Fezejet
1 I | császárvárosból. – No, hát ez az asszony lakik most ebben a vityillóban
2 I | már ott lesz a nagyságos asszony kezében a levél, hogy a
3 I | kimondani, hogy azt ez az asszony meg ne hallja, s ki ne publikálja.
4 I | Decebálnak keresztelve. Ez az asszony, a gyermeke születése után
5 I | tizennégy esztendeje, az asszony lehet most harminc esztendős.
6 I | bizonyos hajszálhoz.~– Az egész asszony élénken emlékeztet azokra
7 II | bundás, köpenyeges ember, asszony; a kocsioldalról messze
8 V | mint a Dorkó nénőé, a szép asszony vén dajkájáé, aki neki egyúttal
9 V | Hejh! Ha ezt a tekintetes asszony meghallaná! – sóhajt fel
10 V | lábához sem! És azt egy asszony! – Az asztal lábához!! –
11 VII | alibi”-ről.~Azalatt Sára asszony rághatta mérgében a körmeit.~
12 VII | is elég arra, hogy Sára asszony arcát tűzlángba borítsa.~
13 VII | tűzlángba borítsa.~Dorkó asszony pedig azért térdel a földön,
14 VII | amíg annak a haját Sára asszony fésüli és fonogatja.~Szép
15 VII | fordított az anyjának.~Sára asszony aztán hirtelen a feje körül
16 VIII | beköszöntő nótát:~„Nekem olyan asszony kell,~Ha beteg is, keljen
17 VIII | asszonyt megszólja.~Mert az asszony aranycsillag,~Aranygarádicson
18 VIII | Kitty, kotty, hopp!”~Az asszony szitkozódott, az úr dalolt,
19 VIII | Feltalálva Thonuzóba sírja!~– Asszony! Menj a szobádba. Cimborák!
20 IX | Laci a szobából, de Sára asszony megkapta a mentéjén a vitézkötést,
21 IX | esküdött.~– Én? Tekintetes asszony! Úgy segéljen, nem voltam
22 IX | pardons! Kisztihand.~A szép asszony nagyon szerette, ha a nevét
23 IX | Halljuk – szólt Sára asszony, s leült az asztal mellé,
24 IX | úr! Ide a hotelbe (Sára asszony szeretett idegen szókat
25 IX | azt mondja a német.~Sára asszony ledobta a pénzes erszényt
26 IX | lesz örökkön-örökké.~Sára asszony baziliszk szemekkel tekinte
27 IX | micsoda itten! – kiálta Sára asszony indulatkitöréssel, s a szép
28 IX | Törődött is azzal Sára asszony, hogy mi az a homo regius
29 IX | tejpénzből került.~Sára asszony annyit belátott ez alkalommal,
30 IX | védelmezi meg egy magyar asszony a maga gyermekét!~Bakala
31 X | most meg nem hallja. Sára asszony is lamentált már, hogy a
32 X | kedélyállapotban volt.~Sára asszony csupa hitvesi nyájasság
33 X | tartozott, s mindezeknek Sára asszony a legnagyobb akkurátussággal
34 X | frustukot – válaszolt Sára asszony –, mert nem tanulta meg
35 X | Decebál azalatt, amíg Sára asszony a magyar nyakravalóját csokorra
36 XI | tanár ad oktatást. Sára asszony azalatt ott ül az ablakban,
37 XI | sikerült.~Ennek aztán Sára asszony rendkívül nagyon örül.~Akkor „
38 XIV | mint Sodoma és Gomora. Sára asszony dúlt, pusztított és újjáteremtett,
39 XIV | egzámentet”.~Ez volt Sára asszony vágyainak az utópiája, hogy
40 XIV | De scythául ki tud? Sára asszony azt tartotta, hogy „tudomány”
41 XIV | kérdezősködni utána, a Dorkó asszony nyomban tudott valamit hazudni,
42 XIV | Decebál és Sára között. Az asszony csak a kulcsárné révén tudta
43 XIV | határjárásra meg kell híni! – Sára asszony mit csinál az egész törvénnyel. –
44 XIV | láthatárig eljuthat.~Sára asszony már hajnalban felzaklatta
45 XIV | földfelosztást?~De Sára asszony csak azon föltétel alatt
46 XV | volt, mindenünnen.~Sára asszony éppen az asztalterítés nagy
47 XV | seregestül! Jön a tatár!~Sára asszony nem akart hinni a beszédnek,
