Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézusom 1
jézusra 1
jo 1
jó 230
jóakarat 1
jóakaró 1
jobb 25
Frequency    [«  »]
242 amit
239 ami
231 asszony
230 jó
229 úr
228 annak
224 azzal
Jókai Mór
A kiskirályok

IntraText - Concordances


    Fezejet
1 I | Amellett azonban kitűnő gazda is, és erős acquisitor. 2 I | tanácsos úrtalán nem helyen járunk.~– Csak még 3 I | két Tanussy testvér.~– De örmény név.~– Azt ne mondja 4 I | éheztetik; akkor aztán előjön a ember, ételt hoz neki, jól 5 I | hűséges követője lesz a embernek”.~– Ez kidolgozásra 6 I | legszelídebb szenvedés is.~– Nagyon !~– Akkor aztán az elkeserített 7 I | elkeserített emberhez odalép a ember, beszél hozzá részvéttel, 8 I | többiektől, felfedezzük a tulajdonságait, míg egyszer 9 II | ötleteikről. Ezúttal különös élc volt tőlük a megyegyűlést 10 II | hátukon hozzák az ellenséget.~ szerencse, hogy a kocsis 11 II | Ez is bizonyosan az lesz.~ jel, hogy mégis fogadja 12 II | csattog, kopog mindenfelé. , hogy a lovasság trombitása 13 II | csizma, az egyik fél még volt, a másikból már kikandikált 14 IV | mégiscsak minden embernek ad tanácsot, segít a baján, 15 IV | Terrem a lencse! Ez nem dolog.~– De nem ám. Ha szót 16 IV | vagyok a munkában.~– De természet. Hanem az a sok 17 V | annyit mond neki, hogy: „Ami és drága”.~– Akicimbora, 18 V | Amiés drága”.~– Aki cimbora, velem tart.~A legelső 19 V | harmincnegyediki diószegiből.~– Elég az a daruknak! No, hát nekünk 20 V | után.~Aztán: „Igyál pajtás, a szállás!”~Decebál azért 21 V | a régi druszájánál, neki szemei vannak. Én így szoktam 22 V | a széket! Kezdjék újra!~ szerencséje, hogy a feltámadt 23 VI | A puskás katonával nem ungorkodni.~Csak Decebál 24 VII | inkább egy kis előrelátás. lesz gondoskodni az „alibi”- 25 VII | tudja ez még, mi az? No, ! Eredj, Emmácskám, lelkecském 26 VII | kávénál.~– Kell is nekem! Majd lesz a pontyoknak a tóban. 27 VII | megosztotta Emmával.~– De ez a pikó, hallod-e?~A kenyerező 28 VII | Bemehetnénk a filagóriába.~– lesz, Emma. Csak-a kertész 29 VII | civakodik.~Most az egyszer hosszú idejük volt a tiltott 30 VIII | olyan közel ne lenne,~Olyan bort csak ne mérnének benne,~ 31 IX | IX. Nincs jobb a tanácsadónál!~Az már megint 32 IX | kell nekünk hárítanunk a Decebál fejéről. – Ezért 33 IX | vitték, mind hozzájok illő nemesemberek, kit a Szilágyságba, 34 IX | bennünket egyébre, mint hogy a szájízre való ételt hogyan 35 IX | Vajjal kötötték be. Vajjal a lencse.” Egyszer aztán 36 IX | magam mellé szoktattam, hogy „anyás” gyermek legyen belőle, 37 IX | majd azoknak megint milyen lesz, ha egy ilyen módon 38 X | mármost önnek előállani tanáccsal, barátja az erénynek, 39 X | urak hozzáláttak emberül a alföldi magyaros villásreggelihez, 40 XI | hogy Vakandi és Horkázi barátok. De sőt gyűlölik 41 XI | tanulta meg a leckéjét? . Nem kap reggelit. Nem is 42 XII | meg, s azt kérdezte, igen kecskeméti kiejtéssel:~– 43 XIII | trigonometriába!” Hanem hát ő ember volt; goromba, mint 44 XIV | sürgés-forgás a kastélyban. szerencse, hogy megérkeztek 45 XIV | sikerülni az examen. Van annak módja. Az examináló professor 46 XIV | aztán a mentség volt igen ok egy órai perpatvarra.