bold = Main text
      Fezejet                                            grey = Comment text

10501 XXXIV  |                vigyázz, hogy le ne taposd a sleppemet.~Sára asszony
10502 XXXIV  |                   sleppemet.~Sára asszony a fia karján lejtett át az
10503 XXXIV  |                  lejtett át az étterembe, a mellékszobában még dörmögött
10504 XXXIV  |           kecsesen megköszönte neki, hogy a karján idáig vezette, legyezőjével
10505 XXXIV  |                      oktatá Sára asszony.~A franciát szép csendesen,
10506 XXXIV  |                    tudom én, beszéltem én a diaetán Pozsonyban elég
10507 XXXIV  |                  még attasékkal is.~Énnél a szónál az esperes úr közbelépett.
10508 XXXIV  |                   tartá alkalmat nyújtani a ház asszonyának a kedve
10509 XXXIV  |                nyújtani a ház asszonyának a kedve szerint való francia
10510 XXXIV  |           Németországban, ott sajátítá el a francia idiómát, bár azóta
10511 XXXIV  |                   értették, hogy mit mond a másik; ellenben mondtak
10512 XXXIV  |          gorombaságokat akaratlanul, hogy a mademoiselle folyvást a
10513 XXXIV  |                   a mademoiselle folyvást a legyezőjével takargatta
10514 XXXIV  |                elpiruló arcát.~Manónak az a szerencse jutott, hogy a
10515 XXXIV  |                  a szerencse jutott, hogy a rektorok asztalánál elnökölhetett.
10516 XXXIV  |          adomamondás. Hiszen otthon is ez a szegény rektornak az asztalán
10517 XXXIV  |             szegény rektornak az asztalán a harmadik tál étel, ez az
10518 XXXIV  |                  ez az ő vizeskancsójához a borjárulék, a tréfás jókedv.
10519 XXXIV  |            vizeskancsójához a borjárulék, a tréfás jókedv. Hihetőleg
10520 XXXIV  |                 is azon módon változtatta a kánai mennyegzőben borrá
10521 XXXIV  |                  kánai mennyegzőben borrá a vizet, hogy rászabadította
10522 XXXIV  |                vizet, hogy rászabadította a tanítványait (az első kostákat)
10523 XXXIV  |               azonban nem volt hiányosság a borban, s annak mind a főasztalnál,
10524 XXXIV  |         hiányosság a borban, s annak mind a főasztalnál, mind az alsó
10525 XXXIV  |              táblán meg is felelt emberül a vendégsereg.~Manó sohasem
10526 XXXIV  |                 Manó sohasem ivott bort. (A kadétokat bizony nem traktálják
10527 XXXIV  |                 Most mégis belediktálták. A jó barátságért, a viszontlátás
10528 XXXIV  |          belediktálták. A jó barátságért, a viszontlátás örömére! Nem
10529 XXXIV  |            örömére! Nem tagadhatta meg.~S a bornak volt is hatása. Érzé,
10530 XXXIV  |                  gyújtott, ahol jég volt.~A főasztalnál javában volt
10531 XXXIV  |            búcsúztatók!) törtek keresztül a kés-, villacsörömpölésen.
10532 XXXIV  |               tisztelek, szeretek: azt én a háta mögött, ha megtámadják,
10533 XXXIV  |               dicsérjek: arra nem visz rá a lelkem.~Ez olyan fennhangon
10534 XXXIV  |              fennhangon volt mondva, hogy a szomszéd asztalnál is meghallhatták,
10535 XXXIV  |       feledhetetlen mesteremet, Horkázit, a táltosok utódját. Csodálom,
10536 XXXIV  |                hogy ő most nincsen itten.~A tűzhalmi rektor tudott róla
10537 XXXIV  |                jöhet az öreg: megdagadtak a lábai, nem járhat rajtuk,
10538 XXXIV  |          látogatni.~Mentül jobban fogyott a jó bor, annál nagyobbra
10539 XXXIV  |                 bor, annál nagyobbra nőtt a jókedv, különösen a rektorok
10540 XXXIV  |                  nőtt a jókedv, különösen a rektorok asztalánál. A nagy
10541 XXXIV  |          különösen a rektorok asztalánál. A nagy zsivaj, hahota miatt
10542 XXXIV  |                   miatt alig lehetett már a főasztalnál érvényt szerezni
10543 XXXIV  |              főasztalnál érvényt szerezni a későbbi toastoknak, hasztalan
10544 XXXIV  |                   Decebál: „Csendesen ott a macskaasztalnál”, rá sem
10545 XXXIV  |         összefognak. Aztán Manó adta maga a rossz példát. Restellte
10546 XXXIV  |                rossz példát. Restellte is a dolgát Sára asszony nagyon,
10547 XXXIV  |                  az ebéd végén, mikor már a hajdúk az 1834-ikit töltögették
10548 XXXIV  |                  az 1834-ikit töltögették a karcsú poharakba, szellemi
10549 XXXIV  |                látta odafordulni Manóhoz, a dévaj fiatalba belekötni.~–
10550 XXXIV  |                   járt-e kadét korában is a templomba?~Manó fidélis
10551 XXXIV  |                  pápista templomba?~– Biz a kadétok számára nem tartanak
10552 XXXIV  |                aztán mit szoktak csinálni a kadétok a templomban?~–
10553 XXXIV  |                szoktak csinálni a kadétok a templomban?~– Bodzafa fújótülköket
10554 XXXIV  |              találja el egy szem borsóval a regimentspáternek a fején
10555 XXXIV  |              borsóval a regimentspáternek a fején a süveget.~Ez derék
10556 XXXIV  |                 regimentspáternek a fején a süveget.~Ez derék mulatság
10557 XXXIV  |                   classissal együtt, mert a tettest senki sem árulta
10558 XXXIV  |                  azután gyónásra vitték-e a kadétokat? – kérdezősködék
10559 XXXIV  |               vajon mit szoktak meggyónni a kópék?~– Hát hogy pénteki
10560 XXXIV  |             kellene, hány legyet találtak a levesben, aztán meg volt
10561 XXXIV  |                  levesben, aztán meg volt a regimentspáternek egy csúf
10562 XXXIV  |            érzelmeket gyónta meg mindenki a páternek.~– Hát öcsémuram