48 XV | cigányasszony jóslata!)~Sára asszony lerohant a lépcsőn, ki az
49 XV | lefordult a lórul.~Sára asszony pedig odaplántálta magát
50 XV | rá kategorikus hangon az asszony.~– Nem tudom! Nem láttam –
51 XV | nagyon, mikor ez a délceg asszony felcsapta a férfisüveget
52 XV | Ezért aztán örömében Sára asszony jót ütött neki a hátára
53 XV | tisztelendő úr! – kiálta Sára asszony a szekérre kapó Horkázi
54 XV | olyan jól megfogadta Sára asszony parancsolatját, hogy az
55 XV | arról tudni, hogy mikor asszony üt bottal, vagy hajít kővel,
56 XV | mivelhogy őneki már Sára asszony elmondá a titkolt igazságot.)~
57 XV | hanem e magyar szótól: „ám asszony!” Az ősmagyarok őrpatáknak
58 XV | fogja megtudni a tekintetes asszony, amikor per cselédszoba
59 XV | szerint volt öltözve Sára asszony, a Moniteur des Dames szerint,
60 XV | szavára nem ügyelt.~Sára asszony átsugdosott a szomszédaihoz,
61 XV | azért olyan peckes.~Sára asszony feltette a fejében, hogy
62 XV | ki a pipázóból.~Csak Sára asszony maga nem értette meg, hogy
63 XVI | más irányba ragadni Sára asszony figyelmét. Öltözni! Harmadszor
64 XVI | Lipót-rend ott van Sára asszony szekrényében; az apa maga
65 XVI | Peti Sára asszonynak, Sára asszony, szokás szerint, Dorkó nénőnek,
66 XVI | És nem vakargatja a Dorkó asszony a lábacskáit, hogy jobban
67 XVIII | leereszté a csapóhidat; az asszony bement a vityillóba, s a
68 XIX | hajtsa le a fejét. Maga Sára asszony is csak a déli harangszóra
69 XIX | háta mögé, amire aztán Sára asszony félmezítláb ugrott föl az
70 XIX | tette a zűrzavart.~Sára asszony azt akarta volna, hogy azonnal
71 XIX | hírnevét.~Azt tette Sára asszony, hogy betört Decebál szobájába,
72 XIX | betekintve, ott látta Sára asszony egy asztalnál ülni Csunyi
73 XIX | Móric bátyám! – kiálta Sára asszony, kezeit tördelve. – Hallott-e
74 XIX | beállt mendikás diáknak.~Sára asszony jól oldalba taszította könyökkel
75 XIX | akarsz menni? – folytatá az asszony. – A kastélyba? Ott szívesen
76 XIX | fehérnemű. Ne bontsa ki.~Az asszony csak egy ingnek a csücskéjét
77 XIX | ezen a hídon átkullogsz.~Az asszony elöl ment, s mikor eljutott
78 XIX | jobbhoz szoktál? – unszolá az asszony.~– Megmondom igazán. Kegyelmed,
79 XX | tanulni. Ez éjjel egy szegény asszony és a leánya szállást adtak
80 XX | s megyek az utamra.~Az asszony megfogta a kezét.~– No,
81 XX | a szája a bámulattól.~Az asszony ravaszul mosolygott.~– Úgy
82 XXI | hogyan lehetett öltözve?~Sára asszony hajszolta a férjét, meg
83 XXI | ugye, ez az?”, hanem Sára asszony egyikben sem akart az eltűnt
84 XXI | tudod, hogy mire képes egy asszony, ha elkeserítik?~– De szeretnék
85 XXI | még jobban kacagott.~Sára asszony aztán, mikor látta, hogy
86 XXI | félrevonult a pipatoriumba. Az asszony duzzoghatott magára.~Duzzogott
87 XXI | garçonéletet élnék.”~Még ez is Sára asszony bosszantására szólt.~Megállj
88 XXI | Az ebéd vége felé Sára asszony asztalt bontott, felállt
89 XXI | lőni Decebál: megfogta az asszony kezét, s a vonakodót átölelve,
90 XXI | utasítá el az enyelgést Sára asszony.~A késő őszi medvevadászatokhoz
91 XXI | lármát csaptak odalenn. Sára asszony igen helyesen utasítá a
92 XXI | terelve a beszédet.~Sára asszony a szobájába érve, úgy megragadta
93 XXI | igazság a földön? – suttogá az asszony. – Hát illik ez? Becsület
94 XXI | tudnék! – sóhajtá fel az asszony.~Bakala Peti csak bámult.~–
