bold = Main text
      Fezejet                                            grey = Comment text

13001 XLIII  |                  leendett szabad elhagyni a rábízott erődítményeket.~
13002 XLIII  |                 előtte, s ő jól meg tudta a férjét vigasztalni.~– Ne
13003 XLIII  |           vigasztalni.~– Ne fájjon emiatt a fejed. Rátalálsz bizonnyal.
13004 XLIII  |               vele. Ha Ponthay tüzértiszt a császári hadaknál, elébb-utóbb
13005 XLIII  |                  az igazi párbaj! Ágyúval a Dunán keresztül. A két part
13006 XLIII  |                Ágyúval a Dunán keresztül. A két part a párbaji sorompó.~
13007 XLIII  |               Dunán keresztül. A két part a párbaji sorompó.~Manónak
13008 XLIII  |              éjszakai kitörés alkalmával, a nádor-vonalon, rábízta egy
13009 XLIII  |                 egy levelet szegezzen oda a császári előőrsök tuskóhajlékának
13010 XLIII  |                  előőrsök tuskóhajlékának a kapujára. A levél tartalmát
13011 XLIII  |               tuskóhajlékának a kapujára. A levél tartalmát el hagyta
13012 XLIII  |   tüzérkapitánynak szólt az: „Kihívásodat a párbajra elfogadom. Minthogy
13013 XLIII  |                  nem juthatunk, választom a bombavető ágyút. Ha elfogadod,
13014 XLIII  |               amíg találunk. Az én helyem a Duna-parti legszélső köröndbástya.
13015 XLIII  |               szokott mellettem állni. Az a vadmacska. Távcsöved meggyőzhet
13016 XLIII  |             meggyőzhet felőle. Elvárlak.”~A levél bizonyosan eljutott
13017 XLIII  |                    hogy az indítvány mind a két táborban élénk fogadtatásra
13018 XLIII  |               talált.~Párbaj ágyúval!~Ezt a luxust nem minden ember
13019 XLIII  |            prüszkölve az ellenfél golyója a légen keresztül; messziről
13020 XLIII  |              keresztül; messziről hangzik a taszigált süvöltése: „hüss,
13021 XLIII  |                felnézni az égre, mikor az a kis gömbölyű felhő egyszerre
13022 XLIII  |                  egyszerre megjelenik. Az a fehér felhőcske ott az égen:
13023 XLIII  |                 az égen: egy darab pokol. A szétpukkant bomba. A gyújtókanóc
13024 XLIII  |               pokol. A szétpukkant bomba. A gyújtókanóc úgy van pillanatra
13025 XLIII  |                  pillanatra kimérve, hogy a robbantó tölteléket akkor
13026 XLIII  |                  akkor gyújtsa meg, mikor a bomba éppen az ellenfél
13027 XLIII  |                 aztán egyszerre zuhan alá a fejére az egész golyóraj
13028 XLIII  |          bombacserép. Mellette, körülötte a bajtársak kibuknak a sorbul,
13029 XLIII  |            körülötte a bajtársak kibuknak a sorbul, halva, sebesülve:
13030 XLIII  |                  rajta, hogyan kerülte ki a halált?~A cartel emberére
13031 XLIII  |               hogyan kerülte ki a halált?~A cartel emberére talált.
13032 XLIII  |                   talált. Ezt tanúsítá az a kemény lövöldözés, amit
13033 XLIII  |                   kemény lövöldözés, amit a monostori sáncból a nádor-vonali
13034 XLIII  |                  amit a monostori sáncból a nádor-vonali végsánc ravelinja
13035 XLIII  |                 Eddig mindig éjjel jöttek a bombáikkal: most nappal
13036 XLIII  |               kezdtek hozzá.~Nappal aztán a távcső olyan közel hozza
13037 XLIII  |            felismerhetik egymást.~– Ö az, a mi barátunk! – monda Manó,
13038 XLIII  |                mellette álló feleségének, a mellvéd mögül kitekintve
