bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

   1 I      |               Akkor lett alapítva, amikor az ákácot meg a platánt Európában
   2 I      |                   nagy pénzen fizették, s az amerikai dióhoz meg éppen
   3 I      |                   is, és erős acquisitor. Az utóbbi minőségében (mint
   4 I      |                   Minthogy Bécsben, éppen az ablakai előtt van a bástyán
   5 I      |                ősszel szemetel, télen meg az egész veréb-synodusnak gyűldéül
   6 I      |            tanácsos úr ellenszenvét, hogy az már nem egyszer ejté ki
   7 I      |                szót, hogy ha valaki ennek az átkozott fának a gyökerét
   8 I      |               abba kényesőt töltene, hogy az a fa elszáradna, hát ő annak
   9 I      |                   vállai szűkek, ellenben az alteste potrohos; dereka
  10 I      |               fejét hátravetve hordja, és az is kisebb, mint amekkora
  11 I      |          viaszkolt bajuszpár kivételével. Az arcvonásoknál is feltűnő
  12 I      |                  arcvonásoknál is feltűnő az aránytalanság, amíg az álla
  13 I      |            feltűnő az aránytalanság, amíg az álla erősen előredomborodik,
  14 I      |                   felhúzódása, mely miatt az apró szempár örökösen fitymáló
  15 I      |                néz le a többi halandókra. Az orrnak ennélfogva igen hosszú
  16 I      |              beszél, úgy öszeszorul, hogy az ajkakból semmi sem látszik.
  17 I      |                   van minden családtagnak az arcán, az egyiknek a homloka
  18 I      |             minden családtagnak az arcán, az egyiknek a homloka közepén,
  19 I      |               homloka közepén, a másiknak az állán, a harmadiknak az
  20 I      |                   az állán, a harmadiknak az orra hegyén, a hölgyeknél
  21 I      |                  S ebből a vendégre nézve az a baj származik, hogy ő
  22 I      |                  sipkában szokott. De hát az nem illenék, hogy amikor
  23 I      |                aminővel egy ügyes seladon az elejtett legyezőt átnyújtja,
  24 I      |                 sleppjét letaposná. Arcát az örök nyájasság sztereotip
  25 I      |                  tökéletesen megfelelnek.~Az excellenciás úr kertészkedvelő
  26 I      |             Azokkal a fehér levelekkel.~– Az a fa beteg?~– Pas du tout!
  27 I      |                  fa beteg?~– Pas du tout! Az a természete. Acer negundo
  28 I      |            ültettem, ez a része a parknak az én saját teremtményem. Látja
  29 I      |            tamariszkok közül kiemelkedni? Az egy Pawlownia imperialis,
  30 I      |                 gyönyörű kilátás? – mondá az excellenciás úr.~– Hanem
  31 I      |        tuhutumiaknál főispán.~– De kérem, az egy tősgyökeres magyar nép.~–
  32 I      |         tősgyökeres magyar nép.~– Annyira az, hogy semmit sem változott
  33 I      |                   királyi biztosnak. Hisz az szent, hogy minden tiszti
  34 I      |                  a sarokba szorítás. Hogy az ősei is kirántották a kardjukat!
  35 I      |                 valamit, hirtelen kihúzta az oldalzsebéből a nagy görbe
  36 I      |              királyi tanácsos úr, hogy ez az egész új ültetvény nem több,
  37 I      |                  kellett felvásárolnom.~– Az szép pénzébe kerülhetett.~–
  38 I      |               falut rá tudott bírni, hogy az ősi helyét elhagyja, és
  39 I      |                  is rá tudjon bírni, hogy az ősi álláspontját elhagyva,
  40 I      |            Nagyságod nagyon is túlbecsüli az én tehetségeimet. Mit tehetek
  41 I      |                  A praxisából is kijöttem az adminisztrációnak, amióta
  42 I      |                    nem ismerem ki magamat az itthoni állapotokban.~Hruszkay
  43 I      |                   Hruszkay úr ismerte már az ilyen beszédet. Így szólnak
  44 I      |                   lehet őexcellenciájának az ára?~Azonközben a gróf egyre
  45 I      |           kertészgereblye nyoma, ellenben az ember kalapján túl érő nagy
  46 I      |         szederinda, földitök gubancaival. Az embernek a lépése alatt
  47 I      |                gázolni a nyirkos ösvényen az excellenciás úrnak a szarvasbőr
  48 I      |                   ahol két kézzel kellett az áttörőnek elhárítani az
  49 I      |                   az áttörőnek elhárítani az ágakat, hogy ki ne verjék
  50 I      |                   szömörce bűzös cserjéje az. Nem is volt rá legkisebb
  51 I      |                  Amit maguk előtt láttak, az egy csúnya, ronda tó volt,
  52 I      |         legnevezetesebb volt a tájképnél, az volt egy sziget a pocséta
  53 I      |         rőzsekötegekkel volt bekerítve, s az ösvénytől egy keskeny fahíd
  54 I      |             hevert, egy szál faderék volt az egész. Mintegy két ölnyi
  55 I      |               négy terebélyes fűzfa; csak az ajtaját lehetett látni,
  56 I      |           lehetett látni, meg egy darabot az eszterhéjas tornácából.
  57 I      |                zsindellyel volt fedve, de az már nemcsak hogy egészen
  58 I      |                 fal látszott ki a házból, az fehér volt; de nem a mésztől,
  59 I      |                legyen meg a gyönyörűsége, az egész tájképet elárasztotta
  60 I      |                  gyomorkeverő bűz, amiből az ember válogathatta, hogy
  61 I      |                 praeoccupálva vagyok, ezt az egy partie-t belőle nem
  62 I      |                 úgy, hogy miután sikerült az egész falut kisajátítanom,