10563 XXXIV  |                  metódust követtem. Mikor a reglement szerint gyónni
10564 XXXIV  |                rendeltek, én mindjárt azt a bűnömet vallottam meg, hogy
10565 XXXIV  |                 meg, hogy nem adok semmit a papokra, erre aztán az volt
10566 XXXIV  |                   absolutio, hogy mehetek a pokolba!~Ezt is harsány
10567 XXXIV  |                   öcsémuram e szóval csak a pápista papokat értette?~
10568 XXXIV  |                   Manónak nagyot csendült a füle. Eszébe jutott, hogy
10569 XXXIV  |                  Ne mondj el mindent, ami a nyelvedre akad, csak azért,
10570 XXXIV  |             hallatlanná lehetne tenni azt a kérdést, s inkább rákezdeni
10571 XXXIV  |            rákezdeni valami nótára. De az a nyughatatlan ördög, aki
10572 XXXIV  |                   nyughatatlan ördög, aki a boron keresztül lopózik
10573 XXXIV  |               Manó, s elkomolyodva nézett a lelkész arcába. Nagy csendesség
10574 XXXIV  |                beszéd.~De jobb lett volna a gyereknek a zimankós jégesőre
10575 XXXIV  |               jobb lett volna a gyereknek a zimankós jégesőre kiállni
10576 XXXIV  |                végig.~Nagy zivatar zúdult a fejére. Decebál el akarta
10577 XXXIV  |                    Decebál el akarta ütni a dolgot.~– Ugyan, ne hallgassanak
10578 XXXIV  |                    Ugyan, ne hallgassanak a haszontalan kölyökre! Hiszen
10579 XXXIV  |                  kiereszteni az áldozatát a kezei közül, s lecsitítva
10580 XXXIV  |                 kezei közül, s lecsitítva a többieket, megaposztrofálta
10581 XXXIV  |               többieket, megaposztrofálta a lázadót.~– Tehát tökéletlen
10582 XXXIV  |            emberek csináltak? Hát például a „credo”?~Ahá! No, most meg
10583 XXXIV  |                   le! Erre nincs felelet. A „Hiszekegy” ugyanaz a kálvinistának,
10584 XXXIV  |            felelet. A „Hiszekegy” ugyanaz a kálvinistának, ami a pápistának,
10585 XXXIV  |              ugyanaz a kálvinistának, ami a pápistának, a lutheránusnak,
10586 XXXIV  |          kálvinistának, ami a pápistának, a lutheránusnak, a görögnek.
10587 XXXIV  |              pápistának, a lutheránusnak, a görögnek. Ez ércből öntött
10588 XXXIV  |                 ércből öntött monumentuma a múlt és jövendő évezredeknek.~
10589 XXXIV  |                    Még nagyobbat csendült a füle Manónak. Csak úgy inté
10590 XXXIV  |                 Manónak. Csak úgy inté az a távollevő jó lélek: „Hallgass
10591 XXXIV  |                     Hallgass el! Sunyd le a fejedet! Kérlek, járj eszeden!”~
10592 XXXIV  |           fogadott szót neki. Kinyújtotta a kezét. Mutatta, hogy felelni
10593 XXXIV  |             felelni akar.~– Igenis. Éppen a credo az, ami az emberi
10594 XXXIV  |                egy nagy ellenmondás.~Erre a blaszfémiára Sára asszony
10595 XXXIV  |                 felugrott az asztaltól, s a füleire tapasztotta a tenyereit.~–
10596 XXXIV  |                   s a füleire tapasztotta a tenyereit.~– Juj, juj! Ezt
10597 XXXIV  |                 hallgathatom tovább. Hisz a lelkem kárhozik el vele!~
10598 XXXIV  |                   kiszaladt az étteremből a mamzellel együtt.~– Fiú! –
10599 XXXIV  |              tanulhatunk tőle. Az úr néha a gyermekek ajkán át hirdeti
10600 XXXIV  |                gyermekek ajkán át hirdeti a bölcsesség igéit.~– Sőt,
10601 XXXIV  |                  bölcsesség igéit.~– Sőt, a szamarakén át! – kiálta
10602 XXXIV  |              idejében.~Most aztán egészen a tíz körmére állt az ördög,
10603 XXXIV  |                akit Manó lenyelt. Felállt a helyéről, s kilépett a kérdező
10604 XXXIV  |            Felállt a helyéről, s kilépett a kérdező elé.~– No, hát itt
10605 XXXIV  |            tizenkét esztendős volt, mikor a papokkal, az írástudókkal
10606 XXXIV  |              disputált.~– Hát halljuk azt a nagy hiányosságot a credóban?~–
10607 XXXIV  |                   azt a nagy hiányosságot a credóban?~– Előadom. A credo
10608 XXXIV  |       hiányosságot a credóban?~– Előadom. A credo elmondja, hogy a Krisztus
10609 XXXIV  |                    A credo elmondja, hogy a Krisztus született és meghalt,
10610 XXXIV  |              született és meghalt, de ami a fődolog, azt, hogy életében
10611 XXXIV  |                  megváltó lett, azt, hogy a szeretet Istenének vallása
10612 XXXIV  |                   Istenének vallása által a bálványokat ledönté, és
10613 XXXIV  |               szenvedett kínhalált, arról a credo nem szól semmit.~E
10614 XXXIV  |                apostol veszett el. Hát az a valótlanság a credóban hol
10615 XXXIV  |                  el. Hát az a valótlanság a credóban hol található?~
10616 XXXIV  |                  vállalkozott: hiába volt a fülcsengés.~– Ott, ahol
10617 XXXIV  |                   hét mondásoknak, amiket a megváltó a keresztfáról
10618 XXXIV  |            mondásoknak, amiket a megváltó a keresztfáról hangoztatott,
10619 XXXIV  |                   neked, ma velem leszesz a paradicsomban.” Tehát Krisztus
10620 XXXIV  |                 azt mondta, hogy „ma” fog a paradicsomban lenni: halála
10621 XXXIV  |                  lenni: halála napján. Én a Krisztus szavainak hiszek.~
10622 XXXIV  |                 ez nagy szóvihart idézett a gyerek fejére:~– Erre majd
10623 XXXIV  |                   rájuk sem ügyelt, hanem a harmadik skrupulusát is
10624 XXXIV  |                    kérdezést sem várva:~– A nagy ellenmondás pedig van
