bold = Main text
      Fezejet                                            grey = Comment text

 5001 XIX    |                szó közepén visszatartotta a véleményét Manó; majd elárulta
 5002 XIX    |               majd elárulta magát, hogy ő a családja annyiszor emlegetett
 5003 XIX    |               ajándékozzák. No, hát akkor a faluba kell menned, ott
 5004 XIX    |                menned, ott is meghálhatsz a tiszteletesnél.~Manónak
 5005 XIX    |                tiszteletesnél.~Manónak ez a szállás sem kívánatos.~–
 5006 XIX    |             kigyelmeddel is megoszthatom.~A vénasszony megállt, úgy
 5007 XIX    |            vénasszony megállt, úgy nézett a fiúnak a szeme közé, s csak
 5008 XIX    |              megállt, úgy nézett a fiúnak a szeme közé, s csak úgy magában
 5009 XIX    |                 az egyikben magam alszom, a másikban a porontyom: egy
 5010 XIX    |                  magam alszom, a másikban a porontyom: egy csúnya, mérges,
 5011 XIX    |                   kölyök.~– Elhálok ám én a padláson is. Ha kegyelmed
 5012 XIX    |                  szállást nem ad, valahol a mezőn egy boglyában hálok.~–
 5013 XIX    |                 szállást, akkor tisztelem a házát: itt van az iszákja,
 5014 XIX    |                   tovább, én majd találok a nagyerdőn valami odvas fát,
 5015 XIX    |               tréfál, megmutatta, letette a földre a bársony tarisznyát,
 5016 XIX    |              megmutatta, letette a földre a bársony tarisznyát, s letérve
 5017 XIX    |                  útról, becsörtetett abba a nagy erdőbe, mely a pontaligeti
 5018 XIX    |                  abba a nagy erdőbe, mely a pontaligeti kastélyt veszi
 5019 XIX    |         pontaligeti kastélyt veszi körül.~A vénasszony megállt, s utánanézett;
 5020 XIX    |                 félsz te éntőlem? – kérdé a csodabogár.~– Én nem vétettem
 5021 XIX    |                   te okos gyerek vagy! Mi a neved?~– Én sem kérdeztem
 5022 XIX    |                hát kvittek vagyunk. Hozod a pájdlimat.~– Szívesen.~–
 5023 XIX    |            könnyítsek rajtad, majd viszem a te batyudat. No, add ide.
 5024 XIX    |                 Manó nevetett, és odaadta a kis batyut.~– Hadd lám,
 5025 XIX    |                   asszony csak egy ingnek a csücskéjét látta meg a batyuból
 5026 XIX    |             ingnek a csücskéjét látta meg a batyuból kikandikálni, egy
 5027 XIX    |                      No, hát vágjunk neki a bozótnak.~Csak olyan út
 5028 XIX    |                    Csak olyan út vezetett a pontaligeti nagy erdőn keresztül
 5029 XIX    |          pontaligeti nagy erdőn keresztül a Styx szigetéig, amilyent
 5030 XIX    |                  Styx szigetéig, amilyent a vadgyümölcs-szedők szoktak
 5031 XIX    |                   hogy tudják már, hol az a hely, ahol a szamóca terem,
 5032 XIX    |                  már, hol az a hely, ahol a szamóca terem, másutt meg
 5033 XIX    |                 szamóca terem, másutt meg a som, tavasszal a baraboly,
 5034 XIX    |               másutt meg a som, tavasszal a baraboly, eső után a tinóru-gomba
 5035 XIX    |            tavasszal a baraboly, eső után a tinóru-gomba meg az úrigomba,
 5036 XIX    |                   meg az úrigomba, ősszel a vargánya: ők már ismerik
 5037 XIX    |                  vargánya: ők már ismerik a berket, a pázsitot, és rátalálnak.
 5038 XIX    |                  ők már ismerik a berket, a pázsitot, és rátalálnak.
 5039 XIX    |                Késő este lett, mire ahhoz a leszivárgó patakhoz eljutottak,
 5040 XIX    |                 patakhoz eljutottak, mely a bűzös mocsárból tör elő
 5041 XIX    |                   bűzös mocsárból tör elő a vakandtúrásokon keresztül,
 5042 XIX    |              vakandtúrásokon keresztül, s a hold még nem jött fel. A
 5043 XIX    |                  a hold még nem jött fel. A mocsár fölött már sűrű,
 5044 XIX    |                 amit segített szaporítani a szúnyogok, kérészek zümmögő
 5045 XIX    |             pislogó mécs világa vereslett a ködből elő, nagy fényudvart
 5046 XIX    |                 volnánk, fiacskám – mondá a vénasszony. – Ha diák vagy,
 5047 XIX    |                 Ha diák vagy, hallottad-e a Styxnek a hírét?~– Hallottam.~–
 5048 XIX    |               vagy, hallottad-e a Styxnek a hírét?~– Hallottam.~– No,
 5049 XIX    |               bele ne szédülj, mikor ezen a hídon átkullogsz.~Az asszony
 5050 XIX    |               átjárógerenda végéhez, ahol a bürü megszakad, sajátszerű,
 5051 XIX    |             valami tűnő árnyék takarta el a szövétnek világát, s nemsokára
 5052 XIX    |          kútgémnyikorgás forma hang, amit a leereszkedő csapóhíd sírdogált,
 5053 XIX    |             vastag kötélen aláereszkedett a bürüt kiegészítő deszkadarab:
 5054 XIX    |         összeköttetés helyre lett állítva a sziget és a szárazföld között.~–
 5055 XIX    |                  lett állítva a sziget és a szárazföld között.~– Utánam
 5056 XIX    |                   Utánam jöhetsz! – monda a vénasszony a fiúnak.~Azonban
 5057 XIX    |             jöhetsz! – monda a vénasszony a fiúnak.~Azonban nem eresztette
 5058 XIX    |            eresztette beljebb, csak éppen a tornácig.~– Várj idekinn,
 5059 XIX    |                akarnám előled dugni, amit a pájdlimban hoztam, hanem
 5060 XIX    |                látni akarom, hogy nincs-e a leányom pongyolában.~(Aki
 5061 XIX    |            dolognak is meg kellett előzni a vendégfogadást. A ház asszonya