  63 I      |            violence-t is használva, ennek az egy háznak a tulajdonosát
  64 I      |                 Jobbágytelek?~– Hiszen ha az volna, tudnám, hogy mit
  65 I      |                mit kezdjek vele! De éppen az a baj, hogy nemesi kúria.~–
  66 I      |                valami Sáromberkynére, aki az udvarnál bennfentes volt.~–
  67 I      |                  arra jól emlékszem, hogy az asszonyságot egyszer csak
  68 I      |         kellemetlen mendemondákat csinált az udvari körökben.~– Veszedelmes
  69 I      |                  egy egész mesét csinált, az egész tisztességes, illedelmes
  70 I      |             császárvárosból. – No, hát ez az asszony lakik most ebben
  71 I      |              szúrósabb.~– S hogyan került az ide?~– Boldogult anyámnak
  72 I      |                  kérdés: „Excellenciádnak az anyja vagy az atyja?”, de
  73 I      |             Excellenciádnak az anyja vagy az atyja?”, de jókor visszatartóztatta
  74 I      |             temetve.~– És most itt maradt az én nyakamon ez a servitus,
  75 I      |                    ami elveszi a kedvemet az egész uradalomtól, hogy
  76 I      |               próbálva. Ígértem már ennek az asszonynak más faluban házat,
  77 I      |               hogy összeszedi mindenünnen az ürgéket meg a vakondokokat,
  78 I      |                  gátakat, sőt körös-körül az egész parkomban úgy elszaporodnak,
  79 I      |              országunkban nagyon megjárná az ember. Ha én egy nap via
  80 I      |                  facti leromboltatnám ezt az utamban álló vityillót,
  81 I      |              keresztül. Ezt tennék velem, az aulikussal, az arisztokratával,
  82 I      |              tennék velem, az aulikussal, az arisztokratával, a pecsoviccsal:
  83 I      |          arisztokratával, a pecsoviccsal: az bizonyos.~– S miből él itt
  84 I      |                bizonyos.~– S miből él itt az a persona?~– A régi mesterségéből.
  85 I      |               érez közeledni, úgy elbújik az odújába, hogy neszét sem
  86 I      |               beleimben lakik. Akinek nem az a legnagyobb malversatiója,
  87 I      |                 hogy a parkomat elrútítja az itt-tengésével, de azonkívül
  88 I      |             azonkívül is mind rólam, mind az egész famíliámról örökösen
  89 I      |           örökösen hordja szét a pletykát az egész világba. Aki csak
  90 I      |                  csak hozzám jön, vendég, az bizonyos lehet felőle, hogy
  91 I      |                  hogy a Belvedere-ben meg az üvegházban kivel találkozott
  92 I      |               senkivel sem találkoztam!~– Az mindegy, de azért mégis
  93 I      |               szót kimondani, hogy azt ez az asszony meg ne hallja, s
  94 I      |                lett megtiltva, hogy ezzel az asszonnyal szóba álljanak,
  95 I      |                 Igazán olyan rajtam, mint az átok. Aztán a fiam is nagy
  96 I      |                  Adalbert gróf, úgy, hogy az ajkai egészen eltűntek.~–
  97 I      |                    ha megismertetne ezzel az arcanummal.~– Meg kellene
  98 I      |               gróf meglepetve csettentett az ujjaival.~– Ejnye, ez valóságos
  99 I      |             bozótos ösvényen, tudva, hogy az jobban fog sietni, ha ő
 100 I      |                  kellett hozni a számukra az országgyűlésen; sőt egyszer
 101 I      |                 egyszer azt határozták el az ország rendei, hogy az egész
 102 I      |                 el az ország rendei, hogy az egész népséget szétosztják
 103 I      |                szittyává alakult át, mint az elébbiek. A földben kell
 104 I      |                   kell lenni a varázsnak. Az egész valami emlékeztetés
 105 I      |                 egész valami emlékeztetés az ázsiai pusztákra; csupa
 106 I      |           láthatártalan puszták felköltik az emberben az utópiák vágyát;
 107 I      |             puszták felköltik az emberben az utópiák vágyát; a rengeteg
 108 I      |                  a tisztújításon kidobják az ajtón, s a generális gyűlésen
 109 I      |               generális gyűlésen kidobják az ablakon. Aztán a fő veszedelme
 110 I      |            ablakon. Aztán a fő veszedelme az egész vármegyének azok a
 111 I      |                   elevenen elsíroltatott. Az etimológia szerint ez a
 112 I      |              nagyra is vannak. S minthogy az ősük az első honfoglalás
 113 I      |                vannak. S minthogy az ősük az első honfoglalás vezérei
 114 I      |                   mindig egy kézen maradt az óriási birtok. Ha voltak
 115 I      |                  dominium.~– S meg tudtak az osztályon egyezni a testvérek?~–
 116 I      |                 Dehogy tudtak. Hiszen már az apjuk idejében, gyermekkoruk
 117 I      |                 folytatják nagyban. Nincs az az injuria, nincs az az
 118 I      |              folytatják nagyban. Nincs az az injuria, nincs az az actus
 119 I      |                Nincs az az injuria, nincs az az actus minoris és majoris
 120 I      |                   az az injuria, nincs az az actus minoris és majoris
 121 I      |             nagyon kedvező körülmény. Így az egyik testvért kellene valahogy
 122 I      |              hatalmát.~– Csakhogy ezeknek az ellenségeskedése nem abból
 123 I      |   ellenségeskedése nem abból áll ám, hogy az egyik a Kubinszky, a másik
 124 I      |                  pecsovics párton álljon; az ő politikai dulakodásuk
 125 I      |                rendes eszű embereké, hogy az egyik a kormánypárton, a