~– 47 XIV | fenekén. Abban voltak a fáin szilvóriumok, meggypálinkák 48 XV | kastélyba, azon módon, ahogy a vastag iszap rászáradt a 49 XV | fiskárus uram azt mondták, hogy lesz, ha magunkkal hozzuk 50 XV | urak, mindkendtekilyen szándékkal voltak, akkor 51 XV | mogyoróval. Mégis hozott hát a sors valakit, akin a rosszkedvét 52 XV | az Emmácska tudományát a kospallagi füstje s a feketekávé 53 XVI | bírhatta senki, hogy egy szót mondjon annak, akit 54 XVI | nagylelkűnek nevezik; aki kártyás, azt nimbusz veszi 55 XVI | parasztnak! Lásd, milyen dunnás ágyban alszol itthon! 56 XVI | ide.~(A lugasban voltak hosszú tölgyfahusángok.)~– 57 XVII | Nekem mindent elmondott a Hruszkay. A kis vadmacska 58 XVII | kis vadmacska mamája igen családból való asszonyság ( 59 XVIII | egymással.~– A kezdet igen . És hát ekkor megláttad 60 XVIII | előadni ezt az átkozott tanácsot.~– Ez nem ér semmit, 61 XVIII | maradni!~– Kezdetnek ez is – véleményezé Fanfan –, 62 XVIII | a káplán úr seradagját.~ volt befejezni a konzíliumot, 63 XIX | meg kell őrizni a hajadoni hírnevét.~Azt tette Sára 64 XIX | mogyoró meg a som, az is táplálék, a keserűgomba 65 XIX | kupacokba hányva. Nagyon az ilyen kupacra fekve aludni, 66 XIX | szalonnás gombócok úszkáltak a hívogató illatú hagymás, 67 XIX | abba a faluba. A múlt éjjel volt a meleg tengerikupacon 68 XIX | hegyek mögé. Az a falu pedig két magyar órányira lehet 69 XIX | Manó utoléri.~– Adjon Isten estét, asszonyom.~Ez azonban 70 XIX | köszönte meg a fiúnak a szolgálatot.~Inkább úgy 71 XIX | szemöldökfába bele ne üsse, s szép estét kívánt. Nemigen látott 72 XIX | mécsest.~Volt ott sok drága : darab sajt, szalonna, sonka, 73 XIX | elereszteném.~– No, akkor hát vagy! (S megint békülésre 74 XIX | Én vagyok a vajákosnő.~– lesz, nénémasszony.~A vajákosnő 75 XIX | vannak?~– De még mennyi! az nekünk. Azok nélkül felfalnának 76 XIX | csókolt a nénémasszonynak, s éjszakát kívánt, aztán kiment 77 XIX | Itt volt megint az ő régi barátja, ez a ragyogó ábrázatú, 78 XIX | otthagyva a sandolint.~Hiszen úszó volt, ebben nem volt 79 XX | amit tettem?~– De nagyon is volt. Úgy kellett neki.~– 80 XX | leánynál a titkolózás.)~– Talán volna, ha én el is mennék 81 XX | add ki magadat nekik. Édes Manócskám! Maradj itt! Bizony 82 XX | álldogálni, annak pedig reggelt sem kívánt, csak 83 XX | vegye feleségül.~Ezt nagyon ötletnek találta Don Juan, 84 XX | csakugyan valami nagyon lehet. Bécsbe menni! Nem 85 XX | nem voltam éhes soha. De az az éhesség.~– No, majd 86 XX | énnekem te egy egész sorát a szolgálatoknak tetted, majd 87 XX | következménye, azzal énnekem olyan szolgálatot tettél, amit 88 XX | ízlésedre, akkor még azon becsületes megyei mérnökön 89 XX | elég akadály.~– Azt pedig lesz megtanulnod. Az európai 90 XX | beszéllek le róla, az igen iskola, bár egy kissévaskalapos”. 91 XX | Megmondom az okát. Van egy pajtásom, aki eddig tanított 92 XX | Debrecenbe, akkor megcsalnám a barátomat, s az hiába várna 93 XX | grófnő még nem kelt föl.)