10625 XXXIV  |                    Már vagy megítéltetnek a bűneim, vagy megbocsáttatnak,
10626 XXXIV  |                megbocsáttatnak, de együtt a kettőt nem érthetem.~No,
10627 XXXIV  |            megsemmisülten rogyott hanyatt a karszékébe. – Ez a rossz
10628 XXXIV  |                hanyatt a karszékébe. – Ez a rossz kölyök porba ejti
10629 XXXIV  |           felköszönteni az esperest, mint a tiszántúli Melchizédechet.~–
10630 XXXIV  |      Melchizédechet.~– Pajtás, te! – súgá a fülébe Galgai Jancsi. –
10631 XXXIV  |           kirántalak belőle. Csöngessétek a poharaitokat!~Amire a rektorok
10632 XXXIV  |        Csöngessétek a poharaitokat!~Amire a rektorok elkezdték késfokkal
10633 XXXIV  |                   uram, szállok az úrnak.~A pohárcsengetésnek megvan
10634 XXXIV  |               pohárcsengetésnek megvan az a varázshatása, hogy egy pillanatnyi
10635 XXXIV  |               csendességet idéz elő, s ha a merénylet elkövetőjének
10636 XXXIV  |                   és ügyessége magát ebbe a hasadékba befúrni s a toastját
10637 XXXIV  |                ebbe a hasadékba befúrni s a toastját hirtelen elsütni,
10638 XXXIV  |                Jancsi, röviden odakiáltva a felemelt pohárnak.~– A mai
10639 XXXIV  |         odakiáltva a felemelt pohárnak.~– A mai nap hősét, tiszteletes
10640 XXXIV  |               Nyeles Lőrinc káplány urat, a leendő sásligeti lelkipásztort,
10641 XXXIV  |          pohárösszecsörrenés következett, a megtisztelt felugrott a
10642 XXXIV  |                   a megtisztelt felugrott a székéről, s sietett elébb
10643 XXXIV  |                 székéről, s sietett elébb a főasztalnál ülő patrónusokkal,
10644 XXXIV  |             azután pedig felköszöntőjével a poharát megütköztetni.~–
10645 XXXIV  |                   volt ez? – kérdezé Manó a barátjától –; te felköszöntöd
10646 XXXIV  |                    várd el, mi lesz ennek a folytatása!~Nyomban következett
10647 XXXIV  |                előtte szólott, rivallá el a contratoastot.~– Én pedig
10648 XXXIV  |                  emelem poharamat szintén a leendő sásligeti lelkészre,
10649 XXXIV  |               nagy éljenzést kapott, fele a társaságnak, kivált a fiatalja,
10650 XXXIV  |                fele a társaságnak, kivált a fiatalja, annak a részén
10651 XXXIV  |                  kivált a fiatalja, annak a részén volt.~De az öregek
10652 XXXIV  |                   öregek nem hagyták abba a dolgot. Protestáltak.~–
10653 XXXIV  |                  kánoni hiba?~– Megcsalta a jegyesét; otthagyta esküvő
10654 XXXIV  |                   előtt.~– Ezt nem tiltja a kánon!~– Hanem tiltja az
10655 XXXIV  |                amit Nyeles követ el.~Erre a szóra kiütött a háború;
10656 XXXIV  |                  el.~Erre a szóra kiütött a háború; a Páris almája,
10657 XXXIV  |                   szóra kiütött a háború; a Páris almája, a szép Heléna
10658 XXXIV  |                   háború; a Páris almája, a szép Heléna papucsa, a kovásztalan
10659 XXXIV  |                    a szép Heléna papucsa, a kovásztalan kenyér, az alexandriai
10660 XXXIV  |               schismák, mind gyönge ürügy a háborúra a sásligeti papválasztás
10661 XXXIV  |                   gyönge ürügy a háborúra a sásligeti papválasztás dolgához
10662 XXXIV  |                   Miként Attila halálával a hunnusok tábora egymást
10663 XXXIV  |          egyszerre az egész traktus ezzel a dupla felköszöntéssel, még
10664 XXXIV  |                dupla felköszöntéssel, még a német assessor is kiabálni
10665 XXXIV  |                igazságot közöttük, melyik a nagyobb kánoni hiba, az-e,
10666 XXXIV  |              kánoni hiba, az-e, ha valaki a mátkáját ülve hagyja, vagy
10667 XXXIV  |                  ülve hagyja, vagy az, ha a hívek között korteskedik;
10668 XXXIV  |                bánta is, akármit mondanak a „komjáti kánonok”, csak
10669 XXXIV  |             ellene tegyen igazságot. (Jön a főkurátorválasztás.) Futhatott
10670 XXXIV  |                  Pilátust kidisputálja is a credóból.~El is osont az
10671 XXXIV  |             amabilis confusio alatt, amit a kedves pajtása rendezett
10672 XXXIV  |                  kedves pajtása rendezett a számára.~Ebéd közben elmondá
10673 XXXIV  |              lenni, hanem ami pénzt keres a rectorián, azzal felmegy
10674 XXXIV  |                 milyen szép talentuma van a pörcsináláshoz!~Manó aztán
10675 XXXIV  |                   botok közül kiválasztva a leggörcsösebbet, azt elvitte
10676 XXXIV  |      leggörcsösebbet, azt elvitte magával a sétára, az italhordó hajdúnak
10677 XXXIV  |                   urat ment meglátogatni.~A hajdú ezt menten megreferálta
10678 XXXIV  |                   ezt menten megreferálta a szobaleánynak, a szobaleány
10679 XXXIV  |             megreferálta a szobaleánynak, a szobaleány besúgta Sára
10680 XXXIV  |                 Emmát legátus korában. Ez a fiú most, hogy hazakerült,
10681 XXXIV  |            hazakerült, megy bosszút állni a megkínzóján. Erős dalia
10682 XXXIV  |              megharagszik, porrá töri azt a vén táltost, aki meg egész
10683 XXXIV  |                asszony hirtelen behívatta a Dorkó nénőt, ráparancsolt,
10684 XXXIV  |                  lesse meg, hová megy; ha a pópához megy, leskelődjék
10685 XXXIV  |            gorombaságot találna elkövetni a tisztelendő úron, rontson
10686 XXXIV  |                  tudtára az Emmának, hogy a mamája hívatja, rögtön siessen
10687 XXXIV  |               ahogy okos emberek szoktak, a csinált úton, hanem nekivágott
