Fezejet

1 I   |      dicsőségeit, azt a szíves házigazda menthetlen rabságba ejti,
2 XXI | napjára Koltaberekbe; magam, a házigazda csak nem maradhatok el.~–
3 XXII|       Isten, öcsém! – fogadá a házigazda.~– De bizony magam is igyekeztem,
4 XXII|        hogy aludtál? – kérdé a házigazda.~– Sehogy sem.~– Talán horkoltak