bold = Main text
      Fezejet                                            grey = Comment text

11001 XXXV   |         hiszekegybe.~Decebálban forrt már a méreg. Átkozott kadetiskola!
11002 XXXV   |        kadetiskola! Hogy elrontotta ennek a fiúnak az érzelmeit. Nem
11003 XXXV   |           érzelmeit. Nem szereti ez többé a hazáját!~Összeszedte magát.
11004 XXXV   |             Összeszedte magát. Parancsolt a fellázadt indulatainak.
11005 XXXV   |              egymással szemközt. Leszállt a kedvéért a vitatkozó ellenfél
11006 XXXV   |             szemközt. Leszállt a kedvéért a vitatkozó ellenfél diapasonjára.~–
11007 XXXV   |                diapasonjára.~– Nem akarom a vakon hívő hipokrita engedelmességet
11008 XXXV   |          csalhatatlanságával. Beszéljenek a kézzelfogható tények. Mondják
11009 XXXV   |        kézzelfogható tények. Mondják azok a szkeptikus szemedbe, hogy
11010 XXXV   |         szkeptikus szemedbe, hogy igenis, a hunok utódai voltunk és
11011 XXXV   |               utódai voltunk és maradunk. A dicsőséges hunoké, akik
11012 XXXV   |                   voltak; egyedül nemesek a népek tengerében, akikre
11013 XXXV   |             Mundzuk, Tuhutum. Ezek voltak a neveik. – Le a sarukkal,
11014 XXXV   |                Ezek voltak a neveik. – Le a sarukkal, korcs ivadék!
11015 XXXV   |              arcra.~E szóknál Decebál egy a falba bevésett gránitkő
11016 XXXV   |                kulcs segélyével felnyitva a fiókot, elővette azt az
11017 XXXV   |                írva!~De már akkor Manónak a józan esze is fogyatékán
11018 XXXV   |               minden tiszteletről, amivel a legközelebb eső apjának
11019 XXXV   |            tartozík. Eszébe jutott mindaz a bosszantás, búsítás, amivel
11020 XXXV   |      elkeserítették, ez aprokrif betűknek a láttára. A lábával mérgesen
11021 XXXV   |              aprokrif betűknek a láttára. A lábával mérgesen dobbantott,
11022 XXXV   |                  félretolta maga elől azt a megbecsülhetetlen régi írást;
11023 XXXV   |         megbecsülhetetlen régi írást; még a fogait is csikorgatta hozzá.~–
11024 XXXV   |                   Kérlek! Vidd előlem ezt a firkát!~– „Firkát!” Te!
11025 XXXV   |                    Ős igazi hun betűkkel? A „szer”, melyet a mi ősünk
11026 XXXV   |                betűkkel? A „szer”, melyet a mi ősünk kötött a hét vezérrel.
11027 XXXV   |                  melyet a mi ősünk kötött a hét vezérrel. A jog, mely
11028 XXXV   |              ősünk kötött a hét vezérrel. A jog, mely a Tanussy családnak
11029 XXXV   |                 hét vezérrel. A jog, mely a Tanussy családnak utat nyit
11030 XXXV   |                Manó szeme előtt.~– Ne add a kezembe azt az ákombákot,
11031 XXXV   |          ákombákot, mert összetépem.~Erre a szóra úgy ütötte arcul Decebál
11032 XXXV   |                  úgy ütötte arcul Decebál a fiát, a tenyerében tartott
11033 XXXV   |              ütötte arcul Decebál a fiát, a tenyerében tartott hártyairattal
11034 XXXV   |                  szakítva, azt tudta mind a kettő.~Manó találta meg
11035 XXXV   |                    Manó találta meg elébb a szavát. Halkan, suttogva
11036 XXXV   |                  erre még jobban felforrt a dölyfös indulat. Még egyszer
11037 XXXV   |            indulat. Még egyszer felemelte a kezét. Talán ismételni akarta?
11038 XXXV   |                  az ifjú hamarább elkapta a kezecsuklóját, s az apa
11039 XXXV   |                   s az apa érezheté, hogy a fiának az ökle, mint egy
11040 XXXV   |              vasbilincs, úgy tartja fogva a kezét.~– Emlékezzél reá –
11041 XXXV   |           Emlékezzél reá – suttogá fülébe a fiú –, hogy itt, ezen a
11042 XXXV   |                   a fiú –, hogy itt, ezen a helyen, fogja teneked ezt
11043 XXXV   |              jobban fog neked fájni, mint a tied nekem. Isten legyen
11044 XXXV   |                    Akkor aztán sietett ki a kincstárából. Ment az anyja
11045 XXXV   |                   az anyja lakosztályába. A mademoiselle jött elébe
11046 XXXV   |                   mademoiselle jött elébe a szalonba, miután az a szokás
11047 XXXV   |               elébe a szalonba, miután az a szokás divatozott a kastélyban,
11048 XXXV   |             miután az a szokás divatozott a kastélyban, hogy az úrnőnél
11049 XXXV   |              előbb be kellett jelenteni – a családtagok látogatását.
11050 XXXV   |                   fogja az ifjú úrral, ha a lever-t tartja.~– Majd!
11051 XXXV   |                   kiszakított egy levelet a tárcájából, s irónnal rárajzolta
11052 XXXV   |                 rárajzolta búcsúszavait. (A mama írást is tud már olvasni).~„
11053 XXXV   |                   Engemet az apám elűzött a háztól; rögtön távoznom
11054 XXXV   |                   aki engem szeretni fog. A neve Sáromberky Lizandra.
11055 XXXV   |                 Sáromberky Lizandra. Nagy a világ, betakar bennünket.
11056 XXXV   |               csókollak. Fiad, Manó.”~Ezt a papírdarabkát összegöngyölíté,
11057 XXXV   |           összenyomkodta cifrán, s átadta a kisasszonynak, tegye oda
11058 XXXV   |                  kisasszonynak, tegye oda a mama éjiasztalára; majd
11059 XXXV   |                 magát, s elchasseírozott.~A mademoiselle bevitte az
11060 XXXV   |                   az úrnő öltözőszobájába a pálca alakú levelet, s odatette
11061 XXXV   |                 alakú levelet, s odatette a toilette-tükör elé. Madame
11062 XXXV   |                   az alvásra.~Mikor aztán a nagy antik óra elverte azt
