Fezejet

  1 I      |            gerjeszté a királyi tanácsos úr ellenszenvét, hogy az már
  2 I      |           sikertelenül.~A két nevezetes úr ebéd végeztével a park útait
  3 I      |         ődöngjön.~Hruszkay Xavér Ferenc úr pedig éppen nem termett
  4 I      |            megfelelnek.~Az excellenciás úr kertészkedvelő gúnyát visel,
  5 I      |                   mondá az excellenciás úr.~– Hanem hát Tuhutum vármegye
  6 I      |                a két kezét.~A nagyságos úr pedig megállt, és mosolygott.~–
  7 I      |         pázsitot elékteleníté.~Hruszkay úr, látva, hogy mennyire érdekli
  8 I      |                magát a királyi tanácsos úr a belső titkos tanácsos
  9 I      |              Hinné azt királyi tanácsos úr, hogy ez az egész új ültetvény
 10 I      |          itthoni állapotokban.~Hruszkay úr ismerte már az ilyen beszédet.
 11 I      |             szabódva a királyi tanácsos úr – talán nem jó helyen járunk.~–
 12 I      |      méregpárájának.~A királyi tanácsos úr előrántotta a selyem zsebkendőjét,
 13 I      |     excellentissime – dünnyögé Hruszkay úr a zsebkendő mögül –, de
 14 I      |             eltávolítani mondá Hruszkay úr.~– Fölöttébb lekötelezne
 15 I      |                 meghalálozott, Balambér úr pedig még a hat hetet sem
 16 I      |                térve a királyi tanácsos úr.~– Értem, hogy mire tetszik
 17 I      |               szólt meghajolva Hruszkay úr, s csomót kötött a zsebkendője
 18 I      |                monda a királyi tanácsos úr –, miféle felfutó növény
 19 I      |                   Hruszkay Xavér Ferenc úr tapintatos politikus volt.
 20 I      |             volt. Ponthay Adalbert gróf úr őexcellenciája ugyanazzal
 21 II     |          amelyben Ponthay Adalbert gróf úr őexcellenciája részesül
 22 II     |      meggátolják, hogy a királyi biztos úr körül elöl-hátul verjék
 23 II     |       parancsolja a teljhatalommal bíró úr; – a fegyvert is kell használni! –
 24 II     |                 közepén az excellenciás úr hintaját, s az a négy sárkányvérű
 25 II     |           titulálni.~– No, mit bámul az úr? – riad rá kategórikus kifejezéssel
 26 II     |       Nagyméltóságú királyi comissárius úr!~Hanem ennél a szónál egyszerre
 27 II     |             alul:~– Kicsoda, micsoda az úr?~– Én vagyok Sajgató Hollofernes,
 28 II     |                    No, ha persecutor az úr, hát persequálja a tolvajokat,
 29 II     |                 jut el a királyi biztos úr a városházáig.~Ott felállíttatja
 30 II     |        kanálisba, mikor az excellenciás úr hintaja azon döcög, s talán
 31 II     |                húr! Majd megfizet ez az úr! Az úristen éltesse Tanusváry
 32 II     |                  Majd megfizset ezs azs úr!~Egyszer aztán kijött a
 33 III    |              Hát itthon van-e a főispán úr őméltósága? – kérdezé tovább
 34 III    |            hintójából leszállt hatalmas úr.~Karakó uram mindig köhinteni
 35 III    |        jószágára.~– Hát az első alispán úr?~– Engedelmet kérek. Kinn
 36 III    |                 pusztáján.~– A főjegyző úr sincs idebenn?~– Engedelmet
 37 III    |          tanyájára.~– És az archivárius úr?~– Engedelmet kérek. Azzal
 38 III    |                    És a központi főbíró úr?~– Az otthon van a felesége
 39 III    |                  S hol vannak a főispán úr tiszti szállásának a kulcsai?~–
 40 III    |             feltárulni a királyi biztos úr előtt.~Onnan ugyan minden
 41 III    |                 is megszöknek. Az a két úr odafenn a „homo regius”
 42 III    |               locumtenentialis assessor úr.~– Hallottam a nevét valaha.
 43 III    |                nem kapni halat. A másik úr meg ne sokat gálázzon az
 44 III    |               locumtenentialis assessor úr csak felölté a zöld máncseszter
 45 III    |              emlékezett az excellenciás úr, találkozott vele egyszer
