bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | építtettem.~– És a házakkal mi történt? Borsóra tették,
2 I | drágára tartják magukat. Vajon mi lehet őexcellenciájának
3 I | használni ellene?~– Azzal a mi országunkban nagyon megjárná
4 I | tetszik célozni. Hanem az a mi körülményeink között nem
5 I | vármegyében minden befolyását, s mi azon vesszük észre, hogy
6 I | embernek van kicsiny ára. Már mi az egy Ponthay Adalbertért?~
7 II | tesz. Nem is tehet. – De mi ez a mostani parádé a hajdanihoz
8 II | a vezérkos számára. De a mi mindennek megadja a nagyszerűség
9 II | fogadtatásból előre ízlelheté, hogy mi vár rá Tuhutum vármegyében.
10 III | egy kis szolid vacsorára, mi a kányának hoz ide magával
11 IV | Nem lopják el. Tudják, mi van benne.~– Hát mi van
12 IV | Tudják, mi van benne.~– Hát mi van benne?~– Egy ing meg
13 IV | tegye el mégis. Tudja, hogy mi van benne?~– Tudom, kártyák.~–
14 IV | hogy „kocsmáros úr?”~– Mi tetszik?~– Gegyfekt! – Érteni
15 IV | uram. – Hát bíró uramat mi hozza most ide?~Meglátta
16 IV | felejtem el. Hát magának mi baja van? Kell patkánycédula?~–
17 IV | Tekintetes úr!~– No! Mi dűlt össze megint?~– Csak
18 V | kiáltásokból tanulhatja ki, hogy mi a játék rendje. Ezekből
19 V | tizenkettőt.~– Hát aztán? Mi lesz belőle! Csak nincs
20 VI | VI. A varjú-nóta~A mi deákkorunkban volt egy nóta,
21 VI | hát bizony deákkorunkban mi is csak olyan rebellis,
22 VI | maig sem elucubrálta senki. Mi volt az a két varjú? Meg
23 VI | a varjú-nóta közben.~Hát mi szükség volt neki Belizárt
24 VI | beszennyeztetni hagynunk.~– Hát mi tetszik?~– Excellenciád
25 VI | fehér-piros szalaggal.~– Mi vagy te? – horkantott rá
26 VI | valami maradt a kezében.~– Mi a hét csoda ez? Valami pántlika!
27 VII | banya nem tudhatta meg, mi történt tovább. De hisz
28 VII | hangon.~– Mit tudja ez még, mi az? No, jó! Eredj, Emmácskám,
29 VII | maskarának neveljék, annak mi magyarázatot lehessen keresni?
30 IX | találkoztunk vele a határban. Mi a cimborámmal a generális
31 IX | Szárah nagysám, úgy van. Mi bizony éjfélig ott mulattunk
32 IX | minden embert.~– No, hát mi történt?~– Az, hogy a mi
33 IX | mi történt?~– Az, hogy a mi Decebálunk nem tűrte el
34 IX | semmit!~– Hát megnémuljak? Mi?~– Most ne hazudj.~Sára
35 IX | elhallgatá Bakala Peti, hogy mi történt azzal a határ pénzzel,
36 IX | Rézkuthyt. Én nem tudom, mi szellet szállta meg? Hisz
37 IX | azzal Sára asszony, hogy mi az a homo regius meg az
38 IX | Párizsból.~– Nem tudnám, mi a szöszön! Hisz nekem Decebál
39 IX | Tudja is ő, hogy minek mi az ára! Ha kérdi, mondja
40 IX | kérdésben adni kifejezést, hogy mi oka lehet nagysádnak az
41 IX | mindjárt kitaláltam, hogy mi szándéka van a lelkemnek.
42 IX | amit más nem tud.~– De mi hasznát fogja venni?~– Azt
43 IX | hogy olyan nehéz feje van. Mi szüksége van neki arra a
44 IX | katonának. Nem került elő a mi falunkból soha katona, mert