10688 XXXIV  |                nekivágott toronyirányában a mezőnek, az útját szelő
10689 XXXIV  |                  szelő patakot átugrotta, a vadaskert sárfalán keresztülvetette
10690 XXXIV  |                 éppen akkor jött ki rajta a diakonus; harangozni kellett
10691 XXXIV  |                   harangozni kellett neki a délutáni templomra, amihez
10692 XXXIV  |           délutáni templomra, amihez csak a pap hiányzott, meg a közönség.~
10693 XXXIV  |                 csak a pap hiányzott, meg a közönség.~A paplak udvarán
10694 XXXIV  |                hiányzott, meg a közönség.~A paplak udvarán akkora volt
10695 XXXIV  |                paplak udvarán akkora volt a csalán, lósóska meg az ebkapor,
10696 XXXIV  |                 bottal kellett utat törni a konyhaajtóig. A tűzhelyen
10697 XXXIV  |                utat törni a konyhaajtóig. A tűzhelyen nem égett tűz,
10698 XXXIV  |                 vasárnap volt. Bizonyosan a kastélyból küldik ide az
10699 XXXIV  |                  egy kutya sem ugatta meg a látogatót.~Manó benyitott
10700 XXXIV  |              utcai szoba ajtaján: az volt a táltosnak a díszszobája.
10701 XXXIV  |              ajtaján: az volt a táltosnak a díszszobája. Mikor volt
10702 XXXIV  |                pamlagon olyan vastag volt a por, hogy a látogató ujjával
10703 XXXIV  |                   vastag volt a por, hogy a látogató ujjával ráírhatta
10704 XXXIV  |                látogató ujjával ráírhatta a nevét. A nagy szobába torkollott
10705 XXXIV  |                ujjával ráírhatta a nevét. A nagy szobába torkollott
10706 XXXIV  |               tárva volt az ajtaja. Annak a belsejéből hangzott ki valami
10707 XXXIV  |             rekedt hang:~– Ki mászkál ott a szobában?~Manó legjobb válasznak
10708 XXXIV  |                tartá bemutatni az alakját a kérdezőnek.~Az öreg szittya
10709 XXXIV  |            kinyújtva egy szalmaszékre: az a lába olyan kegyetlenül be
10710 XXXIV  |               illőn. Olyan tárgy nem volt a szobájában, amitől a tolvaj
10711 XXXIV  |                 volt a szobájában, amitől a tolvaj el ne szaladjon,
10712 XXXIV  |                 dobálják. Asztal nem volt a fekhelye előtt, hanem az
10713 XXXIV  |                 volt egy mély ablak, mely a folyosóra nyílt, aminek
10714 XXXIV  |                folyosóra nyílt, aminek az a kettős haszna volt, hogy
10715 XXXIV  |                 hogy kikiabálhatott rajta a diakonusára, aztán meg a
10716 XXXIV  |                  a diakonusára, aztán meg a savanyúvizes palackokat
10717 XXXIV  |          palackokat is odarakhatta.~Mikor a látogatóját meglátta Horkázi,
10718 XXXIV  |                 ütött. Egyszerre ráismert a hajdani tanítványára.~–
10719 XXXIV  |                   ijedten, s elfeledkezve a fájós lábáról, ki akart
10720 XXXIV  |                 sziszegve esett vissza, s a térdéhez kapott.~– Én vagyok
10721 XXXIV  |                 enyelgő hangon az ifjú. – A hajdani Emma – most pedig
10722 XXXIV  |                   afféle fűevő manó, akit a német „Grasteufel”-nek nevez.~–
10723 XXXIV  |                 összetette könyörgő módra a két kezét.~Manónak az egész
10724 XXXIV  |                 meghódított. Ez megelőzte a szavait.~– Igazán megmondom,
10725 XXXIV  |                 de ma meggondoltam. Talán a véletlen, talán magasabb
10726 XXXIV  |              sugallat volt, ami oda vitt. A templomunkban voltam. Áldoztam.
10727 XXXIV  |            ellenségeinkkel, s megáldozzuk a haragunkat. Megfogadtam,
10728 XXXIV  |           békejobbot nyújtok ma önnek, ha a házunkhoz jön. Aztán meghallottam,
10729 XXXIV  |                  hogy bocsásson meg azért a sok keserű óráért, amit
10730 XXXIV  |                   az öreg, s félve nyújtá a kezét Manónak, s csak azután,
10731 XXXIV  |                   az nem ropogtatta össze a csontjait, állapodott meg
10732 XXXIV  |          csontjait, állapodott meg iránta a bizodalma: nem tréfa, amit
10733 XXXIV  |                  amit „áldozat”-nak hínak a kálomisták. „Ne menjen le
10734 XXXIV  |                 kálomisták. „Ne menjen le a nap a te haragoddal!”~Manó
10735 XXXIV  |           kálomisták. „Ne menjen le a nap a te haragoddal!”~Manó aztán
10736 XXXIV  |             haragoddal!”~Manó aztán leült a beteg ember ágya szélére,
10737 XXXIV  |                  baja? Hogyan gyógyítják?~A beteg embernek olyan jólesett,
10738 XXXIV  |             valakinek, hogyan vándorol az a kutya fájdalom a bokájából
10739 XXXIV  |              vándorol az a kutya fájdalom a bokájából a térdébe, onnan
10740 XXXIV  |                kutya fájdalom a bokájából a térdébe, onnan egyszerre
10741 XXXIV  |                   onnan egyszerre átugrik a másik térdébe, s aztán masírozik
10742 XXXIV  |                  aztán masírozik le egész a sarkáig, a lába öregujjáig:
10743 XXXIV  |             masírozik le egész a sarkáig, a lába öregujjáig: azt hiszi,
10744 XXXIV  |         megdicsőül bele. Nem ér semmit az a sok kenőcs, medicina, amit
10745 XXXIV  |                sok kenőcs, medicina, amit a doktor rendel többet használnak
10746 XXXIV  |             rendel többet használnak azok a mindenféle lapuk, amikkel
10747 XXXIV  |                  amikkel egy javasasszony a lábát beborogatja, de legtöbbet
10748 XXXIV  |              legtöbbet használ ennek majd a hideg föld.~Manó vigasztalta
10749 XXXIV  |           vigasztalta az öreget: majd jön a nyár, a jó nap melege többet
10750 XXXIV  |                  öreget: majd jön a nyár, a jó nap melege többet ér