 46 III    |           hangja fiókmennydörgés.~Ez az úr a legfélénkebb teremtés
 47 III    |                magától.~Az excellenciás úr cordiális nevetéssel fogadta
 48 III    |              számára.~Rézkuthy Barnabás úr ezalatt nyugtalanul nézegetett
 49 III    |             magát és dolmányát Barnabás úr.~Pedig majd megfulladt a
 50 III    |                 volna le többé Barnabás úr torkán semmi pecsenyéből
 51 III    |             tiltakozék büszkén Barnabás úr. – Félni soha! Nem félek
 52 III    |          személyét bántja meg.~Rézkuthy úr e hatalmas szavakat ugyanolyan
 53 III    |                hangra Rézkuthy Barnabás úr majd hogy az asztal alá
 54 III    |              szakács.~Rézkuthy Barnabás úr visszataszítá a félig kirántott
 55 IV     |               icce bort ne próbáljon az úr kiadni.~Dabajkó uram csendesen
 56 IV     |              azt teszi, hogy „kocsmáros úr?”~– Mi tetszik?~– Gegyfekt! –
 57 IV     |                a cirkalomhoz ért Mántay úr, hanem mindenben tudós,
 58 IV     |               uram a nevéről:~– Dabajkó úr! Dabajkó uram! Nem hallotta.
 59 IV     |                ám. Ha szót nem fogad az úr, kaszárnyát csináltat a
 60 IV     |             ördög vendéget.~– Már az az úr gondja lesz, hogy hogyan
 61 IV     |            reggel fogja.~– Nézze meg az úr a napórán.~– Éjszaka nem
 62 IV     |                 is volt meszelve.~Móric úr éppen akkor lökte ki az
 63 IV     |           nálunk, tekintetes indzsellér úr! – köszönte be hozzá Dabajkó
 64 IV     |               köszönte be hozzá Dabajkó úr. – Ejnye, de sok cókmókot
 65 IV     |                 Móric úrnak a városbíró úr részéről, aki megértve Dabajkó
 66 IV     |             indzsellérhez.~– Tekintetes úr!~– No! Mi dűlt össze megint?~–
 67 IV     |       halbírozzuk a differenciát.~Móric úr egészen komolyan vette ezt
 68 V      |           kiabált.~– Nem igazság! Az az úr, az a veres, odadobta elébe
 69 VI     |          keresztről~Csak ezt kiabálja:~„Úr vagyok, lábam nyomát~A kereszt
 70 VI     |              ült az asztalnál.~Rézkuthy úr őméltósága eleget is talált
 71 VI     |                 elővigyázaton. Rézkuthy úr a kardja tokjával a padlóra
 72 VI     |               bizonyosak, hogy Rézkuthy úr nem számított-e arra, hogy
 73 VI     |              lábai hegyére.~– Hallja az úr! Nyissa ki a szemét! Én
 74 VIII   |                asszony szitkozódott, az úr dalolt, a két cimbora röhögött;
 75 VIII   |                   Nos, mit hoz, Vakandi úr?~Ez az ócska alak Vakandi
 76 IX     |                   Tessék leülni, Bakala úr! Ide a hotelbe (Sára asszony
 77 IX     |            Ugyan mit tanít neki Kajafás úr?~– Nem tudom én. Mindig
 78 X      |                 jegyzője után.)~Vakandi úr nem ennek a világnak az
 79 X      |                 találta ön ezt?~Vakandi úr úgy hátrahökkent ettől a
 80 X      |              írásban? – kérdezé Vakandi úr.~– Ha mindent úgy tudnék.~–
 81 X      |            leckéjét, amit a tisztelendő úr feladott neki. Majd ha megtanulja,
 82 XI     |           leckeórájára; Horkázi Kajafás úr jelenté, hogy készen van.~
 83 XI     |            dibdáb népek között; Horkázi úr pedig beleköt egyenesen
 84 XI     |    vasárnaponkint feljött a tisztelendő úr prédikációjára, nagyokat
 85 XI     |       szittya-alphabet szerint) Kajafás úr leolvassa, hogy ezt a templomot
 86 XI     |                 nem akar menni, Horkázi úr megfogja az Emmácska kacsóját
 87 XI     |                 papírcsóka a professzor úr könyvére.~– Ugyan! Emmácska!
 88 XI     |               lehet az?~Horkázi Kajafás úr erre a furcsa kívánságra
 89 XII    |       felelősségöt a tekintetös alispán úr vállaira töszök.~Azzal meghajtotta
 90 XII    |             Rézkuthy Barnabás táblabíró úr, mint a királyt személyesítő
 91 XII    |              tekintetes Tanussy Belizár úr.~Ennél a szónál az egész