13039 XLIII  |                  mellvéd mögül kitekintve a távcsövével: – nézz oda.~
13040 XLIII  |                  oda.~Lizandra belenézett a távcsőbe. Látott egy alakot,
13041 XLIII  |                  egy alakot, és ráismert. A fiatal Ponthay volt.~Nagyot
13042 XLIII  |              Ponthay volt.~Nagyot dobbant a szíve; egész teste elkezdett
13043 XLIII  |                  neki valami, hogy mondja a férjének azt: „Bizony nem
13044 XLIII  |              Bizony nem ő az, aki ott áll a bombavető ágyú mögött.”
13045 XLIII  |                  ő egyetlene kiálljon oda a halál tárt kapuja elé, s
13046 XLIII  |                   ő beesik rajta, vagy az a másik. Minden idege fájt
13047 XLIII  |                   nem fogtok megrezzenni! A fájásnak nem szabad fájni;
13048 XLIII  |              érezni.~Odafordult nyugodtan a férjéhez, s azt mondá neki:~–
13049 XLIII  |                   aztán Manó is odalépett a bombavető ágyúhoz; mely
13050 XLIII  |                   bombavető ágyúhoz; mely a bástya ágyúkosarai közé
13051 XLIII  |              szemben mutatva meg magát, s a tűzmestert, aki irányt ad
13052 XLIII  |             irányt ad neki.~– Te nézz oda a távcsővel a túlpartra, s
13053 XLIII  |                   Te nézz oda a távcsővel a túlpartra, s figyeld meg,
13054 XLIII  |                   figyeld meg, hogy talál a lövegem – mondá a feleségének.
13055 XLIII  |                   talál a lövegem – mondá a feleségének. Azután nyugodtan
13056 XLIII  |                    Azután nyugodtan osztá a parancsot a pattantyúsoknak,
13057 XLIII  |               nyugodtan osztá a parancsot a pattantyúsoknak, akik a
13058 XLIII  |                   a pattantyúsoknak, akik a nehéz bombavető üst ágyútalpát
13059 XLIII  |                tartalékos távolabb hevert a zöld pázsiton: egy közülük,
13060 XLIII  |                  dúdolta: „Minek nekem ez a világ? Ha nem vagyok benne
13061 XLIII  |               Manó az ágyú mögé kilépett, a túlparti üteg mozsara rögtön
13062 XLIII  |                 eldördült, s jött sivítva a légen keresztül, mintha
13063 XLIII  |               deszkákat repesztene végig, a kilőtt gránát; nappal nem
13064 XLIII  |               gránát; nappal nem látszott a kanócának a fénye; csak
13065 XLIII  |                  nem látszott a kanócának a fénye; csak akkor jelentette
13066 XLIII  |                   be magát, mikor magasan a légben elpukkant; a darabjai
13067 XLIII  |               magasan a légben elpukkant; a darabjai zuhanva csapkodtak
13068 XLIII  |                Egy közülük elhordta annak a danoló katonának a fejét.
13069 XLIII  |                  annak a danoló katonának a fejét. Azt a társai felvették,
13070 XLIII  |             danoló katonának a fejét. Azt a társai felvették, és odább
13071 XLIII  |                lépésnyire Lizandra mellé, a sánckötegekbe. A nő felvette
13072 XLIII  |                   mellé, a sánckötegekbe. A nő felvette azt! Jó lesz
13073 XLIII  |                  nő felvette azt! Jó lesz a pipereasztalra ékszernek.~
13074 XLIII  |      visszalőjenek: nagy hamar utánaküldé a második bombát. Annak a
13075 XLIII  |                   a második bombát. Annak a kanóca meg már nagyon hosszúra
13076 XLIII  |           idősítve; nem durranhatott szét a légben, hanem lecsapott
13077 XLIII  |                   légben, hanem lecsapott a földbe, s ott robbant el,