45 X | Látom.~– Felismeri, hogy mi ez?~– Mondja hamar.~Vakandi
46 X | mondok, az mind axióma. Mi okból akarnám én önt elámítani?
47 X | is ott találta?~– Ezt is. Mi ez? Hasonmása azoknak az
48 X | le erről a nyílvesszőről, mi van ráírva.~A régi magyar
49 X | Mármost tessék kibetűzni, mi van a nyílvessző egyik oldalára
50 XII | hiába magyaráznók, hogy mi volt az élesztője e nagy
51 XII(2) | feltette a süvegét, tegyük fel mi is.~
52 XII(3) | levette a süvegét, vegyük le mi is.~
53 XIII | Mondja csak, mért jár maga a mi házunkhoz, mikor maga se
54 XIII | trigonometriai punctum!”~– Hát az mi az istencsodája?~– A háromszög-mérésnek
55 XIII | A-rá-nyú-sí-tás! – szótagolá Emma. – Mi ez? szittya szó?~– Nem biz
56 XIII | parasztnak csak kötelessége van, mi vagyunk az ő urai.~– Ki
57 XIII | tudós ember. Azért vagyunk mi az egész országban az urak,
58 XIII | parasztok meg a szolgák, mert a mi ősünk, Kusidkun hozta meg
59 XIII | hisz a parasztok népe is a mi vérünk, azok is magyarok.~–
60 XIII | fizetik-e az adót is? Nohát! A mi vállunk szűz. A nemesember
61 XIII | akármit vétett; a parasztot mi ítéljük el, mi csapatjuk
62 XIII | parasztot mi ítéljük el, mi csapatjuk meg. Óh, sokszor
63 XIII | tapogatózott.~– Hát aztán mi nemesemberek éppen semmit
64 XIII | megölelgeti, összecsókolgatja a mi Emma kisasszonyunkat, s
65 XIV | világban is történik valami.~Mi az az ismeretlen világ?
66 XIV | az az ismeretlen világ? Mi volna más, mint a parasztnép?~
67 XIV | látni, de még nem tudja, mi az, amit lát, nem tudja
68 XIV | Nem így csinálták azt a mi őseink. Mikor azok egy birtoknak
69 XIV | ponyvahasadékon keresztül nézte, hogy mi történik; ami annál érthetőbb
70 XIV | könyvből, megtudhatta belőle, mi forr most ennek a leányruhába
71 XIV | okai, ezek a bujtogatók, a mi félrevezettetésünknek. Amilyen
72 XV | galambom. Majd megmutatjuk mi, hogy férfiak vagyunk.~Meg
73 XV | fogadta el.~– De hát akkor mi a patvarnak kergették el
74 XV | őrpaták vére; ezek voltak a mi ősanyáink, amazonok. A nevük
75 XV | Emmácskám. Az Attila volt az. S mi volt az az Attila?~A gyerek
76 XV | az is attila ugyan; no, mi az, ami nagyot pattan, amivel
77 XV | maga nem értette meg, hogy mi itt az igazi tréfa. Ő csak
78 XVI | dugtad volna az égő gyertyát. Mi lett belőle?~– Még semmi
79 XVII | voltak! – magyarázá Fanfan.~– Mi az? Mi az? – tudakozódék
80 XVII | magyarázá Fanfan.~– Mi az? Mi az? – tudakozódék Gil Blas.~–
81 XVII | hogy nem tud valamit, amit mi már kitanultunk.~– Héj,
82 XVII | volt.~– Mondd el! Mondd el! Mi az? Mi volt? – sürgeté Gil
83 XVII | Mondd el! Mondd el! Mi az? Mi volt? – sürgeté Gil Bas.~–
84 XVII | frenetikus diadalokat aratott.~– Mi az, mi az? – szerette volna
85 XVII | diadalokat aratott.~– Mi az, mi az? – szerette volna tudni
86 XVII | játssza. Akkor vetődik oda a mi Don Juan bátyánk. Meghallja
87 XVII | köszörületlen gyémántot. A mi Don Juanunk mindvégig remekül