11063 XXXV   |             alkalmatos, akkor csengetett, a besiető komornával félrehúzatta
11064 XXXV   |                   komornával félrehúzatta a függönyöket, a szobában
11065 XXXV   |               félrehúzatta a függönyöket, a szobában kellemetes clair-obscurt
11066 XXXV   |                  csináltatott, felhozatta a csokoládéját, rossznak találta,
11067 XXXV   |                   azután feladatta magára a hímzett hálóköntösét, elmondta,
11068 XXXV   |                  micsoda járás-kelés volt a vendégszobákban az éjjel? (
11069 XXXV   |                  álmodott, de már azoknak a magyarázatahoz hiányzott
11070 XXXV   |                  magyarázatahoz hiányzott a Dorkó nénő, a mademoiselle
11071 XXXV   |                   hiányzott a Dorkó nénő, a mademoiselle nem értett
11072 XXXV   |                  nem értett hozzá. Azután a fürdőszobába vezetteté magát,
11073 XXXV   |               finom hajporral, felhúzatta a lábára a papucsot, körülnézte
11074 XXXV   |            hajporral, felhúzatta a lábára a papucsot, körülnézte magát
11075 XXXV   |                papucsot, körülnézte magát a nagy tükörben, s aztán a
11076 XXXV   |                  a nagy tükörben, s aztán a fésülködéshez öltözve, átlibegett
11077 XXXV   |         fésülködéshez öltözve, átlibegett a toilette-szobába. Már akkor
11078 XXXV   |                   nyelveken szót váltott, a kis bolognai ölebét elhalmozta
11079 XXXV   |       nyájaskodással, azután leereszkedék a toilette-asztal előtti karszékbe,
11080 XXXV   |                  előtti karszékbe, ajkait a tükör előtt szélesre szétnyitotta,
11081 XXXV   |             fogsorait, s biztosítá felőle a mademoiselle-t, hogy azok
11082 XXXV   |             Egyszer aztán kezébe akadt az a valami, ami flaconok és
11083 XXXV   |                  Qn’est qu’est, que cela?~A mademoiselle elpirulva rebegé,
11084 XXXV   |                 elpirulva rebegé, hogy ez a Monsieur „Emma” levele.~–
11085 XXXV   |             schreibt der Fratz?~Elhozatta a lorgnonját, ami nélkül az
11086 XXXV   |            szótagolni (még plajbásszal ír a filou!) azt a firkát.~A
11087 XXXV   |              plajbásszal ír a filou!) azt a firkát.~A komorna azalatt
11088 XXXV   |                   a filou!) azt a firkát.~A komorna azalatt csavargatta
11089 XXXV   |            komorna azalatt csavargatta ki a hajából a papillote-okat,
11090 XXXV   |                  csavargatta ki a hajából a papillote-okat, amikkel
11091 XXXV   |                   papillote-okat, amikkel a haja fel volt tekergetve
11092 XXXV   |                 amint odaért Sára asszony a betűlehüvelyezésben, hogy „
11093 XXXV   |                leányt…”, egyszerre kiment a szeméből mind az álom, mind
11094 XXXV   |               szeméből mind az álom, mind a nobel lankatagság; felugrott
11095 XXXV   |              nobel lankatagság; felugrott a toilette-asztal mellől,
11096 XXXV   |      toilette-asztal mellől, pofon ütötte a szobaleányt: mért nem eresztették
11097 XXXV   |                 mikor itt volt, az úrfit; a kiskutyát felrúgta: „Hát
11098 XXXV   |                nem tudtál ugatni?”; azzal a mademoiselle-hez fordult;
11099 XXXV   |                 Portrait – igazítá helyre a kisasszony.~– Egye meg a
11100 XXXV   |                  a kisasszony.~– Egye meg a katymári fránya a der, die
11101 XXXV   |                Egye meg a katymári fránya a der, die das-otokat! Én
11102 XXXV   |                   der, die das-otokat! Én a nyőstény portrait-t keresem.
11103 XXXV   |             keresem. Wo ist die Fraulein?~A mademoiselle figyelmezteté
11104 XXXV   |       mademoiselle figyelmezteté rá, hogy a Fraulein is semlegesnemű.~–
11105 XXXV   |                   gyorsan kezébe akadt az a miniatur festmény, mire
11106 XXXV   |                   miniatur festmény, mire a fiának szánt grófkisasszony
11107 XXXV   |                 volt lefestve.~Szaladt át a szobákon keresztül Decebál
11108 XXXV   |           látogatóba egy előkelő hölgynek a férje szobájába. A feje
11109 XXXV   |               hölgynek a férje szobájába. A feje körül tekergő kibontatlan
11110 XXXV   |                 afféle dölyfös ember, aki a hirtelenkedést nem engedi
11111 XXXV   |                 még jobban beledisputálni a haragos kedélyállapotba,
11112 XXXV   |                 nagy léptekkel járt körül a múzeumában, meg-megállva
11113 XXXV   |                  múzeumában, meg-megállva a nagyszerű históriai kép
11114 XXXV   |                 előtt, mely Thonuzóbát és a feleségét ábrázolta, s azoknak
11115 XXXV   |                   s azoknak panaszolva el a keservét.~– Hát csak finnek
11116 XXXV   |                 Mese az Árpád bejövetele, a hét vezér esküje; a magyar
11117 XXXV   |           bejövetele, a hét vezér esküje; a magyar nép úgy jött be suttyomba
11118 XXXV   |                    kutyavontatta szánkón, a Jeges-tenger mellől. Az
11119 XXXV   |                 úgy beszélte el másoknak. A finnek története a valóság!
11120 XXXV   |              másoknak. A finnek története a valóság! Hiszen nyelve sincsen
11121 XXXV   |            valóság! Hiszen nyelve sincsen a magyarnak, úgy lopkodta
11122 XXXV   |               Kaleva volt az ősünk, annak a keblébe térünk vissza! –
11123 XXXV   |                 térünk vissza! – S még ez a drága szövetség maga is
11124 XXXV   |                  jó! Ha meg tudja tagadni a fiú az őseit, meg tudja