13078 XLIII  |                célzott, jól is idősített. A telgolyó éppen az ellenüteg
13079 XLIII  |                  szétvetette azokat, hogy a szolgálattevő tüzérek mind
13080 XLIII  |                  riasztva.~Lizandra jelzé a hatást, amit a távcsövön
13081 XLIII  |             Lizandra jelzé a hatást, amit a távcsövön át észlelt.~–
13082 XLIII  |                  Többen megsebesültek, de a Gil Blas épen maradt.~–
13083 XLIII  |           rövidebbre célzott. Ekkor aztán a küldött bomba a Dunába esett
13084 XLIII  |               Ekkor aztán a küldött bomba a Dunába esett le, ahonnan,
13085 XLIII  |               mint egy gejzer lövellt fel a szétrobbanás alatt; s amint
13086 XLIII  |                aláhullt apró permetegben, a lemenő nap szivárványtöredéket
13087 XLIII  |       szivárványtöredéket játszott benne.~A honvédtüzérek éljent kiáltottak
13088 XLIII  |                 Ez szép volt!~És szívében a pokol rémségeit állta ki.~
13089 XLIII  |                után, rövid időközök alatt a túlpartról. Manó fitymálni
13090 XLIII  |              kezdte ellenfelét.~– Nem tud a barátom célozni. Nekem bizony
13091 XLIII  |                 gránátjaim.~S azzal kiült a mellvédre, a lábát lógázva,
13092 XLIII  |                  azzal kiült a mellvédre, a lábát lógázva, s a kezében
13093 XLIII  |             mellvédre, a lábát lógázva, s a kezében tartott ágyúkanócnál
13094 XLIII  |                   bomba elrepült fölötte, a sipkájával üdvözölte: servus!~
13095 XLIII  |                 éppen így hajigált egykor a Styx szigetére a mi Gil
13096 XLIII  |                   egykor a Styx szigetére a mi Gil Blas barátunk vadgesztenye-lövegeket.
13097 XLIII  |             tudnám találni, mint te akkor a cucurbita aurantiával.~Azzal
13098 XLIII  |               aurantiával.~Azzal leszállt a mellvédről, s odaadta a
13099 XLIII  |                   a mellvédről, s odaadta a szivarát Lizandrának.~–
13100 XLIII  |                    No, hát szívd te addig a szivaromat, amíg én célozok.~
13101 XLIII  |                 amíg én célozok.~Lizandra a szájába vette a szivart,
13102 XLIII  |                  Lizandra a szájába vette a szivart, de biz az kialudt,
13103 XLIII  |                   Manó irányzott, azalatt a túlparti mozsár ismét durrant;
13104 XLIII  |             kiszámított karéjban ívellett a fejük fölé, s mikor éppen
13105 XLIII  |                    Lizandrának megrogytak a térdei. Férjére pillantott,
13106 XLIII  |                megtántorodott, s baljával a melléhez kap.~– Meg vagy
13107 XLIII  |                  az hatalmas találó volt! A bomba belecsapott a túlparti
13108 XLIII  |                 volt! A bomba belecsapott a túlparti üteg lőszerkocsijába,
13109 XLIII  |              terült el az ágyúja mellett. A lőporszekér felrobbant.~–
13110 XLIII  |              aztán ő is összeroskadt, oda a kedvese lábaihoz; halálsápadt
13111 XLIII  |                 melléből magasra szökellt a vér.~A felrobbantott lőszerkocsi
13112 XLIII  |                   magasra szökellt a vér.~A felrobbantott lőszerkocsi
13113 XLIII  |                 tűzveresen az alkonyégbe, a bástyafokon dúdolták a honvédek:~„
13114 XLIII  |                    a bástyafokon dúdolták a honvédek:~„Az én babám kis
13115 XLIII  |                   kedvesét, s mint egykor a boldog szigeten, futott
13116 XLIII  |              boldog szigeten, futott vele a diadal helyéről tova.~