88 XVII | mindent.~– Nem is tudom, hogy mi az a vadmacska. Hát mi az?~–
89 XVII | hogy mi az a vadmacska. Hát mi az?~– Dehogynem tudod. Ott
90 XVII | kalandon ment keresztül. A mi megdicsőült, áldott emlékű
91 XVIII | jarretières de ma déesse! Mi segíteni fogunk a bajodon.~–
92 XVIII | Tehát doctissimi collegae! A mi páciensünk „Lizandra nostras”-
93 XVIII | hogy oda sem megy, ahonnan mi megjöttünk. Ez egy zseni!~–
94 XVIII | elpusztítsa a méhesét.~– Vajon mi lehet az, amivel a választ
95 XVIII | napkeleti virágnyelvből, hogy mi titkos jelentése van a cucurbita
96 XVIII | érné utol a bolondság, s a mi Gil Blasunk szépen járna
97 XVIII | ajánlanám, hogy álcázzuk mi hárman magunkat rablóknak,
98 XVIII | Fanfan –, de hát mondd meg, mi akadályoz ebben a regényes
99 XVIII | a regényes tervedben?~– Mi? Mi! – dünnyögött GiI Blas –
100 XVIII | regényes tervedben?~– Mi? Mi! – dünnyögött GiI Blas –
101 XVIII | leszek a te Sant-Angelód. Mi hárman segítünk neked a
102 XVIII | éjszaka kihúzunk a partra, mi négyen a vállunkra vesszük;
103 XIX | s el nem tudva képzelni, mi rettenté meg Dorkót, maga
104 XIX | Bizony délelőtt én.~– Ejnye, mi a kánya? Hát nem szégyenlenéd
105 XIX | hová megy? Hogy Debrecenbe? Mi akar lenni? Még maga sem
106 XIX | Hiszen te okos gyerek vagy! Mi a neved?~– Én sem kérdeztem
107 XIX | kis batyut.~– Hadd lám, mi van benne?~– Ej, holmi fehérnemű.
108 XIX | hogy tudhatja azt, hogy mi lakik benne? Akit először
109 XIX | nem bánom. Hanem az, hogy mi módon tudja kegyelmed azt
110 XIX | adták a kezembe. Ezeket mi hímeztük ketten a leányommal,
111 XIX | öregasszony elalszik. – Mi ez? – Bűvészet!~Ettől aztán
112 XIX | Nemsokára megtudta, hogy mi jóval vannak az éjjeli látogatók.~
113 XIX | errefelé kezd tartani.~Mi lesz ebből?~A sandolin gyorsan
114 XX | cseppent ide ez a hosszú fickó? Mi keresete volt itt? Mi a
115 XX | fickó? Mi keresete volt itt? Mi a bolond ütött hozzá, hogy
116 XX | akkor mindig megvernek. Mi abból élünk, hogy hazudunk.
117 XX | tudok aludni tőle.~– Aztán mi szokott neked eszedbe jutni? –
118 XX | elérni valaha.~– Ugyan, mi az?~– Hát én azt még magam
119 XX | szemei égtek.~– No, hát téged mi lelt? – kérdé tőle a leány.~–
120 XX | Semmi beszéd! Tudom én, hogy mi a kötelességem. Ha fölcsaptam
121 XX | Elmondtad neki, hogy mi történt itt az éjjel?~–
122 XX | add ki a batyumat.~– Hát mi bajod most?~– Semmi. De
123 XX | nyomorult teremtés haragja, mint mi vagyunk? Te még nem láttad
124 XX | beültetve fákkal és bokrokkal. Mi még ma elmegyünk innen!
125 XX | az ormótlan kívánságra.~– Mi pedig hát együnk meg mindent
126 XX | őszinteséggel, hogy miben jársz? Mi célod van? Hová igyekezel?
127 XX | illő lovag és gentleman; a mi kedves öcsénk, anyánk után
128 XX | társaság hangulatja. „Egy a mi társaságunkból! Hisz akkor ,
129 XXI | volt.~– Sokat szenvedtünk mi itten – mondá Manónak –,