 126 I      |                  a kormánypárton, a másik az ellenzék pártján állva,
 127 I      |                 egy vakmerő indítvánnyal, az öcs egyszerre készen van
 128 I      |          leghíresebb verekedők, bicskások az ő szolgálatukban állanak.
 129 I      |                székvárosa, Tanusvár, mely az ő nevüket viseli, úgy oszlik
 130 I      |                  között sok a nemesember, az öcs zászlóit követik, s
 131 I      |           bizonyos, hogy Tanussy Belizár, az öccse, abban az órában ki
 132 I      |                  Belizár, az öccse, abban az órában ki fogja kiáltani
 133 I      |           keresztneveket válogatott nekik az édes mamájuk.~– Kétféle
 134 I      |                      Kétféle anyjuk volt. Az öreg Tanussy Balambérnak
 135 I      |                  öreg Tanussy Balambérnak az első felesége oláhországi
 136 I      |           családja. Ennek a kedvéért lett az elsőszülött Decebálnak keresztelve.
 137 I      |                Decebálnak keresztelve. Ez az asszony, a gyermeke születése
 138 I      |                azon kellene kezdeni, hogy az egyiket a kettő közül megszerezzük
 139 I      |                  mint hogy maga álljon be az ember más szolgájának. Az
 140 I      |                 az ember más szolgájának. Az igazi főúri fényűzést nem
 141 I      |                 Árpádot a vállára emelte, az öcs meg Brutusra játssza
 142 I      |                 őt vezetni akárhová. Csak az a feladat, ezt a tarka szál
 143 I      |              között valami asszonyféle?~– Az ifjabbik nőtlen, s köztudomás
 144 I      |              szíve szenvedélymentes. Nála az asszonyféle csak olyan mindennapi
 145 I      |                  ismer a földön, csak ezt az egy zsarnokot. És ehhez
 146 I      |                   egy zsarnokot. És ehhez az asszonyhoz úgy jutott, hogy
 147 I      |               asszonyhoz úgy jutott, hogy az elébb egy birkásának a felesége
 148 I      |                férjétől.~– Törvényesen?~– Az erdélyi consistorium előtt,
 149 I      |               annak tizennégy esztendeje, az asszony lehet most harminc
 150 I      |                   tud.~– Parasztnő?~– Nem az. Köznemesi családból való.
 151 I      |               Akkor meg már derogált neki az ábécét bökdösni az ujjával.
 152 I      |                   neki az ábécét bökdösni az ujjával. Hát csak úgy maradt.
 153 I      |                hanem még arra is kiterjed az esze, hogy a legnagyobb
 154 I      |                 cselszövényeket elbogozza az egész vármegyében; úgy látszik,
 155 I      |                  ambíciója, amint szokott az olyan nőknek lenni, akik
 156 I      |                  a bizonyos hajszálhoz.~– Az egész asszony élénken emlékeztet
 157 I      |               Yildiz-köskből kormányozták az ozmán birodalmat, s ha megharagudtak,
 158 I      |                 törték össze.~– S szereti az urát?~– Úgy, ahogy csak
 159 I      |                  világban tudnak gyűlölni az asszonyok.~– Van-e gyermeke?~–
 160 I      |            tizenhárom esztendős leánya.~– Az nem ér semmit.~Leány nem
 161 I      |               lehetne a két testvér közül az egyiket megpuhítani? – kérdezé,
 162 I      |               mire tetszik célozni. Hanem az a mi körülményeink között
 163 I      |               Akit egyszer megpuhítottak, az aztán lágy marad; nincsen
 164 I      |                   Nem úgy gondoltam, hogy az egyiket nullifikáljuk. Hanem
 165 I      |                mártja, s megacélosodik.~– Az allegória nem egészen világos
 166 I      |                méltóztatott mondani, hogy az egyik testvér Bocskaynak,
 167 I      |                vagy mondanak valamit, ami az ország törvényeibe ütközik,
 168 I      |           Erőszakoskodásaikban megtartják az alkotmányos formákat, s
 169 I      |                   távolban betegen feküdt az ágyban, amikor ez történt,
 170 I      |                lehet, hát meg lehet fogni az ártatlant. Az még sokkal
 171 I      |                 lehet fogni az ártatlant. Az még sokkal jobb. Ugyanaz
 172 I      |                  még sokkal jobb. Ugyanaz az apparátus, amelyik az egyiket
 173 I      |             Ugyanaz az apparátus, amelyik az egyiket tisztára mossa,
 174 I      |              befeketíti. Ha a hamis tanúk az egyik testvért kihúzzák
 175 I      |                      Akkor aztán úgy tesz az ember a kelepcébe kerülttel,
 176 I      |              mellőle a rossz embereket, s az elefánt azontúl hűséges
 177 I      |                 tenni, mintha félne tőlük az ember; – hogy vérszemet
 178 I      |               diadal hőstettekre csábítja az embert. Ha az megvan, akkor
 179 I      |        hőstettekre csábítja az embert. Ha az megvan, akkor aztán megragadni
 180 I      |            megragadni vagy a ludast, vagy az ártatlant. Az utóbbi jobb.
 181 I      |                ludast, vagy az ártatlant. Az utóbbi jobb. Mert az igazi
 182 I      |           ártatlant. Az utóbbi jobb. Mert az igazi csihést a cimborái
 183 I      |            körömszakadtáig védelmezik, de az ártatlant minden ember magára
 184 I      |                   hogy annak elég védelem az, hogy nem követte el, amivel
 185 I      |                   pláne megsententiázzák, az egészen el fogja keseríteni.
 186 I      |     Felségsértésért, rebellisségért, amit az ember elkövetett, tudom,
 187 I      |                  Nagyon jó!~– Akkor aztán az elkeserített emberhez odalép
 188 I      |                 akarjuk. Megmutatjuk neki az éremnek a másik oldalát,