10751 XXXIV  |               Ezzel még meg is nevetteté.~A nevetésre nyitott be Dorkó
10752 XXXIV  |              nyitott be Dorkó nénő. Azzal a politikával élt, hogy egy
10753 XXXIV  |            maradékaiból; azzal szaladt át a paphoz, hogy tiszteli a
10754 XXXIV  |                   a paphoz, hogy tiszteli a tekintetes asszony, egy
10755 XXXIV  |                palack borocskát is hozott a betegnek, de ez azt határozottan
10756 XXXIV  |                  nincs hozzá való monéta. A szegény tűzhalmi orosz esperesnek
10757 XXXIV  |             temetése, csak úgy teng, mint a Toldi Miklós lova. A bikszádi
10758 XXXIV  |                 mint a Toldi Miklós lova. A bikszádi pedig drága, egy
10759 XXXIV  |                 drága, egy tízesért adják a görögnél.~Hanem az ennivalónak
10760 XXXIV  |                   az ágyában, egyik lábát a másik után nagy óvatosan
10761 XXXIV  |                karral ülő helyzetbe hozni a nehéz testet. Manó segítsége
10762 XXXIV  |                 ezüstpénzt odacsúsztatott a Dorkó kezébe. Elértette
10763 XXXIV  |                   Dorkó kezébe. Elértette a jó lélek, mire kell az,
10764 XXXIV  |                 mire kell az, s lódult ki a szobából.~Manó pedig azalatt
10765 XXXIV  |                  tömi magába két marokkal a páciens a pecsenyét, tortát
10766 XXXIV  |             magába két marokkal a páciens a pecsenyét, tortát egymás
10767 XXXIV  |                    hozta, amiért küldték: a bikszádi borvizes palackot.
10768 XXXIV  |                 rendelte az orvos, s érzi a jó hatását, egy egész ládával.~–
10769 XXXIV  |                valahonnan – monda Manó, s a zsebébe nyúlva, kivett valami
10770 XXXIV  |                kivett valami aprópénzt, s a pópa kezébe csúsztatá. Az
10771 XXXIV  |              hördült, úgy megijedt, mikor a markába tekintett.~– Hüh!
10772 XXXIV  |                   csikók!~Nem akart hinni a saját szemeinek, Dorkó elé
10773 XXXIV  |                szemeinek, Dorkó elé tartá a tenyerét.~– Arany ez? Ugye,
10774 XXXIV  |                   az asztalkendőt, amiben a tálat hozta, s futásnak
10775 XXXIV  |                  futásnak eredt. Hogy ezt a nagy esetet mentül hamarább
10776 XXXIV  |                 döngette meg az Emma úrfi a vén papot, de még a fájós
10777 XXXIV  |                  úrfi a vén papot, de még a fájós lábát is emelgette,
10778 XXXIV  |               bikszádi vízre. Az öreg még a másvilágon is bikszádi vizet
10779 XXXIV  |              helyre kellett még fektetnie a hajdani mentorát, a testét
10780 XXXIV  |             fektetnie a hajdani mentorát, a testét az ágyba, a lábát
10781 XXXIV  |              mentorát, a testét az ágyba, a lábát a szalmaszékre. Hanem
10782 XXXIV  |                  testét az ágyba, a lábát a szalmaszékre. Hanem az öreg
10783 XXXIV  |                    Hanem az öreg megfogta a kezét, s visszatartá.~–
10784 XXXIV  |                 hogy megbocsát! Nekem ezt a szót kell hallanom. Ezt
10785 XXXIV  |                 kell hallanom. Ezt akarom a fejem alá tenni, hogy aludni
10786 XXXIV  |                   mintha egy méhkas volna a fejem alja. Meg tud-e nekem
10787 XXXIV  |              határozott tekintettel nézve a beteg ember zavaros szemébe,
10788 XXXIV  |             szemébe, s kezét nyújtá neki.~A pópa mind a két kezével
10789 XXXIV  |                  nyújtá neki.~A pópa mind a két kezével odaszorítá a
10790 XXXIV  |                  a két kezével odaszorítá a szívéhez ezt a kezet, suttogó
10791 XXXIV  |                 odaszorítá a szívéhez ezt a kezet, suttogó hangon kérdezve:~–
10792 XXXIV  |                  meg? Nemcsak azért, amit a gyermek ellen vétettem.~–
10793 XXXIV  |               Tudom. Még azért is, amiket a gyermeknek az apja ellen
10794 XXXIV  |                   ezt Tanussy Decebál. De a fiának még életemben elmondom,
10795 XXXIV  |           szarvakat növelünk, hogy azután a szarvainál fogva elvezessük
10796 XXXIV  |               szarvainál fogva elvezessük a vágóhídra. Üljön ide mellém,
10797 XXXIV  |                ide mellém, hallgassa meg. A szittyák történetét; nem
10798 XXXIV  |               volt, mikor Manó visszatért a táltos látogatásából; Sára
10799 XXXIV  |               Dorkó nénőt, hogy lessen be a folyosóablakon az Emma után:
10800 XXXIV  |                 után: lehetetlen, hogy az a suhanc valami gyilkosságot
10801 XXXIV  |                bizonyosan parazsat rakott a pópa hátára, de a Dorkó
10802 XXXIV  |                  rakott a pópa hátára, de a Dorkó mindannyiszor azzal
10803 XXXIV  |                 Dorkó mindannyiszor azzal a tudósítással tért vissza,
10804 XXXIV  |            tudósítással tért vissza, hogy a páter meg az úrfi nagyon
10805 XXXIV  |                egymással. Egyszer-egyszer a pap a mellét üti ököllel:
10806 XXXIV  |          egymással. Egyszer-egyszer a pap a mellét üti ököllel: az úrfi
10807 XXXIV  |                 csillapítja, vigasztalja; a páter zokog, az úrfi meg
10808 XXXIV  |                zokog, az úrfi meg letörli a könnyeit. A páter még a
10809 XXXIV  |                   meg letörli a könnyeit. A páter még a kezét is csókolja
10810 XXXIV  |                   a könnyeit. A páter még a kezét is csókolja neki.~–
10811 XXXIV  |              bogáncsot talált virágjában, a botjával leütötte a fejét,
10812 XXXIV  |           virágjában, a botjával leütötte a fejét, s zsebre rakta. Jó
10813 XXXIV  |              fejét, s zsebre rakta. Jó az a Bálám szamarának!~Azalatt