130 XXI | titkárától kicsaltam, hogy mi van az ítéletben.~– No,
131 XXI | de egészséges pofont.~– Mi a csodát?~– Egy olyan patent
132 XXI | engem a te házad nem lát.~– Mi lelt, bruder?~– Hogy mi
133 XXI | Mi lelt, bruder?~– Hogy mi lelt? Azt megtudhatod, ha
134 XXI | esetnél a Tripartitum? Eh, mi köze a „mi” ügyeinkhez a
135 XXI | Tripartitum? Eh, mi köze a „mi” ügyeinkhez a Tripartitumnak.
136 XXI | édes kedvesének.~Ugyan, mi jár most ennek az asszonynak
137 XXI | hogy megérthetővé tétessék, mi módon kerülhetett Ponthay
138 XXI | nyomán kalkulálta ki, hogy mi lesz ennek a cifra dolognak
139 XXI | mai napig nem tudja, hogy mi történt vele a régi napnál
140 XXI | felségsértés miatt. Hogy ennek mi lesz a következése? Azt
141 XXII | hangja. Találgatni kezdték, mi lehet az oka e fenyegető
142 XXII | juhászíthatnak. Hadd látom, mi lesz belőle, ha nem megyek?~
143 XXII | furkóhoz cinkanál való. Mi van a korsóban?~– Békaital.~–
144 XXII | kidoblak. Ez az én tömlöcöm. Mi kereseted van itten?~– No,
145 XXII | szakácsot, pincemestert; mi, a te régi jó cimboráid
146 XXII | erénynek. Mind a kettő.~– Mi az a kettő?~– Az egyik Thonuzóba
147 XXII | hittagadás árán. – Mik vagyunk mi, elkorcsult unokák az ő
148 XXII | az ő nagyságukhoz képest? Mi a tanusvári cucullorium
149 XXII | aki azt meg akarta tudni, mi van a Szár László és a Kenéz
150 XXIII | fát, mint az erdőn!” – „Mi a tatár? Hát még ezt is
151 XXIII | szándékkal jött, hogy most itt a mi kastélyunkban házmotozást
152 XXIV | nemzedék találékonyságát. „Mi volt ez? Kocsikerék? Nem!
153 XXIV | ön tudni fogja jól, hogy mi az a legfőbb kincs, amelyet
154 XXIV | a legfőbb kincs, amelyet mi itt e helyen keresünk. Ez
155 XXIV | palack vizet Horkáznak? Vajon mi célra használhatja ez azt?~
156 XXV | nem is tudja azt már, hogy mi volt a „koppantó”, meg a „
157 XXV | sem érti az ember, hogy mi a tatárnak tanulta meg?
158 XXV | Kinn is járt Londonban. Mi dolga volt ott?~Hozzá kellett
159 XXV | szépen, hogy magyarázza meg, mi van abban a levélben?~A
160 XXV | úr is megszólalt.~Ugyan mi üthetett hozzá, hogy egyszerre
161 XXV | Fiscus – harmad – részét? – Mi az?~– No, a Thonuzóba kincseiért.
162 XXVI | hogy csakugyan itt tanul, s mi a calculusa, akkor a legközelebbi
163 XXVI | lépsz át. Miért engedik a mi magyar előkelő családaink
164 XXVI | a helyeket, amelyekben a mi fajunk kiváló tulajdonai:
165 XXVI | a ló hasa alól:~– No hát mi a?~Elkerítette neki a szentjeit
166 XXVI | orgonista vagyok. Igenis. Mi tetszik a nagyasszonynak?
167 XXVI | Hogy ennek az epistolának mi lesz a sorsa, azt előre
168 XXVII | jutottam, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen” …
169 XXVII | ruháját; tanulja meg, hogy mi az igazi „magyar závár”;
170 XXVII | dicsőségben részesült a mi Emmácskánk Mike-Pércs szentegyházában.~
171 XXVII | Útközben aztán megtudám, hogy a mi Emmácskánk itt Mike-Pércsen