11125 XXXV   |                  meg tudja tagadni az apa a korcs ivadékát.~Erre a fennhangon
11126 XXXV   |                apa a korcs ivadékát.~Erre a fennhangon tett mondásra
11127 XXXV   |                   hozzá Sára asszony.~Már a tekintetéből is észrevehette
11128 XXXV   |                   itt nagy zivatar készül a fejére.~– Mit csináltál
11129 XXXV   |                   fejére.~– Mit csináltál a fiammal? Hova tetted a fiamat?~
11130 XXXV   |          csináltál a fiammal? Hova tetted a fiamat?~Decebál tekintélyadó
11131 XXXV   |                 állást vett, hátravetette a fejét, s hatalmas mozdulatot
11132 XXXV   |                  hatalmas mozdulatot tett a kinyújtott kezével.~– Mit
11133 XXXV   |                 elszörnyedve csapta össze a kezeit.~– Micsoda? Megütötted?~–
11134 XXXV   |           Megütötted?~– Meg.~– Megütötted a fiadat? – kérdezé még magasabbra
11135 XXXV   |               fiamat, az Emmát?~Már ekkor a hangja a fellegekig emelkedett.~–
11136 XXXV   |                 Emmát?~Már ekkor a hangja a fellegekig emelkedett.~–
11137 XXXV   |                mondjam?~– No, hát itt van a levele, olvasd. Itt hagyott,
11138 XXXV   |                      De hát mit vétett ez a gyermek, amért meg kellett
11139 XXXV   |              kellett őt ütnöd, és elűznöd a háztól?~Decebál elébb Thonuzóba
11140 XXXV   |           akárhonnan nézett rá, mindenütt a szemébe nézni látszott.
11141 XXXV   |                   működésbe jönni.~– Hogy a pokol kutyái ragadozzák
11142 XXXV   |                pokol kutyái ragadozzák el a te redves őseidnek a csontjait!
11143 XXXV   |                   el a te redves őseidnek a csontjait! Hát azért kellett
11144 XXXV   |            kellett az én Emmámat elverned a háztul? Hogy őrölnének spódiumot
11145 XXXV   |             primór volt már akkor, amikor a te őseid még sátorozó csavargók
11146 XXXV   |             emelte föl, felemelte az mind a kettőt, s a szemei olyan
11147 XXXV   |             felemelte az mind a kettőt, s a szemei olyan szépen forogtak
11148 XXXV   |               Decebálnak eszébe jutott az a bolond jóslat, amit a fia
11149 XXXV   |                  az a bolond jóslat, amit a fia mondott: „Itt ezen a
11150 XXXV   |                  a fia mondott: „Itt ezen a helyen fogod visszakapni
11151 XXXV   |                 meg, hogy beteljesül-e ez a jóslat – ilyen hamar. (Más
11152 XXXV   |                enged. Az erősebbnek illik a hátrálás.~– Hosszú haj,
11153 XXXV   |                 haj, rövid ész – morzsolá a fogai között, s azzal megfordult,
11154 XXXV   |                   hátratett kezekkel ment a múzeum túlsó oldalára. Sára
11155 XXXV   |                 azután durcásan dobta oda a szép aranyrámába foglalt
11156 XXXV   |             lábához.~– Most már elveheted a görbe nyakú konteszt magad!
11157 XXXV   |                találni, hogy került ennek a phrasisnak az eleje és a
11158 XXXV   |                  a phrasisnak az eleje és a hátulja egymáshoz?~      ~
11159 XXXVI  |                                    XXXVI. A praktikus emberek~Manó a
11160 XXXVI  |                  A praktikus emberek~Manó a kezébe vette az útitáskáját,
11161 XXXVI  |                   vette az útitáskáját, s a hátulsó ajtón meg a kerten
11162 XXXVI  |        útitáskáját, s a hátulsó ajtón meg a kerten keresztül tovaballagott.~
11163 XXXVI  |          tovaballagott.~Hát, biz ennek ez a természetes lefolyása. A
11164 XXXVI  |                  a természetes lefolyása. A kitagadott fiút nem szokták
11165 XXXVI  |              eltovábbítani, hanem megy az a legközelebbi alkalmatosságon,
11166 XXXVI  |                    gyalogsorban.~Mehetett a kerten keresztül, anélkül,
11167 XXXVI  |               volna tőle, hova megy. Maga a kert is hirdette a ház hanyatlását.
11168 XXXVI  |                   Maga a kert is hirdette a ház hanyatlását. A pázsitot
11169 XXXVI  |               hirdette a ház hanyatlását. A pázsitot felverte a bogáncs,
11170 XXXVI  |          hanyatlását. A pázsitot felverte a bogáncs, a farkkóró; az
11171 XXXVI  |              pázsitot felverte a bogáncs, a farkkóró; az utakat ellepte
11172 XXXVI  |               farkkóró; az utakat ellepte a perje; néhol az út közepén
11173 XXXVI  |               óriási halmot hordtak össze a vereshangyák. Egy-egy fa,
11174 XXXVI  |            vereshangyák. Egy-egy fa, amit a szélvész keresztüldöntött
11175 XXXVI  |                 ott hevert, míg befutotta a repkény, teleszőtte a sárga
11176 XXXVI  |           befutotta a repkény, teleszőtte a sárga taplógomba. Nincs
11177 XXXVI  |                    Nincs már itt kertész. A nagy halastó ki van száradva,
11178 XXXVI  |                  halastó ki van száradva, a békanyál, mint sárga szemfödél
11179 XXXVI  |                   sárga szemfödél lóg alá a vízitökök kóróiról a szélein.
11180 XXXVI  |                  alá a vízitökök kóróiról a szélein. A hattyúkat, pávákat
11181 XXXVI  |             vízitökök kóróiról a szélein. A hattyúkat, pávákat megette
11182 XXXVI  |                hattyúkat, pávákat megette a görény. A délszaki növényeket
11183 XXXVI  |                 pávákat megette a görény. A délszaki növényeket elfelejtették
11184 XXXVI  |                betakarni, azok kifagytak. A rózsabokrokat elnyomta a
11185 XXXVI  |                  A rózsabokrokat elnyomta a folyondár; a vadaskert fái
11186 XXXVI  |       rózsabokrokat elnyomta a folyondár; a vadaskert fái sudárszáradtan