 92 XII    |              semmi szükség a tekintetes úr kezességére. Tanussy Belizár
 93 XII    |            kezességére. Tanussy Belizár úr már szabadon van bocsátva.
 94 XII    |              van bocsátva. A tekintetes úr majd csak a saját védelméről
 95 XIII   |                érted te azt meg.~Mántay úr éppen erősen el van foglalva
 96 XIII   |                 sóhajtott nagyot Mántay úr, s folytatta a munkálkodását.~
 97 XIII   |                magának?~– A tisztelendő úr. Az nagyon tudós ember.
 98 XIII   |                 ami benne lakik.~Mántay úr nagyott nézett a gyermek
 99 XIII   |                Jobban tudja azt Horkázi úr! Magyar csak az, aki nemesember.
100 XIII   |                a nagy korelában.~Mántay úr még tovább tapogatózott.~–
101 XIII   |                megy haza belőle.~Mántay úr nem tudta, hogy nevessen-e
102 XIII   |           szarkazmusnak; úgyhogy Mántay úr bátran merhette ezt a kérdést
103 XIII   |               lenne öt esztendő.~Mántay úr mosolygott. – Pium desiderium!~–
104 XIII   |              petentium decus..:3~Mántay úr most már cirkalmat, quadránst,
105 XIV    |            maradtak Horkázi tisztelendő úr véleményénél: ezek a parasztok
106 XIV    |                 meg tisztelendő Horkázi úr. – Más uraságok milyen nagyra
107 XIV    |                 megy!~Hanem hát Horkázi úr biztosítja, hogy azért difinyósan
108 XIV    |             hogy nem jöhet a tekintetes úr, mert aznapra elígérkezett
109 XIV    |                  ha tisztelendő Horkázi úr fog rá felügyelni. Az pedig
110 XIV    |          leterített köpönyegre, Horkázi úr pedig nézte, mit cirkalmaz
111 XIV    |                ilyen bölcs volt Horkázi úr, hát még aztán milyenné
112 XIV    |                most – magyarázá Horkázi úr. – A parasztok dicsőhödnek.~
113 XIV    |            kiálta oda fitymálva Horkázi úr. – A marahánok ivadéka elől
114 XIV    | merinószoknyájáról. De hogy még Horkázi úr is ittfelejtette, az már
115 XIV    |             értettem én azalatt. Jegyző úr, ügyvéd úr bizonyára csak
116 XIV    |              azalatt. Jegyző úr, ügyvéd úr bizonyára csak azért jöttek
117 XV     |        rettenetes ellenséggel.~Rézkuthy úr sietett három tanút keresni,
118 XV     |              hátulsó szobákból Rézkuthy úr is, a homo regius.~Maig
119 XV     |           hiányait.~Most tehát Rézkuthy úr foglalhatta el a helyét,
120 XV     |               magyarázni. Őtet a mérnök úr küldte előre.~– Nagyon jól
121 XV     |                leereszkedéssel Rézkuthy úr, mint aki meg van felőle
122 XV     |              hozzászabatik. Koppasztósy úr kiegészítette a vezérszónokot (
123 XV     |              Éljen a tekintetes alispán úr! Éljen a tekintetes földesúr!
124 XV     |                  Én, tekintetes alispán úr, éppen azt parancsoltam
125 XV     |            felejtse megint, tisztelendő úr! – kiálta Sára asszony a
126 XV     |             kapó Horkázi után.~Rézkuthy úr és Bakala ezúttal egy kocsiba
127 XV     |            szedte a mérőláncot.~Horkázi úr, másodszori visszaérkezése
128 XV     |         határdomb lepázsitozva, Horkázi úr előállt az ünnepélyes áldást
129 XV     |               rohanni hozzá. De Horkázi úr visszatartóztatta.~– Hagyja
130 XV     |                   ár, ér, – ír, – ór, – úr, – őr, – űr”. Az „őr”-től
131 XV     |                 Hacsak valaki a Horkázi úr toastjaira nem kíváncsi?~
132 XV     |                a rigorozálásnak Horkázi úr tetszését is megnyerte.
133 XV     |                 évelődék a tudós oktató úr –, hol jár az eszecskéje?
134 XV     |       tetszésnyilvánításra maga Horkázi úr is hátratekintett, s megpillantá
135 XVI    |              Szemközt ült vele Rézkuthy úr, a homo regius.~És az a
136 XVI    |         helyesli, hogy a királyi biztos úr olyan szigorúan veszi a
137 XVI    |            zengett fel a liget. Horkázi úr tört a bokrokon keresztül,