 5062 XIX    |                  előzni a vendégfogadást. A ház asszonya elébb szárított
 5063 XIX    |       tömjéngyantás életfaágat égetett el a szövétnek lángjánál; kifüstölte
 5064 XIX    |           szövétnek lángjánál; kifüstölte a szobát, hogy ne érezzék
 5065 XIX    |                érezzék benne olyan nagyon a penészszag. Azután a maga
 5066 XIX    |               nagyon a penészszag. Azután a maga öltözetét is rendbe
 5067 XIX    |            öltözetét is rendbe hozta; meg a leányáét is. Amint az megvolt,
 5068 XIX    |            kinyitotta az ajtót, s kiszólt a künn ácsorgónak egy csengő
 5069 XIX    |               belépett az alacsony ajtón, a fejét is meg kellett hajtania,
 5070 XIX    |                meg kellett hajtania, hogy a szemöldökfába bele ne üsse,
 5071 XIX    |            faggyúmécs égett; hanem mégsem a faggyúmécs miatt nem látott
 5072 XIX    |               egészen más oka volt annak.~A csengő hang tulajdonosa
 5073 XIX    |                   látott semmit, csak azt a két rábámuló nagy szemet.~
 5074 XIX    |              mintha megütné az embert. Ez a két szem az egész alak,
 5075 XIX    |                   két szem az egész alak, a többi csak hozzá tartozandó
 5076 XIX    |             tartozandó mellékesség. Ha ez a két szem elindulna magában
 5077 XIX    |                 Aristotelesnek, aki pedig a sárkányok nyelvén is tudott
 5078 XIX    |               Száj súgta ezt, vagy ezt is a szemek mondták?)~Manó kezdett
 5079 XIX    |               Manó kezdett körültekinteni a szobában, amint belépett.
 5080 XIX    |             Szőnyegnek, kárpitnak kivette a nyirok a színét, hanem azért
 5081 XIX    |                kárpitnak kivette a nyirok a színét, hanem azért látszott
 5082 XIX    |              színét, hanem azért látszott a hímzés rajta, a szögletben
 5083 XIX    |                  látszott a hímzés rajta, a szögletben ágy volt, mennyezettel,
 5084 XIX    |                volt, mennyezettel, aminek a függönyeit szitává rágta
 5085 XIX    |                  függönyeit szitává rágta a moly, a tükör megvakult
 5086 XIX    |          függönyeit szitává rágta a moly, a tükör megvakult egészen,
 5087 XIX    |             medvebőr takarta az ágy előtt a padlót, s ahol a falról
 5088 XIX    |                ágy előtt a padlót, s ahol a falról lehullott a vakolat,
 5089 XIX    |                   ahol a falról lehullott a vakolat, az el volt takargatva
 5090 XIX    |              nyírfadarabkák szolgáltatták a rámákat, szék, asztal, szekrény
 5091 XIX    |                redoute képe volt az, amit a helyőrség makacsul védelmez
 5092 XIX    |                 ellenségek ellen, akiknek a neve „légió”.~A ház úrnője
 5093 XIX    |                   akiknek a neve „légió”.~A ház úrnője egészen beleillik
 5094 XIX    |               ostromolt várba. Most, hogy a bugyolát lerakta magáról,
 5095 XIX    |               valaha drága lehetett annak a kelméje. Arca hajdani csábító
 5096 XIX    |                   szépségre vall, csak az a sok ránc ne szelné keresztül-kasul,
 5097 XIX    |                   szép metszésű volna, ha a tubákolással nem ártana
 5098 XIX    |             tubákolással nem ártana neki, a szemeivel nem lehet tisztába
 5099 XIX    |                   az üveg villanik, mikor a fejét forgatja.~– Nos, hát
 5100 XIX    |                  is van! – mondá tréfásan a leányának. – Mindig mondtad,
 5101 XIX    |                   csak mókust ígért volna a gyerekének, vagy szőri szarkát.~
 5102 XIX    |           gyerekének, vagy szőri szarkát.~A nagyszemű odasettenkedett
 5103 XIX    |                 mellé, s jót csípett neki a karjába, aztán odább ugrott
 5104 XIX    |              Honnan gondolod? Te! – szólt a mama.~A nagyszemű az öklébe
 5105 XIX    |             gondolod? Te! – szólt a mama.~A nagyszemű az öklébe kuncogott.~–
 5106 XIX    |               Hiszen hímzett ingfodor van a nyakán.~A biz igaz!~Manó
 5107 XIX    |            hímzett ingfodor van a nyakán.~A biz igaz!~Manó restelkedve
 5108 XIX    |              gyűrte be az áruló ingfodrot a nyakravalójába.~– Hát én
 5109 XIX    |             olyannak varrták.~– Hát aztán a többi ingeid is mind ilyen
 5110 XIX    |                 hímzett fodrosak? – kérdé a háziasszony, s aközben kezébe
 5111 XIX    |               aközben kezébe kaparintotta a Manó batyuját, s szétbontá
 5112 XIX    |                Manó batyuját, s szétbontá a kendő csomóit. Anya és leánya
 5113 XIX    |                   kíváncsian dugták össze a fejeiket, a kihúzott ingeket
 5114 XIX    |                  dugták össze a fejeiket, a kihúzott ingeket bámulva. –
 5115 XIX    |            ingeket bámulva. – Ezért téged a többi diákgyerekek mind
 5116 XIX    |                   s levágom valamennyiről a fodrot.~– Nem úgy lesz az.
 5117 XIX    |                 lesz az. Majd segít rajta a Liza. Ő ma úgysem fekhetik
 5118 XIX    |                mert az ágyát át kell adni a vendégnek, odakinn a veranda
 5119 XIX    |                 adni a vendégnek, odakinn a veranda alatt: ő majd az
 5120 XIX    |                   új sima gallérokat varr a te ingeid nyakára, meg a
 5121 XIX    |                  a te ingeid nyakára, meg a kézelőire, kitelik ez azoknak
 5122 XIX    |         kisasszonynak voltak azok szánva.~A nagyszemű mindjárt hozzá
 5123 XIX    |                   Úgy látszik, hogy ennél a háznál a vacsorálás egyértelmű
 5124 XIX    |              látszik, hogy ennél a háznál a vacsorálás egyértelmű a