 189 I      |                  oldalát, új irányt adunk az ambícióinak. Kitüntetjük,
 190 I      |                  pedig azután következik, az már csak a cserépedény és
 191 I      |                onnan elszaladjanak, de ha az én somogyi bicskásaim ott
 192 I      |            mándruc legények nem dobnak ki az ablakon.~– Óh, kérem, hiszen
 193 I      |          egyemeletes a vármegyeháza.~– És az is alacsony. Ez is biztató
 194 I      |               leszek tudatni nagyságoddal az elhatározásomat. Addig kegyeskedjék
 195 I      |               vadmacskáról. – Első dolgom az lesz Bécsben – szólt meghajolva
 196 I      |                  hogy mikor már valaminek az árát kérik, akkor már az
 197 I      |                  az árát kérik, akkor már az alku perfektté lett.~Minden
 198 I      |                   van kicsiny ára. Már mi az egy Ponthay Adalbertért?~
 199 I      |                    Eközben visszakerültek az urak a kastélyhoz.~– Ugyan,
 200 I      |                Sáromberkyné felmentetését az osztrák metropolisból való
 201 I      |                   okiratot miért ne kapja az érdeklett asszonyság egyenesen
 202 I      |                 kezén keresztül, azt csak az olyan finom érzékű diplomata,
 203 II     |               hajdanihoz képest, amilyent az öregeink láttak és produkáltak.~
 204 II     |                   látszott rajta a posztó az igazgyöngy hímzéstől! Hát
 205 II     |                 igazgyöngy hímzéstől! Hát az a másik, akinek minden dolmánygombja
 206 II     |             elkezdtek egyszerre ütni, hát az egy kis török muzsikát adott
 207 II     |              török muzsikát adott ki! Hát az az egyházfejedelem, akinek
 208 II     |                 muzsikát adott ki! Hát az az egyházfejedelem, akinek
 209 II     |                   egyházfejedelem, akinek az installációi bevonulásánál
 210 II     |         veszendőnek szánva. No, meg aztán az a híres herceg, aki egy
 211 II     |                 mindezeknél híresebb volt az a nagy parádé, amelyben
 212 II     |             tanusvári Mihály-napi vásárra az egész ország összerajzik.
 213 II     |             cigány meg egy komédiástrupp, az öreg dob a kis tudós lovacska
 214 II     |                  a nagyszerűség mértékét, az a roppant nagy marhavásár,
 215 II     |                  között csak istenes volt az utazás, mert ott örökké
 216 II     |                mert ott örökké sár van, s az országút csak egyvágányú.
 217 II     |           egyvágányú. Ahogy a kerékvágást az előrehaladott szekérsor
 218 II     |            tracírozta, azon a nyomon kell az utána jövőknek mind csendesen
 219 II     |                szitát, rostát visznek; ha az egyet billen, mindjárt felfordul.~
 220 II     |                   kiséretül; de mit tehet az ilyen hadjáratban? Tehát
 221 II     |                 átcammog a szekérsor, ott az egyvágányú országút egyszerre
 222 II     |                 senki földjére, keresztül az árkon. Itt azután a sok
 223 II     |              szekér siet hirtelen kikapni az országútról, le a sík mezőre,
 224 II     |              maradnak meg a legális téren az országúton; az elsőbbeknek
 225 II     |              legális téren az országúton; az elsőbbeknek tiltja az egyensúly
 226 II     |         országúton; az elsőbbeknek tiltja az egyensúly teóriája az árkon
 227 II     |              tiltja az egyensúly teóriája az árkon keresztül vádolást,
 228 II     |                 árkon keresztül vádolást, az utóbbinak pedig a törvény
 229 II     |                   a hídnál hátul maradva, az utóbb jövő szekereket visszatartják
 230 II     |                   lehet keresztülgázolni. Az országút megtelik disznókkal.
 231 II     |              megtelik disznókkal. Azoknak az az út tetszik legjobban,
 232 II     |           megtelik disznókkal. Azoknak az az út tetszik legjobban, ahol
 233 II     |                   tetszik legjobban, ahol az ember az orrával túrhatja
 234 II     |                  legjobban, ahol az ember az orrával túrhatja a rögöt.~
 235 II     |                rögöt.~Őexcellenciája most az erély eszközeihez nyúlt,
 236 II     |                  szerencsésen lekergettek az árokba annyi malacot meg
 237 II     |             göröngyös, döcögős úton vitte az úri járművet; mikor egy-egy
 238 II     |                   csordát, gulyát, kondát az országút északi oldalára
 239 II     |                veszedelem: csak azt látja az ember, hogy jön.~Délszakrul
 240 II     |                  kell használni! – S erre az egész svadron hosszú arcvonalban
 241 II     |             minden vitézség; nem ellenség az, akivel beszélni lehet,
 242 II     |             állatnak nincs semmi védelme. Az a gulya, amit ez meglepett,
 243 II     |              múlva a főúr azt látta, hogy az ő dragonyos svadronya vágtat
 244 II     |              állatokkal. A hátukon hozzák az ellenséget.~Jó szerencse,
 245 II     |             kritikus pillanatban, mert ha az a hústömegből álló lavina
 246 II     |           hústömegből álló lavina itt éri az országút közepén az excellenciás
 247 II     |                   éri az országút közepén az excellenciás úr hintaját,
 248 II     |               excellenciás úr hintaját, s az a négy sárkányvérű paripa
 249 II     |               vége. Hanem a „matyó” azzal az okos politikával élt, hogy
 250 II     |            közelben egy jókora hidat, ami az országutat átszelő száraz