172 XXVII | észrevegye. Mit keres ez itt, a mi házunkban?~Az az említett
173 XXVII | megálljon, majd kikergetjük mi magából ezeket az ördögöket!~
174 XXVII | Világlátó, akkor lássunk mi is hozzá, hogy öltöztessük
175 XXVII | néznénk bele a tarisznyába, mi volna be… Tánczos uram elővette
176 XXVII | aki azt sem tudja, hogy mi ezen a nevetnivaló.~Akkor
177 XXVII | pohár bortól.~– No, hát mi dűlt fel?~– Ide nézz, ördög
178 XXVIII | No, ha ti lerontottátok a mi urunk házát, mi meg lerontjuk
179 XXVIII | lerontottátok a mi urunk házát, mi meg lerontjuk a tietekét!
180 XXIX | Decebál:~– Hát, édes báró, mi újság Bécsben?~– Hát azt,
181 XXIX | legjobban tudni.~– Nekem? Mi közöm van nekem egész Bécs
182 XXX | éppen otthon találta.~– Mi történt az én házamnál? –
183 XXX | konferenciák! No, csak adja elő, mi történt, élőszóval.~– Hát
184 XXX | pedig nem értené meg, hogy mi veszedelem támad abból,
185 XXX | Velük ülhetett tanácsot, mi módon lehetne kiköszörülhető
186 XXXI | meg kellett tudni, hogy mi lesz a jövendő sorsa? Manót
187 XXXI | kit látok szembejönni? A mi hajdani boszorkány-szomszédnőnket,
188 XXXI | szorítottam; kérdeztem, hogy mi járata van a Burgban. Ő
189 XXXI | nem ért rá tudakolni, hogy mi az; csak elrejté a zsebébe
190 XXXII | áldozatául fog esni. Az anyja a mi öregapánkkal volt gyöngéd
191 XXXII | ábrázatodat, ha elmondom, mi célra akarom fordítani én
192 XXXII | Nagyon kedves teremtés. Hát mi az?~– Én megtudtam, hogy
193 XXXIII | voltak ilyen gondolataim. Mi van a holdon túl? A csillagok.
194 XXXIII | végtelenség után kezdtem futni. Mi lesz belőlünk? Én is, te
195 XXXIII | leszünk-e valamik? Hát aztán mi lesz? Találkozunk-e valaha
196 XXXIII | Hogy csinálsz ebbül egyet? Mi van az utolsó csillagokon
197 XXXIII | én megmondom neked, hogy mi van az utolsó csillagokon
198 XXXIII | nem kellett aggódnom, hogy mi lesz velem ma. Ide hívlak
199 XXXIV | Mintha én nem tudnám, hogy mi az a máriás? A franciafutáskor
200 XXXIV | Emmácskám, mert ég ez a mi kastélyunk, csak a füsti
201 XXXIV | Megint bele akarják ugratni a mi áldott jó urunkat valami
202 XXXIV | választani. A tuhutumiak a mi urunkat akarják felléptetni,
203 XXXIV | választja, s a tensúrfit, a mi drága Emmácskánkat fogja
204 XXXIV | arra a debreceni levélre! Mi? Én odafáradok, töröm magamat
205 XXXIV | jelenlétükkel!” Hanem hogy kinek mi volt a neve? Azt nem kérdezi
206 XXXIV | De csak maradjon. Hiszen mi teológusok tanulhatunk tőle.
207 XXXIV | poharát megütköztetni.~– Mi volt ez? – kérdezé Manó
208 XXXIV | csak – súgá az –, várd el, mi lesz ennek a folytatása!~
209 XXXIV | nagy részvétteljesen, hogy mi baja? Hogyan gyógyítják?~
210 XXXIV | Nagy gonoszság ez, amit mi elkövettünk: én és mások.
211 XXXIV | Hát te már tudod, hogy mi az a szivattyú? Nagyon korán
212 XXXV | a lelki világosságot, a mi magyar népünk között századok
213 XXXV | Azért tanuld tisztelni a mi papjainkat: az égi üdv és