 5125 XIX    |                   a vacsorálás egyértelmű a sátoros ünneppel.~– Van
 5126 XIX    |                     Van miből! – kérkedék a mama, széthúzva a nagy bársony
 5127 XIX    |                kérkedék a mama, széthúzva a nagy bársony pajdli karikákba
 5128 XIX    |                    s aztán kirakva belőle a nagy asztalra a mindenféle
 5129 XIX    |            kirakva belőle a nagy asztalra a mindenféle zsákmányt, amit
 5130 XIX    |                innen-onnan összegyűjtött. A leány kíváncsi mosolygással
 5131 XIX    |           kíváncsi mosolygással tartá oda a mécsest.~Volt ott sok drága
 5132 XIX    |             maradványai!).~Lizandra ennek a legutolsó csemegének örült
 5133 XIX    |                   s elrebegte, hagy ebben a mázos szilkében meg töltött
 5134 XIX    |            Lizandra örvendve csapta össze a kezeit. Azt ő még sohasem
 5135 XIX    |                ismerte.~Két töltelék volt a szilkében, felajánlá az
 5136 XIX    |           szilkében, felajánlá az egyiket a mamának, a másikat a leányának.~–
 5137 XIX    |           felajánlá az egyiket a mamának, a másikat a leányának.~– Nem,
 5138 XIX    |              egyiket a mamának, a másikat a leányának.~– Nem, fiacskám –
 5139 XIX    |                 fiacskám – utasítá vissza a mama –, ha én káposztát
 5140 XIX    |                egész éjjel le nem hunynám a szememet, csak osztozzatok
 5141 XIX    |                 osztozzatok meg ti ketten a Lizával rajta.~– Ah, hisz
 5142 XIX    |                    Mesélt ő néha ilyenről a leányának.)~– De hát te
 5143 XIX    |                   mit vacsorálsz? – kérdé a lány az anyjától.~– Nekem
 5144 XIX    |                   egy kis baj van – szólt a leány. – Amit a Boris hozott
 5145 XIX    |                     szólt a leány. – Amit a Boris hozott reggel vizet
 5146 XIX    |                 Boris hozott reggel vizet a korsóban: belement egy egér,
 5147 XIX    |                Manó készségesen. – Hol az a korsó?~– Nem találsz te
 5148 XIX    |                  arra rá magadban – szólt a mama.~– Dehogynem, hiszen
 5149 XIX    |                  idáig jöttünk.~– Azoknak a vize mind pokolkeserű, az
 5150 XIX    |                közé, s onnan megint elfut a föld alá. Oda csak a Liza
 5151 XIX    |                elfut a föld alá. Oda csak a Liza tudna elvezetni.~–
 5152 XIX    |              elvezetni.~– Hát ő tudja itt a járást?~– Tudja hát, fiacskám.
 5153 XIX    |                   hát, fiacskám. Nincs ez a ház egész éven át bezárva.
 5154 XIX    |            bezárva. Tavasszal, amikor még a vadak kímélet-évadja tart,
 5155 XIX    |            olyankor még nincsenek itten – a vadászok.~Manó furcsa talányt
 5156 XIX    |                Manó furcsa talányt kapott a megfejtésre. Hát az ilyen
 5157 XIX    |                   ilyen vadra is kiterjed a kímélet-évad, mint ez a
 5158 XIX    |                   a kímélet-évad, mint ez a nagyszemű itten?~– No, hát
 5159 XIX    |                   éjjel az erdőben járni, a Liza elvezet a forrásig.
 5160 XIX    |             erdőben járni, a Liza elvezet a forrásig. Ketten csak nem
 5161 XIX    |                csak nem ijedtek meg?~– De a tüzes sárkánytól sem!~A
 5162 XIX    |                   a tüzes sárkánytól sem!~A leány is egyszerre készen
 5163 XIX    |                  is egyszerre készen volt a vállalatra! De még milyen
 5164 XIX    |              hosszú fogság után.) Szaladt a korsóért.~Manó markába kapta
 5165 XIX    |              korsóért.~Manó markába kapta a fűzfahusángját, a korsót
 5166 XIX    |                   kapta a fűzfahusángját, a korsót fülénél fogva ráakasztották,
 5167 XIX    |                   s aztán iramodtak végig a tavat áthidaló pallón, a
 5168 XIX    |                  a tavat áthidaló pallón, a fűzfakaró egy-egy végit
 5169 XIX    |                egy-egy végit fogva, annak a közepén himbálózott a zöld
 5170 XIX    |               annak a közepén himbálózott a zöld korsó.~Annak a gyanakodó,
 5171 XIX    |           himbálózott a zöld korsó.~Annak a gyanakodó, féltékeny dámának
 5172 XIX    |          féltékeny dámának volt bizodalma a rejtegetett leányát rábízni
 5173 XIX    |                  szedett fel az útszélen.~A hold éppen akkor kelt föl,
 5174 XIX    |             tűztányéra keresztülvillogott a nagy kőrisfák ágain, lombozatán.
 5175 XIX    |               kőrisfák ágain, lombozatán. A két gyermek nevetgélve törtetett
 5176 XIX    |            nevetgélve törtetett keresztül a bokron: elöl a Manó, hátul
 5177 XIX    |                  keresztül a bokron: elöl a Manó, hátul a Liza. A leány
 5178 XIX    |                bokron: elöl a Manó, hátul a Liza. A leány kormányzott: „
 5179 XIX    |                elöl a Manó, hátul a Liza. A leány kormányzott: „No,
 5180 XIX    |                     No, most jobbra! Arra a fehér nyírfa felé! Keresztül
 5181 XIX    |              fehér nyírfa felé! Keresztül a gyepen! Szaladjunk sebesen!
 5182 XIX    |                 megállj, valami beleakadt a ruhámba!” – Akkor aztán
 5183 XIX    |                 ki kellett őt szabadítani a szederinda veszedelmes szövevénye
 5184 XIX    |             veszedelmes szövevénye közül. A leány nem ismert semmi félelmet,
 5185 XIX    |                inkább ő ijesztgette volna a társát (ha megijedt volna),
 5186 XIX    |               Nézd, micsoda tűz-szeme van a böjti boszorkánynak; vigyázz,