11187 XXXVI  |            nyulakat kipusztították belőle a farkasok, hiúzok meg a vadorzók.
11188 XXXVI  |             belőle a farkasok, hiúzok meg a vadorzók. A patak egy nagy
11189 XXXVI  |                    hiúzok meg a vadorzók. A patak egy nagy felhőszakadáskor
11190 XXXVI  |                  felhőszakadáskor elvitte a hídját, s nem csináltak
11191 XXXVI  |                 akar rajta menni, lehúzza a csizmáját, s átgázol. A
11192 XXXVI  |                   a csizmáját, s átgázol. A kert kapuja zárva, nincs
11193 XXXVI  |             kapuőr, aki nyitogassa, hanem a kerítésen van rés törve,
11194 XXXVI  |                  Minden azt hirdeti, hogy a gazda csak vendég a háznál.~
11195 XXXVI  |                  hogy a gazda csak vendég a háznál.~Manó, mielőtt elhagyta
11196 XXXVI  |                szép egyenes somfacsemetét a bozótból, s hozzáfogott
11197 XXXVI  |                   bozótból, s hozzáfogott a zsebbeli késével, hogy ezt
11198 XXXVI  |                  nénő volt, nagy batyuval a hátán.~– Botot vágok magamnak
11199 XXXVI  |                 jól teszi. Én is elhagyom a házat, de még képpel sem
11200 XXXVI  |               baja van, Dorkó?~– Megütött a tekintetes asszony. Pofon
11201 XXXVI  |                    Soha életemben, amióta a kontyot feltették a fejemre,
11202 XXXVI  |                amióta a kontyot feltették a fejemre, meg nem ütött engem
11203 XXXVI  |                 Most sem vétettem semmit. A mamsell azt mondta, hogy
11204 XXXVI  |            meghalnom!~(No, lám! Még ennek a kegyelemkenyéren megvénült
11205 XXXVI  |                  jó szívvel ápolgatta azt a beteg kalugyert, hát azt
11206 XXXVI  |                 útjára! – utasítá el Manó a banyát. – Nem akarom, hogy
11207 XXXVI  |               odább ment. Manó megfaragta a somfa botot, s aztán a vállára
11208 XXXVI  |         megfaragta a somfa botot, s aztán a vállára veté, a végére akasztva
11209 XXXVI  |                   s aztán a vállára veté, a végére akasztva az útitáskáját
11210 XXXVI  |                 elszökött mendikásnak.~Az a somfa pálca volt az egyedüli
11211 XXXVI  |                 az egyedüli öröksége, ami a tűzhalmi uradalomból rámaradt.~
11212 XXXVI  |              gyalog is csak egy óra járás a tűzhalmi kastélyhoz, sétálva
11213 XXXVI  |                bemehetett.~Alig ismert rá a városra a nagy égés után.
11214 XXXVI  |                  Alig ismert rá a városra a nagy égés után. A házak
11215 XXXVI  |                 városra a nagy égés után. A házak legtöbbje még csak
11216 XXXVI  |                   feléből volt felépülve. A kálvinista templom tornyának,
11217 XXXVI  |             kálvinista templom tornyának, a hajdani hegyes tető helyett
11218 XXXVI  |          olyanforma házisipka volt nyomva a fejére, a „Régi Nap” ismét
11219 XXXVI  |           házisipka volt nyomva a fejére, a „Régi Nap” ismét felépült
11220 XXXVI  |           felépült kétemeletes háznak, de a felső emeleten még nem voltak
11221 XXXVI  |                   s az egész fal még várt a bevakoltatásra. Hanem az
11222 XXXVI  |                    de nem ráismerni, mert a nagy tűz alatt összeégett
11223 XXXVI  |                 de fájdalom, bajuszt nem.~A kérdezősködésre, hogy idebenn
11224 XXXVI  |              Mántay úr? készséggel utalta a jövevényt, hogy ott van
11225 XXXVI  |                   jövevényt, hogy ott van a Numero I-ben.~Manó sietett
11226 XXXVI  |              sietett fel hozzá. Benyitott a szobájába, eldobta a kezéből
11227 XXXVI  |            Benyitott a szobájába, eldobta a kezéből a táskáját, botját,
11228 XXXVI  |              szobájába, eldobta a kezéből a táskáját, botját, s odaborult
11229 XXXVI  |             táskáját, botját, s odaborult a jó barát nyakába.~Az is
11230 XXXVI  |              második ágyat is hozattam be a számodra. Tudtam, hogy ma
11231 XXXVI  |                  való az asztronómia? Meg a trigonometria? Azt megtudtam;
11232 XXXVI  |             tudtam, hogy tegnap vége volt a tractuális gyűlésnek, ma
11233 XXXVI  |                  tractuális gyűlésnek, ma a vendégek eltávoztak, magatokra
11234 XXXVI  |                 aurea regula szerint azon a napon neked futnod kell
11235 XXXVI  |                   napon neked futnod kell a tűzhalmi kastélyból. – Ugye,
11236 XXXVI  |             nagyon.~– Dehogy szomorú. Hát a püspök, mikor bérmál, nem
11237 XXXVI  |                   oszt-e gyönge pofonokat a lelki gyermekeinek? Hát
11238 XXXVI  |                   lelki gyermekeinek? Hát a királyok nem ütéssel avatták-e
11239 XXXVI  |                 nem ütéssel avatták-e fel a lovagjaikat? Olybá vedd
11240 XXXVI  |                   lovagjaikat? Olybá vedd a dolgot. Ki is tagadott az
11241 XXXVI  |                    hogy egyszer valamikor a szegény apádat, anyádat
11242 XXXVI  |              isteni Széchenyi megkezdette a Tisza-szabályozást. (Én
11243 XXXVI  |                 nem vagyok nagyon adakozó a címzésekkel, de aki a mocsárfenékből
11244 XXXVI  |             adakozó a címzésekkel, de aki a mocsárfenékből kenyértermő
11245 XXXVI  |                    amelyik meg értené, az a Bécsből hozott technikus,
11246 XXXVI  |                      Természetesen. Aztán a nyáron nem látunk ám épített
11247 XXXVI  |                hajlékot, hanem ott hálunk a töltésen. Télire bekerülünk
11248 XXXVI  |               Télire bekerülünk Véreskőre a mappákat elkészíteni. Mikor
11249 XXXVI  |                 pénzt kapunk, hanem addig a markunkból élünk.~– Az igen