 251 II     |               volt építve, nekicserdített az ostorral az ostorhegyesnek
 252 II     |                nekicserdített az ostorral az ostorhegyesnek meg a gyeplűsnek,
 253 II     |                roham helyükbe jött volna. Az egyesült tulok-bivaly csorda,
 254 II     |                   egy rohammal elfoglalta az országút töltését; társzekeret,
 255 II     |        szitásraktárt menten beleforgatott az árokba, ott maradtak; aztán
 256 II     |             azokat a szekereket keresztül az a rideg marha, mint a legjobb
 257 II     |              ellenállást fejtettek ki; de az mind nem használt semmit,
 258 II     |                  csóvált farkkal rohantak az akadálynak; egynehány szekeret
 259 II     |                 ádáz rohanásukat, kisérve az elgázolt nép átkaitól.~Mindezt
 260 II     |                   másiknak meg a sisakja; az azt ráért keresni.~Egy haszon
 261 II     |                  lett a tulokzendülésből; az, hogy a vásáros népet egészen
 262 II     |                 megconfundálta, s ezáltal az országutat szabaddá tette
 263 II     |                baj is maradt utána hátra, az, hogy ez a fertelmes szúnyogspecies,
 264 II     |                   követte egész táborával az üldözött marhákat, hanem
 265 II     |                   folt belőle hátramaradt az utazók számára. Adalbert
 266 II     |                dolmánya eddig sárga volt; az rögtön fekete lett a legyektől.~
 267 II     |                 azok bőszült ijedelmükben az árokba ragadják a hintót.
 268 II     |               szélrózsával, azt terítette az arcára, úgyhogy a napoleonkék
 269 II     |                 észrevehette, hogy szembe az országúton egy hét lovasból
 270 II     |                  megrakott rajthuzlikban. Az első testes, vaskos férfiú,
 271 II     |                 határán. Ez is bizonyosan az lesz.~Jó jel, hogy mégis
 272 II     |                    csak hetedmagukkal, de az is számot vet ilyenkor.~
 273 II     |                titulálni.~– No, mit bámul az úr? – riad rá kategórikus
 274 II     |                  alul:~– Kicsoda, micsoda az úr?~– Én vagyok Sajgató
 275 II     |             hadnagya.~– No, ha persecutor az úr, hát persequálja a tolvajokat,
 276 II     |                  mert csakugyan nem lehet az embernek ilyen szúnyograj
 277 II     |                   ilyen szúnyograj között az ékesen szólását gyakorolni.~
 278 II     |               biztos beneventálására! Nem az egyik alispánt, még csak
 279 II     |                 piac, ott van a városház, az cserepes tetejű, csak a
 280 II     |                meg sárgára festett házak, az egyikben szappant főznek,
 281 II     |                 Odább van egy másik piac, az nem olyan nagy, ott van
 282 II     |               Aztán van két nagy templom, az egyiknek a tornyán körülfutó
 283 II     |             hirdeti a világ négy részének az idők mennyiségét; a másiknak
 284 II     |                  tizenkettőt, amiből, aki az asztronómiát érti, kiszámíthatja,
 285 II     |                úgy délután három óra felé az idő.~Hanem ezek a Baedeckerbe
 286 II     |                   mind háttérbe szorulnak az országos vásár alkalmával,
 287 II     |                   a marhavásár napja van, az árusok még nem rakodtak
 288 II     |           patvaristát nem hoz magával. Ez az ő jellemrajzához tartozik.
 289 II     |                    de nagy nála a praxis. Az apja is bíró volt. Nem is
 290 II     |                  a jámbor emberre, amidőn az két kézzel válogatott a „
 291 II     |                    mit mondok. Itt van ez az escadron lovas katona, ezeket
 292 II     |                 asszonyfő sem mutatkozott az ablakokban, csupán egynéhány
 293 II     |             üríteni ki a mosogatós dézsát az utcai kanálisba, mikor az
 294 II     |                 az utcai kanálisba, mikor az excellenciás úr hintaja
 295 II     |               biztos somogyi hajdúi pedig az ő családi színeit viselték
 296 II     |              veres-kék zsinórzattal. Amíg az utóbbiak az elébbit kapacitálták,
 297 II     |            zsinórzattal. Amíg az utóbbiak az elébbit kapacitálták, hogy
 298 II     |               volt akkora kis süveg, hogy az csupa csoda, hogy tud rajta
 299 II     |                túl ért a karja, s ez volt az egyedüli felsőruhája; annak
 300 II     |                  volt két felemás csizma, az egyik fél még jó volt, a
 301 II     |                   a lába ujja, minélfogva az egyik csizmáját gondosan
 302 II     |              rosszabbikat dugta volna el, az már svihákság lett volna.~
 303 II     |           madzaggal volt összekötözve.~Ez az alak volt az első és egyetlen
 304 II     |             összekötözve.~Ez az alak volt az első és egyetlen tisztelkedő.~
 305 II     |                   a húr! Majd megfizet ez az úr! Az úristen éltesse Tanusváry
 306 II     |                   Majd megfizet ez az úr! Az úristen éltesse Tanusváry
 307 II     |              Egyszer aztán kijött a kapun az egyik somogyi legény, az
 308 II     |                  az egyik somogyi legény, az egyik keze hátra volt téve:~–
 309 II     |                somogyi legény karikásának az ostorhegye mégis utolérte,
 310 III    |                  házban.~A strázsán kívül az őrszobában csak két hajdú
 311 III    |                  csak két hajdú volt még: az egyiket a hideg lelte, a
 312 III    |                   strázsamesteri ranggal. Az a legkiválóbb ismertetőjele,