 5187 XIX    |              boszorkánynak; vigyázz, mert a nyakadba ugrik.~De nem félt
 5188 XIX    |                  ugrik.~De nem félt attól a repülő tűzszemtől Manó.
 5189 XIX    |            elfogott egyet, s azt odadobta a Liza bozontos haja közé;
 5190 XIX    |               Attól aztán olyanforma lett a leány, mint valami éjjeli
 5191 XIX    |                  világító zöld csillaggal a fején.~A forrás elárulta
 5192 XIX    |                  zöld csillaggal a fején.~A forrás elárulta hollétét
 5193 XIX    |                  szökve odább az erdőben.~A véletlen robajtól de mégiscsak
 5194 XIX    |            megfogtam volna! – hetvenkedék a fiú.~– Hát nem sajnálnád
 5195 XIX    |                     Hát nem sajnálnád azt a szép őzikét elfogni?~– Nem
 5196 XIX    |                    Te rossz vagy! – szólt a leány durcásan, s eltaszítá
 5197 XIX    |                megint békülésre nyújtotta a kezét.)~A forrás mélyen
 5198 XIX    |             békülésre nyújtotta a kezét.)~A forrás mélyen a sziklaodú
 5199 XIX    |                   kezét.)~A forrás mélyen a sziklaodú fenekén fakadt,
 5200 XIX    |                   medence fogta fel, abba a mohos köveken kellett leszállni.
 5201 XIX    |           hozzákészült.~– Majd persze! Te a sáros csizmáddal gázolsz
 5202 XIX    |                   csizmáddal gázolsz bele a forrásba! – feddé meg a
 5203 XIX    |                   a forrásba! – feddé meg a leány, kikapva a kezéből
 5204 XIX    |                feddé meg a leány, kikapva a kezéből a korsót – majd
 5205 XIX    |                  leány, kikapva a kezéből a korsót – majd én szállok
 5206 XIX    |               szállok le.~S azzal lekapta a lábáról a cipőt, s odaadta
 5207 XIX    |                   azzal lekapta a lábáról a cipőt, s odaadta Manónak,
 5208 XIX    |             tartsa; ő maga lépegetett alá a korsóval a forrás medencéjébe.
 5209 XIX    |                 lépegetett alá a korsóval a forrás medencéjébe. Azok
 5210 XIX    |              odalenn volt, s megmerítette a korsót, azt kérdé Manótól~–
 5211 XIX    |              Egész nap nem ittam.~– Ez ám a pompás víz! Akarsz belőle?~–
 5212 XIX    |                  Megköszönöm; nyújtsd ide a korsót.~– Óh, persze! Azt
 5213 XIX    |              isznak.~– Hát hogy igyam, ha a forráshoz meg nem eresztesz?~–
 5214 XIX    |                      Hát majd így – mondá a leány; s a két tenyerét
 5215 XIX    |               majd így – mondá a leány; s a két tenyerét összefogva,
 5216 XIX    |                   annak az üregébe meríté a kristály vizet, s úgy nyújtá
 5217 XIX    |               vizet, s úgy nyújtá azt fel a fiúnak: abból itatta meg.~
 5218 XIX    |               Mert hiszen háromszor iszik a magyar.~– No, mármost hát
 5219 XIX    |                   Mindenünk van! Siessünk a vacsorát elkészíteni.~Visszafelé
 5220 XIX    |          Visszafelé már futvást mehettek; a hold a fák sudarai fölé
 5221 XIX    |                  futvást mehettek; a hold a fák sudarai fölé emelkedett
 5222 XIX    |                 dicsérte meg őket odahaza a mama.~Ő azalatt kártyát
 5223 XIX    |               egyetlen mulatságuk azoknak a szegény asszonyoknak, akik
 5224 XIX    |                szegény asszonyoknak, akik a világból kimaradtak. Gondolnak
 5225 XIX    |             Gondolnak valamit: lesz-e még a múltból valaha jövendő?
 5226 XIX    |                   vajon kijön-e?~Az útban a fiú felkapott egy nagy darab
 5227 XIX    |              magával: most odakínálta azt a leánynak.~– Nézd, hoztam
 5228 XIX    |                    Mekkorát villámlott az a nagy kék holdvilágpár arra
 5229 XIX    |                nagy kék holdvilágpár arra a szóra: milyen magas lett
 5230 XIX    |                   magas lett egyszerre az a csepp teremtés.~– Elmégy
 5231 XIX    |               vissza kellett somfordálnia a hídon keresztül s eldobni
 5232 XIX    |                 hídon keresztül s eldobni a parton az elhozott száraz
 5233 XIX    |                  elhozott száraz gallyat.~A leány már akkorra tüzet
 5234 XIX    |             esztendőre; ha elfogy, hoznak a faluból; de a pontaligeti
 5235 XIX    |              elfogy, hoznak a faluból; de a pontaligeti parkból még
 5236 XIX    |               soha.~– No, kisfiam – szólt a mama, amíg a leány a konyhán
 5237 XIX    |              kisfiam – szólt a mama, amíg a leány a konyhán danolva
 5238 XIX    |                szólt a mama, amíg a leány a konyhán danolva készíté
 5239 XIX    |                   konyhán danolva készíté a kolduslevest –, hát mondjak-e
 5240 XIX    |                  mondjak-e neked jövendőt a kártyábul? Mert nekem ez
 5241 XIX    |                  kártyábul? Mert nekem ez a tudományom. Én vagyok a
 5242 XIX    |                   a tudományom. Én vagyok a vajákosnő.~– Jó lesz, nénémasszony.~
 5243 XIX    |                    Jó lesz, nénémasszony.~A vajákosnő kirakta a kártyáit,
 5244 XIX    |         nénémasszony.~A vajákosnő kirakta a kártyáit, amik a sok használattul
 5245 XIX    |                  kirakta a kártyáit, amik a sok használattul úgy el
 5246 XIX    |           figurákat, s kettőt szippantott a tubákosszelencéjéből.~Azzal
 5247 XIX    |      tubákosszelencéjéből.~Azzal elkezdte a kifundált jövendő titkait
 5248 XIX    |                  aranyfésűvel fésülgették a hajadat, s a lábadat csókolgatták,
 5249 XIX    |                  fésülgették a hajadat, s a lábadat csókolgatták, mikor
 5250 XIX    |                Szegény is fogsz lenni; de a szegénységet megszereted.