11250 XXXVI  |                  nekünk! Egy asszony, aki a számunkra megfőzi a vacsorát,
11251 XXXVI  |                   aki a számunkra megfőzi a vacsorát, a paprikás halat;
11252 XXXVI  |             számunkra megfőzi a vacsorát, a paprikás halat; amikor mi
11253 XXXVI  |                   mi fáradtan előkerülünk a mocsárgázolásból, hát készre
11254 XXXVI  |                    hogy majd az pénzt hoz a házhoz. Veszedelem az csak.
11255 XXXVI  |                  izromban együtt utaztunk a nagyváradi Püspökfürdőbe.
11256 XXXVI  |                  lett belőle, le van írva a tárcámban, hallgasd meg:~„
11257 XXXVI  |                   Hála Istennek, komplett a schwere bagázsi.”~Nem tudtam
11258 XXXVI  |                    Manó nevetve biztosítá a barátját, hogy az ő kedvese
11259 XXXVI  |             szerények, aminők csak valaha a száznyolc ázsiai magyar
11260 XXXVI  |                   törzs leányaié lehettek a pusztában, amikor még a
11261 XXXVI  |                   a pusztában, amikor még a magyar nyelvben ez a három
11262 XXXVI  |                  még a magyar nyelvben ez a három szó: ajtó, ablak,
11263 XXXVI  |                 No, hisz ott rá nem talál a famíliája, ahol te a háztüzedet
11264 XXXVI  |                talál a famíliája, ahol te a háztüzedet meggyújtod. Van
11265 XXXVI  |             meggyújtod. Van egy szigetünk a kurusi láp közepén. Nem
11266 XXXVI  |                   is trigonometriai pont, a pózna sem jelzi. Az lesz
11267 XXXVI  |                  pózna sem jelzi. Az lesz a közepe egy nagy falunak
11268 XXXVI  |              ötven esztendő múlva. Körüle a mocsár a legszebb búzatermő
11269 XXXVI  |           esztendő múlva. Körüle a mocsár a legszebb búzatermő róna
11270 XXXVI  |                   gunyhó. Kettő az enyim, a többi a munkásaimé. Az egyiket
11271 XXXVI  |                   Kettő az enyim, a többi a munkásaimé. Az egyiket odaadom
11272 XXXVI  |                 raktuk össze nádkévékből; a másik már régi; azt ott
11273 XXXVI  |            regényesebb, egészen befutotta a szederinda, a tetejében
11274 XXXVI  |                   befutotta a szederinda, a tetejében van egy fészek,
11275 XXXVI  |                   Éppen ilyent ígértem én a kis kedvesemnek! Szakasztott
11276 XXXVII |                           XXXVII. Hol van a macska?~Tehát már minden
11277 XXXVII |            megelőzni szokás: apai részről a kitagadtatás, aztán meg
11278 XXXVII |                 meg egy nádkunyhó, aminek a tetején van egy fészek kilenc
11279 XXXVII |                mind beszerzem én. Te csak a menyasszony után láss!”)~…
11280 XXXVII |                   után láss!”)~… és végül a menyasszony.~Ezt azonban
11281 XXXVII |            azonban szöktetni kell. – S az a nagy tudomány.~Mikor Manó
11282 XXXVII |               Manó Bécsbe visszakerült, s a legközelebbi éjjeli ablakparádé
11283 XXXVII |           ablakparádé alkalmával értesíté a kedvesét az eddig történtekről,
11284 XXXVII |                  idehaza hová gyarapodtak a kül- és belügyek. A mama
11285 XXXVII |           gyarapodtak a kül- és belügyek. A mama és a grófné egész ostromot
11286 XXXVII |               kül- és belügyek. A mama és a grófné egész ostromot áll
11287 XXXVII |              grófné egész ostromot áll ki a versenyzők részéről. Amint
11288 XXXVII |                   egyik bolond megkezdte, a többi tódul utána. A mama
11289 XXXVII |           megkezdte, a többi tódul utána. A mama védi azt az álláspontot,
11290 XXXVII |              oltárlépcsőn keresztül lehet a leányához eljutni. Aki kezet
11291 XXXVII |                 nem szabadít ki más, csak a szökés.~De az minálunk nem
11292 XXXVII |                   nem olyan könnyű.~Éjjel a mama mélyen alszik, de a
11293 XXXVII |                  a mama mélyen alszik, de a kapu be van zárva, s a házmesternének
11294 XXXVII |                 de a kapu be van zárva, s a házmesternének meg van tiltva
11295 XXXVII |                 kinyitni. Nappal pedig ez a szokás: – Hogy a mariahilfi
11296 XXXVII |                 pedig ez a szokás: – Hogy a mariahilfi utcából a Bástya
11297 XXXVII |                 Hogy a mariahilfi utcából a Bástya utcai házig eljusson
11298 XXXVII |                öltözik, ki tejeskantákkal a kezében minden kapun beénekel;
11299 XXXVII |                  szakácsné, nagy kosárral a karján, aminek a födele
11300 XXXVII |                 kosárral a karján, aminek a födele alól kilóg a csuka
11301 XXXVII |                aminek a födele alól kilóg a csuka úszfarka. Húsz lépésnyi
11302 XXXVII |         klaviermesternő, hangjegymappával a hóna alatt, nagy fekete
11303 XXXVII |             capuchonnal az arca körül. Ez a mama. Lizandra arca ki van
11304 XXXVII |                   bodros fehér főkötő van a fején, fekete álhajjal.~
11305 XXXVII |                senki sem ismeri fel benne a jövendőmondó álomjárót,
11306 XXXVII |                   akivé átváltozik, amint a grófné által lakott szállás
11307 XXXVII |               álcában tér vissza, kísérve a lakásáig a zongoramesternőtől.
11308 XXXVII |                vissza, kísérve a lakásáig a zongoramesternőtől. Tehát
11309 XXXVII |                 hogy mit csinálj – oktatá a kedvesét a bölcs kisasszony. –
11310 XXXVII |               csinálj – oktatá a kedvesét a bölcs kisasszony. – Holnap
11311 XXXVII |                bölcs kisasszony. – Holnap a tejárusnőn lesz a sor. Te
11312 XXXVII |                  Holnap a tejárusnőn lesz a sor. Te a Bástya utca sarkári