13117 XLIV   |                amit bátyja, Decebál, hogy a veszedelmes epocha alatt
13118 XLIV   |             ellenkező póluson kereste fel a duzmazugot (Schmollwinkel!).
13119 XLIV   |          honfitársainak olyan forró volt) a Bécs melletti Badenben tölté.
13120 XLIV   |                 akkor az előkelő világnak a kedvenc gyűlhelye. (Már
13121 XLIV   |              magas társaságban megtalálta a megillető helyét. Csak egy
13122 XLIV   |                 néha-néha feszélyezte. Az a bizonyos Tanussy Emmánuel.
13123 XLIV   |             magáról. Nem! Ne értsük félre a dolgot. Nem a hadjárati
13124 XLIV   |                értsük félre a dolgot. Nem a hadjárati dolgaival. Azokkal
13125 XLIV   |                  Azokkal nem foglalkoznak a badeni reuniókban. Hanem
13126 XLIV   |            reuniókban. Hanem inkább azzal a famózus leányszöktetésével.
13127 XLIV   |            feltréfálta az urakat mind! Ez a quietált hadnagy! A grófokat
13128 XLIV   |                    Ez a quietált hadnagy! A grófokat és hercegeket,
13129 XLIV   |           hercegeket, akik mind őrjöngtek a csodatevő alvajáró szűz
13130 XLIV   |               után. Kisült, hogy nem volt a dologban semmi spiritizmus;
13131 XLIV   |                raffinált világbolondítás. A rendőrség ezért a botrányért
13132 XLIV   |        világbolondítás. A rendőrség ezért a botrányért másodszor is
13133 XLIV   |                 kálvinista ritus szerint, a mérnök által copuláltatva.
13134 XLIV   |                   hírlapi úton provokálta a kedvese elszöktetőjét, de
13135 XLIV   |                 Tanussy Belizár bátyjának a fia, Tanussy Belizár feleségére
13136 XLIV   |                unokaöcs.~Egyszer aztán az a boutade is felhatolt a badeni
13137 XLIV   |                 az a boutade is felhatolt a badeni előkelő társaskörökbe,
13138 XLIV   |               Alfrédnek: ágyúra; barrière a két Dunapart. Bizarr ötlet.~
13139 XLIV   |              Dunapart. Bizarr ötlet.~Ezek a pletykák okoztak legtöbb
13140 XLIV   |                 mégis ecclatálna, hogy az a scandaleux enfant az ő saját
13141 XLIV   |                saját fils terrible-je! Ez a mesalliance! Ez a rebellionban
13142 XLIV   |         terrible-je! Ez a mesalliance! Ez a rebellionban való partizánság.
13143 XLIV   |       paradicsomot. Jó szerencse, hogy ez a mauvais sujet, „Quel soin
13144 XLIV   |                annak az eredeti párbajnak a híre.~A császári táborból
13145 XLIV   |                 eredeti párbajnak a híre.~A császári táborból sokan
13146 XLIV   |          távcsöveikkel, mint ahogy szokás a regattát nézni; s az eredmény
13147 XLIV   |                  az eredmény közölve lett a badeni körökkel. Belizár
13148 XLIV   |             körökkel. Belizár is megtudta a körülményeit az egész bombaharcnak,
13149 XLIV   |           bombaharcnak, s elmondta azokat a feleségének.~Sára asszony
13150 XLIV   |            feleségének.~Sára asszony volt a legelső, aki egy matinée-n,
13151 XLIV   |                érdekes tudósítást közölte a társasággal.~– Mon pauvre
13152 XLIV   |            ágyúhoz is kivitte magával azt a „personát”, ami csakugyan
13153 XLIV   |                 nő nem teszi. Ott érte őt a Ponthay által kilőtt srapnelgolyó
13154 XLIV   |              srapnelgolyó halálosan. S az a persona még akkor sem szégyellt