214 XXXV | részét elhallgatta.~– Hogy mi nem mehettünk utánad – vágott
215 XXXV | tartott neki minden darabnál: Mi volt az? Mi célra szolgált?
216 XXXV | minden darabnál: Mi volt az? Mi célra szolgált? Mit bizonyít?~
217 XXXV | eredetre vall.~– De hiszen a mi nyelvünknek nincs semmiféle
218 XXXV | fel van ruházva, amikre mi büszkék vagyunk. Vitézségben
219 XXXV | szeme elé.~– Olvasd el, mi van ebbe írva!~De már akkor
220 XXXV | Nyáladék kölyök! Tudod, mi van ezen írva? Ős igazi
221 XXXV | betűkkel? A „szer”, melyet a mi ősünk kötött a hét vezérrel.
222 XXXVI | soha többet.~– Hát magának mi baja van, Dorkó?~– Megütött
223 XXXVI | állni?~– Csak tudjam, hogy mi feladatom lesz.~– Tudod
224 XXXVI | a paprikás halat; amikor mi fáradtan előkerülünk a mocsárgázolásból,
225 XXXVII | kilenc nádiveréb-fiókkal. Mi kell még hozzá? „Egy nagy
226 XXXVII | volt a szappanhabtól.~– Mi történt a leányával? – kérdezé
227 XXXVII | a talány megoldását. Itt mi részt vettünk egy concursusban;
228 XXXVII | mint ti hárman, s azzal mi mind felbillentünk. Hát
229 XXXVIII| ez az oktondi fiú, hogy mi ennek az értéke!~Ő csak
230 XXXVIII| ist Ihr Anliegen?~(– Hogy mi kívánsága az uraságnak? –
231 XXXIX | lesz tőle a teste.~Vajon mi lehet ott?~Az elvert bivalyt
232 XXXIX | Ki nem tudta találni, mi baja? „Hiszen, ha szomjas
233 XXXIX | védasszonyán.~– No, hát mi bajod? Mi kell?~Újabb nyöszörgés.~–
234 XXXIX | védasszonyán.~– No, hát mi bajod? Mi kell?~Újabb nyöszörgés.~–
235 XL | Hát a te drága kezedet mi lelte, angyalkám?~– Hazudjak,
236 XL | álmainak paradicsoma.~– Hát ez mi az Isten csodája? – kiált
237 XL | mesélni. Igazán mese volt. Mi lesz egyszer ebből az országból,
238 XLI | elfeledte a kurucságát.~(Mi tűrés-tagadás? Biz a férfihiúság
239 XLI | mulatsággal. S annak tudjuk, hogy mi a vége? És így valahányszor
240 XLI | fájdalmat. Megmondom, hogy mi okozza azt; és aztán azt
241 XLI | azt; és aztán azt is, hogy mi gyógyít meg belőle.~– No,
242 XLI | gyógyít meg belőle.~– No, hát mi az oka? Nem vagyok-e nemes
243 XLI | kezedből azt a mérges bogyót.~– Mi gondod arra? Ha nekem úgy
244 XLI | Azt talán tudod, hogy a mi udvari köreink nagyon hitbuzgók,
245 XLI | Báró Tanussy Belizár úr! Mi adott önnek jogot arra,
246 XLI | a te saját cselekedeted. Mi olyan színjátszók voltunk,
247 XLI | akarsz, hallgatsz. Hogy mi legyen az az egy szó? Azt
248 XLI | lábát:~– No, hát Jancsi, mi újság idehaza?~– Semmi nagy
249 XLII | a parasztot! Lázadás ez!~Mi lesz mármost a véreskői
250 XLII | építeni jött ide; hanem hogy mi történik a véreskői örökváltsággal?
251 XLII | járatott, hogy ne tudja, mi történik a világban. Megtiltotta
252 XLII | és háladatlan hazát.~Vajh mi fog történni vele, ha egyszer
253 XLIII | felismerhetik egymást.~– Ö az, a mi barátunk! – monda Manó,
254 XLIII | egykor a Styx szigetére a mi Gil Blas barátunk vadgesztenye-lövegeket.
|