95 XXI | egyszer szerepelnek.~Sára asszony pedig azért, hogy könyvből
96 XXI | volna. Ezt a fitymálást egy asszony sem bocsátaná meg; hát még
97 XXI | valaki az igazi okára.~Sára asszony átértette az egész tervet.
98 XXI | vele elégedve.~De még Sára asszony is. Mert ki nem állhatta
99 XXI | flastromul kapni.~De Sára asszony nevetve húzta magát vissza.~–
100 XXI | gyémántos, aranyba foglalni való asszony! Mikor az ura feldühíti,
101 XXI | is illett tennie, mert az asszony éppen azzal foglalkozott,
102 XXI | bekövetkezett vacsoránál (ahol Sára asszony igen jó étvággyal hozta
103 XXI | egyeztek meg, hogy Sára asszony holnap reggel mindjárt útnak
104 XXI | szakadni a csókolódásnak. Sára asszony még a tovagördülő hintóból
105 XXI | ingyen el nem követnek. Ez az asszony bizonyosan szerelmes. Mert
106 XXI | Adalbert gróf mást sejtett. Ez asszony Belizárba szerelmes, a kisebbik
107 XXI | igazságot kisütni – mondá Sára asszony, miután a történeteket még
108 XXI | hogy tudja azt a tekintetes asszony?~– Sokszor előhozzák beszéd
109 XXI | elérésére, hogy egy szerelmes asszony az ő imádott urával kétesztendei
110 XXII | Még nem gördült ki Sára asszony úti hintaja Tanusvár poros
111 XXIII | Sárika! Mégis jó áldott asszony ez!~Megint egy kis idő múlva
112 XXIII | hűséges, nyájas, deli szép asszony, amikor a börtönajtóablak
113 XXIII | parancsolgat nekik Sára asszony, s azzal kibontakozva férje
114 XXIII | találna jönni!)~Szegény asszony! De milyen boldog is volt!
115 XXIII | alkalmat – idebenn.~Azért Sára asszony ebből a dologból egészen
116 XXIII | az lett a vége, hogy az asszony odaült duzzogva az ablakhoz,
117 XXIII | volt fordulva), hogy Sára asszony egyszerre zsebkendőjével
118 XXIII | az üzletvilágban.~– No, asszony! Pakolhatod a ládádat! Megyünk
119 XXIII | szólt nagyot sóhajtva Sára asszony.~
120 XXV | ember! – kiálta bele Sára asszony, akinek ott kellett hallgatózni
121 XXV | amilyeneket a tekintetes asszony szokott osztogatni!~Sára
122 XXV | szokott osztogatni!~Sára asszony aztán ott marasztá a kedves
123 XXV | testvérnénjeit a tekintetes asszony?~– Óh, amióta férjnél vagyok,
124 XXV | szegényeket Erdélyben.~Sára asszony szemei ragyogtak, kérdő
125 XXV | helyett odarepült az ölébe az asszony, s az idegen jelenléte dacára,
126 XXV | csomagolni az úrhölgynek. Sára asszony nagy parádéval akar föllépni
127 XXV | odakerült a levelük Sára asszony bőröndjének a fenekére.
128 XXVI | nem kevésbé orrolt rá Sára asszony. Annak sem jó szolgálatot
129 XXVI | legfőbb kívánsága). Sára asszony sorba látogatta mind a hét
130 XXVI | mint Don Juannak.~Sára asszony tökéletesen felvilágosodva
131 XXVI | elhiszi azt egy szerelemféltő asszony.~Ezért nagyon elkeseredve
132 XXVI | elkeseredve jött vissza Sára asszony az erdélyi kéjutazásból.
133 XXVI | Ki fizeti azt meg?~Sára asszony nagyot lihegett bosszúságában.~–
134 XXVI | jutott úri fogatot.~Sára asszony ült biz abban. Ő is nagyon
135 XXVI | össze nem kötözik.~Sára asszony mindezekről a földi bajokról
136 XXVI | Elkerítette neki a szentjeit Sára asszony.~– Hagyd ott azt a lovat,
137 XXVI | tógás diák között?~Sára asszony átlátta, hogy ezzel nincs
138 XXVI | hozom hat garasért.~Sára asszony nem sokat válogatott benne:~–
139 XXVI | nem sokat bontogatta Sára asszony, hanem levagdalta a késével
140 XXVI | asszonyságok, hogyan kergeti Sára asszony egy talyigán ülve a Tanussy