13155 XLIV   |                 az ő gránátja belecsapott a császári üteg lőszerkocsijába,
13156 XLIV   |                   üteg lőszerkocsijába, s a robbanás Ponthay grófot
13157 XLIV   |                robbanás Ponthay grófot is a földre terítette. „Mais
13158 XLIV   |              állkapcsa össze van zúzva, s a lőporszemektül az arca örökre
13159 XLIV   |                örökre fekete marad. Hanem a „mon pauvre neveu, il est
13160 XLIV   |                  Nem kísért hát már többé a rossz nevével! Ha meghalt,
13161 XLIV   |                   Nem kell félni, hogy az a mésalliance, meg a plebejus
13162 XLIV   |                hogy az a mésalliance, meg a plebejus foglalkozás, no
13163 XLIV   |              plebejus foglalkozás, no meg a rebellisség valami szégyenfoltot
13164 XLIV   |                szégyenfoltot talál ejteni a bárói címeren. Il est mort.~
13165 XLIV   |            közelebb rokonságban álltak.~S a két hét alatt, ha valaki
13166 XLIV   |             kérdést tesz e fekete ruha és a fekete pettyes fehér csipkefichu
13167 XLIV   |                 hogy történt.~Mikor aztán a thé dansant-bul hazamegy
13168 XLIV   |                  ember, letépheti magáról a báliruhát, akkor kizárva
13169 XLIV   |                 kizárva minden élő lelket a hálószobájából, előkeresheti
13170 XLIV   |            elefántcsont szekrénykéből azt a két levágott hajfonadékot,
13171 XLIV   |           csókolva, ölelve, verheti magát a földhöz, s hentereghet alá
13172 XLIV   |               őrült, újra meg újra kezdve a csókolást, a zokogást:~–
13173 XLIV   |                  újra kezdve a csókolást, a zokogást:~– Óh, kedves szép
13174 XLIV   |                   Megjövendölte ezt nekem a cigányasszony.~Mikor aztán
13175 XLIV   |                  kapitulált, Sára asszony a legelső leutazó gőzhajóval
13176 XLIV   |                   gőzhajóval sietett oda.~A család tisztessége úgy kívánja,
13177 XLIV   |               hogy az elesett unokaöcsnek a sírja fölé díszes márványkő
13178 XLIV   |                   S miután annak az apja (a rebellis) nagyon jó okokkal
13179 XLIV   |              hozzák) fel ne jöjjön; tehát a jó érzelmű „tante”-nak a
13180 XLIV   |                  a jó érzelmű „tante”-nak a kötelessége, hogy ez etikettnek
13181 XLIV   |                 temetőjét, s vezessék oda a bárónőt; hadd tegyen eleget
13182 XLIV   |               bárónőt; hadd tegyen eleget a rokoni devoirjának.~Sok
13183 XLIV   |   információ-vétel után, végre kivezették a bárónőt az ácsi erdőbe.
13184 XLIV   |                   erdőbe. Ott, nem messze a jelenleg átfutó szőnyí államvasúttól,
13185 XLIV   |                   azt az obeliszket, mely a szabadságharc áldozatainak
13186 XLIV   |                  mintha még egyre tartana a lélekköltözés.~– Önnek a
13187 XLIV   |                  a lélekköltözés.~– Önnek a neveu-je, madame, ha elesett,
13188 XLIV   |                 ha elesett, itt van!~Erre a látványra a szívéhez kapott
13189 XLIV   |                 itt van!~Erre a látványra a szívéhez kapott Sára asszony,
13190 XLIV   |             kisfiam! – s azzal odarogyott a mésztörmelékkel beszórt
13191 XLIV   |             beszórt aszú pázsitra – abban a szép fekete bársonyruhában.~
13192 Uto    |             Milyen jó volna itt elvégezni a regényt!~Ha a kritika nem
13193 Uto    |                   elvégezni a regényt!~Ha a kritika nem volna.~A mai