11313 XXXVII |                 tejárusnőn lesz a sor. Te a Bástya utca sarkári fogsz
11314 XXXVII |                  bérkocsit tartasz készen a Torony utcában. Mikor ezt
11315 XXXVII |             kockás kendőmet meglátod, meg a piros máslis cipőmet, s
11316 XXXVII |                  máslis cipőmet, s hallod a hangomat, hogy „Kauftz a
11317 XXXVII |                  a hangomat, hogy „Kauftz a gutsz obersz!”, akkor előbukkansz,
11318 XXXVII |                Húsz lépésnyire jön utánam a mama. Ő is rád fog ismerni
11319 XXXVII |      visszatartóztasd; ő nem engedi, hogy a köztem és közötte levő távolság
11320 XXXVII |           lépésnyit is növekedjék, kivált a sarokkanyarulásnál. El fog
11321 XXXVII |                előtted az arcom, elárulod a szándékodat, hogy visszafordulj,
11322 XXXVII |                téged. Ő siet rád ismerni, a jó barátságot felújítani,
11323 XXXVII |             melyik ház ajtaján osontam be a Bástya utcán! Majd elmondja
11324 XXXVII |               aztán utadra ereszt; de még a sarkon folyvást utánad fog
11325 XXXVII |                   többet, hanem bekerülsz a Torony utcába, ott fogsz
11326 XXXVII |                 ott fogsz engemet találni a Braunfeld-palota kapuja
11327 XXXVII |              amint tejet mérek meszellyel a szakácsnéknak. Akkor aztán
11328 XXXVII |       szakácsnéknak. Akkor aztán felülünk a bérkocsidba, s vágtatunk,
11329 XXXVII |                   vágtatunk, amerre nincs a világ bedeszkázva. Megtanultad
11330 XXXVII |                  bedeszkázva. Megtanultad a szerepedet?~Manó tökéletesen
11331 XXXVII |               félsz velem egyedül elfutni a világba? Paptól meg nem
11332 XXXVII |                apa, anya átkától kísérve?~A leány megsimogatta a fiú
11333 XXXVII |             kísérve?~A leány megsimogatta a fiú fejét.~– Hát nem magad
11334 XXXVII |                  szeretsz…~      ~Bárcsak a színpadon tudnának olyan
11335 XXXVII |                  ahogy ezek végigjátszták a maguk vígjátékát. A cselszövény
11336 XXXVII |         végigjátszták a maguk vígjátékát. A cselszövény tökéletesen
11337 XXXVII |               tartotta diskurzussal, hogy a tejesleány után ne sompolyoghasson,
11338 XXXVII |                   megnyugodva benne, hogy a leánya ezalatt bement a
11339 XXXVII |                   a leánya ezalatt bement a titokzatos házba, búcsút
11340 XXXVII |             titokzatos házba, búcsút vett a fiútól, s maga is odabandukolt.~
11341 XXXVII |                 kellett élnie. Föltehette a kapusnéról, hogy az sok
11342 XXXVII |              oldalról meg van vesztegetve a kémkedésre. Neki nem volt
11343 XXXVII |                volt szabad elárulni, hogy a grófnéval van valami összeköttetése.
11344 XXXVII |        szállásához, ahol ő napestig verte a zongorát, csak akkor hagyta
11345 XXXVII |                 akkor hagyta abba, amikor a két szállásból egymásba
11346 XXXVII |             szolgáló akusztikai csövön át a leánya hívó hangját hallá
11347 XXXVII |          megcsendülni. Akkor aztán odaült a „Dionys fülébe”. De soha
11348 XXXVII |                   Dionys fülébe”. De soha a grófné szállására fel nem
11349 XXXVII |                  szállására fel nem ment. A világ előtt nem ismerték
11350 XXXVII |                egymást. Az kereste fel őt a máriahilfi házában esténként,
11351 XXXVII |                 nem volt zongoramesternő.~A delejes álom órái meg voltak
11352 XXXVII |                   sokáig várt hasztalanul a jeladó hívásra. Már a dél
11353 XXXVII |         hasztalanul a jeladó hívásra. Már a dél is elmúlt. A hintók
11354 XXXVII |             hívásra. Már a dél is elmúlt. A hintók gördülése jelzé,
11355 XXXVII |                 eltávozott.~Egyszer aztán a Lizandra hangja helyett
11356 XXXVII |                   Lizandra hangja helyett a grófné mély alt hangját
11357 XXXVII |                   hangját hallja átzengni a hangközlő kürtőn.~– Madame!
11358 XXXVII |                     Madame! Nem jön ma el a kisasszony?~– Micsoda? –
11359 XXXVII |                   Micsoda? – kiált vissza a mama elszörnyedve – hát
11360 XXXVII |            elszörnyedve – hát nincs odaát a leányom?~– Én még ma nem
11361 XXXVII |                  óvintézkedést, rohant le a főlépcsőkön, fel a grófné
11362 XXXVII |              rohant le a főlépcsőkön, fel a grófné márványlépcsőin,
11363 XXXVII |                  Az inas eléje jött azzal a jelentéssel, hogy ma nincs
11364 XXXVII |        jelentéssel, hogy ma nincs séance; a somnambule nem jött ide
11365 XXXVII |                 akart hitelt adni, betört a grófnéhoz, – az nem látta
11366 XXXVII |            alakoskodásról, hogy egyenesen a kapusnéhoz futott le, azon
11367 XXXVII |             követelte, hogy mit tud arról a milimáriról, aki ide tejet
11368 XXXVII |                   felvilágosítást adni.~– A Dierndl benézett ide korán
11369 XXXVII |                   ide korán reggel, s ezt a levelet hagyta itt a madame
11370 XXXVII |                  ezt a levelet hagyta itt a madame számára.~– Kinek
11371 XXXVII |              madame számára.~– Kinek szól a levél?~– A grófnénak.~Tehát
11372 XXXVII |                     Kinek szól a levél?~– A grófnénak.~Tehát előbb a
11373 XXXVII |                  A grófnénak.~Tehát előbb a grófnéhoz kellett felvinni
11374 XXXVII |                grófnéhoz kellett felvinni a levelet.~A borítékban azonban
11375 XXXVII |               kellett felvinni a levelet.~A borítékban azonban csak