 5251 XIX    |                   az anyád kitagad; hanem a nemzeted megáld. És utoljára
 5252 XIX    |                   utoljára meghalsz ifjan a csatatéren.~A fiú elbámult
 5253 XIX    |              meghalsz ifjan a csatatéren.~A fiú elbámult ezen a kártyákbul
 5254 XIX    |           csatatéren.~A fiú elbámult ezen a kártyákbul kiolvasott jóslaton.
 5255 XIX    |                Többször hallotta ő otthon a Dorkó nénőtől, hogy őróla
 5256 XIX    |                 ki az oldalát Dorkónak ez a titok.) De hát hogy juthatott
 5257 XIX    |                hogy juthatott volna el ez a titkolt hagyomány ebbe a
 5258 XIX    |                  a titkolt hagyomány ebbe a puszta szigetházba? És különösen
 5259 XIX    |                azok sem ismertek rá, akik a tegnapi alakját annyiszor
 5260 XIX    |                   annyiszor látták. Maguk a cselédek, akik mindennap
 5261 XIX    |                   van!”, „Jaj, de jól áll a termetén az a ,zsali’ ruha!” –
 5262 XIX    |                  de jól áll a termetén az a ,zsali’ ruha!” – mikor tegnap
 5263 XIX    |                 zekében, azt mondták: „Ni a csúnya Jancsi! Milyen görbe
 5264 XIX    |               csúnya Jancsi! Milyen görbe a háta!” – Hát ez az idegen
 5265 XIX    |                 enni sem akart. Mikor már a Liza behozta a tálban (régi
 5266 XIX    |                  Mikor már a Liza behozta a tálban (régi porcelán volt,
 5267 XIX    |                   volt, de körüldrótozva) a csábítón illatozó fölséges
 5268 XIX    |                  fölséges kolduslevest, s a mama neki is teleszedte
 5269 XIX    |                   mama neki is teleszedte a tányérját belőle, hozzá
 5270 XIX    |             mondott, ami most nem megy ki a fejemből. Nem az, ami a
 5271 XIX    |                   a fejemből. Nem az, ami a jövendő titka, mert azt
 5272 XIX    |                   kegyelmed azt kiolvasni a kártyából, amit még nem
 5273 XIX    |           Elhiszem, hogy kegyelmednek sok a bölcsessége. Az enyim annál
 5274 XIX    |                    amit most elmondott?~– A kártyából tudom.~– Ez ám
 5275 XIX    |                 akikről észreveszem, hogy a tudatlanságomért kigúnyolnak;
 5276 XIX    |                Emmánuel”.~Manó felszökött a helyéből, mintha tűz égette
 5277 XIX    |                  milyen egyszerű dolog az a boszorkányság. Az egész
 5278 XIX    |                   ezek az ingfodrok adták a kezembe. Ezeket mi hímeztük
 5279 XIX    |                 Ezeket mi hímeztük ketten a leányommal, Tanussy Decebálné
 5280 XIX    |                csücskéjét megláttam ennek a fodornak, már tudtam, hogy
 5281 XIX    |              akiről már olyan sok szó jár a világban, hogy én is tudhatok
 5282 XIX    |             étvágya. Mindjárt hozzálátott a rántott leveshez.~Akkor
 5283 XIX    |                 Akkor aztán nevettek mind a hárman.~Nagyon nevetni való
 5284 XIX    |           kacagott Manó, erősen kanalazva a rántott levesét. – Tegnap
 5285 XIX    |                mikor vízre jártunk, mikor a manóval ijesztgettél, hogy
 5286 XIX    |                  Lizandra.~Manó nem tudta a levest fújni a nagy nevetéstől,
 5287 XIX    |                  nem tudta a levest fújni a nagy nevetéstől, mind összeégette
 5288 XIX    |         nevetéstől, mind összeégette vele a száját.~– Hát nagyon könnyen.
 5289 XIX    |                egy ollót, s levágtam vele a hosszú hajamat.~Lizandrának
 5290 XIX    |                 Lizandrának nyitva maradt a szája erre a felfedezésre,
 5291 XIX    |                nyitva maradt a szája erre a felfedezésre, elkezdte a
 5292 XIX    |                  a felfedezésre, elkezdte a saját szőke hajfonatát a
 5293 XIX    |                  a saját szőke hajfonatát a tenyerében latolgatni, magában
 5294 XIX    |              tanakodva.~Az anya kitalálta a gondolatját.~– No, te kis
 5295 XIX    |                  csak le ne vágd ám azért a hajadat, mert te nem válsz
 5296 XIX    |                nem válsz azzal fiúcskává.~A leány keserveset sóhajtott.~–
 5297 XIX    |                  alunni, – mondá Lizandra a fiúnak, amint megvacsoráltak. –
 5298 XIX    |                 befekhetel; vigyázz, hogy a szúnyoghálót nyitva ne hagyd,
 5299 XIX    |                  hagyd, különben elkapnak a denevérek. Ha egy kígyót
 5300 XIX    |          denevérek. Ha egy kígyót találsz a lábadnál, meg ne ijedj tőle,
 5301 XIX    |                nem látsz? Én vagyok az: – a vadmacska. Nézd, milyen
 5302 XIX    |                  ingeidre gallért varrok. A mama pedig, ha én elaltatom,
 5303 XIX    |                 Manó szépen kezet csókolt a nénémasszonynak, s jó éjszakát
 5304 XIX    |             éjszakát kívánt, aztán kiment a veranda alá; ott megtalálta
 5305 XIX    |               veranda alá; ott megtalálta a szúnyoghálóval befüggönyzött
 5306 XIX    |           kakukkfűvel, fehér ürömmel, ami a bogarakat elűzi, be volt
 5307 XIX    |            lepedővel. Egy kis vánkos volt a feje alja, taplódarabokból
 5308 XIX    |               összevarrva, olyan az, mint a szarvasbőr, még finomabb.~
 5309 XIX    |            leánykorából –, hogy éjszakára a fejét bekösse kendővel,
 5310 XIX    |                 bekösse kendővel, s annak a szükségét most, hogy le
 5311 XIX    |                    Majd elszoktatják róla a kollégiumban. A kétnapi
 5312 XIX    |         elszoktatják róla a kollégiumban. A kétnapi gyalogolás elég