13194 Uto    |                   Ha a kritika nem volna.~A mai realisztikus kor az
13195 Uto    |          Véletlenek és katasztrófák? – Ez a józan ész törvényeinek ítélete
13196 Uto    |                   Megtestesülve!~Nincs az a bíró, aki élethosszig tartó
13197 Uto    |         hallgatásra ne ítélje el érte azt a vakmerőt, aki ilyen alapon
13198 Uto    |              követelünk!~Tehát kössük fel a múzsának a tournure-t, s
13199 Uto    |               Tehát kössük fel a múzsának a tournure-t, s tanítsuk meg
13200 Uto    |                tournure-t, s tanítsuk meg a költészetet – a valóságot
13201 Uto    |              tanítsuk meg a költészetet – a valóságot elmondani.~Nem
13202 Uto    |                   elmondani.~Nem halt meg a hősök közül senki. Mind
13203 Uto    |                   élnek. Nem teljesült be a cigányasszony jövendőmondása.~
13204 Uto    |                 súlyos sebével, kiragadta a szerető hitves a halál torkából,
13205 Uto    |                kiragadta a szerető hitves a halál torkából, s az ő szeretetteljes
13206 Uto    |                   értékesíté tehetségeit: a Pacific-vasút, majd a Panama-szoros
13207 Uto    |        tehetségeit: a Pacific-vasút, majd a Panama-szoros csatornája
13208 Uto    |                 mégis teljesüljön, úgy ez a Mántay Móricé, aki azt jövendölte
13209 Uto    |                logikai jövendölés, aminek a jogosultsága el van ismerve.~
13210 Uto    |              azonban most is olyan fekete a haja, mint 1849-ben volt.
13211 Uto    |              Ámbár jobban tette volna, ha a feje belsejét gondozta volna
13212 Uto    |                 nem tette volna azt, hogy a börzére menjen játszani,
13213 Uto    |             vállalt hivatalt; úgy hiszem, a kataszternél van.~Még nálánál
13214 Uto    |             nálánál is hamarabb elvégezte a kiskirályságát Decebál bátyja,
13215 Uto    |                  tett szert azáltal, hogy a királyi táblán egyszerre
13216 Uto    |             folyik belőle. Egyik birtokát a másik után kótyavetyélték
13217 Uto    |                  nem lehetett megmenteni. A vagyonának az utolsó maradványát
13218 Uto    |           mindenáron megválasztassa magát a hajdani uradalmai kerületében
13219 Uto    |       képviselőnek. Ezt el is érte; hanem a kastélyból gőzmalmot csinált
13220 Uto    |           gőzmalmot csinált Avakum. Azóta a képviselői állás az egyedüli
13221 Uto    |                  évben megválasztják újra a régi idők iránt való kegyeletből,
13222 Uto    |                Minden tárgyhoz hozzászól, a régi álláspontot védve.
13223 Uto    |            nemzedék!” – mondja fennhangon a szemükbe. Nincs már senkije.~
13224 Uto    |              szemükbe. Nincs már senkije.~A képviselői napidíj azonban
13225 Uto    |                   azonban éppen úgy, mint a kataszter, talán nem egészen
13226 Uto    |               számára végrendeletileg ezt a kegydíjt.~Decebálnak is
13227 Uto    |                ingyen szolgáló fiskálisa (a hajdani Jancsi gyerek),
13228 Uto    |             hajdani Jancsi gyerek), mikor a legjobban körmére égett
13229 Uto    |                   legjobban körmére égett a szükség, az alatt a cím
13230 Uto    |                 égett a szükség, az alatt a cím alatt, hogy ezt vagy
13231 Uto    |                alatt, hogy ezt vagy amazt a pörét sikerült megnyernie.~
13232 Uto    |              álmodja, hogy aki őnekik ezt a segélyt küldi, az az elzüllött