 313 III    |           legkiválóbb ismertetőjele, hogy az egyik lába térdben görbe,
 314 III    |                hát csak nem lehet kilökni az utcára. Ponthay gróf is
 315 III    |                    hát, Karakó! fáj-e még az ökörcsont? – kérdi tőle,
 316 III    |                 mikor elébicegni látja.~– Az ökörcsont nem, hanem a többi –
 317 III    |                általános a hiedelem, hogy az egész hiányzó csontot egy
 318 III    |                   csodakúrás orvosának, s az ökörjárulék tökéletesen
 319 III    |               Krhm, km. Engedelmet kérek. Az nincsen idehaza. Kiment
 320 III    |                 Kiment a jószágára.~– Hát az első alispán úr?~– Engedelmet
 321 III    |                  Kiment a tanyájára.~– És az archivárius úr?~– Engedelmet
 322 III    |                   a központi főbíró úr?~– Az otthon van a felesége kastélyában,
 323 III    |             őméltósága elvitte magával.~– Az sem baj. Karakó uram azonban
 324 III    |                  poharak s a nyoszolyából az ágynemű. – Mind nem baj
 325 III    |                   ágynemű. – Mind nem baj az. Őexcellenciája egész társzekérrel
 326 III    |                szarvasbőr terítő, ott van az elemozsinás ládikó hideg
 327 III    |                 éppen valami étkező társ, az asztaltól. Talán még az
 328 III    |                   az asztaltól. Talán még az is kerül valahonnan.~A somogyiak
 329 III    |               tüzelőfa, mindjárt előkerül az is, csak a gyűlésterem karzatáról
 330 III    |                ami órahosszant tilinkózza az „Eladom a kakasom – Tizenhárom
 331 III    |              mikor már éppen le akar ülni az asztalhoz a királyi biztos,
 332 III    |             járkálnának.~Tudniillik, hogy az egyemeletes megyeháznak
 333 III    |                  még onnan is megszöknek. Az a két úr odafenn a „homo
 334 III    |                   adni.~– Hogy híjják ezt az urat?~– Méltóságos Rézkuthy
 335 III    |                  valaha. Hát a másikat?~– Az „csak” egy pap. Nem tudom
 336 III    |                  úr meg ne sokat gálázzon az én kedvemért, látja, hogy
 337 III    |                  mikor belépett.~Most már az arcára is emlékezett az
 338 III    |                   az arcára is emlékezett az excellenciás úr, találkozott
 339 III    |                   magasságban nem üti meg az öt lábat, de ami elmaradt
 340 III    |                  hosszából, azt kipótolta az alkotó természet a szélességében;
 341 III    |              ahhoz való nyaka nincsen. Ez az arc nem fejezhet ki mást,
 342 III    |                   bajusszal. Hát még ezek az oroszláni szemöldökök, amiket
 343 III    |                feltolja, megint felszalad az egész hajzat a feje tetejére,
 344 III    |                   hiányzik, s akire ezzel az egy szemmel rámered, annak
 345 III    |             Polyphemus Cyclopsról hallott az ember. Ha megszólal, a hangja
 346 III    |                hangja fiókmennydörgés.~Ez az úr a legfélénkebb teremtés
 347 III    |              fentebb a homo regiusnak, de az utóbbit még ki kell egészítenünk
 348 III    |                Ezt sem hagyta el magától.~Az excellenciás úr cordiális
 349 III    |              cordiális nevetéssel fogadta az ajtaján egyik vállát a másik
 350 III    |                kést, villát hozott volna.~Az is van. A csizmaszárba odavan
 351 III    |                 csizmaszárba odavan dugva az ezüsttok, amiben rendes
 352 III    |             ezüsttok, amiben rendes ember az evőkését és villáját hordani
 353 III    |                   eldisputáltatni magától az illustrissimus.~– Kérem
 354 III    |              hajdúnak nézik. Én még éjjel az ágyba is odafektetem magam
 355 III    |         becsukatta vele a redőnyt is, meg az ablakot is.~Ekkor aztán
 356 III    |                  aztán meg volt nyugtatva az illustrissimus. – Nem a
 357 III    |                mondá a gróf–, hogy megüti az embert a guta, vetkőzzünk
 358 III    |                 hevíteni, csak úgy sütött az orcája, mint az izzóvá lett
 359 III    |                úgy sütött az orcája, mint az izzóvá lett vaskemence.~
 360 III    |                    S csakugyan igaza volt az illustrissimusnak, hogy
 361 III    |               illustrissimusnak, hogy azt az ablakot becsukatta; mert
 362 III    |              koppanás hangzék éppen annak az ablaknak a redőnyén. Valami
 363 III    |                   követ dobtak rá – nem, „az” itt nem terem, valami lágyabb
 364 III    |            lágyabb volt.~A homo regiusnak az arca – el nem halványult,
 365 III    |                  tehette, hanem elmeredt; az a félszeme, kerekre felnyílva
 366 III    |                felnyílva bámult maga elé, az egyik kezével kardja markolatát
 367 III    |                    Mit?~– Azt a koppanást az ablakon.~– Sose törődjünk
 368 III    |              törődjünk vele. Tessék ebből az őzpecsenyéből.~De nem ment
 369 III    |            kijöttek. A legrosszabbra kell az embernek elkészülve lenni,
 370 III    |            bántani a nép! – Mikor kilépek az utcára, ezzel a Lipót-rend
 371 III    |                előtt, egy mormogás fut át az egész sokaságon: „Itt jön
 372 III    |                homo regius!” Tudják, hogy az én személyem szent és sérthetetlen!
 373 III    |                   hogy aki engem megbánt, az a király személyét bántja
 374 III    |                taglejtésekkel is kísérte; az egyik ökle a levegőben volt,
 375 III    |                   levegőben volt, a másik az asztalt ütögette, a hangja