~A Gil Blast a másik kettőnek 94 XXI | vész el.~– Hát hol van?~– helyen van. Ott van Debrecenben: 95 XXI | válasszak ki a számodra? lesz Bakala Peti?~– Azt 96 XXI | olyan igen nagyon. Az sem . Lásd: az Emma is azért 97 XXI | ahol Sára asszony igen étvággyal hozta helyre a 98 XXI | elképzelhető eshetőségre tanáccsal.~Aztán végre is, 99 XXI | cancellária, hogy egy ilyen spiclit szereztem a számára, 100 XXI | akkor elő fog állani a ,” ember”, és megvédelmezi, 101 XXI | beleejti a vétkest. És ezért a szolgálatért nem is kér 102 XXII | XXII. Egy szóért~Úgy ment az a dolog, 103 XXII | monsieurnek, azért igen néven veszem, ha excellenciád „ 104 XXII | pincemestert; mi, a te régi cimboráid mindennap feljövünk 105 XXII | levéltár a senki jószága. Még , ha egy tudós szedi ki belőle 106 XXII | tálat akarta kivinni.~– nyomon vagyunkbiztatá 107 XXII | ugyan kapacitálgatta, hogy lenne belenézni ebbe meg 108 XXII | ilyen régiségbúvárnak olyan orra van, mint a szarvasgomba-kereső 109 XXIII | amit két folyam öntözget; kövér termőföld, búzának, 110 XXIII | kaszálókkal, sík legelőin dolga van gulyának, ménesnek.~ 111 XXIII | egyszerre rájött, hogy ez nem osztály volt; ő a maga erdőfedte 112 XXIII | semmit, mint rágyújtani a vágott dohányra, amiben 113 XXIII | ide.~Szegény Sárika! Mégis áldott asszony ez!~Megint 114 XXIII | azután pajtásnevet ittak, s alkonyra járt az idő, amikor 115 XXIII | kanárimadárra.~– A szegény feleségem küldte ide, tudom – 116 XXIII | elküldi hozzám. Szegény Sárika! Mennyit évődtem 117 XXIV | túlsó oldalán végezték.~, hogy Decebál nem értett 118 XXIV | triumfális napja van. Nekiállt a mecenzéfi földmunkásoknak, 119 XXIV | hagyatékához, mert kettéhasítom!~ szerencse, hogy Vakandi 120 XXIV | Bajhalom?~A főfiscusnak az a gondolatja támadt, hogy 121 XXIV | nagybecsű tárgyat mégsem lenne itt hagyni az erdő közepén; 122 XXIV | Tudjátok, urak: nem az az igazi hazugság, ami tiszta puszta 123 XXV | belelövök a te medvédbé.~– lesz. Aztán én meg veled 124 XXV | anglusra még kellett várni háromnegyedet, annak az 125 XXVI | jár. (Ami egyébiránt nem , mert azt a feleség elzárja, 126 XXVI | iskola után! S ha volt egy pajtás, akinek még krajcárja 127 XXVI | feladatának tekinti a maga pajtásainak egy kis majálist 128 XXVI | tüntetni, tehetséged és magaviseleted által. Fogadd 129 XXVI | háladatosak lenni a nekik tett szolgálatokért.~Decebál 130 XXVI | elvesztette a kincseinek a hírét. Azóta senki sem beszél 131 XXVI | arany ez? Decebál már a pajtásai nagy részét kikergette 132 XXVI | Sára asszony. Annak sem szolgálatot tett azzal, 133 XXVI | várostokat!”~Azzal a tűzzel pedig nem tréfálni. Most éppen 134 XXVI | mordályégetők vannak a városban.~ szerencse, hogy van egy 135 XXVI | rendbe volt rakva a sok drága pogácsa, diós kalács, sonka, 136 XXVII | filiája (nem a papnak, az még volna, hanem a községnek), 137 XXVII | kategóriába jutott, ahol egy húsz forintos legációra 138 XXVII | elutasította az ajánlatot. pajtások nem fogadhatnak 139 XXVII | megfogja azt az ő feje. – hely ez, nem tart hosszan 140 XXVII | megvallotta, hogy még nem.