10814 XXXIV  |                 Bálám szamarának!~Azalatt a tiszteletes urak ki is békülének,
10815 XXXIV  |                   békülének, le is ülének a capári cvikkhez, s adutoztak
10816 XXXIV  |              szokott krajcárban játszani.~A Manó úrfi legújabb viselt
10817 XXXIV  |                úrfi legújabb viselt dolga a beteg papnál már köztudomásúvá
10818 XXXIV  |        köztudomásúvá lett: Dorkó elmondta a hajdúnak, a hajdú az uraságoknak.
10819 XXXIV  |                Dorkó elmondta a hajdúnak, a hajdú az uraságoknak. Egy
10820 XXXIV  |                 de cselekedeteiben követi a szentírást?” – Pro és contra. –
10821 XXXIV  |                Frische viere!”~Amint Manó a társaság közé lépett, nagy
10822 XXXIV  |           társaság közé lépett, nagy volt a vigasság, amellyel fogadták:~–
10823 XXXIV  |                  megtérítette-e uramöcsém a pópát? – kérdezé tréfásan
10824 XXXIV  |                 tetszett magával vinni.~– A megbocsátás a legszebb keresztény
10825 XXXIV  |            magával vinni.~– A megbocsátás a legszebb keresztény erény! –
10826 XXXIV  |             váltva fel az adutt kétszemet a hetessel. Decebál nem hagyhatta
10827 XXXIV  |                  hagyhatta szó nélkül ezt a felmagasztalt erényt.~–
10828 XXXIV  |                      Hát Illés prófétának a hollótól küldözött az úr
10829 XXXIV  |                   mikor őkelme megéhezett a pusztában: én is vagyok
10830 XXXIV  |               holló.~– Az, hogy hol veszi a holló a zsemlyét, még nem
10831 XXXIV  |                    hogy hol veszi a holló a zsemlyét, még nem olyan
10832 XXXIV  |           kadetiskolából kikerült hadnagy a gyönge aranyakat?~– Ennek
10833 XXXIV  |                 gyönge aranyakat?~– Ennek a talánynak pedig ugyan könnyű
10834 XXXIV  |              talánynak pedig ugyan könnyű a nyitja. Mire való a „szivattyú”?~–
10835 XXXIV  |                könnyű a nyitja. Mire való a „szivattyú”?~– Ohó! Kis
10836 XXXIV  |                  te már tudod, hogy mi az a szivattyú? Nagyon korán
10837 XXXIV  |                  Én nem uzsorástól kaptam a pénzt, amit kiadok: igen
10838 XXXIV  |               kacagott Decebál. – No, azt a jámbor samaritánust szeretném
10839 XXXIV  |                      S azzal meggyújtotta a pipáját a kártyázóasztal
10840 XXXIV  |              azzal meggyújtotta a pipáját a kártyázóasztal gyertyájánál.~–
10841 XXXIV  |              Adalbert grófnak híják.~Erre a szóra kiesett a tajtékpipa
10842 XXXIV  |               híják.~Erre a szóra kiesett a tajtékpipa Decebál szájából:
10843 XXXIV  |                Manó odalépett Decebálhoz, a vállára tette a kezét, s
10844 XXXIV  |               Decebálhoz, a vállára tette a kezét, s azt mondá neki:~–
10845 XXXIV  |                azt mondá neki:~– Hat évig a gróf fizette érettem a szükséges
10846 XXXIV  |               évig a gróf fizette érettem a szükséges költségeket. Elfogadtam,
10847 XXXIV  |           forintig.~Manó ezzel megfordult a sarkán, s kiment a kártyázószobából.
10848 XXXIV  |             megfordult a sarkán, s kiment a kártyázószobából. A társaság
10849 XXXIV  |                kiment a kártyázószobából. A társaság is, meg Decebál
10850 XXXIV  |                Decebál is rájött, hogy ez a fickó imponál a háznál.~
10851 XXXIV  |                   hogy ez a fickó imponál a háznál.~
10852 XXXV   |               Decebál sejtett valamit. Ez a fiú Horkázival beszélt.
10853 XXXV   |                   fiú Horkázival beszélt. A vén szittyát nagyon elhanyagolták,
10854 XXXV   |                   az úri asztal örömei és a mellékjövedelmek, a panaszkodó
10855 XXXV   |             örömei és a mellékjövedelmek, a panaszkodó leveleit pedig
10856 XXXV   |                 szép felfedezést tehetett a fiú előtt, az itt történtek
10857 XXXV   |           tekintélyt. Meg kell világítani a magasabb szempontokat.~Amint
10858 XXXV   |                szempontokat.~Amint másnap a vendégek eltávozának, odahívatá
10859 XXXV   |                magához Manót.~Ott fogadta a régészeti szentélyében,
10860 XXXV   |             körülvéve múzeuma pompájától. A Thonuzóba-kincsek mind ódon
10861 XXXV   |               nyomán, magát Thonuzóbát és a feleségét örökíté meg, abban
10862 XXXV   |              feleségét örökíté meg, abban a pillanatban, amidőn lovon
10863 XXXV   |           pillanatban, amidőn lovon ülve, a nyilak sokasága által keresztül-kasul
10864 XXXV   |              keresztül-kasul fúrattatnak. A kép találóan jellemzi az
10865 XXXV   |                 az ősök kedélyhangulatát, a vezér fumigálja az egész
10866 XXXV   |             nemigen látszott hatni mindez a mesés kincstár, mikor belépett.
10867 XXXV   |                  dicsérni – kezdé Decebál a pirongatoriumot. – Tegnap
10868 XXXV   |                  azzal csak nagy galibát. A te hebehurgya beszéded sokat
10869 XXXV   |                 én bolondságom elenyészik a te érdemeid mellett. Az
10870 XXXV   |               megint!~Most azután egészen a helyzet magaslatára emelkedék
10871 XXXV   |               lángpallosával megfenyíteni a fejét emelgető hidrát.~–
10872 XXXV   |                  oly fitymálólag beszélni a protestáns papokról, édes
10873 XXXV   |               édes úrficskám! Ezek voltak a vezérvilágai a szabadságnak
10874 XXXV   |                Ezek voltak a vezérvilágai a szabadságnak Magyarországon.
10875 XXXV   |                   gályarabságot, vérpadot a nép szabadságáért, az emberi