 5313 XIX    |                    mikor körülnézett ezen a vidéken. Csak arra gondolt,
 5314 XIX    |                hogy siettették lefektetni a melegített ágyba, hogy ijesztgették
 5315 XIX    |                  ágyba, hogy ijesztgették a kisértetekkel, a rossz lelkekkel,
 5316 XIX    |             ijesztgették a kisértetekkel, a rossz lelkekkel, a böjti
 5317 XIX    |         kisértetekkel, a rossz lelkekkel, a böjti boszorkánnyal, csak
 5318 XIX    |                  arcára ne találjon sütni a hold, mert attól nyavalyássá
 5319 XIX    |               egész teljében ragyog le rá a sápadt zöldes égről ez a
 5320 XIX    |                  a sápadt zöldes égről ez a bűbájhintő csillag, csodavilágítást
 5321 XIX    |             csodavilágítást árasztva erre a szokatlan tájképre. A lomha
 5322 XIX    |                erre a szokatlan tájképre. A lomha csendes tó zöldezüst
 5323 XIX    |             zegzugos vonalak szeldelik át a visszavert holdfényt, amint
 5324 XIX    |               visszavert holdfényt, amint a békák keresztül-kasul léniázzák
 5325 XIX    |                 keresztül-kasul léniázzák a békalencsés felszínt, a
 5326 XIX    |                   a békalencsés felszínt, a nagy kőrisfák árnyéka élesen
 5327 XIX    |                   árnyéka élesen válik el a fényes laptól. Amint a partról
 5328 XIX    |                 el a fényes laptól. Amint a partról egy kövér ung beleugrik
 5329 XIX    |                   egy kövér ung beleugrik a vízbe, terjengő fénykarikák
 5330 XIX    |           fénykarikák támadnak utána, mik a parti bozótnál törnek meg.
 5331 XIX    |                parti bozótnál törnek meg. A denevérek tízével repkednek
 5332 XIX    |              éjmadár nesztelenül suhan el a hold előtt, kergetve egy
 5333 XIX    |                  alvó ember lélegzetének. A békák légiói, a szúnyogok
 5334 XIX    |             lélegzetének. A békák légiói, a szúnyogok milliárdjai egy
 5335 XIX    |                   áthangzó zene.~Majd meg a házban is megszólal valami.
 5336 XIX    |                   leskelődjék az ablakon. A leeresztett függönyök között
 5337 XIX    |             gyermekeknek dajkadanázni. És a dúdolás mellett azt teszi,
 5338 XIX    |                   mellett azt teszi, hogy a két kezével végigcirógatja
 5339 XIX    |                két kezével végigcirógatja a hanyatt fekvő anyja arcát.
 5340 XIX    |               anyja arcát. Csínyján, csak a tíz ujja hegyével, elkezdi
 5341 XIX    |                tíz ujja hegyével, elkezdi a homlokán, le az álláig,
 5342 XIX    |                aztán mégis lúdbőrt kapott a teste a fiúnak, hirtelen
 5343 XIX    |              mégis lúdbőrt kapott a teste a fiúnak, hirtelen bebújt
 5344 XIX    |                 az ágyba, fejére rántotta a pokróctakarót, s elaludt.~
 5345 XIX    |                azt neki így tenni), leült a mécs mellé, s hozzáfogott
 5346 XIX    |                 mécs mellé, s hozzáfogott a jövevény fiú ingeinek nőiből
 5347 XIX    |     átalakításához. Gyors keze volt. Mire a hold a délpontot elérte,
 5348 XIX    |              Gyors keze volt. Mire a hold a délpontot elérte, már mindennel
 5349 XIX    |                  az ablakhoz, és kinézett a holdvilágos éjbe.~Itt volt
 5350 XIX    |                  az ő régi jó barátja, ez a ragyogó ábrázatú, emberarcú
 5351 XIX    |                 dalolnak az erdők madarai a napnak.~A holdsugár aztán
 5352 XIX    |                   erdők madarai a napnak.~A holdsugár aztán odavetette
 5353 XIX    |                holdsugár aztán odavetette a tekintetét annak az alvónak
 5354 XIX    |               annak az alvónak az arcára. A vékony szúnyoghálón keresztül
 5355 XIX    |              teljes fényével világítá meg a fiúnak az arcát. Így altában
 5356 XIX    |               ártatlanság tündökölt azon. A két keze imára kulcsolva
 5357 XIX    |                 imára kulcsolva nyugodott a mellén. „,Ez szebb még,
 5358 XIX    |              mellén. „,Ez szebb még, mint a hold!”~A leány ugyanazzal
 5359 XIX    |                  szebb még, mint a hold!”~A leány ugyanazzal a magyarázhatlan
 5360 XIX    |                 hold!”~A leány ugyanazzal a magyarázhatlan érzéssel
 5361 XIX    |              bámult erre az arcra, amivel a holdra szokott bámulni.
 5362 XIX    |                 szokott bámulni. Ugyanazt a titkos, fájdalomkeltő vonzódást
 5363 XIX    |                  vonzódást érezte iránta. A fiú álmodott, álmában rebegett,
 5364 XIX    |           engeszteli. (Mért nem lehet ezt a könnycseppet letörülnie
 5365 XIX    |                lábbal, majd szétrúgja azt a rozzant hárságyat, s aztán
 5366 XIX    |                 féloldalt, s hátat fordít a holdvilágnak, összehúzva
 5367 XIX    |                vagy!”~S aztán megint csak a holdvilágot nézte a lyány,
 5368 XIX    |                  csak a holdvilágot nézte a lyány, az nem csinál vonyarcot
 5369 XIX    |             valami szokatlan nesz üti meg a füleit. A kőrisfák erdejében
 5370 XIX    |          szokatlan nesz üti meg a füleit. A kőrisfák erdejében recseg
 5371 XIX    |                 kőrisfák erdejében recseg a targally sűrű léptek alatt.
 5372 XIX    |         közelednek. Aha!~Eszébe jutott az a pávián, aki őhozzá vadgesztenyét
 5373 XIX    |              őhozzá vadgesztenyét dobált. A nevét nem tudta. A képeskönyvéből
 5374 XIX    |                dobált. A nevét nem tudta. A képeskönyvéből választott
 5375 XIX    |                 képeskönyvéből választott a számára egyet. A páviánt.