~– No, . Az nem nehéz. Hanem a miatyánkba 141 XXVII | eklézsia kerítést.~A rektor cimbora volt; biennis diákból 142 XXVII | hozzálépő Horkázival.~– Nagyon volt, Emmácskám. Pompásan 143 XXVII | vigye haza. Debrecenben nem a talaj az ilyen merényletre, 144 XXVII | eszközrül gondoskodott.~A fél órai út most már egészen 145 XXVII | metszőkés! Ámen.” Hahaha! lett volna pedig ezt a metszőkést 146 XXVII | mama parancsolta, hogy csak erősen megkötözzük. – Hja, 147 XXVII | csendesen elszunnyadt, s darabig csak a horkolásával 148 XXVII | rémüldözött hátra tekingetve. – négy van ám azzal a hintóval.~– … 149 XXVII | szélében kezdődik a homok. Az a becsületes kerékkötő homok, 150 XXVII | akkor azt is tudja, nagy uram, hogy ezt kitől kaptam, 151 XXVIII | osztogatnak. Ellenben igen néven veszik, ha hazulról 152 XXVIII | mindenikben a bor, mégpedig bor, mert ha rosszat küldtek 153 XXVIII | cigányutcára is szaladt. Az olyan kortesvezérek, mint Decebálnál 154 XXVIII | valaki a menekülésüket, már messze jártak.~A bősz harag 155 XXVIII | Peti kiugrott az ablakon eleve, és elmenekült a daruk 156 XXXI | tiszti akadémiából. Folyvást pajtások voltak, az első 157 XXXI | marad nekem. Ez csak elég szerződés! – No, csak te 158 XXXI | úgy le lettek írva, hogy lett volna egy fejezetnek 159 XXXII | tartotta fenn nála a régi kinézést; a haját hol szőkére, 160 XXXII | lehet eltűrnöm, hogy egy családbeli leány ily veszedelmes 161 XXXII | leánya. Tudod, hogy szegény apánk milyen nagy tisztelettel 162 XXXIII | Hát azután? Fogsz-e olyan lenni akkor is hozzám? Hát 163 XXXIV | kövér képű szép volt: áldott teremtés, szemérmetes és 164 XXXIV | A tréfás, népdalontó, kedélyű cimbora helyett 165 XXXIV | azt hozta javaslatba, hogy lenne tán, ha az Emmácska 166 XXXIV | francia mamzel még csak a nap köszönésemet sem tudja 167 XXXIV | menyasszony? – Kell bizony, édes Emmácskám, mert ég ez a 168 XXXIV | akarják ugratni a mi áldott urunkat valami nagy pocsba. 169 XXXIV | pocsba. Óh, mert hiszen olyan ember, mint a falat kenyér; 170 XXXIV | Főzök én magának olyan herbatejet fodormentábul, 171 XXXIV | ne hallja:~– Óh, kedves anyám: szép vagy te nekem 172 XXXIV | templom felé gyalog; pedig az messze esett a kastélytól. 173 XXXIV | háládatos publikum is. A derék kosták mind félrekapták 174 XXXIV | alá dugta a feltalált régi pajtásnak a kezét, s rontott 175 XXXIV | hogy egy falusi rektor egy kapóra jött igaz gorombaságot 176 XXXIV | Most mégis belediktálták. A barátságért, a viszontlátás 177 XXXIV | Mentül jobban fogyott a bor, annál nagyobbra nőtt 178 XXXIV | úgy inté az a távollevő lélek: „Hallgass el! Sunyd 179 XXXIV | öreget: majd jön a nyár, a nap melege többet ér az 180 XXXIV | Dorkó kezébe. Elértette a lélek, mire kell az, s lódult 181 XXXIV | rendelte az orvos, s érzi a hatását, egy egész ládával.~– 182 XXXIV | a fejét, s zsebre rakta. az a Bálám szamarának!~Azalatt 183 XXXV | Te tudtad, hogy az nem , helytelen, és engedted 184 XXXV | Fraus? De furcsa név!~– volna az emberét megismerned.