138 XVI    |              bizonyára jól járt Horkázi úr, hogy a fátum beleelegyedett
139 XVIII  |               nekem a tanítóm, a káplán úr szobáján keresztül kellett
140 XVIII  |             minden este tettem a káplán úr serespoharába egy késhegynyivel
141 XVIII  |          tanítottam volna neki a káplán úr helyett a jus naturae-t! –
142 XVIII  |       késheggyel fűszerezd meg a káplán úr seradagját.~Jó volt befejezni
143 XIX    |             bújni, hiszen a tisztelendő úr puskával keresi, meg akarja
144 XIX    |                Blind.” „Magam vagyok az úr!” „Mit vissza?” Iszonyú
145 XIX    |                pongyolában.~(Aki valaha úr volt, nem szokja azt le
146 XX     |      zsalugádorokat; az öreg méltóságos úr is csengetett már a komornyikjának;
147 XX     |            Cajum Mucium vocant”.~– Gróf úr. Az én nevem Tanussy Emmánuel.
148 XX     |             hallom, hogy ez ifjú a gróf úr fia volt. Nem akarom, hogy
149 XX     |           házikóért nekem a pontaligeti úr egy kis vagyont kínált,
150 XX     |               levennie.~– Nos! Emmánuel úr. Mit hozott ön? – szólt
151 XX     |         megszólítva a közeledőt.~– Gróf úr – mondá a fiú –, én még
152 XX     |               fiú –, én még nem vagyok „úr”, mert még nem vettek fel
153 XX     |              megy. Igen derék, joviális úr.~Adalbert gróf csak úgy
154 XXI    |           csontja sem törik el bele. Az úr még a tömlöcben is úr. Akár
155 XXI    |                Az úr még a tömlöcben is úr. Akár egész víg társaságot
156 XXII   |                 együtt.~Az egyik vendég úr fidibuszt követelt.~– Itt
157 XXII   |                 az ispánját.~– Üljön az úr lóra! vágtasson utána a
158 XXII   |                Parancsolja a tekintetes úr, hogy a Régi Napnál megrendeljem
159 XXII   |     inclangoriummal.~– Semmi tekintetes úr! Szarkaláb! (Loco „porkoláb”) –
160 XXII   |            paranccsal. Nincs olyan nagy úr, mint a rab a maga börtönében.~
161 XXII   |         eresszen, mintha ő volna itt az úr a háznál.~A fiskális meg
162 XXII   |             látogatója Vakandi Anonymus úr volt. Éppen abban az adjusztírozásban,
163 XXIII  |                  hogy „azonban a fogoly úr tartozik magát saját költségén
164 XXIII  |        Őexcellenciája, a királyi biztos úr parancsolta így.~Ez ellen
165 XXIII  |                való fényűzés egy fogoly úr börtönében? Egyszer megint
166 XXIV   |             sírüreg bejáratánál Vakandi úr, s legelébb is Decebálhoz
167 XXIV   |           azonban eléje lépett Rézkuthy úr, s kigombolva a felsőkabátját,
168 XXV    |              elnöke, a királyi tanácsos úr azt mondá a maga édesen
169 XXV    |            hatig. Ez idő alatt az a hat úr sem nem evett, sem nem ivott.~
170 XXV    |                Mármost meghallotta gróf úr, hogy mennyit ér a bajhalmi
171 XXV    |                 harmadot.~Most Rézkuthy úr is megszólalt.~Ugyan mi
172 XXV    |            Szégyellje magát a táblabíró úr! – förmedt rá kegyetlen
173 XXV    |               Akinek a kenyerét eszi az úr, annak tartsa a hűségét!
174 XXV    |           kormányt sem. Ismerjen meg az úr!~Rézkuthy a két füle közé
175 XXV    |                 végbement, Ponthay gróf úr Snopkins-szel beszélgetett,
176 XXV    |              jöjjön el a királyi biztos úr szállására, az ő és Rézkuthy
177 XXV    |                tehát elhiszi, inzsellér úr, hogy a bajhalmi leletek
178 XXV    |                kincsek – mondá Rézkuthy úr.~– Hogyne hinném? Itt az
179 XXV    |              Azt mondják, hogy a mérnök úr ezermester.~– Nem, kegyelmes
180 XXVI   |                  mondá erre édes Zuboki úr.~Ez az „édes” aztán a megszólítási
181 XXVI   |              hatalmas ember, és lehetsz úr tetszésed szerint; én fiamat
182 XXVI   |                márjásos is. Édes Zuboki úr felfejthette megint a zsebeit,
183 XXVI   |                úrnak lenni.~Édes Zuboki úr jelt adott a felemelt flautájával