11376 XXXVII |         Sáromberkynének volt címezve.~Ezt a leánya írta. A levél tartalma
11377 XXXVII |               címezve.~Ezt a leánya írta. A levél tartalma ez volt.~„
11378 XXXVII |               asszony akarok lenni. Annak a művészetnek, amire te tanítottál,
11379 XXXVII |                amire te tanítottál, vége. A pénzt, amit ezzel szereztem,
11380 XXXVII |                    ne törd magadat tovább a világgal való küszködésben;
11381 XXXVII |                Mindig szeretni foglak, de a kedvesemet még jobban szeretem,
11382 XXXVII |                    dühöngött Sáromberkyné a levél olvastára, aminek
11383 XXXVII |                   levél olvastára, aminek a tartalmát a grófnéval is
11384 XXXVII |             olvastára, aminek a tartalmát a grófnéval is közölte. –
11385 XXXVII |          fiakkerbe vágta magát, vágtatott a Hotel Wandlhoz. Ott lakott
11386 XXXVII |           borotválkozott.~– Hová tette ön a leányomat? – rivallt rá
11387 XXXVII |                rivallt rá még az ajtóból.~A jámbor tüzérhadnagy majd
11388 XXXVII |       tüzérhadnagy majd az állát vágta le a borotvával ijedtében erre
11389 XXXVII |                 borotvával ijedtében erre a szóra; az egyik orcája még
11390 XXXVII |               egyik orcája még fehér volt a szappanhabtól.~– Mi történt
11391 XXXVII |               szappanhabtól.~– Mi történt a leányával? – kérdezé elförmedve.~–
11392 XXXVII |       borotválkozom.~Nem is folytatta hát a borotválkozást, ledobta
11393 XXXVII |                   borotválkozást, ledobta a szőrvakaró kést, letörülte
11394 XXXVII |                szőrvakaró kést, letörülte a képe másik feléről a szappant,
11395 XXXVII |            letörülte a képe másik feléről a szappant, az hadd maradjon
11396 XXXVII |        borostásnak, s aztán felnyitogatta a szobájában levő szekrényeket,
11397 XXXVII |                 kell vigyázni egy anyának a leányára? (Még utoljára
11398 XXXVII |             alávaló árulást – monda végre a kis gróf. – Így bízzék az
11399 XXXVII |              atyafiaiban. Ne nálam, hanem a bátyámnál, a Don Juannál
11400 XXXVII |                 nálam, hanem a bátyámnál, a Don Juannál keresse a leányát!
11401 XXXVII |          bátyámnál, a Don Juannál keresse a leányát! Óh, én bolond!
11402 XXXVII |                 én bolond! Még őrá bíztam a titkomat! Jöjjön, madame.
11403 XXXVII |               vitte magával Sáromberkynét a Hotel Londonba. Az volt
11404 XXXVII |             Londonba. Az volt Don Juannak a rejteke.~Az bizony még az
11405 XXXVII |      felöltözködni, előadva neki duettben a forró vádat, amely árva
11406 XXXVII |              fejét terheli.~Don Juan csak a kezeivel csapkodta hol a
11407 XXXVII |                  a kezeivel csapkodta hol a homlokát, hol a térdeit
11408 XXXVII |             csapkodta hol a homlokát, hol a térdeit e megtámadás és
11409 XXXVII |                   gazember vagy! – üvölté a fülébe az unokaöccse. –
11410 XXXVII |                  hogyan akarom megmenteni a világ csábjai ellen, s te
11411 XXXVII |                  én tettem! – menté magát a nagybátya. – De én tudom,
11412 XXXVII |           korszakában sem történtek, hogy a női ártatlanságot, akit
11413 XXXVII |                   női ártatlanságot, akit a fiú őriz, az apa csábítsa
11414 XXXVII |                apa?~– Nem az enyim, hanem a tied, Adalbert gróf. Annál
11415 XXXVII |                 lehetségesnek találni ezt a kimenetelt. Adalbert gróf
11416 XXXVII |                 neve valóban ott szerepel a Sommacampagna grófnő lajstromán,
11417 XXXVII |          Sommacampagna grófnő lajstromán, a fokozott ajánlatok között.
11418 XXXVII |           fokozott ajánlatok között. Ő is a női erény biztosításában
11419 XXXVII |                 párbajra hívó) jelent meg a gyanúsított leányrabló szállásán,
11420 XXXVII |         gyanúsított leányrabló szállásán, a Hét Választófejedelemnél.~
11421 XXXVII |                 Adalbert gróf pedig éppen a gazdasági számadásai gyökeres
11422 XXXVII |                   Az unokaöcs, az anya és a szülötte magzat együttes
11423 XXXVII |                kiállania. Kettő kétfelül, a harmadik szemben támadta
11424 XXXVII |             harmadik szemben támadta meg. A tragikai jelenetek leghatásosabbikának
11425 XXXVII |                Egy elvetemedett apa, akit a fia és az unokaöccse leckéztet,
11426 XXXVII |                 tördelve kéri tőle számon a leányát.~Neki azonban ez
11427 XXXVII |                 nekem hagyjatok békét. Én a leányotokért felelősséget
11428 XXXVII |                vállalok. Nem mondom, hogy a szándék hiányzott volna
11429 XXXVII |                  madame. Én ismerni vélem a talány megoldását. Itt mi
11430 XXXVII |                   Hát nem jött ön rá arra a gondolatra, madame, hogy
11431 XXXVII |                 hogy aki önt megfosztotta a leányától, az csak egy nagy
11432 XXXVII |               csak egy nagy hatalom; – az a Simphonides herceg.~Most
11433 XXXVII |                gyúlt egyszerre világosság a felháborodott erényvédők
11434 XXXVII |             erényvédők agyában. Különösen a mama kezdett legmélyebben
11435 XXXVII |              kezdett legmélyebben belátni a titokba.~Nagy volt az elkeseredése.~
11436 XXXVII |                Nagy volt az elkeseredése.~A jelenlevő három nemeskeblű
11437 XXXVII |              három nemeskeblű férfiú mind a legönzetlenebb célból ajánlkozott