 376 III    |                hangja pedig dörgött, mint az oroszláné.~Ekkor egy másik,
 377 III    |               hangosabb koppanás hangzott az ablakredőnyön.~E hangra
 378 III    |            Rézkuthy Barnabás úr majd hogy az asztal alá nem zsugorodott,
 379 III    |               micsoda? – kiálta felugorva az asztaltól Adalbert gróf,
 380 III    |               Adalbert gróf, s odasietett az ablakhoz.~– Az Istenért!
 381 III    |                 odasietett az ablakhoz.~– Az Istenért! Oda ne menjen
 382 III    |           Legalább öltse fel excellenciád az atilláját, tegye fel a királyi
 383 III    |              Azzal hirtelen felszakította az ablakot, a redőnyszárnyakat
 384 III    |              lámpásra nem vesztegetik itt az olajat.)~– Mit akarnak kendtek
 385 III    |          perduellis nemes urak hajigálták az ablaktáblákat; hanem most
 386 III    |             szakács a bagázsiás szekérrel az útról, s minthogy a vármegyeház
 387 III    |                  kénytelenek voltak ahhoz az expedienshez folyamodni,
 388 III    |                   aztán egyszerre megjött az étvágya a második vacsorához
 389 IV     |                   a zsindelyt, minélfogva az úgy néz ki, mint valami
 390 IV     |              behajtás, akkora zökkenő van az idők folyamatján felszaporodott
 391 IV     |                    hogy emelkedik a föld. Az emeletre lépcső vezet föl,
 392 IV     |                    s elharapta a nyelvét, az másszor aztán vigyáz magára.~
 393 IV     |                   már régen), a Nro 5-nek az az elsőbbsége van, hogy
 394 IV     |                már régen), a Nro 5-nek az az elsőbbsége van, hogy az
 395 IV     |                   az elsőbbsége van, hogy az istállóból kihordott trágyahalomra
 396 IV     |            kihordott trágyahalomra nyílik az ablaka; egyébiránt nem látja
 397 IV     |                  egyébiránt nem látja azt az ember, olyan vastag az ablakon
 398 IV     |                azt az ember, olyan vastag az ablakon a por. A Nro 2 sokkal
 399 IV     |                   két ablaktáblája, de ha az ember oda akasztja a köpönyegét,
 400 IV     |             bemeszelték volna. Azonképpen az ablakok is tele vannak karcolva
 401 IV     |                   sem lehet. Ha be akarja az ember támasztani, széket
 402 IV     |                 is? A patkány úgyis bejön az ajtó alatt, ahol likat rágott.~
 403 IV     |               friss szalma van benne, még az egerek is mind ideiek a
 404 IV     |             egyáltaljában semmi szükségük az utazásra, azoknak otthon
 405 IV     |                  valaki, lopótökké nyúlik az ábrázatja. De bizony öt
 406 IV     |           dicsőségét a Régi Napnak, hanem az, hogy az „állás”-ában elfér
 407 IV     |               Régi Napnak, hanem az, hogy az „állás”-ában elfér annyi
 408 IV     |              ahánynak a lova helyet talál az istállóiban, ez a fő dolog.
 409 IV     |               urak számára, jobbról pedig az uraságok kényelmére. A parasztságnak
 410 IV     |                   csomók kiállnak belőle. Az úriterem hátuljában van
 411 IV     |                    Dabajkó uramnak híják. Az apja is, meg az öregapja
 412 IV     |            uramnak híják. Az apja is, meg az öregapja is mind itt volt
 413 IV     |                   lemondjon. Ott könyököl az úri szoba piacra nyíló ablakában,
 414 IV     |                 hogy megnézze, ki jött be az ajtón, érdemes-e érte leszállni
 415 IV     |                  érdemes-e érte leszállni az ablak hídjáról.~A piacon
 416 IV     |                   alá, a kocsis hátul ül, az ölében szorongatva egy vizslakutyát,
 417 IV     |             szorongatva egy vizslakutyát, az uraság maga hajtja a négyest.
 418 IV     |             Szervusz, Dabajkó!~– Szervusz az öregapád lelke! – beszél
 419 IV     |                     beszél ki a vendéglős az ablakon. – Jobb volna: a
 420 IV     |           bőröndömnek.~– Csak tetesse ide az ajtó mögé. Ismerik már azt
 421 IV     |              adjon.~– Csak állítsa be oda az almáriomba.~A nyalka gavallér
 422 IV     |             fogadott parasztgyerek. Mikor az ablak előtt elhaladnak,
 423 IV     |              második esztendeje szolgálok az uramnál, de még azóta mindig
 424 IV     |               biztos hintaja érkezett meg az átelleni vármegyeházhoz.~
 425 IV     |                 Bakala Peti odaküldte már az egy szál cigányt muzsikálni.~
 426 IV     |                   szakadás támad. A daruk az absztinencia politikája
 427 IV     |               lesz.~Bakala Peti visszajön az urasági terembe, s az ezüstgombos
 428 IV     |           visszajön az urasági terembe, s az ezüstgombos sétabotjával
 429 IV     |                egy icce bort ne próbáljon az úr kiadni.~Dabajkó uram
 430 IV     |          megfizetni?~A „sem” szó csavarja az orrát az úrfinak; tovább
 431 IV     |                sem” szó csavarja az orrát az úrfinak; tovább bokázik.~
 432 IV     |                 akikért érdemes otthagyni az ablakot. Minden vásáron
 433 IV     |            legszolidabb emberek, látszik. Az egyik egy nagy disznókereskedő
 434 IV     |                 Debrecenből. Megvan nekik az elévülhetlen helyük ott
 435 IV     |                  hogy „még egy feketét”! (Az elejét, meg az utolját a
 436 IV     |                 feketét”! (Az elejét, meg az utolját a mondásnak nem
 437 IV     |          kinyújtaná a nyakát, kiütné vele az ekhós tetejét, azért is