184 XXVI   |            látni messziről.~Édes Zuboki úr tehát, bocsátván a kántusát
185 XXVI   |            jobban elszalad.~Édes Zuboki úr maga elé szúrta a homokba
186 XXVI   |               azt gondolta, hogy Zuboki úr mókázik; pedig nem volt
187 XXVII  |               pap minden ember. Horkázi úr mindezt nézte végig szépen;
188 XXVII  |               kivételével, amit Horkázi úr tett a perselybe, elébb
189 XXVII  |                  amibe végre is Horkázi úr beleunt.~– Hová lett a kisasszony?
190 XXVIII |            Miket historizált el Horkázi úr odahaza Tűzhalmon az ifjú
191 XXVIII |            lettek nyerve (ami a Horkázi úr befolyásának köszönhető),
192 XXX    |          segítünk rajta. Hát tiszttartó úr nem tudott valami financiális
193 XXXII  |                 a licitációba egy olyan úr keveredik bele, aki a nyolcvanezeret „
194 XXXIV  |              prózában.~E szóra a jegyző úr jónak látta kibújni a karszékéből
195 XXXIV  |            Dorkó nénő.~– Jaj, tens ifjú úr: de egészen más világ van
196 XXXIV  |     hátramaradjanak.~Tisztelendő Nyeles úr, a mai nap szónoki hőse,
197 XXXIV  |             kedvét az apa.~Hanem Nyeles úr múlhatatlan kötelességének
198 XXXIV  |               Énnél a szónál az esperes úr közbelépett. Kedves kötelességének
199 XXXIV  |              hajigált hozza.~Az esperes úr végre, az ebéd végén, mikor
200 XXXIV  |                édes uramöcsém, Emmánuel úr, járt-e kadét korában is
201 XXXIV  |         kérdezősködék tovább az esperes úr.~– Rendes időközökben.~–
202 XXXIV  |            reménylem – szólt az esperes úr (egyedül tartva meg komoly
203 XXXIV  |               egész traktus. Az esperes úr az elszörnyedés hangján
204 XXXIV  |                hitetlen, nagytiszteletű úr. Én Istent imádom, s parancsolatjait
205 XXXIV  |         teológusok tanulhatunk tőle. Az úr néha a gyermekek ajkán át
206 XXXIV  |       keresztény erény! – sápogá Nyeles úr, tiszteletteljesen váltva
207 XXXIV  |                 a hollótól küldözött az úr zsemlyét, mikor őkelme megéhezett
208 XXXV   |       Félretette, hogy most apa és fiú (úr és jobbágy) állanak egymással
209 XXXVI  |               hogy idebenn van-e Mántay úr? készséggel utalta a jövevényt,
210 XXXVII |              hogy hová lett.~A tanácsos úr tréfás ember volt; azt a
211 XXXVII |                 aztán a tréfás tanácsos úr igen komoly tanácsos úrrá
212 XXXVIII|          antikvárius bolt. Justus Fraus úr maga az emeleten lakik.~–
213 XXXVIII|                 csinált.~– Justus Fraus úr ugyan ez órában a déjeuner
214 XXXVIII|       helyszínén jókor megjelenni.~– Az úr talán vendégséget ad? –
215 XXXVIII|     vigyorgással, hogy a Commerzienrath úr elfogadja az uraságot.~Az
216 XXXVIII|              Decebálnak.~– A pricipális úr csak németül ért.~Decebál
217 XXXVIII|               ismerem Vakandit!~– Ez az úr Justus Fraus. Tudtommal
218 XXXVIII|           Magyarországon.~A principális úr ezalatt nagy nyugalommal
219 XXXVIII|              mernék esküdni, hogy ez az úr az én Vakandi Anonymusom.~
220 XXXVIII|           németül értekezni.~– Tehát az úr Justus Fraus?~– Szolgálatjára.~–
221 XXXVIII|           szelet zsemlyére Justus Fraus úr.~– Nem ismeri? Hisz ön hozta
222 XXXVIII|            kiáltá magyarul Justus Fraus úr szeme közé.~– Akasztófára
223 XL     |                 a főhadiszállása; a két úr egyedül marad; Lizandra
224 XL     |          egyszerre:~– Ott volt a mérnök úr gunyhójában, az ágy alá
225 XLI    |                 kérdései fölött; némely úr titkolta a saját leleményét,
226 XLI    |              Uram! Báró Tanussy Belizár úr! Mi adott önnek jogot arra,
227 XLI    |              Hát nem tudja a tekintetes úr? A bizony férjhez ment a
228 XLII   |      vármegyéből. Ez a tekintetes követ úr megyéje. „A véreskői polgárság
229 Uto    |              egy igen magas állású nagy úr (herceg) volt őbelé szerelmes,