11438 XXXVII |                   ajánlkozott pártfogolni a leányát, de a herceg egészen
11439 XXXVII |                 pártfogolni a leányát, de a herceg egészen fölöslegesnek
11440 XXXVII |            Menjünk hozzá most együtt mind a négyen, és vonjuk őt számadásra!~
11441 XXXVII |           indítvány végre is lett hajtva.~A herceg saját palotájában
11442 XXXVII |               déjeuner-nél ült; maga volt a dúsan megrakott asztal előtt.~
11443 XXXVII |                    ha! – fújtatott, amint a vendégeit csoportostól felvonulni
11444 XXXVII |                szólhat.~– Herceg! – szólt a nőoroszlán bátorságával
11445 XXXVII |             nőoroszlán bátorságával lépve a kolossz elé Sáromberkyné. –
11446 XXXVII |               kolossz elé Sáromberkyné. – A leányomrul van szó.~– A
11447 XXXVII |                   A leányomrul van szó.~– A leányáról? – kérdezé a nehéz
11448 XXXVII |                    A leányáról? – kérdezé a nehéz férfiú. – Hát van
11449 XXXVII |                   nehéz férfiú. – Hát van a madame-nak leánya?~– Igen.
11450 XXXVII |                madame-nak leánya?~– Igen. A somnambula a Bástya utcai
11451 XXXVII |              leánya?~– Igen. A somnambula a Bástya utcai házból.~– Ah! –
11452 XXXVII |                házból.~– Ah! – Hát az nem a grófné leánya?~– Nem. Az
11453 XXXVII |                  leánya?~– Nem. Az enyém. A herceg egy levelet írt a
11454 XXXVII |                  A herceg egy levelet írt a grófnénak.~– Ahán! Egy levelet. –
11455 XXXVII |                levelet. – Ugyebár, madame a somnambule minden titkot
11456 XXXVII |                   Nem volt erre szüksége. A herceg mindennapos látogató
11457 XXXVII |                 mindennapos látogató volt a séance-on elmondhatta neki
11458 XXXVII |                  is. Sokszor lecsörömpölt a rézfüggöny. Nagyon erényes
11459 XXXVII |                erényes leány volt. Hum!~– A vége az lett, hogy ön elszöktette
11460 XXXVII |                 lett, hogy ön elszöktette a leányomat.~– Hán! Hán? Én
11461 XXXVII |                   hangzott kvartettben ez a vád: mind a három Ponthay
11462 XXXVII |                kvartettben ez a vád: mind a három Ponthay gróf sietett
11463 XXXVII |                 Csakugyan elszökött önnek a leánya, vagy pedig csak
11464 XXXVII |                 unalmában? Hán?~– Itt van a levele, amiben tudatja velem,
11465 XXXVII |                itthagy.~– Megláthatom azt a levelet? – Áh! Gyönyörű
11466 XXXVII |               betűkkel teletetovíroztatni a testét. Hát mit ír a kicsike? –
11467 XXXVII |   teletetovíroztatni a testét. Hát mit ír a kicsike? – Ohó! – Diable! –
11468 XXXVII |               Emmánuel! – kiálta fel mind a három Ponthay gróf.~Erre
11469 XXXVII |          elolvasta nekik az egész levelet a herceg, s egy pohár chablis-t
11470 XXXVII |                   chablis-t öntött utána.~A levél felolvastára mind
11471 XXXVII |                   levél felolvastára mind a három Ponthay tett egy megjegyzést
11472 XXXVII |              Ponthay tett egy megjegyzést a szöktetőre.~– A háladatlan! –
11473 XXXVII |               megjegyzést a szöktetőre.~– A háladatlan! – kiálta fel
11474 XXXVII |                  háladatlan! – kiálta fel a Nagy Mogul.~– No, nézd a
11475 XXXVII |                  a Nagy Mogul.~– No, nézd a mendikást! – szörnyűködék
11476 XXXVII |                 mendikást! – szörnyűködék a Don Juan.~– Az imfámis áruló! –
11477 XXXVII |                imfámis áruló! – pattogott a Gil Blas.~– Dehát mit keresi
11478 XXXVII |              ilyenformán madame mirajtunk a leányát, hán? – kérdé a
11479 XXXVII |                   a leányát, hán? – kérdé a herceg.~– Mert nem hiszek
11480 XXXVII |                hiszek az egészből semmit! A levelet csak azért írta
11481 XXXVII |                   levelet csak azért írta a leány, hogy engem hamis
11482 XXXVII |                  én elhiszem! – kesergett a Gil Blas. – Kitelik tőle
11483 XXXVII |                gonosztett. Ismerem én ezt a fickót! Majd rátalálok én.
11484 XXXVII |                 minden hírlapba beiktatni a kihívásomat. Arra elő kell
11485 XXXVII |                   önnek vissza kell kapni a vadmacskáját vagy micsodáját?
11486 XXXVII |             vadmacskáját vagy micsodáját? A leányát!~– De köszönöm én
11487 XXXVII |                  én azt szépen; én megyek a rendőrségre.~És úgy tett
11488 XXXVII |             rendőrségre.~És úgy tett mind a kettő, ahogy mondta.~Sáromberkyné
11489 XXXVII |              mondta.~Sáromberkyné szaladt a rendőrségre, ott volt egy
11490 XXXVII |            ismerőse, egy polizeirath, aki a titkosrendőrség ügyeit vezette.
11491 XXXVII |              vezette. Elmondta neki, hogy a leányát elszöktették; azt
11492 XXXVII |             akarja tudni, hogy hová lett.~A tanácsos úr tréfás ember
11493 XXXVII |                 úr tréfás ember volt; azt a tanácsot adta Sáromberkynének,
11494 XXXVII |          útbaigazítást.~– Hiszen éppen az a jövendőmondó csoda az én
11495 XXXVII |           szöktette el valaki!~Erre aztán a tréfás tanácsos úr igen
11496 XXXVII |                   én is elhiszem, hogy az a csodahölgy igazán clairvoyante
11497 XXXVII |                   clairvoyante volt; mert a rendőrfőnök éppen ma adta
11498 XXXVII |              rendőrfőnök éppen ma adta ki a rendeletet, hogy ezt a sok
11499 XXXVII |                 ki a rendeletet, hogy ezt a sok feltűnést okozó szemfényvesztő
11500 XXXVII |                   szokta magát ártani), s a vele összeköttetésben álló