV | ősapám! Az Isten ostora!~Manó most vette észre, hogy micsoda
218 XXXV | fektetve és kisimítva, odatartá Manó szeme elé.~– Olvasd el,
219 XXXV | világ sárgának tetszett Manó szeme előtt.~– Ne add a
220 XXXV | azt tudta mind a kettő.~Manó találta meg elébb a szavát.
221 XXXV | Azt az izenetet tudatták Manó úrfival, hogy őnagyságának
222 XXXV | elő ez életben soha többé!~Manó kiszakított egy levelet
223 XXXV | Ölellek, csókollak. Fiad, Manó.”~Ezt a papírdarabkát összegöngyölíté,
224 XXXVI | XXXVI. A praktikus emberek~Manó a kezébe vette az útitáskáját,
225 XXXVI | gazda csak vendég a háznál.~Manó, mielőtt elhagyta volna
226 XXXVI | az útjára! – utasítá el Manó a banyát. – Nem akarom,
227 XXXVI | nagy dohogva odább ment. Manó megfaragta a somfa botot,
228 XXXVI | ott van a Numero I-ben.~Manó sietett fel hozzá. Benyitott
229 XXXVI | inkább megszöktem eleve.~Manó nevetve biztosítá a barátját,
230 XXXVI | kilenc kis fiók nádiverébbel.~Manó tapsolt örömében.~– Éppen
231 XXXVII| az a nagy tudomány.~Mikor Manó Bécsbe visszakerült, s a
232 XXXVII| Megtanultad a szerepedet?~Manó tökéletesen megtanulta azt.~
233 XL | hajtja, azok a segédmunkások.~Manó a kormányosára bízza (az
234 XL | kezében suhogtatott fűzág!~Manó aztán szép engedelmesen
235 XL | nagy dévánkodásnak, mert Manó hanyatt estében beletenyerelt
236 XL | hosszú bádogszelencéit. Manó elszaladt már.~Végre mégiscsak
237 XL | boszorkány vagy! – kiált fel Manó. – Azok teszik meg, hogy
238 XL | elkezdett csúfondárosan kacagni.~Manó pedig odaomlott a lábaihoz,
239 XL | jönni az ijedségtől – rebegé Manó, s igazán reszketett. –
240 XL | folytatom a nivellálást.~Manó egészen eltakarta volna,
241 XL | párja a te kincsednek, fiam, Manó!~– De ugyan egész Európában
242 XL | Európában sincs! – tódítá Manó hévvel.~– De ezen az egész
243 XL | Lizandrának a fejecskéje ott a Manó ölében, talán álomnak is
244 XL | Te odafenn hálsz a fán? Manó fiam.~– Igen, ott a négy
245 XL | vissza, szükség lesz rátok.~Manó nevetett, mint aki tréfát
246 XL | a nyitját. Emlékezel rá, Manó, mikor még Emma voltál,
247 XL | hogy senki fel nem oldoz.~Manó még mindig kacagott; de
248 XL | apámuram – szólt elkomolyodva Manó. – Én nem vonom kétségbe
249 XL | sírva fakadt, s odaborulva Manó keblére, jólesett neki a
250 XL | álcázta a megdöbbenését. Manó biztatá, hogy legyen erős
251 XLI | volt az az arculütés, amit Manó megjósolt? Nem! Hisz ez
252 XLI | elhozták idáig a hírét, hogy a Manó úrfi mint ütött tanyát a
253 XLII | hős polgártársunk, Tanussy Manó, volt mérnökkari tiszt.” –
254 XLIII | lapban talált valamit Tanussy Manó, ami őt személyesen érdekelte.~
255 XLIII | Lizandra is megtudta ezt; mert Manó titkot nem tartott előtte,
256 XLIII | a mi barátunk! – monda Manó, mellette álló feleségének,
257 XLIII | Igen! Ő az!~Akkor aztán Manó is odalépett a bombavető
258 XLIII | vagyok benne virág?”~Amint Manó az ágyú mögé kilépett, a
259 XLIII | hagyva maga után.~Ekkor aztán Manó ágyúja felelt.~Ő jól is
260 XLIII | időközök alatt a túlpartról. Manó fitymálni kezdte ellenfelét.~–
261 XLIII | Nem jut-e eszedbe – szólt Manó tréfásan – hogy éppen így
262 XLIII | volt annyi lélegzete.~Amíg Manó irányzott, azalatt a túlparti
263 XLIII | ügyelj te most rám! – hörgé Manó. – Hanem odavigyázz, mit
264 XLIII | Akkor jól végeztünk – mondá Manó, s aztán ő is összeroskadt,
|