 5376 XIX    |               választott a számára egyet. A páviánt. Ha ő lehet vadmacska!~
 5377 XIX    |                 látogatók.~Négyen emeltek a vállukon egy könnyű sandolint,
 5378 XIX    |                  azt csendesen leereszték a zöld tóba. A holdvilágnál
 5379 XIX    |                   leereszték a zöld tóba. A holdvilágnál megismerhette
 5380 XIX    |                 egyszer betörte az orrát. A csónakba ez száll be, s
 5381 XIX    |                   be, s aztán kezébe véve a kétlapátú evezőt, errefelé
 5382 XIX    |                   tartani.~Mi lesz ebből?~A sandolin gyorsan szeli keresztül
 5383 XIX    |                   gyorsan szeli keresztül a tó tükrét. Gil Blas úgy
 5384 XIX    |          versenyezne az első pályadíjért. A sandolin eléri a szigetet,
 5385 XIX    |             pályadíjért. A sandolin eléri a szigetet, a csónakász kiszökik
 5386 XIX    |                sandolin eléri a szigetet, a csónakász kiszökik a partra,
 5387 XIX    |            szigetet, a csónakász kiszökik a partra, járművét odaakasztja
 5388 XIX    |              partra, járművét odaakasztja a láncánál fogva egy rőzsecölöphöz,
 5389 XIX    |            lappangó léptekkel settenkedik a veranda felé.~Ott a szúnyoghálós
 5390 XIX    |           settenkedik a veranda felé.~Ott a szúnyoghálós nyoszolya;
 5391 XIX    |                azon alszik egy ifjú alak, a feje piros kendővel bekötve,
 5392 XIX    |               kendővel bekötve, két karja a feje fölé emelve.~Manó éppen
 5393 XIX    |               hogy valaki durván lerántja a takaróját.~Egy vadonatúj
 5394 XIX    |                idegen, még hagyján; de ez a vigyorgás rajta! Mit akar
 5395 XIX    |                  enni?~Olvasott ő egyszer a Jancsival valamit (a Márton
 5396 XIX    |              egyszer a Jancsival valamit (a Márton grammatikájából)
 5397 XIX    |                   Márton grammatikájából) a kannibálokról, akik a szigeteken
 5398 XIX    |    grammatikájából) a kannibálokról, akik a szigeteken laknak. Ez olyan
 5399 XIX    |             laknak. Ez olyan sziget lesz.~A merész látogató nem késedelmezik,
 5400 XIX    |                 olyan ökölcsapást ad neki a szeme alá, hogy az tizenkilenc
 5401 XIX    |               Blas még nagyobb dühbe jön; a kíméletlenség minden végletre
 5402 XIX    |              minden végletre feljogosítja a férfit; odaveti magát egész
 5403 XIX    |           álomjelenést.~Hogy dulakodik ez a két idegen fiú ott előre-hátra.
 5404 XIX    |                   úgy ellódította magától a küzdőtársát, hogy az hanyatt
 5405 XIX    |                esett; mivel pedig hogy az a tér a veranda és a rőzsepart
 5406 XIX    |                 mivel pedig hogy az a tér a veranda és a rőzsepart között
 5407 XIX    |                hogy az a tér a veranda és a rőzsepart között nagyon
 5408 XIX    |                vala, egyenesen belebukott a tóba.~Szegény Gil Blas e
 5409 XIX    |             tehetett okosabbat, mint hogy a víz felszínére kerülve,
 5410 XIX    |                 kerülve, gyorsan kiússzék a túlsó partra, otthagyva
 5411 XIX    |                   túlsó partra, otthagyva a sandolint.~Hiszen jó úszó
 5412 XIX    |                alkalommal!~Mikor kigázolt a sűrű siska közül a partra,
 5413 XIX    |               kigázolt a sűrű siska közül a partra, igazán olyan volt,
 5414 XIX    |               volt, mint egy hamis isten, a tengeri fajtából; felül
 5415 XIX    |                   éktelen hahota fogadta. A három nagybátya a fának
 5416 XIX    |                fogadta. A három nagybátya a fának vetette a hátát, meg
 5417 XIX    |                 nagybátya a fának vetette a hátát, meg hanyatt vagdosta
 5418 XIX    |                   prüszkölte orrán-száján a keserű tóhabarékot, amit
 5419 XIX    |              nyelt, s azt nem tudta, hogy a szemeiből törülgesse-e a
 5420 XIX    |                  a szemeiből törülgesse-e a békanyálat, vagy a hajából
 5421 XIX    |           törülgesse-e a békanyálat, vagy a hajából szedje ki a sulymot.
 5422 XIX    |                  vagy a hajából szedje ki a sulymot. Sírt is, meg káromkodott
 5423 XIX    |                   azután, s letörülgették a zsebkendőikkel, hogy ismét
 5424 XIX    |               letörülni; annak az ütésnek a foltját a szeme alatt.~–
 5425 XIX    |                annak az ütésnek a foltját a szeme alatt.~– No, te, Gil
 5426 XIX    |            Blascskám, ugyancsak megjártad a vadmacskáddal – szánakozék
 5427 XIX    |                Blas még most is fújtatott a dühtől, az ijedtségtől,
 5428 XIX    |               bátyáim, ne szóljatok erről a mostani történetről senkinek.
 5429 XIX    |                akármi egyebet; kérd tőlem a vérebemet, általadom; kérd
 5430 XIX    |                 az epsomi verseny idejére a winneremet, átengedem; kérd
 5431 XIX    |                  átengedem; kérd el tőlem a Práter utcai numero 28-nak
 5432 XIX    |                Práter utcai numero 28-nak a tolvajkulcsát, boldoggá
 5433 XIX    |                   kiállom; de hogy én ezt a szép jelenetet, ami most
 5434 XIX(1) |                 az oroszlánnak. Az utóbbi a török „arszlán”-ból van
 5435 XX     |                   kezdett az álom kimenni a szeméből igazában; egész
 5436 XX     |                 valami álomlátáshoz, amíg a küzdőtársát a vízbe beledobta.
 5437 XX     |          álomlátáshoz, amíg a küzdőtársát a vízbe beledobta. Csak azután