141 XXVI | le lehetett szállni.~Sára asszony nem várt segítséget. Egyik
142 XXVI | Himlőben! – kiálta fel Sára asszony. – S az én fiamnak ott kell
143 XXVI | nyavalyában halt meg.~Sára asszony kívül maradt, ott akarta
144 XXVI | jönnek vissza? – kérdé Sára asszony hüledezve.~– Nem ám – felelt
145 XXVI | egy tizes! – kiálta Sára asszony, odadobva a földre egy ezüstpénzt.~
146 XXVI | A külső gáton állt Sára asszony tekintélyes alakja; szép
147 XXVI | kántor? – szólítá meg Sára asszony az énekek fejedelmét.~Az
148 XXVI | diskantusból akarna a tekintetes asszony egyet elvinni, abból van
149 XXVI | kezdődik! – mondá magának Sára asszony, s visszadobogott talyigájához.~
150 XXVI | kiálta mérgesen Sára asszony, s majd felfordította a
151 XXVI | kikötőbe, a Bikába.~Sára asszony, késő lévén az idő, ő maga
152 XXVI | Egy ilyen látványnak Sára asszony is lehetett nézője. Mert
153 XXVI | be azt a palánkot!)~Sára asszony onnan az ablakból csak akkor
154 XXVI | le rájuk az ablakbul Sára asszony. – Azt, ott ni, azzal a
155 XXVI | Haj, de dühös is volt Sára asszony. Egész éjjel le nem feküdt,
156 XXVI | vendégfogadóba, a tekintetes asszony már künn a lépcsőtornácon
157 XXVI | Elhoztam ezt a levelet.~Sára asszony azt a két szép fehér fogsorát
158 XXVI | kirukkolunk a tekintetes asszony ablaka alá, s elénekeljük
159 XXVIII| makk-király egyfelől, Sára asszony ugyanazon színből a királyné
160 XXIX | szükség volt itten.~Sára asszony volt legjobban kielégítve
161 XXIX | verseny, diadalok. Sára asszony Dorkó nénőt otthon hagyta,
162 XXIX | vesztettél? – kérdé Sára asszony, férje dúlt arcából húzva
163 XXIX | nem akasztják fel?~Sára asszony mind Sobrira gondolt.~–
164 XXX | fenevadaimnak!” Csakhogy Sára asszony az ilyen levelet először
165 XXXI | csak ürügy. Ez a furfangos asszony ismét beletalálta magát
166 XXXI | lehet ez?~– Az anyád még nem asszony.~Manó erre önkénytelen felkacagott.~
167 XXXII | egy szenvedélye volt, az asszony.~A lefolyt hét év nagyon
168 XXXIV | fürtökbe süttetve. (Szép asszony volt most is!)~Mikor Manó
169 XXXIV | mamzel! – marasztalá Sára asszony. – Ist mein Emma ta! Hab
170 XXXIV | volna itten szóhoz. Sára asszony egyre kérdezett, de feleletre
171 XXXIV | taszigáló karok közül.~Erre Sára asszony fontoskodó arccal mondá
172 XXXIV | megismervén, bebocsátották. Sára asszony szintén fel volt már készülve
173 XXXIV | lehetett volna parádézni.~Sára asszony bókot várt a fiától, körülfordulva
174 XXXIV | künn az utcán várt férfi és asszony.~A távolrul jöttek között
175 XXXIV | zsurmolása alatt odasúgott Sára asszony a svájci mamzellnek~– Nid
176 XXXIV | Manó vezérlete alatt; Sára asszony a mademoiselle-lel kocsin
177 XXXIV | Ezúttal már nem kérdezte Sára asszony a fiától, hogy szép-e a
178 XXXIV | taposd a sleppemet.~Sára asszony a fia karján lejtett át
179 XXXIV | olyan nagyon! – oktatá Sára asszony.~A franciát szép csendesen,
180 XXXIV | Restellte is a dolgát Sára asszony nagyon, s figyelmeztetésül
181 XXXIV | Erre a blaszfémiára Sára asszony felugrott az asztaltól,
182 XXXIV | azokban: ezt bizony Sára asszony is meghallhatta volna. –
183 XXXIV | rokkant lett azóta. Sára asszony hirtelen behívatta a Dorkó
184 XXXIV | hogy tiszteli a tekintetes asszony, egy kis collátiót küldött.
185 XXXIV | táltos látogatásából; Sára asszony kétszer is visszaszalajtá