10876 XXXV   |         alkotmányért. Ezek tartották fenn a nemzeti érzületet, ezek
10877 XXXV   |             érzületet, ezek terjesztették a lelki világosságot, a mi
10878 XXXV   |       terjesztették a lelki világosságot, a mi magyar népünk között
10879 XXXV   |                   azt persze nem tanítják a bécsújhelyi kadetiskolában!
10880 XXXV   |                 nevetségessé tudják tenni a papokat. Pedig mivé lenne
10881 XXXV   |                 papokat. Pedig mivé lenne a nép vallás nélkül? Egy scopa
10882 XXXV   |                    Azért tanuld tisztelni a mi papjainkat: az égi üdv
10883 XXXV   |                 papjainkat: az égi üdv és a földi szabadság letéteményeseit!~
10884 XXXV   |             szabadság letéteményeseit!~Ez a valóban emelkedett hangulatú
10885 XXXV   |                   volna elő, hanem hát az a bécsújhelyi iskola! – Nem
10886 XXXV   |                  nem tett ellenségévé sem a népnek, sem a szabadságnak –
10887 XXXV   |             ellenségévé sem a népnek, sem a szabadságnak – mondá vakmerő
10888 XXXV   |                mondá vakmerő feleseléssel a fiú –, de én nem azzal óhajtom
10889 XXXV   |                   de én nem azzal óhajtom a népet boldogítani, amivel
10890 XXXV   |                 népet boldogítani, amivel a papok, hogy a másvilágon
10891 XXXV   |         boldogítani, amivel a papok, hogy a másvilágon kínálom a jóléttel
10892 XXXV   |                 hogy a másvilágon kínálom a jóléttel és a szabadsággal,
10893 XXXV   |          másvilágon kínálom a jóléttel és a szabadsággal, hanem meg
10894 XXXV   |             akarom adni neki azt még ezen a földön. Ha olyan nagyon
10895 XXXV   |                  nagyon szívünkön fekszik a szabadság, kezdjük magunkon,
10896 XXXV   |                 magunkon, szabadítsuk fel a jobbágyainkat a szolgaság
10897 XXXV   |           szabadítsuk fel a jobbágyainkat a szolgaság alól, ezt megköszönik.~–
10898 XXXV   |                   értesz ahhoz! – förmedt a fecsegőre a bölcs államférfi. –
10899 XXXV   |              ahhoz! – förmedt a fecsegőre a bölcs államférfi. – Itt
10900 XXXV   |             államférfi. – Itt vannak, ni, a josefina ideák! A demokrácia!
10901 XXXV   |             vannak, ni, a josefina ideák! A demokrácia! Amely a magyar
10902 XXXV   |                ideák! A demokrácia! Amely a magyar nemzetet semmivé
10903 XXXV   |                   Még egy kicsit nőjön be a fejed lágya. – Beszéljünk
10904 XXXV   |                    hanem, hogy adj számot a magad dolgairól. Úgy hiszem,
10905 XXXV   |                 hozzá. S talán szabad azt a kérdést intéznem a fiamhoz,
10906 XXXV   |             szabad azt a kérdést intéznem a fiamhoz, hogy micsoda összeköttetései
10907 XXXV   |                 sorain át az én családom, a haza, a szabadság ellenségeivel,
10908 XXXV   |                   az én családom, a haza, a szabadság ellenségeivel,
10909 XXXV   |                    apám. Kezdem ott, ahol a házadtól elszöktem. Ennek
10910 XXXV   |                  felfogását megmagyarázza a nagy szeretet, a hit a jóslatokban,
10911 XXXV   |            megmagyarázza a nagy szeretet, a hit a jóslatokban, s az
10912 XXXV   |      megmagyarázza a nagy szeretet, a hit a jóslatokban, s az ismeretlenség;
10913 XXXV   |                amit velem tettek, az mind a te szemed előtt történt.
10914 XXXV   |                   Emlékezzél rá, hogy azt a nevetséges exament, ahol
10915 XXXV   |                  És én ez ellen küzdöttem a gyermekakarat minden erejével.
10916 XXXV   |                  éhségnél erősebb volt ez a vágy bennem. Te nem vetted
10917 XXXV   |         tarthattál volna, ha akkor, mikor a nevemet leírtam, megfogod
10918 XXXV   |                 nevemet leírtam, megfogod a kezemet, s azt mondod a
10919 XXXV   |                   a kezemet, s azt mondod a társaságnak: „Igenis, ez
10920 XXXV   |                 tovább.~– Felkerestem azt a kálvinista nagy iskolát,
10921 XXXV   |              századokon át erős vára volt a nemzeti míveltségnek és
10922 XXXV   |                 sem nézett. – Nem volt az a szegény koldusgyerek közöttünk,
10923 XXXV   |                  ne küldött volna, csupán a nagy Tanussy ivadékról nem
10924 XXXV   |                 nem jutott más, mint amit a pajtásai megosztottak vele.
10925 XXXV   |            szerettem volna hát meg ezeket a pajtásokat?…~A mondat másik
10926 XXXV   |                 meg ezeket a pajtásokat?…~A mondat másik részét elhallgatta.~–
10927 XXXV   |              Sinan pasa fogságából. Aztán a nagy archaeologiai feltárás.
10928 XXXV   |               aztán hogy meglátott, amint a petákos temetésen énekeltem,
10929 XXXV   |         Otthagyott, mert nem jelentél meg a hívására, sőt levélküldéssel
10930 XXXV   |             levélküldéssel inzultáltad.~– A levelet bizonyosan a tanárom
10931 XXXV   |                      A levelet bizonyosan a tanárom írta, én akkor ágyban
10932 XXXV   |                igazoljam előtted. – Ebben a helyzetemben érkezett hozzám
10933 XXXV   |              Ponthay Adalbert grófnak; ez a köztetek végbement birtokcsere
10934 XXXV   |         birtokcsere után történt. Itt van a levél, olvasd el, kérlek.~
10935 XXXV   |                Decebál kezében reszketett a levél, amíg a sorait átfutotta;
10936 XXXV   |                  reszketett a levél, amíg a sorait átfutotta; az olvasmány
10937 XXXV   |              olvasmány az arcába kergette a vért.~– Láthatod a levél