 5438 XX     |                  habuckolását meghallotta a tóban, s aztán látta, hogy
 5439 XX     |        kétségbeesetten, zöld héjas fejjel a zöld vízben, ugratva szét
 5440 XX     |                 maga elől minden irányban a csendes filozofálásukból
 5441 XX     |                hátha ő most ezt az embert a vízbe ölte volna? Gyilkosság!
 5442 XX     |            zsiványnak.~Nem volt már kedve a lefekvéshez, hirtelen magára
 5443 XX     |                  hirtelen magára kapkodta a ruháit. Hanem azután a parton
 5444 XX     |           kapkodta a ruháit. Hanem azután a parton támadt nagy kacagás
 5445 XX     |                    Honnan cseppent ide ez a hosszú fickó? Mi keresete
 5446 XX     |                  Mi keresete volt itt? Mi a bolond ütött hozzá, hogy
 5447 XX     |                   ütött hozzá, hogy őróla a legédesdedebb álmában lerántsa
 5448 XX     |            legédesdedebb álmában lerántsa a pokrócot? Hát vétett ő ennek
 5449 XX     |              pokrócot? Hát vétett ő ennek a longuriónak valamit?~A megingatott
 5450 XX     |              ennek a longuriónak valamit?~A megingatott vízen himbálódásnak
 5451 XX     |                ablakon. Odatekintett. Azt a két nagy szemet látta az
 5452 XX     |                 ébren vagy még? – kérdezé a kisleánytól.~– Éppen most
 5453 XX     |                    Éppen most oltottam el a mécset – mondá az, kinyitva
 5454 XX     |                 támaszkodva.~– Láttad ezt a heccet itten? – kérdé a
 5455 XX     |                   a heccet itten? – kérdé a fiú.~– Hogyne láttam volna?~–
 5456 XX     |               kellett neki.~– Ismered ezt a fiút?~– A grófnak a fia.~–
 5457 XX     |                     Ismered ezt a fiút?~– A grófnak a fia.~– Én nem
 5458 XX     |                   ezt a fiút?~– A grófnak a fia.~– Én nem tehetek róla.
 5459 XX     |                  gondolta, én aluszom ott a szúnyogháló alatt.~– Akkor
 5460 XX     |            alacsony ablak elé, hogy annak a hídjára rákönyökölhessen.~–
 5461 XX     |                  Láttam az úrfit, de csak a tavon keresztül, beszélt
 5462 XX     |                  Azzal megmutatta Manónak a vadgesztenyét, a héjába
 5463 XX     |                  Manónak a vadgesztenyét, a héjába vésett szívecskével.~–
 5464 XX     |            Amilyent ott látsz felfuttatva a háztetőre. Harmadnap kereste
 5465 XX     |           háztetőre. Harmadnap kereste is a mama, hogy hová lett az
 5466 XX     |             hazudtam neki, hogy kikezdték a rózsabogarak, s megrohadt.~–
 5467 XX     |                 magadat?~– Hahaha! Miért? A hazudásért? Te talán nem
 5468 XX     |            kimegyünk valahová, felvesszük a selyemruháinkat, s azt hazudjuk,
 5469 XX     |                 Óh, te bagó! Látod, engem a mama kisgyerekkorom óta
 5470 XX     |              Manót nagyon elízetleníté ez a beszéd.~– Látod, ha te énnekem „
 5471 XX     |               mért hajítottam orron azzal a citromtökkel az úrfit? Azért,
 5472 XX     |                  az úrfit? Azért, mert az a vadgesztenye, amivel engem
 5473 XX     |            levélbe volt göngyölve, s abba a levélbe ő azt írta, hogy
 5474 XX     |                  nagyon, mert fellármázod a mamát, s akkor aztán majd
 5475 XX     |                  az ablakban?~– Megvan az a levél?~– Bizony nem is dobtam
 5476 XX     |                  összehajtogatott levelet a cipője talpából, s azt kiterítette
 5477 XX     |              kiterítette az ablak hídjára a fényes holdvilág elé. Az
 5478 XX     |             lehetett azt olvasni könnyen. A leány maga olvasta fel.~
 5479 XX     |               igaz, amit mondtam? – szólt a leány.~– Most már bánom,
 5480 XX     |                    hogy agyon nem csaptam a botommal.~A leány csiklandósan
 5481 XX     |                   nem csaptam a botommal.~A leány csiklandósan nevetett
 5482 XX     |                csiklandósan nevetett erre a szóra. Valami olyan jólesett
 5483 XX     |                   csak úgy gyűrögette fel a kabátja ujjait a két karján,
 5484 XX     |           gyűrögette fel a kabátja ujjait a két karján, mintha sajnálná,
 5485 XX     |                    Én addig beleülök ebbe a csónakba, körülhajókázom
 5486 XX     |                   körülhajókázom vele ezt a szigetet, s ha valaki be
 5487 XX     |                  nem alszom, kivált mikor a holdvilág süt.~– Én is úgy
 5488 XX     |              neked eszedbe jutni? – kérdé a leány.~– Hát mindenféle,
 5489 XX     |            szeretnek vagy gyűlölnek, akit a világ hírre emleget, akit
 5490 XX     |               akit az ország dicsőít, aki a hatalmasok fölé emelkedik,
 5491 XX     |             gondolkozom mindig – viszonzá a leány. – Nem beszéltem el
 5492 XX     |               beszéltem el senkinek, csak a holdvilágnak; az az én bizalmasom.
 5493 XX     |                  aztán befogni őket, mint a lovakat, és hajtani ostorral,
 5494 XX     |                  és aztán nevetni rajtok!~A két gyermek aztán elbeszélt
 5495 XX     |                 azokról az álmairól, amit a gyermekek ébren szoktak
 5496 XX     |                 szoktak álmodni; egyiknek a képzelődése a másiknak a
 5497 XX     |                    egyiknek a képzelődése a másiknak a lángját szítogatta.
 5498 XX     |                  a képzelődése a másiknak a lángját szítogatta. Minek
 5499 XX     |               álmokat láttak így, s aztán a minden álmok vége az volt,
 5500 XX     |                  egyszer az egyik is, meg a másik is fel tudott hágni