~– 185 XXXV | Magyarországra, télen, mikor szánút volt, kutyavontatta 186 XXXV | való rongy, hahaha! No, hát ! Ha meg tudja tagadni a 187 XXXVI | elmondtam, hogy milyen áldott szívvel ápolgatta azt a 188 XXXVI | táskáját, botját, s odaborult a barát nyakába.~Az is összeölelte, 189 XXXVI | köttetem. Hahaha! Daróc is lesz. No, hát darócba foglaltatlak. 190 XXXVII | téged. Ő siet rád ismerni, a barátságot felújítani, visszatartóztat, 191 XXXVII | lett bocsátva hozzá. Mind ismerősök; de különösen 192 XXXVII | Sáromberkyné, régibb és újabb időkből.~– Hum, hán, ha! – 193 XXXVIII| belehajszolni.~Ez a harag nagyon segítség volt elhatározásának 194 XXXVIII| az a szarvas ötlet, hogy volna a pénzügyeit valahogy 195 XXXVIII| visz-e csempészett dohányt?~A hírű „Magyar Koronavendéglőbe 196 XXXIX | egy fiatal előhasi tehén messzire beúszott a holt 197 XXXIX | a merítőhálót kihúzza. – fogás volt; egész csoport 198 XXXIX | szolgafára felakasztva; paprikás halászlé készül 199 XXXIX | Elfuthatna előlük; a kunyhónak deszkaajtaja van; a nádkéve 200 XXXIX | megrázta a bőrét, s nekiállt a kövér fűnek, legelni. Ilyent 201 XXXIX | meg ki-ki magának, az úgy . Most aztán csak az ital 202 XXXIX | után kell látni, mert a vacsorának ez a koronája. 203 XXXIX | sikerült. Egész sajtár megtelt , illatos bivalytejjel.~Arra 204 XXXIX | néha sóhajtott fel, hogy de volna egy kis tejeskávé! 205 XL | taktust hozzá.~Lizandra egy szál fűzfavesszőt vág le, 206 XL | felfogadom.~– Csak te kacagj!~A paprikás halászlének a szaga 207 XL | járt. Ő maga csak a mások étvágyában gyönyörködött ( 208 XL | fogják a szerszámokat, hogy a egy hajításnyira levő gunyhóba 209 XL | párolog a két pohárban a drága illatú kávé, mégpedig tejeskávé, 210 XL | az uraknak a nyugodalmas éjszakát. Lizandrának a 211 XL | teleszállta a sok halászsas; tán volna őket elriasztanod, 212 XL | magatok közül kurátort. lesz Pados András uram?~– 213 XL | Pados András uram?~– Nagyon lesz.~– Megvan az eklézsia! 214 XLI | azok, legalább erény és erkölcs dolgában egyenlő 215 XLI | in anima vili” kitölteni. , hogy e diák szókat nem 216 XLI | nemes származású? Csak olyan , mint maga a főispán. Nem 217 XLI | vagyok-e becsületes? Csak olyan , mint akárki az asszonyok 218 XLI | elverve, asszony számlálva .”~Sára zokogva rogyott le 219 XLI | bele a jövendőmbe, hogy te vagy hozzám: szíved szerint 220 XLI | bizalmas otthonba, ahol a , türelmes (bár egy kicsit 221 XLI | zsémbes) „házi doromb” várja meleg kandallóval, cirógató 222 XLII | A barlangi életre elég oka volt. Itt nem háboríthatták 223 XLII | amoratorium”. Ez olyan az embernek, mint mikor 224 XLIII | sánckötegekbe. A felvette azt! lesz a pipereasztalra ékszernek.~ 225 XLIV | nehezen megnyílt paradicsomot. szerencse, hogy ez a mauvais 226 XLIV | csakugyan illetlen dolog. Ezt nevelésű nem teszi. Ott 227 XLIV | apja (a rebellis) nagyon okokkal bír, hogy Komáromba ( 228 XLIV | fel ne jöjjön; tehát a érzelmű „tante”-nak a kötelessége, 229 XLIV | etikettnek elég tétessék. ajánló levelei voltak az 230 Uto | nem tudnak meghalni~Milyen volna itt elvégezni a regényt!~


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License