 438 IV     |                  a fejét mindig lehajtva. Az arca goromba redőket vet,
 439 IV     |         összehúzva, a szemöldöke lehúzva, az ernyős sipkája az orráig
 440 IV     |                lehúzva, az ernyős sipkája az orráig húzva.~– Hahaj! –
 441 IV     |       Mindenekfelett praktikus ember. Már az is mutatja, hagy ő az egyedüli
 442 IV     |                 Már az is mutatja, hagy ő az egyedüli megyei tisztviselő,
 443 IV     |                  meg atyafi házához száll az ember, ott nem lehet dolgozni.
 444 IV     |             mindjárt be ád neki belőle, s az vagy meggyógyul tőle, vagy
 445 IV     |                  hozza most ide?~Meglátta az ablakon át, hogy idetart
 446 IV     |                 Csak azért is kikönyökölt az ablakon.~Hítta bíró uram
 447 IV     |           ijesztett, hogy most is nyilall az oldalomban tőle. Azt parancsolta,
 448 IV     |                 nem ám. Ha szót nem fogad az úr, kaszárnyát csináltat
 449 IV     |                     Csak ne hozna hát ide az ördög vendéget.~– Már az
 450 IV     |                  az ördög vendéget.~– Már az az úr gondja lesz, hogy
 451 IV     |                  ördög vendéget.~– Már az az úr gondja lesz, hogy hogyan
 452 IV     |             svalizsérek.~– Csak tudná hát az ember, hogy mikor van éjféli
 453 IV     |                 reggel fogja.~– Nézze meg az úr a napórán.~– Éjszaka
 454 IV     |             tavalyi kalendáriomból ezeket az ócska vicceket. Nem adhatná
 455 IV     |                 nak hítták a honoráciorok az indzsellért. Nem viselte
 456 IV     |             rendes szobája, ha ideszállt. Az annálfogva ki is volt meszelve.~
 457 IV     |                   úr éppen akkor lökte ki az ajtón az utolsó ügyesbajos
 458 IV     |                   akkor lökte ki az ajtón az utolsó ügyesbajos embert,
 459 IV     |                 el maga is. Versbe szedem az úti készséget, s akkor semmi
 460 IV     |                itt van?~– De hát még ezek az izék kimaradtak a versből.~–
 461 IV     |                  a, hanem ihol van ni: ez az óra megállt, aztán pedig
 462 IV     |             kulcsával. (Nem volt felhúzva az óra.)~– No, ketyeg már.
 463 IV     |                 Várjon még, hadd igazítom az órámhoz.~– Köszönöm szépen.~–
 464 IV     |                    De jó természet. Hanem az a sok ügyes-bajos nép megint
 465 IV     |                  lehet ám kóccsal bezárni az ajtót – még most sem. Háromszor
 466 IV     |                kituszkolta Dabajkó uramat az ajtón.~Dabajkó uram mégiscsak
 467 IV     |         praktikával fogja kieszközölni ez az ezermester, hogy az az ajtó,
 468 IV     |       kieszközölni ez az ezermester, hogy az az ajtó, amiben tizenháromszor
 469 IV     |                 ez az ezermester, hogy az az ajtó, amiben tizenháromszor
 470 IV     |               hogy felírta krétával kívül az ajtajára:~„Itteneg korela
 471 IV     |                 jött valaki, meglátta azt az írást az ajtón, uccu, kapta
 472 IV     |             valaki, meglátta azt az írást az ajtón, uccu, kapta a lábait
 473 IV     |            megértve Dabajkó uramtól, hogy az órája megigazítódott, azt
 474 IV     |                 korela” szótól, berontott az indzsellérhez.~– Tekintetes
 475 IV     |                Csak azért jöttem, hogy ez az óra a pápista toronyban.~–
 476 IV     |                   hogy meg tudja csinálni az órát.~– Hát aztán nem csinálta
 477 IV     |           felsővárosi óramutató a XII-ről az I órára nyaklik, ugyanakkor
 478 IV     |                 órára nyaklik, ugyanakkor az alsóvárosiaknak a másik
 479 IV     |                  igen könnyen segíthetnek az urak. Festessék a számokat
 480 IV     |                  még egyéb baj is van ám. Az az óra nem akar ütni sehogy.
 481 IV     |                   egyéb baj is van ám. Az az óra nem akar ütni sehogy.
 482 IV     |                 érte a minoritának.~– Hát az megint igen egyszerű dolog.
 483 IV     |               facér hajdú a városházán?~– Az nincs. Hanem van egy rab.~–
 484 IV     |                kell hurkolni, aztán amint az óra serkentője megmozdul,
 485 IV     |                 óra serkentője megmozdul, az a rab nyakán nagyot ránt,
 486 V      |              hajdút is hoztak magukkal, s az segített a vendéglősnek
 487 V      |                  mire a daruk kiváltak, s az ajtóhoz siettek, nagy „vivát”-
 488 V      |                  nagy „vivát”-tal fogadva az érkező vezért.~Tanussy Belizár
 489 V      |                világ. Valódi dalia. Közel az öles magassághoz a termete,
 490 V      |                  népviselettel, mivelhogy az anyja bárónő volt; ezt a
 491 V      |                   tegyük fel a szobornak: az pedig valami leírhatatlan
 492 V      |                simára borotválva, s aztán az egész bezománcozva azzal
 493 V      |                  egész bezománcozva azzal az aranypirossággal, amit az
 494 V      |                 az aranypirossággal, amit az egészséges vér és a meleg
 495 V      |                 Ilyen lehetett Thonuzóba! Az a férfi, akivel az asszonya
 496 V      |             Thonuzóba! Az a férfi, akivel az asszonya elevenen temetteté
 497 V      |           riadallal csoportosulnak rögtön az érkező köré, aki mindenkivel
 498 V      |                    aki vele tart. Mindegy az neki. Feltűzi ő a fehér
 499 V      |            magával hozta. Ennek a prímása az a híres Tapló Gyuri, akinek
 500 V      |                  Gyuri, akinek nincs mása az egész hazában. Ő tartja