186 XXXV | fumigálja az egész dolgot, az asszony csiklandozva érzi magát.~
187 XXXV | éjszakára.~De amint odaért Sára asszony a betűlehüvelyezésben, hogy „
188 XXXV | mondásra nyitott be hozzá Sára asszony.~Már a tekintetéből is észrevehette
189 XXXV | volt! Megfenyítettem.~Sára asszony elszörnyedve csapta össze
190 XXXV | szidalmazta az őseimet!~Sára asszony erre haragjának egész batteriáját
191 XXXV | égetnének belőlük suvickot!~– Asszony! – ordíta fel szörnyű haraggal
192 XXXV | hátrált ám meg előle az asszony. Ha ő az egyik öklét emelte
193 XXXV | múzeum túlsó oldalára. Sára asszony pedig előbb sírva fakadt,
194 XXXVI | Megütött a tekintetes asszony. Pofon ütött tegnap este.
195 XXXVI | ez hiányzott nekünk! Egy asszony, aki a számunkra megfőzi
196 XXXVII| senkinek hazudni. Igaz, hűséges asszony akarok lenni. Annak a művészetnek,
197 XL | Dicsérte mindenki a szép asszony főztét, a két kancsó, az
198 XL | dolog!~– Dicsőséges egy asszony! – kiálta fel Mántay Móric.~–
199 XL | verte a tenyereivel.~– Csoda asszony! Valóságos amazon! Férfitól
200 XL | akinek pompás! De hát az asszony?~– Az övé a gunyhó.~– Hát
201 XLI | gatyában. A hintót Sára asszony maga egyedül tölti meg,
202 XLI | tartalmazta, mindenütt, ahol asszony van a háznál, az senkinek
203 XLI | vizsgálja azt át, mint Sára asszony. Hiszen már tud olvasni,
204 XLI | a dologban? – szólt Sára asszony, kapkodva a mentő szalmaszál
205 XLI | szólt síránk hangon az asszony.~– Ne búsulj! Majd ha én
206 XLI | hanem az asszonyát.)~Sára asszony agyonsírta magát a szobájában
207 XLI | neki, hogy ő a legszebb asszony hét vármegyében: az arcképét
208 XLI | azért, mert szerette (tud az asszony többet is szeretni), hanem
209 XLI | Ádámot, mikor még második asszony nem volt a világon. S a
210 XLI | érte megszenvednie!~Sára asszony az ujjain tudta volna elszámlálni
211 XLI | mellékelve. Az utóbbit Sára asszony átküldte Decebálnak, hogy
212 XLI | hajtatna.~Azt azonban Sára asszony szemfüles figyelme észrevette,
213 XLI | Belizár úrnak” szólt az.~Sára asszony tudott már olvasni, megérthette
214 XLI | szókat nem értette Sára asszony, mert az „olcsó lelkek”
215 XLI | neki, hogy a levelet az asszony törte fel, el is olvasta.~
216 XLI | az, hogy a magyaroknál az asszony a férje öccsét kisebbik
217 XLI | ismerhetővé lenni. – Sára asszony a bámulattól megbűvölve
218 XLI | én, hát megteszem.~Sára asszony eldobta a két méregcseresznyét
219 XLI | közmondást: „Pénz elverve, asszony számlálva jó.”~Sára zokogva
220 XLI | csak asszonyára vár.~Sára asszony összeszedte erejének maradványait.
221 XLI | vissza, mert a tekintetes asszony itt hagyta a kastélyt, s
222 XLII | megválasztását, azt pedig Sára asszony vette rá e nagylelkűségre.~
223 XLIV | elfelejtettük, miért?)~Sára asszony egészen beletalálta magát
224 XLIV | minderről lehetett Sára asszony előtt is beszélni, mert
225 XLIV | n’est-ce pas!”, s Sára asszony ráhagyta, hogy „oui”.~Nagyon
226 XLIV | azokat a feleségének.~Sára asszony volt a legelső, aki egy
227 XLIV | Komárom vára kapitulált, Sára asszony a legelső leutazó gőzhajóval
228 XLIV | látványra a szívéhez kapott Sára asszony, és nagyot sikoltott:~–
229 Uto | de nem uralkodnak.~Sára asszony nem annyira szép asszony
230 Uto | asszony nem annyira szép asszony már, mint nagyon kövér;
231 Uto | szokta súgni. Valamikor, szép asszony korában, egy igen magas
|