10938 XXXV   |               kergette a vért.~– Láthatod a levél keltéről – folytatá
10939 XXXV   |                volt, amit benne találtam; a csizmám talpába tettem,
10940 XXXV   |                   vettem hasznát. Akartam a megkezdett tövises úton
10941 XXXV   |            erejéből. Elmentem legátusnak. A szegény paraszttól elfogadhatom
10942 XXXV   |                 alamizsnakrajcárt, de nem a bankót a mecénástól. És
10943 XXXV   |        alamizsnakrajcárt, de nem a bankót a mecénástól. És ekkor mit
10944 XXXV   |            idehaza azok, akiknek Isten és a természet jogot adott hozzá,
10945 XXXV   |        foglalkozzanak? Utánam küldték ezt a kiállhatatlan, gyűlölt csodabolondot,
10946 XXXV   |                   Lucifer nyújtotta volna a kezét, hogy kiszabadítson,
10947 XXXV   |               tudok.~– Így jutottam aztán a bécsújhelyi kadetiskolába,
10948 XXXV   |                kölcsönül fogadtam tőle, s a kamaton kívül még valóságos
10949 XXXV   |                készültséget, mely mellett a világ bármely civilizált
10950 XXXV   |                   is Decebál. Ellenben ez a Ponthay gróf levele egészen
10951 XXXV   |                elfoglalá. Annyi megütötte a fülét, hogy a fia beszél
10952 XXXV   |                   megütötte a fülét, hogy a fia beszél valamit az esze
10953 XXXV   |                  után való megélhetésről. A honfoglalás óta ilyen plebejus
10954 XXXV   |            plebejus eszme be nem lopózott a Tanussy család keblébe.
10955 XXXV   |        kincshalmazt.~– Hát, édes fiam, ez a levél némileg engemet látszik
10956 XXXV   |           Ellenkezőleg! Bocsáss meg, hogy a szavaidba vágok. E levél
10957 XXXV   |            egyezséggel végét szakítottad; a jog Ponthayék részén volt.~–
10958 XXXV   |                      De elhúzhattam volna a pert évtizedekig, s azalatt
10959 XXXV   |               pert évtizedekig, s azalatt a haszonélvezet az enyém marad
10960 XXXV   |                   bizonyosan tudtam, hogy a cserébe nyerendő birtokon
10961 XXXV   |                 ősapánk, Thonuzóba sírja. A kegyelet megnyerte jutalmát.
10962 XXXV   |               kell tekintenie, mint ahogy a kedélybetegek intézetének
10963 XXXV   |               orvosa szokott nézni azokra a szerencsétlenekre, akik
10964 XXXV   |                Decebál körülvezette Manót a kincstárban. Kezébe adogatta
10965 XXXV   |              kincstárban. Kezébe adogatta a nagyszerű leleteket, magyarázatot
10966 XXXV   |               odaveté:~– És nekem ezekért a kincsekért négyszáznyolcvanezer
10967 XXXV   |                 volt oda nem adni – mondá a fiú.~– Kár volt oda nem
10968 XXXV   |           régiségkereskedőt, Justus Fraus a neve.~– Justus Fraus? De
10969 XXXV   |                  őseim kincstárát neki?~– A világ jobban megismerné
10970 XXXV   |                   világ jobban megismerné a műemlékeket, ha közszemlére,
10971 XXXV   |                  de még inkább felötlenek a későbbi korból való ékszerek,
10972 XXXV   |                korból való ékszerek, amik a cinquecento művészeire emlékeztetnek;
10973 XXXV   |            emlékeztetnek; azt pedig, hogy a Mithras-imádat bálványai
10974 XXXV   |                 bálványai hogy keveredtek a magyar vezérek kincsei közé,
10975 XXXV   |                kívánja tőled senki. Hanem a tényeket el kell hinned.
10976 XXXV   |                   volt egy cölöpsírban.~– A cölöpsírt elhiszem.~– A
10977 XXXV   |                   A cölöpsírt elhiszem.~– A többit is el kell hinned,
10978 XXXV   |                    ha én mondom. Ott volt a két csontváz lovon ülve,
10979 XXXV   |            csontváz lovon ülve, lábaiknál a kedvenc eb és sólyom koponyái.
10980 XXXV   |           koponyái. Az egész kincshalmaz, a nyilakon levő írás mind
10981 XXXV   |                eredetre vall.~– De hiszen a mi nyelvünknek nincs semmiféle
10982 XXXV   |                  rendszerünk egyesegyedül a finnekével azonos.~No, hiszen
10983 XXXV   |                  még nem mondtak ki ennél a háznál! De még az egész
10984 XXXV   |                  alattomos kutya harapott a lába ikrájába. – Hát te
10985 XXXV   |                Hát te is megőrültél? Hogy a finnekkel akarsz bennünket
10986 XXXV   |               bennünket rokonságba hozni? A fókavadászokkal?~Manó abban
10987 XXXV   |               fókavadászokkal?~Manó abban a tévedésben volt, hogy itt
10988 XXXV   |                  nincs mit szégyenlenünk. A finn nemzet, azért, hogy
10989 XXXV   |                 azért, hogy számra kisebb a magyarnál, mindazokkal az
10990 XXXV   |              Vitézségben mindig elöl jár; a finn ezredek az orosz hadsereg
10991 XXXV   |            hadsereg legkiválóbb csapatai, a finn nemzet maroknyi létszámával,
10992 XXXV   |                 egyedül bírta fenntartani a nagy Muszkaország közepett,
10993 XXXV   |         tanintézetei ismeretesebbek, mint a mieink, s mesés hazaszeretete
10994 XXXV   |        hazaszeretete egészen ikertestvére a mienknek.~– De én nem akarok
10995 XXXV   |             akarok semmi testvériséget se a finnekkel, se a lapponokkal,
10996 XXXV   |          testvériséget se a finnekkel, se a lapponokkal, se a csuvaszokkal,
10997 XXXV   |           finnekkel, se a lapponokkal, se a csuvaszokkal, se a többi
10998 XXXV   |        lapponokkal, se a csuvaszokkal, se a többi rongyos, riha pereputtyal!
10999 XXXV   |               hogy micsoda rossz fát tett a tűzre! Hiszen finnistának
11000 XXXV   |               belefoglalom még Attilát is a hiszekegybe.~Decebálban